Ugrás a kommentre

Könyvek és képregények


Ody Mandrell

Ajánlott hozzászólás

  • 2 héttel később...

Gondolom itt már majdnem mindenki olvasta Bulgakov örökbecsűjét, a Mester és Margaritat. Nekem csak most van hozzá szerencsém, de valami iszonyú jó. :D Volt stílusa a fickónak, no de a történet se kutya. Nem tudtam mit várjak, de nem gondoltam volna, hogy ilyen stílusú történetet kapok. :)

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Gondolom itt már majdnem mindenki olvasta Bulgakov örökbecsűjét, a Mester és Margaritat. Nekem csak most van hozzá szerencsém, de valami iszonyú jó. :D Volt stílusa a fickónak, no de a történet se kutya. Nem tudtam mit várjak, de nem gondoltam volna, hogy ilyen stílusú történetet kapok. :)

Én hasonlóan voltam vele anno, ott pihent a polcunkon, de eszembe sem jutott volna elolvasni, ha véletlenül nem látom színházban (más helyett mentem el). Az előadás iszonyú jó volt, és utána a könyv is. :)

 

Nute, köszi a tippet, utánanézek a sorozatnak is. :)

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

"Ezeréve" olvastam, de úgy gondolom utólag, hogy minimum egy felessel kellett volna alapozni hozzá, hogy igazán élvezni tudjam. Ha elég vén leszek, neki ugrok még egyszer :)

Szerkesztve: - MissKarrde
A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

  • 2 héttel később...

Aliens: Az őrjöngő halál.

Nagyon jó könyv. Megvan benne az Aliens-hangulat és még újat is tudott mutatni a filmekhez képest. Különösen tetszett, hogy most már vadásznak is az idegenekre, de a Társaság még mindig a saját érdekeit nézi. Izgalmas és pörgős volt a sztori.

5/5

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

  • 2 héttel később...

Aliens vs Predator: Háború, Stephani Perry tollából.

Jó volt, de itt is volt egy két érdekes dolog.

 

 

 

A Ragadozók viselkedése továbbra is zavart egy kicsit. Persze elképzelhető, hogy a Bhundán megvizsgáltak pár embert, azok katonák voltak, és akkor elkönyvelték, hogy bolygón mindenki harcos és le lehet őket vadászni. Noguchi karaktere továbbra is tetszik. Örülök, hogy Ellis, Lara és Jess végül túlélték. Nagyon gyorsan kibontakozott a nagy idegen ragadozó kavalkád a bolygón.

 

 

 

 

5/4

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Ennek kapcsán az jut eszembe hogy valszeg a Trónoknál is az utolsó könyvben lesz majd a legnagyobb mészárlás. Ott valszeg a fecnik már olyan sűrűn lesznek, hogy egy egybefüggő tömböt fognak alkotni :)

És eljő majdan a Mások Uralma egész Westeros és minden Kontinens felett. Nem lesz más csak vér, halál és pusztulás, Komor Sötétség és Kietlen Halál uarlakodik majdan, s az emberek népe örökre eltűnik a föld színéről. :evil:

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

  • 2 héttel később...

Graham McNeill: Fulgrim.

 

A könyv izgalmas, drámával és feszültséggel teli. A karakterek érzései és világa valami megdöbbentően jól van ábrázolva.

 

 

 

 

Az elején a laerekkel való ütközet még nem nyűgözött le. Akkor kezdett el felpörögni a dolog, amikor megtalálták a barlangot az elátkozott karddal együtt. Onnantól kezdve szép fokozatosan úrrá lett a Káosz Fulgrimon és környezetén. Fulgrim elég összetett karakter lett. Hihetetlen, hogy megférhet valakiben így a művészetek iránti vonzalom és a harci vágy. A könyv elég sok idegent is felvonultat, e mellett még ott voltak az eldák és egy kicsit az orkok is. Ahogy haladtam a vége felé, úgy fokozódott a feszültség. A csatajelenetek többsége jól sikerült és szemléletes (talán az elején kicsit ingadozott) A könyv végkifejlete pedig rendkívül epikus.

