Jump to content

Celebration Europe Kirándulás - Az utolsó nap


Bomarr

Recommended Posts

Celebration Europe Kirándulás - Az utolsó nap

 

250px-Celebration_Europe.jpg

 

(A nap mottója: "...the end of all things...")

 

Amikor felkeltünk, alig akartuk elhinni: máris elérkeztünk a kirándulásunk utolsó napjához. Alighogy elkezdtük igazán magunkba szívni az érzést, hogy itt vagyunk Londonban és részt vehetünk az egyik legnagyobb SW rendezvényen máris számolgatni kellett: mi az, amit eddig kihagytunk, de még mindenképp megakarunk nézni a kiállításon? mert ha ezen a napon nem nézzük meg, akkor már sohasem?

A Hyperspace-tagságunknak és az általa nyert nyugis első egy óráknak köszönhetően a lista nem volt túl hosszú: egyedül a hósiklót kellett még lekapnunk.

A első nap egy szerencsétlenkedő müsorvezetőnő, másnap a méretes sorok riasztottak el előle, ám ezúttal nem álhatott semmi az utunkba :)

 

img2995wq6.jpg

 

kp186ir3.jpg

 

S már nem is volt más hátra, mint a vásárlás? hisz valami emléket mégis kell vinni a rendezvényről? vagy mégsem? Bár Simonnal már napokkal korábban elhatároztuk, hogy beruházunk egy ?Dressing a Galaxy?-ra, de amint a pénztárcát kellett volna előkapni, elbizonytalanodtunk. ?Végülis csak egy képeskönyv az egész, nem?? ? tettük fel a költői kérdést, s inkább visszahelyeztük a pultra. Én még korábban gondolkodtam egy Making of Ep.4 könyvben, de a döntés terhét ekkorra már levették a vállamról: mivel az összes darab elfogyott, így akkor se vehettem volna, ha történetesen tényleg rászánom magam.

 

S amíg mi ilyesmiken morfondíroztunk, beözönlött a tömeg? Már a szombati beszámolóban is hosszan ecseteltem, micsoda óriási tumultus volt? így most talán az is kellően érzékletes ha csak annyit mondok: vasárnap voltak a legtöbben! Már nem ártott némi fizikai erő sem az előrejutáshoz, főleg, ha az ember nem arra akart menni, amerre a mögötte és az előtte levő.

 

Nem is sokat forgolódtunk a kiállítás területén: helyette inkább az előadásokat vettük célba. Főleg, hogy 10-kor máris kezdetét vette egy beszélgetés Ray Park-al alias Darth Maullal.

Ilyenkor az a jó, hogy nagy csalódás nem érheti az embert: mert hát mit is vár az ember egy olyan színésztől, aki főleg, mint kaszkadőr ismert, s bár alig szólal meg az ep.1-ben akkor se a saját hangján. Nyilván nem vártuk, hogy majd pont Ray Park fegyverez le minket elképesztő egyéniségével, s épp ezért nem is csalatkoztunk: a vele készült interjú teljesen okés volt.

Park egy szimpatikus figura, aki látszik, hogy szereti amit csinál, beleértve az ilyen rajongói találkákat is. Kellemesen elsztorizgatott. Persze a szervezők is sejtették, hogy Park három-negyed órán keresztül nem tudja ?eufóriában? tartani a közönséget, ezért jó sok beépített poénnal készültek. A kivetítőre kirakott néhány viccesebb kép, és Obi-Wan szellemhangja után jött az igazi attrakció. Davis bejelentette, hogy újra eljátszák Obi-Wan és Darth Maul halálos küzdelmét!

Az egészben az volt a legjobb, hogy Park viselkedése elárulta: ez nem volt előre lebeszélve. Davis bejelentése után ő maga is értetlenkedve forgolódott és bazsalygott, majd aztán a Qui-Gon szerepére felhívott rajongónak magyarázgatta gyorsan, hogy mit hogyan csináljanak.

