Amatőr írók

[NorbiLordi]

Na végigküzdöttem magam a jó hosszúra sikeredett történeteden (basszus ha röviden ilyen hosszú, milyen normálba? ) és nekem tetszett Olvasva így kicsit beugrottak más filmek/sztorik, melyekre hasonlít a te történeted, gondolom máshonnan is merítettél ötleteket nem? Engem érdekelne a folytatás

[KisKósa]

Na végigküzdöttem magam a jó hosszúra sikeredett történeteden (basszus ha röviden ilyen hosszú, milyen normálba? ) és nekem tetszett Olvasva így kicsit beugrottak más filmek/sztorik, melyekre hasonlít a te történeted, gondolom máshonnan is merítettél ötleteket nem? Engem érdekelne a folytatás

Hát, a regény az regény és szerettem volna érthetően kifejteni a történetet. Tudom, elég húzós ez így, pedig ez még csak a fejemben tengődő vázlat. És nagyon örülök neki, hogy tetszett, el se hinnéd, hogy mennyire. ^.^ Igen, elég sok helyről merítek, amikor ezek megszületnek, vehetnénk egyszerű összelopkodásnak is, de igazából nem is magát az ötletet emelem át máshonnan, hanem magát azt az epic érzést szeretném visszaadni, amit egy adott jelenet nézésére során érez az ember, hogy "na ez k*rva jó." Bár igazából nem mindegyik esetben tudnám megmondani, honnan jött az ötlet. Az alapkoncepció, hogy egy hősszerelmes szíve választottját elrabolják és hősünk utánaered ez valószínűleg A Karib-Tenger Kalózai első részére hajaz, de nem egy ilyen történet született már, ahol egy bizonyos személy kiszabadítása a cél bármi áron, csupán a kalózos környezet teszi hozzá hasonlatossá. Az élőhalottak támadásánál pedig nem is tagadom, hogy a The Clone Wars Legacy Of Terror című epizódja inspirált és utolsók között került bele. Mást most nem tudnék mondani, hogy mire hasonlíthat, biztos volt már más polgárháborús történet is. Nem tudom mennyire érződik, de tévé képernyőre szántam ezt a történetet, de azt értelemszerűen nem tudom megcsinálni, rajzolni nem tudok, ezért a képregény eshetőség is kiesett, maradt hát ez. Még ma este megérkezik a folytatás akkor. Egyébként az ötlet átemeléseknél azt tudom mentségemre felhozni, hogy utalásnak nevezem őket, ahogy a TCW episode guide-jai szokták. De a viccet félretéve, már nem emlékszem mi kapcsán hangzott el egy irodalom órán, de igaznak tartom, hogy már nem lehet teljesen eredeti történettel előállni, mert annyit írtak már, hogy valamilyen szinten, még ha akaratlanul is, de hasonlít rá.

 

Szerk.: Ahogy a saját munkatempómat elnézve, inkább csak holnap reggel fog megérkezni. >.<

Szerkesztve: 2012. Január 6. - KisKósa

[KisKósa]

...

Szerkesztve: 2013. Január 22. - KisKósa

[NorbiLordi]

Időközben mégiscsak sikerült még ma (Vagyis inkább holnap, hiszen fél órával múlt éjfél) elkészülnöm vele és ez az ismertető talán rövidebb lesz, ugyanis ez még közel sincs annyira részletesen kitalálva, mint az első kötet.

 

Ez lenne hát a második kötet, talán ez is egy kicsit hosszú lett, a harmadik tényleg nem lesz ennyire hosszú, ígérem. NorbiLordi, szerinted ez jobb, vagy rosszabb, mint az első kötet?

 

Szerintem ugyanolyan jó ez a kötet is mint az első, nekem nagyon tetszik a története, gratula Szépen összehoztad ezt a világot

Szerkesztve: 2014. Május 28. - NorbiLordi

[KisKósa]

Szerintem ugyanolyan jó ez a kötet is mint az első, nekem nagyon tetszik a története, gratula Szépen összehoztad ezt a világot

Köszönöm szépen, majd valamikor leírom a harmadikat is. ^.^ De majd mindenképp írd le a tiédet is.

[NorbiLordi]

Köszönöm szépen, majd valamikor leírom a harmadikat is. ^.^ De majd mindenképp írd le a tiédet is.

