Tessa Gratton, Justina Ireland: Path of Deceit

[Ody Mandrell]

Revan kartárs vészmadárkodása után kellemes meglepetés, hogy ez a könyv 10%-al olcsóbb, mint a legutóbbi HR kiadás.  

[Bence1997]

[Ody Mandrell]

Tegnap megérkezett a könyv, kíváncsi vagyok a Star Wars legelső történetére. 

[Ody Mandrell]

Már a felén is túl járok, kiváló regény és rohadtul érdekes! Írok majd róla bővebben ha befejeztem. Egyébként jó kézbe venni, annyira szép.  

[Ody Mandrell]

Döbbenetesen jó volt, nagyon élveztem! TOP3-as HR regény az fix.

 

Érdekes volt látni honnan indult a Nihil, miből fejlődött ki. @Dzséjt vesszőparipája, a vallási fanatizmus itt olyan gyomorforgatóan jön elő, hogy a végén még Marda Ro-t is pofán vágtam volna. Pedig ő aztán sokáig egy igaz szívű lánynak tűnt, annak ellenére, hogy egy halálra ítélt nép leszármazottja. Persze a végén őt is beszippantotta ez az egész téboly, és totál rosszul értelmezte a kialakult helyzetet. Yana sokkal józanabb volt, ő látta, hogy az egész csak egy színház. Kíváncsi vagyok melyikük lesz Marchion ükanyja, de valószínűleg Marda.

 

A Romboló születése és első gyilkolása vérfagyasztó volt, hihetetlenül sajnáltam Kevmót és Macri mestert.  Marchionnak volt egy ábrázolása a Vihar Szeme képregényben, amiben narancssárga fénykarddal áll egy szirten. Az lehet Kevmo kardja is (most nem emlékszem Loden Greatstorm kardjának színére, ezért nem állítom, hogy mindenképpen Kevmo kardja van azon a képen). Végre részletes leírást kaptunk erről a szörnyről, sőt azt is tudjuk hol található és mi a terv az Erő-megtisztítására. Mivel azonban a Jedik hamarosan tudni fognak a problémáról, gondolom kiállnak ezek ellen az elmebetegek ellen. Nagyon-nagyon kíváncsian várom a folytatást. Teljesen felcsigázott ez a könyv. 

[Ody Mandrell]

2022. 09. 13. - 13:49, Iqvi írta:

Ez nagyon érdekesnek hangzik. Érdekesnek hangzik ez a Nyitott kéz útja, és a Marda Ro és Kevmo közötti barátság alakulása is. 

Volt az inkább szerelem, első látásra.  

 

@Bence1997 Marda Ro valóban kedves és szerethető volt, a végéig.... Az Anya nem hiába tartotta a Dalnán. A legnagyobb vallási fanatikus lesz belőle és mint ilyen, a legveszélyesebb az összes szektás közül. 

[Whill]

2023. 06. 01. - 22:49, Ody Mandrell írta:

A Romboló születése és első gyilkolása vérfagyasztó volt, hihetetlenül sajnáltam Kevmót és Macri mestert.  Marchionnak volt egy ábrázolása a Vihar Szeme képregényben, amiben narancssárga fénykarddal áll egy szirten. Az lehet Kevmo kardja is (most nem emlékszem Loden Greatstorm kardjának színére, ezért nem állítom, hogy mindenképpen Kevmo kardja van azon a képen).

Nemrég fejeztem be a könyvet, és nekem is ez volt az első gondolatom, amikor Marda elrakta Kevmo kardját.

Kis utánanézéssel szerintem az inkább Loden kardja. A könyv borítóján a Kevmo markolatának végén van egy "tányér", amiből a fény kijön. Loden kardjának a markolata pedig a hagyományos henger. Kár érte, szerintem érdekesebb lett volna, ha a fénykard családi ereklyeként kerül Marchionhoz.

De a regény így is nagyszerű.

[Darth Sky]

Érdekes választás volt fázisnyitó regénynek, nálam abszolút kellemes meglepetés. Az akció hiánya nem zavaró, mert így is tökéletesen működik a regény. A lassabb tempó nagyobb teret enged a karakterek megismerésének, de kicsit sem unalmas módon. Számos akció-orientált regénynél jobban lekötött, érdekesebb volt. Remek volt elmerülni a Dalna világában, megismerni a Nyitott Kéz Útjának kultuszát (vagy inkább szektáját). A Jedik fénykorukat élik, a Sith-ek sehol, a Nihil még szintén sehol, drengireknek pedig hírét se hallani. Viszont szépen elkezd kirajzolódni annak a fenyegetésnek az előszele, amit (időrendileg) később Marchion Ro és a Névtelenek néven ismerünk meg, az 1. fázisban. 

