Ugrás a kommentre

Simon Zoli nagy sikere!


Ajánlott hozzászólás

Hozzászólás ideje:

Köszönöm a jókívánságokat! Nagyrészt rendbejöttem, csak egy kicsit köhögök még.

 

Az élménybeszámolómat feltettem az oldalamra, egy külön szekcióba, amit itt találtok. Nem szúrom be a fórumba, mert a sok kép miatt valószínűleg elég lassú lenne a betöltés, a szövegnek önmagában pedig nem lenne sok értelme.

Szóval legóból csak egy kép, aztán jönnek a függelékek. ;)

 

03.jpg

 

Két kiegészítés a rekordhoz: nem, nem tettem el a mozaikból egyetlen darabot sem. :P Egyrészt kézipoggyásszal voltam, aminek van egy súly- és méretlimitje (bár mint kiderült, a légitársaság magasról tett a saját szabályaira). Másrészt nem volt olyan képelem, amely felismerhetően elfért volna egyetlen táblán, és nem akartam egy raklap legóval közlekedni. A logómon gondolkodtam, de ott is pont szerencsétlenül estek a táblahatárokra a betűk, így ezt is elvetettem. Viszont megszerveztem, hogy az amerikai múzeum is kapjon belőle - egyszer talán majd látni fogom... :D

 

A másik, hogy a mozaik fotókon és webkamerán kicsit jobban mutatott, mint élőben. Az emberi szemnek nagyon nagy a felbontása, ezért sokkal pixelesebbnek látja a képet, mint mondjuk a webkamera, amelyen keresztül viszont majdnem fotorealisztikusnak hatott a mozaik. Szabad szemmel nézve főleg a közelebbi részletek erősen pixelesek voltak. Az összkép viszont tényleg rendkívüli lett, és ez a The Brickish Association érdeme, akik megtervezték. Eredetileg féltem tőle, hogy nem lesznek kivehetőek a kisebb részletek, de messziről nézve (vagy lekicsinyítve a fotókat :D ) megdöbbentően jól adják vissza az eredeti posztert.

 

Ami számomra a legnagyobb élmény volt, az nem is maga a rekord, hiszen az végülis csak egy szám, nem az élet. Viszont visszaemlékeztem arra, hogy egyszer leültem a gép elé, hogy megcsináljam a legnagyobb montázsomat, és 24 óra magányos munkával elkészült a kép (négy részletben, nem egyszerre :P ). Aztán még 6 órát dolgoztam a felújított változaton, amit 2008-ban tettem közzé. Most pedig valakik óriási munkát fektettek abba, hogy ezt a képemet sok-sok emberrel együtt újra összerakják, óriási méretben. Majdnem kétezer ember dolgozott rajta - örömmel -, hogy elkészüljön a kép, amit annak idején otthon összemontíroztam. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen együttműködés tárgya lesz a sagaposzter. És a legjobb rész az volt, amikor a gyerekek elkészültek a részletükkel, büszkén lobogtatták maguk előtt, és átadták az egyik szervezőnek, aki elhelyezte a darabot a mozaikban. Persze a szülők minden pillanatot lefotóztak. :D Ezeket nagyon jó volt látni.

Néhány látogatóval beszélgettem is, készültek közös fotók, de azon a szervezők is és én is meglepődtem, hogy főleg Lego-rajongók jöttek, Star Wars-fanok alig. Bár a rendezvény végén befutott egy anyuka a kisfiával, aki klónjelmezbe volt öltözve. Az anyja mondta is nekünk, hogy a fia igazi SW-fan, de ez tényleg messziről látszott. :D Na, annak a kissrácnak a szemében láttam azt, amit csak nagybetűs Lelkesedésnek lehet nevezni. Ahogy ránézett az akkor már kész mozaikra, csillogó szemekkel, egy igazán nagy darabját látva a mítosznak, amit annyira szeret - ez is szép pillanat volt. :P

 

Most pedig egy-két nem egészen SW-témájú kép következik, amelyek ma épp aktuálisak.

Az első a Bunhill Fields temető, ahova kb. 1600-1850 között temettek, elég változatos összetételben: kerültek ide pestisesek is, de itt van eltemetve a Cromwell-család, Daniel Defoe és William Blake is, aki az egyik kedvenc költőm és festőm.

bunhill.jpgblake.jpg

 

A temető tele van mókusokkal, ráadásul elég bátor példányokkal: az egyik lazán leellenőrizte a mogyoróbarna cipőmet, hogy esetleg nem kaja-e. :P Tekintve, hogy a 2007-es Celebration-beszámoló is mókusokkal indult, a jogfolytonosság jegyében elkerülhetetlen, hogy a következő képet bemutassam:

mokus.jpg

 

Végül pedig egy londoni látkép. Kiváló időm volt:

 

london.jpg

 

Pubokban nem fotóztam, de az étel- és italkínálat továbbra is minden igényt kielégítő. :)

Hozzászólás ideje: (szerkesztve)
A temető tele van mókusokkal, ráadásul elég bátor példányokkal:

 

Ez a mókusos kép nagyon jó :D

Fantasztikus lehetett ez a rekordkísérlet. ;)

Szerkesztve: - JakeSully
Hozzászólás ideje:

Nagyon jó lehetett, Zoli! Köszi a beszámolót, olvasni is élvezet volt.

 

Most pedig valakik óriási munkát fektettek abba, hogy ezt a képemet sok-sok emberrel együtt újra összerakják, óriási méretben. Majdnem kétezer ember dolgozott rajta - örömmel -, hogy elkészüljön a kép, amit annak idején otthon összemontíroztam.

Mire nem képes egy ember alkotóereje és alkotása, egy harminc éves filmeposz és a világ legjobb játéka. Elmossa a határt korok, nemzetek, ideológiák és minden ilyen marhaság között. Ez szép! :lol:

Hozzászólás ideje:

Ez óriási siker, Zoli! :lol: Nekem is pont az fordult meg a fejemben, ami neked is: milyen messzire jutott ez az órák alatt összemontázsolt kép, és persze Te is általuk! Elképesztő. :D

 

A rövid beszámolót elolvastam, és nagyon tetszett. A hosszabbat majd egy nyugalmas hétvégi délutánon. :D

Hozzászólás ideje:

Zoli, hatalmas élmény lehetett kint lenni, ez tisztán kitűnik a beszámolóból is. :) Ahogy olvastam, a szervezés is igen profin sikerült, és hát igen, a sok boldog kissrác, ahogy igyekszik a maga kis részletével hozzájárulni a sikerhez - őket is felemelő érzés lehetett látni. :)

 

Nagyszerű kezdeményezés volt, és fantasztikus, hogy épp a Te posztered választották ki rá, ahogy az is, hogy ezt immár a Lucas Licensing, mint hivatalos szerv is engedélyezte. Gratulálok még egyszer hozzá! :)

Hozzászólás ideje:
és fantasztikus, hogy épp a Te posztered választották ki rá, ahogy az is, hogy ezt immár a Lucas Licensing, mint hivatalos szerv is engedélyezte.
"This is the beginning of a beautiful friendship" :)
  • Jelenlévő felhasználók:   0 felhasználó

    • Egy regisztrált felhasználó sincs ebben a topikban.
×
×
  • Új tartalom hozzáadása az alábbi témákban...

Fontos információ
A webhely használatával elfogadod és egyetértesz a fórumszabályzattal.