John Williams

[lokatelli]

Ja, értem.

[SimonZ]

Éljen Williams. Méltó az elismerésre. Rózsa Miklósnak és Shore-nak is nagyon örülök.

 

A koncert kezd kicsit eldurvulni. 20 ezerért az ember három napot tölt a Celebration Europe-on, amihez hasonló még sose volt a kontinensen, 10 ezerért meg meghallhathat egy cirka kétórásra becsülhető koncertet... Azért ez meeredek egy csöppet...

Ma írok nekik, hogy mi lesz a részletes program, és hogy oszlanak meg a szektorok. Ha nem lesz kórus, és a HP szektor nagyon gáz helyen van, akkor megfontolandó, hogy kihagyjam...

 

Két videó, amit érdemes megnézni, vagyis inkább meghallgatni:

 

 

 

Az első egy kilencperces alkotás Joost Van Kerkhoven klasszikus improvizatőrtől: egy darab a jellegzetes Star Wars-témákból (főtéma, Duel of The Fates, birodalmi induló, Across...). A második egy másfél perces részlet, a Cantina Band-del indul, aztán birodalmi induló, és főtéma. Mindkét részletnek az az érdekessége, hogy nem egyszerű kotta alapján játszanak az előadók, hanem olyan kíséretet komponáltak a zenéhez, amely a lehető legpontosabban igyekszik visszaadni a nagyzenekari hangzást. Ez nagyon szembetűnő pl. a Duel of The Fates és a birodalmi induló esetében, ahol a netes kották játszása egysíkú pötyörészésnek tűnik ehhez képest. Az Across is fantasztikus így, zongorára alkalmazva, még akkor is, ha a közepén megakad egy kicsit.

Szerkesztve: 2007. Május 22. - SimonZ

[lokatelli]

Nagyon szeretem az ilyen zongorás youtube-os videokat!

Köszi Zoli!

[SimonZ]

Szívesen!

 

Sőt, egy kis klasszikus ajánló: beszéltünk a klubnapon Bartókról, akinek az alkotásaiból szintén merített Williams. Az első és a második zongoraverseny hangzik eléggé filmszerűen (néha kicsit horror ), főleg a harmadik tételek. És a Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre, ha jól emlékszem. Stílusukban ezek olyasmik, mint a Battle of Yavin.

[lokatelli]

Szuper, majd ezekbe is belehallgatok!

[lokatelli]

Most tudtam végignézni ezt a 9 perceset.

Hát nem találok szavakat.

Ez valami fantasztikus!

 

Néha valóban nem bírja tartani a saját ritmusát a csávó, de azt hiszem ezt simán elnézhetjük, mert ennyi billentyűt, fejben tartani és ujjal leütni nem kis feladat.

 

Az across-t jobb kézzel el tudom pötyögni, nekem még szokott is tetszeni, de ezekután már nem merek billentyűt leütni a zongorán, mert olyan szintú kontárkodásnak tűnik, hogy azt nem lehet szavakkal kifejezni.

[lokatelli]

Tegnapi koncert nagyon jó volt!

Negatívumból tegnap este még több maradt a fejemben, de mostanra már csak azt találom égbe kiáltó hibának, hogy nem biztosították a helyfoglalás nyugodt menetelét.

Ugye volt szó róla, hogy az SW jegy (a jobb helyekre) 10000 a HP jegy 7000.

Ezt senki nem ellenőrizte, hogy ki, hová ül és milyen jegye van, sőt Atlas jegyét le sem csekkolták. Mi (Plok, Atlas, Ki-Adi és én) SW jeggyel alig kaptunk normális helyet. Én Plokkal beültem valahová középre Atlasék széket hoztak, de valaki felállt és lestoppolták a helyét. De ezt elszámítva kellemes volt a koncert.

 

Egyes számok alatt kis műsorokat adtak elő. Superman megment egy sikító nőt a tetőn az ablakban. Indana Jones-szal jön be lovon a karmester. HP alatt dementorok riogatták a közönséget.

Számok között werk-filmekből adtak, az teljesen nem idevaló volt szerintem (Plok szerint is.).

Én fel voltam készülve minden furcsaságra a zenakart illetően, de kár volt aggódnom. Gyönyörűen játszottak.

Igazából az első felében nem klappolt minden apróbb pontatlanságok voltak. Nem voltak jók a váltások (mikor gyorsból váltanak lassúban vagy fordítva pl main theme azon részén mikor elcsendesül, majd megint gyors lesz.). Első részben a számok közti szünetek rosszul voltak megoldva a werkekkel, kicsit lapos volt.

 

Koncert második fele kicsit jobban volt szerkesztve. Zoli meg is jegyezte, hogy szerinte hangulatilag, nem volt jó például Indy után a Schindler. De szerintem itt pont az volt a jó benne, hogy egy intenzív szám után egy lassabb nyugodtabb szám ami alatt, tudtak lazítani. Így nem kellett minden szám után kimennie a karmesternek. Első részben feltűnően minden számután levonult, aztán jöttek a már 100szor látott werkek. Itt ez nem volt, csak a tapsot húzta egy kicsit. Tapsot a végén mi is húztuk ráadást mégsem adtak, ez egy kicsit lehangoló, taps csak akkor maradt abba, mikor már pakolták a hangszereiket, valaminek az ismétlését igazán megérdemeltük volna.

Most így röviden ennyi jut eszembe. Esetleg kérdezzetek, vagy várjátok meg hátha a többiek is benéznek, vagy Zoli is ír valamit.

