James Luceno: Tarkin

[Darth Revan9]

James Luceno legújabb regénye, melyben Tarkin a Birodalom erejét növeli meg pár évvel az ep3 után.

Szerkesztve: 2018. Június 30. - Ody Mandrell

[Darth Revan9]

Érdekesség: Luceno-nak sajnos csak 6 hónap állt a rendelkezésére, hogy összehozza a regényt, így ez elég húzós volt. A Darth Plagueis-en korábban legalább 5 évig dolgozott.

Szerkesztve: 2015. Május 20. - Darth Revan9

[ZoliZoltán]

Jó ez a borító!

 

(remélem nem lesz összecsapva)

[Nute Gunray]

Már megjelent, és külföldi vélemények szerint jó lett.

[Lok Durd]

Már én is elolvastam, és aláírom, tényleg jó kis sztori. Majd ha lesz időm írok róla bővebben, de egyébként simán hozza Luceno a megszokott színvonalat (bár én csak a Gonosz útvesztőjét olvastam tőle )

[ZoliZoltán]

Ööm é bodottá!

[Ody Mandrell]

Ööm é bodottá!

Nem akarok beleszólni a fórumozásba túlzottan, de lehetne azért ennél több értelmet tartalmazó hozzászólásokat írni? Ennek pl. se füle se farka.

[Donát]

Ebből nem lesz magyar nyelvű változat?

[Darth Revan9]

Ebből nem lesz magyar nyelvű változat?

Dehogynem. Jövőre jön.

[Nute Gunray]

A Szukits rohamtempóját elnézve én még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy idén decemberben kijön.

[Darth Revan9]

Szerintem azt már kizárhatjuk. A New Dawn fordítása már elkészült, de szerintem már az is jövőre jön.

[Darth Revan9]

Fordítás alatt van a könyv.

[Nute Gunray]

Ezt már nagyon várom. Persze, valószínűleg csak jóval később jutok el oda, hogy el is olvassam.

[ZoliZoltán]

Orulet!En is nagyon varom!

[luke19]

Szukitson előrendelhető. Megjelenése március 2.

[ZoliZoltán]

Na meg lesz a Szülinapi ajándékom.

[Darth Sky]

Kemény ez a tempó. Mit fog csinálni a Szukits az év 2. felében? A Dark Disciple-n kívül maradt még kiadatlan felnőtt regény?

[ZoliZoltán]

Nem nagyon!De biztos lesz még Legends.

[Nute Gunray]

James Luceno: Tarkin

 

Nagy érdeklődéssel kezdtem olvasni a könyvet, egyrészt, mert Tarkint mindig is érdekes személyiségnek tartottam, másrészt mert Luceno a kedvenc SW-íróm. A várakozásokkal szemben a könyv nem tekinthető teljes mértékben eredettörténetnek: a sztori 5 évvel a Klónháború lezárta után játszódik, lényegében a Birodalom hatalmának megszilárdításának egy fejezetét meséli el. A jelenben zajló cselekményt időnként megszakítják visszaemlékezések Tarkin múltjából, akinek pályafutásáról szemelvényeken keresztül tájékozódhatunk. Ezek a visszaemlékezések nem is mindig kronologikus sorrendben történnek, de ez egyáltalán nem volt zavaró számomra.

 

A könyv nagy erényének tartom, hogy Luceno számos dolgot átemelt a Legends-ből (leggyakrabban a korábbi műveiből, amelyek már nem képzeik a kánon részét). Azonban ez azok számára, akik a korábbi EU-műveket nem ismerik, nem zavaró, mert leginkább csak szervezet-, személy- és földrajzi nevekről van szó. Egy példával érzékeltetve: míg a Legendákban Ranulph Tarkin, a címszereplő unokatestvére, ismert szenátor és a Stark Hiperűrháború egyik központi figurája volt, addig az új kánon csak a rokoni fokot tartotta meg, amely a későbbiekben aztán bármikor bővíthető. Szerintem Luceno ügyesen egyensúlyozott e tekintetben, ahol nem volt szükséges, ott nem mondott ellent a korábbi könyveinek, miközben az újonnan becsatlakozók is maradéktalanul élvezhetik a regényt.

