Évadértékelés

[Ody Mandrell]

Ismét eltelt egy évad, így eljött az értékelések ideje. Remélem ezúttal is lesz mit írnotok. Szokás szerint csak azt tudom javasolni, hogy ne fogjátok vissza magatokat.

Szerkesztve: 2012. Március 4. - Ody Mandrell

[Wullf Yularen]

érdekes hogy Savagenak mindig valaki megmondja hogy mit csináljon

Talzin

Ventress

Maul...

[Ody Mandrell]

Ő egy ilyen szolgalélek. Llew jól rávilágított, hogy önmagában nem igazán jó semmire.

[IndianaAndrisSolo]

Pedig szerintem a későbbiekben még fontos szereplő lesz, arra mérget veszek, hogy nem csak arra szánták, hogy jól elnyújtva mutassák be Darth Maul visszatérését.

[Ody Mandrell]

Készül valaki átfogó évadrétékeléssel? Bennem már fogalmazódnak a gondolatok.

[Embo]

Készül valaki átfogó évadrétékeléssel? Bennem már fogalmazódnak a gondolatok.

 

Ha lehet, akkor én mindenképpen alkotnék egy összefoglalót az évadról.

[Ody Mandrell]

Már miért ne lehetne? Nagyon is kívánatos!

[KisKósa]

Szerintem holnap a zárthelyi dolgozat utáni levezetésképpen mindenképpen írok egy összefoglalót erről az évadról.

[KisKósa]

Nos, mit is mondhatnék a negyedik évadról, amely a Battle Lines alcímet kapta? Szokás szerint csak azt, amit a The Clone Wars évről évre teljesít, miszerint hogy sokkal többet nyújt a néző számára, mint amennyit elvárnak tőle. A magam részéről, az alcímből kiindulva egy nagyszabású, akció dús évadra számítottam, amelyet annak rendje és módja szerint meg is kaptam, de a Battle Lines sokkal több holmi egymás után következő, akció orientált történetszálak összességénél.

 

Az évad első három része, a Water War, a Gungan Attack és a Prisoners sosem fognak a kedvenc epizódjaim közé tartozni, azonban mindez semmit nem von le az epizódok élvezeti értékeiből. Kellően eseménydús és grandiózus volt, valamiért mégsem nyerte el annyira a tetszésemet, talán azért, mert számomra nem hatottak az újdonság varázsával a víz alatti ütközetek a klasszikus Clone Wars után, pedig lényegében annak a remake-je volt. Technikailag ugyan sokkal látványosabb és komolyan vehetőbb volt, mint a klasszikus rajzfilmben látott csata, azonban annyira még sem nyűgözött le. Bár ez valószínűleg az én hibám volt, hogy annak idején még nem járt át kellőképpen a Star Wars hangulat, a véleményemet viszont továbbra is tartom. Túl sok főszereplő gyűlt össze ebben a történetszálban és szerintem sokkal inkább a látványra, mint sem a történetre fektették a hangsúlyt és emiatt a karakterek egy kicsit talán háttérbe szorultak. Ennek ellenére kellemes érzés volt viszont látni olyan klasszikus szereplőket, mint például Ackbar admirális, akinek a kultikussá vált mondata ugyan elmaradt, de attól még ugyanúgy szeretjük. Az új szereplők közül Lee-Char herceget és Riff Tamsont emelném ki, akik ugyan nem voltak olyan kiemelkedő személyiségek, mégis emlékezetesek, hiszen Lee-Char herceg a szemünk láttára változott át ostoba kölyökből felelősségteljes királlyá, míg Riff Tamson által megjelentek a karkarodonok a Star Wars univerzumába, amelyek elég impozáns lényeknek bizonyulnak. Egy darabig tartottam attól, hogy a Mon Cala trilógia színvonala valamilyen szinten jellemző lesz az egész évadra, azonban az előző évadok óta megtanulhattam volna már, hogy a The Clone Wars minden évadja kellően változatos.

 

Aztán megérkezett a Shadow Warrior című epizód, amely sokak szerint az évad talán legrosszabb története. Nekem mégis ez az epizód hozta vissza teljes egészében a Star Wars hangulatot, minden ostoba hibája ellenére én a mai napig szívesen nézem végig Rish Loo sz*rkavarásait, Jar Jar Binks találkozását Grievous tábornokkal, Anakin Skywalker és Dooku gróf újabb párbaját és persze fejet hajtok a hős Tarpals tábornok halála előtt is, akivel egy számomra nagyon kedves karakter távozott az élők sorából. Ezt az epizódot sokkal jobban átjárja a Baljós Árnyak hangulata, mint a Darth Maul visszatérésével foglalkozó epizódok bármelyikét, leginkább a Blue Shadow Virushoz tudnám hasonlítani az első évadból.

 

A Shadow Warrior után, amely lényegében a Mon Cala trilógia levezetésének is tekinthető, következett a Mercy Mission és a Nomad Droids, amelyek a negyedik évad igazi fekete bárányai, főleg azért, mert több szempontból is árad belőlük a retro hangulat, egyrészt azért, mert kifejezetten a humoros történetre építettek, amelyet jóformán utoljára az első évadban láthattunk, hiszen azóta hosszú utat tett meg ez a sorozat és elég rendesen megkomolyodott, mégis jó látni, hogy ez az oldala még mindig él. Másrészt pedig biztosan vannak itt a fórumon olyanok, akik látták már, vagy egész csak ismerik a Droids: The Adventures Of R2-D2 And C-3PO című klasszikus rajzfilmsorozatot, amely egy az egyben az ilyen típusú történetekre épített. Eléggé kilógnak az évad többi epizódjai közül, ám mégsem lehet rájuk haragudni, hiszen az egyedi humoruk elviszik a hátán a történetet.

 

És akkor megérkezett az, akire mindenki várt, amelyet a negyedik évad későbbi epizódjai igyekeztek felülmúlni, de egyszerűen nem voltak rá képesek... Négy epizód... A Darkness On Umbara, a The General, a Plan Of Dissent és a Carnage Of Krell. Ők négyen a negyedik évad legjobbjai, ez vitathatatlan. A történet egész egyszerűen TÖKÉLETESEN volt felépítve és végre egyensúlyban voltak az eseménydús akciók és a drámai jelenetek. A karakterek nagyon jól fel voltak építve, különösen Pong Krell tábornok, aki vitathatatlanul a sorozat leghatásosabb és legjobb főgonosza, még Darth Sidious mesterkedései is elhalványulnak amellett, amiket ő tett az Umbarán és sokkal jobban lehet őt utálni, mint a jó öreg Sith Nagyurat. Mégis a legdurvább az volt az egészben, hogy már a legelejétől fogva tudni lehetett, hogy ez a történet csakis Pong Krell tábornok halálával végződhet és annyira nyilvánvaló volt, hogy valójában áruló mégis képesek voltak úgy felépíteni a történetet, hogy csattanóként éltük meg a tábornok árulását. Ehhez azonban, hogy még jobban megszerezzék a nézők ellenszenvét, feláldoztak egy régebben debütált szereplőt, Waxert. Halála kellőképpen drámai és szomorú volt. De ahogy véget ért a történet, érezhető volt, hogy nem csak az Umbarai Csatának lett vége. Mintha lezárult volna a háborúnak egy szakasza, a szereplők sem lesznek már sohasem ugyanazok, mint régen, az átélt borzalmak hatására és az egész elindított valamit, valamit, amely majd A Sithek Bosszúja végén a 66-os parancsban fog célba érni.