 

Oroszlános udvar a mai fesztiválon, kívülről:

 

A mai rendezvény nem volt nagy durranás. Zolin kívül Rózsa Mikolóst bemutató előadáson voltunk bennt legtöbbet, elég lagymatagra sikerült. James Bondost csak fél füllel hallottam, de az sem tűnt olyan izgalmasnak. Persze volt néhány sztori, pl egyik felvételbe behallatszott a WC lehúzás, ezért szigorúan tilos volt WC-re menni felvétel alatt.

 

Volt egy kis lego sátor. Lehetett kis székeken legózgatni, ekkor gondoltunk Dzséjtre:

 

 

Minden egybevetve jó kis rendezvény volt még azzal együtt, hogy a mai rendezvény műsora sokkal flottabb, érdekesebb is lehetett volna. De legalább ürügyet szolgáltatott egy jó kis beszélgetésre találkozásra.

Koncert nagyon élvezetes volt. Élőben hallani John Williams zenéit örökké emlékezetes élmény.

[SimonZ]

Ahogy Lokatelli is írta, a koncert nagyon jó volt! Zeneileg, művészi és show-szempontból remekül megcsinált műsor volt ez, a gondokat inkább a szervezésbeli zavarok jelentették.

Az egyik zavaró elem az volt, hogy a közönséget a jegyen feltüntetett 19.30 helyett csak 20.15-kor engedték be az Oroszlános Udvarba. Addigra elég nagy tumultus alakult ki a bejáratnál. Nagyobb gond volt azonban, hogy elegendő szervező híján senki nem foglalkozott azzal, hogy a nézőket a megfelelő szektorokba irányítsa, így időnként az "aki kapja, marja" elv érvényesült: az emberek oda ültek, ahova akartak. Mi tiszteletjeggyel mentünk be, de így sem volt egyszerű helyet találnunk a SW szektorban.

A színpad mellett kétoldalt két vetítő volt felállítva, melyek több kamera képét közvetítették, időnként pedig bejátszásokat láthattunk werkfilmekből, valamint egy-egy film jeleneteit.

A rendezvény kb. 15 perc késéssel, 20.45 körül kezdődött, ahogy az egy komolyzenei koncertnél megszokott. (Előtte Hollósi Frigyes hangja némi Vader-szuszogás közepette elmondta, hogy mindenki kapcsolja ki a mobiltelefonját, különben ő fog gondoskodni róla, hogy ne zavarják az előadást. Ezalatt a kivetítőn látható mobil képét egy vörös fénykard vágta ketté.) Az 1984-es olimpiai fanfár volt a nyitószám, igen kellemes darab, tipikus Williams-mű, és remekül alkalmas arra, hogy az emberek figyelmét ráírányítsa a maestro sokoldalúságára: száznál is több filmzene megírása mellett olimpiai zenéket is komponált (sőt, komolyzenei darabokat is). Már ebből a számból megállapíthattuk, hogy a zenekar remek, a karmester pedig mély átéléssel végzi a dolgát (időnként ugrálva). A műsorvezető (aki tulajdonképpen csak egyszer szerepelt) ezután felolvasta John Williamsnek a közönséghez írott levelét, majd egy rövid bejátszást láthattunk a Baljós árnyak extra lemezéről: azt a részt, ahol Williams a Duel of The Fates-t dirigálja. Ez szerintem sem kellett volna, mert ráhangolásnak nem volt az igazi. A következő darab nem más volt, mint a Star Wars főtémája. Nagyon szépen szólt, bár én a gyors részeket kicsit túl gyorsnak éreztem. Közben nem vetítették a képeimet, de látva a műsort, nem is illett volna bele, úgyhogy jobb, hogy nem tették. A kezdés különösen jól sikerült: egy fénykard bekapcsolásának hangjára a karmester a közönség felé fordult, majd meglengette párszor a pálcáját - ezeket a mozdulatokat a fénykard jellegzetes zümmögése kísérte.

Ezután megint egy werkfilmrészlet következett, arról, hogy született meg a Harmadik típusú találkozások öt hangjegyből álló, jellegzetes témája, majd a Reszkessetek, betörők zenéjét hallhattuk, egy gyermekkórussal megtámogatva. Közben a film néhány képkockáját láttuk a kivetítőkön, ami sokat adott a filmzenei hangulathoz.

Megint egy werkfilm következett, az Indiana Jones-ban használt szerelmi témákról, majd a Jurassic Parkot adta elő a zenekar. A következő werkfilmrészlet a Kapj el, ha tudsz-ról szólt, és utána ebből a filmből hangzott el egy zenerészlet. (Ezen meglepődtem, mivel nem sűrűn szokták játszani Williams ezen munkáját.)

A következő darab a Hook volt. Régen vártam már, hogy élőben hallhassam ennek a filmnek a zenéjét, mely nagy kedvencem (mármint a zene, nem a film ? azt nem is láttam). A koncerten egy szerkesztett darabot hallhattunk, mely a zenei CD-n ilyen formában sehol nem hangzik el. Ebből a lassúbb melódiákat hiányoltam: amikor azok következtek volna az eredeti számban, mindig gyors dallamokra váltott a zenekar.

Az első részt a Superman zenéje zárta. Közben egy emeleti ablakból vörös villogást pillantottunk meg. Az egyik néző, akit már korábban kiszúrtam, és némiképp Clark Kentre emlékeztetett, lerántotta öltönyét, és láthatóvá vált az alatta megbújó Superman-jelmez. Berohant a Galéria épületébe, majd fel is bukkant a tetőn, kimentette a nőt, akit ki is hozott a közönség elé. Ezután 20 perc szünet következett.

Ekkor derült fény egy újabb zavarra: a vécék száma nem bizonyult elegendőnek, nekem 10 percet kellett várnom, mire sorra kerültem. (A női vécé helyzete sokkal rosszabb volt, ott szerintem 15-20 perc volt a minimum.)

