Mennyire egységes a Skywalker SAGA?

[Pildi]

Szabadságom alatt alkalmam nyílt rá, hogy megnézzem a Saga hat filmjét egymás után, és én nem haboztam kihasználni ezt az alkalmat. Aztán hagytam, hogy érlelődjenek bennem a gondolatok, és mivel most megint egy bő hétig nem leszek itthon, ihletem támadt megosztani Veletek ezt az élményt.

Nagyon vártam már, hogy újra lássam az egészet egyben, mert ugyan egyszer, közel 2 éve már volt szerencsém ezt így megejteni (ez volt a 38. szülinapi ajándékom a kis családomtól, két napra eltávoztak otthonról, hogy én SW-mozizhassak ), de az egyrészt már régen volt, másrészt akkor még nem tudtam ennyi mindent egyik filmről sem, mint most, közel egy év aktív fórumozás után. És így azért már más volt...

És nem csalódtam: valóban nagyon sajátos érzés volt újfent látni így a filmeket, amelyeket külön-külön eddig is nagyra tartok, de így együtt még gazdagabb élményt jelentettek. Bármennyire is jól ismerem mindegyiket, hiszem elég sokszor láttam már őket, mégis újszerű volt ismét egy teljes egészként végigélni a messzi-messzi galaxisban réges-régen történteket.

 

És most nézzük részleteiben.

A Baljós árnyak még sosem tetszett ennyire, biztosan számított az is, hogy tudtam, jön még utána a többi gyöngyszem is, és így remek kezdés volt. Ez a film számomra olyan, mint a bor: minél tovább érik, annál finomabb lesz, vagyis minél többször látom, annál jobban tetszik. Pedig emlékszem, 1999-ben mennyire nem jött be! Én is csak fanyalogtam, mert másra számítottam, a Köztársaság működésének bemutatását abszolút időpocsékolásnak tartottam, és a többi tervezett prequel filmről is előre lemondtam. Ilyen megátalkodott voltam. De ez már teljesen a múlté, a Saga nézés már a múltkor is nagyon közel hozta hozzám az Ep1-et, és ezt most csak fokozódott. Eleve szép ez a film látványra, kezdve ahogy a Naboo kettős világa (emberek és gungák - Theed és a víz alatti város) megjelenik, folytatódva a Tatuin sárgás színvilágával és egzotikus építményeivel, és remek Coruscant, mint köztársasági főváros bemutatása is. Nekem a Tatuin a régi részekben egyáltalán nem tetszett, a ?futottak még? kategóriába tartozott, de ebben a részben olyan részletgazdagon ismerhetjük meg az ottani hétköznapi emberek életét (Mos Espa, és Anakinék kis lakásán keresztül), hogy az egész sokkal kézzel foghatóbbá válik, és ez nekem nagyon tetszik. No és persze a fogatverseny, ami a film egyik csúcspontja! Lenyűgöző, ahogy együtt száguldunk a versenyzőkkel, ez a rész már legelőször is bejött, de még most is ez tetszik a legjobban.

No és a Jedi Rend... Itt még idillikus képet kapunk a Jedi Rend társadalomban és politikában betöltött jelentős szerepéről, szinte elképzelhetetlen, hogy tudja majd a tanácstagokat és magát a rendet bárki (akár egy Sith is) legyőzni.

Elsőre az új karakterek se tetszettek, de ez is teljesen megváltozott. Qui-gon már régebb óta szimpatikus volt a Saga-ban játszott rövid szerepe ellenére, de most nagyon úgy éreztem, hogy ő a tökéletes Jedi lovag, akinek nagy szerepe lett az események alakulásában viszonylag korai halála ellenére. Tanításainak és filozófiájának hatása még Luke-ig is elért, és Obi-wan fele ennyire sem lett volna jó Jedi, ha nem Qui-gon a mestere. Arról már beszéltünk itt, hogy Anakin élete is mennyivel egyszerűbb lett volna, ha Qui-gon tanította volna, nem beszélve ennek jótékony hatásáról az egész galaxisra, de ez most teljes valójában, egyértelműen megmutatkozott. A kis Ani esetében engem régen nagyon zavart, hogy jóval fiatalabbnak tűnik 9 évesnél, de ezzel is megbarátkoztam, mert egyébként az alakításával nincs semmi gond.