 

Oksa

 

Enyém még marhára nincsen kidolgozva, leírva kb. 1 oldal van csak a történetből amit bemásolhatok ha gondolod, nem oly hosszú . Lényegében arról szól hogy van egy újságíró, akinek jó érzéke van a bűnügyek megoldásához, és ezt a képességét kamatoztatni is szokta, olyan Castle féle a pali. Egyik nap kap egy névtelen telefont hogy a város szélén álló gyárban valami nem kóser, lesz majd ott egy sajtótájékoztató amire hivatalos lesz, és szimatoljon körül. Persze kap majd mellé egy segítő társat, egy gyönyörű nőt, akivel később majd nagyon összebarátkozik Lényegében eddig van kidolgozva a fejemben, még azt kell kitalálnom hogy mit műveljenek a gyárban amitől veszélyt jelentenek majd az emberekre

[Dzséjt]

Még nem olvastam (csak beleolvastam, de így még nem akarok írni róla) a lentieket, de egy személyes tanács. Tudom, kezdőként a legkönnyebb két, három, nyolc, tíz kötetben gondolkodni, de ez végzetes hiba. A mai napig én is benne vagyok ebben, ha kitalálok valamit, abban tuti ott bújuk még hat másik kötet lehetősége, de ez nem jó. Egyszerre egyetlen történetre szabad csak koncentrálni. Ezért érdemes (mi több, kötelező) először csak novellákat írni. Maximum tizenöt-húsz oldalas (bár ez már inkább kisregény) sztorikat, amik megtanítják az embert tömöríteni (még ha amúgy csapnivaló novella író is, mint én). Ja és még valami. Ezt egy író barátom javasolta nekem, és szerintem érdemes megfogadni: az első dolog, ami eszetekbe jut, felejtsétek el. A másodikat még annál is gyorsabban felejtsétek el. A harmadikkal már érdemes foglalkozni, de gondoljátok jól át, tartsátok meg, ami jó, a többit felejtsétek el. A negyedikbe gyúrjátok be a harmadik értékes részeit, a sallangot felejtsétek el. Az ötödikhez gyúrjátok hozzá, ami eddig van, és azzal már lehet dolgozni. Mert az onnantól már nem sablon. Az első három dolog ugyanis, ami az embernek eszébe jut, az általában sablonos.

Bár mint írtam, eddig csak beleolvastam, úgy érzem Kósa, hogy te még az első állapotban vagy. Vagyis az első ötletet valósítod meg. Ezzel természetesen semmi baj, mi több, teljesen normális, ez az út kezdete. De sokat kell dolgozni vele. Még így beleolvasással is látszik, hogy élvezettel írod ezt a sztorit (ami szerintem a legfontosabb, korábban is írtam, az író magának írjon elsősorban, ő élvezze az írást), így szerintem megérné, ha próbálkoznál kicsit más területeken. Úgy értem, írni más, számodra idegen novellákat (hidd el, baromi sokat lehet belőle tanulni), és aztán visszatérni ebbe a világba. Nagyot változik az ember közben, és még nagyobb élvezet aztán belekeveredni egy általad kitalált univerzumba.

[Donát]

Én ezzel nem feltétlen értek egyet. Az első gondolatod is lehet sablonmentes, ha kellően kreatív vagy. Nem kell az egész alapötletet elvetni, csak azokat a dolgokat, amik az első ötletből sablonosak, és azt kidobni, majd pedig folyamatosan hozzágyúrni azokat, amiket közben kiagyalsz és hozzáteszed.

[KisKósa]

Oksa

 

Enyém még marhára nincsen kidolgozva, leírva kb. 1 oldal van csak a történetből amit bemásolhatok ha gondolod, nem oly hosszú . Lényegében arról szól hogy van egy újságíró, kinek jó érzéke van a bűnügyek megoldásához, és ezt a képességét kamatoztatni is szokta, olyan Castle féle a pali. Egyik nap kap egy névtelen telefont hogy a város szélén álló gyárban valami nem kóser, lesz majd ott egy sajtótájékoztató amire hivatalos lesz, és szimatoljon körül. Persze kap majd mellé egy segítő társat, egy gyönyörű nőt, akivel később majd nagyon összebarátkozik Lényegében eddig van kidolgozva a fejemben, még azt kell kitalálnom hogy mit műveljenek a gyárban amitől veszélyt jelentenek majd az emberekre

Castle epizódhoz még nem volt szerencsém, de stílusilag olyasmi lehet, mint a Dr. Csont vagy A Mentalista, nem? (Bocsánat, ha laikus fejjel valami ékbekiáltó baromságot mondtam.) Majd mindenképp írd meg, ha elkészült. Egyszer volt egy másik történet ötletem, ami szintén egy ilyen krimi lett volna, csak a misztikusabb fajtából. Egy teljesen átlagos srácról szólna, akinek mindene megvan, barátai, jól tanul, hasonlók. Amikor egy idilli csütörtöki nap után elmegy aludni és később felkel, bemegy a suliba és a portás nő említi neki, hogy a hülyéje miért jön be szombaton iskolába. Számára ez igencsak furcsa, de a problémák ott folytatódnak, hogy hétfőn a barátai megutálták és mindenből megbukott, ezért meg kell tudnia, mi történt azon a pénteki napon, amire nem emlékszik. Hülyeség, tudom, akkor találtam ki, amikor semmi kedvem nem volt pénteken iskolába menni és örültem volna neki, ha végre szombat lenne.

