Jump to content

Celebration Europe Kirándulás - 1.nap


Bomarr
 Share

Recommended Posts

Celebration Europe Kirándulás - 1.nap

 

250px-Celebration_Europe.jpg

 

(A nap mottója: ?Budapest... Please wait?)

 

Bevezető: Mint azt a fórumról és a hírekből is bizonyára jól tudjátok, öt fórumtag (névszerint: Darth Krande, MissKarrde, SimonZ, Rog és jómagam) kerek egy hete nekivágtunk a ködös Albionnak, hogy megnézzük magunknak a brit fővárost, de főleg és elsősorban, hogy részt vegyünk Európa első Star Wars Celebration-ján. Ugyan arra vállalkoztam, hogy teljes és átfogó ?naplót? készítek az élményekről, nyilván valamennyire szubjektív lesz a beszámoló így az egyes napokhoz szívesen veszem majd az utastársak kiegészítőit :). Akkor lássuk hát az érkezés napját...

 

Az indulás pillanatai meglepően gördülékenyen mentek. Igaz a Ferihegy nem is az a fajta reptér, ahol ellehetne keveredni. Az egyetlen izgalmat a gyorsforgalmi út lezárása okozta, ami miatt SimonZ kénytelen volt késni egy kicsit, de még igy is az elsők között csekkoltunk be. Aztán alighogy megdöbbenntünk a ?vámmentes övezet? horribilis árain, a gépünk máris felszállásra készen állt előttünk. Ugyan negyed órát késett, de az ilyesmi majdhogynem általánosnak mondható a reptereken.

Egyedül azon lepődtünk meg, amikor a beszállás után bejelentette a pilóta, hogy vagy perceken belül elindulunk vagy kénytelenek leszünk másfél órát várni, így jobb ha gyorsan elfoglaljuk a helyeinket. Reméltük, hogy a gép szerelői/feltöltői azért ennyire nem kapkodják el a munkájukat... de nem is kellett csalatkoznunk. Egy aprócska légörvényen kívül egészen sima utunk volt. S ráadásul ilyen gyönyörű kilátásban gyönyörködhettünk:

 

celeu01nw0.jpg

 

Egyedül a landolás utáni pillanatok okoztak apróbb csalódást. Pedig igazán nem volt semmi probléma csupán nem éreztük még át teljesen, hogy Angliába érkeztünk. A reptér nagyobb volt ugyan és a gépek száma is érezhetően magasabb volt, de a táj alapján lehettünk volna akárhol Európában. Az ember hajlamos elvárni egy idegen országtól, hogy már első látásra valami egészen újat nyújtson, így csak lassan törődtünk bele, hogy az ég itt is pont úgy kék, mint nálunk s az irányítótornyok is pont úgy magasodnak mint odahaza... ugyanakkor némi örömmel konstatáltuk, hogy a fű itt már nem volt úgy kirohadva, mint a Ferihegyen. Ezt fel is fogtuk, mint az egyik első nagy jelet, hogy ?új országba érkeztünk?.

 

A londoni reptéren aztán felvoltunk készülve a legrosszabbakra is... hisz alig egy hete még az egész világsajtó a ?terror sújtotta Britanniával? és a borzalmas reptéri viszonyoktól volt hangos. Akkor az egyes elemzők vérmérsékletük szerint reagálták túl az aktuális történéseket, néhol egészen meredek képet vázolva a bátortalanabb turisták elé... s bár nem akarok spoilerkedni későbbi élményeinkkel kapcsolatban, de azt azért nyugodtan elárulhatom, hogy egyetlen abroszba csavart fejű arabussal se kellett elbánnunk a nyugodtabb továbbhaladásunk érdekében. A helyiek származástól, bőrszíntől függetlenül meglepően békések... viszont a hatóságok részéről már érezhető volt némi para: már a reptéren is kivolt írva, hogy komolyan vesznek minden fenyegetést vagy arra utaló magatartást és a szabadon hagyott csomagokat akár meg is semmisíthetik.

 

Ám mindezek ellenére hamar átjutottunk az útlevél-vizsgálatokon, s mindaddig minden rendben ment, amíg a poggyászainkhoz nem akartunk jutni. Miközben a többi járat utasai sorban kapták meg az eligazítást, hogy hol vehetik fel a csomagjainkat, addig mi csak egy "Please Wait" kiírást kaptunk. Negyed óra után még vicces volt, fél óra után kevésbé, három-negyed óra múlva már viszont kezdtük feladni, hogy valaha is sorra kerülünk.

 

celeu03dm0.jpg

 

Ám pont mire kezdtük volna beleélni magunkat a sanyarú sorsunkba, a mi poggyászaink is befutottak. Karrdenak sajnos lelopták a táskájáról a megkülönböztető-jelzésként funkcionáló nyakszalagját... hogy melyik reptér dolgozói tették nem tudni, bár viszonylag könnyű tippelni. De túl sokat nem rágodtunk ezen, hiszen végre megérkeztünk!

