1 perccel korábban, Darth Revan9 írta:

Majd újra szólok. Már szóltam legutóbb is.

Ja akkor ok, köszi! Ebben az esetben ne vidd túlzásba, nehogy szóljanak érte.

2022. 11. 22. - 18:04, Darth Revan9 írta:

Ebben a könyvben is vannak meleg karakterek? Tényleg egyre több és több van az utóbbi években.

Itt tényleg kissé túltolták ezt a témát. Tudom, 2023 van, és előtérben van a diverzitás, de a kevesebb néha több.

 

Zeen Mrala és Lula Talisola melett, Kantam Sy Jedi-mesterről és a koréliai Alys "Crash" Ongwa karakteréről is kiderült, hogy a saját neméhez vonzódik. De bennem felmerült Ram és Reath párosánál is, mert voltak ilyen téren érdekes megnyilvánulásaik egymás felé. Bár Reath elvileg a lányokat szereti, én már egy biszexuális padawanon se lepődnék meg. Alap esetben nem érdekel az ilyen, de az már zavaró, hogy ennyire látványosan és indokolatlanul tolják az ember arcába a dolgot.

2 órával ezelőtt, Darth Sky írta:

Itt tényleg kissé túltolták ezt a témát. Tudom, 2023 van, és előtérben van a diverzitás, de a kevesebb néha több.

 

Zeen Mrala és Lula Talisola melett, Kantam Sy Jedi-mesterről és a koréliai Alys "Crash" Ongwa karakteréről is kiderült, hogy a saját neméhez vonzódik. De bennem felmerült Ram és Reath párosánál is, mert voltak ilyen téren érdekes megnyilvánulásaik egymás felé. Bár Reath elvileg a lányokat szereti, én már egy biszexuális padawanon se lepődnék meg. Alap esetben nem érdekel az ilyen, de az már zavaró, hogy ennyire látványosan és indokolatlanul tolják az ember arcába a dolgot.

Kár, akkor lehet, hogy a könyv összességében véve nem fog jó értékeléseket kapni a magyar olvasóktól. Én Older kezébe nem biztos, hogy adnék nagyobb regényt.

5 hours ago, Darth Revan9 said:

Kár, akkor lehet, hogy a könyv összességében véve nem fog jó értékeléseket kapni a magyar olvasóktól. Én Older kezébe nem biztos, hogy adnék nagyobb regényt.

Azért amellett, hogy itt most túlment az identitáspolitika, szerintem egy korrekt és jó regény volt. Ha még kap két vagy három ilyen young adultot, és azok még ennél is jobbak lesznek, akkor szerintem megérdemel majd egy rendes adult könyvet. Mert azért én látom a fejlődést az írói munkáiban a Végső Dobás óta. 

2023. 03. 06. - 19:24, Iqvi írta:

Azért amellett, hogy itt most túlment az identitáspolitika, szerintem egy korrekt és jó regény volt. Ha még kap két vagy három ilyen young adultot, és azok még ennél is jobbak lesznek, akkor szerintem megérdemel majd egy rendes adult könyvet. Mert azért én látom a fejlődést az írói munkáiban a Végső Dobás óta. 

A túlzott identitáspolitikát figyelmen kívül hagyva, szerintem se lett rossz könyv.

 

Kellően érdekes sztori, szerethető karakterekkel, és izgalmas átfedésekkel egyéb THR művekre. Nekem (mint az Adventures sorozat nem-hivatalos fordítójának) hatalmas plusz élményt adott Zeen, Lula és a többiek szereplése, akiket a képregénysorozatból ismerek. Bár bizonyos jelenetek, amik mind a regényben, mind a képregényben jelen vannak, nem minden esetben ugyanúgy zajlanak le, amiért kissé haragszom...

 

A Corellián zajló eseményeknek kellő súlyt adtak, és még öreg barátunk is visszatért végre! 

 

Összességében nem hibátlan, de egy jó kis ifjúsági regény lett, ami gazdagabbá tette ezt az érát. A Végső dobásnál mérföldekkel jobb!

Baromi kíváncsi vagyok a Csillaghullásra, amit már el is kezdtem és így 150 oldal után gyorsan berántott.  

17 hours ago, Darth Sky said:

Baromi kíváncsi vagyok a Csillaghullásra, amit már el is kezdtem és így 150 oldal után gyorsan berántott.  