 

Még nem olvastam (csak beleolvastam, de így még nem akarok írni róla) a lentieket, de egy személyes tanács. Tudom, kezdőként a legkönnyebb két, három, nyolc, tíz kötetben gondolkodni, de ez végzetes hiba. A mai napig én is benne vagyok ebben, ha kitalálok valamit, abban tuti ott bújuk még hat másik kötet lehetősége, de ez nem jó. Egyszerre egyetlen történetre szabad csak koncentrálni. Ezért érdemes (mi több, kötelező) először csak novellákat írni. Maximum tizenöt-húsz oldalas (bár ez már inkább kisregény) sztorikat, amik megtanítják az embert tömöríteni (még ha amúgy csapnivaló novella író is, mint én). Ja és még valami. Ezt egy író barátom javasolta nekem, és szerintem érdemes megfogadni: az első dolog, ami eszetekbe jut, felejtsétek el. A másodikat még annál is gyorsabban felejtsétek el. A harmadikkal már érdemes foglalkozni, de gondoljátok jól át, tartsátok meg, ami jó, a többit felejtsétek el. A negyedikbe gyúrjátok be a harmadik értékes részeit, a sallangot felejtsétek el. Az ötödikhez gyúrjátok hozzá, ami eddig van, és azzal már lehet dolgozni. Mert az onnantól már nem sablon. Az első három dolog ugyanis, ami az embernek eszébe jut, az általában sablonos.

Bár mint írtam, eddig csak beleolvastam, úgy érzem Kósa, hogy te még az első állapotban vagy. Vagyis az első ötletet valósítod meg. Ezzel természetesen semmi baj, mi több, teljesen normális, ez az út kezdete. De sokat kell dolgozni vele. Még így beleolvasással is látszik, hogy élvezettel írod ezt a sztorit (ami szerintem a legfontosabb, korábban is írtam, az író magának írjon elsősorban, ő élvezze az írást), így szerintem megérné, ha próbálkoznál kicsit más területeken. Úgy értem, írni más, számodra idegen novellákat (hidd el, baromi sokat lehet belőle tanulni), és aztán visszatérni ebbe a világba. Nagyot változik az ember közben, és még nagyobb élvezet aztán belekeveredni egy általad kitalált univerzumba.

A te véleményedtől tartottam leginkább, mert tudom, hogy te a kritikusabbak közé tartozol ezen a fórumon. Igen és ezt jól látod, tényleg nagyon élveztem megírni, még csak a vázlatot is, nagyon szeretek elmerülni a fantáziámban és hangsúlyozom, hogy ez továbbra is csak egy vázlat. Annyi minden nincs még kitalálva és annyira kiforratlan még az egész, ezt én is jól tudom. A folytatások pedig csak úgy jöttek. Az egész egyébként (Időközben eszembe jutott.) egy rajzzal kezdődött, amikor lerajzoltam egy részeg goblint egy söröshordó mellett fekve ahogy vedel egy korsó sört úgy, hogy a söröshordó lyukas és az abból áradó anyaggal tölti újra a poharát. Aztán rajzolgattam még tovább és egyszer csak megszületett az ötlete. Tudtam, hogy mit akarok megírni és először csak összeszedtem az ötleteimet. Kitaláltam néhány szigetet, de azokkal úgy döntöttem ráérek később foglalkozni, mert egyelőre még nem aktuális, az első kötet például csak két szigeten játszódik. Aztán amikor épp netezgetek és hallgatom a filmzenéket olykor rám tör az ihletroham és egyszer csak megszületik egy következő. Általában így keletkeznek a történeteim. Régebben ez az első kötet is nagyon kidolgozatlan volt, megvolt az alaptörténet de voltak benne kidolgozatlanságok ezért csináltam magamnak egy olyat, hogy objektíven átolvastam az irományom és feltettem egy nagy rakás kérdést a történet apróságaira és miértjeire. Szeretnék egy részletes világot kitalálni, amely megáll a maga lábán és egyértelmű, nem logikátlan. Persze ne számíts egy világrengetően eredeti történetre, de remélem, hogy valamilyen szinten szórakoztatónak találod, még így, vázlat formájában is. Ám egy csomó dolgot átalakítottam időközben. A goblin mágus karakterének igazából korábban semmi szerepe nem volt, csupán egy erős, jellemtelen főgonosz volt, akit kinyírnak valamelyik csatában, aztán egyik "olvasóm" hatására kicsit nagyobb jelentőséget adtam neki és olyan "halált" írtam meg neki, ami nem egyértelmű, hogy nyitva álljon az út a visszatéréséhez, amit hamar meg is léptem, mert van benne lehetőség. Továbbá a távol-keleti sziget jelentősebb szerepeltetését is egy lelkes "olvasóm" hatására tettem meg, mert nekem fontos, hogy más is élvezze, amit írok. Bár egy biztos, ha valakinek, hát neked biztosan fel fognak tűnni bizonyos elemek, amelyeket máshonnan kölcsönöztem. >.<

