Star Wars: A Galaxis Peremén: Sors Keze

[Iqvi]

A Star Wars A Galaxis Peremén: Sors Keze az idei év első SW könyve volt amit a szukits kiadó adott ki hazánkban. A történet a folytatás trilógia korában játszódik a Batuun ahol Izzy és Jules kalandjait követhetjük nyomon. Alant a fülszöveg hivatalos fordítása olvasható 

 

Gyerekkorukban Izzy és Jules együtt mászták meg a Batuu szikláit, mókás játékokat találtak ki, és közös kalandokról álmodoztak. Aztán Izzy családja váratlanul elhagyta a bolygót. A lány szülei haláláig egyik helyről a másikra vándorolt a galaxisban, utána pedig csempészként próbált boldogulni. A fiú a Batuun maradt és földműves lett, de mindig is többre vágyott ennél... Távozása után tizenhárom évvel Izzy visszatér a szülőbolygójára, miután megbízzák egy rejtélyes csomag leszállításával. Nem akar sokáig a bolygón maradni, de Feketeorom kikötőjében beleütközik az egyetlen emberbe, aki még ennyi idő után is jelent neki valamit: Jules-ba. Ám Izzy megbízatása rövidesen félrecsúszik, és a két gyerekkori jóbarát menekülni kényszerül. Miközben az életükért küzdenek, az összes titkukra fény derül…

 

Szerkesztve: 2020. November 15. - Ody Mandrell

[Darth Revan9]

Most olvasom. Egész érdekes kis könyv. A jó öreg Hondo még Yavin után 34-ben is él.

[Iqvi]

Amúgy ahogy a szukitson láttam kicsit vegyesek a vélemények a könyvről, van aki szereti, más meg az írott SW mélypontjának tartja.

[Whill]

Nem olvastam még ezt a könyvet, de egyelőre nem is nagyon tervezem. A Galaxy's Edge-hez tartozó könyvek és képregények alapból nem mozgatnak meg különösebben. Nem tudom, hogy nyújtanak-e többet mint egy vidámpark promóciós anyaga.

[Iqvi]

Szerintem attól hogy kifejezetten a vidámpark miatt íródtak még ugyanúgy nyújthatnak érdekes kikapcsolódást. Én be is rendeltem ezt a könyvet a Dooku-val, meg az Ellenállás Újászületésével, és szerintem a Fekete Toronyt is meg fogom rendelni ha kiadják.

[Bomarr]

Nagyon az elején vagyok, de egyelőre teljesen oké.

[Nute Gunray]

Én kötelezően megveszek minden SW könyvet (legalább ami adult vagy young adult), úgyhogy előbb-utóbb ennek az elolvasása is sorra kerül majd. 

[Darth Revan9]

A következő könyvekhez tudnám hasonlítani: Elveszett csillagok, Harctéri sebészek, Jedi gyógyító.

[Darth Revan9]

5 órával ezelőtt, Iqvi írta:

Amúgy ahogy a szukitson láttam kicsit vegyesek a vélemények a könyvről, van aki szereti, más meg az írott SW mélypontjának tartja.

Jaj, Jászaki Peti sok SW könyvet tart mélypontnak. Nála a kiváló könyvek is sokszor csak négy, vagy három csillagosak.

[Iqvi]

2 perccel korábban, Darth Revan9 írta:

Jaj, Jászaki Peti sok SW könyvet tart mélypontnak. Nála a kiváló könyvek is sokszor csak négy, vagy három csillagosak.

Eddig még sok kritikájával nem találkoztam, bár a fajtája ismerős.

 

5 perccel korábban, Darth Revan9 írta:

A következő könyvekhez tudnám hasonlítani: Elveszett csillagok, Harctéri sebészek, Jedi gyógyító.

Na ez jó, az Elveszett Csillagokat nagyon szerettem. Remélem már nem lesz több csúszás és Júniusban kézhez kaphatom. Lehet a három könyvet megpróbálom elosztani a három nyári hónapra. Bár ez lehet nehéz lesz.

[Darth Revan9]

Zoraida Córdova: A sors keze

Nagyon különleges volt ez a regény. A Medstarhoz, vagy az Elveszett csillagokhoz hasonlóan a szereplők kerültek középpontba, az események mellékesek voltak. Ízig-vérig karakterdráma. Egy szép és megható love story. Amikor elkezdtem olvasni, eleinte még nem gondoltam, hogy így fog tetszeni. A helyszín A galaxis peremén projekt Batuu bolygója, mely a Thrawn: Szövetségek című regényben már szerepelt. A szerző új figurákat állított reflektorfénybe. Ennek megvolt az az előnye, hogy lehetett izgulni a szereplőkért, bármi megtörténhetett velük. A cselekmény Yavin után 34-ben játszódik. Az ébredő Erő eseményeire kapunk utalást, Az utolsó Jedikére viszont nem. Az egyik cselekményszálból lehet csak következtetni, hogy a craiti csata után járunk.

