Filmek

[Darth_Phobos]

Tilda feneke az egyetlen pozitívum az előzetesben.

Meg a 2 melltartója

[Darth_Phobos]

Itt az új főellenség a Sötét Lovag 2-ben?

Na mi van, Nolan olvassa a Saga-t és az én meg Lok Durd kedvében akar járni?

[kudar]

Tilda segge minden pénzt megér (ne)

[Dzséjt]

Tilda feneke az egyetlen pozitívum az előzetesben.

Ezzel az én véleményemet is kifejezted Engem az is ámulatba ejtett, mennyi reklámot tudnak belezsúfolni alig egy percbe. Szerintem ez nem is a film, hanem a szponzorok trailere volt

[Oldfighter]

Szerintem az Üvegtigrisnek nehéz lenne jó előzetest összehozni, mert a poénokat sokszor több mondatos párbeszédek vezetik fel. Az meg hogy most kiemelnek az előzeteshez egy-két szót..... :S

[Oldfighter]

[Tenel Ka]

Na ezt megnézem!

[Darth Revan9]

Clayface? Felőlem jöhetne ő is.

Bár nem hiszem, hogy ő lesz.

[kudar]

Azért remélem ezt nézték sokan velem együtt!

[Oldfighter]

Dánok überbrutálállat barbár filmje közeleg

 

[Ody Mandrell]

Ez biztos nagyon jó lesz.

[Bomarr]

No előre sorry a hosszú bejegyzésért. Szeretek hosszú listákat irni. A Walking Dead sorozat apropóján megint irtam egyet, számba véve az eddig készült, szerintem fontosabb (ez ilyen szubjektiv lista) zombifilmeket. Aki rászánja magát az olvasásra vegyen magához hidegélelmet A listán a kiszemelt filmek készitési éveik szerint vannak sorba rendezve.

 

Top Zombifilmek

 

-Élőhalottak éjszakája (Night of the living Dead ? 1968 ? USA)

Zombi filmek voltak ugyan korábban is, de azok még mind a szó archaikus változatát használták: vagyis a rettegett rémek voodoo varázslat alá került tudat nélküli emberek voltak. Romero volt az, aki újradefiniálta ezt a szót: 1968 óta zombi alatt rohadó félben lévő élőhalottat értünk, aki emberhúst akar enni. A műfaj sarokkővéről, sőt rajtvonaláról van tehát szó, ami egyben rögtön annyira jó, hogy évtizedekig meg se tudták közeliteni. Alapfelállása pedig ?a semmi közepén egy házikóban barikádozzák el magukat a főhősök a külső rettenet elől- azóta egyike a filmtörténet legtöbbször használt sablonjainak. Az idegen, kontrollálhatatlan és agressziv embertömegtől való félelem, a harmadik világháborútól való rettegés és az ebből gyürüző para a közelgő apokalipszistől? mind brilliánsan vonulnak fel és van itt még több is. A fekete főhős talpraesettebb társainál (figyelem ez még a ?60-as évek, még a fekete állampolgár másodrendű állampolgár), amivel Romero emberesen odacsipett az aktuális mainstream felfogásnak és a film végső konluziója is nyugtalanitó, ahol jön Romero ember-gyülölete és kiderül: a zombik kegyetlensége semmi ahhoz képest amit az ember véghez visz. Nem kell vele egyetérteni, az a lényeg, hogy ezzel együtt müködik Romero mesterműve ?nagy szó, de illik ide.

 

-Tombs of the Blind dead (La noche del terror ciego - 1971 ? Spanyolország)

Miután Romero felkavarta a horror állóvizét, sok követője akadt, de ezek legtöbbje olyan amatőr, hogy szót se érdemel. Ossorio filmje már egy picit többet. De elötte tényleg csak pár szót a környezetről: Spanyolországban ?71-ben ugyan még Franco uralkodott, de már megszületett a döntés: a fasiszta Spanyolországból a diktátor halála után újra királyság lesz. A kontroll már lazulóban. Mindezt csak azért jegyezzük meg, hogy értsük miért születhetett a vezetés néma beleegyezése mellett egy olyan ?liberális mocsok? film ekkor Spanyolhonban, amiben élőhalott kereszteslovagok falják a jobb sorsra érdemes Juanokat és Pedrókat.

De mielött még azt gondolnánk, hogy valami kivételesen jó filmről van szó: a ?Blind Dead? (amiben az élőhalottak tényleg kukkot nem látnak és a hangok után mennek) inkább az ?olyan rossz hogy már jó? kategória képviselője, plusz van valami sajátos sármja, meg kellemes retro-hangulata. Félni senki nem fog rajta, de aki szereti a ?70-es, ?80-as évek horrorjait annak alap. Annak idején elég nagy sikere is volt, ugyhogy négy folytatást is megért (aztán kb. részről részre lett egyre rosszabb).

 

-Holtak hajnala (Dawn of the Dead - 1978 - USA)

Miközben a másodvonalas rendezők egyre több bört hántottak le Romero alapfilmjéről, az öreg előrukkolt a folytatással, melyben újabb elemekkel gazdagitotta a zombi-mitoszt. Ezek egyike az apokalipszis megmutatása: míg az első részben csak beszélnek a kihalt városokról most megkapjuk a képünkbe: íme a világ az ember után. Plusz Romeronak van egy nagy poénja is: az élőhalottak a film szerint oda mennek, ahol számukra valami fontos volt. Na és hova megy az amerikai zombi: a bevásárlóközpontokba. Ez egyben a film fő helyszine is.

Ugyanakkor nem tudom megállni, hogy ne mondjam: én ettől a filmtől nem vagyok olyan szinten elájulva, ahogy általában a horrorszcénában el szokás ájulni tőle. A kékfestékes arcú zombik nekem néhol gagyik. Meg ahogy Romero néha hülyül velük: amikor a főhősök egyszerüen tortát dobnak egyik-másik fejére, nem tudom hova tenni. Lehet, hogy rossz prekoncepció, hogy minden zombifilm feltétlenül ijesztő is kell legyen, de nálam ez a film változó intenzitással müködött. Ugyanakkor azt a tényt én se tudom és nem is akarom megkérdőjelezni, hogy ez a műfaj egyik alapfilmje.

 

-Zombie (Zombie - 1979 ? Olaszország)

Olaszország a '70-es években a B-filmek Mekkája. Itt általában az ?addig üsd a vasat amig meleg? elv élt: ha egy témáról úgy tünt, hogy kajálják a népek akkor majd minden olasz B-filmes ráállt és ontotta magából a téma különféle változatait. A zombitéma viszonylag hamar felbukkant a piacon. Az egyik legnagyobb olasz horrorpápa Dario Argento maga is részt vett a Dawn of the Dead készítésében, mint forgatókönyvíró és zeneszerző, ráadásul az olasz forgalmazást is megkapta. Itt már egyenesen az ő nevével vetitették. Pályatársai rá is cuppantak hamar, elsők között Argento nagy riválisa Lucio Fulci. Fulci az, akinek a thrillerjei a legjobbak, de mindenki a zombifilmjei miatt ismeri. Föleg azért, mert olaszosan szertelenek. A kevés pénzt meghökkentő ötletekkel kompenzálta: az amikor a kamera totálban mutatja ahogy egy nő szemébe vájodik egy faék, szinte névjegyévé vált. Később menetrendszerüen, minden filmjében történik valami valakinek a szemével.