Noha először egyáltalán nem tetszett, már régóta elismerem, hogy a Saga-nak épp egy ilyen filmmel kellett kezdődnie, ami könnyed előételként szolgál a Saga-vacsorán a későbbi testesebb fogások előtt, és ez csak további megerősítést nyert.

 

A klónok támadásáról sok újat nem tudok elmondani az élmények szintjén, mert amilyen jó filmnek tartottam eddig is, azt már nehéz lett volna fokozni, és ráadásul a releváns ?Értékeld a filmet? topikban tavaly szeptemberben már írtam róla egy hosszú élménybeszámolót. Talán azt emelném ki mégis, hogy most újra megnézve még mindig lenyűgöz a csodálatos a képi világ: az éjszakai Coruscant, a Jedi Templom belseje, a Naboo eddig még nem látott helyszínei és Geonosis arénája felülmúlhatatlan hátteret ad egy végzetes, mindent elsöprő erejű szerelem kibontakozásához és a Köztársaság bukását előkészítő összeesküvéshez. A képeket és a színeket tekintve ez a legszebb rész, ehhez most már kétség sem férhet a számomra.

Anakin és Padmé szerelme az SW csodája, ami először sokakhoz hasonlóan engem is irritált, de most már elképzelni sem tudom a történetet, Anakin átállását, más változatban. Bár tudom, hogy végül rossz vége lesz, de mégis olyan jó látni, hogy ez a két teljesen különböző ember, akiknek számos okból (kor, származás, státusz) közük sem lehetne egymáshoz, mégis belesodródnak ebbe a szerelembe, amely a végzetükké válik, de ebben a részben ennek éppen csak az árnyéka érint meg minket a zene és a különböző jelképek segítségével. Olyan nehéz elhinni, hogy az önfejű, zabolátlan Anakin és a határozott politikus álarca mögött rejtőzködő, szeretetre vágyó Padmé ártatlan érzelmei, amelyet a maguk módján mindketten próbálnak elfojtani, és ami a halál torkában mégis utat és jogot követel magának, a vesztüket fogja okozni.

És minden alkalommal, amikor megnézem ezt a filmet, magával ragad a kandallós jelenet, a mezei piknik párbeszéde, és az aréna, azok a kecses mozdulatok, ahogy Anakin forgatja a fénykardját, ahogy Padmé előtte bevallja neki a szerelmét (ami a kedvenc jelenetem), és hát a ZENE, ami gyönyörű!!!!

 

A Sith-ek bosszújához már alig vannak szavaim. Ez a film az általa bemutatott szomorú események ellenére egyszerűen ellenállhatatlan, bármikor szívesen újra végignézném. Itt is csodás a képi világ, lendületes a cselekmény vezetése, a színészek remekelnek, a ZENE a lehető legjobb! Eddig is mindig könny futotta el a szememet a végén, amióta angolul nézem (a magyar szinkron meg sem közelíti azt, ahogy Hayden és Ewan a Mustafaron eszmét cserélnek arról, hogy mi a jó és mi a rossz), de így, hogy közvetlenül előtte láttam az előzményeket, hogy hova tudott eltorzulni egy nagyszerű barátság és egy csodálatos szerelem, egyszerűen torokszorító volt. Hayden annyira jó volt ebben a filmben, amit a Mustafar-i jelenetben alakít Padméval és Obi-wannal, az egyszerűen elképesztően nagyszerű, és hozzá a hangja lenyűgöző: mézédesből egy pillanat alatt lesz démonian eszelős, amikor megpillantja Obi-want. Azt a jelenetet akárhányszor végig tudnám nézni. És nagyon megrázó látni, amint végtagok nélkül a fájdalomtól, tehetetlenségtől és gyűlölettől elgyötörten szinte belecsúszik a lávafolyóba, amely végül lángra lobbantja a testét. Nagyon fájt ezt látni, mert mindkettőjüket, sőt Padmét ideszámítva mindhármójukat nagyon sajnálom. Amikor Padmé szülés közben haldoklik, és közben Vadert is összeeszkábálják Palpatine robotjai, és alatta megy a temetési zene ? hát szívszorító! Teljesen átéreztem ekkor, hogy minden eltűnt a világból, ami jó: a békét őrző Jedi Rend, az igazságot szolgáló gyönyörű Padmé, a bátor, tettre kész fiatal Anakin, a kettejük szerelme. És mint legfontosabbat had tegyem hozzá: most egymás után nézve még jobban kijött a filmekből, hogy Anakin is csaknem ugyanolyan áldozat volt, mint Padmé, Palpatine mesterkedéseinek áldozata. Bár tudom, hogy a szerelem-hatalomvágy mozgatórugók arányában sokakkal vitában voltam itt még tavaly ősszel, de én minél többet látom az első három részt, annál inkább meggyőződök róla, hogy a szerelem hatása - Anakin nem egyszerű személyiségével párosulva - azért egyértelműen nagyobb volt.

