Donát, Kemp beleírta név szerint Herát, mint Cham lányát, szóval szerintem valamit sejtett.

 

A szerző együtt működött a Stroy Grouppal (mint minden kánon szerző), plusz a Rebels második évadának produkciós munkálatai folytak, és szerintem már a harmadik évad pre-produkciós munkálatai is elkezdődtek, amikor Kemp ennek nekiállt. Azt is tudnia kellett, hogy Cham szerepel majd a sorozatban.

Akkor tényleg béna volt.

Szerintem teljesen rendben volt ez a könyv. Palpi és Vader párbeszédei mondjuk elég gyengék lett, de épp ezért örültem hogy ezt a szálat nem is nagyon erőltették. Az ahogy fel volt építve maga az akció viszont kifejezetten bejött. Azon ritka SW regények egyike amit szívesen olvastam.

Ez tudom, de miért érdekelne engem az, hogy ők mit tudtak? Az én véleményemet hangoztatom, nem az övéket.

 

 

Elég baj az, ha egy ilyen jellegű könyvben, vagy bármilyen történetben a tét nem lényeg...

 

Az utóbbi időben megjelent regényekre eléggé jellemző az, hogy komolyabb tétje nincs a dolgoknak, csak kalandregények, kiegészítések, háttérsztorik. Lásd A Jedik örököse, Új hajnal, Tarkin, Katalizátor... stb.

Nem egy kiemelkedő alkotás, de a rossztól is távol áll. Annak bőven jó volt, aminek szánták. Nálam elsősorban nem attól lesz érdekes egy regény, hogy ismerem-e az adott karakter sorsát, vagy a sztori végkimenetelét. Lehet, hogy ezek ismeretében "tét nélkülinek" érződhet a cselekmény, számomra sokkal érdekesebb a karakterek viselkedése, gondolataik és életük szegmenseinek megismerése, továbbá az egyéb háttér információk felfedezése. A kalandregényeknél pedig a kalandon van a hangsúly, nem a galaxisrengető eseményeken, így ezektől a könyvektől nem is várok többet.

Új hajnal, Tarkin

Ezt a kettőt olvastam a felsoroltak közül, és mindkettőben komoly tétje is volt az eseményeknek, ami mellett újat is adtak a Star Warshoz. Nem is véletlen ez a kettő nálam a listavezető eddig.

 

Nálam elsősorban nem attól lesz érdekes egy regény, hogy ismerem-e az adott karakter sorsát, vagy a sztori végkimenetelét. Lehet, hogy ezek ismeretében "tét nélkülinek" érződhet a cselekmény, számomra sokkal érdekesebb a karakterek viselkedése, gondolataik és életük szegmenseinek megismerése, továbbá az egyéb háttér információk felfedezése.

Számomra is ezek a fontosak, de itt ezek egyike sem teljesült nekem. Mondjuk az se lehetett jó alap, hogy a három főszereplőből kettőt nem szeretek.

Ezzel nem értek egyet. A Gorse-i eseményeknek és a Carrion Spike incidensnek pont annyi volt a tétje, mint a rylothi támadásnak.

A Carion Spike-nál a Lázadók sikereinek mértéke nem volt ismert, se a lázadók sorsa, se maguk a karakterek. Pont az volt a tét, meddig juthatnak el, mennyit ismerhetnek meg, mennyi kárt okozhatnak a Birodalomnak, és miként tudok ezek ellen Tarkin, Vader és az Uralkodó védekezni, ezek ellen tenni.

A Gorse-nál meg csak egy bolygó, egy hold és ennek teljes lakossága volt a tét, ami mellesleg a Birodalom hadiiparának egyik fő gócpontja volt.

Látható, hogy mindkét regény Galaktikus eseményeket pedzegetett, galaktikus tétekkel, és mindkét regényre jellemző volt, hogy teli volt új szereplőkkel, és a már ismerteket is érdekes, új helyzetbe helyezte, ráadásul még nem teljesen olyanok voltak, mint korábban/később.

Sky és Bomarr véleményével értek egyet. Egy sodró lendületű akcióregényről van szó, amely Kemp írói stílusának sajátja. Egyedül a Vader-Palpatine jelenetek erőtlenségét és súlytalanságát sajnálom, mert ez tényleg egy kihagyott ziccer volt (bár ide talán már Stover kellett volna...) A Hera-Cham dologgal kapcsolatban szerintem eléggé meg volt kötve az író keze, aki így olyan biztonsági megoldást választott, hogy a későbbi Rebels-epizódokkal ne ütközött (azt vettem észre, a Story Group sem feltétlenül következetes egy-egy eset kapcsán).

Dzséjtnek a regény alapjainak kapcsán, miszerint nem volt tétje és ez elvesz az értékéből, alapvetően igaza van, de maga a regény szerintem is egy jó olvasmány volt, remek akciókkal.

Az viszont engem is zavart, hogy a könyv címe abszolút nem fedi a történetet, mert a két Sith is csupán kettő a néhány karakter közül, akik körül bonyolódnak az események, pl. semmivel sem jelentősebb szereplők, mint Cham vagy Belkor.

A Carrion Spike-nál éreztem, hogy Tarkin nem kerülhet ki vesztesként az ügyből, A Gorse-nál pedig nem volt nehéz megjósolni, hogy mi lesz Hera és Kanan sorsa.

Mindegyik mutat valamilyen szinten új helyzetet. Még a Sith Nagyurak is, mert Vadert és az Uralkodót nem láttuk eddig elvágva a hadseregtől, ahogy az életükért küzdenek és lázadók üldözik őket. Illetve volt ehhez hasonló a Dark Horse Darth Vader képregényeiben, de ott más erők elől kellett menekülniük.

Számomra Vaderék menekülése a leggyengébb szála a könyvnek, a többi egy jó kis akciósztori.

Valahogy a Vader és Sidious akciójeleneteket élveztem a legjobban.