 

Utána pedig egy könnyed képregény feldolgozás következett a Kidnapped, a Slaves Of The Republic és az Escape From Kadavo keretein belül. Nem ítélem el azokat, akik nem szeretik a Star Wars kibővített univerzumát, azaz az EU-t, de mindannyiunknak be kell látnia, hogy a The Clone Wars és a filmek úgymond szimbiózisban élnek egymással. Qui-Gon Jinn pedig szerencsére jól megmagyarázta a Baljós Árnyakban, hogy mindez mit is jelent. Ez a trilógia a tökéletes példája annak, hogy miért nem szabad előítéletekkel tekintenünk az EU felé, hiszen ez a három epizód a Slaves Of The Republic képregények adaptációja, nem pusztán egy hasonló történet, mint a The Citadel esetében, hanem ténylegesen az alapművet emelték át a képernyőre, egy-két apró módosításokkal persze. Sokaknak maradéktalanul megtetszett ez a történetszál, annak ellenére, hogy valójában honnan származik, ezért nem szabad úgy tekintenünk az EU felé, mint valami olcsó és gagyi történetek összességére, hiszen itt a bizonyítéka annak, hogy ez nem így van, ám tény, hogy van egy-két mélypontja, de nem csak azokat kell észrevenni. Ezért ne tegyünk meggondolatlan és felületes állításokat az EU-ról, főleg azok, akik nem ismerik igazán. Nem kell szeretni, de nem is kell lenézni őt azért, ami.

 

Aztán megérkezett az évad igazi meglepetése és hatalmas kedvencem, A Friend In Need. Már a Heroes On Both Sides is előrejelzett valamit, ám Ahsoka Tano története itt haladt csak tovább igazán és már sejthető, hogy mi lesz a történetének a vége, ám előbb még várjuk ki a végét. Láthattuk újra Mandalore-t, egy gyönyörű új bolygót, a Carlacot, visszatért a minden eddiginél tettre készebb Lux Bonteri, aki már koránt sem olyan piperkőc szenátor palánta, mint annak idején hittük. Visszatért a jó öreg Pre Vizsla és a Halálőrség egy minden eddiginél szebb bolygón. Maradéktalanul jól szórakoztam az epizódon, azonban azt sajnáltam, hogy sokan nem osztották ezt a véleményem itt a fórumon és sokkal inkább arról bontakoztak ki értelmetlen, indulatos viták, hogy Lux Bonteri megérdemli-e Ahsokát, avagy sem. Ezen már csak felvonom a szemöldökömet, mást nem nagyon tudok hozzáfűzni, nem értem, hogy miért kellett ebből ekkora ügyet csinálni, mindenesetre nálam a negyedik évados toplista élén szerepel, csak egy vuki szőrszállal megelőzve a Carnage Of Krellt.

 

A sort a Deception, a Friends And Enemies, a The Box és a Crisis On Naboo folytatta, amely a negyedik évad talán legjobb történetszála... Lehetett volna. Nagyon erős és hangulatos volt a történetszál nyitánya, a Deception, Obi-Wan Kenobi "halálával" és az azt követő eseményekkel. Ebben a történetszálban sokkal inkább a karakterek voltak a középpontban, mint sem maguk az események, emiatt helyenként a néző úgy érezhette, hogy a történet egy helyben áll és a nagy része időhúzás, amely valójában egy gondosan felépített koncepció része volt, azonban a végére sajnos már nem volt olyan jó. A The Box nagyon jó volt, de a Crisis On Naboo viszont annyira nem, finálénak egy kicsit talán összecsapott volt és közel sem annyira egyértelmű, mint amilyennek szánták. A mai napig nehéz eldönteni, hogy most valójában Palpatine főkancellár elrablása volt a cél, vagy Anakin Skywalker próbára tételéért volt ez az egész nagy felhajtás megrendezve. Számomra még mindig rejtély, de sokkal inkább az előbbit tartom valószínűnek.

 

Végül a végkifejletre tartogatták a negyedik évad talán legmegosztóbb történetszálát, amelyet két részre lehet választani. Az első fele lényegében az éjnővérek történetének lezárása volt, eseménydús és látványos csatajelenetekkel, rengeteg fantasy elemmel, amely sokak tetszését annyira nem nyerte el, mégis hangulatos volt. A Massacre után a Bounty következett, amely egyszerűen leírhatatlanul jó volt, a Quarzite bolygó pedig már a Carlac szépségével vetekszik. Akárcsak Ahsoka esetében érezhető volt, hogy Asajj Ventress története elindul valamerre és a mai napig kíváncsian várom, hogy mi lesz vele és sokkal jobban érdekel, hogy hogyan élte túl Darth Maul a zuhanást. A Brothers és a Revenge nem fogott meg annyira, pedig épp az ellenkezője volt a cél. Tetszett, de ez még csak a felvezetője volt annak, ami majd talán az ötödik évadban csúcsosodik ki, ezért még kivárom a végét.

 

Ismét remek évaddal szolgált nekünk a The Clone Wars, ugyan a kedvenc történetszálam továbbra is a Mortis trilógia, az eddigi legjobb évad megtiszteltetését azonban bőven megérdemli. Ezúttal is gratulálok a készítőknek az idei munkájukért, rajongásom továbbra is töretlen és kíváncsian várom az ötödik évadot.

[Ágki]

Szép írás lett KisKósa Egyetértek veled

Szerkesztve: 2012. Március 28. - Ágki

[KisKósa]

Szép írás lett KisKósa Egyetértek veled

Köszi szépen. De ez ne jelentse azt, hogy akkor te ennyivel le is tudod és te nem is írsz.

[Ágki]

De ez ne jelentse azt, hogy akkor te ennyivel le is tudod és te nem is írsz.

Öhmmm...hát... Én nem tudok írni Ennyi.

[Darth Revan9]

Szép írás lett.

 

Egy rövid értékelést én is írok.

 

Az első három részben bennem is kialakult a másolás érzés, de ettől függetlenül szórakoztató és látványos epizód volt. Shadow Warrior. Elég jó sztori lett, a Grievous és Anakin jelenet is meg lett oldva. Különösen jó lett a MagnaGuardokkal való harc. Thripio és Artu kalandjai tetszettek. Kellenek ilyen részek is. Az Umbarra 4 rész vert szinte mindent, nagyon állati lett. A rabszolgás trilógia szintén ütős lett. Osztom KisKósa véleményét ezzel kapcsolatban. A Friend in need. Egyik nagy kedvencem. Végre igazi jó, harcos mandik. Az "Obi-van beépül" sztori a másik nagy kedvencem. Az utolsó történeti szálból a Massacre és a Bounty ütött nagyon nagyot. A Brothers és a Revenge elég jó lett, de lehetett volna jobb is. Kell magyarázat erre a Darth Maul-ra.

[Ody Mandrell]

Szépen összefoglaltad KisKósa! Én több helyen kicsit másképp látom, de majd az írásomból kiderül, hogy hol.

