Könyvek és képregények

[Bomarr]

Pár szóban értekeznék azokról a kiadványokról, amikkel az utóbbi időben bővült a Trónok harca gyűjteményem.

 

A Tűz és Jég világa

Ha van kiadvány, amit kézbe fogni is élmény akkor az ez. Kódex-szerű borító, belül precíz, értő szerkesztés (egy apróság kivételével, de erről majd később). Tömve van gyönyörű, többnyire ehhez a kiadványhoz készült festményekkel és rajzokkal. Utóbbiakra csak egy kritikám lenne: minden fiatal nőnek modell feje van. Ez persze olyasmi amit úgy tűnik az egész fantasy festészet képtelen kinőni. Mintha lenne valami titkos szabály, hogy karakán, érdekes arca csak a férfiaknak lehet, a nőknek viszont úgy kell kinézniük mintha most jöttek volna egy Victoria's Secret fotózásról. Ez főleg akkor mókás, amikor a királyok különféle feleségei vannak feltüntetve. Mintha mindegyik ugyanannál a modell ügynökségnél válogatta volna ki az aráit. De most bolhából csináltam elefántot, mert a képek tényleg lenyügözőek.

Ami a belbecst illeti ott viszont már tényleg vegyes a kép. A koncepció, hogy egy óvárosi mester tollából ismerjük meg Westeros és Essos történetét kifejezetten tetszett, de sajnos hamar kiderül, hogy erre az eszközre elsősorban azért van szükség, mert Martin számos részletet még titokban akar tartani.

A könyv szerkesztése egyébként két Martinhoz közel álló rajongóhoz, Elio Garciához és Linda Antonssonhoz köthető (utóbbi szívből gyűlöli a TV sorozatot, de ez mellékszál). A munkájukat azzal kezdték, hogy minden háttérinfót ami az eddig megjelent öt könyvben van gondosan összeszedték, majd Martinnal közösen kitalálták, hogy mindezeket milyen hiányzó plusz infókkal egészítsék ki. Sajnos van rá példa, hogy az összeállítás során majdnem szó szerint idézik a könyveket. A kódexet író állitólagos mester majdnem ugyanazokkal a mondatokkal mesél el néhány régi eseményt, mint Öreg Nan az első könyvben. Ami ugye nonsense. In-universe semmi értelme.

Meglepett az is, hogy nincs egyetlen épkézláb térkép se a könyvben, ami alapján be lehetne azonosítani, hogy hol vannak egymáshoz képest a fontosabb városok. Így olyas valakinek, aki nincs elmélyedve a Tűz és Jég dala világában a könyv valszeg követhetetlen. És hogy még egy utolsót szúrjak: így egybe olvasva Westeros történelmét azért elég egyértelmű, hogy a fontosabb fordulópontok jelentős részét valamelyik európai történelmi esemény ihlette. Westeros politikájának komplexitása továbbra is lenyűgöz, de igazán csak a regényfolyam történéseinél. A korábbi események, pláne a sok száz évvel korábbiak nem hozzák ezt a szintet.

De mint mondtam a kép vegyes, tehát azért van pozitívum is bőven: a regényekben számos olyan régmúlt esemény kerül elő, amikhez hiába tér vissza az író újra és újra mivel nincs egy normális leírás, ami végigvenné a kérdéses konfliktusokat elejétől a végéig, nehezen érthető hogy pontosan kivel mi történt. Nekem legalábbis. Ezért örültem, hogy a Sárkányok első tánca vagy a Kilenckrajcáros királyok háborúja rendesen össze lett foglalva. Ahogy príma volt az essos-i részeket is olvasni: érzésem szerint itt lehetett rátalálni a legtöbb új infóra.

A végefelé éreztem úgy hogy talán eleve hibásan álltam hozzá ehhez a könyvhöz. Talán nem is arra van kitalálva, hogy az olvasó első oldaltól az utolsóig végigseggelje. Inkább akkor érdemes felcsapni, ha a TV-sorozatban vagy a regényekben egy homályos utalásba futunk amit szeretnénk jobban megérteni. Erre viszont tökéletes.

