2x12 - Jedha, Kyber, Erso

[Bomarr]

Bár a képregényeket nem kezelik annyira fontos kánon-műként, viszont Poe szülei (Kes Dameron és Shara Bey) nem egyetlen füzetben hanem egy rakás képregényben, meg néhány regényben/novellában is előkerültek már.

[Ody Mandrell]

Csak nehogy kitalálják, hogy a mostoha szülei voltak.  

[Ody Mandrell]

10 órával ezelőtt, csoli1138 írta:

Azonnal folytattam a Zsivány egyes első 20 percével, így egyből feltűnt, hogy, K2 - nak nincs jelenete a Kafrene-n, Cassiannak meg a Wobanin, ahol K2-nak van, amikor Jyn-t felszedik.

A Kafrene gyűrűje akció után biztos volt időugrás. Miután Cassian megtudta Tiviktől, hogy a fegyver valószínűleg létezik, fel kellett göngyölíteni az Erso család történetét. Jyn-t csak ezután szabadíthatták ki, amire Melshi és csapata ment, míg Cassian a Yavinon maradt. 

[Donát]

4 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

Sanszos, a múltkor én is összekevertem és Poe születését BBY 2-re tettem, pedig ABY 2-ben született. (Továbbra is de jó lenne, ha kitalálnának valami fix 0. évet, ami nem a yavini csata lenne, mert baromi gáz így számolgatni, a sztori közepétől mi mennyire van.)

Palpatine főkancellárrá választása ideális kezdő évszám lehetne. 

[Dzséjt]

OFF

Én inkább a Sith háború végét jelölném meg, Coruscant felszabadításával, ami után újraformálták a Köztársaságot azzá, ami megismerhettük a HR és a PT érákban és amit az ST érában látott új Köztársaság is folytatott.

Palpatine kancellárrá választásával is az lenne a baj, ami a yavini csatával, hogy össze-vissza kéne pozitív és negatív irányba matekozni, csak 32 évvel el kéne csúsztatni az idővonalat. Sith háborúk vége 1000 évre van az ep1-től, igazán sztorik még nem játszódnak ott, szóval sokat nem kéne mínuszba menni, és ha meg majd jönnek történetek, akkor is, elég kicsi az esélye, hogy a közeljövőben az legyen az idővonal hozzávetőleges közepe. Könnyebb lenne:

932 - The Acolyte

1032 - The Phantome Menace

1042 - Attack ot fhe Clones

1045 - Revenge of the Sith

1064 - Andor/Rogue One/A New Hope

...

1068 - Return of the Jedi

...

1099 - The Rise of Skywalker

És így tovább. Szépen haladhatnánk előre matekozással, és nem úgy kéne számolni, mint most, szakaszosan, pozitív és negatív irányba.

[Frenkie]

Nehéz írni a részről. Tényleg litániát lehetne róla írni ami sok mindet megmagyarázna. Aminek örülök hogy nem lett igazam. Keyla életben maradt és kimenekítették a Yavin 4-re. Ugyanakkor megrázó volt

mikor kérdezte Andort hogy hova vinnék és mikor a férfi elmondta hova akkor azt válaszolta hogy fogságban lenne. És ez nagyon leíri az egész yavini szövetségből. Kétrejött a Szövetség, de már nincs meg az a szabadság mikor még Luthen-nel elkezdték ennek  Szövetségnek az alapjait lerakni. De be kell látni(én is szabadabb ember vagyok és nem szeretem ha parancsolgatnak, ugráltatnak), hogy a Birodalmat csak úgy lehet legyőzni ha a lázadókból egy szervezett és szabályozott haderőt faragnak. Ha mindenki azt csinál amhez kedve van az széthúzást, gyengeséget generál.

A menekítésnél érdekes volt látni Andor és K2-SO kapcsolatát. Andor-on tisztán látszik hogy nem akar haverkodni, hanem csak azért hozta el a Ghorman-ról, mert kellett neki egy fegyver. Látta mire képesek és gondolhatta hogy jó lenne neki is egy ilyen. Közömbös neki a droid, de nem annyira utálja a droidokat mint Han. Ez tisztán látszik akkor mikor megmenti őket a droid, de Andor nem köszöni meg. Nem akar érzelmileg közel kerülni hozzá.

Heert felügyelőnek kampeca. Nagy volt az ambició, nagy volt a bukta is. Az mérhetetlen szánalmas volt tőle hogy bement Dedrához tanácsot kérni, miközben ő tartóztatta le, sőt szerintem ő nyomhatta fel Partagaznál. Egy csepp sajnálatot sem éreztem iránta. Még megalázóbb volt számára hogy egy egyszerú őrmester is tojt rá. Hiába tartotta pajzsként maga elé a droid az örmester simán lőtt rá, sőt lehet végül ő is ölte meg.