[FlóriBá]

Valahogy én visszasírom az első évad izgalmait. Nálam sajnos, ahogy halad előre a sorozat, egyre lejjebb csúsznak az értékelések is.

Ebben az évadban ami tuti újranézős lesz az a két droid kalandja, főleg a hangulat miatt. Az évad indítása valami hihetetlenül gyenge volt, alapban nem szeretem a víz alatti témákat, se filmben, se animációban, itt meg 3részen át szenvedtek.... A Shadow Warrior persze nálam előkelő szerepet tölt be, tetszik ahogy Grivit ismét egy türelmetlen agresszorként ábrázolják és jó volt látni azt is, hogy volt kitől tanulnia a droidok által nyújtott előnyöket. Tarpals pedig szépen kikerült az univerzumból, tetszett ez a megoldás, ötletes volt...habár a kikerülés sosem biztos, ez az évad végén alaposan ki is derül...ha már itt tartunk.

 

Én kicsit erőltetettnek éreztem DM visszaráncigálását és amennyire jó volt a The Box, annyira ötlettelennek éreztem az évadzárást. Azokat a részeket meg sem említem, amikor a rabszolgákkal szórakoztak, szerintem inkább kellemetlen volt, mint sem minőségi...A Halálőrséges kaland pedig...hát, Ahsokától többet vártam volna el, ebben a részben elég szolgalelkű volt és sajnáltam, hogy hozzá is próbálnak valakit leláncolni, hogy majd őrlődjön szerelem és a Jedi rend között. Ebből majd ilyen bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű párbeszédek lesznek Anakinnal a későbbiekben?

 

Egészében azt mondom, hogy én többet várok az új évadtól, mert ez így igen keskeny volt. Az akciók nagy része a felszínen játszódik, kezdenek a karakterek önálló akcióhősök lenni és a visszatérések is elég laposak. Akit kiemelnék az Obi Wan, benne sosem csalódom, kimért személyiségével és humorával szerintem a sorozat legjobb Jedije. Habár az évadzáróban néha elpattant az agya a fénykardozás közben, ezt kifejezetten sajnáltam is... Na de, a remény hal meg utoljára, jön az újranézés, én kifejezetten várom már!

Szerkesztve: 2012. Március 28. - FlóriBá

[KisKósa]

Öhmmm...hát... Én nem tudok írni Ennyi.

Naaa, légysziii. *-*

[Pildi]

Szép írás lett, Kiskósa, gratula hozzá!

[KisKósa]

Szép írás lett, Kiskósa, gratula hozzá!

Köszike, de nem nagy szám. ^.^

[Ágki]

Naaa, légysziii. *-*

 

Jóóó....

[Werebazs]

Huh, micsoda évad van mögöttünk!

 

Tény, hogy csupán az évad harmada felelt meg a hangzatos "Frontvonalak" alcímnek, de az a bizonyos "szerencsés" hetes aztán 1000%-ig, a fennmaradó részek többsége pedig olyan fantasztikus volt, hogy ki törődött ilyen apróságokkal? Én aztán tutira nem!

 

Kezdeném néhány az egész évadra jellemző észrevétellel:

Érdekes, hogy ebben az évadban milyen sokféle ruhát hordtak a szereplők, csak Ahsokának volt négy cucca idén (sima, búvárruha, rabszolga ruha, és a kabát Carlac-on), szemben azzal, hogy az első két évadban meg a hétköznapi ruhájában láttuk és egyszer egy űrszkafanderben. Obi-Wan is viselte a hagyományos ruháját, a zygeriai páncélt, a saját cuccának a rongyos változatát, aztán Hardeen cuccait (igaz innentől kezdve sokáig nem volt önmaga ), aztán a rabruhát, és legutoljára még egy saját fejvadász kosztümöt is összeálított magának Azért ez is jelzi, hogy mennyire fejlődnek a modellezők és az animátorok, hogy már ilyesmire is jut idejük.

 

Megint csak rengeteg jó kis utalást szórtak el a készítők, Star Wars-ra és minden egyébre: a Dac-i épületek, amiket a EP6-os mon calamári cirkálókról mintáztak, Acbar kapitány „It’s an attack!”-je, Fives rádió beszélgetése Krell-el, aztán amikor elmeséli Hardcase-nek és Jesse-nek, hogy hogyan robbantotta fel Anakin a droidvezérlő űrhajót, aztán amikor a vadászokkal kimenekülnek a szétrobbanó gömberődből, a Nomad Droids epizód mindenestől, Indi kalapja és sorolhatnám holnaputánig

 

Űrcsata nem volt sok, de volt helyette rengeteg nagyszerű felvétel űrhajókról, a Dac-ra forogva megérkező Venator, és a Kadavo felett várakozó köztársasági könnyűcirkáló különösen nagy hatással voltak rám.

 

1: Mon Cala-trilógia

A készítők most sem haboztak egyből a premierrel bedobni a nézőt a mély vízbe. A látvány, ahogy megoldották a vízalatti világot, egyszerűen fantasztikus volt, különösen a Water Wars első csatája fogott meg. Nem ám a megszokott négyzet alakzatban vonuló száz B1-es, húsz B2-es meg néhány droideka küzdött másfél tucat klónnal, meg egy-két Jedi-vel! Elképesztő volt egy ennyire telített csata teret látni, ahol több száz mon cala, klón, quarren és droid lövöldözött egymásra, szinte teljes össze-visszaságban, ahol Tamson foggal tépte szét az ellenséget, ahol a hullák ott lebegtek a még élők között....ilyen brutális csata még nem volt SW mozgóképen, és ez még csak a kezdet volt! Megérkeztek a hidroid medúzák, és az addig sem rózsás, de azért nem reménytelen helyzet, katasztrofális vereségbe fordult hőseink számára. Kimondottan kísérteties volt, ahogy ezek a kiborg szörnyek lassan, de megállíthatatlanul közeledtek a védők felé, ahogy a háttérből megvilágították az előző összecsapás elesettjeit brrr. Aztán jött a Gungan Attack, ami még három lapáttal rátett a darkos feelingre. A jelenetek, ahogy Dooku parancsba adta, hogy a foglyokat azonnal állítsák rabszolga-munkába, Lee-Char és a Jedik reményvesztett bujkálása, a Jedi Tanács igyekezete, hogy a lehető leghamarabb segítséget küldjenek gondoskodtak a nyomott hangulatról. E téren egy kicsit talán túl is teljesítettek, a sötét, és zavaros képvilág, a fojtott hangok, a baljós zene, és a nyomott hangulat együttese elég álmosítóvá tették az epizódot, ami elvett egy keveset az akciójelenetek lendületéből. Ezt próbálták humoros villanásokkal ellensúlyozni, például, Ahsoka arckifejezésén, amikor Lee-Char a gungan sereg érkezése után „Támadás!” üvöltéssel, fegyvertelül beveti magát a csatába, még mindig röhögnöm kell ahányszor csak meglátom, Jar-Jar és Meena Tills keringőjéről nem is beszélve A Prisoners eleje és közepe valamivel gyengébbre sikerült az előző két résznél. „Jó” volt, ahogy Tamson a Jediket kínozta, igaz a „Where is prince Lee-CHAAAAAR!?” üvöltése ugyancsak ripacskodós lett, de gondolom szándékosan. Ahogy Jar Jar vízhatlanította Padmé ruháját, az nagyon komoly volt Lee-Char viselkedésében túl hirtelen, túl nagy változás állt be. Mármint komolyan, a „Támadás!”-tól pár óra alatt eljutott addig, hogy gondolkozik mielőtt cselekszik? Értem én, hogy pazarlás lett volna több időt vele tölteni, de valahogy túl éles volt ez a váltás. Az szintén nem fér a fejembe, hogy Tamson odacsődíti Lee-Char kivégzésére az összes elfogott mon calát, gungant, és klónt, és nem bilincseltette meg őket? Oké-oké elbízta magát, de az előző két részben sokkal kompetensebb vezérként mutatkozott be, hogysem ilyen hibát vétsen, akár diadalittasan is. De mindezek a hibák eltörpülnek amellett, hogy milyen grandiózus lett a végső összecsapás. Nem volt olyan látványos, mint a legelső, de sokkal intenzívebb, és durvább volt, ahogy droidirtás közben egymás után hullottak a mon calák, a quarrenek és a gunganek. A brutalitás megint akkor ért a tetőpontjára, mikor Tamson is beszállt a harcba. Ahogy osztogatta a bombatőröket jobbra-balra, majd amikor ő maga is szétrobbant…hát ugyancsak nagyot néztem, hogy ilyet leadott a Cartoon Network…Figyeljétek meg, ha ezt az RTL Klub még akár 16-os karikával is leadja, az ORRT egy hétre fel fogja függeszteni a műsorszórási jogukat