 

kp197ky0.jpg

 

Ám ahogy elmúlt a lányos zavara, rájött, hogy itt a pillanat, hogy azt csinálja, amiért igazán szeretjük? s ahogy kell, Maulosan meg is forgatta maga körül a kardját? mondanom sem kell: a közönség hálás ovációjának közepette! A félig-meddig komolynak induló előadás aztán az alig egy méteres Davis megjelenésével kapott új szint, aki Obi-Wan jelmezben tört Ray-re egy jókora műanyag fénykarddal! Persze szakadtunk a röhögéstől, s Davis ráadásul folyamatosan szórta a poénokat, újfent bizonyítva, hogy McDiarmid és Daniels mellett ő a Celebration egyik ?legnagyobb? figurája.

 

A meglepően jól sikerült Ray Park fellépés után a második szinten megnyitott Vader-kiállításra mentünk. Itt az egyes művészek a Vader maszkot alakítgathatták át kedvükre? bár többségében csak olcsó poénokra futotta az alkotóktól, akadt egy-két egészen bevállalós is köztük. A ?náci-Vader? mellett messze az alábbi képen látható ütötte a legnagyobbat, ami nem egyszerűen a háborút és a brit külpolitikát kritizálta, de még magát a Celebrationt is:

 

kp199sh1.jpg

 

A talapzaton volt egy Tony Blair kép, mögötte égő olaj-furótornyokkal, mig a másik oldalán egy kiirás: "a háború nem játék". Közvetlenül a sisak elött pedig ez:

 

kp200kk9.jpg

 

[szabad-fordításban: "Miért kapott a hadsereg standot ezen a gyerek-rendezvényen? ... és a hadi-tengerészet?"]

A kérdés egyébként roppant találó? mi magunk is feltettük párszor az első napon. S talán nem csoda ha emellett már az ilyen egyszerűbb kiállítási darabokat csak egy válránditással vettük tudomásul:

 

kp201vh2.jpg

 

S bár korábban úgy terveztük, hogy kihagyjuk Billy Dee Williams-et (alias Lando Calrissiant), de az előző napi Daniels-show meghozta a kedvünket: úgy számoltunk, hogy a színészi szakma vén rókái mind jól tudják előadni magunkat, s biztos a jó öreg Billy is lehengerel majd minket. Bejutni persze megint kisebb mutatvány volt? legalábbis amíg el nem kezdődött, mert aztán csoportokban menekültek az emberek.

 

kp206rb0.jpg

 

A lelkesedésünk már a belépőjénél lelohadt? látszott, hogy valami iszonyat mód be van szegény lassulva. Alig bírt megszólalni, s akkoris csak tőmondatokban. Jellemezően, amikor megkérték, hogy mutasson valamit a repertoárjából, csak egy artikulálatlan nyögésre futotta tőle? míg McCallumnál alkoholra, addig Billy-nél drogtuladagolásra tippeltünk Simonnal, s mikor láttuk, hogy rajtunk kívül mindenki egész jól szórakozik az öregen, úgy éreztük ez nem a mi világunk s inkább leléptünk. Tettük mindezt öt perc után, ami talán igazságtalan (a többiek majd elmesélik, hogy megérte-e bent maradni), de úgy éreztük, hogy van ennél most fontosabb show is?

 

A ?One Man Star Wars Trilogy?-ról van szó, amiről már a Celeb előtt is ódákat zengtek? s mivel az egyik előző napi előadásra Krande-nak már sikerült bejutnia, így elsőkézből megerősítette nekünk: ezt kár lenne kihagyni.

Sorba állni persze már eszünkbe sem volt. Több napos celebes rutinunkat kihasználva álltunk be a legelejére, hogy aztán az elsők között foglalhassunk helyet.

 

A kerek egy órás előadás pedig maradéktalanul váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Charles Ross egy fekete overálban, fekete vászon előtt, mindenféle segéd-eszköz vagy bekevert hang-effekt nélkül eltudta érni, hogy a közönség egyetlen nevető szájjá váljon.