Ami elvitathatatlan: a zombimaszkok nagyon jók. Ebben meg is veri a Dawn of the Dead-et. De Fulcinak néhol még a viccelés is jobban áll: a film egyik kulcsjelenetében egy zombi megküzd egy cápával. A tortadobálást nem értékeltem, ez viszont ül. Igaz a másik serpenyőben meg ott vannak a borzasztó rossz másodvonalas olasz szinészek meg a bugyuta dialógusok. Bár az ilyesmik egy igazi horror rajongót sosem ijesztenek el. A Zombie pedig akárhogyis nézzük: egyrészt a definitiv olasz zombifilm, másrészt meg a maga módján piszok szórakoztató.

 

-Burial Ground: The Night of Terror (Le Notti del Terrore - 1981 ? Olaszország)

Na és ha már szórakoztató olasz zombifilmek: ha van valami ami bugyutaságban és röhejességben beállitotta az abszolút csúcsot, akkor az ez. Szögezzük le: készitői a lehető legkomolyabb horrorfilmnek szánták. Semmi kikacsintás, semmi szándékos poén. Bár a néző nyilván elbizonytalanodik, amikor az egyik főhős egy barokk kerten átvágva már épp meglogna az egyik zombi elöl, amikor medvecsapdába lép és kész: nincs menekvés. "Medvecsapda a barokk kertben" ? túr bele a néző a szakállába. Talán lehet, hogy mégis vicc? De aztán a film újra és újra rácáfol. Nem, egyszerüen ennyire inkompetensek voltak az írók. Vergödésük azonban, ahogy próbálnak cselekményt, meg izgalmat irni, ráadásul ugy hogy közben a megvalósitáson olyanok ügyködnek akik a zombimaszkot egy nagy fejre passzintott gyurmadarabbal képzelik el? szóval fergeteges. És itt is elsül a rossz olasz forgatókönyvirók örök fegyvere: amikor már tényleg semmi ötleted és a film kezd igazán katasztrófális lenni, akkor vetköztesd le az egyik női szereplőt. Abból baj nem lehet.

 

Heavy Metal (Heavy Metal - 1981 ? USA)

A Heavy Metal egy bizonytalan tapogatozás volt a Disney-rajzfilmek világából kivezető úton. Több apró történetből állt össze és mindegyikben igyekeztek kitágitani az amerikai rajzfilm bevett szabályait: elsősorban fedetlen keblek mutogatásával, de az aktuális és ide vonatkozó részben épp nincs ilyesmi. Csupán egy bombázó-repülőben szabadulnak el az élőhalottak. Pár percnyi szegmens, de zombi-témában az egyik legjobb amit alkottak. Ha eddig nem lett volna egyértelmű: a zombik örök átka, hogy sokszor nem ijesztőek hanem alkotójuk akarata ellenére viccesek. Legtöbbször azért, mert olcsó a maszkjuk, mivel a kisköltségvetésü filmből nem tudnak jobbat kihozni. Ebben a rajzfilmben viszont minden klappol, ami általában nem szokott klappolni. Rövid, de velős.

 

-Gonosz halottak (The Evil Dead ? 1981 - USA)

Felnöttkorában az ember már nem fél a horrorfilmeken. Ha mégis akkor az nagy esemény. Na nekem ilyen nagy esemény volt anno a Gonosz halottak megnézése. Hosszú idő óta először együttéltem egy horrorfilm minden pillanatával: amikor jött az ijesztés, majd hátraestem a székemben, amikor a hősök a zombik után kémleltek bennem is ott volt a para, hogy mindjárt jön valami. Van aki a hullámvasutra esküszik, én az Evil Dead-re.

És itt kiderül, hogy mégse minden a maszkon múlik. Van egy pillanat, amikor a zombimaszk mögül konkrétan kikandikál a szinész eredeti bőre. Az illuzió csorbulása ellenére azonban a film letámadó, brutális ereje nem enged fel. Bár a sztori látszolag visszamegy az alapokig -egy ház a semmi közepén, benne a főhösökkel- mégse lehet azt mondani, hogy Romero nagyfilmjének a remakeje lenne. Túlságosan eredeti ez ahhoz. Túlságosan más. Romero belegyömöszölt a filmjébe egy rakatnyi társadalmi borzongást. Arról a félelemről beszélt, ami azt a kort átjárta. Raimi filmje ennél sokkal lejjebb mászik a lélek pincéibe vezető úton: a félelem az erőszakos haláltól. A félelem az ocsmánytól, a rondától. A leguniverzálisabb félelmek. Kortól, századtól függetlenek. És ezért olyan pokoli hatásosak.

 

-A pokol hét kapuja (E tu vivrai nel terrore - L'aldila - 1981 ? Olaszország)

Fulci egyik legnagyobb köztiszteletnek örvendő zombidarabja. Ugyan menni szokott a vita itt-ott, hogy a jelenetek azért kapcsolódnak-e olyan lazán, szinte érthetetlenül egymáshoz, mert szokás szerint lusta volt a forgatókönyvíró, vagy mert ez egy ilyen szürreális film. A közmegegyezés végülis az utobbihoz húz. Ezt az elvontságot erősíti a kameramozgás, de föleg és mindenek elött a zene.

Szokás szerint apokalipszis van, csak nem rögtön az elejétől fogva. Egy szállodában sűrűsödnek a bajok, mígnem kinyilik a pokol kapuja. A zombik mellett néha akadnak más rosszakarók is: például néhány tarantula pók, akik szuperközeli jeleneteken eszik meg egy hapi arcát. De ezt a néhány kitérőt leszámitva hozza a klasszikus zombifilm elemeket, némi elborult hangulattal nyakon öntve.

 

-Életerő (Lifeforce - 1985 - USA)

A ?80-as évek közepére minden értelemben kezdett lerágot csont lenni a zombi. Tobe Hooper jól érezte, hogy ide valami új kell. Íme az ő receptje: menjenek fel az űrbe. Találjanak egy pucért csajt a Holdon akiről kiderül, hogy egy űrvámpír és bezombitja egész Londont. Nos? Nem nagyobb hülyeség, mint bármelyik zombifilm alapvetése. Mint mindig itt is a kivitelezésnél dőlt el minden. Nyugodtan kijelenthető: ilyen komoly költségvetéssel és ilyen professzionális effektekkel korábban egyetlen zombifilm se dolgozott. Az alkotók nem viccelnek: sokszor még csak nem is elmaszkolt statiszták, hanem mechanikus szerkezetek alakitják a csontra aszott zombihadat. Olyasmit hoz be ez a film a műfajba, amire eddig nem volt példa: monumentalitást.

 

-Re-Animator (1985 ? USA)

Szintén egy uttörő próbálkozó: ezuttal a Frankenstein történet keveredik a zombisággal. A sztori szerint az orvosi kísérletek során a halálból visszahozott emberek kivétel nélkül ?tudatlanok? és eszelősen erőszakosak. Ugyan a történet egy H.P. Lovecraft novellán alapul ?s mint ilyen még a modern zombik ?megszületése? elött keletkezett- ám Stuart Gordon alaposan modernizálta az eredeti szöveget. Ez a film már az összetettebb alkotások egyike, ami esetünkben annyit tesz, hogy vannak annyira jók a szinészek és a dialogók, hogy a zombimentes jelenetek is érdekesek legyenek. Plusz van itt egy kis fekete-humor, nagyon finoman adagolva. A műfaj egyik gyöngyszeme.

