Az imént kaptam kézhez a könyvváltozatot, első ránézésre igényesebb alkotásnak tűnik, mint a Foster-féle Ébredő erő.

Szerkesztve: 2018. Június 30.7 éve - Ody Mandrell

Nemsokára én is kézhez kapom.

Nekem is úton van.

Puha vagy kemény?

Most kapcsolok! Ez szépen csendben megjelent? Rá kell mennem!

Annyira azért nem csendben. Hírlevélben, Facebook oldalukon is reklámozták.

Puha vagy kemény?

Csakis kemény.

Én ma tudtam meg.

Keményfedelest veszek!

Ki ez az Alexander Freed? Jó író?

Én ma tudtam meg.

Keményfedelest veszek!

Ki ez az Alexander Freed? Jó író?

Ki tudja. Az Alkony század regényt olvasta valaki? Egyébként követni kellenea film eseményeit és nem lehet elrontani (ha ez ilyen egyszerű lenne). Persze milyen jó lenne karaktereket ábrázolni, gondolatokkal megtölteni a színészi játékot. Dehát a veterán Alan Dean Fostert is megfektette a feladat az EP VII. esetében. Remélem Freed-nek több ideje, infója volt a regény megírásához.

Szerkesztve: 2017. Március 3.8 éve - A pécsi

Én olvastam az Alkony századot, ha hozza azt a szintet, akkor elégedett leszek a könyvvel. Egyébként goodreads-en is jókat írnak róla, kiemelve, hogy spkkal jobban megírt, mint a TFA. Mondjuk annál a regénynél nem nehezebb jobbat összehozni.

Én puhafedelesben vettem meg.

Puha vagy kemény?

Elég a puha fedeles, mindegyik SW-könyv puha fedeles verzióban van meg. Most már kilógna egy kemény fedeles verzió, éppen elég, hogy a Szukits előtti könyvek mérete nem egyezik a mostaniakkal

 

Ki tudja. Az Alkony század regényt olvasta valaki?

Sajnos még nem, pedig egy ideje itt csücsül a polcomon

Várom a visszajelzéseket majd, milyen lett a könyvváltozat. A Foster könyv akkora csalódás volt, hogy ezt csak akkor veszem meg, ha jó.

Elég a puha fedeles, mindegyik SW-könyv puha fedeles verzióban van meg. Most már kilógna egy kemény fedeles verzió, éppen elég, hogy a Szukits előtti könyvek mérete nem egyezik a mostaniakkal

Bár én is a puhafedelest választottam, ennek és a keménytáblásnak is ugyanakkora a mérete.

Engem azóta kevésbé érdekel a méretbeli egyezés, hogy beszereztem az Ep4-5-6 ifjúsági változatait, valamint A csempész futása, A Jedi fegyvere, a Mozgó célpont és Az ébredés előtt könyveket. Ezeknek a mérete sajnos nem egyezik a Szukits sablonnal.

 

Ki tudja. Az Alkony század regényt olvasta valaki? Egyébként követni kellenea film eseményeit és nem lehet elrontani (ha ez ilyen egyszerű lenne). Persze milyen jó lenne karaktereket ábrázolni, gondolatokkal megtölteni a színészi játékot. Dehát a veterán Alan Dean Fostert is megfektette a feladat az EP VII. esetében. Remélem Freed-nek több ideje, infója volt a regény megírásához.

A történet szerintem inkább közepes, mint jó, viszont a karakterekkel alaposabban foglalkozott, mint az Ep7 filmregény. Ha itt is sikerül hoznia azt a szintet, akkor nem lesz gond.

Egyébként az Ep7 regényváltozata nem feltétlenül Foster írói kvalitásai miatt lett olyan, amilyen.

Az Alkony Század és a Régi Köztársaság képregények tetszettek az írótól, remélem ez is lesz olyan jó.

Bár én is a puhafedelest választottam, ennek és a keménytáblásnak is ugyanakkora a mérete.

Köszi az infót Az utolsó könyv, amit láttam mindkét verzióban, eltért méretben, de az nem ma volt.

Elég a puha fedeles, mindegyik SW-könyv puha fedeles verzióban van meg. Most már kilógna egy kemény fedeles verzió, éppen elég, hogy a Szukits előtti könyvek mérete nem egyezik a mostaniakkal

Nálam ellenkező a helyzet. Puhában, csak a Vadászó árnyék és az Álmok bolygója van a polcon.

Akkor gondolom nem sok SW-könyved lehet, mert kemény borítással csak elég elenyésző részük jelent meg a hazai piacon.

Esküszöm ez a puha vs. kemény borító különbség még nagyobb rejtély számomra mint a Steelbook körüli hype. Mikor legutóbb a kezemben tartottam egy könyvet, még úgy tűnt, hogy a benne lévő tartalom a lényeg, nem pedig a borító típusa.