Daniel José Older: Éjféli horizont

 

Ez már a harmadik SW könyv, amit ettől a szerzőtől olvastam, és eddig ez tetszett a legjobban, bár ez igazából túl sokat nem jelent, mert A végső dobás ill. a Veszedelem a Valón egyáltalán nem nyűgözött le. Már itt megjegyezném, hogy a regényhez nem árt ismerni a High Republic Adventures képregényeket, ahol az itt jelen lévő legtöbb szereplő kalandjait követhetjük nyomon (van több átfedés is a sorozat egyik legutolsó számával), valamint extra adalékként a 2021-es Annual egyik történetét, ahol Crash és őrző-védő szolgálata már bemutatkozott.

 

Jelen regény azért így is elég lassan indul be, sokszor éreztem üresjáratot, de ez azért nem volt számomra zavaróak, mert a szereplők szimpatikusak voltak és amúgy fontosnak bizonyultak azon tény kihangsúlyozásához, hogy Jedi-lét ide vagy oda, mégiscsak fiatal kamaszokról van szó, a maguk hétköznapi problémáikkal is a nihil válság közepette. De ezzel együtt így is nagyon sokáig nem derül ki, hova is akar a regény kilyukadni. Mindenesetre Reath a kedvenc Jedim az érából, így örültem, hogy - Ram mellett - ő lett a történet egyik központi figurája. Bár az ökörködés ("varázsló!") már így is néha több volt a kelleténél. 

 

Aztán ahogy halad előre a történet, a cselekmény fokozatosan megkomolyodik. A Magvilágok egyik ékköve, a Corellia is kap egy ízelítőt abból, milyen is lehet egy esetleges nihil rémuralom az elkövetkező időszakban, ha a Köztársaság tényleg összeomlik. Older itt már nem finomkodik, egész szépen be lett mutatva a csillaghajókért folytatott harc. Alapjában tetszett, hogy valamennyire betekintést nyerhettünk a Corellia politikai, társadalmi életébe, rendszerébe is. A grindalidok felbukkanása külön öröm volt számomra (egy ízben cameo erejéig az itt még fiatal Proxima is tiszteletét teszi). Ebből a Corellia - Köztársaság se veled, se nélküled viszonyból még láttam volna többet is akár. Nem véletlen azért, hogy a nihilek beférkőzhettek a helyi elit soraiba.

 

A történet aztán ügyesen belesodródik a párhuzamosan zajló Csillagfény elleni sikeres támadásba, és itt már minden Jedi érzi a súlyos veszteségeket. Cohmac távozása meglepett, kíváncsi leszek, hogyan alakul az ő sorsa. Az évtizedes, évszázados béke után rengeteg Jedi hasonul meg a nem várt kihívások miatt: Elzar, Sskeer, Avar és most Cohmac is. Ez mindenképpen új helyzet állítja az egész rendet. Yoda visszatérése titkos küldetéséről így nem is lehetne időszerűbb. Nagyon kíváncsi leszek, hol is volt tulajdonképpen az öreg ennyi ideig, és ki az az illető, akit magával hozott, de ennek kifejtése már a harmadik fázis feladata lesz.

 

Amit hanyagoltam volna, az a sok szerelmi szál, amelyek szinte egytől-egyig mind azonos neműek között történnek (Zeen, Kantam Sy és Crash). Itt azért erősen átestünk a paci másik oldalára érzésem volt, bár nem lepődtem meg, Older még a jelenlegi SW szerzők közül is kirívóan képviseli ezt az erőltetett woke kultúr-harciasságot (ő volt az első író, aki non-binary karaktert szerepeltetett az egyébként katasztrofális A végső dobásban).

 

Összességében ez egy vállalható regény, de az első fázis felnőtt, illetve YA regényei közül egyértelműen a gyengébbek között helyezkedik el. Egyszeri kikapcsolódásnak azonban bőven jó, és azért Older itt megmutatta, hogy nem véletlenül van helye a SW írók között, és a különböző lelki folyamatok, vívódások bemutatása az ő igazi asztala.