És a film végén a két reménysugár, Luke és Leia csak minimálisan tudja oldani a szomorú befejezés miatt érzett bánatot, mert ugyan én is tudom, hogy ők majd helyre hozzák apjuk hibáját, de addig még mennyi évnek kell majd eltelnie..!

 

És ezért volt nagyon jó utána megnézni az Új reményt, ami a mai napig is egyedülálló élményt ad nekem minden egyes megnézésnél, mert újra és újra visszahozza azt a pillanatot, amikor én ezt a filmet először láttam moziban 28 évvel ezelőtt. A rendkívül hatásos kezdés után hiába csordogálnak eleinte lassan az események a Tatuinon, mert amint Luke feltűnik a színen, az ember szívébe melegség költözik, mert tudja, milyen rendkívüli ember lesz belőle. Az öreg Ben Kenobi óriási figura, és minden szavát csak úgy issza az ember, amiket a klónháborúról és Luke apjáról, valamint Darth Vaderről és nem utolsó sorban az Erőről beszél. Han Solo még mindig nagyon vonzó, bár a varázsát nálam már kissé elhomályosították a Skywalker család férfitagjai. Luke itt olyan ártatlan még, mint Anakin volt tatuini kisfiú korában, ebben a részben mindig is ő volt a kedvencem.

És hát Darth Vader?. Ezt a Darth Vadert még nehéz összekötni az Ep3 végén létrejött fekete figurával, aki elkeseredetten kiállt fel Padmé halálhírét hallván, tele van fájdalommal, dühvel, csalódással, keserűséggel, vagyis ÉRZELMEKKEL, amelyek 20 év múlva már teljesen hiányoznak belőle. Ebben a részben olyan mint egy droid, hideg, céltudatos, könyörtelen, nem ismer fáradságot, nem fogad el kifogást. Nagyon nagy a kontraszt, és ez nagyon hatásos.

 

A Birodalom visszavágról nem mondanék sokat, mert épp most folyik az elemzése, és nemrég erről is írtam egy kis összefoglalót. Tény, hogy még most is nagyon bejön benne Leia és Han egymásra találása, és Thripió beszólásai, de nekem most már leginkább a Dagobán és Felhővárosban játszódó részek tetszenek a legjobban. Nagyon jó, ahogy Yoda visszatér a történetbe és ahogy küzd Luke-kal, akivel nincs könnyű dolga, mert a fiú nagyon hasonlít az apjára (türelmetlen, gondolkodás nélkül siet a barátai segítségére, és nem fél semmitől) egy dolgot kivéve: inkább leveti magát a mélybe, minthogy a Sötét Oldal kerítse hatalmába. Sokadszorra is egy élmény az apa és fia között lejátszódó nagy összecsapás!