 

Ez a szál összeségében 8,5/10-et érdemelt nálam.

 

2: Shadow Warrior

Javarészt szórakoztató és látványos epizód volt. Tarpals halála kellően drámai lett, kár, hogy nem ért semmit. A Grievous vs gunganek csata és Anakin harca Dooku-val és a Magnaguardokkal látványos volt. Jó volt, hogy kellően érződött Anakinon, hogy érzi, hogy most bizony bajban van. Viszont az a kép az arcáról, amikor Dooku megsorozta villámokkal, nagyon rossz lett, az évad legrosszabb animációja volt. Aztán ott van persze a többi erőltetett, „hibás” lépés is, de Jar Jar bohóckodása, és Tarpals halála miatt ez a rész megérdemel egy 5/10-es osztályzatot

 

3: Vándor Droidok-duológia

Nagyon szórakoztató és aranyos kis fillerszál volt. R2 és 3PO mint mindig ha együtt vannak most is gondoskodtak róla, hogy legyen min nevetni. Aleen nagyon érdekes bolygó volt, külön örültem annak, hogy végre bemutattak egy földalatti „civilizációt” is Orphne barlangja különösen szép volt kivilágítva. A Nomad Droids-ban egyik kikacsintás jött a másik után, Guliver/Willow után Óz-zal, és fantasztikus bolygókkal, plussz kaptunk egy röpke, de annál látványosabb űrcsatát és fénykard párbajt is. Egy kifogásom van, hogy nem tudott magával ragadni, és ez bizonyos későbbi részeknél is előjött.

 

5,5/10

 

4: Umbara-tetralógia

Az eddigi legjobb klón központú szálat kaptuk meg ebben a négyesben, Rex-el, Fives-al és Krell tábornokkal a főszerepben. Az akció mindvégig pergő volt, a csaták könyörtelenek és brutálisak, a Dac-i polgárháború csak bemelegítés volt ehhez képest. Az akciókat végig követte a katasztrófa árnyéka. Az umbaraiak játékszerei végre fittyet hánytak a régi, jó „látványos, de haszontalan” SW hagyományra, és nem csak félelmetes, de rendkívül hatékony fegyverekkel próbálták útját állni Rex-éknek, akik viszont kénytelenek voltak mellőzni a már megszokott támogatást, amit az oldalukon harcoló Jedik jelentettek, sőt a szóbanforgó Jedi pontosan arra hajtott, hogy minél több ember vesszen oda. Ez volt az első olyan szál, amiben folyamatosan téma volt az áldozatok száma, sőt nem is csak téma volt, de a szál második felének cselekményét is ez indította be. Rossz belegondolni, hogy ha Fives nem az 501-esekkel ment volna, akkor Krell tervei bizony tökéletesen beváltak volna. Nagyon ideje volt már feltűnnie egy árulónak a Jedik soraiban is, és ennél az alaknál jobbat aligha találhattak volna ki. Mondjuk veleszemben is áll az a hiba, ami Tamson-nál is: a szál folyamán sokkal ravaszabbnak ismertük meg, mintsem hogy belesétáljon egy olyan nyilvánvaló csapdába, mint amivel Tup előállt, vagy egyáltalán, hogy leálljon klónokat irtani, ahelyett, hogy átszökne az umbaraiakhoz.

Még mindig elképedek azon, hogy Rex ugyanolyan közönnyel lőtte le a tönkrement hernyótank fegyvertelen vezetőjét, mint egy droidot, esélyt sem adott neki a megadásra, pedig Agrussal szemben neki csak annyi bűne volt, hogy védte a hazáját. Ilyesfajta kivégzésre nem számítottam Rex-től.

A vérfürdők közt Hardcase biztosított némi humort, hősies áldozata előtt. Nem sok szerepe volt, de az a kevés ütősre sikerült.

A két újfiú Tup és Dogma nem voltak túl nagy számok, de azért az utolsó epizódra sikerült egy kicsit érdekesebbé tenni őket.

Fives ismét remekelt, nem hiába ARC-osztagos. Az is érdekes, hogy ő volt az első, aki nem csak megkérdőjelezte Krell parancsait, de szembe is szállt vele. Kíváncsi vagyok Echo mit csinált volna a helyében?

 

Az egyetlen valódi kifogásom a szállal szemben ugyanaz, mint mikor leadták: nagyon nagy hibának tartom, hogy a Köztársaság végül győzelmet aratott. Krell kivégzése sokat vesztett jelentőségéből, ahogy Rex és Fives beszélgetése is a szál végén. Ennek az egész szálnak úgy lett volna valódi, komoly súlya, ha az umbaraiak visszaverték volna a klón inváziót, ráadásul nagyon ráférne már a sorozatra egy Szeparatista győzelem, és ennél jobb alkalmat nehéz lesz behozni rá.

 

9/10

 

5: Rabszolga-trilógia

Hát akkor én egyből vitatnám is KisKósa azon állítását, hogy az Umbara-ark vitathatatlanul az évad legjobb szála lett volna, mert nekem bizony ez a trilógia sokkal jobban bejött Kíváncsiságból előre elolvastam ugyan a képregényt, de abban a formában nem igazán tudott lenyűgözni a történet, de leanimálva egészen más a helyzet. Kiros és Zygeria gyönyörű bolygók voltak, Kadavo és a börtön pedig kellően lehangoló látványt nyújtottak. Így visszanézve meglepően sok állat tűnt fel a trilógia első két részében: Kiros konvor, momong, blixus, brezak, narglach, a zygeriaikaról nem is beszélve

Ritkán tud egy fikcionális mű olyan reakciót kiváltani bennem, mint amit a zygeriaiak viselkedése a foglyokkal elért, nagyon felháborított.