A végén lévő családfák pedig úgy látom az eddig publikáltak közül messze a legrészletesebbek. Döbbenet, de a Targaryeneknél Aegon, a Hódító szüleitől egész Daenerys-ig le van vezetve a családfa.

 

A Hét királyság lovagja

A sorozat negyedik évadában van egy jelenet, ahol a király a Fehér könyvet lapozgatja és rátalál Ser Duncan a Magas nevére, akinek a hőstetteivel négy teljes oldal foglalkozik. Na erről a Ser Duncanről szól Martin három novellája, amit most egybefűzve nálunk is kiadtak.

Aki a lovagtól káprázatos hőstetteket vár annak azért érdemes tudnia: Martin a langaléta hősnek 12 novellát tervez. Ez az első három még csak a korai éveket mutatja be.

A kóbor lovag (Eredeti megjelenés: 1998) - A képregény változatát már bő egy éve elolvastam, így a sztori nem szolgált túl sok meglepetéssel, de ettől függetlenül bájos volt. Jó, olvasmányos a nyelvezete. De azért érdemes tudni: a Trónok harca könyvek mélységét, komplexitását és realizmusát itt nem érdemes várni. Ez sokkal inkább hasonlít a megszokott fantasy ponyvákhoz.

Felesküdött kard (Eredeti megjelenés: 2003) - A trió messze legjobbja. Ez is fantasy ponyva, de abszolút a jó fajtából. Kifejezetten tetszett, hogy ablakot nyitott a nyugodt béke évek mindennapjaira, kisstilű acsarkodásaira.

Rejtélyes lovag (eredeti megjelenés: 2010) - Ez a leggyengébb a hármasból. A legnagyobb bajom vele, hogy akár csak az első novella döntő részt ez is egy lovagi tornán játszódik. A végefelé ugyan Martin egész magára talál, de akkorra nekem már késő volt. Remélem Duncan következő alkalmakkal már érdekesebb csetepatékba kerül és remélhetőleg nem kell három újabb novellát és 10 évet várni mire kiderül, hogy mitől emlegetik őt 100 évvel később olyan irtó nagy hősként.

De keserű szájíz ide vagy oda: ennek a kiadványnak nagyon örültem.

 

Inside HBO's Game of Thrones - Season 3 & 4

Ez a második "Making of" könyv, amit az HBO kiad a TV-sorozathoz és hála égnek messze lekörözi az elődjét. Az első könyv meglehetősen ad hoc volt: belekapott témákba, amiket aztán gyorsan elfelejtett, ráadásul ahhoz képest hogy ott kellett volna taglalni a második évadot is, utóbbinak alig jutott pár oldal. A harmadik és negyedik évad "Így készültje" sokkal átgondoltabb és érdekesebb lett. Tömve van érdekes forgatási anekdotákkal. Egyetlen bajom, hogy kevés benne a látványterv.

 

Game of Thrones: Graphic Novel - Volume 3

Ez az utolsó előtti nagy képregénykötet, ami a Trónok harca regény adaptációjával foglalkozik. Ahogy haladunk a történetben egyre erősödik bennem a gondolat: a Trónok harca nem képregényre való. Ahhoz a sztori túlságosan is párbeszéd orientált. A készítők ugyan igyekeznek minden színes álmot, visszaemlékezést és múltbeli eseményt képekben is feleleveníteni, de talán pont ezért érezni hogy elég rendesen küzdenek vele, hogy a dolog működjön. Épp emiatt ez a projekt marad ami volt: egy érdekesség. Annak nekem kiváló. A rajzolókat a TV-sekkel szemben nem köti a büdzsé. Mindent pont olyan nagyban ültethetnek át erre a vizuális formátumra, ahogy az meglett írva. Emiatt valszeg még a későbbiekben is elő fogom néha venni.

 

The Sworn Sword: Graphic Novel

A második Duncan novella a "Felesküdött kard" képregény-adaptációja. A sztori sokkal képregény-barátabb plusz itt a készítői gárdát is tehetségesebbnek érzem. Kifejezetten jól szórakoztam rajta. Sokkal jobb, mint a Trónok harca képregény.

