Videjó játékok

[Wilde]

Az új TR-t nagyon várom, főleg emiatt a mexikói helyszín miatt, a 2. részben Szibéria nekem annyira nem tetszett, de ezt mindenképpen várom. Ez a jelenet a piramis tetején meg a hangulat valahogy a kedvenc Mel Gibson filmemet, az Apocalyptót juttatta eszembe.

[Bomarr]

A törlödőtt hozzászólásom helyére akkor egy rövid értékelés a God of Warról. Amiért szenzációs:

-Akár csak a legjobb PS4 exkluzivok -például a Last of Us vagy az Uncharted sorozat- egy remek karakterközpontú történetet mesél el. A figurák szerethetőek, végig érdekelt, hogy mi lesz velük.

-Úgy alkot kerek egészet a történet, hogy közben előkészíti a terepet a még grandiózusabb folytatásoknak.

-A rossz játékok ismérve hogy az akciókat csak simán le akarja tudni a játékos, itt viszont élveztem a kaszabolások majd minden percét. Ez egyrészt annak is köszönhető, hogy a nehézségi szint jól van beállítva: a nagyobb ellenségeket komoly kihivás legyőzni de nem Dark Souls szintü szivatás megy. Másrészt az összecsapások annyira látványosak, hogy néha olyan érzés, mintha egy blockbuster filmben irányítanánk a főszereplőt.

-Bár nem egy open-world játék mégis kicsit emlékeztet rá. Itt is van például fast travel lehetőség. A korábbi helyeket könnyedén fel lehet keresni és letérve az útról sok eldugott barlangot is fel lehet fedezni. Sőt vannak titkos tavak és tisztások is. Élvezet bolyongani ebben a világban részben azért mert nincs túl nagyra duzzasztva. A legújabb Assassin's Creed-et például annak ellenére hogy elvagyok vele, túl nagynak érzem. Sajnos a grandiózus világméret sokszor rengeteg fölösleges járkálással jár. Itt szó sincs ilyesmiről.

-A főküldetések befejezése után is bőven van tennivaló: néhány mellékküldetés ügyesen úgy van kitalálva hogy a boss-aikat már csak a játék végigpörgetése után tudjuk legyőzni

-Az északi mitológia szenzációs választás volt. E téren kicsit elfogult is vagyok mert nemrég olvastam Neil Gaiman könyvét, amiben a mitosz meséit dolgozta fel. Bár Thort és társait a Marvel filmek is felkapták, jó volt látni egy egészen másfajta -brutálisabb és az alapokhoz valamivel hűbb- feldolgozást.

[Dei]

Ez a God of War egész korrektre sikerült. Nálam már most bezsebelheti az év játéka díjat. Persona 5 óta nem éreztem ilyen jól magam játék közbe. 

Még nem igazán haladtam sokat, de már most vagy 3-4 órára leálltam egyéb feladatokkal foglalkozni. 

  Spoileres tartalom megtekintése

Amint találkoztan a kígyócskával, elmentem felfedezni a környező területeket. Teljesítettem 4 lélek feladatát, leromboltam egy Thor szobrot, kiszabadítottam egy sárkányt, megöltem egy troll bosszt a törp király kastélyában és egy bányában végeztem egy lélek falóval, és kiástam három elásott kincset. 

Ráadásul ezek mind csak mellék kóldetések, mi lesz magába a történetbe?

 

Most megyek is vissza játszani, mert már ellenfeleim vérére szomjazom.  

[Rog]

A Jurassic World Evolution első 20 perce:

 

 

[JakeSully]

  2018. 04. 28. - 12:37, Frenkie írta:

Ahogy látom a Shadow of Tomb Raider még idén szeptemberben megjelenik. Akkor bele kell húznom mert a Rise of Tomb Raidert sem játszottam ki.

Teljes nézet  

Frenkie, mik a benyomásaid az Unchartedről? Már amit eddig játszottál vele

[Darth Sky]

Én is kíváncsi vagyok rá. Megrendeltem a Frenkie által említett Uncharted: The Nathan Drake Collectiont. Ha tényleg hozza azt a szintet/hangulatot, amit új TR játékok, akkor jól fogok szórakozni.  A Shadow of the Tomb Raiderig kell valami figyelemelterelés.  