A szünet alatt felhúztak egy 16 méteres vásznat a zenekar elé, és mialatt CD-ről hallhattuk a Cápa zenéjét, a vászonra zöld lézerrel egy, a távolban úszó cápa képét rajzolták ki. A cápa a zeneszám alatt többször is megközelítette, végül pedig lenyelte a közönséget.

Ezután ismét a zenekaré volt a szerep. A karmester (Stephen D?Agostino, mielőtt elfejejteném megemlíteni a nevét) a helyére vonult, majd lövéseket hallottunk. A karmester ijedten fordult a közönség felé, aztán egy újabb lövés után - biztos, ami biztos - kirohant az Oroszlános udvarból. A szólista, Oláh Vilmos hegedűművész átvette a vezénylő szerepét, és intésére elkezdődött az Indiana Jones-téma. Ezután lónyerítést hallottunk, majd Indy lovon hozta vissza az elmenekült karmestert, aki ezután folytatta a vezénylést. Talán ez volt a legsikerültebb show-elem a műsorban, nagyon tetszett a közönségnek. D?Agostino különösen jól játszotta a szerepét: tényleg nagyon ijedt arcot vágott, mielőtt elrohant - megjegyzem, igen sebesen.

A következő darab egy igazi kincs volt: a Schindler listája főtémája, ahol nagy szerep jutott a szólistának. Ez volt az első zeneszám, ami óriási tapsot kapott (a többi eddig "csak" normálisat). A siker nem csoda, ez a zenemű bőven megérdemelte az Oscar-díjat, igazán koncertre termett darab.

A sikerszéria folytatását a Harry Potter jelentette: ezt is hatalmas tapssal díjazta a közönség. Ezt már hallhattam a Művészetek Palotájában tartott koncerten is, és ott is osztatlan sikert aratott. Hiába, Williams meseszép varázsvilágot teremtett ezzel a muzsikával - kár, hogy a 4-5. részek zenéjét már nem ő szerezte. A hangulatot fokozták a gólyalábakon felbukkanó, görcsös kezű dementorok, melyek a közönséget ijesztgették; még jó, hogy senkit nem akartak megcsókolni, mert pálca csak a karmesternél volt, ő meg nemigen hajlott a patrónusbűbáj végrehajtására.

Egy gésa emlékiratai - ez volt a következő darab, az utolsó előtti a hivatalos programból. Nagyon szép zene, de a közönség szemlátomást nem ismerte nagyon a filmet, így nem díjazta kellőképpen ezt a zenét. Nem így az utolsónak kiírt műsorszámot, az E.T. zenéjét. Ezalatt is képeket láthattunk a filmből. Nos, számomra ez volt a legszebb darab. Elvarázsolt, főleg a képkockákkal együtt. Óriási sikere volt, méltán. Nekem valahogy ez adta vissza leginkább a "filmzene" műfaját. A való életben a nagy pillanatok mindig csendben zajlanak, szemben a filmekkel, ahol a gondolatok, hangulatok életre kelhetnek, hallhatóvá válnak, és a zene beburkolja a világot, amit látunk a vásznon. Erről szól a filmzene, és ez ennél a számnál valósult meg talán a legtökéletesebben.

Az első ráadás a Hegedűs a háztetőn volt. Ez ugyan csak adaptáció Williamstől, de ez hozta meg számára az első Oscar-díjat. A Nemzeti Galéria tetején állt és "zenélt" egy Hegedűs, bár a hangszert valójában Oláh Vilmos szólaltatta meg.

A záródarab a birodalmi induló volt. Ezalatt bevonult Darth Vader néhány rohamosztagossal és Leiával, továbbá végszóra felbukkantak a dementorok, Indy és Superman is. Az induló szépre és erőteljesre sikeredett, bár ezt is gyorsnak éreztem helyenként. Amikor véget ért, levezetésként a Star Wars végefőcímét hallhattuk, majd hosszas taps után levonult a zenekar - nagy kár, hogy nem ismételték meg az egyik zeneszámot, ahogy az ilyenkor lenni szokott.

Összességében azt mondhatom, remek előadás volt a tegnapi. Nagyon jól éreztem magam, az apróbb zavarokat pedig képes volt feledtetni a remek műsor - ebben mindenki egyetértett, akivel tegnap és ma beszéltem.

 

A mai fesztiválról később szerintem írok egy szösszenetet, de lehet, hogy inkább majd a saját topikomba.

[Rog]

A következő darab a Hook volt. Régen vártam már, hogy élőben hallhassam ennek a filmnek a zenéjét, mely nagy kedvencem (mármint a zene, nem a film ? azt nem is láttam).

Szerintem nem vesztettél vele semmit.

[MissKarrde]

Srácok, köszönet a beszámolókért, remek volt olvasni, ha már nem lehettem ott

[lokatelli]

Terveztem, hogy egy kicsit részletesebben írok a koncertről, hasonlóan, mint ahogy Zoli tette. De nem akartam sokat váratni, így elsőre csak amolyan hangulatjelentést próbáltam írni, amíg friss volt az élmény. Mára már meg tudtam emészteni azt a rengeteg impulzust, ami akkor ért.

