Charles Soule: Light of The Jedi

[Ody Mandrell]

Ma vagy holnap kezdem újra.  

[Darth Revan9]

Nagyon élvezetes. Bár most a tervezések és a plusz munkáim miatt sokkal lassabban haladok vele. De nem bánom, valahogy élvezem ezt a lassú olvasást is. Mintha egy finom bort kortyolgatna az ember, melyet nem szabad csak úgy kihörpinteni, mintha egyszerű víz lenne.

[NorbiLordi]

25 perccel korábban, Darth Revan9 írta:

Nagyon élvezetes. Bár most a tervezések és a plusz munkáim miatt sokkal lassabban haladok vele. De nem bánom, valahogy élvezem ezt a lassú olvasást is. Mintha egy finom bort kortyolgatna az ember, melyet nem szabad csak úgy kihörpinteni, mintha egyszerű víz lenne.

 

Nem száll rögtön a fejedbe  

[Darth Revan9]

Végre, Yarael Poof utalást tett a nagy Sith háborúra és arra, hogy akkoriban a Jedik katonai erőként működtek. Illetve arra is utalt, hogy a Jedi Rend történelmében már többször is előfordult, hogy a rend létszáma néhány fősre apadt. A könyv elején, mikor csak találgatták a Felbukkanási Események okait, Yarael felvetette az Erőhasználók lehetőségét is elég érdekes kontextusban. Lehet, hogy már a Jedik, köztük Yarael gyanakodott arra, hogy a Sithek talán mégse haltak ki. Bár, Yoda Baljós árnyakban elhangzott szavainál ezt biztosra vehető.

[NorbiLordi]

Én nagyon remélem kapunk valamit a Nagy Sith Háborúkról is

[Darth Revan9]

1 órával korábban, NorbiLordi írta:

Én nagyon remélem kapunk valamit a Nagy Sith Háborúkról is

Mármint utalást, vagy visszaemlékezést?

[NorbiLordi]

5 perccel korábban, Darth Revan9 írta:

Mármint utalást, vagy visszaemlékezést?

 

Felőlem visszaemlékezés is jöhet, de én inkább képregényre gondoltam vagy regényre. 

[Darth Revan9]

7 perccel korábban, NorbiLordi írta:

 

Felőlem visszaemlékezés is jöhet, de én inkább képregényre gondoltam vagy regényre. 

Szerintem arra még várni kell. Először a Disney-nek el kéne döntenie, hogy akar-e ezzel filmben foglalkozni, vagy sem? Addig marad a Köztársaság Fénykora.

[Darth Revan9]

Charles Soule: A Jedik fénye

Nos, ez a könyv valami fenomenális élményt jelentetett számomra. Több, mint 120 Star Wars regényen vagyok túl, vagy ha a képregényköteteket is beleszámítom, akkor valahol 150 és 200 között lehetek. Ez a regény a legjobbak élbolyában van. Az elmúlt években már egyre többet csalódtam a SW regényekben és jó párszor osztottam hármas, három és fél csillagokat is, de ez nagyszerű felüdülés volt a közepes, gyengébb könyvekhez képest. Valami hatalmas élmény volt. Lehet, hogy ilyen élmény volt sokaknak A Birodalom örökösei 1991-ben, vagy később 2010-ben a Darth Bane: A pusztítás útja, vagy 2007-ben A gonosz útvesztője és a Sötét nagyúr. Szándékosan olyan könyveket emeltem ki, melyek valamiben az elsők voltak. A Jedik fénye is pont ilyen. Új korszakot nyit meg. 200 évvel vagyunk a Baljós árnyak előtt, tehát Yavin előtt 232-ben. Ez a béke kora, közel 800 éve legyőzték a Sitheket és a Köztársaság virágzik. Felmerül az olvasóban a kérdés, hogy akkor milyen izgalmas események történhetnek. Nyilván olyan óriási és pusztító háború, mely lángba borítja az egész galaxist nem fog történni. Viszont nem is kell. A könyv nagyon jól bizonyítja, hogy kisebb válságok köré is remek sztorikat lehet keríteni.