Darth Vaderről pedig kiderül, hogy igenis vannak érzelmei, csak húsz évig mélyen el voltak temetve benne, de elég volt a fia felbukkanása, hogy felszínre törjenek: eszelősen hajszolja Luke-ot keresztül a galaxison, kíméletlenül kiírt mindenkit, aki hátráltatja abban, hogy találkozzon a fiával, és amikor végre találkozik vele, megváltozik, magába fordul, és többé már nem tud olyan hatékony gyilkológép lenni, mint azelőtt. Az uralkodó majd szépen félre is állítja, és le akarja cserélni Luke-kal, de ez már a következő film története.

 

És hát a végén A Jedi visszatér helyre rakja a dolgokat. Igaz, a film eleje (Jabba palotája és Han kiszabadítása), és utána az endori ewokos jelentek sem a kifejezett kedvenceim, de minden más, ami Luke-kal és Vaderrel kapcsolatos jelenet, már nagyon is az. És különösen azért, mert az előzmények friss megnézése után az embernek már akkora űr van a szívében a valódi értékek visszarendeződése iránt (a jó nyerje el végre jutalmát, a gonosz pedig a büntetését), hogy óriási feszültséget érez Palpatine, Vader és Luke összecsapásánál. Hatásos volt látni, hogy ugyanaz a torz arcú, gúnyos Palpatine irányítja Vadert, aki tette azt hajdanán Anakinnal. Azt meg egyenesen katartikus élmény végignézni, ahogy először Vader még magának sem tudja bevallani, milyen visszafordíthatatlan hatással volt rá Luke felbukkanása, az utolsó percig küzd az érzései ellen, mondván, hogy számára nincs visszaút a Sötét Oldalról, és aztán mégis megteszi azt az egyetlen lépést, ami megváltja őt eddigi bűneitől, és elérhetővé teszi számára fia szeretetét. Amikor Luke leveszi az álarcát, és meglátom az összetört öregembert, aki még csak 46 éves, de legalább 70-nek tűnik, és eszembe jut, milyen is volt Anakin fiatalon, vagyis mit hagyott maga mögött és mi lett belőle, az a teljes Saga végignézése után nagyon szívbe markoló. Ahogy a fekete páncélos alak a tűz enyészetévé lett, egyszerre töltött el szomorúsággal és megnyugvással: nem a Sith, hanem a Jedi nyugodott a máglyán. Végül az utolsó jelenet felteszi az i-re a pontot, remek a zenéje, és az a csúcs, amikor Anakin végre elfoglalhatja a helyét tanítói mellett.

 

A két trilógiát egymás után nézve olyan nagyszerű volt felfedezni, hogy Luke és Leia mennyire hasonlítanak a szüleikre természetben, csak egy kicsit összekeverve: Luke kalandvágyó, türelmetlen, lelkes hőstípus, mint Anakin volt egykor, ugyanakkor megvan benne Padmé érzelmi lágysága, igazságérzete, feltétel nélküli szeretete, tisztasága. Leia örökölte Padmé racionalitását, két lábon áll a földön, ugyanolyan határozott diplomata és vezető, mint az anyja volt, viszont Anakintól megkapta az önfejűséget, a dacot. Sokkal keményebb, mint Luke.

 

Összességében az fogott meg leginkább, hogy milyen jól és pontosan ábrázoltak a karakterek mind a hat filmben, dacára az első és az utolsó film elkészítése közötti 28 évnek. A szereplők részenként is megállják a helyüket, de a főszereplők fejlődése több részen keresztül is remekül megragadott. Az egész történet teljesen komplett, összefüggő, egy-két apró részletkérdéstől eltekintve (amelyekkel ilyenkor nem ajánlatos foglalkozni ) nem hagy nyitott kérdéseket maga után. És szerintem teljesen felesleges azon is vitatkozni, hogy az új vagy a régi trilógia a jobb ? bár megsúgom, hogy gyerekkori SW-élményeim ellenére ma már az új jobban tetszik - , mert a kettő együtt a legjobb!

 

Az egész SW-mozi remek volt! És az jutott eszembe, hogy ezt minden évben egyszer meg kellene ejteni.

[Ody Mandrell]

Csodálatos írás Pildi! Amit a Jedikről írsz a TPM okán az nagyon megkapó és igaz. Sokszor alsó kameraállásból véve őket olyanok, mint valami monumentális istenek. az egész SW SAGA csodálatos! Bár mostanában én is úgy érzem, hogy az EPI-II-III egy hajszállal közelebb áll hozzám.

