Könyvek és képregények

[Frenkie]

The Walking Dead: A Kormányzó színre lép

 

Véletlenül botlottam a regénybe egy városi utam során, végül megvettem. Nem bántam meg, hogy így történt. Az egyik legkiválóbb mű, amit az utóbbi években olvastam. A fertőzéstől elvonatkoztatva döbbenetesen reális (szituációk, karakterek, események, leírások), életszagú és hiteles, amit a remek fogalmazásmód még élvezetesebbé tesz. Mint a tv sorozat rajongója, és a játékok, képregények kedvelője, rég óta kíváncsi voltam a címszereplő eredettörténetére (motivációira, az események hatására való megváltozására, stb.), mely egy részét most megismerhettem. Minőségi darab, csak ajánlani tudom! Önálló regényként is érthető, élvezhető a "laikusok" számára is, a TWD valamely formáját kedvelőknek pedig egyenesen kötelező vétel.

 

 

Spoiler mögött írd már le nekem hogy ez a patkány mi volt a a fertőzés elött és miért lett ilyen aljas.

Szerkesztve: 2013. Július 8. - Frenkie

[Darth Sky]

Dióhéjban ez történik a regényben, illetve derül ki a fickó kapcsán:

 

 

A később Kormányzó néven hírhedtté vált férfi eredeti neve Brian Blake, aki az apokalipszis előtt egy sikertelen zenebolt üzemeltetőjeként próbált megélni. Egész élete során öccsére Philip-re támaszkodott, aki kettejük közül a határozottabb, erősebb és kitartóbb személy volt. Brian itt még szöges ellentéte sorozatbeli önmagának: egy gyáva, fülét-farkát behúzó, szánalmas típus, aki igyekszik távol maradni a konfliktusoktól. Rövid ideig házasságban élt egy jamaikai nővel, de az lelépett mellőle, így Brian visszaköltözött szüleihez.

Pár nappal a járvány kitörése után Philip két barátjával (Bobby és Nick) és kislányával Penny-vel felszedi bátyját, Briant és együtt indulnak Atlantába az ottani állítólagos túlélőtábor megtalálása reményében. Az út során Bobby meghal, a városba érve pedig nem találnak egy menekülttábort se. Egy alkalommal Brian számára az is komoly lelki erőfeszítést okoz, hogy végezzen egy járkálóval (ami szintén érdekes jövőjét tekintve). Később összetűzésbe kerülnek fosztogató túlélők egy csoportjával, akik Brian karjaiban ölik meg Penny-t. A kislány természetesen átalakul, de apja nem hajlandó végezni vele. Lánya halálának hatására Philip kifordul magából, és megkínozza az ellenséges banda életben maradt 2 tagját (ezt inkább nem részletezném). Tovább indulva eljutnak egy Woodbury nevű városba, ahol néhány Nemzeti Gárdához tartozó fickó próbálja terrorral összetartani a néhány tucat túlélőt. Philip gyásza olyan szintre növi ki magát, hogy emberi maradványokkal kezdi etetni egykori kislányát. Amikor a férfi egy ártatlan nőt akar feláldozni, Nick cselekvésre szánja el magát, hogy véget vessen a dolognak. Az események odáig fajulnak, hogy Nick megöli Philipet. Ekkor történik végérvényes változás Brianben, aki gondolkodás nélkül, haragjának engedve egyszerűen agyonlövi Nicket (holott korábban egy járkálót se volt képes megölni). Öccséhez hasonlóan gondozni kezdi a halott Penny-t, akit házában láncolt meg. Woodbury-ben meggyilkolja az embereket terrorizáló vezért, majd felveszi öccse nevét és Philip Blake néven mutatkozik be az egyik mellé álló férfinek, Martineznek.

 

A további események, miként vált a város Kormányzójává, miként fordult ki még jobban önmagából és jutott el a sorozatbeli szintre, stb. a következő regényekből derülnek ki.

