1x07 - Announcement

[Iqvi]

18 hours ago, Dzséjt said:

Azért az se semmi, hogy az Andor előtti emberkét 6 hónapra ítélték, mert póráz nélkül sétáltatta a kutyáját és az valószínűleg oda pössentett vagy sz*rt valahová. Ez vajon miben sértette a Birodalom érdekeit?

 

Raelnek meg gyanúsan sok Jedi vagy valamilyen formában a Jedikhez köthető cucca van, annak ellenére, hogy ezidőtájt szinte minden dolgot, ami Jedi, törvénytelen birtokolni. A Jedi (és Sith) holokronokon túl van nála egy kyber kristály is, és nini, ott egy Jedi templomőr sisak.

Nekem a gungan plazma pajzs az, ami megütötte a szemem.

[Ody Mandrell]

Teljessé vált a guide az érdekességekkel.

[Wilde]

Nem számítottam ilyen folytatásra a rablás után. Annyira felpörögtek az események, hogy ez a rész legalább annyira tetszett, mint az előző epizód egekig fokozott feszültsége, még ha itt nem is volt egy ilyen nagyszabású akció sem. Ami viszont tökéletesen lejött az itt történtekből is - ez egyékbént az egész sorozatra hűen jellemző - hogy minden egyes lépésnek komoly következménye van és súlya van a szereplők cselekdeteinek. Ahogy Ody, mondta ez a rész a nagy heist utóhatásait és az ott elindított folyamat utórezgéseit prezentálta igen jellegzetesen. Nekem már az is nagyon tetszett, hogy mennyire nincs egyetértés Luthen és Mon Mothma között a módszereket illetően. Az itt lezajlott burkolt szócsata nem csak azért volt zseniális, hogy közben a figyelő tekintetek kedvéért el kellett játszaniuk, mintha csak úgy mellékesen csevegnének, hanem mert éles kontrasztot mutatott az előző epizód végével, ahol Luthen önfeledten, felszabadultan ünnepelt. Itt azért láthattuk Mon Mothmán keresztül, hogy ő számol a következményekkel is, az árral, amit a galaxis fizet meg azért, amit itt Luthenék mozgásba hoztak, de pont azért volt érdekes ez a vita, mert a másik érveit is meg lehet érteni, hogy kell valami, ami kimozdítja a galaxist az apátiából és ehhez ez kellett, mint ahogy látjuk is majd ezt Maarván keresztül.

 