 

celeu04xr6.jpg

 

Bár az a bizonyos ?Anglia-hangulat? még a reptér előtt sem kapott el minket. Egyébként is ki hallott már olyat, hogy Londonban hét ágra süt a nap? Ráadásul még egy szocreál betondarab is levolt rakva nem messze a kijárattól csak hogy igazán otthonosan érezzük magunkat.

 

Az a bizonyos várva várt pillanat végül a buszban jött el... ahogy a rendkívül kényelmes székekben ültünk a légkondis járgányban (bal oldalt haladva), s egyre másra bukkantak fel a csinosabbnál csinosabb angol házikók, miközben a lemenő nap gyönyörű narancssárgára festette a hamisítatlan albioni tájat egyre jobban éreztük: na ez ANGLIA! Majd ez az érzés egyre csak tetőzött, ahogy a belváros felé közeledtünk, majd amikor a távolban feltűnt a London?s Eye és a Parlament épülete már sikítani lett volna kedve az embernek (de megálltuk).

 

Az esténk eztán már csak a helyi tömegközlekedéssel való ismerkedéssel telt, ami egy pesthez szokott embernek azért nem is olyan egyszerű. S noha London óriási, megtudták oldani, hogy mindenhonnan mindenhova 5-6 percenként járjanak a buszok... s micsoda buszok! A buszsofőrök úgy bánnak az emberrel akár egy családtaggal... az első este ránézésre kellően eltévelyedett turistáknak tűnhettünk, mert még a jegyet se kérte el tőlünk a sofőr, viszont szívélyesen elmagyarázta nekünk, hogy juthatunk el a kívánt irányba.

 

A Norfolk House, vagyis a szállodánk egyébként az egyik legkülvárosibb részen volt... azt tudni érdemes, hogy Londonban még a külváros is úgy néz ki, mint Budapesten a belvárosi részek... másrészt itt kicsit más a lakosság összetétele. Utunk közben felhívtam a figyelmet rá, hogy ?meglepően kevés a fehér ember itt?, de hamar kiderült, hogy a megállapításom igen tévesnek bizonyult: nem kevés, hanem egyetlen egy fehér ember sem volt a szállodánk közeli környéken. A buszsofőrtől kezdve, a bárokban italozókon keresztül egész a hotel portásokig mindenki néger volt. Valahogy úgy éreztük, nem igazán illünk ebbe a közegbe, és ez kicsit elvette a kedvünket a környék gyalogos felderítésétől.

 

Maga a szálloda egyébként egészen csinos volt kívülről... már épp kezdtük azt gyanítani, hogy rossz helyre jöttünk, amikor végre beléptünk a szobánkba: feljövő tapéta, nem működő villany a fürdőszobában, kevéske hely, amiket szinte teljesen elfoglaltak az ágyak stb. Na itt már éreztük, hogy jó helyre jöttünk. Ezt megerősítendő még az este bedobták a szomszédos épület ablakát egy féltéglával. Ezt és a néha felerösödő utcai forgalmat leszámitva, hogy SimonZ-t idézzem: "nyugodt környék" volt :D

Azért összehasonlításképp itt egy promóciós kép a szobáról (úristen micsoda óriási hely az ágyak között... ez talán az elnöki lakosztály):

 

059581a_hb_w_002.jpg

 

És itt a "valóság":

 

celeu02xj9.jpg

 

Krande és Karrde se járt sokkal jobban. Ugyan ők kaptak egy szekrényt is, de cserébe egyetlen franciaágyon kellett osztozzanak.

 

Ugyanakkor tökéletesen megfelelt arra, amire kellett: lehetett bennük aludni. S az igazi jó dolgok ugyis odakint vártak minket, de ez már a többi nap meséje :D

Link to comment
Share on other sites

Pici kiegészítés. A szobarendelésnél valószínűleg az elkövető a doublét írta be a twin helyett, azért lett franciaágyas, és nem külön ágyas :D

De a lényeg, hogy lehetett aludni rajta, még ha nem is nagyon mocorgósan :D

Londonban néhány perccel pedig a kiírás előtt landoltunk, így az úton behoztuk a lemaradást, melyen majdnem egész végig csak a felhőket láttuk alattunk. Már aki nézte, mert részemről rosszullevős vagyok, így épp hogy csak kilestem pár másodpercre :)

Link to comment
Share on other sites

Szerintem a mi szobánk picit jobb volt. Nálunk pl. olyan szép ágytakaró volt, mint a képen, volt egy fajin szekrény, ami harmonizált az asztallal és a hozzávaló két személyes paddal. Na meg székünk is volt ráadásnak. A srácok csak az ágyra, meg az egy szem székre tudtak ülni. No meg minden pilács rendesen működött. Arról nem is beszélve, hogy nálunk kellemesen hűs volt, odafent náluk pedig meleg.