 

[Frenkie]

Dióhéjban ez történik a regényben, illetve derül ki a fickó kapcsán:

 

 

A később Kormányzó néven hírhedtté vált férfi eredeti neve Brian Blake, aki az apokalipszis előtt egy sikertelen zenebolt üzemeltetőjeként próbált megélni. Egész élete során öccsére Philip-re támaszkodott, aki kettejük közül a határozottabb, erősebb és kitartóbb személy volt. Brian itt még szöges ellentéte sorozatbeli önmagának: egy gyáva, fülét-farkát behúzó, szánalmas típus, aki igyekszik távol maradni a konfliktusoktól. Rövid ideig házasságban élt egy jamaikai nővel, de az lelépett mellőle, így Brian visszaköltözött szüleihez.

Pár nappal a járvány kitörése után Philip két barátjával (Bobby és Nick) és kislányával Penny-vel felszedi bátyját, Briant és együtt indulnak Atlantába az ottani állítólagos túlélőtábor megtalálása reményében. Az út során Bobby meghal, a városba érve pedig nem találnak egy menekülttábort se. Egy alkalommal Brian számára az is komoly lelki erőfeszítést okoz, hogy végezzen egy járkálóval (ami szintén érdekes jövőjét tekintve). Később összetűzésbe kerülnek fosztogató túlélők egy csoportjával, akik Brian karjaiban ölik meg Penny-t. A kislány természetesen átalakul, de apja nem hajlandó végezni vele. Lánya halálának hatására Philip kifordul magából, és megkínozza az ellenséges banda életben maradt 2 tagját (ezt inkább nem részletezném). Tovább indulva eljutnak egy Woodbury nevű városba, ahol néhány Nemzeti Gárdához tartozó fickó próbálja terrorral összetartani a néhány tucat túlélőt. Philip gyásza olyan szintre növi ki magát, hogy emberi maradványokkal kezdi etetni egykori kislányát. Amikor a férfi egy ártatlan nőt akar feláldozni, Nick cselekvésre szánja el magát, hogy véget vessen a dolognak. Az események odáig fajulnak, hogy Nick megöli Philipet. Ekkor történik végérvényes változás Brianben, aki gondolkodás nélkül, haragjának engedve egyszerűen agyonlövi Nicket (holott korábban egy járkálót se volt képes megölni). Öccséhez hasonlóan gondozni kezdi a halott Penny-t, akit házában láncolt meg. Woodbury-ben meggyilkolja az embereket terrorizáló vezért, majd felveszi öccse nevét és Philip Blake néven mutatkozik be az egyik mellé álló férfinek, Martineznek.

 

A további események, miként vált a város Kormányzójává, miként fordult ki még jobban önmagából és jutott el a sorozatbeli szintre, stb. a következő regényekből derülnek ki.

 

 

Köszi.

[Darth Revan9]

Matt Forbeck és Jeff Grubb: Ascalon kísértetei. Az első Guild Wars regény

Elejétől a végéig nagyon fordulatos és izgalmas. A könyv nagyon jól bemutatja a Guild Wars világát. A szereplőkön keresztül elég jól megismerhető a világ története, a népek motivációi és cselekedetük mozgatórugói. A klasszikus kalandozós vonalat követi. Egy ereklyét kell megszerezni a kísértet járta Ascalonból. A világ rendkívül fajgazdag, a karakterek mindegyike képviseli a nagy frakciók egyikét. A fajok közül több egyedi vonásokat tükröző is található. Több karaktert is kísért a múltjának valamely szelleme. A csaták és a harci jelenetek szépen kidolgozottak, bár néhol rövidek. Váratlan fordulatokban sincs hiány. Kezdő fantasy olvasóknak kifejezetten ajánlott.

5/5

[kudar]

Gaiman: Óceán az út végén:

Hát ez a pasi zseniális ír, tényleg úgy írja le a dolgokat, annyira bele tudja magát élni az ember mintha ott lenne. Ez egy felnőtteknek szóló gyerek mese. Néhol rácsodálkozó, sok helyen félelmetes, de leginkább varázslatos. Olyan helyeket képes ez a pasi teremteni, egyedi és mágikus helyeket, mint kevesen. Engem végig lekötött a könyv. És bár Gaiman legnagyobb baja általában hogy a hosszabb könyvek végén nem tud rendes lezárást találni, itt szerintem sikerült. Tetszett a burkolt mondanivaló. Egyedül talán az nem, hogy a könyv csúcspontja a közepén volt, így elég hosszú lezárást kapunk.