A Coruscanton játszódó jelenetek fénypontja ezzel együtt számomra az a fogadás volt, ahol Mon találkozik Tay Kolmával. Az a high society és a szenátorok rendezvényei nekem erőteljesen a prequel érát és a TCW-t idézi meg az esztétikájában, mégis amit látunk az már egyértelműen a Birodalom kora. Ahogy finoman puhatolózva közelednek egymáshoz és próbálják tapogatózva kitalálni mit is akar a másik, úgyhogy közben fenn kell tartani a semmitmondó joviális maszkjukat az egészen kiváló volt. A dialógusok az egész sorozatban fantasztikusak, tényleg olyanok, mintha elő emberek spontán beszélgetései lennének, nem pedig ami nagy műgonddal előre meg van írva, hogy jól hangozzon és itt ez kifejezetten tetten érhető volt. Azáltal, hogy Mon tud pénzt szerezni kíváncsi vagyok hogyan alakul a kapcsolata Luthennel, vagy mennyire fog céltáblává válni. A családját és különösen a lányát már annyit láthattuk, hogy velük biztos lesz még valami izgalmas a történetben. Luthentől meg baromi jó volt ez a húzás, hogy Cassiant is ki akarják iktatni. Azáltal, amilyen üzenetet küldött az egész Birodalomnak és ezzel potenciálisan rengeteg ember életét nehezítette meg, nekem nem fért volna bele, ha Andorral meg csak elkezd érzelgősködni. Ő tényleg egy elvarratlan szál volt, aki otthagyta a küldetést és Luthen már az elején is megjegyezte Velnek, hogyha gond van vele, akkor majd gondoskodnak róla.
Az ISB-s szál is kezd egyre érdekesebb lenni. Jó volt látni Yularent és erezni az előző rész nagy dobásának jelentőségét. Tényleg olyan érzése van az embernek, hogy ezt az üzenetet megérezte a Birodalom és Palpatine új intézkedései miatt a galaxis is meg fogja érezni. Dedra végre a helyére került, várható volt, hogy ő fog rátapadni Cassianra és az ő ötletei, meglátásai voltak eddig a leghelytállóbbak. Ami még esetleg érdekes lehet, hogy ez a belső harc, amit most megnyert mennyire fog még esetleg visszaütni a későbbiekben egy ballépésnél, hibánál nála, amikor emlékezni fognak rá. 
Syrill Karn is képbe került és egyre jobban tetszik, ahogy megismerhetjük az életét. A hátterét, azt, hogy miként válhatott azzá, aki annyira görcsösen akart bizonyítani a Ferrixen és milyen hatással volt rá a Cassiannal kapcsolatos incidens. Nem mondom, hogy egy életre megsebezte, mert már eleve egy sérült személyiségnek tűnik, de az biztos, hogy jelentős nyomot hagyott rajta Andor. Ahogy ült ott Syrill a hivatalban a munkaállomásánál, abban tökéletesen benne volt egyrészt a klasszikus "kisember" kiszolgáltatottsága és elveszettsége, másrészt én éreztem benne egy kis nyughatatlanságot is, ami már a Pre-Mornál is jellemezte és nem gondolom, hogy sokáig itt fog maradni ebben a közegben.

 

Annak nagyon örültem, hogy hamar visszatértünk a Ferrixre és tényleg láthattuk, hogy milyen következményei voltak annak a káosznak, amit Cassian maga mögött hagyott, mikor a harmadik részben elmenekültek onnan Luthennel. Timm meghalt, Bix is megsérült és az egész helyen rajtahagyta a bélyegét ez az incidens, valamint a Birodalom ideérkező csapatai. Valahogy már nem érződik ugyanolyannak a Ferrix és ez érthető is, hiszen elveszítették még azt a kis szabadságot is, ami a céges időkben megvolt és ez a hangulatváltozás tökéletesen kiérződik a hely atmoszférájából. Az igazán érdekes viszontlátás azonban inkább a Maarvával kapcsolatos volt és látni azt, hogy mit is okozott ez az akció az egyén szintjén. Azt láthattuk, hogy a Birodalom hogyan reagált és ennek is szólt Mon Mothma dühös reakciója, de most láthattuk azt is, hogy Luthen miért érezte adekvátnak ezt a lépést és igenis képes elérni a célját. Maarva olyan ajándékot kapott Cassiantól, ami értékesebb a pénznél is, amit felajánl, hogy kezdejenek új életet. Reményt, hitet, büszkeséget kapott és az ebben a legszebb, hogy nem is tudja, hogy kitől. Cassian viszont még nem tart itt, ő még mindig azt hiszi, hogy érdemes menekülni, hogy el lehet tűnni ez elől a veszedelem elől, amit a Birodalom képvisel és ő inkább efelé mozdul el, ebben szerepe lehet Clem halálának és az azt követő akciójának, ami egy nagyon jó kis flashback volt. 
A rész végére jött aztán a slusszpoén, hogy hiába szeretné azt hinni Cassian, hogy el lehet tűnni a Birodalom elnyomása elől... kiderül, hogy nem lehet. A poén meg az egészben, hogy nem is azért kapják el, amit tényleg elkövetett, hanem egy ártatlan gyanusítás fajul odáig, hogy hat évre bevarrják, ami részben érzékelteti a Birodalom tulkapását, hogy mennyire kegyetlenül reagáltak arra a fenyegetésre, amit az Aldhani akció okozott, másfelől meg kiefejezi az átlagember tehetetlenségét a rendszer ellen, jogorvoslat és bárminemű védekezés nélkül. Tetszett, ahogy Mon Mothma és Luthen vitája visszaköszön a reakciókon az epizódban, hogyan reagál a Birodalom, hogyan reagálnak az egyes karakterek, de összességében úgy érzem itt a végére, hogy inkább Mon Mothma vészjósló megérzései igazolódnak be és nagyon kemény világnak nézhetnek elébe ebben a korszakban a messzi-messzi galaxis lakói. 