A Jedik fénye abban is más, hogy az elmúlt években a regények nagy része Jedi, Sith, illetve Erőhasználó hiányos volt. Most rengeteg új Jedi karaktert kapunk. Ráadásul nagyon sok egyéni, különleges vonásokkal is rendelkezik. Én már két új kedvencet is avattam. Avar Krisst, és Loden Greatstormot. A többiek is nagyon szimpatikusak, őket is bírom, de e két Jedi kiemelkedett. A Jedik hihetetlen tetteket hajtanak végre. A hetzali katasztrófa idején lenyűgözött, ahogy Avar kezébe vette az irányítást és a Jedi-társaival együtt eltérítette a tibannagázzal töltött tartályt. Vagy az, ahogy Loden és Bell együtt felvették a harcot a martalócokkal. Szintén élvezetes volt, ahogy Loden és csapata az Elphronán igyekezett megmenteni a Blythe családot. Loden fogságba esése hihetetlen fordulat volt, mely kellőképpen feszültségben fog tartani a következő hullám regényei miatt. Örültem, hogy Bell-nek sikerült megmentenie a kis Bailent, vagyis Bee-t. És bár hihetetlen dolgokra képesek a Jedik, mégsem mindenhatóak. Áldozataik rendkívül drámaiak lettek.

A Köztársaság itt tényleg virágzik. A „Mi vagyunk a Köztársaság” tényleg nemcsak pusztába kiáltott szó, a hétköznapi teremtények többsége hisz benne, és így is cselekszik. Ez rendkívül jól megmutatkozik a katasztrófa idejében játszódó eseményeknél. Pilóták, földművesek, műszerészek…stb képesek összefogni, ha nagy baj van. Egyébként  a könyv eleje nagyon sok fejezetet szentel a hetzali katasztrófának és a mentésnek, de legalább nagyon cselekménydús. Lina Soh terve is nagyon érdekes. Látszik rajta, hogy karizmatikus és idealista politikus is. Ha kell, felveszi a harcot a Nihil ellen.

Az új ellenség nagyszerű és egyedi. Legalábbis a Star Wars univerzumhoz képest. Nagyon jól megismerjük a Nihil működését és felépítését. Nem hittem volna, hogy egy regényben ilyen jól be lehet ezt mutatni. Kassav Milliko hataloméhes és a pénzt mindennél fontosabbnak tartó hadúr. Próbál erősnek és hatalmasnak tűnni, de elbaltázza a dolgokat, ami előbb a kezébe, majd az életébe kerül. Lourna Dee kissé egocentrikus és nárcisztikus figura. Pan Eyta nem kapott olyan nagy szerepet. Az igazán nagy sztár gonosz Marchion Ro, aki cselszövéseivel nagyon meg tudott lepni. Egy Sith is megirigyelheti a fortélyosságát. Ahogy mozgásba hozta a szálakat, az valami zseniális volt, pedig a könyv elején nem tűnt túl nagy számnak, aztán a könyv végére teljesen a kezébe ragadta a hatalmat. A Nihilt megreformálta. Még nem tudunk mindent róla, de biztos vagyok benne, hogy később minden kiderül, és micsoda titkok lesznek azok.

A könyv végén a kuri csata hatalmas és epikus. Rendkívül élvezetes lett.

Az összkép zseniális. Az elmúlt 10 év egyik legjobb megjelenése, felveszi a versenyt a nálam csúcstartó Darth Plagueis-szel és egyéb kedvencekkel. Sőt, tovább megyek. Azon kevés Star Wars regények közé tartozik, mely simán felveszi a versenyt akármelyik SW filmmel, sőt szerintem sokan fogják úgy gondolni, hogy több SW filmet is simán leköröz. Egy jól felépített, korábban részletesen kidolgozott történet elejét kaptam meg. Nem lehet vitás, hogy a Köztársaság fénykora regényeit sokkal jobban fogom várni, mint az összes többi SW regényt, vagy akár az eddig bejelentett filmeket sorozatokat. Ötös. Bekerült a kedvenceim közé. Ajánlom mindenkinek, aki Star Wars téren valami újra, egyedire, epikusra és kidolgozott történetre vágyik.