Aztán hőseink eljutnak a Yavin 4-re és megint jött az undor. Amiatt az arrogáns, pőffeszkedő, én vagyok a Jani viselkedés miatt ami a néger csajból meg a fehér fazonból áradt. Már az Ashokában is 60 bicska nyilt a zsebemben attól hogy nem hisznek Herának.

Itt is csak hüledeztem és egyetlen kérdést tettem fel magamnak amit nekik is feltettem volna ha ott vagyok. Ti tényleg ennyire ostobák vagytok?

Van egy fazon aki mindazt létrehozta ahol vagyok. Teljesen elkötelezett a lázadás iránt, voltak megkérdelezhető módszerei, de mindent a Birodalom elleni harcnak rendelt alá.

Aztán van a Birodalom ami már minden határt átlépett, a terror már nyilttá vált. Lsd Ghorman. Minden arra utal hogy totális kontroll alá akarják vonni a Galaxist. Naponta történnek meg a dolgok. Felsorolni is nehéz , milyen borzalmakat csinált a Birodalom. Hisz én is azért vagyok a Szövetségnél mert látom ezeket.

Namost ez a Luthen azt mondja hogy ez a Birodalom fegyvert épít.  És nem hiszem el. Nem azt mondta az az ember aki megalapozta a lázadást hogy egy szeretetotthon épít szuperfegyvert hanem az a Birodalom amitől teljesen logikus lépés egy olyna fegyver létrehozása amivel rémuralmát megszílárdíthatja. Teljesen logikus az egész. Ráadásul Luthen miért hazudna erről?

Nyilvánvalóan azonnal mindenféle kétely nélkül ezt ki kell vizsgálni. Nem a két tag nem hiszi el. Hát jól beolvasott nekik Andor. Én még azért beledurrantottam volna a levegőbe is. A kivizsgálása az info-nak nem kerül semmibe, legfeljebb kiderül hogy nincs alapja a dolognak. De azt nem engedheti meg magának a lázadés hogy ne higgye el mert ha igaz akkor vége mindennek.

Bail reakcióján nagyon meglepődtem. Ő azért ennél okosabb volt.

Hálistennek azért kis idővel belátták hogy ki kéne ezt vizsgálni, persze jött egy kis információ arról hogy a Jedha felett csillagromboló van.

Aztán már csak az van hogy Andor elindul végzetes útjára ami egy nagyon szép montázsban jelenik meg. Mi már tudjuk hogy a férfi meghal. Luthen majd Andor is meghal hogy Luke felrobbanthassa a Halálcsillagot.

Amikor Bix-et megláttam a kisbabával egyből az EP3 vége ugrott be. Egy új élettel egy új remény is nyílik Az édesapja tettével őneki már nem kell Palpatine békés és biztonságos Birodalmában élnie.

Illetve egy mi lett volna ha is a gondolataim közé férkőzött. Bix-ben Padmét is láttam akinek ha sikerült volna elhagynia Anakint, akkor legalább életben marad és felnevelheti Luke-ot és Leiát, míg a férje Sith-et játszhat. De hát nem így történt.

 

Nagyon jó volt az egész évad és gyönyörű lett a lezárás.

[Dzséjt]

Nower Jebel szenátor szerintem a csúcs, kábé Xiono szenátor szintjén áll. Következtetesen idióta:

 

Fun fact: Jebel a háború után sem hagyott fel a politikával. Épp ellenkezőleg, az új Köztársaság pénzügyminisztere lett.

Szerkesztve: Péntek 23:13 - Dzséjt

[Ody Mandrell]

9 órával ezelőtt, Frenkie írta:

Ha mindenki azt csinál amhez kedve van az széthúzást, gyengeséget generál.

Az olyan káoszhoz vezetne, mint az első történet szálban látott lázadó káosz.

 

 

[Nute Gunray]

El is felejtettem már, hogy Tynnra Pamlo a BB-ben is szerepelt szenátorként.

[Frenkie]

Érdekes hogy Perrint szabadon hagyták. Diktatúrákban ilyenkor megy a család is a börtönbe. Az ok az lehetett hogy látjátok , Palpatine bácsi nem szörnyeteg, csak a bűnösöket viszik el.

[Donát]

Szerintem abban bíztak, hogy Mon valahogy megpróbál kapcsolatba lépni vele, és akkor elkapják.