 

-The Return of the Living Dead (1985 ? USA)

Nagyon tisztán érezhető, hogy a ?80-as években a klasszikus zombifilmeknek már lejárt az idejük. Senki nem volt kiváncsi rá, hogy x-edik alkalommal hogyan zabálja át magát egy rakás élőhalott a főszereplőkön. Az egyik új irány, amire már a kezdetek óta probáltak rálépni az a paródia. A legtöbbször ez azért nem müködik, mert túl nagy hülyülés lesz belőle. A korábbi próbálkozók messze nem voltak annyira viccesek, mint amilyennek képzelték magukat. Az Alien filmeken is dolgozó Dan O?Bannon jól érzett rá, hogy egy zombifilm paródiát nem kell nagyon másképp leforgatni, mint egy normál zombifilmet. Mert a normál zombifilm is röhejes valahol. Az egészet csak picit kell másképp csinálni. Nagyon ritkán kell kikacsintani, túlzásba esni és kész a műfaj-paródia. A ?The Return of the Living Dead? ennek az iskolapéldája.

 

Gonosz halottak 2 (Evil Dead 2 - 1987 - USA)

Hasonló ösvényen jár a Gonosz halottak folytatása is. Bár második résznek van cimkézve, valójában egy újragondolásról van szó: ugyanaz a történet, mint az első részben csak minden sokkal nagyobb költségvetésből van kihozva, nagyobbat szól és van benne egy kis humor, föleg a fekete fajta. Jellemző példa: az egyik főhősnő épp lopakodik az erdőben, ám egy zombi hirtelen előbukkan. De nem őt ijeszti meg, hanem a nézőt: a zombi inkább a kamerába üvölt, békén hagyva a mögötte álló hölgyet. Raimi az ilyen és ehhez hasonló ötleteket nem nagy dózisban küldi be: jól érzi, hogy egy gonosz halottak folytatáson senki se akar a földön gurulni a röhögéstől. Egy morbid móka horror-hangulatban. Talán így lehetne a legpontosabban összegezni a filmet (egyébként készült egy teljesen poénra vett harmadik rész is, melyben a láncfűrészkezű Ash a múltba megy; nálunk ?Sötétség serege? címen futott).

 

-Élőhalottak éjszakája (Night of the living Dead - 1990 - USA)

A nagy remake-áradat még sehol se volt, amikor felmerült az ötlet: Romero zombifilmjét újrakéne forgatni. A rendező az a Tom Savini lett, aki korábban Romeroval együtt dolgozott a Dawn of the Dead-en, sőt magát Romerot is bevonták a munkába. Talán ezek is közrejátszhattak abban, hogy egy méltó újrázás lett a végeredmény. A túlzott alázat az egyetlen ami felróható neki. Az ugyan plusz az eredetihez képest, hogy színesben vették fel, de ezzel a nagy különbségek ki is fújtak. A közegéből kiemelve pedig azért nem annyira ütős: az, hogy megint a fekete a legtalpraesettebb már nem mond semmit. Viszont az ?ember embernek farkasa? és az ?ember a legkegyetlenebb gyilkológép a földkerekén? jellegű mondanivalók talán még hangsúlyosabban jönnek át és a zárás bizony piszok hatásos. Szerencsére a színészeknél is ügyesen válogattak és hála égnek nem hoztak be modern, poénkodó szereplőket, csak hogy jobban fogyasztható legyen. Ez egy decens film.

 

-Hullajó (Braindead - 1992 ? Új-Zéland)

Peter Jackson mindig is a túlzások embere volt: ő az aki fél órán keresztül zár le egy film-trilógiát, amiben a monumentalitás annyira monumentális, hogy nincs hova fokozni. Ő az, aki egy másfél órás majomtörténetből háromórásat forgat. És ő az aki megcsinálta a legvéresebb zombifilmet. Komolyan nem veszi magát, a vicc viszont ezuttal pont az, hogy mennyi hektoliter vér folyik a kamera elött. A film második fele egy ötletbörze ami akörül forog: hányféleképpen lehet széttépni egy embert vagy darabokra vágni egy zombit. Peter Jacksonnak annyi ötlete van, hogy azt el se tudja képzelni az, aki ezt nem látta. A fizika és az anatomia törvényei nem játszanak. Pont ezek felrúgása miatt lehet egyáltalán viccről beszélni a töméntelenül szakadó testrészek között, ahol a csúcspontban még egy rakás bél is beszál a bunyóba. Bűnös szórakozás ezt nézni, de legalább jó. Ráadául Peter ekkor még tisztában volt vele, hogy lehet másfél órás filmet is forgatni.

 

-Cemetery Man (Dellamorte Dellamore ? 1994 ? Olaszország)

Ha nem mutatna nagyon csúnyán ezt a bejegyzést legalább kétszer akkora betűtipussal irnám, mint a többit, hogy felhivjam a figyelmet: ez kérem a műfaj abszolút csúcsa. A Dellamorte Dellamore (már az eredeti olasz cím is milyen gyönyörű!) alkotója szerint egy lényeges pontban különbözik minden más zombifilmtől ?és ennél jobban én se tudnám összefoglalni- itt a központi téma nem a félelem a haláltól, hanem a félelem az élettől.

Az élőhalottak keltette horrort más stiluselemekkel összehozni már korábban is probálták, de Soavi megalkotta a tökéletes mixet. Dráma, romantikus film, szatíra és horrorfilm ilyen kéz a kézben még sosem járt. Nem is érezni mixnek: a műfajok és stílusok lágyan egybeolvadnak és a végeredmény valami olyasmi amit nehéz lenne bármihez is hasonlítani. A sztori a maga színes valójában leirhatatlan, ugyhogy csak egy rövid vázlat: a film főhőse egy temető-őr, aki nem sok örömét leli az életben. Hogy az embereket távol tartsa magától el is terjesztette a kisvárosban, hogy ő egyébként impotens, ami miatt sok gúny és elnéző mosoly jut neki, de ennél többre nem is vágyik. Esténként úgy is van dolga elég: lelövi a feléledő halottakat. Nem tudja, hogy más temetőkben is történik-e ilyesmi vagy ez valami rendkivüli, de munkája szükséges rosszaként könyveli el. Egy nap viszont meglátogatja a Halál és neki szegezi a kérdést: miért bántja a holtakat? Miért nem öli inkább az élőket?

Tovább nem mondom, mert egyébként is elmesélhetetlen. De az mindenesetre a korábbi olasz zombifilmeket látva szinte irónikus, hogy végül pont a taljánok alkották meg a legszebb operatöri munkával, a legjobb szinészi alakitásokkal és a legjobb dialogusokkal biró zombifilmet. A bemutatása után több helyen is felmerült a kérdés: vajon új korszak kezdődik az élőhalott-mozik világában? Lehet-e ezek után ugyanúgy zombifilmet forgatni? Eltelt 16 év és a válasz egyértelmű: a Dellamorte Dellamore-nak se előzménye, se követői. Önmagában álló mestermű. És ami még érdekesebbé teszi: ez az olasz horroripar aranykorának zárófilmje. Ezekben az években mentek tönkre a kis olasz stúdiók a videokazetták elterjedése miatt. Mikor Soavi ?Argento tanitványa- kamera mögé állt már szinte romokban hevert minden. Ő volt az utolsó, aki még megmutathatta. Nos: derekasan élt az alkalommal.

 

-Versus (2000 ? Japán)

A Versus picit hasonlít a Hullajóhoz: minden a ?modus operandi? körül forog. Csak míg a Hullajó inkább ?kreativ ötletelés? volt, addig itt annyira nem tarkitják a leölési módokat. Kicsit komolyabban is veszik magukat, ami ezuttal azt jelenti, hogy a hősök japánosan sokat néznek meredten a kamerába, bőrkabátban, katanával, pisztolyokkal és közben rettenet coolság árad belölük, mignem meglendül a kardjuk/lábuk/akármilyük és a zombiknak meszeltek.