Nos, nézzük a sztorit. Tipikus tündérmese, szép szerelmi történet. Rendkívül megható, bennem valahogy megmozdította a boldogság érzetét. Zoraida a Star Wars mesés jellegét és az Erő kifürkészhetetlen útjait helyezte középpontba. A cím ezt kiválóan ki is fejezi: A sors keze. A könyv valahogy A klónok támadását juttatta eszembe. Jules és Izzy szerelmi szála éppolyan szép, mint Anakin és Padmé induló kapcsolata.

A cselekmény lassan bontakozik ki. Eleinte úgy tűnik, mintha a szereplők lődörgésének és a sétafikálások közben történt dolgoknak nincs semmi jelentősége. Ennél nagyobbat nem is tévedhetne az olvasó, minden a könyv utolsó harmadára áll össze. Több jelenet a végkifejletben nyeri el értelmét. És a regény végén nagyon felpörögnek az események. Az első két harmad a szereplők bemutatása, bevezetése. Erre kellett is idő, nagyon jól megismerjük Jules-t, Izzy-t és azokat a szereplőket, akik a sorsukat alakítják a Batuun. Az érzelmek az első kétharmadban bontakoznak ki. A konfliktus az utolsó harmadára csúszik, de ez nem is baj. Az alapos felvezetés után így még jobb lett a kötet vége. Olyan izgalmasra sikeredett, hogy sikerült hajnalig fennmaradnom a befejezésig.

A regény legerősebb jellemvonása a fellángoló szerelem kibontakozása. Méghozzá elég mesés körülmények között. Jules és Izzy gyerekkori jóbarátok. Még 5-6 éves korukban állandóan együtt játszottak. Izzy családjának viszont távoznia kellett a Batuuról, a lányukat is magukkal vitték. Jules ott maradt a bolygón és farmer lett. De a két a gyerek sosem felejtette el egymást. Fiatal felnőttként a sors – vagy az Erő – újra keresztezi az útjukat. Egy őrült, és különleges nap keretében újra találkoznak és egymásba szeretnek. A való világban ez elég hiteltelen lenne, de itt egy meseuniverzumban vagyunk, ahol a filmekben is a szereplők találkozása és a velük kapcsolatos történések sokszor csak a véletlenen művei. Ez kiválóan visszaköszön itt is.

Izzy csempész lett. Szülei halála óta egyedül, vagy más csoportokhoz verődve éli életét. Nincs biztos pont az életében. Nyughatatlan. Keresi a boldogságot, se senki mellett sem találja. Miután a legutóbbi pasija, Damar Olin dobja, a lány elvállal egy munkát, melynek keretében el kell vinnie egy csomagot Dok-Ondarhoz, az ithori régiségkereskedőhöz a Batuura. Izzy visszatér és a sors épp Jules útjába sodorja, aki Dok-Ondarnak dolgozik az ithori boltjában. Az Erő valahogy azt akarja, hogy a két fiatal együtt töltsön egy varázsaltos napot. A sok kalamajka is mintha csak azért történne, hogy még együtt legyenek egy darabig. Dok nincs sehol, a csomagot elkeverik és vissza kell szerezni. Feltűnik Damar új bandája, melyet egy Ana Tolla nevű nő vezet. Jules örül, hogy újra látja a lányt 16 év után. Soha nem akarat elmenni a bolygóról, pedig lett volna rá lehetősége. Sokszor maga Jules sem tudja, hogy miért maradt a Batuun. Talán az állandó biztonság, melyet a földműves életmódja, illetve a Dok segédjeként eltöltött időszak nyújtott számára. Vagy az, hogy várja vissza Izzy-t. A lány most visszatért és ahogy eltelik a nap a két fiatal közel kerül egymáshoz. Két csók is elcsattan, az egyik a napfényben, a másik pedig egy közös úszkálás közben egy víznyelőnél éjszaka. A fiatalok érzelmei szépek és tiszták. Nagyon tetszett az a fekete kő, melyen arany pöttyök vannak. Olyan mint az a kicsi tárgy, melyet Anakin adott Padménak. Izzy megtartotta, amit Jules-tól kapott korábban gyerekként. A fiatalok idilljébe Ana Tolla és Damar beavatkoznak. Egy sötét dolgot forralnak. Szabotázs akciót Kat Saka farmja ellen, amire felbérelték őket. A fiatalokat elfogják, Julest arra kényszerítik, hogy segítsen bejutni a szabotőröknek a farmra. Nem csak Izzy, de Belen, Jules nővére is fogságba esik. Izzy kidumálja magát, és összeszedi Jules barátait, hogy kiszabadítsák a fiút és együtt megakadályozzák a szabotázs akciót. Ez végül persze sikerül. A könyv legjobb része pont ez. Nem tudni mi lesz Jules-lal, Izzy-vel, Volt-tal, Tap-pel, Mázlival, a loralora madárral. Végül minden jól alakul, de Izzy úgy érzi, ő hozta a bajt szerelmére, és eleinte el akar menni. Aztán rádöbben, mégis szereti a fiút és Jules legnagyobb örömére visszatér. Rendeződnek a dolgok, beállnak Hondo Ohnaka cégéhez. A végén viszont az Ellenállás és az Első Rend háborúja eszkalálódik, és úgy döntenek tenniük kell valamit.