 

 

 

 

Kár, hogy a GW döntése miatt nem lesz tovább. Még csak most kezdett el beindulni ez a sorozat. És a többi még ki nem adott könyvet is sajnálom. Egy ostoba jogtulajdonos ismét egy nagyszerű világtól fosztotta meg az olvasókat.

 

5/5

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Amennyiben tíz éve megkérdezték volna tőlem, hogy mit szeretek a legjobban, Angliában, akkor azt mondta volna, hogy a labdarúgást. Most kétségkívül az angol írókra esne a választásom! Az angol irodalom egyik jeles képviselőjének két legismertebb művét vettem kezembe a közelmúltban, ez pedig George Orwell és az 1984, illetve az Állatfarm.

Ezen alkotások etalonként szolgálhatnak az elnyomó rendszerek és elsősorban a kommunista ideológia jellegéről, működési mechanizmusáról és nem utolsó sorban társadalom és egyén kapcsolatáról a rendszeren belül. Mindkét esetben nagyon finom "ecsetvonásokkal" rántja le a leplet a hatalomról, az elnyomókról, a hazugságokról. Emellett persze maró őszinteséggel, naturalista módon ábrázolja a legkeményebb erőszakot is, szinte érzelemmentesen, annak a maga borzalmas valójában. Ritka nyomasztó írás mindkettő (megmondom őszintén helyenként még a Sade márki féle, Sodoma 120 napja című beteg 'botránykönyvet' sem találtam ennyire deprimálónak!) és míg ebben a kérdésben az 1984 talán gyötrőbb, addig az erőszak, brutalitás tematikájában számomra durvábban hatott az Állatfarm. Ott tényleg az elejétől a tetőpontjáig követhettük végig a folyamatot és a kegyetlenségek, az elnyomás fokozódását, míg a másik esetben egy kész miliőt kapunk Óceánia fővárosának képében. Az Állatfarmnál beillesztve ebbe a szerény környezetbe (a vidéki gazdaság még a körülmények ellenére is sokkal barátságosabb közegként hat, mint a teljesen depresszív londoni "steampunk" világ) jóval kevésbé tudja az olvasó elhelyezni ezt a hangulatot, ezt az atmoszférát és ezeket az eseményeket, melyek itt végbemennek!

Technikailag, nyelvezetét tekintve ugyan nem túl szofisztikátlan, de nagyon letisztultan, érthetően van megfogalmazva. Nincsen bennük túl sok expozíció, a leíró részek és a párbeszédek jól vannak ritmizálva és nem éreztem elnyújtottnak egyik szekvenciát sem.

 

1984

 

Röviden összefoglalva elég csak annyit mondanom, hogy Orwell ezzel a regényével fogalommá vált, számos sorát szállóigeként idézik! Ezen kívül több hiteles folyóirat és kritikus is a világirodalom 50 legnagyhatásúbb könyve között emlegeti Orwell művét.

Elsősorban egy disztópia, bár korreflekcióként is értelmezhetjük. A könyv ugyanis a Sztálini Szovjetunióra reflektál, legalábbis abból a szempontból, ahogy akkor a világ és elsősorban a szerző láthatta. Ezzel együtt tökéletes képet ad a totalitárius elnyomásról és annak felépítéséről! Egy olyan korban íródott, amikor ugyan a technikai feltételek nem teljes mértékben, de a struktúra valóságosan is jelen volt a világban (és sok ember mindennapi életében). Az a szép a regény világának felépítésben, hogy úgy mutatja be a világot, mint tényleg egy elnyomó szerkezetet, egy váz az egész, amibe jól illeszkedik mind Óceánia, mind Eurázsia, de még Keletázsia is! A világot ebben a negatív utópiában nem kormányok, de még nem is igazán személyek (erre majd még kitérek), hanem ideológiák irányítják! Megvan Óceániában a szocializmus, Eurázsiában a neo-bolsevizmus, Keletázsiában pedig a halálimádat, vagy önmagunk eltörlése. Ez a világkép azért is fontos, mert egyrészt igazából esélyt sem ad a kiszakadásra, a menekülésre, másrészt egy állandó állapotot tükröz, ami szilárd alapot teremt mindhárom rendszernek… a háborúk valódi célja nem az ellenség legyőzése, hanem a lakosság feletti globális kontroll fenntartása. A Forradalomról és az azt megelőző időkről már csak homályos emlékek (dalfoszlányok) vannak és ezeket is, mint a rendszer ellenségeit igyekeznek eltörölni! Itt jön a képbe a történelemhamisítás, amire tökéletesen ráillik az a mondás, hogy "a történelmet mindig a győztesek írják" - itt ezt tényleg szó szerint kell, vegyük (egyébként, ha nem is szó szerint, de ez a jelenség jelen van napjainkban is).