 

Először írnék a karmesterről. Zoli szerint: ?mély átéléssel végzi a dolgát?. Szerintem kicsit túlzásba vitte, pl az ugrálás nekem egyáltalán nem tetszett. Kicsit túljátszotta szerintem, és nem vezényelt olyan elegánsan, ahogy én elvártam volna. Teszem, hozzá, hogy nagyon kevés karmestert láttam (élőben ez volt az első, ha jól emlékszem), de például aki a Himnuszt szokta vezényelni (nagyon híres, de nem ugrik be a neve sorry) vele össze sem lehet hasonlítani azt az eleganciát. Az intenzívebb részeket például úgy dirigálta, hogy hátulról úgy nézett ki, mintha rácsokat rázná két kézzel, de Zoli például sokkal közelebbről meg tudta figyelni, mint én. Na mindegy alapjában véve nem lett ezáltal ellenszenves, de belőle a kevesebb több lett volna számomra. Azért elkértem az autogramját a műsorfüzetre (amit szintén nagyon nehezen lehetett szerezni, a producertől kellett kunyerálni), mert az kétségtelen, hogy kiváló munkát végzett a zenekarral. Kitűnően beszél magyarul, amerikai létére, magyar felesége van, jó pár éve itt él, a műsorfüzetből pedig kiderül, hogy rengeteg helyen fellépett már Európában.

Az olimpiai zenét gyönyörűen eljátszották. Én nem vártam, hogy ilyen tökéletesen tudják majd eljátszani a zenéket.

 

Star Wars főtéma, kicsit kapkodós volt. Ilyen gyorsan még sosem hallottam talán, viszont a lassú részek, meg ezáltal még lassabbnak tűntek, mint kellett volna, de azok naggyából tartották az eredeti ritmust. Mikor gyorsból lassúba váltottak, vagy lassúból gyorsba lehetett látni/hallani olyanokat, akik elkéstek, lemaradtak. De elvétve akadt ilyen, de pl a rézfúvósokból, már egy is meghallatszik az SW-nél főleg. Vonósoknál nem hallatszott, csak látni lehetett, hogy később emeli a többinél, de belőlük, annyi van, hogy elenyésző.

 

Reszkessetek betörők: Gyönyörű karácsonyi stílus, melyhez a vetített képek egyáltalán nem passzoltak. Daniel Stern vasalóval bevert képpel a karácsonyi csilingelés alatt. Talán ez volt a legkevésbé egyben. Ezt játszották a legkevésbé jól. Rengeteg részből áll, ugye van kórus rész is, vannak lágyabb csilingelősek, és intenzívebb vonós részek. Ezeket nem sikerült teljes mértékben egybe fésülni. Nem volt rossz, de nekem ez tetszett legkevésbé.

Talán az is közrejátszik benne, hogy hiányzott nekem hiányzott egy furulya(vagy fuvola nem vagyok sajna tisztában a hangszernevekkel) flóta a zene legjobban magával ragadóbb részénél. Egyébként hasonló hiányzott az Indy-nél egyszer, majd kétszer és az ET-nél, szóval lehet, hogy egy hangszerrel kevesebbet hoztak. Pedig voltak legalább 4-en.

 

Jurassic Park: Ez tökéletes volt. Elsöprő erejű. Gyönyörű. Nincs is mit írni róla. Élőben nagyon tetszett. Látszott, hogy a zenekarnak ennyi belerázódás kellett azért nem volt tökéletes pl az előző. Talán csak annyit, hogy mikor vége volt beraktak egy T-rex üvöltést, ami hazavágta az áhítatos hangulatomat. Nagyon erőteljesen volt befejezve, erre a T-rex még erősebb volt. Ez nem passzolt nekem oda.

 

Kapj el, ha tudsz: Ez tipikusan olyan zene amit a film miatt szeretek. Magába ez a Jazzes stílus nem lenne a kedvencem, de ha beugrik DiCaprio csibészsége és maga a film hangulata, annyira imádom, hogy azt nem tudom elmondani. Erről egyáltalán nem tudtam, hogy lesz. Nagy meglepetés volt. Egyik poszteren sem volt megemlítve, csak a műsorfüzetben, de azt csak a koncert után szereztem. Azért is örültem annyira ennek, mert ez a Jazzes hangzás annyira különleges, hogy az ember el sem tudja képzelni, hogy ezeket a hangokat valóban szinfónikus zenekar adja elő, inkább valami Jazz bandát képzel előadónak. Talán egyedül ide passzolt a Werk-film, mert itt nagyon érdekes dolgokat mondd Johnny a zenéről, de az a rész nem kellett volna, mikor Spielberg már azt részletezi, hogy korabeli slágereket használtak fel.

 

Hook: Hát bevallom nem a kedvencem. De igazából a film miatt. Valahogy annyira nem méltó az a film ilyen magas színvonalú zenéhez. Mondtam is Zolinak, ha tetszik neki a zene meg ne nézze a filmet, mert elrontja. Annyira lehúzza nálam a film a zenét, hogy amikor hallom csak az idegesítő sztori ugrik be, vagy a rosszabbnál rosszabb ötletek. Szegény Dustin Hoffman sem tudja megmenti, ahhoz keveset szerepel, bár az ő szála is marhaság, ha végig gondolja az ember. Igazából a Pán Péter mese sem a kedvencem ez is benne lehet, egyedül egy régi Kacagórás Görög Lászlós magyar feldolgozás jött be. Spielbergnek viszont kedvence a téma vélhetően ezért komoly a zene ennyire. Már a 80-as évek közepe óta akart csinálni Pán Péter feldolgozást, még Michael Jacksonnal, amolyan Musical szerűt 8 dalt meg is írt Williams, de az a film sosem készült el, a dalok átdolgozva viszont bekerült egy Pán Peter musicalbe. Mindenesetre azért egy nagyon jó kis ?gyakorlás? ez. El lehettet benne lőni olyanokat amikből később az Across lett, vagy a Flag Parade az ep1-ben vagy HP témák kezdetleges vonásai is benne vannak.