Abszolút elégedett voltam ezzel a könyvvel. Két apróság. A regény első kétharmada tényleg lassú és az olvasó nem látja át akkor még sok jelentéktelennek tűnő apróság fontosságát. Illetve kicsivel több utalást vártam volna a filmek eseményeire. Izzy ugyebár pilóta és sok helyen megfordul, kellett volna hallania több dologról. Ha egyszer már a Canto Bight-on lévő rabszolga gyerekek is hallottak Luke Skywalker önfeláldozó tettéről, akkor máshová is el kellett volna, hogy jusson ez. Kíváncsi lettem volna arra a csomagra is. Szóval ezek miatt egy fél csillagot levonok a végső eredményből. De ha nem nézem ezeket, akkor egy nagyon üdítő, aranyos, kedves, romantikus és érzelmekben gazdag kis regényt lett ez. A végkifejlet határozottan tetszett. A szereplőket sikerült annyira megkedvelnem, hogy szívesen olvasnék még róluk. Zoraida nagyon jó ír. Remélem, még olvashatunk tőle regényt, vagy novellát. A klónkháborús antológiában a Bounty című Boba Fett történet dolgozza fel bizonyos szemszögből. A sors keze eredménye. Négy és fél.

[Nute Gunray]

Románc és kaland a Batuu bolygón

 

A ziro.hu kritikája a könyvről. Engem nem zavar ha egy SW-műben a szerelem kerül előtérbe. Az Elveszett csillagokban is olyan szépen volt megírva Thane és Ciena története, hogy számomra azóta is emlékezetes regény, pedig nagyon gyorsan elfelejtem a különböző regények cselekményeit (sajnos). Egyre jobban kíváncsi vagyok erre a Sors kezére.

[Iqvi]

Pár napja végeztem a könyvvel, elég vegyes, bár főképp pozitív véleményem van róla. Egyrészt, nagyon jó az író stílusa, könnyű olvasmány, és sikerült élő pezsgő hellyé varázsolni a Batuu-t. Oga kantinja, Dok boltja, és úgy összességében a helyőrség hangulata nagyon életközeli. Viszont talán a Batuu központúság egy kicsit a hátrányára is ment a könyvnek, a Galaxis egyik meghatározó eseményébe, az Első Rend inváziójába alig látni bele, kósza híradásokon kívül, alig mondtak róla valamit, még Izzy se, aki egész életében járta a Galaxist mióta elhagyták a Batuu-t. Nem igazán egy nagyívű történet, nagyon sokáig nem is volt teljesen tiszta hogy mi a tényleges sztori azon túl, hogy Izzy és Jules újra megismerik egymás. Elősször még azt hittem, hogy Dok Ondart fogjál keresni, mert Izzynek neki kellett volna leszállítania egy csomagot, de egész nap nem látta senki, és azt hidtem hogy a könyv másik fele az ő kereséséről fog szólni, de ezt nagyon egyszerűen intézték el, talán egy kicsit gáz is volt. A végén Jules elrablása, és Kat Saka farmjának megtámadása, magához a könyvhöz képest akciódús lett, és az epilógus is nagyon jó lett. Talán az volt az egyik legjobb jelenet. 5/4

[Darth Sky]

Nem volt rossz kötet, de különösebben nem is nyűgözött le. Az egyértelműen Jules és Izzy köré szőtt regény lassan indul be, és történetileg nem tartalmaz semmi különlegeset. Bár a hangsúly nem is az agyeldobós sztorin volt. A két fiatal szerelmének kiteljesedése került előtérbe. Nem nevezném rossznak a megvalósítást, de nekem pl. Az elveszett csillagok története sokkal jobban tetszett, ami szintén egy burkolt love story. A Batuu, mint helyszín jó volt, bár sok újdonság nem derült ki róla. Az Első Rend vs. Ellenállás konfliktus részletezéséről is vajmi keveset kaptunk. Nem nagyon tudok mást írni: átlagos regénynek jó volt, de semmi több. Nem lesz a kedvencem.

[Darth Cupsy]

Csatlakozom az előttem szólóhoz, nem volt vele gond, de nem kifejezetten érdekes, izgalmas. Kedves kis love story, de keveslem az akciót. Túl sokat nem adott hozzá a galaxishoz sem. Mondjuk a marketing feladatát azt maradéktalanul ellátja a Black Spire bemutatásával.

[Iqvi]

Nekem a Galaxy's Edge-hez készült könyvek közül világépítésben ez tetszett a legjobban. A Fekete Toronyban ezt annyira nem éreztem erősnek. De annak jobb volt valamelyest a sztorija, bár a végefelé kicsit ellaposodott. Ebben viszont jó volt a karakterek közti dinamika.