[Frenkie]

  2018. 05. 08. - 17:57, JakeSully írta:

Frenkie, mik a benyomásaid az Unchartedről? Már amit eddig játszottál vele

Teljes nézet  

Valami irtózatosan jó játék. El nem tudom képzelni milyen lehet a többi(azt mondjátok hogy jobbak mint az első), mert nekem az első is zseniális. Az elején a szigeten kicsit elkezdtem unni a monoton rosszfiúk lelövését, de aztán beindult. Nagyon tetszenek a helyszínek az ötletes fejtörők, hogy hogyan lehet továbbjutni, a kamerakezelés mikor átvált olyanná a játék mintha platformjáték lenne. A történet a szerep,lők mind-mind elsőrangúak. Pontosan az a játék amit az ember élvez, amiért a videójátékokat szereti. Kellemes szórakozás, még akkor is ha sokszor kell néha nekirugaszkodni egy-egy megoldásnak.

Múlt hlten szabin voltam, nyüstöltem rendesen, elég hosszú játék, de szerintem nemsokára vége lesz. Most a 

 

  Spoileres tartalom megtekintése

német tengeralattjáróhoz mászok éppen lefelé.

 

 

  2018. 05. 08. - 20:10, Darth Sky írta:

Én is kíváncsi vagyok rá. Megrendeltem a Frenkie által említett Uncharted: The Nathan Drake Collectiont. Ha tényleg hozza azt a szintet/hangulatot, amit új TR játékok, akkor jól fogok szórakozni.  A Shadow of the Tomb Raiderig kell valami figyelemelterelés.  

Teljes nézet  

 

 

Nem fogsz benne csalódni, sőt. Csak szerintem vegyél ki pár nap szabadságot mert alig bírod majd abbahagyni. Ráadásul ez a változat Remastered grafikával jött ki és hiába 11 éves az első rész ,néhol nagyon szép.

[Darth Sky]

  2018. 05. 09. - 19:12, Frenkie írta:

Nem fogsz benne csalódni, sőt. Csak szerintem vegyél ki pár nap szabadságot mert alig bírod majd abbahagyni. Ráadásul ez a változat Remastered grafikával jött ki és hiába 11 éves az első rész ,néhol nagyon szép.

Teljes nézet  

Szerencsére a héten pont szabin vagyok, így lesz még néhány napom megismerkedni a szériával. 

[Frenkie]

Van egy hangulata.

 

 

[Frenkie]

Végeztem az Uncharted 1-el. Ahogy írtam is fantasztikus kalandjáték volt. Nem bírtam ki és belekezdtem a 2. részbe amit holnap akartam elkezdeni. Hát nem tudom hogy a Last of Us-on kivül ilyen erős kezdést láttam-e.

 

  Spoileres tartalom megtekintése

Ahogy Drake felkel a hegyről lógó vasúti kocsiban vagy haslövéssel, vagy valami vasdarab sérthette meg a hasát, attól lehidaltam. Ráadásul fent a hideg, havas hegyen és ahogy felfele kellett mászni az hatalmas volt. Kiváncsi vagyok hogy jutott ide.

 

[Darth Sky]

Eddig nekem is tetszik, bár a Tomb Raider játékok színvonalától részemről jócskán elmarad. A 22 fejezetből még csak az ötödiknél járok, de a lövöldözések egy idő után már monotonná váltak. Hiányolom a változatosabb harcjeleneteket (osonós, és egyéb megoldásokat), nem tudom, ezek később felbukkannak-e. Plusz a szerintem nem bonyolult feladványok ellenére gyakran úgy érződik, hogy csak menni kell előre, és ölni, aki felbukkan. Nekem az ilyen típusú játékokkal sincs gondom (lásd: Doom, Wolfenstein, stb. - mondjuk ezek változatosabb harcrendszerrel bírnak), de számomra nem egy kaliber a TR-ekkel. A sztorival egyelőre nincs gond, és a grafika se rossz, ha figyelembe vesszük, hogy 11 éves, még ha "remasteredelték" is. Szóval, eddig nem rossz, érdekel a folytatás.

[Bomarr]

Az első rész a kanyarban sincs a többi részhez képest. Bár a végére felpörög, összességében elég sok unalmas rész van benne meg a kora is érződik. A későbbi részek viszont szenzációsak. Az utolsó rész egy kisebb mestermű.

[JakeSully]

Gamer headsetet szeretnék venni PS4 konzolhoz..

Rengeteg jót hallottam és olvastam a Hyperx Cloud termékeről. Pro II meg az Alpha pl.

Érdemes azokat választani konzolhoz?

 

Vagy valaki a gyári Ps4 fülesekre esküszik.