[Dzséjt]

12 órával ezelőtt, Wilde írta:

Tetszett, ahogy Mon Mothma és Luthen vitája visszaköszön a reakciókon az epizódban, hogyan reagál a Birodalom, hogyan reagálnak az egyes karakterek, de összességében úgy érzem itt a végére, hogy inkább Mon Mothma vészjósló megérzései igazolódnak be és nagyon kemény világnak nézhetnek elébe ebben a korszakban a messzi-messzi galaxis lakói. 

De ennek is kell bekövetkeznie, Luthen is ezzel számolt és ezt akarta elérni. Hogy a Galaxis népe nagyon és látványosan szenvedjen. Ezáltal láthatják, milyen a Birodalom, aki az előző részben hallottak és a Rebels első évadában látottak alapján lassan, óvatosan pusztít. Oly lassan, hogy az emberek már észre sem veszik.

Szóval Mon és Luthen is ugyanazt “jósolta”, csak az előbbi félt meglépni ezt, ahogy fél a polgárháborútól is és még az RO-ban is ostobaságokban hisz, minthogy Ersót a Szenátus elé lehetne vinni és annak hatása lenne.

Luthen ellenben meg merte lépni, ahogy később Draven és Raddus is cselekszi, Mothmával szembe menve.

[Wilde]

Igazából arra gondoltam, hogy inkább azt láttuk ebben a részben, amit Mon Mothma vetített előre, hogy az emberek szenvedni fognak és ez rengeteg fájdalmat hoz a galaxis olyan lakóinak is, akik eddig ki talán ki tudták bekkelni a Birodalom elnyomását. Míg Luthen szintén erre számított, de az ő elképzelésében nem a reakció, hanem a reakcióra adott reakció játszotta a főszerepet. Mon Mothma nem számol ez ebből esetlegesen fellángoló ellenállással csak a keletkező szenvedéssel, míg Luthen azt helyezi előtérbe, hogy ez mit hozhat az ügyüknek, a felerősödő elnyomást meg járulékos veszteségként írja le a lázadó attitűd megjelenésének oltárán. Az epizódban inkább azt az aspektust éreztem kidomborodni, amit Mon Mothma képvisel, ahogy látjuk, hogy bekeményít a Birodalom és hogy mivel jár ez az emberek szintjén, míg a Luthen általk képviselt ideák egyelőre leginkább Maarvában öltöttek testet. Hosszabb távon nyilván az érvényesülhet, amit Luthen kívánt, talán még Cassian későbbi átfordulásában is szerepet játszik majd az, amit a Birodalom miatt most meg kell éljen.

[Donát]

17 perccel korábban, Wilde írta:

Igazából arra gondoltam, hogy inkább azt láttuk ebben a részben, amit Mon Mothma vetített előre, hogy az emberek szenvedni fognak és ez rengeteg fájdalmat hoz a galaxis olyan lakóinak is, akik eddig ki talán ki tudták bekkelni a Birodalom elnyomását. Míg Luthen szintén erre számított, de az ő elképzelésében nem a reakció, hanem a reakcióra adott reakció játszotta a főszerepet. Mon Mothma nem számol ez ebből esetlegesen fellángoló ellenállással csak a keletkező szenvedéssel, míg Luthen azt helyezi előtérbe, hogy ez mit hozhat az ügyüknek, a felerősödő elnyomást meg járulékos veszteségként írja le a lázadó attitűd megjelenésének oltárán. Az epizódban inkább azt az aspektust éreztem kidomborodni, amit Mon Mothma képvisel, ahogy látjuk, hogy bekeményít a Birodalom és hogy mivel jár ez az emberek szintjén, míg a Luthen általk képviselt ideák egyelőre leginkább Maarvában öltöttek testet. Hosszabb távon nyilván az érvényesülhet, amit Luthen kívánt, talán még Cassian későbbi átfordulásában is szerepet játszik majd az, amit a Birodalom miatt most meg kell éljen.