 

Más: Benjamin Bratt szerintem tök jó munkát végzett, de ez a ruha egyszerűen túl nagy volt rá! Szinte látni a kulcscsontját a ruha alatt.  

 

[Ody Mandrell]

1 órával ezelőtt, Frenkie írta:

Érdekes hogy Perrint szabadon hagyták. Diktatúrákban ilyenkor megy a család is a börtönbe. Az ok az lehetett hogy látjátok , Palpatine bácsi nem szörnyeteg, csak a bűnösöket viszik el.

 

1 órával korábban, Donát írta:

Szerintem abban bíztak, hogy Mon valahogy megpróbál kapcsolatba lépni vele, és akkor elkapják.

Perrin jó kapcsolatot ápolt Sly Moore-ral és asszem a nagyvezírrel is. Védve volt, meg hát tényleg nem tudott semmiről. Akit inkább lecsukhattak az Sculdun.

 

1 órával korábban, Donát írta:

Más: Benjamin Bratt szerintem tök jó munkát végzett, de ez a ruha egyszerűen túl nagy volt rá! Szinte látni a kulcscsontját a ruha alatt.  

Ezt a két képet látva jobban szembetűnő a nagy hasonlóság. 

[Donát]

20 perccel korábban, Ody Mandrell írta:

Ezt a két képet látva jobban szembetűnő a nagy hasonlóság. 

Nekem végig fura volt emiatt a Yavinon, de legalább benne volt Bail. 

[Dzséjt]

1 órával korábban, Donát írta:

Más: Benjamin Bratt szerintem tök jó munkát végzett, de ez a ruha egyszerűen túl nagy volt rá! Szinte látni a kulcscsontját a ruha alatt.  

Nekem pont emiatt a ruha miatt szúrt szemet, hogy Bratt mennyivel karcsúbb férfi, mint Smits. Bár az RO-ban Smits által viselt ruha mintájára teljesen újat terveztek Brattnek, de az még így sem állt jól Bratten szerintem. Néhány jelenetben nekem olyan hatást keltett, mintha kényszerzubbonyt viselne, főleg az olyanokban, amikor ült, mint a képen is. Jobb lett volna, ha valami mást hord. De nyilván a ruhával is azt akarták mondani, hogy a színészcsere ellenére ez itt ugyanaza a Bail Organa.

[Ody Mandrell]

Dedra vajon megérte a börtönben a Birodalom bukását? Innentől már csak pár év ugyebár. Gyanítom a birodalmi rabok a rendszer bukása után kiszabadultak. Vajon akkor hogy fog tekinteni a világra és a saját múltjára? Remélem ezt valamilyen későbbi műből megtudjuk. 

[Dzséjt]

Én remélem, hogy megélte. Sőt igazából az tetszene, hogy ha a Birodalom bukása után a börtönt felszabadítaná az új Köztársaság, de aztán rájönnének, kicsoda ő és miféle szerepe volt a ghormani mészárlásban, szóval háborús bűnösként újra bezárnák, ezúttal köztársasági börtönbe. A dutyiban kiélvezheti a rendet és szabályosságot. On program! 

[Ody Mandrell]

Vagy bekerül az amnesztia programba, mint Pershing.

[Dzséjt]

Ez még viccnek is rossz. 

[Ody Mandrell]

Az ÚK-ból simán kinézem.

[Dzséjt]

A szintén népirtásra parancsot adó Gideon moffot sem vették be az amnesztia programba, szóval ennyire talán még ők sem elnézőek. 

[Darth Sky]

Érzelemdús finálét kaptunk, ami minden tekintetben megkoronázta a sorozatot. Tetszett, hogy a készítők ígéretéhez hűen, az események egyenesen a Rogue One-ba torkolltak - így téve kerekké az Ep4 előzményfilmjének az előzménysorozatát.  Elegánsan, és szerintem kielégítően sikerült pontot sikerült minden karakter sorozatbeli történetére. Bár korábban is kedveltem, nálam erre az utóbbi két történetszálra teljesedett ki igazán a széria.