 

Én ezzel nem feltétlen értek egyet. Az első gondolatod is lehet sablonmentes, ha kellően kreatív vagy. Nem kell az egész alapötletet elvetni, csak azokat a dolgokat, amik az első ötletből sablonosak, és azt kidobni, majd pedig folyamatosan hozzágyúrni azokat, amiket közben kiagyalsz és hozzáteszed.

Többek között azért nem született még meg, mert most sem érzem késznek, annyi minden vár még finomításra, ezeken dolgozom még.

Szerkesztve: 2012. Január 7. - KisKósa

[KisKósa]

...

Szerkesztve: 2013. Január 22. - KisKósa

[Bomarr]

Még sajnos nem volt időm elolvasni -de ezt a hiányosságomat igyekszem majd pótolni- viszont annak kapcsán amit Dzséjt írt: ez annyira igaz, hogy ezt több neves író például a Trónok harca szerzője George R. R. Martin is elmondta. Vagyis azt hogy bármennyire is csábitó a sok kötetes epikus regényfolyam, mindenképp novellákkal érdemes kezdeni, ha valaki komolyan szeretne írással foglalkozni.

 

Amit Martin mond ezügyben az annyira hasznos (bárkinek akit ez a téma érint) hogy egy az egyben bemásolom, amit írt:

 

"The most important thing for any aspiring writer, I think, is to read! And not just the sort of thing you're trying to write, be that fantasy, SF, comic books, whatever. You need to read everything. Read fiction, non-fiction, magazines, newspapers. Read history, historical fiction, biography. Read mystery novels, fantasy, SF, horror, mainstream, literary classics, erotica, adventure, satire. Every writer has something to teach you, for good or ill. (And yes, you can learn from bad books as well as good ones -- what not to do)

 

And write. Write every day, even if it is only a page or two. The more you write, the better you'll get. But don't write in my universe, or Tolkien's, or the Marvel universe, or the Star Trek universe, or any other borrowed background. Every writer needs to learn to create his own characters, worlds, and settings. Using someone else's world is the lazy way out. If you don't exercise those "literary muscles," you'll never develop them.

 

Given the realities of today's market in science fiction and fantasy, I would also suggest that any aspiring writer begin with short stories. These days, I meet far too many young writers who try to start off with a novel right off, or a trilogy, or even a nine-book series. That's like starting in at rock climbing by tackling Mt. Everest. Short stories help you learn your craft. They are a good place for you to make the mistakes that every beginning writer is going to make. And they are still the best way for a young writer to break in, since the magazines are always hungry for short SF and fantasy stories. Once you've been selling short stories for five years or so, you'll have built up a name for yourself, and editors will start asking you about that first novel."

[MissKarrde]

Köszi, ezt jó volt olvasni

Nem mintha írni szeretnék valaha is, de nagyon hasznos tanácsnak gondolom, már Dzséjtét olvasva is logikusnak tűnt ez az út.

[Darth Krande]

Még én sem olvastam, de érdekesnek tűnik!

Amiket Dzséjt írt: igen, kicsiben kell kezdeni, mert hiába egy jó ötlet, az első irományaid, utólag nézve, elég döcögősek lesznek. Mire a kilencedik kötet végére érsz, kész lesz a kifejlett stílusod, és nekiállhatsz átírni az első kötet(ek)et. Arról nem is beszélve, hogy egy novellát könnyebb másokkal elolvastatni, mint ha eleve egy nyolckötetet regényfolyamot zúdítasz a nyakukba.