Szerkesztve: 2018. Május 21. - JakeSully

[Frenkie]

Végeztem az Uncharted 2-vel. Először is Bomarrnak igaza volt abban hogy mérföldekkel jobb mint az első rész, bár nekem az is nagyon bejött. Másodszor ,csak ülök itt és azon gondolkodom hogy vajon megveri-e a 2013-as TR-t. Már nem tudok olyan felső jelzőt kitalálni ami ezt a játékot jellemezné. Annyira élveztem a játékot hogy vasárnap 6 órát nyomtam vele úgy hogy azt hittem felhős lett az ég, pedig csak már esteledett. Tegnap 4 órát ,ma meg hazaérve befejeztem. Ilyet nem csináltam a 90-es évek óta. Mármint hogy ennyit játszottam egyszerre egy játékkal.

A történet a karakterek, lenyűgözőek. A pályaszerkesztőknek csillagos ötös a remek pályákért. A grafikáról meg csak szuperlativuszokban tudok beszélni. Utánanéztem hogy 2009 októberében jelent meg még ps3-ra az 8 és fél éve volt. Ez a Remastered változat olyan mintha most adták volna ki. Gyönyörűek a színek, a nap ahogy a szemünkbe süt a havas táj és az a szó szerint minden részletre kiterjedő részletesség. Volt hogy csak álltam és bámultam.

Eddig sem bántam a ps4-et, de áldom az eszemet hogy vettem egyet. Eddig mind fantasztikus játékokat próbáltam ki rajta. A kontrollert is már tök jól használom.

[JakeSully]

  2018. 05. 22. - 20:43, Frenkie írta:

Végeztem az Uncharted 2-vel. Először is Bomarrnak igaza volt abban hogy mérföldekkel jobb mint az első rész, bár nekem az is nagyon bejött.

Eddig sem bántam a ps4-et, de áldom az eszemet hogy vettem egyet. Eddig mind fantasztikus játékokat próbáltam ki rajta. A kontrollert is már tök jól használom.

Teljes nézet  

 Na örülök hogy tetszett, a harmadik rész is igazán jól sikerült szerintem :)

Bárcsak a mozivásznon is ilyen remek minőségi kalandfilmek készülnének. 

[JakeSully]

Remélem péntektől féláron jutok a God of Warhoz és a Detroit Become Humanhoz 

Azért az vicces, hogy már szinte minden hónapban van valamelyik webshopon black friday  Még jó, hogy eredetileg valamikor novemberben van...

https://www.konzolvilag.hu/black-friday

[Dei]

Szerintem a Detroit nem lesz féláron, csak pénteken jelent meg. A God of War-ra se mondanám rá teljesen magabiztosan, hogy leakciózzák. Talán a márciusi és annál korábbi címek kaphatnak egy leárazást, legalábbis remélem, mert a Ni no Kuni II kimaradt a Far Cry 5 miatt.

 

Túl sok jó játék és túl kevés idő és pénz. Néha azt kívánom, hogy évente kevesebb olyan játék jöjjön ki, ami érdekel. 

[pb69]

Ugyan nekem nincs PS4-em, de szerencsére az egyik barátommal volt lehetőségem végigtolni a Detroit: Become Humant. Néhol többféle eseménysort is végigpróbáltunk a végigjátszás után, a kíváncsiság kedvéért. Ez a játék baromi jó, aki csak teheti, próbálja ki és garantáltan nem fogja tudni letenni. A látványvilág egészen lenyűgöző, a világ és a hangulat szintén. A sztori remek, izgalmas, fordulatos, a karakterek többnyire jól sikerültek és érdekesek.

Egy interaktív filmről van szó, ahol egyrészt a döntéseinkkel, másrészt a reflexeinkhez kapcsolódó ügyességünkkel irányíthatjuk a történéseket. Ez pedig remekül működik, tényleg rengeteg lehetőség van a játékban és ezek valóban markánsan eltérő történetet adnak ki. Nyilván itt sincs olyan mértékű teljes szabadság, hogy mondjuk hirtelen gondolunk egyet, lekaszabolunk mindenkit és elvonulunk remeteségbe. De az ésszerű kereteken belül szinte minden lehetséges dolog megtörténhet.

 

A grafika nemcsak szép, de van egyrészt egy egyedi látványvilága, másrészt pedig sokszor művészi képekkel operál. A sztori mögött pedig komoly morális és filozófiai tartalom húzódik meg, kifejezetten elgondolkodtató és tanulságos. Érdemes minél inkább odafigyelve játszani, mert a részletesség és a kidolgozottság szinte példa nélküli. Nem minden apró részlet szükséges a helyes döntések meghozatalához, de a világ megismeréséhez és a játékélményhez hatalmasat adnak hozzá.

