Videjó játékok

[Frenkie]

1 órával korábban, Dzséjt írta:

Aki fel akar venni barátnak PSN-en, az már megtalálhat a jó öreg nicknevemen.  

Vajon mi lehet? Sose fogok rájönni.

 

[JakeSully]

19 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

Hát emberek, szomorú hírt kell közölnöm. Elárultam a PC Master Race-t.  PS4 tulajdonos lettem.  

És már meg is van az Uncharted 4: A Thief's End, a The Last of Us Remastered, a Ratchet & Clank és a God of War. Az első három magához a konzolhoz járt, a GoW-t meg a bolt adta ingyen, ahol a konzolt vettem.

 

Gratulálok én is Dzséjt! Hatalmas élményekben lesz részed, garantálom! Olyan szintű katarzisokat lehet átélni PS4 játékok alatt, hogy azt szavakba nem lehet önteni.

Mik az első benyomásaid a géppel és a játékokkal kapcsoltban?

[Ody Mandrell]

[troll on]Gyerekek! Gépeket kidobni, irány a szabad levegőre sportolni!  [troll off]

[Dzséjt]

1 órával ezelőtt, JakeSully írta:

Mik az első benyomásaid a géppel és a játékokkal kapcsoltban?

Eddig nagyon pozitívak. Tegnap éjjel végül a The Last of Usban merültem el, miután picit játszottam a God of Warral. Végül győzött a tény, hogy amiatt (is) akartam PS4-et. Játék közben ismerkedtem a share funkcióval, összekötöttem a Facebookkal és a Twitterrel, stb. Érdekes konzol, annyi szent, jó sok minden van benne.  

 

1 órával ezelőtt, Ody Mandrell írta:

[troll on]Gyerekek! Gépeket kidobni, irány a szabad levegőre sportolni!  [troll off]

Köd van és hideg odakinn, menjen ki a fszom a meleg szobából, ahol a fotelba befészkelve magam sör vagy bor kortyolgatása közben nyugodtan lazíthatok.  

[Ody Mandrell]

5 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

Köd van és hideg odakinn, menjen ki a fszom a meleg szobából, ahol a fotelba befészkelve magam sör vagy bor kortyolgatása közben nyugodtan lazíthatok.  

Egy igazi egészséges embert egy ócska köd nem tántorít.  

[Wilde]

Én is most váltam konzoltulajdonossá (egy PS4 Pro-t vettem). Beszereztem a PS Store-ból a Horizon Zero Dawn Complete Editiont (ez volt az a játék nálam, ami miatt már tavaly is elgondolkoztam a konzolvásárláson), a God of Wart, meg a Witcher 3-ból a GOTY változatot (ezzel PC-n is játszottam, csak nem full-on és nem is toltam végig), valamint egy ismerőstől kaptam pár lemezes játékot is, hogy azokkal is kipróbáljam (így jutottam hozzá az Uncharted 4-hez). Még csak ismerkedem a technikával, de nagyon tetszik. Van néhány dolog ami nem teljesen világos, például a controlleren lévő touchpad mi célt szolgál, egyáltalán hogy lehet működésre bírni?

[RacerX]

Én is egy hónapja lettem konzoltulajdonos - szintén PS4 Pro. Nagyon megvagyok vele elégedve. Ami még tetszik, hogy a store-ban mindig vannak jó akciók. Pl így vettem meg én is a Witcher 3 GOTY-t. PC-n nem tudtam játszani. Kicsit elavult volt már. Ezért is váltottam inkább konzolra. De főleg a Spider-Man volt az ami meggyőzött a vétel mellett.

[Dzséjt]

2 órával ezelőtt, Ody Mandrell írta:

Egy igazi egészséges embert egy ócska köd nem tántorít.  

Egy lustát, aki a napsütést és a meleget szereti, viszont annál inkább.  

1 órával ezelőtt, Wilde írta:

Van néhány dolog ami nem teljesen világos, például a controlleren lévő touchpad mi célt szolgál, egyáltalán hogy lehet működésre bírni?