 

Inkább vissza sem emlékszem, Plokéknak milyen szobája volt :)

Link to comment
Share on other sites

Nem is müködött, csak aztán pár óra mulva kiderült, hogy van másik :)

Azt a nem működőt nem is vettem észre. Na mind1. :D

De nem hiszem hogy olyan soká lett meg a másik.

Edited by Rog
Link to comment
Share on other sites

Sajnos nincs nálam egyetlen olyan első napi kép sem, amin mind az öten rajta vagyunk... de pótlásul itt van egy kép, ami aznapi és Karrde is rajtavan:

 

celeu05jb2.jpg

Mi az amiben ültök?Metró?Ha a metró, akkor ilyen tiszta a metró?Ez nem semmi.

Link to comment
Share on other sites

Mi az amiben ültök?Metró?Ha a metró, akkor ilyen tiszta a metró?Ez nem semmi.

Frannki ez a vonat szerintem.:-D Én ültem már ilyen vonatban az uj kivül pirosak azok amiknek alacsony a padlója mint az uj villamosoknak amikkel gond volt.

Link to comment
Share on other sites

Azt a nem működőt nem is vettem észre. Na mind1. :D

Pedig a nagy lámpakeresés közben Zoli még vakuval is lekapta a kis helyiséget, hogyha már igazából nem láthatjuk legalább képünk legyen róla :D

 

frenkie: ahogy derb is mondja ez a vonat, de a metró is hasonlóan tiszta volt :)

Link to comment
Share on other sites

Természetesen nem a drágasszágom a túl érzékeny a repülésre hanem a pilóta sz*r pilóta :D

Ez gyönyörűen hangzik, de sajna én vagyok túlérzékeny :) Viszont a hazafele úton még a pilóta is sz*r volt :D

Link to comment
Share on other sites

Érdekesen, hogy néger környék volt. A szállodába is négerek voltak az alkalmazottak? :) Amúgy pedig tényleg szűkös volt a szoba, azért ennyire nem kellett volna spórolniuk a hellyel. Hogy azonosítottak be benneteket a portán?

Link to comment
Share on other sites

A következő irások azért képekben gazdagabbak lesznek :) A "néger környék" egyébként igazán csak az első este volt meglepő és érdekes, aztán hamar hozzászoktunk.

 

Hogy azonosítottak be benneteket a portán?

 

A szállodában bekellett adni a foglalást visszaigazoló mailt kinyomtatva... meglepő módon viszont az útleveleket nem kérték el.

Link to comment
Share on other sites

A mi szobánkban, amire kellett, arra elég volt a hely. Mivel nem akartunk bent táncolni, sem 10 személyes vacsorát adni, mindössze aludni, és a cuccaink is kényelmesen elfértek, így erre tulajdonképpen nem lehetett panaszom :) Még a fürdőben is volt elég hely, amin aztán pl. Mo-n piszokul tudnak spórolni.

Egyébként nem egészen néger környék volt, hanem inkább színesbőrű, rengeteg volt az indiai, pl az első két napon is indiai volt a portásunk. Láttunk útközben pl. kifejezetten dél-indiai éttermet, ahol csak indiaiak voltak bent. Kínai nem igazán volt, de szerintem más távol-keletiek is voltak, akik nem ferdeszeműek, elvétve azért volt néhány fehér ember is.

Szóval elég vegyes volt a társaság.

Link to comment
Share on other sites

Bár kicsit keveslem a képeket.

Az első este érdekességképpen én kattintottam néhány képet, csak hogy emlék legyen arról is :D Ha lesz legközelebb, akkor majd többet fogok az úton is :)

Link to comment
Share on other sites

Most azért így előttem van az a jelenet amikor a beöltözött SW rajongók "hazatérnek" a "gettónegyedben" lévő szállodájukban és hirtelen éjszaka körbeveszik őket a helyi illetékességű színesbőrű csoportosulás, kényelmesen felfegyverezve a testet éppen nem kimélő eszközökkel.

 

-Mégegyszer mondom nem Ku-klux klán hanem Birodalmi havasi rohamosztagosok vagyunk!

 

:)

Link to comment
Share on other sites

No, én is sikeresen elolvastam. Remek írás :)

A barátságos buszsofőr szerintem a legjobb jele annak, hogy nem Mo-n voltatok már :D

Edited by Dzséjt
Link to comment
Share on other sites

Jó kis beszámoló :D

 

Azért megvolt a hangulata az éjjel 10-kor való bérletvevésnek, meg hogy East Croydonról alig tudtunk elvergődni a szállásra, de szép volt, jó volt, visszamennék :P

 

Amúgy inkább volt indiai, mint néger környék. Meg nekünk az ablakkal szemben volt egy iszlámközpont.

Link to comment
Share on other sites

 Share

  • Recently Browsing   0 members

    • No registered users viewing this page.
×
×
  • Create New...

Important Information