Daniel Hosé Older: Éjféli horizont

Féltem ettől a könyvtől, mivel a Veszedelem a Valón sem lett túl jó. Szerencsére nem lett olyan gyenge darab. Egy elég szórakoztató olvasmány kerekedett belőle.
Az egyik problémája a könyvnek, hogy elég szerteágazó. Itt már erősen éreztem, hogy kéne ismerni a The High Republic Adventures eseményeit, ugyanis a szerző onnan hozta át a főszereplőit. A másik az, hogy egy kicsit lassan indul be a történet, ahhoz képest, hogy a záró fázisban van. A hosszú felvezetőt nem volt mindig könnyű követni. Alys Ongwa és társai érdekes figurák voltak, de nem igazán tudtak kibontakozni a Jedik mellett. Ram, Reath, Lula, Kantam, Cohmac fontosabbak voltak a történet szempontjából. A lelki problémát, a vívódást, a ragaszkodás kérdését sikerült jól megragadni, itt Older írása határozottan jó. Ami egy kicsit megakasztotta a komolyabb részeket, az pár gyerekes, vagy épp fura párbeszéd volt. Ezt leszámítva jó volt a karakterek fejlődése. A Korélián lezajlott támadás pedig a végén nagyon izgalmas, akciódús és epikus lett. Örülök, hogy Reath Jedi-lovag lett, Cohmac távozását sajnáltam. Kíváncsi vagyok, vele mi lesz. Összességében véve jó regény lett. Éreztem a szerzőn a fejlődést. Különösen a kötet utolsó harmada lett emlékezetes.

Alapvetően nem mondanám rossznak ezt a regényt, de én előtte olvastam el a Csillaghullást (nem tudom, hogy a megjelenést tekintve melyik volt hamarabb) és így azt kell mondjam, hogy ahhoz képest egy kicsit csalódás volt ez az élmény, amit ez a könyv tud adni. A másik dolog ami kicsit lehúzta az az, hogy többen is említettétek ezt a képregényes Adventures vonalat, ami nálam totál kimaradt. Nyilván ez az én döntésem, hogy nem olvasok el mindent és lehet akkor jobban tetszett volna, de amit Revan is említett itt a hozzászólásában, hogy vannak karakterek akik nem igazán tudnak kibontakozni ebben a történetben. Nekem az itt szereplő karakterek többsége teljesen új volt és néhány kivételtől eltekintve nem éreztem, hogy igazán közel kerültek volna hozzám, ami miatt annyira nem tudtam lelkesedni értük.

A szerkezetét tekintve ugye megvoltak szinte fejezetenként, hogy kik kerülnek a középpontba, a fiatal jedik, a mesterek, Crash és csapata, vagy esetleg Zeen, így elég sok szálon futott egyszerre a sztori és ez nekem itt annyira nem működött. Nagyon lassan haladtam eleinte ezzel a könyvvel, az első felét kb. két hét alatt olvastam el annyira nehezen kötötte le a figyelmem, aztán a második fele meg volt mondjuk két nap. Ahogy beindulnak az események a Corellián és közben megkapják a híreket a Csillagfényen történtekről úgy kezdett el felpörögni az egész és onnantól már nagyon olvastatta magát, ráadásul meg is tudott lepni a könyv. Egyrészt Cohmac távozására nem számítottam, van egy olyan érzésem, hogy őt még viszontlájtuk majd, másrészt Yoda képbe kerülése fantasztikus volt. Kicsit olyan volt ő, hogy mindig beszéltek róla eddig is, hogy de jó lenne, ha itt lenne Yoda, vajon hol van Yoda stb. de mikor végre megjelent az nagyon ütős lett és a folytatás szempontjából is komoly szerepe lehet, tehát nem csak ilyen fanservice pillanat volt.

Néhol tényleg voltak benne, gyerekes, komolytalan szövegek, de ezt a biztiőr szolgálatot amit Crash meg a riválisai vittek itt a Corellián azt nagyon alaposan megtervezte, bemutatta az író. Ki is emelte a köszönetnyilvánításoknál, hogy mennyire segítettek neki ebben és ez érződött a leírásoknál is, hogy rászánta az időt, én ezt egy írónál mindig értékelem. A szerelmi szálakkal én úgy voltam, hogy eleinte egy felüdülés volt ahhoz képest, amit korábban láthattunk a jediknél, hogy ez a cölibátus igazából annyira nem téma, persze ott volt mondjuk Anakin, aki szerelmes volt Padméba, de ennek a lelki oldalait annyira nem járták körül. A HR regényekben ez egy rendeszeresen visszatérő jelenség, hogy az érzelmeknek nem lehet parancsolni, de itt már minden második jedi szerelmes, ami meg már olyan túltárgyaltá teszi ezt a jelenséget.

Szóval összességében, nem volt rossz, de a Csillaghullás felért egy lórúgással, ez meg utána nem annyira ragadott magával.