 

Marda Ro karaktere alapvetően szimpatikus lenne. Szándékai őszinték, a másokon való segítés, az önzetlenség és az Erővel való harmónia vezérlik. Evereni létére jószándékú és kedves, szöges ellentéte majdani dédunokájának. Viszont naivitása nagyon sebezhetővé teszi a manipulációkkal szemben, és részben ezért, az Út eszméi olyan szinten megfertőzték elméjét, hogy még szerelme - Kevmo Zink - halála sem téríti észhez. 

 

Az Anya a szektavezérek tipukus megtestesítője: jótét lélekként tetszeleg a próféta szerepében, míg valójában gátlástalanul kihasznál és eldob mindenkit a céljai érdekében, és a hatalma megtartásáért. Yana Ro kevésbé naív, mint unokatestvére, viszont legalább ennyivel rosszabb ember: simán kitöri egy ártatlan nyakát, ha kell. Kíváncsi lennék, Marda hogy vélekedne a Gyermekek gyilkosságairól és tolvaj hajszáiról... egy élet elvétele szerintem nagyobb kárt okoz az Erőnek, mint az, ha a Jedik jóra használják a misztikus energiamezőt. Persze a megrögzött szektások mindent az Erő akaratára fognak, ezért lehetetlen észérvekkel hatni az elveikre. A Jediket kővé változtató lény az "Erő haragja". Hát persze... Érdekes kérdés amúgy a Jedik Erő-használatának témája, ahogy az is, hogy mikor van ténylegesen egyensúlyban/harmóniában az Erő? Ha béke van? Ha senki nem használja az Erőt? Nagyrészt értelmezés kérdése.    

 

A Romboló első megjelenése még olvasva is nagyon para. Zallah Macri és Kevmo Zink az elsők azon Jedik sorában, akik borzalmas véget érnek. Főleg a padawant sajnáltam, nem ezt érdemelte. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fognak leszámolni a Jedik ezzel a fenyegetéssel a 3. fázisban.

 

Összességében érdekes, hangulatos regény volt, ami remek előzményként szolgál a Köztársaság Fénykora érájában. 

[Iqvi]

Nos ma én is elkezdtem olvasni a könyvet, de még csak az elején vagyok, de van egy sajátos hangulata. 

[Iqvi]

Olyan nyolcvan oldal után egyelőre nagyon kellemes a hangulata a regénynek. Eddig a legérdekesebb pillanat Kevmo és Marda találkozása volt. 

[Ody Mandrell]

Nagyon jó könyv, egyelőre itt ragadtam le a második fázist illetően.

[Iqvi]

Hát most én is. A folytatásokat nem vettem meg, de nem is fogom egy hamar, mert most van egy rakat könyvem amit még nem olvastam el. Majd szerintem olyan május környékén fogom folytatni a fázist. Szerencsére a képregényeket már befejeztem.

[Iqvi]

Olvasom A megtévesztés útját és elgondolkodtam egy kicsit. 

Spoiler

Ugye az Anya ellopatta az Évszakok jogarát, és Sunshinetól szert tett az első Névtelen tojásra. Magát az állatot Marcion Rona jogarral irányította az első fázisban, de már a Hírnök is ezzel parancsolt a lénynek a jedhai csatában. Viszont ugye a jogart lopták nem készítették a második fázisban, ez pedig csak azt jelenti, hogy valaki(k) már korábban is tudtak a Névtelenekről és az anyabolygójukról, és az állatok irányítására hozták létre az Évszakok jogarát. Erről szerintetek lesz valamilyen történet?

 

[kdani20]

Bár az első fázisnak nagy rajongója vagyok (talán még megszállottjának is lehet mondani :D), addig a második fázis a bejelentése óta nem igazán mozgatott meg. Nagyon várom, hogy megismerjük a félbemaradt történet folytatását/végét, a második fázis új karaktereket és azok történetét mutatja be. A megtévesztés útja után azt mondom, hogy mindezt úgy teszi, hogy erősen épít az első fázisra. Az ott behozott dolgok eredete érkezik ebben a fázisban.