 

Az előzmények fényében, Kleya kimenekítése kapcsán továbbra is tartottam tőle, hogy történik vele valami szerencsétlen fordulat. Főleg, amikor a kábítódetonátor úgy falhoz vágra, hogy majdnem a nyakát törte. Ám szerencsére megúszta egy látszólag gyenge agyrázkódással. Bár a gyász és az apátia elegye láthatóan továbbra is dominált benne, immár némi túlélési ösztönt is sikerült összeszednie annyira, hogy nekivágjon a yavini bázisnak. Minden esetre, Cassianéknek baromi nagy mázlijuk volt, hogy a BBI kommandósainak élve kellettek - ellenkező esetben, ha egy hődetonátort passzolnak nekik oda, egészen más mederben folytak volna tovább az események. K-2SO kegyetlen jó munkát végzett, szó szerint - amikor élő pajzsként használta a már jobb létre szenderült Heertet, az kellően morbid volt. Azért a Lázadók összetehetik a két kezüket, hogy a Birodalom sajnálta a pénzt és a nyersanyagot a K-szériás droidok tömeggyártására, mert ijesztően hatékonyak - azért pedig még inkább, hogy sikerült zsákmányolniuk egyet. Ironikus, hogy a kiérkező birodalmi rendfenntartó egységek a helyszínről menekülő U-szárnyú mellett húztak el.

 

A Yavin 4-en, a szélsőséges Saw-val történő hologrambeszélgetés ismét rávilágított arra, hogy mennyire rögeszmés a fickó, amely az évek során csak súlyosbodott: már a Birodalom mellett a Lázadókban is csak ellenségeket lát, és egyedül az ő útja a helyes - minden más árulás, gyengeség vagy naivitás. Minden gesztusa, minden mondata átitatott volt ezzel a torzult világlátással, ahol az árnyalatokat már nem ismeri fel, csak a „velem vagy ellenem” bináris logikája működik. Bár mint az kiderült, paranojája ez esetben részben jogos volt - a Lázadóknak valóban van egy beépített emberük a Partizánoknál Tivik személyében. Ez viszont csak tovább erősíti Saw meggyőződését arról, hogy senkiben sem bízhat. A gond csak az, hogy ő nem is próbál különbséget tenni valódi veszély és a stratégiai kompromisszum között. Mindenhol árulást szimatol, még ott is, ahol valójában csak máshogy gondolkodó, de ugyanúgy szabadságot akaró emberek állnak. Az a típusú "forradalmár", aki annyira elhiszi, hogy a cél szentesíti az eszközt, hogy közben észre sem veszi, mikor válik maga is azzá, ami ellen küzd. Kíméletlensége, zártsága és hajthatatlansága már rég nemcsak a Birodalmat veszélyezteti, hanem a saját szövetségeseit is. Ő az anarchia lovasa egy szervezettségre vágyó mozgalmon belül. És ez teszi őt olyan félelmetesen kiszámíthatatlanná. 

 

Mon Mothmát őszintén sajnáltam, türelmét pedig irigyeltem. Az a hidegvér, ahogy próbál ésszerű, valid érvekkel hatni egy lassan bomló tudatra, nemcsak politikai érettséget, de emberi méltóságot is tükröz. Ő az egyensúly figurája egy egyre szélsőségesebb térképen, és miközben próbálja összefogni a Lázadást, újra meg újra szembesül azzal, hogy a legnagyobb veszély nem feltétlenül csak a Birodalomtól jöhet. A beszélgetés kettejük között nem csak taktikai egyeztetés volt, hanem ideológiai szembesítés is: a remény és a paranoia párbeszéde. Ez a jelenet tökéletesen megmutatta, hogy milyen törékeny a Lázadás alapja. Mert nem egységes ideológia, hanem sokféle félelem, düh és remény keveréke hajtja előre. És abban, hogy ez az egész egyáltalán működni tud, Mothma és a hozzá hasonló, stratégiai türelemmel rendelkező vezetők jelentik az utolsó védvonalat.

 

A Halálcsillagról szóló információ tálalása a várt fogadtatásban részesült. Ez sajnos nem jelentette azt, hogy mindenki azonnal felsorakozott volna egy zászló alá. A közös ügy és az eddigi együttműködés ellenére, a Lázadók továbbra is számos ponton megosztottak. Persze valahol hiteltelen is lenne az, ha hirtelen mindenki tökéletes összhangban cselekedne: egy ilyen mozaikszerű szervezetnél, ahol eltérő világnézetek, módszerek és személyes traumák formálják az egyes frakciókat, elkerülhetetlen a belső súrlódás. Ettől függetlenül, a két szenátor pesszimizmusba hajló szkepticizmusa kellően dühítő és sértő méreteket öltött, ahogy arra Cassian is jogosan utalt. A pozitívabb hozzáállású, befogadóbb vonalat ismét Mothma képviselte, aki ráadásul személyesen is ismerte Luthent - az évek során szorosan együttműködtek, osztozva a titkok és áldozatok súlyában. Ez a fajta személyes bizalom, tapasztalaton alapuló meggyőződés szerintem sokkal többet nyom a latba, mint két olyan szenátor ellenkezése, akik nem ismerték a férfit. Raddus feltűnése kellemes meglepetés volt. Egy apró, de szimbolikus gesztus - a Rogue One-ból ismert admirálist látni ebben a kontextusban. Ugyanígy tetszett Pao feltűnése is. Ezek az apróságok még jobban összekötik a szálakat, és előrevetítik azt a lendületet, ami végül elindítja majd a Scarifon zajló döntő akciót. 