Tudom olcsó húzás, azt mondanom, hogy ?ezt nem lehet leírni, ezt látni kell?, ezzel is megúszva egy hosszabb beszámolót az előadásról, de itt tényleg igaz: azt ahogy zseniálisan ?gúnyt űzött? az olyan klasszikus jelenetekből, mint ?Luke kettős naplementébe bámulása? csak a mozgó-kép képes átadni. Szerencsére a netre azóta jópár felvétel felkerült? érdemes felkutatni őket :) (én főleg a Jabbás részeket ajánlom :))

 

Persze nehéz hatvan teljes percre lekötni a közönség figyelmét, s volt is egy-két gyengébb pillanata (az űrcsatáknál mintha túl sokáig maradt volna), de ahogy ezen elkezdtünk volna gondolkodni, máris bejött egy poén, amitől levegőt venni is alig tudtunk. Szó mi szó, felért egy rekesz-izom erősítéssel ezaz előadás.

 

Ám a kimenetel már keserédes volt, hisz már tudtuk, hogy ezzel az utolsó program fejeződött be? Simon elkezdte leszedni a képeit, s lassacskán elkezdtünk kibattyogni a csarnokból... de annyira felvoltunk pörögve a Star Warsra és annyira hangulatban voltunk, hogy még igazán át sem éreztük, hogy az ExCel elhagyásával végleg lezárult számunkra ezaz ünnepség. Ezt a bejárat előtt készült ?utolsó fotót? is majdnem elfelejtettük megcsinálni:

 

kp208hu2.jpg

 

De, hogy is kezdtünk volna szomorkodni, mikor tudtuk, hogy egy Star Wars program még előttünk van: a London Eye melletti Lucasfilmes kiállítás!

Igaz túl nagy durranásra azért nem számítottunk? elvégre annyi mindent láttunk/tapasztaltunk az elmúlt három nap alatt, hogy az ingerküszöbünk igencsak felkúszott? Ennek megfelelően a bejárat után kirakott rohamosztagos ?szoborra? még csak egy elnéző mosolyt szántunk? tucatnyi hasonlóhoz volt már dolgunk? ám aztán minél beljebb mentünk annál jobban esett le az állunk, s a végén már csak hüledezve motyogtuk: ?Jól látom? Ezt tényleg kiállították ide??. Szombaton legalább egy óra azzal ment el, hogy átlapozzuk a McQuarrie festményeit összefoglaló albumot? és tessék: most itt voltak előttünk az igazi McQuarrie rajzok! Az igaziak! Alig akartuk elhinni: ha közel hajoltunk láttuk a rajzok mögötti elmosódott vázlatokat, amire felkerült a végleges kép? olyan részleteket fedezhettünk fel, melyeket egy albumban egyszerűen nem lehet (a rajzok és festmények mellett, eredeti storyboardok is voltak kirakva!).

 

kp272ec2.jpg

 

És alighogy elkezdtünk volna magunkhoz térni, máris ?igazi?, a filmekhez használt makettekbe, járművekbe, jelmezekbe botlottunk? a mos espa-i lelátók, az utapau-i járatok, a naboo-i vízi szörnyek? mind ott voltak előttünk! S bár már Anakin podját is alaposan megsasoltuk, az mégsem fogható a nabooi vadász életnagyságú ?modelljéhez?. Lehet fikázni a prequelek látványvilágát, de aki ott nem ámult el a gyönyörűségtől, az jobb ha orvoshoz viteti magát?

 

kp240my8.jpg

 

Ahogy ott állt a maga kézzel fogható valójában (tényleg meg is fogtuk), szinte éreztük, hogy bekéne pattanni és tenni vele egy kört London felett.

Bár sok jó dolgot láttunk még (rohamosztagos páncélok, Jabba szörnyei stb.) hasonló katarzist már csak az ?igazi? Vader-ruha tudott kiváltani belőlünk. Épp elég rajongói ruhát láttunk már ahhoz, hogy legyen viszonyítási alapunk? s bizony megkellett állapítsuk, hogy a fan-kreálmányok -legyenek bármennyire is profik- a kanyarban sincsenek az ?eredetihez? képest. Azokon látszottak, hogy csak jelmezek, de a régi trilógiás kosztüm valóban félelmetes és ?páncél-szerű?. Hirtelen nagyon megtudtuk érteni a birodalmi tiszteket? ha valaki ilyenben jönne-menne előttünk mi is nagyokat nyelnénk.