[Nabopolasszar]

A Tűz és Jég világa

Azért én még kiemelném, hogy az évekkel és az évszámokkal néhány helyen eléggé hadilábon állnak. Például azt írják, hogy III. Aegon H. U. 184-ben halt meg, majd őt követte II. Daeron, aki 25 éven keresztül uralkodott, és a halála után I. Aerys lépett a trónara H. U. 184-ben!!! De volt egy ilyen is egy korábbi fejezetben is (bár ott ha jól emlékszem csak 2-3 évet tüntettek el), de hogy hol, az már nem maradt meg, mert azt a részt még valahol december elején olvastam.

Szerkesztve: 2015. Január 3. - Nabopolasszar

[Bomarr]

Elvileg vannak szándékos hibák a könyvben, amik a mester pontatlanságát mutatják, de amit emlitesz az szimplán egy ordas nagy nyomdai hibának tűnik. I. Aerys-nál H.U. 209 kéne legyen az uralkodás kezdete és a vele foglalkozó fejezetnél a többi évszám stimmel is, tehát itt nem a képzeletbeli mester, hanem a szerkesztő volt béna. Ez azért tényleg gáz.

[Donát]

Nincs olyan érzésetek, mintha Martin túl sokat markolna? Ezt egyszerűen már nem látja át és nem tudja kidolgozni - még segítséggel sem. Most, hogy kicsit jobban belemélyedek a Gyűrűk Ura világába, itt hatalmas kontrasztot érzek. Martin - vagy energia, vagy tervezés hiányában - egyszerűen nem tudja mindenhol olyan mélyen felépíteni a világot, mint amit a könyvekben sejtet: mintha felhúzott volna egy bazi nagy hálót, aminek esetenként nem tud mélységet adni.

 

Továbbá elnézve az alábbi művek minőségét... (ideértve a novellákat is): talán jobb lenne, ha a fő művekre koncentrálna és nem pedig a gyengébb minőségű kiegészítőkre. Bár nyilván egy novella elkészítése a regényhez képest sokkal kevesebb energiát igényel tőle, de az ilyen mindenféle egyebek azért hosszú távon összeadódnak. Jobb lenne, ha először befejezné a fő áramvonalat, és utána kedve szerint egészíthetné még ki, ameddig csak akarja.

[Nute Gunray]

Szerintem már a negyedik kötettől látszik, hogy Martinon kezd túlnőni a saját története, egyelőre nagyon úgy érzem, hogy már ő maga is belegabalyodott a sok szálba. Ne legyen igazam, remélem nem fog kipukkadni a lufi.

 

Egyelőre a sorozatnézők nem sejtenek semmit, várják, hogy mivel fogja Martin überelni

 

 

Vörös Nászt. Pedig a 4-5. köteetekben a korábbiakhoz képest nem sok történés van. Meglátjuk

 

 

Egyébként csak a novellákat írta Martin, a könyves kiegészítőket nem ő.

[kudar]

Szerintem már a negyedik kötettől látszik, hogy Martinon kezd túlnőni a saját története, egyelőre nagyon úgy érzem, hogy már ő maga is belegabalyodott a sok szálba. Ne legyen igazam, remélem nem fog kipukkadni a lufi.

Pontosan így érzem én is. Én ezért is hagytam abba a könyveket, és lassan a sorozatot is.

[Bomarr]

Nincs olyan érzésetek, mintha Martin túl sokat markolna? Ezt egyszerűen már nem látja át és nem tudja kidolgozni - még segítséggel sem. Most, hogy kicsit jobban belemélyedek a Gyűrűk Ura világába, itt hatalmas kontrasztot érzek. Martin - vagy energia, vagy tervezés hiányában - egyszerűen nem tudja mindenhol olyan mélyen felépíteni a világot, mint amit a könyvekben sejtet: mintha felhúzott volna egy bazi nagy hálót, aminek esetenként nem tud mélységet adni.

Én a magam részéről nem a könyvek hanem a TV-sorozat rajongója vagyok és úgy érzem, hogy a showrunnerek kíválóan érzik hol és miben hibázik Martin, mit kell szanálni és mit kell beemelni. Ez kiválóan látszik az ötös évad pletykákból is. Amit Nute ír az tökéletesen ül és pont ezért meg is mondták, hogy a négyes-ötös könyvbe komolyan belenyúlnak, a forgatási jelentésekből pedig látható hogy tényleg pont ott ahol kell: már simán belemennek a még ki se adott hetes könyvbe, komplett szálakat, főszereplőket dobnak a kukába az utolsó könyvekből stb. És tetszik hogy nem akarják nyújtani mint a rétest: hét évaddal le is fogják zárni. Vagyis két év múlva már a végére is érünk a történésnek, úgy hogy közben Martin körül már az a pletyka terjeng hogy még három könyvre van a befejezéstől.