Ugynevezett kultfilm, mégha az elmúlt évek fényében fel is lehet róni neki ezt azt. Az ugyanis nagyon derék, hogy egy rakás haver lemegy az erdőbe bőrkabátban és olyat forgatnak, hogy aztán a horrorközösségek az egész világon arról beszélnek, viszont nem szép ?mégha ez független is a készitőktől- hogy erre a receptre annyira ráéreztek a Távol-Keleten, hogy azóta kb. ez az "olcsón csapjunk össze valamit, legyen sok vér benne és az már szuper lesz" uralja az ottani horror-splatter fősodort. Ezek pedig kb. addig izgik míg egyet végig nem néz az ember. És akkor azaz egy, ha lehet akkor már legyen a Versus.

 

-28 nappal később? (28 days later? - 2002 ? Egyesült Királyság)

A horrorszempontból rendkivül vérszegény ?90-es évek után, derűlt égből villámcsapásként érkezett meg Danny Boyle (újabban a Gettómilliomosról közismert direktor) műfajfordító darabja. Romero óta ment az ötletelés, hogy mivel lehetne kicsit felfrissiteni a nagy zombi-mitológiát és most íme megérkezett a nagy ötlet: ne csoszogjanak, hanem fussanak. Apró nüansznyi dolognak tűnik, de annak idején sok horror fan háborodott fel az iratlan szabályok ilyen mérvű felrúgása miatt. Összességében a horror szcéna se különbözik nagyon bármilyen más emberi csoportosulástól: óriási becsben tartják a hagyományokat. És ha egyszer a Szentírásban? vagyis a Szentfilmben ?69-ben feketén fehéren (szó szerint) ott van, hogy csoszognak, akkor mit merészel ez az angol ficsur, hogy ezt felrúgja. Ment a nagy adok-kapok, de a bevételek, a kritikai fogadtatás és az utókor is Boyle-t igazolja. Megszületett az a zombi-apokalipszis film, amiben a zombik úgy ahogy vannak piszok félelmetesek és elhisszük nekik: bármilyen nagyvárost pusztulásba visznek. Már ez önmagában nem semmi, de Boyle itt nem állt meg: az elsők között hozta be az izgő mozgó digitális kamerát, hogy realisztikusabbá tegye a világvégét (a kihalt, üres London hátborzongató!). Ráadásul szinészei ugyan teljesen ismeretlenek (legalábbis anno azok voltak; főhőse, Cillian Murphy azóta Batman filmben is volt már főgonosz) mégis piszok tehetségesek. Az apokalipszis nyomasztó légkörét egyetlen zombifilm se volt képes ilyen szinten átadni. És még hogy nem hű a gyökerekhez: a befejezése gyönyörüen utal vissza a romeroi alapvetésre, miszerint egy embernek a legnagyobb félnivalója mindig is egy másik embertől lesz.

Mérföldkő.

 

-Holtak hajnala (Dawn of the Dead ? 2004 ? USA)

Az Élőhalottak éjszakája után a második Romero film is megérte, hogy újraforgassák. Ezuttal már az új idők szelétől megihletödve: a zombik itt is futnak. Minden más azonban maradt a helyén. Annyira tipikus példája a műfajnak, hogy ha nekem valaki azt mondja, hogy zombi-apokalipszist akar nézni, akkor ezt fogom elsőként a kezébe nyomni. Nem azért mert ez a legjobb, hanem mert ebben összpontosul minden, ami miatt zombifilm a zombifilm. Az elszigetelt főhősök, az élőhalott hordával körbevett épület, a belső konfliktusok és az ismétlödö betörések a biztonságosnak vélt helyre. Minden olyan elem, amit már csillioszor elövettek és leforgattak és most végre itt áll a lehető legprofesszionálisabb kivitelezésben. Ha száz zombi van a képernyőn, akkor minden egyes tagnak sajátos kinézetü, élethű maszkja van. Szépen kiérzödik, hogy most végre, a műfaj történetében először súlyos dollármilliók voltak a büdzsére, amivel a ?300? rendezőjeként elhíresült Znack Snyder a lehető legjobban bánt. Nem csak látványos, de izgalmas is és a szereplők szerencsére nem idegesitőek, ami a gyengébb zombifilmek egyik örök betegsége szokott lenni.

 

-Haláli hullák hajnala (Shaun of the Dead - 2004 ? Egyesült Királyság)

Annak idején úgy hirdették: romantikus vígjáték és zombifilm egyben. Ez szépen össze is foglalja miről van szó. A ?Return of the Living Dead? nyomdokain haladva megszületett egy újabb kiváló műfajparódia, ami úgy paródia, hogy közben kísértetiesen hasonlít egy komoly élőhalott-filmre. Hogy azért kuncogni is lehessen arról maguk a főhösök gondoskodnak, akik az angol humor klasszikus változatát hozzák: azt a fajtát, ami annyira intelligens, hogy nem is lehet rajta krákogva röhögni, csak finoman elmosolyodni és magunkban biccenteni egyet, hogy ?Hú ez jó volt?. Mindeközben a stilus fanjainak egy rakás belső poénnal kedveskednek: ilyen például az amikor a főhős a barátnőjét a Fulci étterembe akarja elvinni, utalva ezzel az egykori nagy olasz zombifilm rendezőre.

A magyar cím viszont iszonytató, mégha ez mellékszál is.

 

-28 héttel később... (28 weeks later? ? 2007 ? Egyesült Királyság)

Nem gondoltam volna, hogy Doyle nélkül méltó folytatást tudnak forgatni a ?28 nappal később??-nek, nade azt hogy a folytatás még jobb is lesz mint az eredeti az minden várakozásomat felülmúlta. Már az egy nagyon bátor húzás volt, hogy egyetlen régi szereplőt se hoztak vissza. Folytatták a nagybani történéseket, de új karakterekkel. Anglia kihalt. A lakosság után a vírusos-zombiknak is annyi lett. Jöhet tehát az apokalipszis utáni lépés: az újjáéledés. Megindul a kevés külföldre menekült brit állampolgár visszatelepitése az amerikai hadsereg óvó figyelme mellett. Anglia apránként újra megtelik élettel. Ami romantikusan hangzik, de ez egy zombifilm és valami félre kell csusszon. Félre is csuszik ugyhogy a hősök menekülhetnek amerre látnak. Nyomasztás helyett még a Holtak hajnala remake-nél is nagyobb monumentalitással találkozunk: a majdnem üres London most még borzongatóbb és letaglozóbb. Az akciók pedig kőkemények és pillanatra se hagyják hogy a poénkodásnak akárcsak a gyanuja is felmerüljön. Egy óriási adrenalin-bomba ez a film értő kezekkel ledirigálva. Sajnálatos, hogy nem szerepelt túl jól a kasszáknál: szívesen beülnék egy harmadik részre.

 

-Terrorbolygó (Planet terror ? 2007 ? USA)

Tarantino és Rodriguez gondoltak egy nagyot és hogy megidézzék a régi idők B-mozijait mindketten forgattak egy-egy retro-horrort a Grindhouse cím égisze alatt. Rodrigueznek jutott a hálásabb téma: ő zombifilmet csinált. Ugyan a Hullajóra már rásütöttem a legvéresebb zombifilm billogját, de az biztos, hogy ha van második helyezett, (esetleg egy megosztott első díjas), akkor az a Terrorbolygó.

