3 órával ezelőtt, NorbiLordi írta:

 

Eljutottam doáig  

 

  Spoileres tartalom megtekintése

 

 

 

Oké, most érdekelne, de elspoilerezni se akarom magamnak.

Na kiolvastam a könyvet, spoilerek nélkül azt tudom csak elmondani, hogy szerintem egy zseniális lezárást kapott a trilógia  Nagyon remélem más művekben még találkozunk 1-2 karakterrel

 

Spoileresen:

 

Spoiler

Kairosról végre megtudtunk valami háttérinformációt, de javarészt továbbra is homályban maradt a karakter. Tetszett a magyarázat, hogy ő a népének egy sámánja, és rituális okai vannak amiért élő ember nem láthatja hogyan néz ki. Ő egy nagyon jó lezárást kapott ezzel a "megszabadulunk a héjtól" dologgal, remélem még előbukkan.

 

Quellről lazán elhittem a Széthullás végén, hogy azért ment vissza a 204-eshez mert nem találta a helyét az ÚK-ban, meg mert lelepleződött a népírtó múltja, de kellemesen csalódtam mikor kiderült, hogy belülről próbálja meg szabotálni őket. Végén csak összejöttek Chass-el, úgy tűnik a harag sem tart örökké  

 

A Messengerről is végre kiderült amire mindig is kíváncsi voltam, hogy honnan a túróból választja ki a megfelelő embereket a Parázs Hadművelethez. Na hát kiderült, hogy a jó öreg Palpatine egy adatbázist tartott szó szerint minden Birodalmi emberről, még a legutolsó takarítóról is, azoknak a legkisebb stiklijeiről, hogy ha úgy adódik akkor ezt felhasználva használhasson fel embereket kénye kedve szerint. Igazi rohadék Palpatine húzás  

 

Keize motivációját abszolút megértettem, hogy el akarta pusztítani ezt az adatbázist, nem akarta hogy az ÚK kezébe kerüljön. Békét akart elsősorban a saját embereinek, de egyúttal mindenkinek is, hogy ne szakadjon szét a társadalom a birodalmi- nem birodalmi vonal mentén, hadd éljenek anélkül hogy állandóan a hátuk mögé kelljen nézni. Hisz Keize is hiába próbált Devonként élni, az ÚK titkos szolgálata így is rátalált. Halálában is magára vállalt mindent még azt is amit Nuress és mások találtak ki, ennyire számított neki az emberei élete. Ezért minden tiszteletem az övé.

 

Valamint a könyv végre úgymond nevén is nevezte az ellenséget. Nem névtelenek ellen harcoltak, hanem az Alphabet által adott beceneveken túl a rendes neveiket is megismerhettük a Birodalmi pilótáknak. Jakku felett miközben harcoltak és mindegyik oldal sorolta a saját halottjai nevét az egy nagyon jó adalék volt. Ez a motívum már a legelső könyvtől megvolt de itt csúcsosodott ki, mikor már annyi ideje üldözték egymást, hogy betéve tudták ki kicsoda a másik oldalon, még ha szemtől szemben nem is látták sosem egymást. Mindkét oldalon embereket harcoltak még ha más ügyért is, de a bajtársaikat ugyanúgy gyászolták mindkét oldalon. Végén azért Wyl sok igyekezete beérett, hogy megismerje a másik oldalt, mikor egy TIE pilóta segített neki. Az elcsodálkozott, hogy Nahát ő az a Wyl Lark, mennyit hallott róla  

 

Jah és a jó öreg Panaka-ból meg moff lett, ki hitte volna?