 

Tetszettek a Yavin 4 "búcsújelenetei" - nem harsány, nagy ívű elválások voltak ezek, hanem visszafogott, sokatmondó pillanatok, melyek súlyát a néző tudása adja, és ez minden mondatnak ad egy halk, de baljós visszhangot. Tudjuk, hogy sok karakter most találkozott és beszélt egymással utoljára. Az külön szívszorító volt, amikor Bail azt ecsetelte, hogy nem adja könnyen magát a Birodalomnak - mégis, pár nap múlva a Birodalom egyetlen gombnyomással fogja eltörölni őt a Galaxis térképéről, az Alderaan milliárdjaival együtt.  

 

Dedra sorsa várható módon megpecsételődött azzal, hogy kiszivárogtatta a Halálcsillagról szóló adatokat. Gátlástalan törtetése, és erkölcsi dilemmáinak szisztematikus szőnyeg alá söprésének ez lett az eredménye: a hatalomhoz való vak ragaszkodása most végül utolérte őt. Egy csepp empátiát nem tudtam kicsikarni magamból iránta, mert ő sem mutatott soha semmit azok felé, akik pusztán békében akartak élni, függetlenül, szabadon, félelem nélkül, nem ártva senkinek. Főleg akkor nem, amikor tudatosan kiadta a parancsot a ghormani tömegmészárlásra. Az én olvasatomban azt kapta, amit megérdemelt. Egyébként Dedra sorsa szépen reflektál arra, hogy végső soron mennyire kifizetődő „rossz embernek” lenni. A hatalom, amit elért, csupán időleges volt, és az az ösvény, amelyen elindult (az erőszak, a megfélemlítés, a kontroll sötét útja) csak sötétségbe vezethetett. Nem volt feloldozás, nem volt megváltás, csak a rendszer cinikus logikája, amely még a kivégzést is megtagadja, hogy utolsó cseppig kisajtolja az emberből a hasznot. Dedrát nem lelőtték, nem nyilvánosan ítélték el, csak eldugták. Egy büntetőtelepre, ahol a fizikai és mentális összeomlás nem opció, hanem a végső cél. Ahol az ember értéke nem a létezésében rejlik, hanem az utolsó kihasználható gondolatban, az utolsó gép mellett eltöltött műszakban. Ez a Birodalom: nem öl meg, ha nem muszáj, csak lassan felőröl. És bár nem láttuk, fogolyként mi lett a sorsa, nem zárom ki, hogy a padlón végezte - szó szerint és átvitt értelemben is. Mert eljött a pont, ahol már nem maradt sem hite, sem célja, sem rendszere, amit szolgálhatott volna. És ez, végső soron, talán még kegyetlenebb, mint a halál.

 