Tarantino és csapata mindig is a harsányságról volt ismert és ez a film sem finomkodik: amikor durva akkor elképesztően durva, amikor túloz akkor pedig akkorát hogy alig fér át a képernyőn. Még a láncfűrész kezű Ash is elbújhat, hisz itt rögtön egy géppisztolylábú McGowan is akad. Rodriguez úgy pakolgatja egymásra az elemeket, mint egy kisgyerek, aki beszabadult a játékboltba és akinek végre mindent lehet. És ha valakinek, akkor neki ez jól áll. Egyedül a direkte elrontott képminőséget tudnám feledni. Valamiért azt gondolták Tarantinoval, hogy annak irgalmatlan feelingje lesz ha néha serceg a kép, vagy mindjárt el is megy, mintha egy régi VHS kópiát néznénk. Ez kb. két percig tényleg hangulatos, de az egész filmen talán nem kellett volna végigvinni.

 

-REC (2007 ? Spanyolország)

A zombiműfajnak mindig is két nagy irányvonala volt (ha a vígjátékokat nem számítjuk): azok amik az akcióra teszik a hangsúlyt és azok, amik inkább a borzongatásra. Utobbira igen kevés példa van, annak ellenére, hogy pont egy ilyen darabbal indult az egész műfaj. A REC ezt az elhalni látszó irányzatot igyekszik feltámasztani. Nem látunk sokat, de épp eleget ahhoz, hogy hatással legyen ránk és a zárás pedig rendesen hátbaver, amúgy mentálisan. A REC utolsó percei már a Gonosz halottak borzongatásait idézi.

Hogy legalább a köntöse új legyen a filmnek, kitalálták, hogy az egészet egy szereplő fogja végigkamerázni: egy riporter, aki egy karanténba zárt házban rögziti mi minden történik. Mivel Cloverfield ekkor még nem volt igy inkább a Cannibal Holocaust és a Blair Witch Project adhatta az ötletet, amit igazán kreativan használtak ki. Jó példája annak, hogy egy jó filmhez sokszor nem kell több talicskányi pénz, csak egy jó ötlet.

 

-La Horde (2009 ? Franciaország)

A 2000-es évek egyik fontos fejleménye a filmek területén a francia horror feléledése. A 2003-as Haute tension-nal kezdödött és most már ott tartunk, hogy a legkarakteresebb horrorfilmeket a franciák gyártják. Idő kérdése volt, hogy egy saját zombifilmmel is előrukkoljanak. Meglepő módon az újhullámos filmjeikkel ellentétben itt nincs extrém erőszakábrázolás, sajátos hangulat viszont ettől még akad. A zombifilmeket ezuttal a gengszterfilmek műfajával keresztezték: az eredmény pedig pikáns és franciásan egyedi. Néhol meglepően karakánul vállalja, hogy inkább akciófilm szeretne lenni, s mint ilyen kiváló.

-Zombieland (Zombieland ? 2009 ? USA)

A legjobb zombivígjáték, amit valaha csináltak. Persze vicces a Shaun of the Dead is, de ez mindent visz. Kicsit olyan érzésem volt ?mégha morbid is a hasonlat- , mint a Schindler listájánál, ahol nem értettem, hogy ezek után mi értelme Holokauszt filmet forgatni mikor ebben minden benne van. Na kb. így tesz értelmetlenné minden további zombi-humorizálást a Zombieland. Olyan esszenciális, olyan szépen kiaknáz minden lehetőséget, végigzongoráz minden stiluselemet, és annyi pluszt tesz hozzá, hogy nem tudom elképzelni, hogy mi kifugrázni és röhögni való maradt az élőhalottakban.

Kult klasszikus lesz. Ehhez nem férhet kétség.

 

 

Na és akkor pár óra múlva jöhet a Walking Dead második része?

[Ody Mandrell]

Szép, velős írás Bomarr, csak kár, hogy utálom a horrort. Bár a sötétség serege meg van kazettán is, az nagyon tetszett.

[Dzséjt]

Remek írás. Majd holnap fűzök hozzá pár gondolatot. Van mit, a horroron belül a sci-fi horror után a zombifilmek a kedvenceim (Az én elfajzott aberrált lelkivilágom, hogy a nyálcsorgató, emberekbe petéző űrszörnyetegek után pont a rothadó, emberhúson "élő" élőholtakat kell komálnom. )

[Lok Durd]

Köszi Bomarr, élmény volt olvasni, habár én csak a Terrorbolygót láttam a felsoroltak közül(de az nagyon bejött).

Ody: régen én is utáltam a horrorokat, nem értettem, miért jó emberek feldarabolását, belsőségeinek szétcincálását végignézni, de mostanra valahogy megkedveltem a műfajt, bár ehhez Stephen King regényei is hozzájárultak . Most lent van a gépemen mind a hat Fűrész, a Tortúra filmváltozata, a Death Proof, illetve két klasszikus német expresszionista mű, a Nosferatu és a Dr Kaligari.

A (jó)horroroknak nem az a lényege, hogy minél több vér és bél folyjon, hanem, hogy az adott főszereplők hogyan viselkednek különböző hátborzongató helyzetekben.

[Bomarr]

Köszi mindenkinek.

 

Lok Durd: A Dr. Caligari és a Nosferatu is remek, de föleg az elöbbi. Expresszionista horrorfilmek között szerintem az a legjobb (viszont a Fűrész filmekért én nem igazán vagyok oda, de tudom, hogy ezzel egyedül vagyok).

[Frenkie]

Nagyon jó írás Bomarr. Már szedem is le őket(miket nem láttam még). Én mindig úgy véltem hogyha láttál egy zombifilmet akkor mindet láttad mert szinte mindben ugyanaz van. A Resident Evil sorozatot szándékosan hagytad ki? Gondolom az nem "igazi" zombifilm.

 

 

A Fűrész szerintem műfajilag nem horror hanem inkább thiller.

[Bomarr]

Nagyon jó írás Bomarr. Már szedem is le őket(miket nem láttam még). Én mindig úgy véltem hogyha láttál egy zombifilmet akkor mindet láttad mert szinte mindben ugyanaz van. A Resident Evil sorozatot szándékosan hagytad ki? Gondolom az nem "igazi" zombifilm.

 

 

A Fűrész szerintem műfajilag nem horror hanem inkább thiller.

 

A Resident Evil filmek elsősorban azért maradtak ki, mert olyan nagyon nem tetszettek (bár az első Resident Evil filmet moziban láttam és akkoriban eléggé pangott ez a műfaj, ugyhogy ott és akkor nem volt rossz, de utolag valahogy nem az igazi).

 

A zombifilmek egyébként sokszor tényleg elég egy kaptafa. Nehéz kiválogatni azt ami elüt. A felsoroltak kapcsán csak annyi, hogy szerintem a Fulci féle zombifilmeket érdemes a végére hagyni. Azok 10 érdeklödőből 2-nek ha tetszenek, de a többinek érdemes nekiállni

[MissKarrde]

No előre sorry a hosszú bejegyzésért. Szeretek hosszú listákat irni. A Walking Dead sorozat apropóján megint irtam egyet, számba véve az eddig készült, szerintem fontosabb (ez ilyen szubjektiv lista) zombifilmeket. Aki rászánja magát az olvasásra vegyen magához hidegélelmet

Nagyon jó írás Kb. kettőt láttam közülük, mert nem vagyok egy nagy horrorrajongó, így zombifilmeket sem nézek. A 28-filmek mindig érdekeltek, talán most már meg is nézem őket. Ami viszont nagyon felkeltette az érdeklődésem, az a Cemetery man, azt valahonnan megpróbálom megszerezni. Azt hiszem, részemről ennyivel túl is teljesítem ezt a műfajt nézésügyileg

 

Ja, és éppen reggelizek, szóval szinte a végére is értem, mire elolvastam mindent

[kudar]

Én sosem néztem horrorfilmeket, még a leggyengébbeket sem, mert valahogy mindig úgy gondoltam hogy megterhelnének, amire nincsen szükségem. Persze ez be is bizonyosodott minden alkalommal mikor láttam egyet.