 

Ami az első ötletek elvetését illeti: ne tedd! Csak akkor ha muszáj! (Múú-száj. Zseniális.) Múltkor pont volt egy TF novellám aminek az ötletével szinte egy időben jött egy jelenet, igazából a sztori vége lett volna, de aztán írás közben rájöttem hogy nem tehetem bele mert szétrontaná a hangulatot is (nosztalgikus-melankólikus visszaemlékezésbe egy humoros jelenet lett volna) meg a történet koherenciáját is (egész addig tele volt Marvel G1 utalásokkal, itt meg pont hogy kifigurázta volna a Marvel G1-et) úgyhogy végül kénytelen voltam nem megírni. De aki kérdezte hogy "és mi történt utána?" annak elmondtam

 

"But don't write in my universe, or Tolkien's, or the Marvel universe, or the Star Trek universe, or any other borrowed background."

Ezzel nem értek egyet. Írj sajátokat is, igen, akár a leendő kilenckötetesedhez írj kiegészítő novellákat vagy akár olyan jeleneteket amik később beleilleszthetőek a kész műbe. DE! Saját irományt kevés emberrel tudsz elolvastatni. Néhány fórumos ismerős, néhány közeli barát, rokonok, ilyesmik. És ők elfogultak lesznek. A fan fiction lényege viszont, hogy az adott téma rajongói körét célozza meg, vagyis egy nagyobb csoportot aminek a tagjai nem ismernek téged, csak azt látják, amit nekik leírtál. Szerintem hasznos a rajongói írás.

 

Írjál minden nap: na ez az, amit én pl baromira nem tudnék soha betartani Van úgy, hogy hetekig egy betű ihletem sincsen, máskor meg hajnali háromkor is csak azért hagyom abba az írást mert már összefolynak a betűk.

[Dzséjt]

Én ezzel nem feltétlen értek egyet. Az első gondolatod is lehet sablonmentes, ha kellően kreatív vagy. Nem kell az egész alapötletet elvetni, csak azokat a dolgokat, amik az első ötletből sablonosak, és azt kidobni, majd pedig folyamatosan hozzágyúrni azokat, amiket közben kiagyalsz és hozzáteszed.

Nincs az a kreativitás, ami az első ötletet sablomentessé teszi. Mert az agy így működik, élményekből szedi össze az ötleteket, és az első ötlet mindig egy kedvenc filmedhez, könyvedhez, képregényedhez, stb. kötődik. Ismerthez, ismeretlenhez, régen látott, nemrég látott. Aztán ha ezt elkezded csiszolgatni, az már a második, harmadik, sokadik ötlet. De az első ötlet mindig egy sablon (és ugye az első ötlet nem egy kész univerzum kidolgozott karakterekkel, csak annyi, hogy írni akarok egy orgyilkos gépről, aminek a feladata valaki megölése, akit meg kell védeni, vagy egy rejtélyes gyilkosságról egy vonaton, és lesz egy magánnyomozó is ott stb. ilyen enyhén szólva vázlatos gondolatok). Ahhoz, hogy az első ötlet mellőzzön minden sablont, az kizárt. Ahhoz a kreativitás egy embertelen szintje kellene.

 

Még sajnos nem volt időm elolvasni -de ezt a hiányosságomat igyekszem majd pótolni- viszont annak kapcsán amit Dzséjt írt: ez annyira igaz, hogy ezt több neves író például a Trónok harca szerzője George R. R. Martin is elmondta. Vagyis azt hogy bármennyire is csábitó a sok kötetes epikus regényfolyam, mindenképp novellákkal érdemes kezdeni, ha valaki komolyan szeretne írással foglalkozni.

A leírtak szerintem a legalapvetőbb, egyben a legfontosabb tanok. Akármilyen íróval beszéltem, mindig ezeket mondja el. És milyen igaz! Olvasni, kötelező, mindig, állandóan, folyamatosan. Ez az íróknál a továbbképzés, csak ez folyamatos. Egyszer beszéltem egy sráccal, aki megkeresett, hogy szeretne egy regényt kiadni, olvassam el. Borzalmas volt (pocsék helyesírás, rossz fogalmazás, csapongó stílus, sablonos sztori), és mikor megkérdeztem, mennyit olvas, rávágta, hogy utál olvasni. Ha valaki utál olvasni, miért akar írni?