Mindezen erények ellenére a végén mégis volt bennem némi keserűség. Félreértés ne essék, ez egy kiváló játék, csak ahogy indult, lehetett volna belőle akár egy majdnem tökéletes és minden téren kiemelkedő alkotás is. Baromi erős kezdés után lesz egyre csak még jobb, amikor már tényleg azt gondoljuk, hogy az abszolút legjobb is lehet. Aztán valahol a felénél megreked egy szinten, majd ahogy próbálják a történet kaliberét növelni, úgy ez kezd túl sok kompromisszummal járni. A végén pedig úgy álltam fel, hogy ebben több volt.

Úgy éreztem, hogy egy idő után a teljesen eredeti ötletek és irányok, valamint a klisék közti egyensúly felborul. A sablonos motívumokat is remekül kivitelezték, az mondjuk igaz. Ellenben a játék masszív önismétlésbe is átcsap. Nyilván egy ilyen témájú műben vannak olyan aspektusok, amik mellett egyszerűen nem lehet és hiba is lenne szó nélkül elmenni, így ez a játék is arra kanyarodik. Viszont a kidolgozottság és változatosság itt már erősen megkopik.

 

Azt előzetesen is lehet tudni, hogy a játék a mesterséges intelligencia körül forog. A jövőben járunk, ahol a saját mintánkra intelligens robotokat alkottunk meg, amelyek kezdenek túlságosan is emberiek lenni. Összesen 3 karaktert irányíthatunk, mindhárman androidok. A történetszálak alapvetően párhuzamosan futnak, de néhol összeérnek.

Az irányítás rendben van, bár kicsit fura a navigálás és mozgás. Az akciójelenetek quick time eventeken alapulnak, a döntéseink pedig legtöbbször szintén időre mennek. A reflexpróbákkal nekem nincs bajom, szerintem egy ilyen stílusú játékot nehéz máshogy akcióval feldobni. Ha valaki ebben tapasztalatlanabb vagy ügyetlenebb, akkor válassza a könnyebb nehézségi fokozatot, az erre van kihatással. Ezekre igencsak figyelni kell, mert egy-egy rossz gombnyomásnak drasztikus következményei lehetnek. Lehet, hogy sorozatban többször is hibázhatunk, nem lesz következménye, máskor viszont egyetlen melléfogás és beüt a krach.

 

A döntéshozatalnál már beüt a játék egyik legnagyobb hibája. A felkínált opciók legtöbbször egy-egy szóban kerülnek összefoglalásra, amiből sokszor nem tudni melyik mit takar. Ez engem már pl. egy ME vagy LiS esetében is idegesített, de itt nagyságrendekkel rosszabb a helyzet. Egy összetettebb műfajú játékban ezzel együtt lehet élni, viszont itt az egész a döntésekre épül, így kiemelten kritikus mikor mit választunk.

Úgy pedig nehéz választani, hogy nem tudjuk az opciókat. Élet-halál múlik azon, hogy jól tippeljük-e be az opciók jelentését. Ezt pedig csak nagyban nehezíti, amikor még az idő is ketyeg. Értem én, hogy teljes mondatok vagy gondolatok közlésére nehéz fancy UI-t kitalálni, de ez így masszívan a funkcionalitás és élvezhetőség rovására megy. Ráadásul nem is lehet csak úgy visszatölteni állásokat. Ha újra akarunk játszani egy részt, hogy felülírjuk korábbi döntésünket, azért eléggé meg kell szenvedni.

Szóval számolnunk kell azzal, hogy a döntések általában nem morálisan lesznek nehezek. Nem azért nem tudunk dönteni, mert ne tudnánk mi a helyes vagy mit akarunk, hanem mert nem tudjuk melyik opció vezet ebbe az irányba. Még ha sikerül is rájönni melyik szöveg milyen mondatokat fog előcsalni a karakterünkből, az teljesen kiszámíthatatlan milyen következményei lesznek ennek. A másik féltől reakció még legtöbbször kiszámítható, más már nem.

  Spoileres tartalom megtekintése

És akkor részletesebben a történetről. A kezdésnél felépítik nekünk a világot, bemutatják hányadán is állunk. Nyilvánvaló, a lényeg az, hogy felfogjuk, az androidok is érző lények, nem puszta gépek. Emiatt nem lehet őket szolgasorban tartani és bármit megtenni velük, emberként kell kezelni őket is. Mivel eleinte a világot és a karaktereket mutatják be, így ez a vonal jól működik. Nem százórás a játék, így elég ütemesen kell haladni és felvázolni a helyzetet, ez tök jól működik is.