 

A Tarkin remekül rávilágít arra, hogy a Birodalom sokszor - merőben feleslegesen - saját maga teremtette meg ellenségét öncélú és eltúlzott megtorló akcióival. Az Antar 4 esete erre kiváló példa, ahol a Köztársasághoz/Birodalomhoz addig elkötelezett, de legalábbis lázadásra nem hajló, passzív elemeket fordított maga ellen. Ahogy Tarkin ezt nem ismerte fel az EP4-ben, úgy itt sem (az események teljes mértékben szinkronban állnak Leia híres mondatával: "Minél erősebben szorítják össze a markukat, annál többen csúsznak majd ki az ujjaik közül"). Szerintem Teller nem lázadt volna fel, ha nem érik súlyos igazságtalanságok, miközben valóban végig hű maradt a Köztársasághoz. A Birodalom azonban egész fajokat és bolygókat ítélt el a kollektív bűnösség alapján, nem törődve azzal, hogy a helyzet ennél nagyságrendekkel bonyolultabb volt, ahogy az Antar 4 és Murkhana példája is mutatta. Ahogy egy elfogott koorivai hajókapitány megjegyezte a kínzása közepette: "nem mindannyian voltunk szeparatisták".

 

A regény sokat foglalkozik a nagypolitikával és a már ekkor is tapasztalható intrikákkal és hatalmi harcokkal a birodalmi vezetésen belül. Azt is szimbolikusnak éreztem, hogy miközben a Köztársaság alatt többezer szenátor vitatkozott egy-egy döntési folyamat kapcsán, addig most a császári trónteremben kb. tucatnyi, senki által meg nem választott császári tanácsadó (a Kormányzótanács) és katonatiszt tárgyalt a kialakult szituációról, míg a végső döntés természetesen mindenképp a Császárt illette. A Szenátusra elvétve utalnak, amely egyértelműen már csak jelképes, "konzultatív" szervezetként jelenik meg, amely azonban a legitimáció szempontjából nagyon is fontos... Tarkin nem kis bosszúságára, hiszen evégett nem lehet teljes a katonai diktatúra.

 

Az akciók rendben voltak, Palpatine és Tarkin is megcsillogtathatta taktikai zsenialitását, ennek révén volt pár csavar a történetben. Bár sokszor elfogult vagyok Lucenóval szemben, mindenképp 5/5.

[Darth Revan9]

James Luceno: Tarkin

A regény angolul 2014-ben jelent meg. Annak idején James már a Darth Plaguies után elkezdett a történeten dolgozni. Aztán ez a sztori a vízválasztó Legendák Új kánon döntés után is megjelenhetett. James eredetileg Vadernek és az Uralkodónak nagyobb szerepet adott volna, de a Történet Csoport kérése miatt Tarkint emelete ki inkább. Azt hiszem a szerző nem túlzott, mikor a régi sztorikból való átemelésekről beszélt. Gyakorlatilag szinte vödörrel öntötte át a régi művekben szereplő történeti elemeket. Ahhoz képest, hogy a címszereplő Tarkin elég sok dolog átkerült a Darth Plagueis-ből és a korábbi sztorikból, sok minden változatlanul. Érdekesség, hogy ez az első regény, ahol Palpatine keresztneve leírásra kerül.