Akkor gondolom nem sok SW-könyved lehet, mert kemény borítással csak elég elenyésző részük jelent meg a hazai piacon.

Kicsit megtévesztő lehettem. A polcon van szinte csak kemény. Tavaly sokat el is adtam és a pincében van még dobozban sok puhafedeles.

Esküszöm ez a puha vs. kemény borító különbség még nagyobb rejtély számomra mint a Steelbook körüli hype. Mikor legutóbb a kezemben tartottam egy könyvet, még úgy tűnt, hogy a benne lévő tartalom a lényeg, nem pedig a borító típusa.

Hát ezzel kábé én is így vagyok. Sőt, a könyvek mérete sem érdekel. Vannak angol nyelvű SW könyveim, meg az eredeti trilógia első magyar, még Kozmosz kiadása, és mind más méretű. Ennek az eklektikusságnak is megvan a maga szépsége.

Szerkesztve: 2017. Március 5.8 éve - Pildi

Végre úton van. Az xpress nem kapkodta el..Mától szállítják ki őket..

Nekem megjött a regény és a Catalys-t is. A keményfedeles változat külön papír borítót kapott, dombornyomott felitattal, az egyébként matt papíron. Nagyon baba.

Én is megkaptam néhány napja, majd igyekszem elolvasni. Tetszik a kivitel, jó ötlet volt belepakolni néhány képet a filmből.

Én is megkaptam néhány napja, majd igyekszem elolvasni. Tetszik a kivitel, jó ötlet volt belepakolni néhány képet a filmből.

Úgy látszik az Ébredő erő divatot teremtett ezzel!

Nem egészen, a Disney utasítására kerülnek be a képek.

Szerkesztve: 2017. Március 15.8 éve - Darth Revan9

Az ébredő Erővel ellentétben, a Zsivány Egyes filmregényként is legalább annyira elnyerte a tetszésemet, mint maga a film. A Katalizátor remek felvezetője után, most még inkább át tudtam érezni Galen, Krennic vagy Tarkin motivációt, illetve még tisztább képet kaptam róluk. Ahogy ez a regény is új megvilágításba helyez karaktereket és jeleneteket a filmből. A történet unalmas és száraz leírásával ellentétben, itt egy jól megírt filmregénnyel van dolgunk, ahol nem egyszer olyan lelkesedéssel lapoztam tovább, mintha nem ismerném a sztorit. Szép számmal több bekezdésnyi gondolatot kapnak a szereplők olyan szituációkban, amelyek során a filmben összesen 1 vagy 2 másodpercnyi idő telik el. Ezek azon kívül, hogy tovább színezik a karaktereket és betekintést engednek oda, ahová egy film nemigen tud, jobban elgondolkodtatnak a film elemei kapcsán. Némileg bővebb lére eresztett háttér történeteknek jobban örültem volna, de a jelenlegi változat sem von le a regény érdemeiből. Főleg, hogy a Katalizátor alaposan megrágott már nem egy karaktert. A szereplők gondolatainak megismerésén túl természetesen plusz jelenetek is akadnak bőven. Alig emlékszem olyan leírásra, ami ellentétben állt volna a filmes változattal. Viszont általuk magyarázatot nyernek olyan apróságok, melyek a filmből nem egyértelműek. Nagy bánatomra Raddus admirális sorsa nem lett megerősítve, pedig ez az egyik legérdekesebb kérdőjel. Bár olvasás közben végig a film képkockái pörögtek a fejemben, az író így is jó munkát végzett a leírásokkal, amikre nem lehet panasz. A filmből származó jelenetek és promóképek fotóinak berakása szó szerint még színesebbé teszik a regényt, igaz, az kissé zavaró volt, hogy egy fejezet kellős közepére szúrták be az oldalakat. A némely fejezetek közt helyet kapó kiegészítő szövegek (pl. Mon Mothma vagy a Halálcsillag fejlesztőinek naplóbejegyzései és levelezései) pedig szintén piros pontot érdemelnek.

 

Összességében szerintem a legjobb regények között a helye, ami film nélkül is tökéletesen előkelő helyen állna a listámon. Most pedig jöhet maga a film.

Örülök a pozitív véleményednek! Ezek szerint ezt a regényt érdemes lesz megvenni. Na majd hamarosan.

Alexander Freed: Zsivány Egyes

Na, így kell megírni egy filmregényt. Alexander Freed kiváló munkát tett le az asztalra. Matthew Stover: A Sith-ek bosszúja és Karen Traviss: A Klónok Háborúja című könyvei óta nem olvastam ilyen jó filmregényt. Az ébredő Erő könyvváltozat természetesen labdába sem rúghat ezzel. Alan Dean Foster leírásai sekélyesek és rövidek voltak, a karakterábrázolás tekintetében is csak a felszínt kapargatta. Freed-nek már az nagyobb könnyebbséget jelenthetett, hogy egy sokkal jobb sztoriból dolgozhatott, mint Foster.