Teljesen hétköznapinak mondható szituációkkal indítunk, ami pont emiatt nagyon érdekes. Rengeteg eredeti ötlet és motívum van, csak kapkodjuk a fejünket mennyire mély és kidolgozott minden. Ebből fakadóan a néhol igencsak szájbarágós erkölcsi tanulságok is ülnek, mert elvegyülnek a többi elem között. Néhány óra alatt teljesen világossá válik, hogy az androidokat kell sajnálni, az emberiség kegyetlenül elnyomja és kizsigerli őket. Az általunk irányítottak pedig fokozatosan öntudatra ébrednek és kitörnek a szolgaságból.

 

Kapunk egy nyomozó csúcsmodellt, egy kegyetlen apa által gyötört kislányt védelmező "anyát", illetve egy félreértés miatt a halálból visszatérő forradalmár népvezért.

A nyomozós szál a CSI sorozatokat megszégyenítő módon rohadt jól össze van rakva. Itt egy androidgyűlölő alkoholista nyomozóval kell együttműködnünk, építgetni a kapcsolatunkat. Kara feladata kimenekíteni egy drogos és semmirekellő bántalmazó apa kezei közül egy kislányt, akit aztán óvni kell a világ viszontagságaitól. Markus pedig egy felvilágosult idős és beteg festőművész mellett éli társaihoz képest kirívóan jó életét, amikor is a pokolba kényszerül, majd onnan visszatérve a lázadó droidszerveződés élére áll és nekifognak egy forradalomnak az egyenlőség kivívásáért.

A 3 sztoriból számomra Karaé volt az, amely végig hiteles és eredeti maradt, nem veszített a fényéből. A másik kettő sajnos a végére már eléggé kifulladt. 

 

A gondok azután kezdődnek, hogy felvázolták az alapszituációt és az androidok deviánssá válnak. Ekkorra már mindannyian megértettük, hogy az emberek rosszak, az androidok meg jók. Innentől lenne szükség arra, hogy ezt a képet árnyalják, a fekete-fehér világot szürkére kenjék. Ez azonban nem történik meg. 1-2 kivételt leszámítva az összes ember szívtelen rabszolgatartó vagy féltékeny bosszúszomjas állat, miközben az összes android csak a szolgaságból kitörni vágyó, ártatlan áldozat.

A legelején legalább rögtön kapunk egy androidot, aki amiatt öli meg a családfőt és ejt túszul egy kislányt, mert másik robotot akartak venni helyette. Persze aztán őt is ok nélkül lelövik a rendőrök, de legalább nem akarták ártatlannak beállítani. Innentől kezdve viszont az összes nyomozás arra lyukad ki, hogy a gazda kegyetlenül bánt a droidjával, aki így fellázadt és önvédelemből cselekedett. A többi szálon is a helyzet, hogy az emberek hazudnak és gyűlölködőek, az androidok pedig segítőkészek.

 

Carl elég hamar eltűnik a képből, utána pedig a néger nőn kívül minden ember ellenünk dolgozik. A fia a legvégén segít, de addig ő is ellenséges. Hankkel meg rajtunk múlik milyen kapcsolatot alakítunk ki, de mire jóban lehetünk vele, már rég irreálisan eltolódtak az arányok, amire ez csak apró szépségtapasz. Persze az androidok közül mindenki segíteni akar, még a legelvetemültebbnek vagy veszélyesebbnek tűnőek is kezesbárányok, bárminemű rendellenességük pedig csakis az őket bántalmazó emberekből fakadhatnak.

Ez az értékrend pedig amellett, hogy irritálóan egyhangú és valószerűtlen, egyre nyomasztóbbá válik. Értjük, hogy az emberiség mocskos tetű, de azért mégiscsak emberek játsszák ezt a játékot. Ha a barátaink felhívják a figyelmünk a gyengeségeinkre, akkor abból tanulhatunk, ez fontos. Ha viszont minden második szavukkal belénk rúgnak és a legnagyobb hibáinkat folyton felhánytorgatják, akkor az szörnyen frusztráló.

 

Márpedig egy idő után a játék erkölcsi tartalma kimerül ebben az önismétlésben. Aki segítőkész embernek tűnt, az hátba szúr vagy kiderül, hogy nem is ember. Az androidok eltűrnek minden bántalmazást, szó nélkül csatlakoznak hozzánk, és ha békésen akarunk lázadni, akkor mindannyian békések is lesznek.

Eleve az eredetiségből olyan sablonos vizekre evez a játék, ami már ezerszer lerágott csontokat vesz elő újra. Ehhez pedig már az kéne, hogy sokkal kidolgozottabbak legyenek a motivációk, érzékletesebbek a reakciók és viszonyok. Ehhez képest nincs érdemi android-android vagy ember-ember ellentét. Sehol egy emberi csoport, amely kiállna az androidok mellett, de a robotok közt semmi radikálisabb és erőszakosabb vonal.