Visszatérve a koncertre elég érdekes és szokatlan változata volt ide összeszerkesztve. Így még sose hallottam. A legpergősebb rész helyett tök más kezdek játszani, majd minden figyelmeztetés nélkül Hook kapitány témája elég vidám formában beleugrik a képünkbe, majd vissza. Így nem szerepelt semmilyen rögzített anyagon, amit már hallottam volna. Kicsit összevissza volt, de jó.

 

Superman zárta az első részt. Remek show volt közben. De a remekül volt előadva Superman legyőzhetetlenségét hirdető szuperhős téma. Nem Hiába ez John Williams kedvence. Biztos sok képregényt olvasott gyerekkorában vagy ilyesmi. Ebben az időszakban már tökéletesen működött a zenekar.

 

A műsor első fele nagyon szórakoztató volt. Bár nem tudták megtalálni a tökéletes egyensúlyt a számok közti szünetekben. Ebből a szempontból a második rész jobban volt szerkesztve, mert ott a ?színpadon? pihentek a zenészek. Erőteljesebb zenék között lassabb számok voltak, így a karmester nem volt olyan gyakran fel, meg le. Második részben csak egyszer ment le ha jól emlékeszem, az első részben pedig szinte minden szám után, de volt hogy csak kettő után ez megtörte a folytonosságot, ehhez képest a második rész beszippantotta az embert.

 

Szünetben egy érdekes aranyköpéssel felérő utasítást kaptunk a Producertől: ?Kérem, hogy a show-műsor sikeres lebonyolítása érdekében segítsék a művészek munkáját és biztosítsák a járásokat? szabadon hagyni.? Majd ezután a Cápa dallamai ültették helyükre a nézőket es lézer-show kíséretében. Hatásos volt mindenki rövid időn belül helyet foglalt. Plokkal sajnáltuk, hogy nem játszották el élőben .

 

Indiana Jones: Itt is remek történetet kreáltak a zene köré. Zoli már vázolta, ezért én mellőzném. Talán ez volt a legötletesebb. Mikor a hegedű szólista intett be a zenekarnak eszembe jutott a Sztracsatella végéről az a jelent, mikor Kern (aki karmestert alakít) magában gondolkodik amíg a szólista játszik, majd persze nagyon látványosan lemarad, de az előadás zavartalanul zajlik tovább. Ekkor megjegyzi: Úristen majdnem elaludtam, nem baj ezek nem vesznek észre semmit. Ez a zenemű akkor is lemegy, ha nincs itt senki a karmester helyén.

Szóval így kezdtük el az Indyt. Nagyon jól szólt. Öröm volt nézni a hangszereseket. Ahogy a vonósok egyszerre mozognak, vagy a rézfúvósokat. Olyan volt ez mint az Indy filmek magával ragadó, laza és könnyed. Szép is volt persze, ahogy Marion témájába átmentünk, majd vissza a szokásos Indys befejezésre.

 

Schindler listája: Ezt a zenét filmen kívül talán nem igazán lehet átélni. Itt viszont tökéletesen sikerült. Oláh Vilmos szólista gyönyörűen játszotta a szólókat, és mindenki kellő komolysággal kezelte. Nagyon szép volt, ha egy kicsit túlozni akarok már-már könnyfakasztó.

Zoli egy kicsit elhibázottnak tartotta, hogy egy vidám után játssza el a zenekar, de szerintem a folytonosság miatt tökéletes választás, mert itt kipihentették az Indy-t és így óriási kontraszt volt a két darab között így még jobban átélte és élvezte az ember a zenét. Az ember azt hinné, hogy nem egy koncertre való szám, de pedig ez kötelező darab. Ez kapta az első óriási tapsot, legjobban volt eljátszva az E.T. mellett. Szerintem ez a kettő volt a legjobb, és másik nagy tapsot a kedvenc űrvendégünk kapta.

 

Harry Potter: Nem a legelőnyösebb zenéket játszották. HP1 cd-jéről az első két szám a Prologue és a Harry?s Wondrous World. Bár ezeket szokták játszani koncerteken mégis vannak sokkal koncertre valóbb Potter zenék is. Erőteljesebb zenét kellett volna választnai, mert így a Potter igen erőtlen volt, pláne Schindler után. Ráadásul a dementorok is ilyen lágy zenékre jöttek be, az elején. A vége felé alkalmasabb zenei részek voltak ahol bejöhettek volna. De azt tegyük hozzá, hogy baromi jól néztek ki. Viszont aki kszilofonon játszott (mondtam, hogy hangszernevekben nem vagyok jó, szóval nem biztos, hogy ez a neve) az minden dicséretet megérdemel. Sokat mutatta a kivetítő és úgy pörgött az ujja, hogy csak na.

 

Ezután a legkevésbé ismert Egy gésa emlékiratait csodálhattuk meg. Nagyon jól játszották, kicsit itt is variáltak, mint a Hooknál, ha jól emlékeszem még a cd-re. Nagyon összetett darab nagyon egyben volt, de itt a zenekar már tökéletesen muzsikált. Nem lehetett kifogásolni ekkortájt már semmit. Közönség ezt értékelte legkevésbé, kicsit későn tapsolta meg, bár ezt elősegítette, hogy elég furcsán lett vége.

 

E.T. Abban volt egyedülálló, hogy talán csak ez az egy szám szerepel egy-az-egyben így a filmben. Szóval itt egy tökéletes filmzene részlet volt, nem csak a téma, nem furcsa egyveleg, hanem a film cselekményének a végéről az izgalmas üldözéses rész. CD-n a szám címe: Escape, Chase, Saying Goodbye. De az Escape nélkül játszották, vagyis a cd-n lévő szám kb 4. percétől.

Egyszerűen nem találok szavakat. Nekem ez tetszett a legjobban. Itt brillírozott a zenekar. Zene nagyon jól adagolta az érzelmet, és a felszabadult ET témát.