Sorra véve a szereplőket, főhősünk Winston Smith (keresztnevének eredetét gondolom, nem kell magyarázni) egy teljesen vesztes, kiszolgáltatott, szegény, elgépiesedett figura, viszont van egy nagyon értékes tulajdonsága. Ő még ember! Nem gép. Még, ha ezt titokban is tartja és cselekedni, aktív entitássá válni nem mer, de öntudata van! A másik fontos karakter Julia, aki az abszolút katalizátora az eseményeknek. A szerelmet, az érzéseket fejez ki, ezért már mindenképpen a hatalom számára ellenség, tekintve, hogy emberré teszi az illetőt! Ők ketten a rendszer réseit képezik, amit ki kell igazítani. Az is érdekes elem, hogy olyan dolgok után vágyakoznak reménytelenül, ami nekünk kis egyszerű világunkban rendelkezésünkre áll!

A boltos (nevére már nem emlékszem), O'Brien mind-mind azt képviselik, hogy ez alól az ernyő alól nem lehet kicsúszni. Nagyon jó és emellett kegyetlen érzékkel Orwell akkor csap pofán, amikor a legjobban fáj, és legkevésbé számítasz rá. A legérdekesebb entitás pedig maga Nagy Testvér. Ő a franchise arca (ahogy Amerikában mondanák), ő testesíti meg, akinek hálával tartozol, akit imádni kell, akitől félni kell - egyfajta istenségként tisztelik. Személyi kultuszának pedig több mementójával is találkozhatunk. Az ő reciproka pedig Emmanuel Goldstein, aki ugyanúgy, mint Nagy Testvér lehet akár fiktív alak is, de az is előfordult, hogy régen élt, de már elhunyt személyről van szó. Nagy Testvér és Goldstein is igazából bárki lehet (ahogy senki is), mivel személyük fizikai mivolta lényegtelen, az eszmeiség, a jelkép, ami mindkettő igazi esszenciáját adja.

A rendszer precizitása, felépítése már-már gyönyörű. Nincs rés a pajzson, mint ahogy ez szereplőink sorsán is tükröződik. A szimbólumrendszer pedig nagyon kifinomult, az ellentétes minisztériumokkal, a gondolatrendőrséggel, az újbeszéllel (amivel elbutítják a társadalmat - ez nem ebben a formában, de manapság is felfedezhető) a teleképekkel (megjegyzem ez talán nem is annyira utópisztikus, vannak televíziók, melyek monitorozzák a nézőik keresési szokásait), a 101-es szoba - maga egy egész szimbólum, nem is igazán az egyéni félelmek a borzasztóak, hanem ez a jelenség.

A könyv utolsó szakasza a legnyomasztóbb. Itt derül ki, hogy nincsenek remények, nincs menekvés, az emberek pedig nem emberek, hanem eszközök csupán, részei a rendszernek. A vallatás profin van felépítve, a legelemibb és legerőteljesebb érzelmek kerülnek mérlegre (félelem és szerelem) és végül elérik azt, hogy az ember csak magára gondoljon. Onnantól kezdve már könnyen lehet irányítani afelé, hogy ne gondoljon semmire. A zárlat teszi fel folyamatra a koronát és az olvasó lelkébe pedig a kést…

 

 

Állatfarm

 

Ez a mű okvetlenül a kommunizmus színtiszta analógiája. Korábban íródott, mint az 1984, heterogén módon, de valamilyen szinten ugyanazt mutatja be. A felszínen talán egyszerűbbnek tűnik az Állatfarm, de a mélyén valójában igen komoly tartalom bújik meg ebben a kiterjedt allegóriában.