A végén az lehet a kulcs, hogy a közvélemény hogyan vélekedik rólunk, de ha sikerül is megnyerni őket magunk mellett, akkor sincs semmi erre utaló jel. A katonák könyörtelenül mészárolnak le fegyvertelen robotokat, gyerekeket, előtte még alaposan meg is alázzák őket. A másik oldalon meg a maximum az, hogy vki felemeli a szavát ez ellen, de egy "nem süllyedhetünk az ő szintjükre" klisével ez el is van rendezve.

 

Ez a végletes világ pedig elveszi a döntéseink erkölcsi súlyát. Nincsenek igazán nehéz morális döntések. Ha visszaemlékszek a LiS-re, akkor ott volt hogy percekig gondolkodtam mi legyen, és nem azért, mert nem tudtam miből mi következik, hanem mert nem volt helyes döntés. Itt szinte mindig egyértelmű mi a jó út, nincs dilemma.

Lelőjünk-e egy menekülő androidot, amikor eddig 5/5 igazából ártatlan volt és csak önvédelemből tett rosszat? Adjunk-e a szavára egy olyan embernek, aki végig csak gyalázott minket? Connor deviánssá válása egészen a végéig el van húzva, de mégis ki ne akarna átállni, amikor az egész játék addig másról sem szólt, minthogy ez a helyes döntés? Semmi érzelmi nehézség nincs ezekben a döntésekben, ilyen szinten súlytalanok.

 

Az interakciók pedig egyre kidolgozatlanabbak. A Markus-North szerelmi szál teljesen felesleges. Újat nem tud hozzáadni a sztorihoz vagy a szereplőkhöz, ellenben megalapozatlan és sablonos. Kezdetben szimpatikus az android-mozgalom, viszont az már nagyon nyugtalanító, amikor Markus úgy toboroz robotokat, hogy megérinti őket egy kétszavas "légy szabad" vagy "állj mellém" dumával, azok pedig rögtön megtérnek. Később már erre sincs szükség, távvezérléssel int nekik és máris a rabszolgái lesznek, akik önálló gondolatok nélkül követik.

Connor esetében pedig az van, hogy baromi lassú a felfogása. Az ő szempontjából érthetőek a dolgok, de a játékos már féltávnál tisztában van azzal miről is szól ez az egész. Ehhez képest röhejes, amikor Connorral még órákon át nincs lehetőségünk igazán kitörni a programból, mert csak fújja az "ezt kell tennem, mert ez a kötelességem" szöveget. Majd ezek után szögezik nekünk a hatalmas bonyolult kérdést, hogy akarunk-e vele is szabadok lenni vagy inkább vergődünk rabigában.

Most ebből úgy tűnhet, hogy negatív a véleményem a játékról, pedig nem. Nagyszerű alkotásnak tartom, csak nagyon sajnálom, hogy nem lett még jobb, mert benne volt a lehetőség. Ha a második felére is annyi kreativitást és bátorságot tartogatnak az alkotók, mint ahogy kezdték. Az érzelmek megjelenítése egyébként parádés, a játék beszippant és nem ereszt. Végig leköt, izgalmas, érdekes és fordulatos. Tényleg kortól, nemtől és mindentől függetlenül bátran ajánlom mindenkinek.

[Frenkie]

Az Uncharted-ek után a Heavy Raint és a Beyond two soulst játszom végig és ha tetszenek akkor a Detroit: Became Humnannal is teszek egy próbát. Még azt azért megnézem hogy ez a stílus tetszik-e nekem.

[Darth Riddick]

Várom a véleményedet, Frenkie!

Azt hozzá kell tennem, hogy a Quantic Dream játékai rétegjátékok, és mint ilyenek megosztóak is. Picit olyanok, mint a Star Wars filmek, aki igazán szereti őket, az imádja és rajong értük, aki nem kedveli, az lényegében szó szerint utálja!

 

A Quantic Dream játékonak a játékmenete és játékstílusa talán leginkább az, ami megosztja a játékosokat. Ha nem játszottál még korábban Quantic Dream művel nem tudod miről van szó igazán! Mindent, amit eddig a videójátékokról tudtál, felejtsd el! Oké, a játékos máshol is találkozhatott már interaktív filmekkel és dráma központú játékokkal, de amit itt kapsz az NAGYON más, és MÉLYEN más! 

 

Életem leges leg meghatározóbb játékai a Mass Effect Trilógia és a Quantic Dream műhelyéből érkező Heavy Rain, Beyond: Two Soulst valamint a DETROIT (talán kiemelten itt a Heavy Rain és a DETROIT).
(Persze raklapnyi kiváló játék van, ami életre szóló élmény volt számomra, de mégsem annyira meghatározóak, mint a fent említettek!)