Történetileg egy kisfiúról szól, aki megismerkedik egy családdal a utca végén. Nagyi, anya és kislány. Ami ez a család nem éppen hétköznapi. Sok mindent tudnak, és még annál is többet láttak. Messziről jöttek és nagyon nagyon régen. És a kisfiú véletlenül kiszabadít valamit, vagy inkább rászabadít valamit a városkára, amit nem kellett volna, és mindenki veszélybe kerül. 4/5.

[Bomarr]

Óceán az út végén: Nálam simán öt pontos. Szerintem egy fölösleges szó sincs benne. Ebben a könyvben nálam minden a helyén volt.

[kudar]

Óceán az út végén: Nálam simán öt pontos. Szerintem egy fölösleges szó sincs benne. Ebben a könyvben nálam minden a helyén volt.

Nálam csak azért kapott 4est mert

 

Ott éreztem a csúcspontot ahol Ursulát elkapják és a éhmadarak megjelennek. Persze onnan is jó volt, nekem fura volt ez, de ezen kívül teljesen igazad van, csodálatos könyv.

 

Most beszerzem a Odd Thomast.

[SimonZ]

Óceán az út végén: ezt a könyvet előrendeltem a 20 oldalas demó elolvasása után, és alig vártam, hogy megjelenjen.

 

Gaiman felesége írta a blogjában, hogy képzeljük el, Neil rutinos író, de ennek a könyvnek a megjelenésekor szokatlanul izgult, hogy mik lesznek a reakciók. Felesleges volt, úgy látom, mindenhol imádják a kritikusok. Őszinte leszek: én is. Szerintem ez Neil Gaiman legjobban sikerült írása, egy érett író szinte életmű-összefoglaló regénye. Szíve-lelke benne van, talán jobban, mint eddig bármiben. Mindenkinek ajánlom, aki felnőtt, és még érdekli a fantázia világa. Gyereknek nem való; minek olvasson egy gyerek a gyerekkorról? De egy felnőtt egy-egy mondattól évtizedeket repül vissza az időben, a saját gyerekkorába. Ennek a könyvnek minden sora igazi varázslat, sokszor gyönyörű, megnyugtató, felemelő, sokszor pedig szörnyű és ijesztő. Gaimant valami misztikus intuíció vezette a legfontosabb témák felé, amikről alig lehet írni és beszélni, neki mégis sikerült.

 

kudar:

 

 

Ennek a könyvnek szerintem dupla csúcspontja (talán platója) van: az éhmadarak megjelenésétől Ursula elkapásáig emelkedik az első, aztán beáll egy szintre a fiú csalogatása alatt, és Lettie megtépésekor jön a második. Ezután szintén dupla lezárást kapunk - ami engem nagyon megérintett. Egyrészt látjuk, hogy szó szerint értendő, amit a bevezetőben olvastunk: "Lettie a vízben van." Aztán visszakerülünk a felnőttkorba, és felteszik az élet talán legkeményebb kérdését: megérte az áldozat?

És végül elfelejtünk mindent.

 

 

 

 

Ez a regény annyira tetszett, hogy újraértelmeztem a borítóját, mert sajnos épp a varázslat hangulatát hagyták ki belőle, ráadásul az egyik legfontosabb pillanatból.

 

 

 

 

 

[kudar]

Wow Zoli! Nagyon szép lett ez a borító.

Amúgy elég hamar újra akarom olvasni, ami már most lehetetlen, mert húgom és barátnője már elkérték és viszik fel ma pestre, szóval nem tudom mikor látom legközelebb, de addig pótolok másokat.

[SimonZ]

Köszönöm! Nekem is nagyon tetszik.

Én befejezés után rögtön újraolvastam, pedig ilyet már vagy 10 éve nem csináltam.

[Darth Revan9]

S. M. Stirling: Közelgő vihar A Terminator trilógia második része.

Remek lett a folytatás. Sokkal jobb, mint az előző rész. Időutazás nélkül is megállja a helyét egy Terminator sztori. Megfelelően összetett és izgalmas volt. Még jobban eltért az eddigi Terminator filmek stílusától, de meg is őrzött belőlük valamennyit. Nagyszerűen és logikusan összekapcsolja az eseményeket.

5/5

[Darth Krande]

Hm hmmm ha tudnátok milyen könyvről vannak spoilereim. Na jó, a könyv első feléről.