De az írás tetszett!

[Dzséjt]

A (jó)horroroknak nem az a lényege, hogy minél több vér és bél folyjon, hanem, hogy az adott főszereplők hogyan viselkednek különböző hátborzongató helyzetekben.

Pontosan! Lásd Alien filmek, legalábbis az első kettő. Mindkettőben csak módjával folyik a vér. Ez a fő bajom a mai horrorokkal, azzal próbálnak megijeszteni, hogy literszámra ömlik a vér. Ez egyrészt, rohadtul nevetséges, másrészt, olyasvalaki nem ijed meg a vértől és belsőségektől, aki tizenévesen látta az alant felsorolt zombifilmek tetemes részét.

 

(viszont a Fűrész filmekért én nem igazán vagyok oda, de tudom, hogy ezzel egyedül vagyok).

Jó hírem van, nem vagy egyedül Az első részt láttam, érdekes volt, ütős volt a vége, de csak az az egy igazi pozitívuma van. És az is csak az első nézésnél ér valamit (nem is láttam többször). A többit már meg sem néztem, mivel az is egy olyan film, amit tök szükségtelen volt folytatni. És amiket hallottam róluk, nem is vesztettem semmit.

 

A Resident Evil sorozatot szándékosan hagytad ki? Gondolom az nem "igazi" zombifilm.

Jól passzol a tragikomédia műfajába A Resident Evilekkel négy alapvető baj van: pocsék filmek, kicsit sem félelmetesek, semmi hangulatuk és megcsúfolásai a Resident Evil játékszériának. Még az első rész szódával elment, de a többihez képest még az AVP is mestermű.

[Oldfighter]

[Donát]

Remek írás, Bomarr!

Kedvet is kaptam egy kis zombie-nézéshez. Majd szemezgetek ezek közül

[Darth_Phobos]

Remek kis összeválogatás Bomarr, valóban a legjobb zombi filmeket válogattad össze, csupa-csupa klasszikussal

Gratulálok hozzá és köszönöm én is

[Dzséjt]

Na és akkor most Bomarr írása, ami pazar lett, pláne, hogy többségében olyan filmeket szedett össze, amiket én is a műfaj legjei közé sorolnék.

 

-Élőhalottak éjszakája (Night of the living Dead ? 1968 ? USA)

Ezt viszonylag későn láttam, a remakelt Holtak hajnala után, mikor rávettem magam, hogy megnézzem az eredetiket. Mai szemmel természetesen már nagyon megmosolyogtató trükk vonatkozásában, és nekem valójában még a remake is jobban tetszett, de el tudom hinni, hogy ez a maga idejében befosatós film volt.

 

-Tombs of the Blind dead (La noche del terror ciego - 1971 ? Spanyolország)

A leírás alapján láttam ezt a filmet, de nemigazán emlékszem rá. Jó mély nyomot hagyhatott bennem

 

-Holtak hajnala (Dawn of the Dead - 1978 - USA)

Az Élőhalottak éjszakája után ezt is megnéztem, és hát na. A remake és számos zombitestvér után a haverokkal - azt hiszem ez sok horrorfan szemében istenkáromlásnak tűnhet - szabályosan végigröhögtük. Az előző részhez képest ez kiszínesedett, így a maszkok nevetségességének élét már nem vette el a fekete-fehér kép, hogy a művérről már ne is beszéljek. Egyszerűen képtelen voltam kicsit is komolyan venni, nemhogy félni tőle. Vannak pozitívumai, de valahogy már a maga korában sem hiszem, hogy túl félelmetes lett volna. Vagy ha igen, akkor tényleg kíváncsi vagyok, hogyan reagáltak az emberek az egy évvel később érkező, klasszisokkal félelmetesebb Alienre.

 

-Zombie (Zombie - 1979 ? Olaszország)

Ez kimaradt az életemből.

 

-Burial Ground: The Night of Terror (Le Notti del Terrore - 1981 ? Olaszország)

Ezt sem láttam, de ahogy elnézem, nem is baj

 

Heavy Metal (Heavy Metal - 1981 ? USA)

Most rákerestem youtube-ra és pótoltam. Akár egy vicc is születhetne róla: abszolút balszerencse zombiktól hemzsegő repülőről zombiktól hemzsegő szigetre pottyanni Érdekes koncepciója, hogy pont egy olyan gépen szabadulnak el a hullák, amely állig fel van fegyverezve, csak éppen minden fegyver a gépből kifelé néz.

 

-Gonosz halottak (The Evil Dead ? 1981 - USA)

Szerintem az egyik legjobb zombifilm, köröket ver Romero minden zombiholokausztjára (ez is istenkáromlás, tudom, de még párat el fogok követni ). És nem csak azért mondom, mert kiskoromban halálra rémültem tőle, hanem mert később ezt képes volt megismételni, mikor már felnőtt fejjel nosztalgiából újra megnéztem.

 

-A pokol hét kapuja (E tu vivrai nel terrore - L'aldila - 1981 ? Olaszország)

Valami rémlik a tarantulákról. De lehet csak egy másik pókos filmmel keverem.

 

-Életerő (Lifeforce - 1985 - USA)

Itt ragadom meg az alkalmat, hogy elrebegjek egy hálát, mert már rég vadászom erre a filmre, de mivel se a címét, se a szereplők nevét, de még a készítésének évét sem tudom, így nem sok kiindulási alapom volt a kutatáshoz (más hasonszőrű listákon meg még nem találkoztam vele). Anno ez is rendesen beparáztatott (ráadásul ezt az elsők között, ha nem a legelső zombifilm, amit láttam). De valahogy kiskoromban nem igazán fogtam fel, hogy ez zombifilm (így utólag visszagondolva pedig nyilvánvaló). Minden esetre nagyon paráztam tőle. Sajnos már ebből sem sok maradt meg, leginkább csak a vége. (Zárójeles furcsaság a számomra, hogy most nagyjából egy hónap leforgása alatt ez a harmadik film, amit rég keresek, de mivel semmit nem tudtam róla, nem találtam rá, erre egyszer csak az ölembe pottyan a címe. És ebből a háromból kettőt kis közösségünk egy-egy tagja - Bomarr és Zééé - súgott meg. )

 

-Re-Animator (1985 ? USA)

Erről már hallottam, de még nem vettem rá magam, hogy megnézzem. Ezen most változtatok.

 

-The Return of the Living Dead (1985 ? USA)

Igazi kis horrorparódia, de nekem személy szerint nem jött be. Talán azért, mert pont akkor néztem meg, mikor a zombikat még éppen komolyan vettem (kiskoromban), és valahogy nem tudtam összekapcsolni az addig látott horrorokkal. Valahogy úgy lehettem vele, hogy a horrorban ne vicceskedjenek. Ami kicsit ellentmondásos, mivel egy bizonyos másik film pedig éppen a paródia mivolta miatt tetszett, és nagyjából ugyanakkor láttam mindkettőt.

 

Gonosz halottak 2 (Evil Dead 2 - 1987 - USA)

Nagy csalódás volt, ennél nagyobb talán már csak a harmadik rész volt. Viszont itt nem is a poénokkal volt bajom, és nem is az ijesztgetéssel, hanem hogy majdnem pepitában ugyanaz, mint az első része. Csak ahogy te is írtad, nagyobb volumenben. És ez a nagyobb volumen valahogy nem jött be. Az elsőnek megvan az a sajátos kisköltségvetésű, spórolós bája, ami nagyon megfogott (mindig is szerettem, ha valaki kis pénzből csinál valami ütőset), és ez elveszett.