 

Ami a Gyűrűk Ura összevetést illeti: szerintem a Trónok kisujjból lepipálja az előbbit. Persze nem semmi amit összehozott Tolkien, de szerintem a közelébe se ér Martin világának. Túlságosan is fekete-fehér és valahogy túlságosan is szimpla. Hiába tarkitja az egész valahogy mégis egy egy egyszerű gonosz-jó harcra redukálódik. Természetesen ez ízlés kérdése. Tudom, hogy valaki egy fantasy-ban pont ezt keresi. Engem ez hosszútávon nem tud foglalkoztatni. Az ahogy a Hét királyság viszonyrendszere a Tűz és Jég világa regényekben össze lett hozva szerintem lenyűgöző.

Nekem a Trónok előtt pont ezért volt a kedvenc fantasym a Berserk. Mert a történéseknek tényleg van súlya, a karakterek pedig tényleg mélyek.

Itt megjegyzem: nekem Tolkiennek a stílusa se tetszik. Személyes vélemény, de mig a Hobbit egész jó olvasmány addig a Gyűrűk Ura nyelvezete szerintem száraz és unalmas. A filmek millioszor érdekesebbé tették, Tolkien meglehetősen papirvékony, számomra többnyire érdektelen szereplőit.

 

Martin egyébként, ahogy Nute írja most szint kizárólag a nagy regényekkel foglalkozik. Az alábbi kiadványokhoz alig van köze, kivéve a novellás kötetet és a világ könyvet de utóbbiba csak egy picit folyt bele, a novellákat pedig most teljesen félretette.

[Darth Revan9]

Van az úgy, amikor az adott író megteremt egy nagy világot és hozzá egy nagy sztorit, egy idő után túl sok könyvet ír és már belegabalyodik a cselekménybe. Tudja, hogy kéne véget érnie, de már nehéz a véghez kötni a cselekményszálakat. Ez több high fantasy írónál is elő szokott fordulni.

[Bomarr]

Hogy szélesitsem a látókörömet elkezdtem olvasni a Koránt (Simon Róbert fordítása). Hát még csak az elején vagyok de eddig 10-ből maximum 2 pont....

[Dzséjt]

Én is olvastam anno, ugyanezt a fordítást. Meg azután/azelőtt néhány másik szent könyvet is. Biblia, Talmud, stb.

[Nute Gunray]

Pontozni egy vallási szöveget, azért meglehetősen vicces... mi alapján? Nem elég izgalmas, vicces? Vagy tele van teljesen ambivalens állításokkal?

[Bomarr]

Persze, hogy vicces mert annak is szántam. Nem a hahotázós félének, de inkább most ezzel ütöttem el az értékelést, ahelyett hogy mondjuk leírtam volna miért tartom -egyelőre- gyengének (még nagyon az elején vagyok). Dzséjthez hasonlóan nekem se ez az első szent szöveg amit olvasok, de a leírt szavak mögött lévő frusztráció szintje egyelőre erősen meglep.

[Nute Gunray]

Én olvasmányosabbnak találtam a Bibliához képest. Vallástalan és valamelyest pragmatista emberként nekem ez volt a legfőbb szempont.

[Bomarr]

Sajnos egyelőre az Új szövetség néha felbukkanó szimpatikus humanizmusa teljesen hiányzik azokból a részekből, amiken eddig átrágtam magam. Van néhány általános érvényű bölcsebb meglátás, ami kellően kortalan ahhoz hogy ma is érvényes legyen de egyelőre meglepően kevés ilyennel találkoztam, pedig ez ugyebár frissebb mint az Újszövetség.

De még csak az egy-tizedét olvastam.