[Dzséjt]

Van az már háromnegyede is.

[MissKarrde]

Ha nem is tudjuk, sejtjük

[Pildi]

Neil Gaiman-től én a Csillagpor után (ami ugye az azonos című remek film alapja) a Sosehol című regényt olvastam, az is egy fantáziadús és szokatlan mese, szóval nem csodálkozom, ha az író egy új remekművet alkotott.

Kudar, SimonZ, Bomarr: köszi az ajánlást, az ilyen magával ragadó könyveket vadászom mindig.

[kudar]

Neil Gaiman-től én a Csillagpor után (ami ugye az azonos című remek film alapja) a Sosehol című regényt olvastam, az is egy fantáziadús és szokatlan mese, szóval nem csodálkozom, ha az író egy új remekművet alkotott.

Kudar, SimonZ, Bomarr: köszi az ajánlást, az ilyen magával ragadó könyveket vadászom mindig.

Én a farkasok a falban akarom még tőle elolvasni. Azt olvasta innen valaki? Vélemény?

[MissKarrde]

Én is elolvastam az Óceán az út végén című regényt. Fantasztikus volt, a többit pedig lentebb leírták

Nekem ez volt az első Gaiman-regényem, ezen kívül még csak az egyik novelláskötetét kezdtem el. Azt legalább abba lehet hagyni egy-egy történet után (tekintve, hogy nem volt annyi időm olvasni az utóbbi időkben). Majd a többieket is sorra veszem

[MissKarrde]

Ha valakit esetleg érdekel:

Alexandra akció

[JakeSully]

Végre végre. A Vissza a jövőbe filmek óta a legérdekesebb, legizgalmasabb időutazós történet, ami szemem elé tárult.

Stephen King most nem horrort/ fantasy-t alkotott. Egy profin összehozott kalandos és érdekes tudományos fantasztikus történetet. Dráma, feszültség mellé hihetetlen jó karakterek társulnak. És csak úgy, mint a Vissza a jövőbe film végén, itt is rágjuk a körmünket, mert szereplőink versenyt futnak az idővel.

5|5 csont nélkül.

Alig várom már a J.J. Abrams és a Bad Robot által készülő filmes projektet.

 

A könyv rövidke tartalma.:

http://www.libri.hu/konyv/11-22-63-i-ii.html

Jake Epping kisvárosi angoltanár, jóképű, művelt, harmincas fiatalember. Tüdőrákban haldokló öreg barátja, Al egy napon hajmeresztő titkot oszt meg vele: tudja a módját, hogyan lehet visszamenni a múltba, és némi leleményességgel megváltoztatni a jövőt. Megkéri Jake-et, mivel maga már nem képes rá, hogy előzze meg azt az eseményt, amelytől ő Amerika és a világ romlását datálja: akadályozza meg Lee Harvey Oswaldot Kennedy meggyilkolásában. A múltban tett kirándulásnak van azonban egy hátulütője: amennyiben az időutas hazatér, de aztán újra ellátogat a múltba, reset következik be: az eredeti körülmények állnak helyre, a beavatkozás érvényét veszti. Jake, aki a múltban a George Amberson nevet veszi fel, főpróbát akar tartani. A bonyodalmak itt kezdődnek csak igazán...

[Bomarr]

Akit érdekel a Trónok harc/Tűz és Jég dala. Egy baromi hosszú, de nagyon érdekes interjú a szerzővel. Többek közt kiderül belőle, hogy a dothraki néphez -sok más népcsoport mellett- részben a honfoglaló magyarok adták az ihletet.

 

INTERJÚ

[MissKarrde]

Köszi, beleolvasok Igazán érdekesen hangzik, hogy mi is ihletforrás voltunk

[kudar]

Gaiman: Tükör és füst 4/5.

Nagyon jó kis könyv volt. Az összes novella legalább jó volt, de a nagy része inkább zseniális. Talán egy vagy kettő volt ami annyira nem tetszett. Nagyon sok helyen alkalmazta ezt az utolsó mondattal odavágok befejezést és szinte csak az az egy kettő nem tetszett aminél ez a csattanó nem jött át. Viszont a bevezetőben írt novella az egyik kedvencem, és hát nehéz lenne felsorolni azokat még amikre nagyon sokáig emlékezni fogok, de pl az utolsó kettő ilyen. Az egyik a hófehérke átírás a másik az angyalok városa, azaz a gyilkosság misztériuma.

