Tetszett, hátborzongató a hangulata!

Továbbra is fogadom a tippeket, ki írhatta. Egyébként jól írod Donát, a hangulata engem is megfogott.

Elég érdekes, de jó Legegyszerűbb lenne felsorolni összes fórumtagot akkor csak köztük lenne Amúgy meg mi van ha kamuzott és nem 46 éves?

Továbbra is fogadom a tippeket, ki írhatta. Egyébként jól írod Donát, a hangulata engem is megfogott.

Gondolom Szisz.

Dehogy!

Jah, hogy a 46 éves mondat utal az alábbi szösszenet értelmi szerzőjére, ez elsőre nem esett le

 

Nos végignéztem a fórum - sok csatát megélt - jedi harcosait, de szinte mindegyik csak alulról karcolja a 46 éves kort. (Ody, Frenkie, pécsi, Gyoka, Miss, Oldie )

 

Pildinél bizonytalan vagyok, de szerintem még ő se lehet 46 éves

Ki lehet itt a falu vénje akkor?

Nem én írtam. Bár tudtommal valóban én vagyok a legközelebb a 46. évhez, és épp ezért felmerült bennem a kétely, hogy ennek van-e jelentősége az író keresésénél. Nem biztos, hogy a maga nevében írta az illető, akiről egyébként sajnos fogalmam sincs, melyikünk lehet.

 

Egyébként szép írás, de szomorú. Totál reménytelenséget sugároz.

Szerkesztve: 2014. Január 4.11 éve - Pildi

Amikor a szó az ember ajkára fagy... gyönyörű vers, talán a leggyönyörűbb, amit valaha hallottam.

http://www.youtube.com/watch?v=qC4BIQWWnIA

Ha már vers, nekem ez az egyik kedvencem. Hegedűs D. Géza zseniális!

 

Debrecen

 

Térköves nyávogó macskaköveiden

Talpam alól oly sokszor szállt tova

A könnyelmű, csapongó

Tétova út pora,

Hogy minden görbe rigolyádat,

Járdát kikövező csontos csigolyádat

Álmomból fölköltve is fejből szavalom,

Nem feledem soha.

 

Végtelen csikorgó acél sínjeiden,

Arcom előtt oly sokszor szállt tova

A pimaszul prüszkölő

Sors villamosa,

Hogy minden sodrony szigonyára

Utast láncra verő fémes sikolyára,

Álmomban körmömmel a falat kaparom,

Nem feledem soha.

 

Szertelen lappangó néma éjszakádban

Szemem előtt oly sokszor szállt tova

A kacéran kacsintó

Gondolat nyoma,

Hogy minden kéjes tivornyája,

Elmét rabul ejtő buja fiolája

Álmomat idéző mézédes irgalom,

Nem feledem soha.

Nagyon szép vers Donát! Saját szerzemény?

(Sajnos nekem nincsenek ilyen szép emlékeim Debrecenről.)

Köszi! Igen, tegnap született. Én szeretem nagyon a várost, a hibái ellenére is.

Ugyi vagy Donat nem is tutdtam hogy van ilyen ezen az oldalon . meg kell keresnem a verseimet mert regen tobbet irtam mint mostanaban .egyet belinkelek azert ))

 

Ebredj nez s lass mond mi valtozott.

Erezd es vagyd shallgasd mit szived sug .

Mozdulj es tedd meg allmaid

ne allj s ne varj meg semmit

ha dobban mar szived ha latod mindazt mi serkent

hat ebredj szeress s ne torpanj meg

mond mit erzel ne felj hajnalvan s a nap ujjra kel.