[Pildi]

Az éhezők viadala-trilógia

 

Az első két részt tévében láttam, a 3/1. részt még sehogy, majd a 3/2. bemutatása előtt fogom, viszont olyan sok jót hallottam a könyvről, hogy belevágtam, mert az ilyen sztorik amúgy is mindig jobbak az eredeti formátumban. És valóban: az első két film is tetszett, de ez meg sem közelíti azt az érzést, milyen volt ezt a történetet könyvben olvasni. Fantasztikus! Alig bírtam letenni, még időnként a munkahelyemen is elővettem, és egyszer metróval az Arany János utca helyett az Árpád-hídnál eszméltem fel, hogy már régen le kellett volna szállnom. Ahogy MissKarrdéval is beszéltünk róla, a cselekmény hűen visszaköszön a vásznon is, de valahol a kisebb-nagyobb háttérinformációk hiányával részben elvész a történet hangulata, a szereplők motivációja is homályosabb. Ez legfőképp Katniss viselkedésében látható, Jennifer Lawrence nagyszerű színésznő, de itt mégis kevés volt, hogy hűvösen nézett, Katniss gondolatai számomra sokkal kevésbé voltak érthetőek a filmben. Peeta nálam is nagy kedvenc lett, kettejük párbeszédei végig a három könyvben a legjobb részek.

És ami még nagyon tetszett, az a befejezés.

A vége felé kezdtem aggódni, hogy valami sekélyes bosszúhadjáratba fog az egész torkollni Katniss részéről, de azzal, hogy nem Snow-t hanem Coin elnököt ölte meg, mindent helyre tett.

 

[JakeSully]

Ilyen lett volna a Tűz és jég dala eredetileg, három könyvben

http://geekz.444.hu/2015/02/05/ilyen-lett-volna-a-tuz-es-jeg-dala-eredetileg-harom-konyvben/

 

Érdekes olvasmány a GoT fanoknak.

[Bomarr]

Közben érdekes fejlemény, hogy Martin sok évnyi tagadás után -sokáig hajtogatta hogy az utolsó két könyvből akár három évad is kijöhet- belátta, hogy a TV sorozat előbb befejezi a történetét mint ő.

 

"Well the show is definitely catching up to the books. There’s no doubt that the show is moving faster than I am writing the books. When I started I had a considerable head start but they’re writing 60 page teleplays and I’m writing 1500 page books and they’re faster than I am to begin with. There was a certain point a couple years ago where I was freaking out about that but basically, y’know, it is what it is. My obligation is to finish the books as strongly as I can and I can’t speed that process up by wishing it was speeded up."

[MissKarrde]

Érdekes olvasmány a GoT fanoknak.

Köszi, valóban érdekes volt.

Bomarr, neked pedig a hírt! Úgy tűnik, most már szinte hivatalosnak vehetjük azt, hogy a képernyőn előbb befejeződik a sztori.

[MissKarrde]

Kedves Donát, teljesen kiment a fejemből megemlíteni a talin, hogy az időutazás miatt a szíves figyelmedbe ajánlom Dzséjt kisregénye mellett a Mysterious Universe másik említett darabját, a Katedrálist. Számodra igazi csemege az időutazás miatt, igazán kíváncsi vagyok, vajon találnál-e fogást rajta

[zilllosarkany]

Na, kiolvastam a Trónok Harcát. Egszerűen fantasztikus volt, az egyik legjobb könyv, amit valaha olvastam. Rengeteg váratlan fordulat, pazar tájleírások, remek, kibontott karakterek, példás történetvezetés. Már kezdem is a Királyok Csatáját.

 

A különálló Hét Királyság Lovagja könyvön kívűl jelent meg más novella magyarul? Még asszem van pár novellája Martinnak.

Szerkesztve: 2015. Március 30. - zilllosarkany

[Darth Revan9]

R. A. Salvatore: A vadász éjszakája

Vándorok könyve I. kötet. Salvatore emberesen kitett magáért. Ebben az egy könyvben annyi minden volt egyszerre, ami régebben nála több könyvbe fért volna csak bele. Nehéz spoiler menetesen írni róla, úgyhogy innentől spoileres dolgok jönnek.