A sztori kb 5 évvel játszódik A Sithek bosszúja eseményei után. A Birodalom hatalma még mindig nem teljes, a Külső Gyűrűben a szeparatsiták maradványai még mindig tevékenykednek. Különféle pacifikációs hadjáratok folynak galaxis szerte. Tarkin éppen a Halálcsillagot kiszolgáló Sentinel bázist felügyeli, amikor támadás éri a létesítményt. A nyomok hamarosan egy lázadó csoporthoz vezetnek. A császár Tarkint és Vadert bízza meg a szálak kibogozásával. A Sötét Nagyúr idegenkedik az együttműködéstől, ez egy kikacsintás A Klónok Háborúja animációs sorozatra. Tarkin jellemébe nagyon jó bepillantást kapunk. Az ő szemszögéből nem is olyan rossz, amit csinál. A visszaemlékezések elviszik az olvasót a hanyatló Köztársaság idejébe is, ahol Wilhuff családi háttere, származása, neveltetése részletes feltérképezésre kerül. A történet igazándiból a Carrion Spike ellopása után indul be. Jamesnek sikerült egy nagyon jó, csavaros történetet összehoznia, amiben igyekszik összekötni a háttérben meghúzódó eseményeket, a régi és az új rendszer történeti elemeit. Apró negatívum, hogy Teller csapatának tagjaival kevesebbet foglalkozik, illetve egy kicsit lehetett volna hosszabb is a könyv, bár ez utóbbiban nem ő volt a hibás, hiszen szorították a határidők. Sikerült az asztalra letenni egy újabb nagyszerű SW történetet. A Darth Plagueis-hez nem ér fel, de a szerző korábbi regényeihez hasonlóan ez is bekerült a kedvenceim közé. Ötös.

 

A könyv rövidsége ellenére sok kedvenc jelenetem volt. Érdekes volt olvasni a Jedi Templom alatt húzódó Sith szentélyről. A Vaderrel és az Uralkodóval foglalkozó részek rövidek voltak, de nagyon jók. Sidious célja a halhatatlanság és az, hogy az Erővel mindent és mindenkit irányítson egy idő után. Tarkin első találkozása Palpatine-nal – valahogy egyértelmű volt, hogy Plagueis unszolására kereste fel Palpatine Tarkint. A lázadók itt még a szeparatisták csatahajóit és harci droidjait használják. A csatajelenetek rövidek, de ütősek. A Tarkin és Dooku közötti részek…

 

[Darth Sky]

Annak idején James már a Darth Plaguies után elkezdett a történeten dolgozni. Aztán ez a sztori a vízválasztó Legendák Új kánon döntés után is megjelenhetett.

Akkor ez megmagyarázza a számtalan utalást a Legendák történeteire.

 

 

Kíváncsi vagyok, hogy Teller fel fog-e még tűnni valamilyen formában. Szinte biztos, hogy túléli a csapdát, amibe az Eriadun sétált, a kérdés, hogy mihez kezd azután. Jó lenne látni, ahogy az eddig megismert sejtek túlélői (Teller, Syndulla), egyesülnek, így duzzasztva egyre nagyobbá és szervezettebbé a lázadást.

 

[Darth Revan9]

Akkor ez megmagyarázza a számtalan utalást a Legendák történeteire.

 

 

Kíváncsi vagyok, hogy Teller fel fog-e még tűnni valamilyen formában. Szinte biztos, hogy túléli a csapdát, amibe az Eriadun sétált, a kérdés, hogy mihez kezd azután. Jó lenne látni, ahogy az eddig megismert sejtek túlélői (Teller, Syndulla), egyesülnek, így duzzasztva egyre nagyobbá és szervezettebbé a lázadást.

 

 

Én bizonytalan vagyok a túlélésében. De lehet, hogy tényleg megúszta, akkor lehet még a karakterével tovább játszani.

 

Szerkesztve: 2016. Július 16. - Darth Revan9

[Nute Gunray]

Szerintem azért annyira nem volt érdekes karakter.

 

Jó volt egyébként, hogy kaptunk egy kisebbfajta merítést a Lázadás előtörténetéből. Sok helyen a z egykori szakadár szimpatizánsok vedlettek át "proto-lázadókká", igazából ez van annyira érdekes sztori, hogy megérjen egy könyvet majd. Jó lenne elmélyíteni majd a dolgokat ezen irányba is.

[Darth Revan9]

Valahogy én is így képzeltem, hogy a szeparatisták eszméi, tevékenysége nem múlt el nyom nélkül.

[Nute Gunray]

Ennek bemutatására kezdetnek jó volt a Tarkin, remélem ezt a vonalat elmélyítik.