[Pildi]

Örülök, hogy tetszett Ody. Remélem, másokat sem riaszt majd el a terjedelem...

[Gyoka Lamaro]

Nagyon szép összefoglalót írtál, Pildi! Végigolvasva felmerült bennem, hogy tarthatnék én is egy ilyen SW-maratont.

Különösen, mivel sikerült megszereznem mind a hat filmet az eredeti angol hanggal, így már én is megtudhatom, ténylegesen mi a különbség a magyar szinkron és az eredeti hang között.

[Ody Mandrell]

Hajrá Gyoka. Bizton állíthatom, hogy nem sok jobb dolog van egy ilyen SW maratonnál!

Szerkesztve: 2008. Július 31. - Ody Mandrell

[Lada]

Az anya miatti bukás-verzióhoz.

 

Ha ez lett volna az ep3-ban, akkor az ep2 egyik oszlopát egy az egyben lehetne kivágni. Sőt!

Az átállás egyik lényeges eleme a folyamat. E tekintetben az első input Anakinnak az anyjától való elszakadás, mely már az ep1-ben elkezdődött, de az ep2-ben csúcsosodik ki a buckalakóknál. Amit ott művel Anakin az az első igazi lépése a sötét oldal felé. Ha az anyja miatt bukik majd el később, e helyett ki kellene találni valami más lépcsőfokot, de olyat, ami legalább annyira megüti a srácot, mint az anyja halála. Na ehhez sok sikert kívánnék.

 

Tovább nézve, ha az anyja miatt bukik el.

Ki volt Anakinnak az utolsó érzelmi tartás az ep3-ban? Padme. Mivel már egy sokkot megélt az anyjával, és ez újra kísért csak most az utolsó legféltettebb személlyel kapcsolatban, mi lehetne ennél nagyobb ok arra, hogy elcsábuljon? Ha az anyja miatt bukik, akkor mi volt előtte olyan, ami már egyszer betette neki a kulcsot, tehát amiért olyan szándékai lesznek, hogy nem fogadja el, hogy a számára fontos személyek meghalnak? Hogy eltervezi, legyőzi a halált?

 

Vagyis arra hívnám fel a figyelmet ezzel kapcsolatban, hogy ehhez a verzióhoz legalább két epizód alappilléreit kellene megváltoztatni. Ja és nem biztos, hogy az felérne hatásában az egész saga egyik, ha nem a legdrámaibb jelenetéhez, amikor Padme végső elkeseredettségében kiáltja: I love you!

 

Különben az anya-gyerek kapcsolatok legrámaibb megjelenítéseit inkább akkor tudom megrázónak tekinteni, amikor a gyerek még tényleg gyerekkorban van. Lásd A.I. erdős jelenet. Na az üt még.

[Oldfighter]

"....e helyett ki kellene találni valami más lépcsőfokot, de olyat, ami legalább annyira megüti a srácot, mint az anyja halála. Na ehhez sok sikert kívánnék."

 

Ott volt/lett volna az. Akkor méghozzá amikor az EP III. -ban a Jedi Tanács megvonja tőle a Mesteri címet és ezáltal úgymond a lehetőséget, hogy mélyebben tanulmányozza az Erőt. Ugyebár ez kellett volna ahhoz, hogy az anyjának tett ígéretét betarthatta volna. Először ugyanis neki, ígérte meg, hogy nem fog kudarcot vallani és ezt átvitt értelemben felfoghatjuk úgy is, hogy már ekkor is a halált akarta legyőzni. Ezt ki lehetett volna dolgozni a filmben. Szóval lett volna alternatív verzió is.

[Ody Mandrell]

Rengeteg módon meglehetett volna csinálni, de valaki így akarta. Itt most elvárásokról és egyéni ízlésről megy az eszmecsere, ami nem baj, de a filmen már úgyse változtat.

[Oldfighter]

Persze, persze, ezen dolgok már nem változtatnak a filmen, de az esély meglett volna, hogy több rajongót tartson meg a sztori mint amennyit elveszített.