 

kp287he0.jpg

 

Még azért némi szemezgetés a kiállitásból:

 

kp248xh8.jpg

 

p7150174kj0.jpg

 

kp300pg0.jpg

 

De nem csak nézelődni lehetett: aki akart kék háttér előtt fénykardozhatott is, amit aztán összevágtak a filmmel? ennek a hogyanjáról és a mikéntjéről majd Krande tud beszámolni, aki ottmaradt mindezt kipróbálni? mi inkább a kocsmák felé vettük az irányt :D

 

De okulva az első nap történeteken, előtte inkább éttermezni mentünk? s bizony sikerült kifognunk egy nagyon hangulatos kis angol kajáldát. S itt fontos kiemelni, hogy angol volt, amennyire csak egy étterem angol lehet! Amikor Simon szólt, hogy szeretne inni egy kis ír kávét a pincér le is szólta: ?Ez itt Anglia! Ha ír kávét akar inni, akkor azt Írországban tegye? itt angol kávé van!?. De mindezt nem sértően mondta, s mi se vettük annak: sőt egészen elégedettek voltunk a hely ?autentikusságával?. Ennek örömére jól be is ettünk: a fő-étel mellé még egy kis desszertnek is jutott a hely? ennél jobb alapozás nem is kell egy kiadós pubozás előtt? :)

 

Ugyan korábban még terveztük, hogy elnézünk a Kínai-negyedbe, de ahogy megláttuk a Silver Crosson lévő kocsmát, nem tudtunk ellenállni. Sokkal nagyobb volt, mint az előző napiak? jól elkülönített szektorok voltak, s ráadásul még a sörük is finom volt. Igaz, míg mi Simonnal kirendeltük az italokat, addig történt egy apró kis ?intermezzo?. A várakozó Karrde-hoz és Rog-hoz odament egy italozó pasi, aki egy rögtönzött sztriptízbe kezdett? szerencsére időben abba hagyta és visszaült a helyére. Innentől egész nyugodt volt, csak néha szólt át, hogy ?nem értjük a tréfát?? bár úgy sejtettük, hogy nem annyira a messze földön híres angol humor, mint inkább a túlzott alkohol fogyasztás buggyant fel belőle ily különös formában.

 

De ezzel együtt is, egy nagyon korrekt kis hely volt. Ám ahogy ott iszogattunk, egyre figyelmesebbek lettünk az utca túloldalán lévő kocsmára? s mivel ez volt az utolsó esténk, úgy döntöttünk, hogy érdemes lenne azt is kipróbálni.

 

Hát ha ez volt a patinás pub, akkor a másikra nem tudom mit mondjak: óriási beltéri magasság, festmények a falon, gyönyörű disz-növényekkel? mint valami kis palota vagy múzeum-belső, ahol mellesleg piálni is lehet.

 

img3041ad4.jpg

 

Itt kóstoltuk meg a Spitfire-t, ami állítólag a legrégebbi angol sör-recept alapján készül? de Karrde még egy 7,5%-os nedűbe is belekóstolt? a hangulat persze kellően jó volt, gondolom mondanom se kell :)

Viszont hamar fény derült rá, hogy nagy bánatunkra 11 után már nem szolgálnak ki senkit se (vagy az elutasitás csak nekem szólt? Pedig a többiek szóltak is, hogy lehetőleg ne én menjek rendelni :D).