 

-Élőhalottak éjszakája (Night of the living Dead - 1990 - USA)

Sokkal jobban tetszett, mint az eredeti, igaz, előbb is láttam és még jó korban Az egyik kedvencem a témában.

 

-Hullajó (Braindead - 1992 ? Új-Zéland)

Na, ez az a bizonyos film, ami viszont akkor fogott meg a poénkodásokkal, amikor komolyan vettem a témát. Máig kedvencem, számomra ehhez még a Zombieland sem ér fel (bár nagy előnye van a Hullajónak a nosztalgiafaktorral). És ez az egyetlen film, ami annyira sokkolt, hogy a patkánymajom széttaposásánál (ami ugye még csak ízelítő ahhoz, ami azután jön) egyszerűen kikapcsoltam a videót, a TV-t, annyira sokkolt a látvány. Aztán persze fél óra múlva visszakapcsoltam, és akkor már egy ültő helyben végignéztem (és röhögtem), de azóta se tudott film így hatni rám (és talán ez az a pont, amikor az ingerküszöböm igen magasra ugrott). Sőt, ezt a filmet máig komoly lelki rákészüléssel teszem be a DVD-be, és annál a bizonyos jelenetnél máig nagy levegőt veszek. Pedig haláli film Gyilkos belek, karatézó pap, bébizombi, és persze a kultikus fűnyírójelent felvezetése: "A bulinak vége!" Ja és igen, Peter Jackson itt még ismerte az olló fogalmát.

 

-Cemetery Man (Dellamorte Dellamore ? 1994 ? Olaszország)

Valahogy ez is kimaradt az életemből, de olvasva, jobb is. Kiskoromban, mikor faltam a zombifilmeket és egyéb horrorokat, nem biztos, hogy tetszett volna (batya meg, akkor az Aliensből is annyi maradt csak meg, hogy félelmetesek a szörnyek, klafák űrhajók, és baromi faintosak a nagy puskák ). Így viszont felkeltette az érdeklődésemet.

 

-Versus (2000 ? Japán)

Az meg aztán már tényleg nem szép, hogy ha az embernek van egy haverja, aki folyamatosan ilyennel traktálja, mondván: te szereted ezt. Igen, szeretem a stílust, de csak a jó részét. És sajnos a Versus nem az első volt a listán, így nálam nagyon-nagyon felejtőssé vállt. Ja, és úgy megutáltam a japán filmeket, hogy ihaj.

 

-28 nappal később? (28 days later? - 2002 ? Egyesült Királyság)

Ezzel a véleményemmel valószínűleg egyedül vagyok a zombirajongó társaságban, de én nekem ez a film egy kolosszális csalódás volt. Nem azért, mert szaladgálnak a zombik, lelkük rajta. Az nem tud zavarni. De idegesítőek a karakterek, feszültségmentes és kiszámítható a sztori, és még ott az a mézes-mázas piknikes jelenet is, amit tátott szájjal néztem, de nem a csodálat miatt. És tudtak kontrázni, méghozzá a jelenet lezárásával. Egy éppen pont arra járó holló éppen pont vért csöpögtető csőre éppen pont a fickó fölött volt, és a fickó éppen pont akkor nézett fel, amikor éppen pont lecsöppent egy csöpp és az éppen pont a szemébe csöppent. Jááááááj!!!! Egyedül a vége tetszett, mikor a repülő elszáll hőseink fölött.

Még szegény kihalt London sem tudott hatást gyakorolni rám, mert egyre csak egyvalami járt a fejemben: én ezt már láttam a Resident Evil végén. Hihetetlen, de a Resident Evil vége és a 28 nappal később eleje majdnem jelenetről jelenetre ugyanaz. Hogy ki lopott kitől, azt nehéz eldönteni. Bár mind a két film 2002-es, Paul W. S. Anderson filmjét márciusban, míg Danny Boyle filmjét csak novemberben mutatták be. Viszont Andersonra jellemző, hogy pofátlanul megdurrant dolgokat és úgy állítja be, mintha az ő agyszüleménye lenne, így lazán el tudom képzelni, hogy járt a kezében a 28 nappal később forgatókönyve és lemásolta. A franc se tudja.

 

-Holtak hajnala (Dawn of the Dead ? 2004 ? USA)

Az első - és egyetlen - zombifilm, amit moziban láttam. Ugye itt még nem láttam az eredetit. Vegyes érzéseket keltett, mert mint zombifilm tetszett, de mint horrorfilm, háááát... Valahogy a futkározó zombi itt sem tűnt félelmetesebbnek, mint a járkáló zombi, sőt, ugyanolyan megmosolyogtató, ahogy a színészek előadják ezt (ha valamit még pozitívumként jelölnék meg a 28 nappal későbben, az a zombik játéka lenne). Aztán jött a pláza, és a film elejei feszültség elment. Dugnak, ökörködnek, idegesítenek. Aztán jönnek a csúcspontok, mikor féleszű kislány átszalad a kutyájáért, mikor a seggfejről kiderül, hogy tényleg seggfej, hogy a Szupercsapatot és a MacGyvert idéző buszjelenetről és az Arnold Schwarzerzombiról már ne is beszéljek. Egyedül a film végén sikerült némi feszültséget visszacsempészni a filmbe.

 

-Haláli hullák hajnala (Shaun of the Dead - 2004 ? Egyesült Királyság)

Alapmű! A két legnagyobb jelenet, mikor Shaun két egymásutáni nap átcaplat a házából a boltba, csak a két nap között volt egy zombi apokalipszis, viszont Shaunnak ez fel sem tűnik. Ami nem meglepő, hiszen nem sok minden változott. De a TV-s közlemény jelenete se semmi, és a film végéig sok-sok remek humoros momentum van. Tényleg nem az a harsányan röhögős film, de nem tudod nem mosolyogva nézni.

Nekem a címe is tetszik (ami magyar címeknél ritka), szerintem sikerült megtartaniuk az eredeti filmek címére történő komikus utalást. Tükörfordításban semmiképpen sem működne magyarul, azon kívül pedig csak egy alternatívát látok: Shaun hajnala, de ez meg nem igazán passzolna a film témájához.

 

-28 héttel később... (28 weeks later? ? 2007 ? Egyesült Királyság)

Mikor elkezdtem, húztam a szám. Az első nem tetszett, és ennek már a trailere sem fogott meg. De mondom, adjunk neki egy esélyt. Jól kezd, itt már nincs a fejemben egy másik film. Jól folytatódik. Jók a szereplők. Aztán bumm... az egész film elcsúszik egy banánhéjon. A banánhéj pedig a két baromi ostoba gyerek, akik képesek kijátszani a szigorú katonai ellenőrzést, majd jön a baromi ostoba apa, aki szintén ki tudja játszani a szigorú katonai ellenőrzést. Innentől kezdve hiába a sok akció, a drámai pillanat, a sok jó zombi, a film elvesztette számomra az erejét, és ezúttal a vége sem jött be. Mivel a készítők számítottak rá, hogy ez is kaszálni fog, naná, hogy úgy írták meg, hogy még nagyobb volumenben folytatni lehessen. Kár, hogy erőltetett lett.