 

Szerkesztve: 2021. Április 6.4 éve - NorbiLordi

Most olvasom a Széthullást, körülbelül a felénél tartok, és egyelőre nagyon nyögvenyelősen haladok vele. Pedig egyáltalán nem rossz könyv, nagyon jól meg van írva, egyszerűen csak ennél is azt érzem, hogy nem én vagyok a célközönség. Jók a karakterek, jó a történet, de mindez simán belefért volna egy 300-350 oldalas regénybe is. Az Alphabet Osztagnál is valamennyire megvolt ez bennem, csak ott még az új szereplők miatt fenn tudta tartani az érdeklődésem. Egyszerűen annyi technikai leírás van, és annyira próbál realista lenni, hogy túlságosan tömény lesz egy alapvetően nem katonai érdeklődésű olvasónak. Persze el fogom olvasni ezt is és a Győzelem Árát is, de azért vicces összehasonlítani azzal, hogy a kb. hasonló hosszúságú Jedik Fényét egy hét alatt elolvastam. Freed már túlzásba menően elzárkózik a Star Wars misztikus oldalától, pedig az előző könyvben pont az egyik kedvenc részem az volt, amikor megtalálták az elhagyatott jedi templomot.

Tudom, mire gondolsz, annyi különbséggel szerintem nincs jól megírva, és a karakterek sem jók.

Rettenetesen nem várom a 3. részt, de azzal legalább vége lesz

Hm, ezek a vélemények továbbra is elriasztanak, hogy folytassam a sorozatot.

Elolvastam a harmadik kötetet, A győzelem árát. Amennyire nehezen rágtam végig magam az elsőn, a befejezésen olyan gyorsan végigmentem, pedig több mint 500 oldal. Kifejezetten tetszett a harmadik kötet, az utolsó 100 oldalnál nehéz volt letenni a könyvet. 

Én még nagyon az elején vagyok, olyan 70 oldal körül. Eddig Nath lustasággal kapcsolatos gondolata a legjobb, hogy a semmittevéshez több energiát kéne befektetnie mint amennyit hajlandó, ezért marad az elviselhető mennyiségű munkánál.

Nekem a Széthullás egyelőre elég volt idénre. Most elolvasok néhány "könnyebb" olvasmányt, mielőtt belevetem magam a Győzelem Árába. 

 

Én még mindig nem döntöttem el, hogy folytassam-e valaha ezt a trilógiát.

2 órával ezelőtt, Darth Revan9 írta:

Én még mindig nem döntöttem el, hogy folytassam-e valaha ezt a trilógiát.

Ha ennyire ódzkodsz tőle, akkor nem javaslom. A karaktereket megismerhetted az első részben, és nem hiszem, hogy a folytatásokban történik bármi, ami meghatározó jelentőségű lenne (a trilógián kívüli művekben) a későbbiekben. Inkább ne vedd el a saját kedvedet a Star Wars-könyvektől. Az olvasásnak örömforrásnak kell lennie, és nem szenvedésnek. Nekem sem a szívem csücske ez a trilógia, bár én még jövőre adok egy esélyt a harmadik könyvnek. Viszont sokkal jobban várom High Republic folytatásokat, meg a Shadow of the Sith-et és a Brotherhoodot.

Úgy tűnik, én leszek ennek a sorozatnak a védője. Az első kötet talán tényleg kicsit nehézkesen  indult, de összességében bejött ezeknek az egytől egyig sérült karaktereknek a története. A Győzelem ára talán a legjobban tetszett a három kötetből, főleg Soran Keize karaktere miatt - izgalmas volt látni, hogyan gondolkodnak azok a birodalmiak, akik tisztában vannak vele, hogy amiket tettek, nemhogy tiszta, de még kicsit mocskos lelkiismerettel se védhető, és mi motiválhatja őket akkor is, amikor már biztos, hogy ami az Endor felett történt, vissza nem fordítható. 

Az első rész nekem alapvetően tetszett, a háborút annak nyomasztó és depresszív valóságában mutatja meg.

Nekem is tetszik alapvetően a széria, de talán egy duológiában is elfért volna a történet. Nekem amúgy legjobban a Széthullás tetszik a legjobban. Tetszik amúgy, ahogy te is említetted @reaper, hogy itt komoly lelki sérült karakterek kapják a főszerepet, mint Quell, Chass és Nath. Egyedül csak Kairos és Wyl aki annyira nem ropoant bele a háborúba. 