A sotetben is langra lobbanhat a feny

Hidj s ne csak remlej ebredj s elj

nezd az eget shogyan valltozik

holdat s udvarat mikor valltozik

a viz tukor sima oldalat

s deret mi barsonyt von fel egy ejjen at

lasd azt hogy semmisem orok

s hiaba vágy ha a sziv torott

haztalan ott szo hol nem hallani

verem melyen is csak fol kell nezni

orditsd szabadnak szulettel

se bekjo se mas nem kothet le tobbe

szarnyalj s mosojogj ejjtol hajnalig

s enged szabadjara lelancolt vagyaid

ebredj hat a vilag kerek

hisz csak porszemek vagyunk

vilagok mellet

tavol s mindenutt ez az elet rendje

orom kozepette sirva szuletni

s siratva vidaman orommel megpihenni(ellmenni)

Ittvan rögton kettö csak ugy kipattant:))

 

Vágy mi éget s mar tombolva émelyit könnyekkel homályba vész egy reggel mi fontos mult mezején vész s ámulva ébredvén dermedve kérdezvén hol vezet utalan ösvények megannyi tengerén csalván hirtelen göröngyös erdelyén vágyaid szemedre ködfátylat terelve lengetvén félelmed s tévútra már könnyektöl orditván sa jövőbe lépsz

 

Ha fuj a szél mond miert rezzen mindn levél mely reszketve függésböl száll s remél egy új útban hisz tova a remény s mi valaha volt hamvad s ujjraél mint főnix ha szárnyal áramlatokkal hajnali fénycsóva s lángja lobogja s ragyogja szárnyait derengve keresvén vágyait mit elvesztvén szél hátán suhanva távolban alkonynak delején vágyamnak erején keresvén mindaz mit elveszit s csak a remény mi tombol szivünkben harggal dacolva könnyekben erjedve boroktol hevesen vérünkben dactól hajtva szivünket a szerelem tengerén hát tombolj csak te bolond szél.

Ma van a költészet világnapja! Ennek örömére betenném az egyik kedvencemet:

 

Radnóti Miklós

NEM TUDHATOM

 

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,

nekem szülõhazám itt e lángoktól ölelt

kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.

Belõle nõttem én, mint fatörzsbõl gyönge ága

s remélem, testem is majd e földbe süpped el.

Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel

egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,

tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,

s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon

a házfalakról csorgó, vöröslõ fájdalom.

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,

s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;

annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,

de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;

az gyárat lát a látcsõn és szántóföldeket,

míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,

erdõt, füttyös gyümölcsöst, szöllõt és sírokat,

a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,

s mi föntrõl pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,

az bakterház s a bakter elõtte áll s üzen,

piros zászló kezében, körötte sok gyerek,

s a gyárak udvarában komondor hempereg;

és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,

a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,

s az iskolába menvén, a járda peremén,

hogy ne feleljek aznap, egy kõre léptem én,

ím itt e kõ, de föntrõl e kõ se látható,

nincs mûszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bûnösök vagyunk mi, akár a többi nép,

s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,

de élnek dolgozók itt, költõk is bûntelen,

és csecsszopók, akikben megnõ az értelem,

világít bennük, õrzik, sötét pincékbe bújva,

míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,

s fojtott szavunkra majdan friss szóval õk felelnek.

 

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

 

(1944)

Ez nekem is az egyik kedvencem!

Radnóti szerintem minden idők legjobb magyar költője.

Én is nagyon szeretem ezt a verset. Ugyan anno nem volt egyszerű megtanulni, de megérte. Azon kevés versek közé tartozott az általam tanultakból, amelynek igazi ízét csak akkor tudtam megérezni, amikor már kívülről tudtam.

Én is nagyon szeretem ezt a verset. Ugyan anno nem volt egyszerű megtanulni, de megérte. Azon kevés versek közé tartozott az általam tanultakból, amelynek igazi ízét csak akkor tudtam megérezni, amikor már kívülről tudtam.

Én megtanultam anno, amikor kötelező volt, de persze el is felejtettem. Tavaly viszont elszavaltam egy kisebb körben, azóta fejből megy.

A meglopott nép

 

Hiányzik az ország szíve - ellopták.

Temérdek drágakő, kincs:

A tiétek - vigyétek!

De szív nèlkül jövőnk sincs.

 

Nincs nemzet, csak néma embertömeg

Amely unottan csorog

A végső vesztőhelyre:

Lám, a hóhér már ott ácsorog.