[Donát]

Elolvastam. Meglehetősen gyenge színvonalú könyv, számos hibával. Maga a történet eleve nem egy nagy durranás, amit érdekessé tehetett volna, ha megismerjük legalább a Lázadó főszereplőket, ehelyett gyakorlatilag papírmasé karaktereket kaptunk, akiknek a sorsa totálisan érdektelen.

A végén az összes lázadó meghal, kivéve Teller, de egy szál nem sok, annyi dráma nem volt az egészben, mivel szinte semmit nem tudtunk az áldozatokról. Az meg egy nevetséges jelenet volt, ahogy Tarkin 20 perc alatt az összes hajón lévő lázadót azonosítja, csak azért, mert Teller innen-onnan már ismeri őket. Mindenki, akit Teller ismert, ott volt a hajón - naná - és akit meg nem ismert, az meg persze nem volt ott a hajón. Megmosolyogtatóan naív levezetés volt.

 

 

A "fordulatok" is inkább gyermekded kavargatások, ami egy SW könyvben elmegy, de azért messze elmarad a minőségi színvonaltól. A Vader - Tarkin jeleneteket néha teljesen kilógónak éreztem a filmekhez képest, pl. amikor Tarkin oldalak tucatjain fejtegeti Vadernek a saját múltját, miközben sétálnak, leírva közben minden apró jelentéktelen dolgot a történetben, amíg elérik a hangárt. Kb. a második mondatnál úgy éreztem, hogy Vader már halálra unja magát, és nem tudom elképzelni, hogy ezek ketten valaha is így beszélgetnének. A Császár karakterét még úgy ahogy sikerült megfogni, Tarkin sem volt rossz - bár egy sokkal kifinomultabb múlt illik a karakterhez a filmek alapján, de éppenséggel ez még belefér - de Vader és a többiek illetve Vader interakciói meglehetősen gyengék voltak.

 

A Sith Nagyurak és az Elveszett Csillagok is sokkal de sokkal jobb annál, amit ez a könyv nyújt, az Utóhatásnál viszont egyértelműen jobb (azt be se tudtam fejezni, annyira érdektelen). Egy 3/5-öt talán megérdemel.

[Nute Gunray]

Itt inkább még csak proto-lázadókról van szó, amelybe birodalmi intrikák is vegyülnek, szóval semmiképp sem a szervezett ellenállással van dolgunk. A Lázadás már korábban megismert figuráinak főszereplővé tétele meglehetősen bajos lett volna már csak a cselekmény dátuma miatt is. Ez a Dark Times korszaka, amelyet egyelőre alig-alig tárgyaltak EU-művek (ahogy korábban a Legends idejében is homályos zóna volt Lucas intelmeinek megfelelően).

 

Én a magam részéről örülök, hogy ha egy könyv annak funkciójának megfelelően bővíti az univerzumot, s új szereplőket ismerhetünk meg. Az, hogy kinek a sorsa érdektelen, leginkább csak egyéni ízlés dolga. Szerintem pont a fordulatok és a politikai machinációk voltak az erősségei a könyvnek, legalábbis a már-már bárgyú Rebels-részek után szvsz nem beszélhetünk "gyermekded kavargatásokról". Vader szerintem is kissé karakteridegen volt, de Palpatine és Tarkin jelenetei jól működtek (Luceno sokkal filmhűebben fogta meg az uralkodó karakterét, mint Kemp a Sith Nagyurakban).

[MissKarrde]

Nekem sem lesz a kedvencem, hetek alatt csak a harmadát sikerült elolvasnom.

[Donát]

Itt inkább még csak proto-lázadókról van szó, amelybe birodalmi intrikák is vegyülnek, szóval semmiképp sem a szervezett ellenállással van dolgunk. A Lázadás már korábban megismert figuráinak főszereplővé tétele meglehetősen bajos lett volna már csak a cselekmény dátuma miatt is. Ez a Dark Times korszaka, amelyet egyelőre alig-alig tárgyaltak EU-művek (ahogy korábban a Legends idejében is homályos zóna volt Lucas intelmeinek megfelelően).