Nálam szimplán működik, pl. a jelszavak és a többi pötyögős dolognál tök jó, mert sokkal gyorsabban működik. Meg a játékokban is van funkciója, a GoW-ban azzal nyitom meg a térképet.

[Dzséjt]

The Witcher 2: Assassins of Kings

No, a múlt héten befejeztem az második Witcher-játékot is, amit én sokáig a trilógia fekete bárányának tartottam, és még most, friss emlékekkel is azt mondom, ez a rész a leggyengébb. De ne szaladjunk ennyire előre, inkább kezdeném azzal, sokáig miért nem szerettem én a Witcher 2-t. Mert nem szerettem. Először is, a The Witcher miatt nagyon vártam, és az első nap megvettem szép díszdobozban. Telepítettem, aztán szomorúan konstatáltam, hogy a program még minimum beállítások mellett is rettenetesen szaggatott. Aki nem tudná, a Witcher-trilógia mindegyik része komoly teljesítménybeli problémákkal küszködött és bugoktól szenvedett, ezért is van az első két részhez egy Enhanced Edition, amiben nem csak rengeteg dolgot átdolgoztak, de a teljesítmény is úgy javult, hogy közben a grafika szebb lett.

Szóval, nem egészen két évre a polcra került a játék, mert sajnos még az Enhanced Edition sem volt képes rendesen futni a gépemen, annyira elavult már szegény. Ennyi ideig porosodott a polcon az a program, amit annyira szerettem volna játszani, közben meg ugye kijött holmi Mass Effect 2, ami fantasy helyett a hozzám közelebb álló sci-fi zsánerben alkotott hasonlót, miközben az futott a gépemen. Szóval alaposan elterelődött a figyelmem és kicsit mérges is lettem a fejlesztőkre, amiért ilyen programot kellett készíteniük.

Aztán majdnem két évvel a megjelenés után megvettem az új gépemet, amin végre futott, ráadásul maximális videobeállítások mellett. De hát ennyi várakozás, ennyi új játékokkal szerzett tapasztalat és élmény után mennyi esélye van egy játéknak arra, hogy elnyerje a gazdája tetszését? Kevés, és a Witcher 2-nek elsőre nem is sikerült.

 

A sztori - ami számomra elsődleges fontosságú - egyes elemei számomra ugyanis érthetetlenek voltak. Mivel még nem olvastam a könyveket (akkor már kettő megjelent, de még nem vettem meg őket), így gőzöm sem volt arról, ki az a Yennefer és miért olyan fontos személy, az se volt világos, ki az a párszor emlegetett Ciri, nem ártettem a világok közti utazás koncepcióját, stb. A játék sajnos masszívan támaszkodik a könyvekre, és készpénznek veszi, hogy a játékos olvasta azokat. A játékbeli könyvek és szereplők nagyon kevés infóval látják el a játékost. A fő sztori persze tetszett, csak ott meg kicsit vakon játszottam, értem ezalatt, hogy annyira sokat segítettem Roche-nak, hogy lehetőséget sem kaptam arra, hogy Iorweth-hez csatlakozzak, és Henselt király katonai tábora a koszfészek Flotsam után nem éppen felüdülés.

És ez volt még nagy bajom a Witcher 2-vel, hogy míg az első rész meglehetősen változatos tájakra invitált minket, addig a folytatásban nagyjából a koszfészek, a tetűfészek és a romhalmaz palettáján mozog. Míg a The Witcherben nagyon jó érzés volt Vízima koszos, szegényes Templomnegyedéből átmenni a tiszta, gazdagságról árulkodó Kereskedőnegyedébe, onnan meg átugrani az idilli Homályvízbe, addig az Assassins of Kingsben egyre sötétebb helyekre jutunk, ahol semmi sincs, amitől az ember kicsit jobb kedvre derülne. A Witcher 2 meglehetősen sötét játék. Ráadásul a pályák kicsik és zártak, kisebbek és zártabbak, mint az előző részben voltak, ami meg már-már röhejes, hiszen visszafejlődés történt ezen a téren.