 

Most azt hiszem a Sosehol jön majd, mert sajna a Farkasok a falban nem volt meg a boltban... :S

[Darth Revan9]

Nathan Long: Véreskü

Befejezettnek nem mondanám a vége miatt, de ez lett a legjobb a sorozatból. Nagyon lendületes az elejétől a végéig. A nagy összeesküvések és cselszövések mellett ebben a kötetben rengeteg nagy szabású csatáról olvashatunk. Ulrika karakterének fejlődése zseniálisan van ábrázolva. Nagyszerű olvasmány, kiváló munka.

5/5

[Darth Revan9]

R. A. Salvatore: Az utolsó lépés

Ez tényleg inkább egy átvezető kötet volt a Sundering sorozathoz. Sok érdekes kérdést vet fel Drizzt kiválasztottságával kapcsolatban, melyekre talán a Companions fog választ adni. Mindenesetre úgy tűnik egy nagyon nagy dolog van előkészülőben Forgotten Realms világán. Ennek ellenére azért jó kis játék volt a karakterekkel, főleg Dahlia és Effron kapcsolatának alakulása, illetve Dahlia és Drizzt kapcsolatának változása volt érdekes.

Várom a folytatást.

5/5

[kudar]

Basszus Revan Te csak 5/5ös könyveket olvasol? lehet nekem is ezeket kéne akkor.

[Darth Revan9]

Nem. Van, amikor elfogult vagyok. Pl. egyes kedvenc szerzőim esetében, mint mondjuk Salvatore. Bár ő is írt rossz könyvet, pl. a Negyedik mágia visszhangjait, ami egy borzalom volt. De ott van pl A csend pengéi, a Világ Háta, vagy az Ezer ork is, amely elmarad a többi színvonalától.

Az esetek többségében igyekszek olyan könyveket választanai, amelyeket kedvenc íróim írtak, vagy a kedvenc világaimon játszódnak. Azon írók műveit akiknél kellemetlen tapasztalataim voltak, elkerülöm, vagy megnézem, hogy ahhoz hasonló könyveket ne vegyek kezembe.

[Darth Revan9]

Ben Counter: Lángoló galaxis, A Hórusz Eretnekség 3. rész.

Egész jó könyv, de az előző 2 rész rész színvonalát nem éri el. Jóval kevesebb a drámaiság benne. Persze itt főleg már isstvanii eseményeken van a hangsúly, de jobban is be lehetett volna mutatni az astartesek egymás ellen fordulását. A könyv nagy részében dinamikus a cselekmény és fenntartja az érdeklődést elég sokáig, de a vége felé Counter-nél sajnos elfogyott a kakaó. Csatajelenetekben nagyon erős a kötet.

5/4

[Darth Revan9]

Silvana de Mari: Az utolsó tünde

Nagyszerű kis mese volt, éveztem, annak ellenére, hogy elsősorban tizenéveseknek írták. Egy magányos tünde és egy magányos sárkány bolyongása egy emberek által uralt világban, ahol gyűlölik az idegeneket és a gazdag hatalmasok uralkodnak a szegényebbek felett. Volt benne szomorúság, vidámság, humor és izgalom is. A hátránya, hogy nagyon rövid lett. Yorsh, a tünde és Robi, a lány kapcsolata pedig egy kissé összecsapott lett.

5/4

[Master]

A Hórusz Eretnekségből hány könyv van összesen? Mármint angolul is, és vajon hányat fognak lefordítani?

[Darth Revan9]

Eddig 24. (Novellás kötetekkel együtt.) És még nincs vége, további köteteket jelentettek be, úgy néz ki 30-ig biztosan elmegyünk.

A legtöbb egyébként önállóan olvasható. A sorozat elején az első 3 összefüggő, illetve lesznek még a további köteteknél is, melyek összefüggő történetet mesélnek el.

Jelen állás szerint, mivel a Wh40k olvasók elsöprő többsége erre a sorozatra szavazott, így valószínűleg mind meg fog jelenni. Csak hosszú

évek kérdése.

Szerkesztve: 2013. Augusztus 9. - Darth Revan9