A Zsivány Egyes regényben nagyon jól elmerülhetünk a szereplők gondolataiban. Jyn, Cassian, Bodhi, Krennic, Chirrut, Baze, Mon Mothma. Mindenkiből jóval többet kapunk, többet tudunk meg, mint a filmből. Jyn egy megtört figura, aki sokat szenvedett már, de a jóság, a szeretet és az emberségesség mégis hatalmas benne. Pont ezek a pozitív eszmék ezek, melyek mozgatják a karakterét. A Scarifon őt sajnáltam meg a legjobban. A múltjából is több az utalás, de azért nem túl sok, gondolom majd a Rebel Rising jobban kifejti majd. Cassian hisz a cél szentesíti az eszköz filozófiájában. Ő amolyan vezeklő karakter, aki a megváltást keresi. A felébredő lelkiismeretet nagyon jól érzékelhetjük. Chirrut és Baze figurája inkább a kötet vége felé kerül előtérbe, az áldozatuk még sokkal meghatóbb, mint a filmben. Bodhi múltjáról többet megtudhatunk, de nem olyan sokat, mint vártam. Krennic-kel egy kicsit kevesebbet kerül előtérbe, de őt a Katalizátor rendkívüli módon bemutatta. Élvezetes volt olvasni az utalásokat az előzményregényre. Mon Mothmáról is több háttér infó kiderül, de főleg az általa javasolt politikai megoldás volt nagyon érdekes. Draven testesíti meg a felkelők sötétebb figuráit.

A kötet az összetettséget kiválóan ábrázolja. Bűntudat, megbékélés, lelkiismeret… mindezek az érzések a legélénkebbek.

A kiegészítő információk a könyv fő kuriózumai közé tartozik. Ezek a pár oldalas visszaemlékezéseket, üzenetváltásokat, feljegyzéseket nagy élvezettel olvastam. Egy kicsit Karen Traviss kiegészítéseire emlékeztettek, de azoknál is részletesebbek voltak. A könyv kivitelezése is elüt a megszokottól.

Összességében véve elégedett vagyok. Már a filmben is éreztem, hogy a kitűnő sztori ellenére egy kissé zavar a sok halál, ezért csak négy és fél a végső eredmény.

Alexander Freed: Rogue One

 

Lassan haladtam a regény elolvasásával, de ennek a sok meló az oka. Már az első oldalak megmutatták, hogy itt bizony nem egy Foster-féle alibi könyvadaptációval lesz dolgunk. Freed foglalkozott a szereplők lelki világával, és olyan, a filmben talán kissé jelentéktelen(ebb)/szürkébb karakterekbe is életet lehelt, mint Bodhi vagy Baze, illetve a mellékszereplők gondolataiba és motivációiba is bepillantást nyerhettünk (Mothma, Draven vagy Raddus). A másik nagy pozitívum a fejezeteket időnként megszakító hírszerzési jelentések, amelyek egy-egy esemény hátteréül szolgáltak, beleértve pl. a Lázadás politikai megosztottságát, vagy főleg a kedvencemet, hogy Galennek milyen bürokratikus eszközökhöz kellett nyúlnia, kihasználva az agyonszabályozottságot, a sürgető határidőket, a félelmen alapuló hierarchikus rendszert, a hivatalnokok nemtörődőmségét, hogy elfogadtassa a Halálcsillag tervének egy igen apró, akkor jelentéktelennek tűnő módosítását (és itt jegyzem meg, hogy zseniális húzás volt az író részéről, hogy a könyv végén a haldokló Orson egyszer csak hirtelen rájött mesterműjének gyenge pontjára... az emberi agy időnként egészen döbbenetes dolgokra képes, rég elfeledett információk kapcsolódnak össze egy pillanat alatt).

 

Az akciójelenetek persze oly mértékben nem működtek, mint a filmnél (ezt talán nem is lehet elvárni), de azért Freed megoldotta a feladatot. Aki viszont kissé erőtlenné sikerült, az K-2SO, akinek a poénjai így leírva nem működtek, lévén, hogy azoknál a droid beszédmoduljának hangsúlyai is nagy szerepet kapnak. Kissé hiányoltam az extra jeleneteket is, ezekből nem kaptunk sokat (Terry Brooks vagy Matthew Stover adaptációi ebben a tekintetben jobban sikerültek). De mindezen hiányosságok nem vonnak le semmit a könyv értékéből. 4,5/5