Szerintem Maarva nem Luthen áláspontjában testesül, ő inkáb Dedra mondanivalójába illeszkedik (It's an announcement).

A galaxisnak idő kell ahhoz, hogy reagáljon a birodalmi túlkapásokra, a Maarva féle reakció sokkal inkább a konkrét eseményre reagálnak, semmint az utóhatásra, amire Luthen számít. A Birodalom bekeményít, amire a nép elégedetlenkedni kezd és fellázad. Ennek a folyományát látjuk a Rogue One-ban (ahol Mon már nem egy elszigetelt alakként tevékenykedik, hanem egy LÁZADÁS élén) és ezt látjuk a későbbi részekben is.

 

[Wilde]

Igazad lehet, ez inkább egy távlati cél, ami majd a most felgyülemlő szenvedés árán jön létre.

[Dzséjt]

2022. 11. 05. - 20:14, Wilde írta:

Igazából arra gondoltam, hogy inkább azt láttuk ebben a részben, amit Mon Mothma vetített előre, hogy az emberek szenvedni fognak és ez rengeteg fájdalmat hoz a galaxis olyan lakóinak is, akik eddig ki talán ki tudták bekkelni a Birodalom elnyomását. Míg Luthen szintén erre számított, de az ő elképzelésében nem a reakció, hanem a reakcióra adott reakció játszotta a főszerepet. Mon Mothma nem számol ez ebből esetlegesen fellángoló ellenállással csak a keletkező szenvedéssel, míg Luthen azt helyezi előtérbe, hogy ez mit hozhat az ügyüknek, a felerősödő elnyomást meg járulékos veszteségként írja le a lázadó attitűd megjelenésének oltárán. Az epizódban inkább azt az aspektust éreztem kidomborodni, amit Mon Mothma képvisel, ahogy látjuk, hogy bekeményít a Birodalom és hogy mivel jár ez az emberek szintjén, míg a Luthen általk képviselt ideák egyelőre leginkább Maarvában öltöttek testet. Hosszabb távon nyilván az érvényesülhet, amit Luthen kívánt, talán még Cassian későbbi átfordulásában is szerepet játszik majd az, amit a Birodalom miatt most meg kell éljen.

De itt a sorrend fel sem cserélhető. Nem jelenhet meg előbb a reakció, mint az, amire reagálnak. Naná, hogy először Mon "jövendölése" jelenik meg, az kerül kihangsúlyozásra, hiszen annak KELL először megjelennie, ez nem is lehet másképpen. Hiszen majd erre kell reagálnia a Galaxis népének idővel, ami Luthen "jövendölése". Ebben a részben lehetetlen lenne azt látni, amire Luthen vár. Ahhoz idő kell, nem is kevés, és az okozat nem előzheti meg az okot.

[Darth Revan9]

Ebben a részben Mon még mindig az idealista, pacifista. Alapvetően jó a szíve, ezért nem tudom hibáztatni. Naív módon úgy gondolja, hogy a polgárháború nélkül is lehet győzni. Vagy valamilyen eredményt elérni. Az epizód közepén javít a renoméján. Akkor elkezdi a felkelés finanszírozását. A coruscanti jelenetek tetszettek a legjobban. A birodalmi politika, a Birodalom bekeményítése és a Birodalmi Biztonsági Hivatalban lezajló események. Cassian pedig továbbra is menekül a sorsa elől. A visszaemlékezés jó volt, de valahogy unalmas, hogy Cassian állandóan menekülni akar. Jó rész volt, talán a legjobb az eddigi sorozatban.