Szegény Obi-Wan-nal jól el bánt ez a szál, előbb kétszer is összeverik, aztán tehetetlenül kellett néznie a togruta rabok kínzását. Jól mutatta, hogy mennyire elege lett a zygeriaikból, mikor „engedélyt adott” Rex-nek, hogy kivégezze Agruss-t.

Anakin-nal szintén nagyon jó munkát végeztek, bár szinte mindig tudott uralkodni magán, végig érződött rajta, hogy alig tudja türtőztetni magát.

Ahsokának az első két részben inkább csak akció szerepbe volt -meg persze a rabszolga ruhája - de az Escape from Kadavo-ban nagyon jó volt, hogy végre említésnél komolyabban is előkerült, hogy az ő népéről van szó. A beszélgetése Roshti kormányzóval nagyon jó lett, bár egy icipicit felszínesnek éreztem helyenként.

Rex-nek nem sok szerep jutott, de abban mintha jóval komolyabb lett volna, mint Umbara előtt, különösen, hogy látható elégtétellel végezete ki Agruss-t. Ez azért érdekes, mert Krell-t nem volt képes parancs nélkül lelőni, ahhoz viszont, hogy belévágja az elektro-dárdát Agruss-ba elég volt, hogy Obi-Wan ránézzen.

 

10+/10

 

6: A Friend in Need

Felemásak az érzéseim ezzel a résszel kapcsolatban. Egyrészt tele van izgalmas és pergő akcióval, ott van Ahsoka badass négyszeres lefejező ugrása, egy remek fénykardpárbaj, és egy ugyancsak furcsa csata roncsdroidokkal és „elit-harcosokkal”. Carlac igazán gyönyörű bolygó, az a jelenet pedig, ahogy R2 köré gyűlnek a roncsdroidok egyszerre kissé horrorisztikus, humoros és szomorkás, és Ahsokának is volt egypár jó beszólása. És mindennek ellenére nem tudott megfogni. Nem is annyira a Luxsoka szerelmi szál zavar, egyszerűen csak még annyira sem ragadott magával az epizód, mint a Nomad Droids. Lux és Ahsoka kapcsolatában nekem csak a megvalósítás nem tetszett, szerintem eltúlozták Ahsoka viselkedését a búcsú jelenetben.

 

7/10

 

 

7: Rako-Wan Kenobi tetralógia

Megintcsak azt tudom mondani, mint az előbb: a The Box-ot leszámítva egyik rész sem ragadott magával, pedig igazán jól sikerültek. Obi-Wan halála durva volt, és ahogy Ahsoka meg Satine elsíratták, Anakin elkínzott üvöltése majd néma komorsága nagyon szívbemarkoló volt, annak ellenére is, hogy kívülállóként nyilvánvaló volt a csalás. A börtön elég jól nézett ki, és érdekesek voltak az elítéltek is. Nal Hutta még undorítóbb volt mint a Hunt for Ziro-ban. Serenno és Naboo viszont annál jobban néztek ki. A Doboz nagyon tetszett, igaz nekem is olyan érzésem volt, hogy „nem jelent akkora kihívást”, mint amilyennek beharangozták, mégha ez Obi-Wan érdeme volt is.

Jó volt, ahogy Obi-Wan és Bane szívatták egymást az első két részben, meg hogy „Hardeen” kivívott valami elismerés félét Bane-től. Jó volt Palpatine elrablása, és az Anakin-Dooku párbaj bőven kárpótolta a Shadow Warrior lényegesen gyengébb összecsapását.

 

Mindent összevetve ez a szál 7,5/10 ér nálam, de csakis a Box miatt, ami legalább egy ponttal felhúzta az átlagot.

 

8: Darth Maul visszatér tetralógia

És el is érkeztem az évad legmegosztóbb szálához, és ennek az véleményezését inkább a második felével kezdeném. Mint szinte(?) mindenki én is fanyalogva fogadtam Maul visszatérésének hírét, de mire valóban megjött megbékéltem annyira a gondolattal, hogy többé-kevésbé semlegesen tudjak hozzáállni. Miután kétszer végignéztem az egész szálat azt kell mondanom: MEGÉRTE! Nekem most már elég, ha arra az egyre válaszolnak, hogy hogyan jutott Lotho Minor-ra a Naboo-ról, a többi nem érdekel, mert egy ilyen cliffhanger után már azt akarom tudni, hogy mi lesz Maul következő lépése, nem pedig a múltján akarok rágódni. Igen, sikerült olyan feszültséget felépíteniük ezzel, hogy azt mondjam lesz*rom az ötlet erőltettségét. Magukat az epizódokat nem értékelném hosszabban, mert még nagyon az elején járunk ennek a szálnak, de szerintem ez a kettős egy ígéretes kezdet volt.

 

Mindezzel együtt Ventress sztoriszála sokkal jobban tetszett, a Massacre mellett elbújhat Krell mészárszéke brutalitás terén, de még az Overlords trónját nálam megdöntő Escape from Kadavo sem tudta tartani magát. Dathomir-ra elképesztő mennyire rágyúrtak a harmadik évadhoz képest. Az Éjnővér zombik pedig...hát nem is mondok mást Éjnővér Zombik. Ebben minden benne van.

A Bounty pedig a sorozat Legjobb filler epizódja címet biztosan tartani fogja egy ideig.

 

Nem is szaporítom feleslegesen a szót: 8,5/10

 

Összesen: 8/10

 

Szerkesztve: 2019. Január 29. - Ody Mandrell

[Embo]

Azt kell mondjam, hogy az évad összegészében nem volt kiegyenlített. Olykor fogtam a fejem a pazar megoldásoktól, történetektől és szereplőktől, de néhányszor szintén fogtam a fejem az ötlettelenségtől és a fantáziátlanságtól. Egy sorozat értékét számomra az adja, hogy mennyit tudok szórakozni rajta. A TCW ebben viszont hozta az előző évadok színvonalához hasonló minőséget. Remekül szórakoztam.

 

A Dac-trilógia ha nem is okozott eufóriát, de évadkezdésnek azt hiszem ennél jobbat nem is álmodhattam volna. Remek akciók voltak, kitűnő karakterek fűszerezték a történetet, leginkább Lee-Char és Tamson aki maradandót alkotott, és a történet is eltalálta az ízlésemet. Az idegen fajok hadseregeit meg egyenesen faltam.

 

A Shadow Warrior azt kell mondjam, hogy gyengécskére sikeredett. Volt benne potenciál, szívesen láttam volna a naboo-gungan ellentét kibontakozását, de a megvalósítás gyatra volt és a történet se volt mindig a helyén. Ugye, Grievous jövőbelátására és Anakin látványos gyengülésére gondolok.

Az ezt követő Mercy Mission és Nomad Droids hibátlan epizódok, ahol minden egyes perc mosolyt okozott az arcomra. Elképesztően aranyos kis részek voltak, Manchucho pedig rekordidő alatt lopta be magát a szívembe. Artu és Thripio ilyen küldetésekre termett, nem pedig bevásárlásra.