 

(Másik meglepetés: a toalettjük bevolt kamerázva! Londonban mondjuk hamar hozzászokik az ember, hogy mindenhol van kamera: a buszon, a vonaton, az utcán, az üzletekben, a megállóknál? de bekamerázott mellékhelyiségre azért nem számítottunk :))

 

Mindenesetre asszem a hangulatot kellően jól átadja az alábbi fotó, ami közvetlenül a pubozás után készült az emeletes busz tetején:

 

kp317fy7.jpg

 

:D

 

Eztán még lehetne beszélni a másnapi hazaútról is, de úgy érzem nem érdemes. Minden kirándulásnak ez szokott lenni a legfelejthetőbb része, s ez itt sem volt másképp: ami persze egyúttal azt is jelenti, hogy szerencsére minden rendben ment. Az emlékek úgyis elsősorban ehhez az öt naphoz fűződnek? ehhez a fantasztikus öt naphoz, melyekben annyi élménnyel lettünk gazdagabbak? nagyon remélem, hogy nem utoljára volt ilyesmiben részünk, ahogy azt is remélem, hogy a következő alkalommal még többen megyünk ki, hogy elmerüljünk a Star Wars szeretetében (és a pubokban! :D)!

Edited by Bomarr
Link to comment
Share on other sites

:)

Az a kiállítás a végén. Hát az mocskosul jó lehetett, már képek alapján is, milyen lehetett akkor élőben... :) Akkor mondandóból azt szürtem le, hogy Lando nem speedet tolhatott, ha ilyen bullettimeban közölte mondandóját. :) Krande mesélhetnél majd akkor arról kékháttér előtti fénykardozásról.

De ez a kiállítás. Ez nem megy ki a fejemből. :):)

Link to comment
Share on other sites

SÓÓÓÓHAJ!!! Hát, írtó klasz lehetett. És akkor valszeg a közelében sem vagyok annak, amilyen valójában volt. A beszámoló pedig első osztályú lett, Brávó Bomarr, és köszönöm :)

Link to comment
Share on other sites

Hát ideje volt már! :) Mi itthon maradtak már lassan azt is elfelejtettük, hogy volt celeb, és csak most tudjuk meg a sztori végét. :)

 

Nagy vonalakban már ismertem azért ennek a napnak a sztoriját Zolitól, a koncertről. Fantasztikus lehetett a feeling. A múzem meg minden, pubostúl, buszostúl.

 

Köszi, hogy megosztottátok velünk. :)

Link to comment
Share on other sites

A zöldhátteres videózás jó volt, jól beleillett abba a hangulatba, amit a CelEu megalapozott. És én mindössze öt fontot költöttem, amíg ti a kocsmákat szponzoráltátok! :)

Amúgy a DVDt még nem néztem meg. Majd, ha arra lesz hangulatom.

 

Lando: a lassúságához képest értelmes volt. Inkább közömbös, egyáltalán nem az a show-alkat, akikhez a Main Stage-en hozzászoktunk, de azért örülök, hogy nem hagytam ki.

Link to comment
Share on other sites

Nem szándékosan, ugyanis valóban kiment a fejemből, és csak itthon jutott egyszer eszembe az egész szitu :) :)

 

Azért érdekes, hogy a fickó nem értette, hogy azt mondom neki: I don't understand you :)

Edited by MissKarrde
Link to comment
Share on other sites

S bár már Anakin podját is alaposan megsasoltuk, az mégsem fogható a nabooi vadász életnagyságú ?modelljéhez?. Lehet fikázni a prequelek látványvilágát, de aki ott nem ámult el a gyönyörűségtől, az jobb ha orvoshoz viteti magát?

Emlékszem, Beba mesélte, mikor elkísértük őket a szállásukra, hogy még ő is elájult tőle :) Ekkor mondta, hogy ki ne hagyjuk a kiállítást, mert szenzációs.

Link to comment
Share on other sites

A zöldhátteres videózás jó volt, jól beleillett abba a hangulatba, amit a CelEu megalapozott. És én mindössze öt fontot költöttem, amíg ti a kocsmákat szponzoráltátok! :)

Azért az a vasárnapi kocsmázás feledhetetlenre sikerült, piszok jó befejezése volt ennek a néhány napnak :) Kell bele ilyen is :)

Link to comment
Share on other sites

Az a helyzet, hogy 2005 októberétől 2006 augusztusáig Párizsban volt ez a kiállítás, ami Londonban Star Wars The Exhibition nevet viselte, Párizsban viszont Star Wars L'Expo néven futott. Ott a Cité des Sciences (a londoni Excelhez hasonló, csak még tágasabb, több emeletes tudományos múzeumféle) adott otthont neki. Itthon nem kapott túl nagy publicitást a dolog még a SW-berkekben sem, én pl. a starwars.hu egyik apró cikkében olvastam róla, és kaptam kedvet a megtekintéséhez. (Párizs nincs olyan messze, menetrendszerű buszon elzötyögtünk a családommal egy hétvégére ebből az alkalomból.)