Én eddig az első 2t olvastam, semmi gondom nincs velük, nem is a kedvenceim, de azért bőven van ennél lejjebb is. Szerintem is tényleg jó, hogy átlag katonák a főszereplők akik se nem patyolat tiszták, se nem velejükig romlottak.

12 órával ezelőtt, Iqvi írta:

Egyedül csak Kairos és Wyl aki annyira nem ropoant bele a háborúba. 

 

Olvastad a harmadik könyvet? Főleg az előbbiről tudunk meg egysmást, szóval várjál még a hasonló kijelentésekkel 

3 hours ago, MissKarrde said:

 

Olvastad a harmadik könyvet? Főleg az előbbiről tudunk meg egysmást, szóval várjál még a hasonló kijelentésekkel 

150 oldal környékén vagyok jelenleg.

2. Résszel küzdök. Ez nem az a regény ami késő este 2 oldalnál többre rá tud venni... :/

Én már kivégeztem ezt a sorozatot. 

A harmadik rész már egészen élvezhető lett. 4 fő egységre bontható a regény. Jó ütemmel indul, de a 2. rész megint nagyon lassú, vontatott, idézi a második könyvet. A 3. rész azonban szinte teljesen a jakkui csatában játszódik. És azért újabb részleteket is ad ehhez a csatához.

A 4. rész még a háború utáni korszakba kalauzol minket, ami megint elég egyedi, de ez megint nem az igazi.

Bár a harmadik könyv jobb, mint az első kettő, azért örülök, hogy vége, és remélem soha többé nem találkozom egyik karakterrel sem

Tegnap elég sokat haladtam a regénnyel, kb a 300. oldalnál járok. Nekem nem olyan jó mint a Széthullás, az tetszett a troithe-i csata miatt a legjobban. De ez is színvonalas. Bár a Chadawa feletti farkasszemezést egy idő után kezdtem unni. De tetszett Wyl és Keize párbaja, illetve az, hogy visszahozták Madrighastot. Ez jól bemutatta mennyire szétaprózódott a Birodalom. Érdekes volt a droidok által irányított birodalmi bázis is, ahol valahogy megoldották az együttélést a droidok az emberekkel. De a legjobban a Kairos-os rész tetszett, amikor ellátogattunk a bolygójára. Jó volna tudni hogyan is utazott át az U-szárnyú a hiperűrön.

Most olvasom a Győzelem Árát, és így 200 oldal után jelentős előrelépés az előző kötethez képest. Pedig nem szeretem Freed stílusát, de ezt a könyvet nagyon jól megírta. Csak tartson ki a lelkesedés mind az 500 oldalon.

Nekem is tetszett a regény, de én úgy gondolom, hogy jobb lett volna, ha nem trilógiaként, hanem duológiaként adják ki. Nekem a harmadik részben behozott adatbankos szál, plusz az osztag kvázi megsemmisülése a második kötetben elég sok volt. Le lehetett volna zárni úgy is, hogy a Cerberoni csatában legyőzik az Árnyék-ezredet. 

5 órával ezelőtt, Iqvi írta:

Nekem is tetszett a regény, de én úgy gondolom, hogy jobb lett volna, ha nem trilógiaként, hanem duológiaként adják ki. Nekem a harmadik részben behozott adatbankos szál, plusz az osztag kvázi megsemmisülése a második kötetben elég sok volt. Le lehetett volna zárni úgy is, hogy a Cerberoni csatában legyőzik az Árnyék-ezredet. 

Én is soknak érzem. Tömörebben sokkal jobb lett volna a trilógia. Vagy két kötetre szűkítve, vagy a regények oldalszámát 300 oldalra csökkentve. Rengeteg a felesleges technikai és taktikai leírás. Nem tudom elképzelni, hogy valaki ilyenek miatt olvas Star Wars regényeket. Pedig a karakterek és a történetek jók és érdekesek, de a technikai részletek miatt sokszor kínszenvedés végig menni a köteteken.