Dedrához hasonlóan Partagaz birodalmi pályafutása is dicstelen véget ért. Ismét bebizonyosdott, hogy a Birodalmon belül nincs valódi lojalitás, csak haszonelvűség. Ha valaki már nem tudja fenntartani a pozícióját, akkor a rendszer gyorsan kiveti magából. Esetében külön dicséret illeti a színészi teljesítményt: szerintem Anton Lesser lenyűgözően árnyaltan hozta Partagaz karakterét. Azt a férfit, aki éveken át képes volt tökéletesen fenntartani a nyugalom, az intellektuális fölény és a kimért racionalitás álcáját. Mégis most, ebben a mindent eldöntő pillanatban végre megvillant valami a maszk mögött. Mély, belső aggodalom, amely nem ordít, csak fojtogat. Már tudja, hogy a "játszma" elveszett. A „mindent vagy semmit” tétre menő küldetés megbukott, Kleya kicsúszott a markából, és ezzel nemcsak egy célpontnak mondhatott végső búcsút, hanem az egész, precízen felépített politikai tőkéjének is, amit Partagaz az évek alatt felhalmozott. Ezen a szinten már nincs ejnye-bejnye, a kudarcáért valószínűleg az életével fizetett volna - vagy elrettentő célzattal kivégzik, vagy pár hónapra (amíg bírja) elsüllyesztik egy Narkina-szerű rabszolgatelepre, akárcsak Dedrát. De Partagaz nyilván tudta, hogy mi következik, és mik az opciói. Hallani lehetett a férfi pulzusának gyorsaságát a légzésén keresztül, ahogy meghozta élete utolsó döntését, elkerülve ezzel a felelősségre vonást és a további szenvedést. Milyen groteszk, hogy az öngyilkosság előtti pillanatokban az öreg, az idealista Nemik kiáltványát hallgatta. Azt a dokumentumot, amit a Birodalom próbált eltaposni, betiltani, elhallgattatni, most már olyan szinten elterjedt, hogy eljutott a legbelsőbb irodákba is. A Lázadás nemcsak hogy él, de beszél, hat, terjed. És Partagaz ezt az utolsó, szinte költői igazságszolgáltatást még megtapasztalhatta. Halála előtt talán végre megértette, hogy ez a mozgalom már nem puszta zavaró zaj… hanem valódi fenyegetés. És hogy az, amit eddig kontroll alatt próbált tartani, most már a repedéseken keresztül utat tör magának.

 

Örültem, hogy Bixről kiderült: valóban terhes volt. A gyermek a Cassian által hordozott remény szimbóluma, amely így tovább él a következő generációban. Az furcsa volt, hogy Bix éppen a Mina-Raun telepedett le - azon a bolygón, ahol korábban csaknem igen kellemetlen élmények érték: a totális kiszolgáltatottság élménye, a birodalmi hatalommal való visszaélés, és Brasso elvesztése. Mindez rányomta a bélyegét arra a helyre, így nem teljesen világos, hogy miért pont oda tért vissza? Talán egyfajta érzelmi lezárásként, talán mert már nem volt máshová mennie, vagy mert ott akarta újraépíteni önmagát egy ismerős háttérből kiindulva. De stratégiai szempontból sem tűnik túl bölcs döntésnek, hiszen a Birodalom egyszer már felfigyelt rá ott, a hely ismerős a megfigyelőrendszer számára. A rejtőzködés szempontjából ez inkább veszélyes, mint praktikus. Plusz, Cassian is tud róla. Bár Cassian reakciója meglepően visszafogott volt. Kiderült, hogy valójában elfogadta Bix távozását, megbékélt azzal, hogy nem keresi. Részben azért, mert tudja, hogy ezzel csak még nagyobb veszélybe sodorná őt, részben pedig azért, mert a saját küldetése már nem engedi meg az ilyen szintű érzelmi kötődések újraélesztését. Ő most a Lázadás élharcosa, aki feláldozta a személyes boldogság lehetőségét az ügy oltárán. Ez persze érthető, de ettől még fájdalmas. És egy kicsit fura is volt a lelkességének hiánya, amikor Vellel a Bix-szel való esetleges újraegyesülésről beszéltek. 

 

A rész végi montázs szomorúsággal vegyes szépséggel vetítte előre a közeljövő eseményeit. Amikor az Erő-látó nő utoljára ránézett Cassre, érezni lehetett, hogy pontosan tisztában van a sorsával, és elkövetkező tetteinek jelentőségével. Csak egy tekintet, amelyben benne volt minden: a tudás, hogy Cassian sorsa megpecsételődött, és hogy a következő lépései elindítják a láncreakciót, amely végül eljuttatja a reményt a Galaxis legsötétebb pontjaira is. 

 

A sorozatzáró után úgy érzem, hogy adja magát egy Rogue One, majd egy Ep4 újranézés.😏

[Ody Mandrell]

2 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

Én remélem, hogy megélte. Sőt igazából az tetszene, hogy ha a Birodalom bukása után a börtönt felszabadítaná az új Köztársaság, de aztán rájönnének, kicsoda ő és miféle szerepe volt a ghormani mészárlásban, szóval háborús bűnösként újra bezárnák, ezúttal köztársasági börtönbe. A dutyiban kiélvezheti a rendet és szabályosságot. On program! 

Elsiklottam felette, hogy az értékelésedben te már kifejezted ebbéli reményedet.

 

43 perccel korábban, Darth Sky írta:

És bár nem láttuk, fogolyként mi lett a sorsa, nem zárom ki, hogy a padlón végezte - szó szerint és átvitt értelemben is. Mert eljött a pont, ahol már nem maradt sem hite, sem célja, sem rendszere, amit szolgálhatott volna. És ez, végső soron, talán még kegyetlenebb, mint a halál.