[Darth Revan9]

Említést tesznek a könyvben a killikekről. Ez vajon ugyanaz a faj, mint a legendákban Alderaan rovarszerű őslakói?

[mui-ruy]

Már egy ideje befejeztem A Jedik fényét, és mindent le is írtatok már, amiért szeretni lehet ezt a csodás regényt. Az új éra tényleg elüt mindentől amit eddig láthattunk vagy olvashattunk a Star Wars univerzumában. Örülök hogy nem egy The Old Republic 2.0-át kaptunk. Ez egy szép, letisztult korszak, és a Jedik itt még tényleg a béke őrei. Az új ellenféltípus is nagyon tetszik. Nekem ad egyfajta Mad Max-es beütést a Nihil. Mind öltözködésükben, mind életfelfogásukban van hasonlóság az említett filmek őrült rosszfiúival. A karakterek is nagyon emlékezetesek lettek. Az én kedvenceim eddig Loden Greatstorm és Bell Zettifar duója, a vén róka Porter Engle, valamint Elzar Mann. Kellően akciódús, de a Jedik közötti kapcsolatot / kémiát is kellő részletességgel ábrázolja. Mindenre hagy időt, ami ahhoz kell hogy megismerjük a korszak alapjait. Kedvenc jeleneteim amikor a Jedik összedolgoznak. Mind emlékezetes, nagyszabású jelenet. Valamikor biztosan újraolvasom majd. De most a Fenyegető sötétség lesz a soron, éppen ma adták fel pár újdonsággal együtt.

[Nute Gunray]

Oly sok mindent leírtatok, hogy nagyon nem tudnék mit hozzáfűzni, éppen ezért nem is írtam eddig egy nagyobb lélegzetvételű kritikát. Azt hiszem, a legmegfelelőbb emberre bízták ezen új projekt elindítását; Charles Soule Darth Vader-képregénye még ma is a kánon legkiválóbb képregénysorozatai közé tartoznak, sőt, megkockáztatom, hogy eddig az ő története nyűgözött le a legjobban, bár irdatlan nagy lemaradásban vagyok, ez nem vitás. A Jedik fénye esetében is nem elsősorban a jól láthatóan alaposan átgondolt és felépített történet teszi kiemelkedővé ezt a regényt, hanem Soule olvasmányos és lendületes stílusa, ahol megfelelő arányban van az aktuális történések leírása, a galaktikus háttér bemutatásával, nem is beszélve a karakterábrázolásokról. Bár egyértelműen egy felvezetésről beszélünk, már most látszik, hogy nem unalmas és sematikus Jediket fogunk kapni főszereplőül, hanem nagyon is kidolgozott, egymástól gyökeresen eltérő karaktereket - interjúk sora mutatja, hogy erre Soule és társai nagyon ügyeltek és mindegyikük megteremtette a saját személyes főhősét, ahol aztán nem kevés alázatot mutatva bizony "kölcsönadják" őket egymásnak. Az egész könyvről és a HR projektről süt az együttműködés, az alapos, gondos eltervezés és a SW univerzum irányába történő rajongói alázat és mértékletesség. Pedig megtehették volna, hogy a fejünkhöz vágnak egy minden történet nélküli "epikus" történetet, ahol 40,000 jedi harcol 40,000 sith ellen, gigantikus csatahajók, ostromok stb. mondván, hogy a "rajongók" erre vágynak. De szerencsére a fejesek nagyon is szeretnék formálni és mélyíteni a SW univerzumot, és adnak a minőségre. Ennek egyik jeles példája a High Republic.

 

Az aktuális eseményeken (nihilek vagy Marchion Ro) és a szereplőkőn túl - lévén ez már alaposan meg lett tárgyalva - inkább csak ehhez az átfogó galaktikus háttérhez tennék pár megjegyzést.