Írni állandó jelleggel. Szerintem ez sem kivitelezhetetlen, mert nem szükséges itt sem az, hogy állandóan csak történeteket írj. Magam is mindennap írok, és ezeknek a többsége ide készül. Ez is gyakorlat, hogy megírom ezt a posztot, vagy a blogomra, az SFportálra, vagy bárhova máshova egy cikket, vagy a készülő sztorijaimhoz jegyzetelek.

Ami a fan-ficek mellőzését illeti, azzal én sem értek teljesen egyet, mert szerintem kezdetben - pláne, ha nagyon fiatalon kezdesz el írni - egyszerre könnyíti a dolgot és megtanít az anyaggyűjtésre. Egy saját világ kidolgozása nehéz, minden részletét kitalálni, megfelelően egyedivé tenni, és mindezt fejben is tartani (hiába jegyzeteled le, ha a hév elkap írás közben, a franc sem fog minden percben a jegyzetekre pillantani) nehéz. Ellenben egy már meglévő univerzumban a kitalálással nem kell foglalkozni, a részleteket csak be kell gyűjteni és azokhoz igazítani a sztorit, szereplőket (anyaggyűjtés, ami megint csak fontos tényező az írásban). Ráadásul, itt is lehet saját minivilágot teremteni (már ha nem túl kötött a fővilág, teszem azt, egy Alien sztoriba nem zsúfolhatunk bele hat másik idegen fajt - bár még ez is kijátszható, ha egy távolabbi jövőbe helyezi az ember a sztorit -, ellenben egy Star Warsba simán kitalálhatunk tucatnyi saját fajt is).

 

"But don't write in my universe, or Tolkien's, or the Marvel universe, or the Star Trek universe, or any other borrowed background."

Ezzel nem értek egyet. Írj sajátokat is, igen, akár a leendő kilenckötetesedhez írj kiegészítő novellákat vagy akár olyan jeleneteket amik később beleilleszthetőek a kész műbe. DE! Saját irományt kevés emberrel tudsz elolvastatni. Néhány fórumos ismerős, néhány közeli barát, rokonok, ilyesmik. És ők elfogultak lesznek. A fan fiction lényege viszont, hogy az adott téma rajongói körét célozza meg, vagyis egy nagyobb csoportot aminek a tagjai nem ismernek téged, csak azt látják, amit nekik leírtál. Szerintem hasznos a rajongói írás.

Na ez viszont abszolúte téves! Az internet világában páratlan lehetőség, hogy az irományodat frissen, melegében közzé teheted, és olyanok fogják elolvasni, akiket se azelőtt, se azután nem fogsz megismerni. Semmi elfogultság (rokonnal, közeli baráttal úgy kell elolvastatni művet, hogy a véleményükkel a lehető legkritikusabb kell lenni), csak a száraz, jó esetben építő jellegű, nem túl jó esetben hasznavehetetlen, rossz esetben fröcsögős kritika fog érkezni. Számtalan ilyen oldal áll az ember rendelkezésére. De ott vannak az íróműhelyek is (amikben speciel én nem igazán hiszek, de ez egy másik történet), ahol szintén olvasnak (és neked is olvasnod kell műhelytársak műveit), és persze még a saját blog lehetősége is fennáll, vagy akár fórumokra is írhatsz.

A másik, és ez saját tapasztalat: a rajongók nagyobb része elfogult a rajongótársak műveivel szemben. Írtam én már Star Wars, Star Trek, Stargate, Alien, Mass Effect, Terminator fan-ficet, és nagyon kevés érezhetően őszinte véleménnyel találkoztam.

 

Given the realities of today's market in science fiction and fantasy, I would also suggest that any aspiring writer begin with short stories. These days, I meet far too many young writers who try to start off with a novel right off, or a trilogy, or even a nine-book series. That's like starting in at rock climbing by tackling Mt. Everest. Short stories help you learn your craft. They are a good place for you to make the mistakes that every beginning writer is going to make. And they are still the best way for a young writer to break in, since the magazines are always hungry for short SF and fantasy stories. Once you've been selling short stories for five years or so, you'll have built up a name for yourself, and editors will start asking you about that first novel."

Ez viszont annyira igaz! Még kis hazánkban is baromi sok ember akar író lenni. (Személyes véleményem szerint azért, mert abban a tévhitben élnek, hogy ez könnyű dolog, és gyorsan lehetnek gazdagok és híresek... Pedig a valóságban pont az ellenkezője igaz. Hosszú és fáradtságos munka már egyáltalán eljutni az első novella megjelenéséig az első magazinba, hát még az önálló regényig. Híres mérsékelten leszel - pláne ha sci-fit vagy fantasy-t írsz, ami ugye rétegműfaj -, gazdag pedig csak akkor, ha nem itt élsz és még akkor sem biztos, mert még külföldön sem mindenki Tom Clancy, J. K. Rowling vagy George R. R. Martin.)