Amíg ég a cella lámpa kihúzott háttal,  egyenesen ül, a sötétben viszont összeroskad. 

Kifelé tehát még mindig tartást mutat, ami a szememben azt jelenti, van még hova süllyednie az önbecsülésének. Nem adja könnyen magát, talán a nevelőintézeti múltnak köszönhetően.

 

 

[Donát]

Figyelembe véve az események láncolatát, beleértve a Ghormanra és a galaxisra gyakorolt hatását is, szerintetek kinek volt igaza a Ghorman vitában? Luthennek, akinek az számított, hogy lángra kapjon a bolygón az ellenállás szikrája vagy Cassiannek aki féltette a bolygó lakosait a következményektől?

[Pildi]

Azért nehéz erre válaszolni, mert végül az történt, amit Luthen akart, de nem azért és nem úgy, ahogy akarta. Ha nem lett volna a kalkit, amit a Birodalom annyira akart, akkor nem is lett volna szükség a ghorok ellenállására, hiszen a Birodalom nem kezdett volna szándékos provokációt a város szívében lévő építkezéssel. A bolygó egyébként hasznos volt, hiszen drága kelmét exportáltak pont az úri körökbe, joggal számíthattak volna arra, hogy békében hagyják őket. Ha nincs ez a durva provokáció, szerintem nem nagyon lázadtak volna, ha több adót kell fizetni, vagy ilyesmi. Szóval Luthen nem tudott volna belőlük fáklyát csinálni.

 

Amúgy erkölcsileg Cassiannal értek egyet, de azt is meg kell hagyni, hogy a Ghorman-i mészárlás nélkül tovább tartott volna kijózanodniuk azoknak, akik addig elhitték, hogy ők megúszhatják, ha meghúzzák magukat, vagy hogy nem muszáj lázadni, a birodalmi éra végül is kibírható, nem éri meg a kockázatot fellázadni ellene. Persze lehet, hogy ha nem a Ghorman, akkor az Alderaan ugyanúgy elérte volna mindezt - bár akkor már eléggé késő lett volna megalakítani a Felkelők Szövetségét, akkor a Halálcsillag terrorja miatti félelem sokakat meghátrálásra késztethetett volna. Az RO-ban láthattuk, hogy a már összegyűlt lázadó szenátorok nagyobb része is meghátrált a Halálcsillag híre hallatán. Ha akkor tudják meg, hogy a Birodalomnak lett egy bolygópusztító fegyvere, amikor még el sem szánják magukat a csatlakozásra, akkor sokuk sosem csatlakozik., nincs közös flotta, nem tudták volna kijuttatni a terveket a Scarif-ról, s nem tudott volna Leia hajója meglépni velük.

 

Szóval így levezetve, kellett a Ghorman tragédiája a sikeres szövetségbe tömörüléshez. Az azonban nem biztos, hogy ha Luthen tudja, mi vár a ghorokra, hogy internálják őket máshová, a bolygójukat meg szétszedik, akkor is ebbe az irányban gondolkodik. Mert más dolog, hogy ellenállsz és akkor az ellenállókat megbüntetik, meg más, ha az egész bolygódat pusztítják el. Szerintem erkölcsileg számít, hopgy Luthen nem tudta, mi vár a ghorokra, mert ha tudta volna, akkor talán erre nem kívánt volna ráerősíteni. S valójában az ő közreműködésének tulajdonképpen vajmi kevés szerepe volt az események eldurvulásában, hiszen ha nem szereznek meg egy fegyverszállítmányt a ghorok, amiben Luthen megbízásából Vel és Cinta segítettek, akkor a Birodalom talált volna más ürügyet, hogy vádolhassa a ghorokat. 

[Dzséjt]

Szerintem is ennek eldöntése majdnem lehetetlen annak tükrében, amit @Pildi is írt, vagyis, hogy Luthennek ebbe szándékával ellentétben nem volt beleszólása. Tök mindegy, mit gondol Cassian, tök mindegy, hogyan dönt Luthen, a Ghorman sorsa egy évvel azelőtt meg lett pecsételve, hogy Luthen egyáltalán elgondolkodott azon, hogy odaküldi Cassiant. A bekövetkezett végeredmény Luthent igazolja, hiszen a Ghorman lángba borulása vezetett oda, hogy Mon Mothma végre felhagyott a szenátusi szélmalomharcával és még időben életre hívta a Lázadók Szövetségét, aminek így esélye lett elpusztítani a Halálcsillagot és végül megbuktatni a Birodalmat. Ugyanakkor az élet hiába igazolta őt Luthent, ez nem az ő érdeme.