 

-Terrorbolygó (Planet terror ? 2007 ? USA)

A Deadproofnak kétszer ültem neki és mindkétszer ugyanaddig bírtam. Pocsék film. Ez viszont bebizonyította nekem, hogy Tarantino és Rodriguez közül Rodriguezre érdemesebb fogadni. Nem azért, mert sokkal jobb rendező lenne, hanem mert képes ráérezni arra, mitől lesz egy pocsék film is jó film (a Kémkölykök című rettenetszériát diszkréten felejtsük el ). Ez a film tökéletes bizonyosság erre. A Planet Terrorban abszurdabbnál abszurdabb pillanatok vannak, nyüzsögnek a bomba nők, a történet, mint olyan, nagyon nem létezik, és még ott az elégő filmrészlet is. Engem a képminőség sem zavart, sajátos hangulatot kölcsönöz a műnek. És akármilyen blődség is az egész, működik. Vicces, undorító, szexi, cool. És meglepő cameo szereplők vannak benne

 

-REC (2007 ? Spanyolország)

Remek kis film. A 2000-es évek talán legjobb horrorja, zombifilmek közül meg mindenképpen az utóbbi évek legjobbja (már csak azért is, mert ezen kívül nem sok készült, azok is inkább paródiák). Sokan szőröznek azon ennél a filmnél is, hogy hogyan bírhatja ilyen sokáig a kamera, na meg, hogy miért vesz akkor is az operatőr, amikor a normális emberek kisebb gondja is nagyobb lenne a filmezésnél. Hát kérem, ez olyan, mint mikor az akciófilmekben képtelenek eltalálni a főhőst, vagy a sci-fikben van hang az űrben. A valóság kreatív elferdítése. És jót tesz a filmnek ez a különös kamerakezelés (szánom, bánom bűnömet, nagyon bejön ez az fps mód). Jobban beleélhetjük magunkat, amit az is nagyban segít, hogy olasz film révén kicsit közelebb áll a mi világunkhoz, mint egy amerikai film. Az amerikai remake-je, a Karantén már nem is lett olyan ütős (bár az sem feltétlen rossz).

 

-La Horde (2009 ? Franciaország)

Ez is kimaradt, bevallom azért, mert nagyon nem szeretem a francia filmeket. Taszít az a sajátos francia hangulat, ami árad belőlük (nagyon kevés kivétel van).

 

-Zombieland (Zombieland ? 2009 ? USA)

Mestermű! Mondom ezt úgy, hogy a téma jobb paródiájának tartom a Hullajót, de mint írtam, ott van egy tisztességes nosztalgiafaktor. De ez a film nyugodtan osztozhat a trónon a Hullajóval, mivel baromi jól ráéreztek a témában rejlő összes blődségre, és azt tisztességesen, nem undorítóan, nem bántóan, nem túljátszva figurázták ki.

 

És én még megemlítenék egy filmet. A holtak földje. Ennek nézőit szerintem két részre lehet csoportosítani: aki szereti, azaz én, és aki nem, vagyis mindenki más. Nekem ez a film az okos zombi ötlettel, a hagyományos sétálgatásukkal és az emberek zombilendben történő éldegélésével nagyon bejött. Semmi plusz nincs benne és az sem lett túl jól kivitelezve (változó fertőzési sebesség, logikát mellőző szereplők, még az apokalipszis közepén is csak a pénzzel foglalkozó gonoszok, stb), mégis, valahogy bejött.

[Bomarr]

Köszi a többieknek is!

 

Dzséjt: Wow! Vártam a reakciódat de nem gondoltam, hogy ilyen velős lesz. Szuper!

 

Holtak földjének felvételén gondolkodtam, mert hát mégiscsak ezzel tér vissza Romero és ha kicsit fals is [a CGI effektek néha nem igazán szerencsések] meg itt-ott kilóg a lóláb, azért nem rossz. A vége meg az eleje egész jó, de nekem olyan nagyon nem jött be. A Holtak hajnala remake és a 28 nappal később is kategorikusan jobban tetszett, ami meglepett a végén, mert egy Romerotol mégiscsak valami nagy durranást vártam. DVD-n azért megvettem.

 

Legjobban a 28 nappal később lehuzása lepett meg... miközben irtam a listát direkt elövettem többet is és bele-belenéztem, hogy nem az emlékek csalnak-e meg és tényleg jó-e ez és újra megállapitottam, hogy ez a film nagyon rendben van zombifronton.

 

Holtak hajnala remake-ből én csak a rendezői bővitett változatot láttam. A nálunk vetitett moziváltozatot nem. Az lehet, hogy nekem se tetszett volna annyira. Bár ki tudja...

 

Ja és ha a Lifeforce már ilyen hangsúlyosan elökerült akkor be is szurok belőle egy egy perces jelenetet, ami után biztosan minden férfifórumozónak felkeltödik a kiváncsisága

 

[Dzséjt]

Holtak hajnala remake-ből én csak a rendezői bővitett változatot láttam. A nálunk vetitett moziváltozatot nem. Az lehet, hogy nekem se tetszett volna annyira. Bár ki tudja...

Az az érdekes, hogy én anno letöltöttem egy rendezői változatot, és egy kanyi új jelenetet nem találtam benne. Bárlehet, hogy a feltöltő szúrta el, azóta nem próbálkoztam új verzió keresésével. Megvenni meg sajnos még nem tudtam. Mondjuk az nagy szerencse volt anno, hogy feliratosan adták nálunk is a moziban. Később megnéztem szinkronosan, hát, ha azzal látom először, jobban elkaszálom a filmet, mint így

[Bomarr]

Az az érdekes, hogy én anno letöltöttem egy rendezői változatot, és egy kanyi új jelenetet nem találtam benne. Bárlehet, hogy a feltöltő szúrta el, azóta nem próbálkoztam új verzió keresésével. Megvenni meg sajnos még nem tudtam. Mondjuk az nagy szerencse volt anno, hogy feliratosan adták nálunk is a moziban. Később megnéztem szinkronosan, hát, ha azzal látom először, jobban elkaszálom a filmet, mint így

Ez tényleg érdekes mert én ismerek olyat, akinek nem tetszett a mozis, de tetszett a rendezői változat. Bár a rendezői változat alapvetően abban tér el a mozistól, hogy durvább. Sokkal. A moziba az MPAA miatt meg kellett vágni és aztán azt mutatták be világszerte (a szinkronja egyébként valóban nagyon rossz)

[Dzséjt]

Ez tényleg érdekes mert én ismerek olyat, akinek nem tetszett a mozis, de tetszett a rendezői változat. Bár a rendezői változat alapvetően abban tér el a mozistól, hogy durvább. Sokkal. A moziba az MPAA miatt meg kellett vágni és aztán azt mutatták be világszerte (a szinkronja egyébként valóban nagyon rossz)

Ja, közben én is rákerestem. Hát nem csoda, hogy nem emlékszem, a legtöbb új jelenet alig pár másodperces. A leghosszabb toldás valamivel több egy percnél. Mondjuk haljak meg, ha értem, hogy mitől kevésbé durvább az, ha egy öregasszony lelövését három másodperc helyett csak kettőig mutatnak, és folyik a vére, nem pedig fröccsen

Akárhogy is, szerintem nem számottevő a változás.

[Bomarr]

Ja, közben én is rákerestem. Hát nem csoda, hogy nem emlékszem, a legtöbb új jelenet alig pár másodperces. A leghosszabb toldás valamivel több egy percnél. Mondjuk haljak meg, ha értem, hogy mitől kevésbé durvább az, ha egy öregasszony lelövését három másodperc helyett csak kettőig mutatnak, és folyik a vére, nem pedig fröccsen

Akárhogy is, szerintem nem számottevő a változás.

Én csak ezt láttam ugyhogy nemtom, de horrorrajongó haverom azt mondta, hogy neki ez a tökösség hiányzott a mozis változatból ami itt már megvolt.