Sokat kell tanulni, mert azokban a magazinokban véreskezű szerkesztők ülnek. Ráadásul nálunk még rosszabb is a helyzet, mert egyrészt, kevés magazin van, másrészt, nagyon begyepesedett egy szerkesztői banda él itt. De komolyan, a mai magazinok, amik foglalkoznak amatőr írások megjelentetésével, kortól független, de begyepesedett és/vagy sznob szerkesztők vannak. Címek és nevek nélkül személyes élményem, hogy beküldtem egy novellám egy magazinba, amiben korábban már volt megjelenésem (nehéz lesz kitalálni, mert kettő van összesen ). Az akkori szerkesztőnek tetszett, meg is akarta jelentetni, csak közben volt némi "kreatív nézeteltérése" a magazin tulajdonosaival, így távozott a szerkesztői székből. Ez több pontban radikálisan érintette a magazint. Teljes irányváltás a magvas mondanivalójú irományok felé, és sajnos az enyémben nem volt semmi magvas. És sajnos ez számos magyar magazinra (nyomtatott vagy online) igaz: annyira begyepesedettek és/vagy sznobok, hogy zsigerből elutasítják a pusztán szórakoztató írásokat, középszerűen titulálva azokat. Természetesen azért vannak kivételek, ha az ember azokat le tudja vadászni, akkor viszonylag simán boldogulhatnak.

És itt még van egy dolog, ami a folyamatos olvasás, írás mellett nem lehet ártalmas: kapcsolatrendszer kiépítése. Bezony, hitvány dolog, de itt is sokat segít a hátszél. Nem fogja lerövidíteni azt a négy vagy több évet , de határozottan könnyebb végigmászni a létrafokokat.

Ezzel kapcsolatban még annyit, hogy fan-ficekkel kezdtem, aztán átnyergeltem az önálló történetekhez, amivel eljutottam mostanra oda (poén, tényleg a negyedik évben járok), hogy lehetőséget kaptam egy már befutott magyar univerzum (Mysterious Universe) következő antológiájába írni. Tehát bizonyos szemszögből nézve visszatértem oda, ahol kezdtem, újra fan-ficet írok, csak ezúttal hivatalos lesz.

[Donát]

Ahhoz, hogy az első ötlet mellőzzön minden sablont, az kizárt. Ahhoz a kreativitás egy embertelen szintje kellene.

 

Na de én ezt nem is mondtam. Te írtad, hogy ami először jut eszedbe: felejtsd el. Ami másodjára: azt is. Na én erre írtam, hogy ezzel nem értek egyet. Természetesen az első ötletben van sablon (szintén írtam), azokat kell elhagyni, és szépen tovább csiszolgatni (ezt meg te is írtad). A probléma az, hogy akkor erre már én nem mondanám, hogy felejtsd el az első ötletet. Az első is épülhet kreatív alapgondolatra, és azt igenis meg kell tartani. Szóval az első és második ötletet ne felejtsd el teljes egészében, hanem ugyanúgy kell vele tenni, mint amit a harmadikra javasoltál.

[Darth Krande]

Pontosan. Első ötlet nélkül nincs második ötlet Igaz, hogy sablonos, persze hogy az, de hát minden sportesemény a bemelegítéssel kezdődik

[Dzséjt]

Amire próbáltam kilyukadni, illetve, amire az a bizonyos író próbált célozni, hogy az első, második, ötlettel a kész eredmény alapjaiban se egyezzen meg. Szerintem a mondandójából ez jön le, nem szó szerint mindent felejts el, hiszen akkor minden ötlet első ötlet lenne.

[KisKósa]

Egyik gondolat jobb, mint a másik. ^.^

[NorbiLordi]

Végigolvastam a 3. kötetet is, ha ezt egyszer megírod akkor nagyon f*sza történetek lesznek ebből

[KisKósa]

Végigolvastam a 3. kötetet is, ha ezt egyszer megírod akkor nagyon f*sza történetek lesznek ebből

Nem mondod, tényleg? Annyira örülök. ^.^ Pedig azt hittem a harmadikat le fogod szólni, mert egyelőre azt tartom a leggyengébbnek. >.<

Szerkesztve: 2012. Január 8. - KisKósa

[NorbiLordi]

Nem mondod, tényleg? Annyira örülök. ^.^ Pedig azt hittem a harmadikat le fogod szólni, mert egyelőre azt tartom a leggyengébbnek. >.<

 

Szerintem a harmadik sem gyenge, csak jobban ki kell majd dolgozni

[KisKósa]

Szerintem a harmadik sem gyenge, csak jobban ki kell majd dolgozni

Körülbelül fél óra múlva érkezik a negyedik.