Elsöprő erejű tapsot kapott. Itt állította fel a karmester külön-külön a hangszereseket.

 

Hegedűs a háztetőn: Ez a John Williams adaptáció Johnny azon mesterműve, amikor a saját stílusa nagyon kijön egy más szerző által írt zenén. A filmben nagyon kitűnik Johnny nyers erőteljes, de mégis kiforrott stílusa. Ahhoz tudnám hasonlítani, annak aki kevésbé tudja megkülönböztetni stílusokat, mint pl az ep4 Halálcsillag témája. Szóval ez a stílus nagyon felfedezhető a Hegedűs filmzene score-on. Koncerten a jól ismert Ha én gazdag lennék ment le.

 

Majd lélegzetvételnyi szünet sem volt talán és belecsapott a Birodalmi indulóba D?agostino. Ezt is olyan sebességgel nyomta, hogy nem irigyeltem a zenekart. Ezt kicsit sajnálom, mert nagyon szívesen elnézegettem volna a hangszereseket, de nem volt rá idő, mert vége is volt. Mivel ezt szánták finálénak itt bejöttek a dementorok, rohamoszik, Superman, meg mindenki. Szóval a dementoroktól ha akartam volna sem tudtam alaposan megfigyelni a zenekart.

Óriási tapsot kapott a Birodalmi induló (ami mögé persze oda volt csapva a Throne room és a felirat zene, de a Throne roomos menetelés nélkül, csak a nyakba akasztós résztől). Ahogy, az egész műsor, úgyhogy piszokság, hogy nem volt ráadás. A kitartóbbak addig tapsoltak amíg el nem kezdték pakolni a hangszereket?

 

Mindent egybevetve, hihetetlen jó volt a koncert. Óriási volt.

Ahogy Zolit persze ezt is felvettem, szóval, meghallgathatjátok, de csak saját felelősségre, mert néhol nagyon recseg a mélyhangoktól. De a lágyabb számok, a Potter, Reszkessetek betörők, Hegedűs a háztetőn vagy a Schindler szépen. Néhol élvezhetően szólnak.

Persze az SW-k az iszonyatos hangerő miatt az egyik legrecsegősebbek. Szóval hangerővel vigyázni, és tessék jó szórakozást.

Szóval leellenőrizhetitek, hogy igazam van-e, de erről mindenkinek pssszt. 1 2

[Ody Mandrell]

Jó írás lokatelli! Zolival nézted a koncertet? Nem tán tiszteletjegyet kaptál?

[lokatelli]

Jó írás lokatelli! Zolival nézted a koncertet? Nem tán tiszteletjegyet kaptál?

Nem én Plok mellett ültem, csak Zolival másnap megdumáltuk. Az hiszem azt bele is írtam a karmesteres résznél, hogy Zoli jobb helyről figyelhette a maestrot.

[Bomarr]

Gratula lokatelli!!! Ez aztán az élménybeszámoló!

[lokatelli]

Örülök, ha tetszett.

[Ody Mandrell]

Sok a negatív beszámoló a koncertről.

[SimonZ]

Olvastam őket a Homárban... Egyesek túlzásba esnek, de a beengedés késése és az ültetési rend hiánya kétségtelenül komoly hiba volt. Reméljük, legközelebb majd figyelnek rá.

A 16 méteres cápa speciel megvolt, csak a levél írója lelépett, és eszébe sem jutott, hogy az a 2. részben lehetne.

Ami a hangosítást illeti: mivel a rendezvény szabadtéri volt, és az Oroszlános Udvart nem a tökéletes akusztika, hanem az esztétika jegyében építették, nem tudom, hogy lehet felróni, hogy a zenekart hangosították. Ha nem hangosították volna, a közönség fele szerintem semmit nem hallott volna. Tudván, hogy nem fedett koncertteremben, és nem is az epidauroszi színházban van a rendezvény, erre azért lehetett számítani...

[Oldfighter]

Gondolom a tag a 11000 forintos jegyért némi minőséget és szervezettséget is elvárt volna. Tényleg gáz az amiről ír. A "bunkó magyar" megint bizonyított. Lásd koncert közbeni büfézés ésatöbbi.

[Obi1]

Gondolom a tag a 11000 forintos jegyért némi minőséget és szervezettséget is elvárt volna. Tényleg gáz az amiről ír. A "bunkó magyar" megint bizonyított. Lásd koncert közbeni büfézés ésatöbbi.

Én épp ezt nemértem, hiszen kifizettek 20 ezer forintot a jegyekre, de lelépnek félidőben.

[lokatelli]

A starwars.hu beszámolója a koncertről.

 

Plok beszámolója közelebb áll az én álláspontomhoz, mert a szervezési hiányosságokat nem tudja feledtetni a koncert tökéletessége. Molnár Gábor beszámolója valamivel elnézőbbre sikerült. De a koncert hangulalált visszaadja az írása, amit részletesen felelevenít. Bár elég rövidrefogja a szervezésbeli hiányosságokat.

 

Mondjuk jó helye volt, ha Superman kettővel mögötte ült. Ahonnan mi néztük az első sorból ugrott Superman.

[lokatelli]

Egy Pletyka látott napvilágot a jwfan.neten, hogy lehet, hogy a Maestro visszatér a Harry Potter utolsó részében.

 

Még semmi megerősítést nem nyert a hír, de már az feletébb érdekes, hogy ez egyáltalán téma lehet még HP fronton.

 

Én nagyon örülnék neki, ha az utóbbi HP részek szétbarmolt zenéjét a végére egy kicsit összefognák és méltóképpen búcsúzna ez a sorozat.