A kommunizmust először, mint eszmét, aztán folyamatot mutatja be a kezdetektől, nagyon kifinomult jelképrendszerrel. Az öreg Őrnagy (Marx megtestesítője) lefektette az ideológiai alapokat, melyek kezdetben tényleg kecsegtető, tiszta jövőképet tártak a 'nép' szeme elé. Azonban, ami elméletben működött, a gyakorlatban kivitelezhetetlen lett, az 'emberi' természet miatt. A végrehajtásban az Őrnagy már nem vehetett részt, mert meghalt. Így aztán a szép eszmei síkon meg is ragadt az ideológia és a valóságban egy fokozatosan növekvő, nyomasztó erő jelent meg, amit már diktatúrának hívnak! Kezdetben még megvolt a két véglet. Az erő és elnyomás politikáját valló Napóleon (ő jelképezi Sztálint) és Hógolyó (Trockijhoz hasonló), aki az értelem és a szociális felelősség tudatában képzelete el az irányítást. Mindketten szilárdan hittek az ügyben, a Tehénistálló Csatájában ezt bizonyították is… de aztán szépen bebizonyosodott, hogy a megfelelő kontroll (ez lehet külső/belső is) nélkül az erő mindig győzedelmeskedni fog az értelem felett. Hógolyót elkergetik, majd a bekövetkező baleseteknél propagandaként használják fel, mint a titkos szabotőrt és az ő rendszerük ellenségét. Süvi (Molotovhoz hasonlatos) kihasználja helyzetét és szerényebb képességű hallgatóságára erőlteti Napóleon 'programját', minden helyzetben megvédve és "igazolva" vezérük tetteit és helyes döntéseit (amikor pedig nem tud máshogy érvelni, akkor Jones visszatérésre hivatkozva zárja rövidre a vitát - ez napjaink politikai érvelésiben is kirajzolódik, példát nem mondok, mert az már politizálás lenne). A történelemhamisítás itt is jelen van, csak míg az 1984-ben erre külön minisztérium van fenntartva, addig itt Süviék mindössze éjszakánként átírják az Őrnagy által anno meghirdetett hét parancsolatot, mindig az ő éppen aktuális érdekeiknek megfelelően. Jones karaktere pedig az emberi uralmat, ebben a viszonyrendszerben pedig a cárságot, egészen konkrétan az elűzött II. Miklós cárt hivatott jelképezni. Ott van persze egy másik remek szubliminális hasonlat Mr. Frederick személyében, aki a szomszédos Kuporlak gazdája (az szintén egy elnyomó rendszer az állatokra nézve, de a vezetés más, mert ott nem a disznók, hanem az emberek irányítanak) pedig a Harmadik Birodalom és Adolf Hitler megfelelője, akikkel egyszer háborúban állnak, máskor a szövetségesüknek tekintik.

A másik oldalon is szép karakteranalógiákat találunk. Bandi a kizsákmányolt, megvezetett munkásosztály mintapéldánya. Igazi sztahanovista, aki nem is jön rá, hogy miként szipolyozzák ki, ráadásul még saját magát is okolja, ha valami nem - az egyébként eleve hibás - tervek szerint alakult. Az ő halála volt az, ami aztán sokak szemét, még ha résnyire is, de felnyitotta. Mollie a burzsoázia jelképe, akit nem érdekel Jones uralma, ő csak "luxusban" akar élni, ahogy sokan ebből a társadalmi osztályból elmenekültek annak idején Oroszországból, úgy Mollie is lelépett az Állatfarmról, amíg volt rá lehetősége. Benjamin az öreg szamár, megfáradt és már nem hisz semmiben. Pesszimista, realista, ő képviseli magát az írót. A juhok pedig "bégető" tömeget hivatottak reprezentálni (ez is tökéletes hasonlat), melyik mindig a tőlük elvárt szólamokat hangoztatják.

Mózes, a holló pedig a papság metaforája, ő is távozik a gazdaságból és néha a mennyországról - "Kandiscukor-hegység" - győzködi az állatokat.

A kettő nagy csoport között helyezkednek el a kutyák (NKVD). Akik ugyan az állatok közül kerültek ki (még kölyökként), de aztán Napóleon közbenjárására végül a disznók eszközeivé váltak, a hatalom és a félelem fenntartásának érdekében.