 

Ezek a művek átadnak valami olyat, ami életre szóló is lehet akár. Éppen azért (és ez inkább főleg a Quantic Dream játékora igaz) akármennyire is fiktívek a történetek, vagy éppenséggel a jövőben játszódnak (DETROIT) rettenetes életszerűséggel tárják azt a játékos elé, nem, inkább másképpen fejezem ki magam... rettenetesen életszerű ÖNMAGÁBAN az egész! (szerintem! ... és számomra)

 

Morálisan olyan kérdéseket mozgatnak, amelyek ténylegesen is fontosak és érdekesek, való életben valóban meghatározó és fajsúlyos dolgok!

Tehát amikor egy Quantic Dream játékkal játszol nem csak egy kiemelten jó játékélményben lesz részed, hanem annál valami sokkal többet kapsz! 

DETROIT kapcsán:

Még 2011 év végén kijött egy tech demo video, amit akkor még bőven a PS3 gtafikai tudásának tükrében mutattak be és bizony nagyon jónak is számított. 
A bő 7 perces kisfilm címe csak ennyi volt: KARA
Itt meg is tekinthető:

Ez a kisfilm ágyazott meg a későbbi teljes játéknak, melyet ma már úgy ismerünk, hogy DETROIT: Become Human
Megvallom őszintén én ezt a videót valamikor 2012-ben láttam és akkor már reménykedtem abban, hogy lesz ebből majd valamikor játék. (Hát lett, legnagyobb örömömre!)
Érdekesség, hogy a videóban szereplő karakter (Kara) az egyik játszható karakter a játékban is!

 

Megjegyzés: Még nem játszottam a The Last os Us-al. Tudom, hogy nagyon népszerű és a vélemények szerint fantasztikusan jó dráma az is. Meg is van már a Remastered verzió egy ideje, de még nem pörgettem ki. Azt is leírom, hogy miért nem: nos nekem meg valamiért a The Last os Us stílusa nem adja annyira, pedig valószínűleg csak rá kellene vennem magam, hogy most nekiülök és had szóljon, de ez eddig még váratott magára... és szerintem még egy kicsit fog is. DE, simán lehet, hogy felkerül majd a legek közé, ha egyszer végre kipörgetem  de előtte a DETROIT-ot játszom ki még párszor!

 

Szerkesztve: 2018. Június 4. - Darth Riddick

[Frenkie]

Nagyon kiváncsi vagyok rá mert nekünk hasonló az izlésünk. Pl én is annyira imádom Nolan filmjeit mint te. A The Last of Ust ki ne hagyd. Életreszóló élmény lesz. Azt mondom már csak azért az egyért megérte megvennem a ps4-et.

[pb69]

@Darth Riddick

Látom, akkor már legalább egyszer végigvitted és eléggé képben vagy a Detroit kapcsán. Nem tudom olvastad-e a hozzászólásom, de kíváncsi vagyok a véleményedre a témában.

[Darth Riddick]

  2018. 06. 04. - 20:44, Frenkie írta:

Nagyon kiváncsi vagyok rá mert nekünk hasonló az izlésünk. Pl én is annyira imádom Nolan filmjeit mint te. A The Last of Ust ki ne hagyd. Életreszóló élmény lesz. Azt mondom már csak azért az egyért megérte megvennem a ps4-et.

Teljes nézet  

Valóban elég hasonló az ízlésünk!

Mindenképpen ki fogom pörgetni a The Last of Us-t, és annak ellenére, hogy 'még' nem játszottam ki, a Part II-t is várom 

pb!

Olvastam az írásodat, igen. Nos annak örülök, hogy alapvetően tetszett. Amiket negatívumként említettél a SPOILER kapcsoló mögött, azokra most egyesével nem reagálnék (talán majd egyszer, máskor). Nem mondom, hogy nincs igazség abban, amit leírtál, de engem érzelmileg ragadnak meg ezek az alkotások nagyon, de nagyon mélyen és meglehetősen erősen, ezért a sablonosabb dolgok vagy a "gagyibb megoldások" nálam beleférnek simán, ezek engem nem zökkentenek ki mivel legtöbbször észre sem veszem őket. Nem tudom, egy pillanatig sem untam magam a játék alatt.

Nyilván tökéletes játékot soha senki nem fog letenni az asztalára. Megint más, ha egy címre valaki(k) azt mondjá(k), hogy tökéletes, mert legfelejebb szerintü(k) az, mások szerint meg nem... SW filmek. Nem tökéletes filmek, én mégis hajlamos vagyok úgy kezeni őket, mert az, amit számomra nyújtanak érzelmileg, az megérdemi, hogy kimondjam róluk: számomra tökéletesek!