 

Ahogy a ti képeiteket nézem, a párizsi kiállítási környezet eléggé más volt, mint Londonban, tekintve, hogy nem kisebb termekben, hanem az Excel nagyterméhez hasonló nagy helyiséget fekete drapériával bevonva, és azon belül 12 teremre felosztva alakították ki a bolygókat, ahol az adott bolygóhoz kapcsolódó tárgyakat (eredeti makettek, kosztümök, rajzok stb.) láthattak a látogatók. Talán érzésben ez a fekete háttér jobban kifejezte a SW-feeling-et, viszont sokkal nehezebb volt jó képeket készíteni :) - és a legnagyobb hátrány az volt, hogy óriási volt a tömeg. Jegyet venni is csak előre lehetett az interneten keresztül félóránkénti bontásban. Mindenféle náció képviseltette magát a látogatók között, szerintem az európai rajongók nagy része elment, mert akkor még nem lehetett tudni, hogy Európában is lesz Celebration, és Londonban ismét megnyitja kapuit ez a nagyon illusztris kiállítás.

Szerintem szerencsések vagytok, hogy ilyen nyugodt körülmények között láthattátok azt, amit nekem csak nagy tolongások közepette sikerült. Biztos jobban lehetett szemrevételezni minden egyes érdekességet, és a fényképezési körülmények is sokkal kedvezőbbek voltak, ahogy látom. De abban egyetértünk, hogy a kiállítási anyag szenzációs volt, és én is külön kiemelem Darth Vader jelmezét, akit nem vitrinben lehetett megcsodálni, hanem ott magasodott az ember orra előtt egy karnyújtásnyira... Tényleg fenséges és hátborzongató volt. Egyedül azt sajnáltam, hogy Padmé ruhái közül nem állítottak ki többet.

 

A CelEu hírére aztán Londonba is szerveztem egy 3 fős családi hétvégét (ide "sajnos" már kénytelenek voltunk repülőn menni), de a családi kompromisszum szerint csak a pénteki nap délutánját töltöttem a rendezvényen. Mint utólag a beszámolókból megtudtam, mázlim volt, mert pénteken még viszonylag kevesen voltak, minden látnivalóhoz hozzá lehett férni kényelmesen. A rövid időre való tekintettel, amit ott tölthettem (és persze látva az igen hosszú sorokat) egyetlen talk show-n sem vettem részt, de igazából nem is hiányzott. Ha hiszitek, ha nem, a legnagyobb örömet maga az az érzés okozta, hogy ott lehettem, körülöttem hasonszőrű rajongókkal, látva a sok lelkes kiskölyköt Vader-ruhában rohangálni fénykard-lengetés közben - az egész olyan volt, mint egy beteljesült gyerekkori álom.

Én amikor gyerekként beleszerettem a Csillagok Háborújába (ami 1980-ban volt), nem is mertem ilyesmiről álmodni, hogy egyszer kézzel fogható közelségbe kerülnek olyan díszletek, mint a Tantive IV legendás folyosó-részlete, vagy a Millenium Falcon pihenője, vagy akár egy méretigazi hósikló. Csodás volt az egész!

 

Természetesen megnéztem a rajongói képkiállítást is, és le kell szögeznem, hogy SimonZ munkái kétségtelenül kimagaslottak mind komplexitásban, mind látványvilágukat tekintve a többi meghívott rajongó művéhez képest, és meg merem kockáztatni a kijelentést, hogy a hivatásos művészek közül is volt, akit simán lekörözött. Büszke voltam rá, hogy egy honfitársam ide jutott... Ezúton is csak gratulálni tudok SimonZ alkotásaihoz!