Tovább lehet még vonni párhuzamokat a Tanyaház - Téli palota (amit ahogy a regényben is, annak idején Oroszországban is múzeumként rendeztek be), vagy a regény végén lévő kártyaparti, mint a Teheráni konferencia analógiája. A disznók (pejoratív értelmét is ismerve a fajnak) jelképezik a vezetőket, a vérebek az erőszak, a terror eszközei.

A Napóleon által kihirdetett építkezésekkel (tervgazdálkodás) persze nem az eredetileg elképzelt közjólétet kívánják megteremteni, hanem csak maguk számára még nagyobb hasznot termelni. A gyilkosságok, kegyetlenkedések nagyon egyszerűen, naturalistán vannak ábrázolva. Főleg Hógolyó elűzésénél hat nagyon sokkolóan, az addig megszokott hangulathoz képest. A rendszer működési mechanizmusát, az állatok egyre nagyobb kizsákmányolását lépésről lépésre követhetjük végig. Végül eljutunk arra a pontra, mely a legpazarabb képi elembe a műnek, a végén az emberek és a disznók szövetséget kötnek (ellentétben az első parancsolattal, miszerint az ember ellenség) - persze a korrajz szempontjából a végső vita előrevetíti a hidegháborút is - és a vita közben az ablakon bekukkantó állatok már nem tudják megkülönböztetni a feleket. Addigra elnyomóik megtanulnak két lábon járni, a házban laknak, alkoholt isznak, ruhákat viselnek… és az állatok szemében szó szerint az emberek a disznókká, a disznók pedig emberekké válnak!

 

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Wilde: nekem Bandi (Boxer asszem az eredeti neve) a legkedvencebb Orwell-szereplőm. Megjegyzem, Orwell meg NEM a legkedvencebb íróm. Bár nagyon nagyon jól tette hogy megírta ezeket a regényeket, és a magyartanárom is jól tette hogy ajánlott olvasmánnyá tette és ötöst osztott mindkettőért.

 

Kíváncsi vagyok, hogy (ennek fényében) mit szólsz majd a THX-1138-hoz. Az témában hasonló, állítólag 1984 utánérzet. Szerintem inkább kiosztja a kapitalizmusnak ugyanazt a pofont amit az 1984 a szocializmusnak kevert le. (Ebből adódóan még mindig felettébb aktuális.)

(Ha már THX,

egy összeállítás hogy mit változtatott Lucas a digitális felújításkor. A patkányt sajnálom, hogy lecserélte - az eredetiben szépséges tükörképe volt a magányos falkaállat csatornalakó embereknek.) Szerkesztve: - Darth Krande
A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Orwell nekem sem a kedvenc íróm, akár az angol, akár az orosz irodalomban tudnék mind technikailag, mind eszmeileg számomra kedvesebb szerzőt mondani (talán még Amerikában is). Én egyébként ezeket a könyveket amikor "kötelező" volt, akkor elő se vettem (megjegyzem általános iskola 4. osztály óta nem olvastam el kötelezőt), később viszont kedvtelésből neki láttam ennek is és még sok más klasszikusnak. :)

Érdekes infó: az Állatfarm annak idején nem jelenhetett meg rögtön, mert akkoriban még a britek szövetségesként tekintettek a szovjetekre és egy ilyen kulturális arcul csapást nem engedett át 'cenzúra'.

 

A THX-1138-al még nem találkoztam, de ha el tudom érni valahol, akkor megtekintem (egyszer Bomarr is ajánlott nekem egy filmet, de azt nem tudtam beszerezni sehonnan). Amúgy valamilyen szinten a Brazil is kapcsolódik az 1984-hez, de több filmes is merített belőle, szóval a két feldolgozáson kívül többször is "átkonvertálódott" mozgóképre a történet...

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Richard A. Knaak: A Vértenger kalózai.

 

A Káoszháború 5. része, de teljesen függetlenül olvasható. A regény végig a minotauroszokra koncentrál Káosz háború eseményei alatt.