 

 

Egyrészt ismét visszatérünk a sötételfek világága. Menzoberranzan újra felbolydul Quenthel nagyasszonya tervei miatt. Újjáalakul a Do’Urden ház új tagokkal, Lolth akaratának megfelelően újra háborúba készül. Ezúttal viszont a teljes Ezüstgyepüket a Pókkirálynő igája alá akarja hajtani és emellett meg akarja törni Drizzt-et és hírnevét. A hős kósza az újjászületett hősökkel együtt először Pwent lelkének megmentéséért indulnak útra, később a fogságba esett Entrerit és csapatát is ki akarják menteni. Lolth-nak valami egészen különleges terve van Dahliával, ami csak a könyv végén derült ki, es elég megdöbbentő lett. A sötételfek szokásukhoz híven most sem teljesen egységesek. Tiago most is inkább a saját feje után megy, ami a Kelvin Halmánál egy végzetes összecsapáshoz vezet. A Csarnok Vándorainak lépteit most minden eddiginél érezhetőbben Mielikki istennő vezeti, bár ez is csak akkor derül ki, ha az olvasó összeköti a dolgokat. Több, régebbi könyvekben is felbukkant szereplő teszi újra tiszteletét. Egyeseknek úgy tűnik, a jövőben nagy szerepük lesz. Drizzt-et és társait most elsősorban a hibák helyrehozása hajtja előre. Minden eddiginél jobban érződik körükben a szeretet és az összetartozás érzése, ami számomra többször is nagyon megható volt. Ők testesítik meg az igazi reménysugarat a most kezdődő sötét napokban. Lolth és Mielikki harca. Halandók útján vívják háborújukat. A Pókkirálynő és ellenfele ahogy csak tud beavatkozik, bár ezt Lolth teszi meg nagyon sokszor.

 

 

Csatákban és cselszövésekben ezúttal sem volt hiány. Érződik, hogy egyre jobban haladunk a nagy összecsapás felé, mely eldönti Észak és hőseink sorsát. Kiváló.

[Darth Revan9]

R. A. és Geno Salvatore: A potyautas

Salvatore fiával írt közös regénye ifjúsági regény, elsősorban a 10-12 éves korosztályt célozza meg. Ennek megfelelően a megfogalmazás jó egyszerűbb, a fejezetek rövidek. A regény egy egyszerű kalandot mutat be, de azt nagyon szórakoztató formában teszi.

Maimun egy fiatal, 12 éves srác, aki még kicsi korában árvaságra jutott. Nagy szerepet játszik az életében egy titokzatos kő, mely jócskán megnöveli a szerencse adagját. Egész gyerekkorában menekülnie kell, mások védelmére szorul. Perrault, a védelmezője elég gyakorlatias, akár másokat is hajlandó feláldozni, hogy megvédje a fiút. Maimun sarkában állandóan ott van az Asbeel nevezetű démon, aki a követ akarja. A menekülések közepette Maimun megismerkedik Deudermont kapitánnyal, a Tengeri szél parancsnokával és Drizzt-tel is. A Drizzt sorozat szereplői kizárólag a háttérben maradnak, a főszerep Maimuné.

Egy könnyed kis jó olvasmány, ahol nagyon gyorsan pörögnek az események. Az első kötet végén több kérdés is még megválaszolatlan, és hősünk is nagy bajba kerül, így a lezáratlanság folytatásért kiált. Elsősorban fiatalabb olvasóknak ajánlom, illetve azoknak, akikben még él a kalandvágyó, meséket szerető gyermek. Akár első könyves élménynek is kiváló.

[Darth Revan9]

Margaret Weis: Borostyán és vas

A trilógia második része folytatja Mina és Rhys sorsát. A kötet nagyrészt útkereséssel és személyes sorsokkal foglalkozik. Valahogy úgy éreztem, hogy a választottakkal kapcsolatos történések inkább csak a töltelék szerepét játszzák. A Vértenger alatti események Nuitari tornyában érdekesek voltak. Mina mindent elkövet, hogy Chemosh kedvére tegyen. E közben Rhys mindent megpróbál annak érdekében, hogy a választottakat megállítsa. Segítséget is kér, amit meg is kap, ám még a nagy erejű varázslatok és a harci tudás sem elég Chemosh új hívei ellen. A szerzetest inkább a bosszúvágy hajtja, állandóan élőhalott testvére nyomában van. A választottak elpusztítása nem lehetetlen, de nagy árat kell fizetni, ami a varázslókat is megosztja. Rhys vergődik Zeboim és Majere között, veégül rátalál az útjára. Minát végig az hajtja, hogy Chemosh-t szolgálja. Közben felmerül a származása kérdése, ez sajnos még nincs teljesen kibontva. A regényben sajnos ezúttal több az üresjárat, több furcsa, felesleges jelenetet is olvastam. A dolgok igazán csak a végére lesznek izgalmasabbak. A könyv végi csattanó ütősre sikeredett. Ennek ellenére úgy vélem Weis nem tudta hozni régi formáját.

