Paul S. Kemp: Lords of the Sith

[Dzséjt]

Donát, Kemp beleírta név szerint Herát, mint Cham lányát, szóval szerintem valamit sejtett.

 

A szerző együtt működött a Stroy Grouppal (mint minden kánon szerző), plusz a Rebels második évadának produkciós munkálatai folytak, és szerintem már a harmadik évad pre-produkciós munkálatai is elkezdődtek, amikor Kemp ennek nekiállt. Azt is tudnia kellett, hogy Cham szerepel majd a sorozatban.

[Donát]

Akkor tényleg béna volt.

[Bomarr]

Szerintem teljesen rendben volt ez a könyv. Palpi és Vader párbeszédei mondjuk elég gyengék lett, de épp ezért örültem hogy ezt a szálat nem is nagyon erőltették. Az ahogy fel volt építve maga az akció viszont kifejezetten bejött. Azon ritka SW regények egyike amit szívesen olvastam.

[Darth Revan9]

Ez tudom, de miért érdekelne engem az, hogy ők mit tudtak? Az én véleményemet hangoztatom, nem az övéket.

 

 

Elég baj az, ha egy ilyen jellegű könyvben, vagy bármilyen történetben a tét nem lényeg...

 

Az utóbbi időben megjelent regényekre eléggé jellemző az, hogy komolyabb tétje nincs a dolgoknak, csak kalandregények, kiegészítések, háttérsztorik. Lásd A Jedik örököse, Új hajnal, Tarkin, Katalizátor... stb.

[Darth Sky]

Nem egy kiemelkedő alkotás, de a rossztól is távol áll. Annak bőven jó volt, aminek szánták. Nálam elsősorban nem attól lesz érdekes egy regény, hogy ismerem-e az adott karakter sorsát, vagy a sztori végkimenetelét. Lehet, hogy ezek ismeretében "tét nélkülinek" érződhet a cselekmény, számomra sokkal érdekesebb a karakterek viselkedése, gondolataik és életük szegmenseinek megismerése, továbbá az egyéb háttér információk felfedezése. A kalandregényeknél pedig a kalandon van a hangsúly, nem a galaxisrengető eseményeken, így ezektől a könyvektől nem is várok többet.

[Dzséjt]

Új hajnal, Tarkin

Ezt a kettőt olvastam a felsoroltak közül, és mindkettőben komoly tétje is volt az eseményeknek, ami mellett újat is adtak a Star Warshoz. Nem is véletlen ez a kettő nálam a listavezető eddig.

 

Nálam elsősorban nem attól lesz érdekes egy regény, hogy ismerem-e az adott karakter sorsát, vagy a sztori végkimenetelét. Lehet, hogy ezek ismeretében "tét nélkülinek" érződhet a cselekmény, számomra sokkal érdekesebb a karakterek viselkedése, gondolataik és életük szegmenseinek megismerése, továbbá az egyéb háttér információk felfedezése.

Számomra is ezek a fontosak, de itt ezek egyike sem teljesült nekem. Mondjuk az se lehetett jó alap, hogy a három főszereplőből kettőt nem szeretek.

[Darth Revan9]

Ezzel nem értek egyet. A Gorse-i eseményeknek és a Carrion Spike incidensnek pont annyi volt a tétje, mint a rylothi támadásnak.

[Dzséjt]

A Carion Spike-nál a Lázadók sikereinek mértéke nem volt ismert, se a lázadók sorsa, se maguk a karakterek. Pont az volt a tét, meddig juthatnak el, mennyit ismerhetnek meg, mennyi kárt okozhatnak a Birodalomnak, és miként tudok ezek ellen Tarkin, Vader és az Uralkodó védekezni, ezek ellen tenni.

A Gorse-nál meg csak egy bolygó, egy hold és ennek teljes lakossága volt a tét, ami mellesleg a Birodalom hadiiparának egyik fő gócpontja volt.

Látható, hogy mindkét regény Galaktikus eseményeket pedzegetett, galaktikus tétekkel, és mindkét regényre jellemző volt, hogy teli volt új szereplőkkel, és a már ismerteket is érdekes, új helyzetbe helyezte, ráadásul még nem teljesen olyanok voltak, mint korábban/később.

[Nute Gunray]

Sky és Bomarr véleményével értek egyet. Egy sodró lendületű akcióregényről van szó, amely Kemp írói stílusának sajátja. Egyedül a Vader-Palpatine jelenetek erőtlenségét és súlytalanságát sajnálom, mert ez tényleg egy kihagyott ziccer volt (bár ide talán már Stover kellett volna...) A Hera-Cham dologgal kapcsolatban szerintem eléggé meg volt kötve az író keze, aki így olyan biztonsági megoldást választott, hogy a későbbi Rebels-epizódokkal ne ütközött (azt vettem észre, a Story Group sem feltétlenül következetes egy-egy eset kapcsán).

[Pildi]

Dzséjtnek a regény alapjainak kapcsán, miszerint nem volt tétje és ez elvesz az értékéből, alapvetően igaza van, de maga a regény szerintem is egy jó olvasmány volt, remek akciókkal.

Az viszont engem is zavart, hogy a könyv címe abszolút nem fedi a történetet, mert a két Sith is csupán kettő a néhány karakter közül, akik körül bonyolódnak az események, pl. semmivel sem jelentősebb szereplők, mint Cham vagy Belkor.

[Darth Revan9]

A Carrion Spike-nál éreztem, hogy Tarkin nem kerülhet ki vesztesként az ügyből, A Gorse-nál pedig nem volt nehéz megjósolni, hogy mi lesz Hera és Kanan sorsa.

Mindegyik mutat valamilyen szinten új helyzetet. Még a Sith Nagyurak is, mert Vadert és az Uralkodót nem láttuk eddig elvágva a hadseregtől, ahogy az életükért küzdenek és lázadók üldözik őket. Illetve volt ehhez hasonló a Dark Horse Darth Vader képregényeiben, de ott más erők elől kellett menekülniük.

[MissKarrde]

Számomra Vaderék menekülése a leggyengébb szála a könyvnek, a többi egy jó kis akciósztori.

[Darth Revan9]

Valahogy a Vader és Sidious akciójeleneteket élveztem a legjobban.