 

Úgy érzem, hogy az évad elég hullámzó volt, váltogatták egymást a pazar trilógiák, de sűrűn voltak az ízlésemmel összeegyeztethetetlen történetszálak is. Ám egy sorozatnak mindig van csúcspontja és a negyedik évadnak a csúcspontja az Umbara-kvadrológia. Minden a helyén volt, minden lenyűgöző volt, ha akartam volna akkor sem találok benne hibát. Az akción volt a hangsúly, de a készítők belecsempésztek eme négy részbe kulcsfontosságú témákat. Klónok feltétlen hűsége, jedik árulása, és Rex parancsnok vezetői képességébe is beletekinthettünk.

 

Nálam az Umbara sötét világán történt eseményeket nem lehetett felülmúlni, tehát a rabszolgás történetszál pusztán elhelyezkedése miatt volt egy kis visszaesés az évadban. Remek történetet választottak ki az EU-ból, és remek adaptáció készült belőle. Anakin rabszolgatartók iránti felfogását is megismerhettük, nagy piros pont ezért. A látvány rendben volt, az akciók epikusnak is nevezhetők, főleg a mentőakció, és úgy általában fantasztikusan szórakoztam. Ha negatívumot akarok felsorakoztatni a számos pozitívum mellé, akkor talán a togruta telepesek csekély számát kell megemlítsem.

A Friend in Need pedig jó példája annak, milyen egy tökéletes epizód. Van eleje, van benne akció, fellelhetőek benne új elemek(Ming Po, Bo-Katan stb) és a régi részek ismérvei is (R2D2, mandalóri harcosok, Vizsla, Ahsoka, Lux). Maga az, hogy ilyen közel került Lux és Ahsoka annyira nem tetszik, másfajta kapcsolatra gondoltam volna kettejük kapcsán, leginkább Lux reménytelen szerelmére a padavan iránt. De egye fene, legyenek boldogok.

 

Az ezután következő történetszáltól óckodtam egy kicsit, hiszen nem tetszett az arcátalakítás ötlete. Ám ahogy jöttek a jobbnál jobb események, a sok ragyogó jelenet, úgy határoztam megbarátkozom ezzel a gondolattal és utólag belegondolva jól tettem. Az Obi-Hardeen kvadrológia is nagyon jóra sikeredett, a The Box esélyesként indul az évad legjobb része címért. Embo és Bane neve eleve garancia a sikerre, de grátiszba kaptunk hozzá egy Eval és egy Derrown nevű fejvadászt is, ami végképp betett nekem és tág pupillákkal élveztem az epizódokat, amit ez a történet adott.

 

A Bounty nagy hatással volt rám, főleg a már korábban említett vegyessége miatt. Dengar és Ventress, a Quarzite és a Tatooine, Rigosso és Boba közös szerepeltetése számomra egyfajta híd a régi trilógia és a TCW között. Az akciókon volt a nagyobb hangsúly, de a karakterek árnylására is adtak rendesen. Ventress és Boba jelleméről is derültek ki fontos dolgok.

 

A Massacre, a Brothers és a Revenge értékelését nem szeretném hosszúra húzni. Gyenge volt az alapötlet mindhárom rész esetén, főleg az utóbbi kettőnél. Nem írom le újra, amit már annyian megtettek. A negatív kritikám abban merüljön ki, hogy szerintem ezek feledhető, rossz részek voltak.

 

Azért remélem a pozitív illetve negatív kritika arányából kiderül, hogy elégedett vagyok az évad történeteivel, sok gyönyörű pillanat volt a 22 rész alatt, néha panaszkodtam, néha csalódtam, de nem fukarkodtam a dicsérő szavakkal sem. Nagyon várom az ötödik évadot, remélem legalább ennyit nyújt majd az is.

Szerkesztve: 2012. Március 31. - Embo

[Ody Mandrell]

Látom, csak biztatni kellett. Werebazstól kb. azt vártam amit írt, míg Embo is hasonlóképp teljesített. Azt azért szerintem fogadd el jó tanácsként, hogy nem feltétlen kell a negatívumokat keresni, sokkal többet ér ha a pozitív dolgokra koncentrálsz.

[Embo]

Látom, csak biztatni kellett. Werebazstól kb. azt vártam amit írt, míg Embo is hasonlóképp teljesített. Azt azért szerintem fogadd el jó tanácsként, hogy nem feltétlen kell a negatívumokat keresni, sokkal többet ér ha a pozitív dolgokra koncentrálsz.

Köszi a tanácsot, természetesen sosem úgy ülök le egy rész elé, hogy hol a hiba benne. Nem lenne fair a sorozattal szemben.

[Nabopolasszar]

Tavaly nem írtam értékelést, mert mire oda jutottunk hogy kinyílt a topic, addigra már szinte teljesen elfelejtettem, hogy mi is volt az évad első felében - és valahogy késztetést sem éreztek az epizódok újbóli megtekintésére. Ez a helyzet idén nem állt fenn.

Általában a kronológiai sorrendet preferálom, csak rájöttem hogy az értékelésem így talán "keserű szájízt" hagyna maga után (azokban akik egyáltalán végigolvasnák), így inkább egy egyéni tetszési index alapján fogok haladni, kezdve az általam leggyengébbnek tekintett részekkel.

 

Így viszont rögtön az elsőnél bajban is vagyok, mivel nálam erre a korántsem megtisztelő címre 3 epizód (igazából 4, de az utolsó két rész az én szememben egynek tekintendő) pályázik. Hosszas mérlegelés után végülis sikerült eldöntenem, hogy a listám első helyére a Shadow Warrior kerül. Az a mértékű átgondolatlanság, logikátlanság és bárgyúság amit sikerült belesűríteni ebbe az epizódba már szinte képes feledtetni az egész kettévágós dolgot. Amit megkaptunk mint "egy kész epizód" legfeljebb egy nyers script szintjét éri el, és nem tudom hogy a rendező pontosan melyik Hupikék Törpikék rész megnézése után ült neki a munkának, de javasolnám neki, hogy gondolja át újra ezt a filmipari szakmát. A legfájóbb egészben, hogy a hős Tarpals tábornoknak ily fölöslegesen kellett feláldoznia az életét.

 

A lista második helyén a Massacre csücsül, nem sokkal lemaradva az előzőtől. Ennek a résznek a legfőbb hibája, hogy a megírásánál túl sok szabad kezet kaptak az írók, és még csak meg sem próbálták a SW keretein belül tartani az történéseket. Tipikusan olyan rész volt, amit ha egy utolsó EU könyvben olvasok akkor maximum legyintek egyet, és megyek tovább mintha mi sem történt volna, azonban a voodoozás és a zombik támadásánál valamily ilyesmi reakcióm volt. Egyetlen pozitívum az volt, hogy jó volt végre kedvenc droid tábornokunkat a győztes oldalon látni (ami valljuk be őszintén, sokkal kevesebbszer fordul elő a sorozatban, mint azt ahogy a RotS-ből gondolnánk).

 

Azt hiszem nem túl nagy meglepetésre, a 3. helyen a Brothers és a Revenge duó áll. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy a LucasArts akkora anyagi nehézségekkel küzdene, hogy olyan eszközökhöz kell nyúlnia, mint egy kettévágott és "feneketlen szakadékba" lökött cool karakter visszahozása a biztos halálból. Könyörgöm, erre a király-csávó szerepre már van nekünk egy faszagyerekünk, aki ráadásul még pont a testvére is kettévágott barátunknak, minek kell ennyire erőltetni a dolgokat. Az egyetlen dolog ami megmentette ezt a szálat az abszolút mélyponttól az az utolsó 5-10 perc, ami végülis egész érdekesre sikeredett.