 

Mégis gyűlölködve akasztja

Szögre az alabárdot:

Kivérzett a drága nép,

Mielőtt bármit vérbe mártott.

 

Hollóval köszönt az alkony,

Fújja a sötét szárny hadat

Hogy egy nemzet konca fölött

Vígan marakodjanak.

Egyik nagy kedvencem (vers és színész egyaránt)!

 

Lord Soth dala

 

Hunyjatok ki gyertyák, fáklyák,

Kandallófény, izzó ág,

Hagyjátok az éjfél árnyát

Feketén hullani ránk.

 

Oly csendes az éjfél, drága,

Forró szél kél holló szárnyra,

Árva hold szelíd sugára

Omlik pillád bársonyára.

 

Szíved dübörögve dobban

Ívbe görbült tested roppan,

Agyad mélyén vad fény lobban

S huny ki kéjes sóhajodban.

 

Bőröd szerelem izzasztja,

Hótiszta, édes halál,

Vörös holdfény simogatja

Míg sóhajod tovaszáll.

Szerkesztve: 2017. Április 11.8 éve - Darth Revan9

 

 

Szerintem a Csőre-féle jobb

Ez más szöveg.  

Szerkesztve: 2020. November 7.4 éve - Ody Mandrell

Na, nem hittem volna hogy majd én verset fogok írni. De a mostani bezártság érzés, és magány miatti hirtelen ,,felindulásból" megszületett az első. Nem művészi, talán nincs is benne semmi szép, de itt van, mert ezt érzem most. 

 

Egyedül 

 

Hogy vagy?, kérdezik
Jól, mondod
Ezek ma már sablonok
Így éljük életünk
Másképp létezni, már nem merünk

Sablon kérdésre sablon válasz
Ez az, amit most a világtól várhatsz
A kérdésben már nincs kíváncsiság
Válaszainkban nincs érzelem
Elrejtjük őket, mert eluralkodik a félelem

Félünk, csak épp saját magunktól
Kőkeménynek hitt, érzéketlen maszkunk
Mit maszkunk, egyenesen pajzsunk
Amint utat tör felé az érzelem
Tömérdek szilánkra szakadhat hirtelen

Ezért rejtünk el mindent a közönyben
Csak hogy a közöny nem lehet börtön
Az nem más, mint papírdoboz
Amin idővel áttör érelmünk kése

Most, mikor be vagyunk zárva
Jövünk rá, hogy mennyit számít egy társ hiánya
Mindenki bezárkózott, a világ ahogy eddig volt
Összeomlott

Keservesen keressük a társaságot
Hogy ne nyeljen el a magány
De senkinek sincs idelye
Nem egyedül lenni

Nagyon szép lett, @Iqvi!

7 perccel korábban, Darth Revan9 írta:

Nagyon szép lett, @Iqvi!

Köszi.

Hihetetlen mit tesz velem már a magány. De úgy érzem, hátrahagyom ezt a verset is itt a fórumon, a jövőnek. 

 

Hullámzó érzés, magány

 

Ha vége, nem lesz semmi
Igazi változást már nem merek kívánni
Hullámvölgy lett az élet
Pusztán azért, mert létezek

Lehet-e megoldás?
Létezik-e megváltás?
Megváltás a kíntól
Ami időről időre marcangol

Felemészt néha a magány mint szú a fát
Aztán eltűnik, hogy egyszer újra elkezdje
Egyre gyengülő lelkemet
Újabb darabokra szedje

Minek az a sok ismerő, már nem értem
Talán hazugság volt az életem?
Törődik-e ugyan még velem a családon túl bárki?
Vagy csak talán én várok sokat?

Lám te ki ezt olvasod nézd
Mi lesz ha magányos az ész
Elvesznek az ingerek
S megjelennek a kételyek

Ez lesz talán most már a normál?
Vagy még visszafordulhatunk talán?
Nincs aki megmondja
Ha létezne isten, az is bizonytalan volna