Link to comment
Share on other sites

Huh, a London Eye az én fantáziámat is megmozgatta (és persze a pubok is :o).

 

Ez is remek írás volt, és egyúttal szeretném megköszönni Bomarr-nak a beszámolókat. Jó volt olvasni őket. Legközelebb remélem, mint résztvevő lehetek jelen egy ilyen rendezvényen.

 

Pildi: Lehet, hogy láttad a mi kis csapatunkat is? :o

Link to comment
Share on other sites

Így igaz, ahogy lokatelli írta. Arcról senkit sem ismertem közületek, csak az avatarokat (de azt hiába kerestem volna :o ). Zolit próbáltam többször elérni a standjánál, de nem jártam sikerrel, aznap ő is a rendezvényt járta. Persze lehet, hogy összefutottunk ismeretlenül, bár én nemigen hallottam magyar szót, pedig figyeltem...

Mivel már régebb óta olvasom a fórumot, tudtam, hogy mennek ki néhányan közületek, és először gondoltam rá, hogy felveszem velük a kapcsolatot még indulás előtt, de aztán inkább nem tettem, nem akartam tolakodó lenni. Gondoltam, majd ott személyesen talán összejön - hát nem jött össze. Azért is mentem el a Filmzenei Fesztiválra, mert Zolit mindenképpen szerettem volna megismerni. Ez szerencsére sikerült, vele és lokatellivel is váltottam pár szót. Végül is azt hiszem ez adta a végső lökést ahhoz, hogy regisztráljak.

Link to comment
Share on other sites

Bomarr, én is szeretném megköszönni, hogy feltetted ezeket a beszámolókat, maximálisan átjött a hangulat, és nagy kedvet érzek, hogy jövőre én is menjek - úgyhogy már most elkezdek spórolni... :o

 

Donát

Link to comment
Share on other sites

Én voltam egyen, és ha jól emlékszem Te is. De lehet, hogy ennyire elittad az eszed, hogy már erre se emlékszel? :o

Hát ha igen akkor marha ritka alkalmak egyike lehetett. :o Mondjuk az "egyen" az tükrözi is ezt a megállapítást. :o

Link to comment
Share on other sites

Nagyon aranyos vagy pildi! Remélem a legközelebbi fórum találkára eljössz!

Én is remélem, hogy tud rá majd egy pici időt szakítani (megbeszélhetnénk a londoni tapasztalatokat többek között), már ha lesz egy rendes fórumtali valamikor :o

Link to comment
Share on other sites

Én is remélem, hogy tud rá majd egy pici időt szakítani (megbeszélhetnénk a londoni tapasztalatokat többek között), már ha lesz egy rendes fórumtali valamikor  :o

Örömmel elmegyek, ha lesz fórumtali. Londonnal kapcsolatban ugyan a városról több tapasztalatom gyűlt össze, mint a CelEu-ról, de mindenképpen szívesen beszélgetnék bármelyikről. :o

Link to comment
Share on other sites

Örömmel elmegyek, ha lesz fórumtali. Londonnal kapcsolatban ugyan a városról több tapasztalatom gyűlt össze, mint a CelEu-ról, de mindenképpen szívesen beszélgetnék bármelyikről. :D

Mindkettő kiváló téma. :)

 

Gratulálok az írásokhoz, Bomarr! :( Örülök, hogy nyoma van a kirándulásunknak.

 

Egy hónapja én is írtam egy rövid összefoglalót a londoni élményekről, amit feltettem a weboldalam Celebration-nel foglalkozó részére. Eddig nem akartam belinkelni, mert úgy gondoltam, jobb, ha ezekből a részletesebb összefoglalókból ismeritek meg az élményt először. :D (Ezek után persze sok újdonság nincs az enyémben, esetleg pár sor a művészekkel való beszélgetéseimről.)

Link to comment
Share on other sites

  • Recently Browsing   0 members

    • No registered users viewing this page.
×
×
  • Create New...

Important Information