 

Persze, ezzel nincs is baj, de lehettek volna ezek az elő-lázadók érdekesebbek is. Nem érezted úgy, hogy kb. egy wikipedia főcikkben összefoglalható lett volna, ami kiderült róluk? A legminimálisabb szerepet kapták, az ő száluk sajnos súlytalan lett. Pedig egyébként a Tarkin által levezényelt védekezés talán az egyik legerősebb pontja a könyvnek (a Sentinel bázis védelme az elején), ami alapján úgy tűnt, hogy méltó ellenfélre akad, ehhez képest ezt a szálat szinte semennyire se sikerült kibontani, ami csalódás, mert a könyv eleje ennél többet sejtetett.

 

Én a magam részéről örülök, hogy ha egy könyv annak funkciójának megfelelően bővíti az univerzumot, s új szereplőket ismerhetünk meg. Az, hogy kinek a sorsa érdektelen, leginkább csak egyéni ízlés dolga. Szerintem pont a fordulatok és a politikai machinációk voltak az erősségei a könyvnek, legalábbis a már-már bárgyú Rebels-részek után szvsz nem beszélhetünk "gyermekded kavargatásokról". Vader szerintem is kissé karakteridegen volt, de Palpatine és Tarkin jelenetei jól működtek (Luceno sokkal filmhűebben fogta meg az uralkodó karakterét, mint Kemp a Sith Nagyurakban).

Érdekes, nekem a Sith Nagyurakban jobban működött Palpatine - főleg a Rylothon játszódó részekben, mert ott a titkos énjét villantotta fel. A titkos énje lehet más, mint a nyilvános az EpI-II-III-ban (ami amúgy egy visszafogott én volt), vagy az EpVI-os (mínusz a villámok). A Tarkinban viszont nagyjából azt az énjét hozza a Császár, ami mindenki számára látható volt Coruscanton. Sokkal jobban sikerült szerintem, mint Vader karaktere, de ez szerintem sokkal nehezebb terep volt Lucenonak, mint a Sith viselkedés megírása Kempnek, ebből fakadhat, hogy utóbbi szerintem jobban sikerült.

[Dzséjt]

Hát ezzel Donát az elejétől a végéig nem tudok egyetérteni. Évek óta (és az évek óta alatt 11 évet tessék érteni) az első SW könyv, amit el tudtam olvasni, és végig élveztem, sőt, faltam. A protolázadók engem sem érdekeltek, az a rész tényleg gyengus, de nem is velük foglalkozik a könyv igazán, hanem Tarkinnal. Az, hogy nem olyan ő, meg Vader, mint később, hát az nem csoda, vagy 13-16 évvel játszódik korábban a történet, ráadásul olyan időszakban és környezetben látjuk őket, ahol addig soha. Általában a karakterek ilyenkor máshogy viselkednek (ettől jó egy karakter, hogy más környezetben, más helyzetben, más emberek körében - ahogy a valódi emberek is - máshogy viselkednek, néha teljesen máshogy). Pont ez a nagyszerű benne, hogy megmutatja, hogyan viselkednek ezek, amikor éppen nem Jediket öldökölnek, nem szuperbiztos börtönből törnek ki, hanem csak ellátják mindennapi feladataikat. Simán kinézem mindegyikből, hogy úgy viselkedik, ahogy. Elvégre emberek, nem droidok, nincsenek arra programozva, hogy Vader non-stop kivont karddal kaszabolja az ellenséget és minden útba esőt megfojtson, és Tarkin sem keménykedik a nap 24 órájában. Ja, a filmekben nem láttuk így őket, mert ott éppen mindig valami csata közben voltak, amikor meg ilyenre fordult volna a helyzet, ránk csukták az ajtót (ep5 - én ott mindig úgy képzeltem, hogy Hanék elfogása után elköltötték az ebédet és közben beszélgettek, persze, a helyzet kicsit feszült lehetett Hanék részéről ).

 

Emellett a könyv nagy erénye még, hogy remekül köti össze a TCW/ep3 érát a Birodalom korai időszakával, miközben szépen bővíti az ismerteinket a Birodalom működéséről, a Galaxisról és Tarkinról. A könyv végére Tarkint még jobban megkedveltem.