 

Iszonyúan tetszett a hiperűr "baleset" következtében előállott, jó ideje nem látott vészhelyzeti eseménysor aprólékos bemutatása. Volt idő eddig nem látott részletességgel bemutatni egy csillagrendszer (Hetzal) megmentését és az azt körüllengő káoszt és bizonytalanságot. Amikor az öreg Ben annak idején beszélt a Jedik kapcsán, most láthattuk először úgy isten igazából: a Jedik jelen vannak és elvegyülnek a nép között, érintkezésbe lehet velük lépni, a dogmákon túl helye van az egyéni kezdeményezőkészségnek, önreflexiónak és kreativitásnak, miközben a Tanácson belül is élénk vita folyik egy Jedi szerepéről egy nem várt válsághelyzet felmerülésekor (ezért volt nagyon fontos a vita bemutatása).

 

Bár a politika is jelen van, azért itt még csak erősen háttér. Ott van elsősorban Lina Soh kancellár alakja, aki megtestesíti az erőt, ambíciót és pragmatizmust, egy igazi "strongman" figura ő. Igazából sokkal inkább emlékeztet ő a klónháborús Palpatine-ról kialakult képre, mint mondjuk Finis Valorumra vagy akár Mon Mothmára. Árulkodó, hogy a Szenátus jószerivel említésre sem kerül. Soh egyedül hoz meg egy olyan horderejű döntést, hogy a hiperűrutakat le kell zárni a Külső Gyűrűben. 200 év múlva Valorum esetében egy ilyenért már a 'bürokrata közbeszólt" volna, ugyebár. Palpatine túlhatalma tehát az EP2 idejére egyáltalán nem volt annyira szokatlan, sőt, a hanyatlás előtti dicső korszakot idézheti meg sokak szemében, ahol van egy nagyhatalmú, de igazságos kancellár egy vele együtt dolgozó (értsd, alárendelt) Szenátussal. A másik megjegyzésem, hogy már most kitapintható a feszültség és érdekellentét a Mag és a Perem között. A Köztársaság éppen azért sokkal életképesebb itt, mert a későbbi peremvidéki tagbolygók nélkül bár jóval kisebb kiterjedésű, ám politikailag jóval egységesebb és nem szakítják szét a későbbi gazdasági ellentétek (centrum-periféria) és társadalmi kihívások. 200 év múlva ezek már megoldhatalan dilemmák és képletek lesznek a galaktikus felsővezetés számára és jószerivel a Konföderáció megalakulásának is ez ágyaz meg (a sith-ek színfalak mögötti ténykedése csak ráerősít erre, de nélkülük is válságévtizedeit töltené a hanyatló Régi Köztársaság). Egy kérdés motoszkál bennem: ha a balesetet követő eseményláncolat a Magban következett volna be, vajon a kancellár akkor is lezárta volna a tagbolygók közötti hiperűr és kereskedelmi útvonalakat?

 

Valahol már írtam korábban, hogy a prequel idejére a Köztársaság állandó alanya a lesajnálásnak, gúnynak és megvetésnek. Egy lassan döglődő, agyaglábú óriás, amelyről mindenki tudja, hogy a végsőket rúgja (nyilván galaktikusi mértékben, ez akár évszázadokat is jelenthet) és éppen ennek megfelelően kezelik (a köztársasági váltó ugyebár egy fabatkát sem ér a Tatooine-on). Afféle 5. századi Római Birodalom, amely még névleg létezik, de már minek. No, ez a kialakult kép a High Republic idejére még mozzanatokban sincs meg. Van köztársasági eszme (nagyjából a jólét és szabadság szinonimája), egy azonosulási és igazodási pont, amely úgymond -  a Jedikkel együtt, innen a könyv címe -  fényt és utat, perspektívát mutat a Galaxis kevésbé szerencsés és prosperáló részei számára; egy magasabb rendű politikai létezést jelent, egy elérendő célt és civilizációs szintet. A Védelmi Koalíció magáévá teszi a Köztársaság eszmeiségét és jelszavát ("Mi vagyunk a Köztársaság!", ennél hatásosabb és lélekemelőbb mottó nem is kell), a szakmaiság és hozzáértés párosul a demokratikus és kreatív gondolkodásmóddal. A Klónháború köztársasági hadserege ezzel szemben terepet adott arra, hogy kitermelje a későbbi elnyomókat, az elvtelen és erkölcstelen lecsupaszított végrehajtók sorát. Palpatine-nak könnyű volt meghekkelni egy ilyen tartásától és eszmeiségétől megfosztott rendszert, amely folyamathoz persze ő is vastagon hozzájárult, de nem kizárólag. A High Republic-éra politikai rendszerével - Erő ide vagy oda -  szerintem meggyűlt volna a baja. Nem is véletlen, hogy a sith-ek ezerévig elbujdostak. Kivárták a sorukat. Bár Palpatine züllesztette le a Köztársaságot, ő egy meglévő és tőle független dekadens trendhez tette hozzá a magáét (az azonban döntő mozzanat volt). Ez a High Republic-ban fennálló eszmeiség rendül most meg ezzel a kötettel, és bár a projekt címe a High Republic, valójában most kezdődik el az a lassú, és sokáig nem is észlelhető hanyatlási folyamat, amelynek végén vár minket Plagueis és Palpatine. A peremvidék végleg leszakad, és bár Soh nagyratörő tervei miatt esély mutatkozik a Galaxis gazdasági-politikai-társadalmi egyesítésére, ez az opció a nihilek berobbanásával szerintem végleg elenyészik. Eddig nem teljesen tisztázott mesterkedéseivel Marchion Ro legalább annyira formálja a Galaxis képét és későbbi sorsát, mint majd később Palpatine.