 

 

A főhős Aryx, Kaz leszármazottja, neki kell megteremtenie az egységet a minotauruszok és a régi ellenség Takhisis lovagjai között. A könyv első fele nem volt annyira érdekes, több fejetetet üresjáratnak éreztem, de szerencsére a közepe környékén már beindultak a dolgok. A pozitívum a magorik elleni összecsapások, az egység megvalósulása és minotauruszok történetének egy új kezdete. Kifejezetten tetszett Aryx becsületes jellemvonása, a sok veszteség ellenére is a népének akar jót.

 

 

Összességében egy élvezetes kalandkönyv volt, de valahogy egy kicsit elmarad a korábbi Knaak regények színvonalától. Ettől függetlenül azért még tetszett.

5/4

Szerkesztve: - Darth Revan9
A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

R. A. Salvatore: A Vándorok

 

Amikor a könyv első harmadával megvoltam még nem értettem, hogy Amerikában miért tartják ezt jelenleg az egyik legjobb Salvatore regénynek. Túl voltam a két harmadán már jobban értettem, és a végén már nagyon egyet értettem az amerikai olvasókkal.

 

 

A könyv teljes mértében az újjászületett Vándorokra koncentrál, illetve arra, hogy ők milyen utat járnak be. Most sokkal nagyobb hangsúly volt az egyéni drámán és sorsokon. A háttérben már látszódik, hogy elindult az a bizonyos nagy változás, mely megváltoztatja az egész Elfeledett Birodalmakat. De a változások igazi kifejtése a további szerzőkre vár. Az istenek, illetve istennők sokkal inkább beavatkoznak az eseményekbe, mint eddig bármikor a korábbi Drizzt könyvek során. És nagyon sok minden van, amit hőseinknek még rendeb kell rakni.

 

 

A kötet nagyon gördülékeny olvasmány, a cselekmények váltogatása fejezetenként nagyon változatossá és élvezetessé teszi a történetmesélést. A vége pedig nagyon megható és szép volt. Nagyon várom már a következő sorozatot a Companions Codex-et.

5/5

Szerkesztve: - Darth Revan9
A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Andrzej Sapkowski: A megvetés ideje, Vaják, IV. Könyv.

 

Sokkal jobban felpörgött az előző kötet óta. De azért még mindig jellemző Sapkowskira, hogy hol lassú, hol nagyon gyors a cselekményszövés.

 

Ebben a könyvben támad Nilfgaard, a Cirivel kapcsolatos dolgok bonyolódnak. E mellett Geralt is átértékeli a semlegességhez fűződő viszonyt. Főleg a 4. fejezet volt nagyon sűrített, amiben hirtelen nagyon sok minden történt és az olvasó csak úgy kapkodja a fejét a dolgok után. A könyv vége pedig nagyon cliffhangeres.

 

Nagyon élvezetes olvasmány volt, várom a folytatást.

5/5

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

  • 2 héttel később...

J. Robert King: A Végzet Pereme

 

Nem lett valami kiemelkedő. A könyv inkább egy hagyományosabb akció orinetált fantasy. A csaták elég jók, bár sajnos túl gyorsan pörögnek, szinte minden fejezetre jut valami. A párbeszédek egy kissé kidolgozatlanok. A hangulat sokáig könnyedebb, a végén viszont hirtelen túl komorra vált. Jól megismerhetők belőle a Guild Wars karakterosztályok és fajok, illetve a csaták változatosak, de összességében véve nem a legjobb könyv, amit olvastam, inkább átlagos.

5/3

Szerkesztve: - Darth Revan9
A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Csatlakozz a beszélgetéshez!

Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.

Vendég
Új hozzászólás

×   Beillesztett szöveg.   Illessze be egyszerű szövegként

  Only 75 emoji are allowed.

×   A linked automatikusan beágyazódott.   Linkként jelenjen meg

×   Az előző tartalom visszaállítása.   Korábbi szöveg törlése

×   Nem illeszthetsz be képet közvetlenül. Töltsd fel vagy illeszd be URL-ből.

  • Jelenlévő felhasználók:   0 felhasználó

    • Egy regisztrált felhasználó sincs ebben a topikban.
×
×
  • Új tartalom hozzáadása az alábbi témákban...

Fontos információ
A webhely használatával elfogadod és egyetértesz a fórumszabályzattal.