[NorbiLordi]

Körülbelül fél óra múlva érkezik a negyedik.

 

Gondolom az is rövid lesz mint a harmadik

[KisKósa]

...

Szerkesztve: 2013. Január 22. - KisKósa

[NorbiLordi]

Hát, talán egy kicsit hosszabb, azt ítéld meg te. Bocsánat a késésért, de időközben vacsoráztam is. Egyelőre ez az utolsó kötet, amit kitaláltam, de közel sem a vége, inkább valami újnak a kezdete.

 

Tök komoly, szépen fel van építve az egész, ráadásul a vége nyitott. Gratula, így tovább

Szerkesztve: 2014. Május 28. - NorbiLordi

[KisKósa]

Tök komoly, szépen fel van építve az egész, ráadásul a vége nyitott. Gratula, így tovább

Köszönöm szépen. ^.^

[Darth Krande]

Ezt már hetek óta érlelem, most leírtam......

Igyekeztem. Figyelem, vallási téma!

 

 

Nagypéntek

 

Tudom, hogy ott áll mögöttem. Képtelen vagyok megfordulni, ránézni. Nem bírnám látni megvert testét, átszúrt oldalát, tövismarta fejét.... és tudni, hogy mindez az én hibám.

Hát állok, Neki háttal, szabadulni képtelenül. Küldeném, de nem távozik. Távolodnék én Tőle, de nem lehet. A Pokolban nincs mozgásszabadság.

Egy szó van a nyelvemen, de képtelen vagyok kimondani.

Kimondja Ő.

-Sajnálom.

Hát még én. Végülis az én rövidlátásom miatt vagyunk itt mindketten, na jó, ő némiképp önszántából. Én talán nem? Nem én mentem oda a főpapokhoz, nem én hoztam rá a rómaiakat?

-Szép volt, ahogy visszadobtad nekik a harminc ezüstöt –mondja.

Visszadobtam, ez tény. Nem akartam, hogy úgy érezzék, megvették mindkettőnket. Ha másból nem is értettek, a pénzből igen.

-Mielőtt megköszönnéd – kezdem, de persze a torkomon ragad a szó. Ugyan mit is köszönhetne két lélek egymásnak a Pokolban?

-Küldtél – mondom ki végül. –Ezt akartad, ez volt a terved. Szemben a Kőszikláddal, akit pusztán figyelmeztettél rá, hogy háromszor meg fog tagadni. Meg is tagadott. Nagyszerű egyházat építhetsz rá.

A szavaim a lándzsánál is mélyebb sebeket okoznak. Legszívesebben felpofoznám magam miattuk: Őt még le sem vették a keresztről, ahova miattam szegezték, és én máris megbántottam megint.

De Ő csak áll mögöttem, sebzetten, némán, és várja, hogy feléje forduljak.

-Nem fogsz elhagyni, ugye? –kérdezem, mintha csak a hangját akarnám hallani. Hiszen tudja, hogy tudom a választ.

-Nem, soha.

[Lok Durd]

Krande, nekem nagyon tetszett, gratula! Ez a fajta Júdás-Jézus viszony engem a Jézus Krisztus szupersztárra emlékeztetett.

Egy észrevétel:

Júdás szájából ezt a "Nagyszerű egyházat építhetsz rá." mondatot valahogy nem érzem odaillőnek. A többi része viszont teljesen jó .

[Oldfighter]

Kicsit off ide, de Krande írásához passzolhat. Érdemes utánaérdeklődni Júdás nemrég megkerült evangéliumának. Érdekes megállapítások szöktek szárba arról, hogy nem is volt ő tulajdonképpen áruló.

[Darth Krande]

Lok Durd eltalálta, közvetlenül a musical ihlette az irományt. Februárban bementem egy használt CD boltba, és mivel apcinak csak bakelitlemezen van meg (ráadásul elgörbülve, csomószor megakad a korong szélén) hát megvettem. Közvetve meg? Kellett végre keresztény témában is írnom, ha egyszer az vagyok (háromnegyedrészt)

Örülök, hogy tetszett. Ami Júdás megjegyzését illeti, igaza van (sajnos) és úgy éreztem legalább említés szintjén illik belevonnom a "vitába" Pétert.

Szerkesztve: 2012. Március 31. - Darth Krande