[MissKarrde]

Már én is olvastam a hírt, és nagyon örülnék neki, ha övé lenne a 7. rész. Pont a befejezés, szerintem ínyencfalat az összes rész közül

[Darth Krande]

http://nyiregyhaza.mconet.biz/kultura/varn...a_3_347713.html

 

 

HP7: jó lenne.

[SimonZ]

Hmmm, nem lenne rossz meghallgatni.

 

Tényleg szép lenne, ha visszatérne a maestro a varázspálcához, de szerintem ez inkább csak pletyka, ráadásul talán korai is. És még Williamsnek is nehéz lenne helyretenni azt a (szerintem, némi túlzással) förmedvényt, amit most Potter-zenének neveznek. Vagy egyszerűen elfelejti, amit mások a 3. film után írtak, és úgy folytatja, mintha nem készült volna közben 3 másik zene is...

OFF: Több helyen olvastam a neten, hogy az emberek nagyon elégedettek a Potter 4-5 zenéjével, és kiválónak tartják... Jó nekik.

[Darth Krande]

No, akkor elmegyek megnézni van-e még jegy...

[Darth Krande]

Kész az élménybeszámoló. Elküldtem Atlasnak, de azért biztos ami biztos alapon ide is felrakom....

 

 

?De hát hogyha oly szépen szól orgonán,

akkor miért ne játszhatnám orgonán??

 

Valamikor szeptember közepén történt, hogy egy buszmegállóban érdekes koncertplakátot vettem észre: Bach-tól a Harry Potterig. Varnus Xavér zenél a Zsinagóga orgonáján. Nosza, gondoltam, ez jónak ígérkezik, megnéztem jobban a műsort: lehet-e, hogy John Williams életművéből Pottert eljátssza, szeretett űrfantasynk zenéjét meg nem? Hát persze, hogy nem lehet! Rohantam is jegyet venni, 3990 Ft volt, helyfoglalás az érkezés sorrendjében. Az eladó hölgy kedvesen figyelmeztet, hogy legalább egy órával előtte legyek ott, mert biztonsági okokból lassan lehet csak bejutni.

2007. október 28-án este tehát egy jóleső ?Mi lesz ebből?? ?hangulattal léptem át a fémdetektoros kapuk egyikén. Azt sejtettem, hogy a jegyvételt megbánni nem fogom, de azt nem, hogy ilyen remek hangverseny lesz.

Este hétkor, azaz egy órával előtte már csak a karzaton volt hely, kint meg kígyózott a belépésre váró tömeg. Hála az Erőnek, én ekkor már bent ültem a legjobb helyek egyikén!

A padokon A/5-ös papíron várt a műsor, rajta egy kedves kérés, hogy az Equinox végéig ne tapsoljunk. Merthogy addig egységes volt a zene, áradt az orgonából és a zenekarból, egészen attól a pillanattól kezdve, hogy Xavér az első akkordot megszólaltatva a hangszerén jelképes két másodperc alatt elcsendesítette a gyanútlanul várakozó közönséget. Jártam már néhány komolyzenei koncerten, de ilyen fegyelmezett közönséget még sehol nem hallottam! Na persze, hol az a mobiltelefon, ami szóhoz juthat egy ilyen impozáns hangszer mellett?

Jean-Michel Jarre Oxygene című, eredetileg szintetizátorra és más elektronikai ketyerére írt darabja adta meg az alaphangulatot, aztán következett Fekete László főkántor előadásában a Kaddish, két részletben, a kettő között Xavér improvizációival. Bevallom őszintén: nem vallási okokból mentem pont a Zsinagógába. Épp ezért éreztem át nagyon az orgonaművész ars poeticáját: ?Jó zene van, és rossz zene.? A Kaddish egyértelműen az első kategóriába tartozik, mint gyakorlatilag minden, amit Varnus Xavér orgonál. Közvetlenül utána jött az Equinox, szintén Jarrétól. Aztán meg a jól megérdemelt, őszinte, hálás taps.

Varnus Xavér az a fajta művész, aki szívesen beszél a közönséghez, és ezt a tapsvihar elültével meg is tette. Beszélt a komoly-és könnyűzene közti mesterséges különbségről, arról, hogy sok ?klasszikus? zeneszerző szívesen írt és játszott a maga korában szórakoztató zenének számító darabokat (igaz, hogy ezeket a hálátlan utókor a komolyzene kategóriába száműzte). Aztán mégis, mintha elszakadt volna egymástól a kettő?Leonard Bernsteint annak idején kis híján eltanácsolták a Metropolitan éléről, amiért musical-kottát merészelt a zenészei elé tenni. Pedig hát nem mindegy, hova soroljuk, ha egyszer jó?! ?A művészet egy nagy védőbeszéd a szépség oldalán? állította az orgonista, és egy zsinagógányi ?esküdt? előtt folytatta minden idők alighanem legnagyszerűbb ügyvédi szónoklatát. Meg is győzött valamennyiünket.

Gustav Mahler Adagietto-ja a Halál Velencében című filmből ismert, Xavér egy másik Thomas Mann ?írást, A Buddenbrock- házat is említette, mint témában, hangulatban ide illő alkotást. Végül, a szünet előtt utolsónak, eljátszotta az 1492- A Paradicsom meghódítása zenéjét Vangelistől. Az orgonán és művészén kívül meg kell említenem a Sir Solti Rézfúvós Együttest és a Talamba Ütőegyüttest, valamint az őket vezénylő és a zenéket orgonára átültető karmestert Szentpáli Rolandot.