Ha normális körülnények között zajlott volna az egész, azaz a Birodalom nem döntötte volna el előre, hogy ennek a bolygónak és kultúrának a darálóban a helye, akkor viszont szerintem Cassiannak lett volna igaza. A Ghorman Front akkor és ott még annyira amatőr volt, hogy ha sikeres is lett volna a fegyverszállítmány kirablása, a birodalmi megtorlás valószínűleg nagyon gyorsan felőrölte volna őket. Nem voltak elegen, azok kevesen sem voltak elég szervezettek, tapasztalhattunk széthúzást, ráadásul helyhez voltak kötve. Nézzük csak meg a sikeres lázadó sejteket: mind mobilis. Nincsenek egy bolygóhoz kötve. Saw partizánjai, a lothali sejt, a Főnix sejt, a Massassi Csoport, mind mozgásban van vagy kész mozgásba lendülni, és igyekeznek elkerülni a lakott területeket, amennyire a lehetőségeik megengedik. Ezzel szemben a Ghorman Front még arra sem vette a fáradtságot, hogy legalább valahol a fővároson kívül rejtőzzön. A Birodalomnak valószínűleg nem tartott volna sokáig megtalálni őket, HA meg akarták volna találni őket. (Eleve, Syrilnak hála Dedráék biztosan pontosan tudták, hol bújkálnak a ghormani lázadók, és még a tagokat is névről ismerték.)

És erre Cassian is rávilágított, amikor Raylanznak elmondta, hogy nem a rablást az igazán nehéz véghezvinni, hanem megúszni azt, és a Ghroman Front nem úszhatja meg, mert a bűntett helyszínén élnek. Sőt ugye Carro Raylanz eredeti célja az volt, hogy nagy dobra verik a lopást, mert így akarták bizonyítani, amit amúgy már mindenki tudott. Szóval normális körülmények között a Ghorman Frontnak talán már másnapra vége lett volna. Olyan gyorsan és csendesen, ahogy egy betonra hulló parázs kialszik. Így Luthen sem kapta volna meg a fáklyáját, se az új frontvonalát, csak teljesen feleslegesen meghalt volna pár tucat ember, meg valószínűleg szorosabban fogták volna a Ghormanen a gyeplőt, de valószínűleg közel sem annyira, hogy oly mértékben eszkalálódjon a szituáció, mint amit sajnos szándékosan kikényszerítettek.

[Ody Mandrell]

8 órával ezelőtt, Donát írta:

Figyelembe véve az események láncolatát, beleértve a Ghormanra és a galaxisra gyakorolt hatását is, szerintetek kinek volt igaza a Ghorman vitában? Luthennek, akinek az számított, hogy lángra kapjon a bolygón az ellenállás szikrája vagy Cassiannek aki féltette a bolygó lakosait a következményektől?

Igazából irreleváns volt a vitájuk, mert nem rajtuk állt a Ghorman sorsa. @Dzséjt és @Pildi jól leírták. A Ghorman-incidens "haszna" az volt, hogy lépésre kényszerítette Mont, és egyúttal összerántotta a lázadást. De ebben elenyésző szerepet játszott Luthen.

[Ody Mandrell]

Kicsit eltűnődtem ki volt a lázadók vezetője valójában? Az itt látottak alapján valószínűleg Bail volt az. Gondoljunk csak bele, ha nem hal meg és ő viszi végig a lázadást Mothma helyett, talán az UK is teljesen más lett volna.

[Dzséjt]

Bail és Mothma közösen vezették a Lázadók Szövetségét. Volt, amiben a nő volt az illetékes, és volt, amiben a férfi. Bár a legfőbb parancsnok a Szövetség megalakulásától kezdve kizárólagosan Mon Mothma, de Bail ennek ellenére vele egyenrangú vezető volt, az Alderaanig mindig kettejük konszenzusa határozta meg a Szövetség lépéseit, ez látható itt is, a Rebels-ben és a Rogue One-ban is. A hírszerzés Bail felügyelete alá tartozott, azért volt most ő a domináns, hiszen ez hírszerzési ügy volt.

[Ody Mandrell]

5 perccel korábban, Dzséjt írta:

A hírszerzés Bail felügyelete alá tartozott, azért volt most ő a domináns, hiszen ez hírszerzési ügy volt.

Ez miben volt benne konkrétan?

[Nute Gunray]

Mothma mikor lett a Szövetség kancellárja?