És még valami, ami miatt fújtam a programra: hiába lehet importálni a mentéseket, az első részben meghozott döntések a folytatásban ha egy szót érdemelnek, már sokat mondtam. Adda túlélését megemlítik, de az első végigjátszás során nehezen megtartott semlegességem és Shani partnerül választása már az első tíz percben ment a levesbe, hiszen Geralt elkötelezte magát egy király mellett és látványosan Triss-szel hempereg. Shanit meg lerendezték a kódexben... Köszi! Mindez csak azért irritált, mert a The Witcherben abszolút nem volt szimpatikus Triss, a hölgyet csak a Witcher 2-ben kedveltem meg.

Mindezeken túl még a QTE-ket, azaz a quick time eventeket is bevezették, amitől tulajdonképpen a mai napig herótom van.

Szóval a The Witcher 2: Assassins of Kings nem tett rám jó első benyomást, többet végig sem játszottam. Még a Witcher 3 előtt sem, mondjuk az elsőt is talán csak elkezdtem, de be nem fejeztem akkor.

 

Most, hogy elkezdtem a trilógiát, természetesen a második sem maradt ki, és akárcsak az első rész esetén, most is voltak fenntartásaim. De ezúttal nem a grafika és az elavult játékelemek miatt, hanem a fentiek miatt. Mert az idő ebben az esetben nem szépítette meg az emlékeket. Szerencsére ezúttal is pozitív csalódás ért, sőt mivel annyira nem tetszett anno a Witcher 2, nosztalgia helyett teljesen új élménnyel gazdagodtam - már csak azért is, mert valóban voltak benne újdonságok. De kezdeném először azzal, amiről a véleményem nem változott.

A legfájóbb pont most már az, hogy kisebb és zártabb, mint az elődje, ami a Witcher 3 hatalmas, nyílt világa után még fájóbb. Nem is értem, miért hitte azt a CD Projekt RED, hogy ez így jó lesz. A La Valette kastély még érthető, elvégre az egy hatalmas vár, folyosókkal, várfallal, zárt udvarokkal. Még érthető, bár itt is megbicsaklik már a koncepció, mert van egy szakasz, amikor a várban álló házak között lehetne grasszálni, de az is igen zárt. Tulajdonképpen az egész játékot, járjunk bárhol, le lehet azzal írni, hogy klausztrofób érzést kelt, még akkor is, amikor a szabadban vagyunk. Mert hiába szaladgálhatunk szabadabban Flotsam erdejében, vagy a felső-aedirni területeken fekvő Vergenben és a kaedweni katonai tábor, mindig láthatatlan falakba fut az ember. És a klausztrofóbiát még erősíti is, hogy fényes nappal is olyan, mintha félhomály lenne.

Ehhez még tegyük hozzá azt, amit fent említettem, hogy a helyszínek sem túl változatosak, nincs vidámabb táj, még Vergen is túl ősi és sziklás, kissé romos is ahhoz, hogy jó érzés kerítse hatalmába az embert. Az meg már csak hab a tortán, hogy a Witcher 2-ben sok szereplő még Witcher-mércével mérve is rettenetes ember.

Emellett a grafika kicsit mellbe vágott. Arra emlékeztem, hogy a The Witcherhez képest nagyot fejlődött, és a mai napig nem mondanám rondának, de a bevilágítás és Geralt megjelenését tekintve eléggé hozzá voltam szokva a Witcher 3-hoz. A játék látványa kicsit olyan, mintha túltolták volna az effekteket. Az első rész után ámulatba ejtett, de így a harmadik után már kicsit fura, az első rész grafikáját elavultsága ellenére stílusosabbnak tartom. Persze a csúcs az a hármas számú.  

 

És akkor jöjjenek a pozitívumok. Most, hogy a könyveknek és a Witcher 3-nak hála sokkal jobban képben vagyok a világgal, így a történetet már teljes egészében élvezhettem, nem vakargattam a fejemet a királyok nevét hallva, sem azon, miért olyan fontos Yennefer, vagy milyen helyről rabolta el őt a Vad Falka, vagy mi fán terem a nilfgardi, egyáltalán mi ez az egész kavarás a királyok és varázslók között. Sőt a Vad Falkát is jobban meg tudtam most emészteni - amihez amúgy az is kellett, hogy most sokkal több infót kapartam elő róluk, mint az első végigjátszás során. Akkor valahogy kimaradtak az ezzel kapcsolatos dolgok, így Geralt személyes sztorija sem lett teljesen kerek.