[Ody Mandrell]

Persze, persze, ezen dolgok már nem változtatnak a filmen, de az esély meglett volna, hogy több rajongót tartson meg a sztori mint amennyit elveszített.

Szerintem nem veszített el senkit, max. az új részeket nem szeretik. Nézd meg Quarront. Ő pont az az állatfaj. Akik meg tényleg elhagyták az SW-t, azok legnagyobb része rájött, hogy csak gyerekkori szerelem volt minek már vége. Bizonyos lelkület kell ezekhez a filmekhez. Ha nincs meg benned a gyerek akkor vége az egésznek...

Szerkesztve: 2008. Augusztus 1. - Ody Mandrell

[Lada]

Ott volt/lett volna az. Akkor méghozzá amikor az EP III. -ban a Jedi Tanács megvonja tőle a Mesteri címet és ezáltal úgymond a lehetőséget, hogy mélyebben tanulmányozza az Erőt. Ugyebár ez kellett volna ahhoz, hogy az anyjának tett ígéretét betarthatta volna. Először ugyanis neki, ígérte meg, hogy nem fog kudarcot vallani és ezt átvitt értelemben felfoghatjuk úgy is, hogy már ekkor is a halált akarta legyőzni. Ezt ki lehetett volna dolgozni a filmben. Szóval lett volna alternatív verzió is.

 

Pont ez az, hogy a srác azért akarta ezeket a dolgokat, mert a muttert elvesztette, ez generálta őt a halál legyőzésében. Ha Shmi nem hal meg, mi motiválja ennyire?

Amiről te beszélsz (nem adunk meg neki valami) az a kamasz Anakinnak lett volna jó egy sértődésre, de nem elég erős alap ahhoz, hogy bosszúból nőket és gyerekeket gyilkoljon.

Lucas jól tudta, hogy a két érzelmi kapcsot kell megbolygatni, hogy Anakin végül beadja a derekát. Mi lehet ennél durvább, és ez által csábítóbb a sötét oldal?

Én is azt mondom, hogy másképp is lehetett volna, de ennyire jó lett volna?

[Oldfighter]

"Pont ez az, hogy a srác azért akarta ezeket a dolgokat, mert a muttert elvesztette, ez generálta őt a halál legyőzésében. Ha Shmi nem hal meg, mi motiválja ennyire?"

 

Erről beszéltünk korábban is. De ehhez nem kellett volna Padménak is meghalnia az ikrek születésével egyidőben. Elég lett volna ha a Tanácsba bekerülésével vahilált volna Lucas. Nincs mesteri rang, nincs halhatatlanság. Ki lehetett volna ezt dolgozni és ez is kellő motivációt szolgáltatott volna ahhoz, hogy Anakin szembeforduljon a Jedi Renddel.

[Ody Mandrell]

Nekem ez így nem tetszik oldie. Önmagukban túl súlytalannak érzem ezeket a dolgokat ahhoz, hogy a Jedi rend ellen forduljon. Kell más is. Csupán az anyja halála, bár tragikus, nekem mégse lenne elég.

[Oldfighter]

Nekem ez így nem tetszik oldie. Önmagukban túl súlytalannak érzem ezeket a dolgokat ahhoz, hogy a Jedi rend ellen forduljon. Kell más is. Csupán az anyja halála, bár tragikus, nekem mégse lenne elég.

 

Erre mondják, hogy egyéni szoc. probléma. Sokszor láttunk már sima hatalomvágytól fűtött karaktereket filmeken. Talán itt is használható lett volna. De persze minden kívánság nem teljesülhet, Lucas megoldotta, hogy a nagybetűs szerelem adjon okot Anakinnak ( közvetve) az áttérésre.

[Ody Mandrell]

Talán azt kiheverem valahogy, hogy a teóriád nem jön be. Inkább a film tetsszen.

[Oldfighter]

Inkább a film tetsszen.

 

Na ez a lényeg!