Szünet után megint nem kellett az emberi hangnak szót kérnie, az orgona megtette. Henry Purcell: A dán régens indulója épp elég drasztikusan hallgattatta el pár pillanat alatt a közönséget és kényszerítette némaságba a maroktelefonokat. Utána megint Xavér mesélt, Johann Sebastian Bach-ról: kilenc kötetnyi zenét írt csak orgonára, köztük különböző hangnemekben fúgákat, prelúdiumokat, amiket aztán a tizenkilencedik században vált szokássá összetartozó darabokként játszani. Úgyhogy megszólalt a h-moll prelúdium, air és fúga, az orgona elkápráztatott, az akusztika lenyűgözött. Hidas Frigyestől következett az Andante és Toccata, amit a szerző a Művészetek Palotájának a megnyitójára írt, direkt Varnus Xavér számára. És milyen jól tette!

Ha már megnyitók, a következő műsorszám Camille Saint-Saens-tól egy Prelűd volt. A francia zeneszerző a Dohány utcai zsinagóga megnyitóján, elsőként játszott ezen a Budapest szíveként lüktető impozáns hangszeren. Kellően meghatódunk, Xavér pedig mesélni kezd a készülőfélben levő albumáról, aminek a címe eredetileg ?Bach-tól a Csillagok háborújáig? lett volna, ha a Harry Potter és a Titkok Kamrája filmben szereplő kisfia bele nem kérdez, hogy ?Akkor már miért nem Harry Potterig?? Tekintve, hogy mind a kettőt John Williams írta, igazán semmi okunk elszontyolodni. Ráadásul a ?Két zenekari közjáték a Harry Potter című film kísérőzenéjéből? olyan jól szólt, hogy attól féltem, ezt már nem lehet fokozni. Később persze kiderült, hogy Varnus Xavér még erre is képes.

A Sir Solti Rézfúvós Együttes és a Talamba Ütőegyüttes, valamint a karmester Szentpáli Roland kis pihenőhöz jutott: Marcel Dupré H-dúr prelúdium és fúgája alatt lélegzetvételnyit szusszanhattak a hangverseny csúcspontja előtt.

A fúga végén Varnus Xavér kedvesen lenézett a közönségre, és ennyit mondott: ?A Csillagok háborúja zenéjéhez meg nem kell semmit hozzátenni!?

Nos, én már hallottam ezt a zenét számtalanszor otthon, rengetegszer moziban a legjobb hangrendszerekkel, és kétszer élőben. De így még soha. Az Episode IV nyitózenéjénél komolyan úgy éreztem magam, mint aki eddig csak fél füllel hallotta ezt a jól ismert, ragyogó zenét, mint aki most hallja először igazán. Impozáns, magával ragadó, elképesztő, letaglózó hatás.

Luke és Leia témája következett, őszintén bevallom, nem tudtam azonosítani, hogy a filmeposz melyik jelenetéből, mindenesetre nem értem, a Maestro miért nem írt bele eredetileg is orgonát. Talán, hogy ezt a megtiszteltetést a magyaroknak hagyhassa? Mindenesetre úgy szólt, mint egy álom. Mint egy összhangzattanilag megkomponált, tökéletes álom, amilyet csakis egy SW-rajongó képes álmodni.

És akkor jött a Birodalmi induló. Impozáns, fenséges, tiszteletet parancsoló. Egy valódi csillagromboló sem adta volna jobban át a hangulatot. Drasztikus, földbe döngölő erejű. Azelőtt azt hittem, hallottam már a Birodalmat teljes pompájában. Hát bevallom, csúnyán tévedtem.

Újabb csodálatos dallam következett: a Skywalkerek, az Erő témája, az Új remény ünnepi ceremóniája és a finálé. Lenyűgözött, magával ragadott, szinte azt vártam, hogy elsétáljon a padsorok között Luke, Han és Csubakka. Ezért az érzésért éri meg rajongónak lenni, és bár úgy láttam, a közönség nagy része nem ment el negyedszer is megnézni a filmeket moziban, mégis teljesen magával ragadta őket a koncert. Talán akad közöttük, aki azóta (vagy akkor) szeretett bele a Csillagok háborújába. Vagy legalább a zenéjébe.

Hivatalosan levezetésként Aram Hacsaturján Kardtánca következett, szép volt, jó volt, de hadd legyek telhetetlen: a Duel of the Fates-nek jobban örültem volna. Utána Xavér elénekeltette velünk a Tavaszi szelet, végül ráadásként eljátszottak egy ismert dallamot Charpantier-től.

Hódolatom az orgonának. Hódolatom az orgonistának.

Utána sikerült pár szót váltanom a karmesterrel, megmondanom neki, hogy tapasztalt SW-rajongó létemre ilyen jót még nem hallottam, mire ő azt válaszolta, hogy decemberben veszik föl a következő CD hanganyagát, onnantól már csak a Sony ?n múlik, hogy mikorra kerül a boltokba. Úgyhogy, figyelem, új Star Wars CD a láthatáron!

Szerkesztve: 2007. November 2. - Darth Krande

[Ody Mandrell]

Remek beszámoló! Imádom az Orgonát, és JMJ Oxygenjét nagyon meghallgatnám ebben a verzióban!

[Darth Krande]

JMJ Oxygenjét nagyon meghallgatnám ebben a verzióban!

Keress meg MSN-en

[Pildi]

Krande, fantasztikus lett ez a beszámoló! Hogy én ilyen plakátokat miért nem veszek észre?! Minden bizonnyal (legalábbis az SW részét tekintve) sokkal jobban megérte volna minden szempontból erre a hangversenyre jegyet váltani, mint az augusztusi John Williams tiszteletére rendezett koncertre.

Remélem lesz CD, nem fogom kihagyni!

Szerkesztve: 2007. November 2. - Pildi

[Darth Krande]

Vagy azt kéne megszerveznmi, hogy legyen méééég SW-koncert