 

Nem tudom, mennyire volt jó ötlet egy YA regénnyel kezdeni – ezt majd az idő eldönti –, lévén az eddigiekhez hasonlatosan ez a regény inkább a karakterekre fókuszál, és nem a részletes világépítésre. A karakterek építése viszont jól működik. Kicsit lassan, de jól működik, csak erre rámegy a regény első fele. Alaposan megismerjük a két oldalt, főleg az új szektát, a Nyitott Kéz Útját és a hívőit (fanatikusait?). Ez a regény sokkal inkább róluk és az egyik tagjukról, Marda Roról szól, mint a Jedikről. Marda nagyon érdekes karakter, de kettősség jellemzi. Én se tudtam eldönteni, hogyan viszonyuljak hozzá. Egyszer egészen megérthető és kedvelhető karakter, a következő pillanatban pedig rendkívül ellenszenves. Ez a kettőssége pedig egészen az utolsó oldalig megmarad. Az Út többi tagja egyelőre eléggé rejtélyes karakter, nem sok mindent tudunk meg a hátterükről, bár a regény vége igen komoly történeteket sejtet velük kapcsolatban is. Az Út vezetője az Anya, aki egy személyben irányítja a szervezetet a Hírnök közvetítésével. Valamint megjelenik még Marda unokatestvére Yana Ro is, aki szintén a regény végén és a későbbi történetekben lesz nagyon fontos karakter, ugyanakkor az ő motivációi végig nagyon következetesek, egészen a regény végéig.

 

A másik oldalon két Jedi áll, az ifjú pantorai Jedi-padavan, Kevmo és mestere a nagyon barátságos, magabiztos és szimpatikus Zallah Macri. Utóbbi főleg csak mellékszerepben tűnik fel, míg Kevmo – Marda mellett – a regény másik főszereplője. Ő a regény első felében nagyon furcsa karakter volt, valahogy túl kedves volt Jedihez képest, nyíltan flörtölt, de a regény végére tényleg megkedveltem. A cselekmény első felében főleg ő és Marda illetve az egymáshoz viszonyított kapcsolatuk áll a középpontban. Azonban az biztos, hogy a könyv címe nagyon találó, mert bár nagyon kiszámíthatónak tűnik a cselekmény, a második felétől 180 fokos fordulatot vesz, és eléggé kiszámíthatatlanná válik a végére, több csavar követi egymást, és bár aki olvasta az első fázist, annak az egyik talán nem lesz akkora meglepetés, én ugyanúgy a jelenség hatása alá kerültem, mint a Csillaghullás alkalmával.

 

Egyetlen zárójeles megjegyzés.

Spoiler

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a Jedik hogyan fognak felülkerekedni ezen az új fenyegetésen, ami egyelőre komolyabb ellenfélnek tűnik, mint bármilyen Sith nagyúr valaha. Egy lény, aki az élő Erővel táplálkozik, és képes azt kiszívni a Jedikből? Ez nagyon para, és egyelőre megtippelni se tudom, milyen módszerrel győzhetik majd le akár a 2., akár a 3. fázist nézzük. Nagyon át tudom érezni azt a rettegést, ami a Jediket is átitatja a Romboló (vagy a korábbi kötetben Névtelenek) közelében.

 

Megjegyzem, leírva nagyon hatásos ez a fenyegetés. A kepregényekben nem annyira jön ez ki, de már a Csillaghullás alatt is nagyon pszicho-thrilleres hatást keltett. Itt meg egyenesen horror volt a vége.

 

 

Bár a regény nagyon is épít az első fázisra, továbbra is kijelenthető, hogy jót tesz a Star Warsnak az időugrás, és ilyen módon az ismert keretek eltüntetése, mert lehet izgulni mindenkiért, itt ugyanis bármi megtörténhet, és ahogy a cím sugallja, semmi sem az, aminek elsőre látszik.

 

Összegezve: a regény első fele tényleg lassan építkezik, viszont úgy érzem, a későbbi történetek miatt volt/van erre szükség, mert azoknak építi az alapot. A regény második fele viszont önmagában is nagyon erős, nagyon fordulatos, és kellően izgalmas, a legvége pedig nagyon izgatottá tett a folytatást tekintve.