Jó könyv lett, de az írónő írt már jobbat is.

[Darth Revan9]

Margaret Weis: Borostyán és vér

A trilógia záró darabja kifejezetten erős lett, már Weis régebbi Dragonlance könyveit idézi.

 

 

Mináról kiderült, hogy isten, de egyben össze is zavarodott. Egy kislány alakját ölti magára, el szeretne jutni az Isten Otthonába, hogy ajándékot vigyen Aranyholdnak. Az ajándék: két varázstárgy, a lázítás nyaklánca- ez Takhisisé – és a fény kristály piramisa – ez pedig Paladine-é. Az úton elkíséri őt Rhys, Nadragulya és Atta is. A tét itt már érezhetően nagyobb, Minának választania kell, hogy az istenek melyik panteonját választja. Választásával kibillentheti az egyensúlyt. Az istenek esküt tesznek, hogy nem befolyásolják, ennek ellenére többen is megpróbálják, főleg Chemosh. A történet végébe már a halandóvá vált Paladine, azaz Valthonis is bekapcsolódik. A könyv elsősorban Mina útkeresése, erősen őrlődik a sötétség és a fény között. Egyformán próbál jót és rosszat tenni.

 

 

A történet végre lezárja Mina történetét. A kötet elsősorban a karakterekre és a lelki folyamatokra koncentrál. Ez a rész már sokkal jobban tetszett, mint az előzőek. Ötös.

[Darth Revan9]

Újraolvastam William King-től A Halál Angyalait. Még mindig lenyűgöző, éppúgy, mint tavaly. És nemsokára jön a folytatás, a Kígyók Tornya.

[Darth Revan9]

Lisa Smedman: A méreg íze

A Kígyóház-trilógia első kötete a Forgotten Realms világának egy kevésbé ismert szegletébe viszi el az olvasót: a Vilhon-bölbe, Hlondeth városába. A városállamban a kígyószerű jüan-ti faj lett az uralkodó, az emberek pedig csak másodosztályúak. A fülszöveggel ellentétben a főhős Arvin, az ember tolvaj, aki egy szövevényes ügy közepébe csöppen bele. A regény elején még egyszerűnek tűnik a helyzet, később fokozatosan, egyre összetettebbé válik, így az olvasónak oda kell figyelnie a részletekre. A könyv szinte végig Arvin szemszögéből mutatja be az eseményeket. Miután a Kór nevű sötét kultusz elrabolja a barátját, Naulgot, mindent elkövet, hogy kiszabadítsa. Időközben egy Zelia nevű jüan-ti nő pszionista befolyása alá kerül, aki szintén a Kór után nyomoz. Arvinnak sietnie kell, ha elkésik, akkor a pszionista varázs miatt akaratgyenge bábbá változhat. A történetbe sikerült bele keverni a Rebellisek nevű, jüan-ti-ellenes lázadó csoportot is. Bár a könyv csupán 1 karakterre koncentrál, mégis sikerült, több, izgalmas csavart vinni a sztoriba, a háttérben húzódó dolgok közül több minden csak a történet végére válik világossá. E mellett a könyv nagy hangsúlyt fektet a pszionista elmemágia bemutatására is.

Nagyon kellemes olvasmány élmény volt . Ötös. Remélem a folytatások is ilyen jók lesznek.

[Darth Revan9]

Ursula K. Le Guin: A Szigetvilág varázslója

A Fantasy egyik nagy klasszikusának tartják számon a művet. A történet főszereplője: Karvaly, vagy más néven Kóbor, a különleges varázshatalommal megáldott fiú.