 

Most hogy túl vagyunk az abszolút mélypontokon jöjjön ismét egy duológia, ami egy bizonyos szemszögből nézve nem rossz, csak valahogy nagyon nem a magamfajta emberek szájízére lett készítve. Pontosan, Mercy Mission és Nomad Droids. Sok mindent nem tudnék róluk mondani, nekem már az előző évad ezen témájú része se nyerte el a tetszésemet, most hogy 2 epizódot is kaptak még rosszabb volt. Ha ilyesmit akarok nézni akkor ez egyik "szociális ellátóhelyen" lecsapok a régi Droids szériára, viszont a The Clone Wars cím alatt én inkább más tematikájú epizódokat részesítek előnyben.

 

A én szememben rosszul sikerült részek után, jöjjön egy rész aminek van egy kis magyar vonatkozása is. Igen, a Friend in Need következik kedvenc házi kedvencünkkel Vizslával. Én most eltérnék a rész Ahsokás részéről, mert ez valahogy hidegen hagyott, és rátérnék egy fontosabb elemre, név szerint a HalálŐrségre. Jó hogy megtudtuk, hogy Pre barátunk nem csak az ülepét mereszti duzzogva azon, ahogy Tyranus haverja jól felültette, viszont a módszer, amivel a bosszúra készül nagy csalódást okozott. Mi lett a Duchess of Mandaloreban látott szervezetten föl-alá masírozó sereggel? Ezek akarnak visszatérni a dicső múlthoz? Még egy motoros banda is hatásosabban terrorizálta volna a falut. Ennél azért többre számítottam. Csak remélem hogy Boba és a HalálŐrség útja keresztezni fogja egymást a jövő évadban, mert Vizsla mint vezető számomra megbukott.

 

A következő szál a listán a Mon Calamiari trilógia. Engem is meglep hogy ilyen korán következik, mivel sosem tartottam gyenge évadkezdésnek. Legfőbb bajom ezekkel a részekkel, hogy nem igazán sikerült megfogniuk. Voltak erősebb jelenetei, ahogy gyengébbek is. A tudat hogy most víz alatt vagyunk, se keltett bennem különösebb érzéseket, és szerintem feleslegesen túl lett húzva. Nem volt rossz trilógia, de számomra abszolút felejtős.

 

Az Kenobi-Hardeen szálat elég hullámzó teljesítmény jellemezte: a Deception egész jóra sikeredett (bár beletehették volna Boba és társai szökését is - mondjuk elszökhettek volna Bane-ékkel együtt, a végén egy másik hajót használva -, mert számomra kicsit zavaró az a tény, hogy egy zavargást kihasználva legalább két csoportnak sikerült megszöknie a Köztársaság legjobban őrzött börtönéből), sajnos ugyanez nem mondható el a Freinds and Enemies-szel kapcsolatban, ami önmaga folytonos ismétlésével vált saját maga paródiájává. A Boxot teljesen fölöslegesnek tartom, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy azt a kis karakterfejlődést is elfelejtették a következő részre. Viszont a Crisis on Naboo feledtette velem az előző két rész időhúzó természetét, pörgős volt, fordulatos volt, utalás is volt a mozifilmekre, egy szóval bejött. Talán még kedvezőbb helyet foglalhatna el ez a szál, ha mondjuk CIS sikerrel végződött volna, mert már kicsit sántít számomra, hogy a Szeparatista Tanács két legfontosabb alakja már lassan a háború 90%-t a sitten tölti.

 

A Bounty számomra egy kicsit kiugrik az évadzáró quadrológia többi részéből, és nem csak tetszésileg hanem tematikailag is. Már egy párszor hangot adtam nemtetszésemnek a TCW mágikus elemeivel kapcsolatban, és ilyen témájú részek között kisebb felüdülés volt egy fejvadászokkal foglakozó epizód. Viszont majdnem lecsúszott a dobogóról amiatt, hogy nekem Ventress szimpatikusabb volt (szinte) szívtelen gyilkosként, mint moralizáló fejvadászként.

 

Ugyan a ragszolga trilógia csak a második legjobb szál lett az évadban, egyáltalán nincs oka szégyenkeznie. Jó volt újra együtt látni a főszereplő "négyesfogatot", olyan elem volt ez, ami nem sokszor fordult elő idén. De volt itt nagyszerű történetvezetés, akció, látvány, morális kérdések, humor, dráma, kikacsintás a mozifilmekre... egy szóval minden amit az ember elvár a negyedik évadra. Csak így tovább. (Egyetlen negatívum a kirosiak alacsony száma... tudom, tudom, nagy munka leanimálni ennyi karaktert, viszont így kissé vesztett a drámaiságából a történetszál)

 

És akkor jöjjön a Number One, a Numero Uno, az évad és egyben az egész The Clone Wars legkiemelkedőbb szála, a nagybetűs részek, a Darkness on Umbera, a The General, a Plan of Dissent és végül a Carnage of Krell. A négyesfogatot leszámítva minden pozitívum megtalálható benne ami a rabszolga trilógiába, csak hatványozottan. Látvány: csillagos ötös (itt már néhány jelenet erejére sikerült nagy tömegeket is ábrázolni), akció: úgyszint, történetvezetés: tanítani való, morális kérdések: mi az hogy?, humor: bőven, dráma: példaértékű, kikacsintások: számos. Krell karaktere az egyik legjobban kibontottak között van (csodálom is hogy nem került be a Legjobb jedi kategóriába), a klónok őrlődése (de főleg Rexé) zseniálisan lett megoldva. Jót tett a történetnek hogy végre be merték vállalni a hús-vár ellenségeket, így jobban kiütközik a háború szörnyűsége. Egyetlen negatívum hogy ide már tényleg kijárt volna egy CIS győzelem, de azt az apróságot leszámítva le vagyok nyűgözve. Ez a 4 rész magában hordozza az egész Klón Háborúk lényegét. Egy szó mint száz: Bravo!

[FlóriBá]

Visszagondolva lehet az a baj, hogy én az első 3évadot úgy láttam, hogy egyben leszedtem és egymás után néztem, nem vártam semmit két rész között. Így sokkal összefüggőbbek és számomra izgalmasabbak voltak. A 4. évadot totál úgy néztem, hogy megjelenést követően és így könnyebb volt leszűrni, hogy mi tetszik jobban. Amire emlékeztem és mégis újranéztem az új rész előtt, az nagyon jó volt, amire simán emlékeztem, az jó volt, amire meg alig emlékeztem és a folytatás is fájdalmas volt...az magáért beszél.

Ettől még tartom magam ahhoz, hogy nálam a részek minősége függ attól is, hogy kik a szereplői és mennyire köt le. Valahogy engem a taktika és harctéri dolgok jobban érdekelnek, mint az érzelmek és a ki-miért-mikor-hogyan-minek és mekkorával kérdések. Mert, az oké, hogy ezek miatt tesznek sokan dolgokat, de nem mindegy, hogy hogyan és közben kin gázolnak át, vagy semmisítik meg...A sok lelkizés és dráma között a két Jedi barát droid kalandja még mindig a legélménydúsabb pillanata az évadnak.