[MissKarrde]

Jó meglátás, hogy Anakin és Luke is ártatlanok voltak a Tatooine-on. Jó ötlet volt Yodától oda küldeni, még akkor is, ha Obinak fenntartásai voltak, mert veszélyes hely. Távol a "világ zajától" felnőni jobb egy Jedinek Bár Anakinnak volt egy kis kitérője

[Dzséjt]

Jó kis összefoglaló, Pildi. Kedvet csináltál, hogy én is újra beiktassak egy ilyen maratont

[Pildi]

Ennek örülök Dzséjt, akkor már megérte megírni.

[Dzséjt]

Jó kis összefoglaló, Pildi. Kedvet csináltál, hogy én is újra beiktassak egy ilyen maratont

Több, mint egy évvel ezután el is jött a beiktatás Éjjel apámmal Star Wars maratont tartottunk. Este hétkor ep1 be, reggel fél nyolckor ep6 ki. Mindezt a munkahelyén, ahol senki sem zavarta a mozizást (ok, hiányzott az 5.1, de ez belefért)

Nagy élmény így ez a széria, de roppant fárasztó. De azért két (számomra) újdonság még így is feltűnt.

[Ody Mandrell]

Nagy élmény így ez a széria, de roppant fárasztó. De azért két (számomra) újdonság még így is feltűnt.

Az én véleményem az, hogy az első három rész után mindenképp kell tartani 1-2 órás szünetet. A részek között se árt 10-15 perces pihi.

[Dzséjt]

Az én véleményem az, hogy az első három rész után mindenképp kell tartani 1-2 órás szünetet. A részek között se árt 10-15 perces pihi.

Tény, csak a munkaidő miatt most arra nem volt lehetőségünk Viszont még a szünetekkel is le tudott fárasztani anno (hiába, majdnem 13 órányi film), bár az élmény miatt megéri.

Viszont nagyon jó, ha az embernek közben van kivel dumálni. Legalábbis most apámnak jó volt magyarázni, mi merre meddig.

[Ody Mandrell]

Viszont nagyon jó, ha az embernek közben van kivel dumálni. Legalábbis most apámnak jó volt magyarázni, mi merre meddig.

Tetszett neki?

[Dzséjt]

Tetszett neki?

Naná

[Pildi]

Jó neked.

Az én szüleimnek sosem tetszett, pedig a Csillagok háborúját és A Birodalom visszavágot többször is látták, csak az öcsém és az én kedvemért, mert még nem mehettünk egyedül moziba, pláne, amikor már Budapest túlsó végébe kellett menni érte. Ezért (is) örökre hálás leszek nekik. Anyukám viszont saját bevallása szerint azóta nem szeret moziba járni.

[Darth_Phobos]

Én a szüleimnek és testvéreimnek köszönhetően váltam SW kedvelővé. Ők is Star Wars rajongók voltak, és ebben a szellemben neveltek engem is. Előbb láttam a Star Wars-ot, mint bármelyik mesét.

Karácsonykor is betesszük (mostmár a DVD) lejátszóba a filmeket és megnézzük az ünnepek alatt. Bár nekik nem tetszenek az új részek, de az eredeti trilógiát még mindig szeretik.

[Ody Mandrell]

Jó neked.

Az én szüleimnek sosem tetszett, pedig a Csillagok háborúját és A Birodalom visszavágot többször is látták, csak az öcsém és az én kedvemért, mert még nem mehettünk egyedül moziba, pláne, amikor már Budapest túlsó végébe kellett menni érte. Ezért (is) örökre hálás leszek nekik. Anyukám viszont saját bevallása szerint azóta nem szeret moziba járni.

A kislányukért mindent megtettek. Ilyenek a jó szülők.

[MissKarrde]

Szerencsére az én anyukám is szereti a SW-t, vele néztük a moziban első nézésre az ep1-2-3-at

[Ody Mandrell]

Szerencsére az én anyukám is szereti a SW-t, vele néztük a moziban első nézésre az ep1-2-3-at

A múltkor betettem a ROTS-t anyáméknak. Fater az első tíz perc után kiment netezni, anyu viszont eksztázisban nézte végig.

[MissKarrde]

Legalább az egyiküknek tetszett