[Ody Mandrell]

Először is fura volt, és jobban belegondolva elég érdekes, hogy egy űrhajó hiperűrben történő felrobbanása bolygókat, sőt egész rendszereket fenyegetett. Arányaiban nem érzem ezt akkora súlyú eseménynek, hogy ennyire katasztrofális végeredményt hozzon.

 

Erről mit gondoltok?

[Bomarr]

Csernobilban ami külsőre közepes robbanásnak tünt majdnem kipusztitotta fél Európát. Épp hogy sikerült ezt megakadályozni. 

Szerintem egy űroperában ez bőven elfér sőt igazából már szükség volt egy ilyenre. A valóságban a balesetek és a különféle katasztrófák rettentő pusztítók tudnak lenni és szerintem rémérdekes volt azt látni hogy ezzel miként birkoznak meg a jedik. Nálam ez eddig ennek a High Republic érának a fénypontja.

[Ody Mandrell]

A csernobili szerintem nem igazán jó példa erre az esetre. 

 

Nem tudom mekkora méretű hajó volt a Legacy Run, de hogy csillagrendszereket tudtak veszélyeztetni a törmelékei, az még az SW-ben is a kissé hihetetlen kategória. 

[Bomarr]

Ezért jó a csernobili példa. Egy atomreaktor rém picike egy kontinenshez képest mégis egy fél kontinens veszélybe került.

[Iqvi]

On 2/29/2020 at 3:39 PM , Ody Mandrell said:

A leírásban mindenképpen az a legérdekesebb, hogy magát az Erőt veszélyezteti az új fenyegetés. Ez vajon mi lehet? Ysalamiri szint, de azért remélem attól azért izmosabb dolgot találtak ki.  

De furcsa visszaolvasni ezt

[Ody Mandrell]

Igen, és sikerült is kitalálni valami érdekeset. Olyat, amiről még azt se tudjuk hogyan néz ki.  

[Iqvi]

6 minutes ago, Ody Mandrell said:

Igen, és sikerült is kitalálni valami érdekeset. Olyat, amiről még azt se tudjuk hogyan néz ki.  

És még az ysalarimikből is merítettek valamennyit, bár nem egy az egyben. Kiváncsi vagyok arra, hogy a második fázisban milyen szerepük lesz a Névteleneknek. A Csillaghullásban elég központi szerepük lett, igaz még csak a felénél tartok. 

[Ody Mandrell]

Talán a korszak legmisztikusabb lényei. 

[Iqvi]

24 minutes ago, Ody Mandrell said:

Talán a korszak legmisztikusabb lényei. 

Egyértelműen. Érdekes lenne olvasni valami in-universe biológia könyvet ezekről. 

[Ody Mandrell]

Biztos lesz majd kibontás ebben a témában is.

[Darth Revan9]