Szerkesztve: 2012. Április 3. - FlóriBá

[Ody Mandrell]

Lucasfilm vagy LucasAnimation, de semmiképp se LucasArts. Az a részleg a játékokat gyártja nem a sorozatot. Egyébként elolvastam és hát....ez is egy vélemény. Még ha nagyon távol is áll az enyémtől.

Szerkesztve: 2012. Április 3. - Ody Mandrell

[Donát]

A véleményemet nagyjából lefedi Naboé. Sajnos úgy érzem, hogy a negyedik évad gyengébbre sikerült az eddigi háromnál, a személyes kedvencem e tekintetben mindenképpen a 3. évad, ahol voltak olyan részek, amik elsőre nem jöttek be (pl. Mortis, később - tehát ilyen időtájt, amikor már szavazni kellett - viszont megkedveltem őket).

 

Sajnos a 4. évad akkora hullámvölgyeket - és hegyeket! - futott be, hogy nem is tudom máshogy jellemezni, minthogy gyengébb az előzőnél. Bár sokat kritizáltam az évad közben, és mialatt futott, de a Krell 4-es végül ugyanúgy járt, mint anno a Mortis szál: az egyik kedvencem lett, mégpedig azért mert olyan témával foglalkozik, ami rendkívül árnyalt és drámai, ráadásul a Star Wars szempontjából is fontos, nem pedig csak öncélú, "valamit mutatnunk kell, hogy érdekesek legyünk" fogás, mint a Maul szál.

 

Bár továbbra is tartom, hogy Krell karaktere túlságosan sarkos, talán ez kell ahhoz, hogy megfelelő provokáció érkezzen a klónoknak, azaz Krell karaktere egyfajta katalizátor ÉS indikátor, amely nélkül a szál nem működne, úgyhogy ezzel megbarátkoztam végül.

 

Hasonlóan erősnek, bár kicsit alulmaradtnak érzem a Hardeenes vonulatot, főleg annak megkoronázásával a Dooku Anakin csatával, mely egyértelműen a sorozat egyik legjobb darabja, s nyomon követhető benne Anakin fejlődése. Bár az a tény, hogy csak ebben az évadban 3x küzdöttek meg: nos, rengeteget levon ennek a párbajnak az értékéből is, hiszen minél ritkább valami, annál értékesebb, ráadásul a filmek alapján nem tudom elképzelni, hogy ennyiszer összefutottak (ahogy azt sem, hogy anno egy bilincsen csúszkáltak ide-oda, de az egy másik évadhoz tartozik.)

 

A hullámzások már korábban is jellemezték a TCW évadokat, de véleményem szerint nem ennyire. Az előző szálból nagyon tetszett pl. a Box, de volt olyan rész, ami kevésbé - pedig ez lett a második kedvenc szál! Tehát az egyetlen kiegyensúlyozott egybefüggő epizód sorozat számomra csak és kizárólag a Krelles szál.

 

A két kedvencet a rabszolgás szál követi, egy-két momentumától eltekintve az is a szívembe lopta magát (bár ott is voltak következetlenségek), ez főleg Zygerria és a királynő - no meg Obi-wan érdeme, remélem, ez majd a szavazáson is visszaköszön. Jelentőset levon az élvezeti értékből - és ezért nem is verekedheti fentebb magát - hogy egész végig egy város megmentéséről beszélnek, a rész végén viszont jó pár tucat embert találnak, ami nem lenne baj, ha ki lenne emelve.

 

Ezt követően az Ashoka-Lux-Fejvadászok szálat raknám, ami már inkább színtelen-szagtalan az én számízének, semmint túlságosan is jó, de itt még mindig több volt a jó megmozdulás, a pozitív pillanat, mint az érdektelen, vagy negatív. Tetszettek a fejvadászok kontra falu és a Lux kontra Vizsla szálak, tetszett Vizsla karaktere, fénykardja, céljai, stb.

 

Még mindig ehhez a vonalhoz tudnám hozzá csapni a két droid kalandozását, amit azért olyan nagyon-nagyon érdekesnek nem neveznék, mégis a bájossága és a szeretetre méltó karakterei elviszik a hátukon a szálat: 2 rész azonban bőven sok volt ebből, amikor ennél jóval komolyabb és boncolgatásra váró témák kimaradtak szerintem az idei évből.

 

Kicsit hasonlót érzek a Mon-Calamaris szállal kapcsolatban is: nem volt rossz, voltak jó pillanatai, de ha a többi évadokhoz hasonlítom, az is inkább egy ilyen "volt ilyen is" érzést kelt bennem, semmint, hogy "azta", ezért ezt az előző kettővel egy szintre helyezném. Örülök, hogy megismertük a bolygót, de annyira nem fogott meg.

 

És még mindig ehhez a vonalhoz tartozik a Shadow warrior is. Ebből is látszik, hogy kicsit sok volt idén ebből a "jó-jó, de azért annyira nem fogott meg" epizódokból, amik sajnos nem a "öööö... ez meg mi?" epizódok rovására, hanem inkább az áll keresgélős epizódok rovására mentek, és ez is azt támasztja alá nálam, hogy ez az évad gyengébb az előzőknél.

 

Ami a fekete levest illeti, sokszor elhangzott már, ezért nem akarom túl bő lére ereszteni:

 

A mágiás szálat kicsit soknak érzem, mondjuk a Bountyt én ebből kivettem volna, mert Assajon kívül semmi köze a többi részhez, és az egy nagyon jól eltalált, egyedi rész, az egyik kedvencem az évadból. A Massacre alapvetően jó lenne, csak a mágiát nehezen veszi be a gyomrom, a zombikkal egyetemben, a Darth Maul duológia pedig a sorozat mélypontja a szememben, bár a fénykard párbaj jó volt.

 

Úgyhogy várom a javulást, remélem, Mault gyorsan lerendezik az ötödik évadban, és jöhet az igazi felvezető az Episode III-hoz. Remélem, ha Sith-eket akarnak, akkor végre Sidioushoz nyúlnak, és lesznek annyira tökösek, hogy őt tolják az előtérbe, mert egy beszélgetésen kívül Mas Ameddával illetve Csecsemő lopási kísérleteken kívül olyan túl sok dolog nem maradt meg belőle a TCW-ből, de remélem, csak azért, mert az utolsó évadra (? már amennyiben ez az utolsó lesz ?) tartogatták.

 

Ha pontozni kéne: 10/7

Szerkesztve: 2012. Április 4. - Donát

[Ben]

Azért ne legyél ennyire lelkes.

Nem akar rosszat írni róla, mert tudja, hogy neked nem tetszene.

[Ody Mandrell]

Nem azért nem ír rosszat mert nekem nem tetszene, hanem mert ő ilyen. Tudja mit jelent a kritika és a fikázás közötti különbség.

Szerkesztve: 2012. Április 4. - Ody Mandrell

[Ben]

Jó, nem akarok komolyabban belemenni. A lényeg, hogy neki nem jött be, de nem szeretné ezt minden áron mások orra alá dörgölni, mert tudja, hogy itt inkább a pozitív kritika van tolerálva.