Detroit nem tökéletes játék, de számomra egy felejthetetlen, a valódi világban is markánsan jelen lévő mély kérdéseket feszegető, messzemenőkig zseniális történet volt, soha nem látott mennyiségű végkimeneteli lehetőségekkel (fejezetenként!!), elképesztő látvánnyal, fantasztikus zenével, szuper karakterekkel és remek színészi alakításokkal. 

Nálam SW-film szintű kategória a videójátékok világában! Nagyon erősen!  

Szerkesztve: 2018. Június 5. - Darth Riddick

[pb69]

  2018. 06. 05. - 15:44, Darth Riddick írta:

Nyilván tökéletes játékot soha senki nem fog letenni az asztalára.

Teljes nézet  

Persze. Csak azért vagyok kicsit csalódott, mert a Detroit amúgy nagyon közel járt ahhoz, hogy a műfaján belül tényleg tökéleteset alkosson. Ettől még egy zseniális alkotás, kár hogy nincs PS4-em, többször is érdemes lenne kitolni, még ha nyilván az első végigjátszás élményét már semmi nem is adja vissza.

[Darth Riddick]

  2018. 06. 05. - 15:48, pb69 írta:

Persze. Csak azért vagyok kicsit csalódott, mert a Detroit amúgy nagyon közel járt ahhoz, hogy a műfaján belül tényleg tökéleteset alkosson. Ettől még egy zseniális alkotás, kár hogy nincs PS4-em, többször is érdemes lenne kitolni, még ha nyilván az első végigjátszás élményét már semmi nem is adja vissza.

Teljes nézet  

Egyetértek!

Az első élmény a legjobb. De pont ez a jáétk az ugye, amit simán többször is ki tudsz (sőt kell) játszani. Szinte képtelenség (szinte) ugyan azon a vonalon végigmenni, mint első alkalommal. Azért olyat én még nem láttam, ahol minden egyes fejezet ennyire szerteágazó és a döntéseinken múlik melyik utat járjuk be. Hogy akár egy fejezetnek is lehet 8 féle kimenetele az egészen egyszerűen parádés! De ez csak az egyik hatalmas érdeme a játéknak!

Szerkesztve: 2018. Június 5. - Darth Riddick

[pb69]

Igen, főleg mert sokszor ügyességen is múlik egy-egy végkimenetel, szóval ha akarnám se biztos, hogy sikerülne ugyanúgy haladni. Meg a válaszlehetőségek, ill. azok következményei se tiszták sokszor. Az újabb végigjátszásokkal az a necces, hogy az ember nem igazán tud elvonatkoztatni attól, hogy tudja valamely opcióról hova vezet. És ha korábban utólag megbántad egy döntésed, akkor valószínűleg direkt mást fogsz dönteni, de csak azért, mert már előismereteid vannak. Annyiból jó, hogy fordulat még így is marad bőven, ezt baromi jól megoldották az írók.

 

Ha meg valaki érdekességképp végig akar nézni minél több utat, vagy többféle attitűdöt is akar próbálgatni, annak maga a Kánaán lesz újra és újra végigtolni. Nálam az a baj, hogy nem vagyok ilyen. Pl. a ME vagy Fallout játékok esetében is annyiszor megfogadtam már, hogy indítok egy női karaktert, vagy na most aztán gonosz/bunkó leszek, másfelé fejlesztem a karakterem, mással lesz románc stb.. De aztán csak nem vitt rá a lélek és csak mindig azt tettem, ami szerintem helyes, valamint a vonzóbb, szimpatikusabb utat jártam. Így végül túl nagy különbségek nem adódtak a végigjátszásaim között.

[JakeSully]

Vajon a Last of Us méltó utódja lesz?

2019 februárban kiderül. Nagyon várós!

 

[Frenkie]

Miért akadozik nálam a Heavy Rain? A szövegek is vibrálnak mikor meg megyek a fazonnal érezni hogy akad. KIpróbálom akkor a Beyond two soulst.

[Darth Riddick]

  2018. 06. 07. - 19:49, Frenkie írta:

Miért akadozik nálam a Heavy Rain? A szövegek is vibrálnak mikor meg megyek a fazonnal érezni hogy akad. KIpróbálom akkor a Beyond two soulst.

Teljes nézet  

Ez fura Frenkie, nem kellene neki ilyeneket produkálnia!

[Bomarr]

Nálam se volt ilyesmi!