 

 

Miután különleges képességei segítségével megmentette faluját egy kargád rabló hordától, a bölcs Oromon varázsló próbálja meg tanítani. Ám az ifjúnak túl lassúak és hétköznapiak Oromon módszerei, nagyobb és hatalmasabb varázslatokat akar tanulni. Nem elégszik meg a gyógyfüvek és növények ismeretével, valamint a mágikus írások tanulmányozásával. Így hát Oromon elküldi Karvalyt Kútfő szigetére, ahol talán hatalmasabb varázsló válhat belőle. Karvaly ifjonti lelkesedése hamar mohóságba csap át. Meg akarja mutatni, hogy hatalmas varázsló lesz belőle. Ezt kihasználva egyik riválisa varázspárbajra hívja. Az ifjú Karvaly megpróbál megidézni egy halott lelket, de sajnos valami túlvilági rettenetet szabadít a világra, amely állandóan a nyomában lesz. Az ifjú varázslónak meg kell tanulnia legyőznie az árnyat, különben egész életében bujkálhat előle.

 

 

Gyakorlatilag egy nagy hibát elkövetett ifjú útját követhetjük nyomon. A főhős nagy fejlődésen megy keresztül, hibája elkövetése után lehiggad, megfontoltabb lesz, mindent elkövet annak érdekében, hogy helyrehozza. A történet nem túl hosszú, az ember hamar megkedveli a főszereplőt. Le Guin stílusa nagyon mesélős. Sok dolgot nem olyan filmszerűen ír le, mint ahogy más írók teszik, sokszor nagyon tömören fogalmaz és több eseményt úgy ír le, mintha egy mesélő mesélne a hallgatóságnak. Ennek ellenére magával ragadó, gyorsan lehet olvasni és hamar bele lehet feledkezni a történetbe. Szigetvilág is nagyon hangulatos hely, sok mindent megtudhat az ember a sok szigetről. A vége egy kicsit lehetett volna hosszabb, illetve sajnáltam a kis pomatot. Ezért 4 és fél.

[Darth Revan9]

Jeff Grubb: StarCraft: Tűzkeresztség

Az első Starcraft regény eseményei a Konföderáció bukását és a Tarrán Domínium felemelkedését, valamint a Zerg-gel és a Protoss-szal vívott háború kezdetét meséli el. A főszereplő: Michael Liberty újságíró, az ő szemszögéből követhetjük végig az eseményeket. A Zerg-ről és a Protoss-ról az emberek többsége még csak most szerez először tudomást. Arcturus Mengsk, a Korhal Fiainak vezére megpróbálja az idegeneket a maga előnyére fordítani, megpróbálja felhasználni őket, hogy az általa megálmodott új rend felemelkedhessen. Michael az események során a Konföderációtól Megsk-hez kerül. A regény két másik főszereplő a volt lázadó rendőrbíró, Jim Raynor és Mengsk egyik legmegbízhatóbb szellemharcosa, Sarrah Kerrigan. Michael, Jim és Sarah úgy gondolják, csak jót tesznek az emberiségnek, ha azért harcolnak, hogy az emberek Mengsk zászlaja alatt egyesülnek az idegenek ellen. Ám hamar kiderül, hogy a Korhal Fiainak alattomos vezére semmivel sem jobb, mint a Konföderáció korrupt vezetői, hisz Mengsk nem sajnál ártatlanok millióit feláldozni politikai felemelkedése céljából. A könyv teljes mértékben az emberek hadjáratát meséli el, nagyon akció dús a történet, a szereplők sokszor csak minimálisan vannak kidolgozva. A háború megnyerése érdekében történő áldozatvállalás gondolata az egyedüli, ami jobban előtérbe kerül. Alapvetően egy jó akcióregény, mely könnyed kikapcsolódást nyújt. Négy és fél.

[Dzséjt]

Gondolkodtam azon, hogy elolvasom, de ezek szerint ez csak a Starcraft videojáték fapados átirata.

[Darth Revan9]

Sajnos Sarrah és Jim kapcsolatát is csak felületesen mutatták be. Csak a könyv végén egyértelmű, hogy összejöttek. Ennek ellenére, ami a végén történt Sarrah-val az elég drámai lett.