Immár mindez világos volt, így a háttérbe és sokszor az előtérben zajló politikai intrikákat képes voltam nyomon követni, és nem ad-hoc alapon dönteni. Tudtam, ki mire bazírozik, mit akar elérni és miért teszi, amit éppen tesz, mi értelme van mindennek. És így már nagyon tetszett a Witcher 2 története, bár tény, ahhoz, hogy teljesen megértsd, legalább kétszer végig kell játszani, hogy Roche és Iorweth szálát is végigkövethesd. Mert csak így kaphatsz minden kérdésre választ, így zajlik le minden Geralt szeme előtt - ez talán valahol hátrány, de hát az élet is ilyen: ha az egyik irányba indulsz, lemaradsz arról, ami a másik irányban történik.

Ezúttal - talán mert már nem voltak irreális elvárásaim, vagy mert frissebb élmény volt az első rész is - komolyabban oda tudtam figyelni a sztorira, az elhangzó információkra, a szereplőkre, lelkesebben gyűjtögettem a könyveket. Sőt ezúttal még a kockapókert is élveztem, amit imádtam az első részben, de az átdolgozott játék a folytatásban nem jött be. Viszont ezúttal ráéreztem a dobásra és ment, mint a karikacsapás, csak egy-két alkalommal repült el egy-egy kocka.

A harcrendszer - ami már majdnem teljesen ugyanaz, ami a Wild Huntban is van - kész felüdülés volt az első rész után, de ami igazán a kedvemre való volt, hogy ezúttal le sem csokiztam az amúgy unszimpatikus Roche-t, és inkább Iorweth-nek segítettem (bár most az is motivált, hogy az első részben a Scoia'taelt támogattam, az ő elveik jobban bejöttek, és a tünde is szimpibb ebben a részben az alternatívánál). Plusz, mivel Trisst már kedveltem, így az első részben is őt választottam, szóval megmaradt a folytonosság érzése.

Egy kis kitérő ezzel kapcsolatban: Triss-szel szembeni ellenérzéseim az első résszel kapcsolatban valószínűleg a szinkronból jöttek, amiben a hangja és a szövegei (amik sajnos sok esetben nem azok, amik angolul) egy teljesen más nőt festenek le. Angolul sokkal szimpibb az első részben is.

Visszakanyarodva, mivel Iorweth-tel tartottam, nem a talyparaszt Henselt ocsmány katonai táborában, hanem a parasztokért harcoló, hősies Saski és a kedvenc másfajúaim, a törpök városában kötöttem ki. Így, bár Vergen sem lett a kedvenc Witcher-helyszínem, sokkal könnyedebb hely, mint az a másik. A törpök mókásabb figurák, ráadásul kettő főbb szereplő a könyvekben is szerepelt (Yarpen Zigrin és Sheldon Skaggs), Saskia ezerszer kedvelhetőbb, mint Henselt, a céljai is nemesebbek, hozzám közelebb állóak.

Spoiler

Mondjuk az eredeti végigjátszásban a Henselttel kapcsolatos unszimpátiám odáig fajult, hogy Roche-csal kinyírtuk.

 

Mindezeken túl Vergen környékén már majdnem olyan érzése van az embernek, hogy szabadon engedték. Persze, csak majdnem... Ráadásul a játék egyik nagy kérdése csak ebben a végigjátszásban kerül megválaszolásra, viszont itt kicsit háttérbe kerül a királygyilkosok utáni hajsza, ami hátrány. De hát valamit valamiért.

 

Összességében tehát a The Witcher 2: Assassins of Kings sokkal jobban tetszett most, mint először. Ugyanakkor még mindig ezt tartom a leggyengébb résznek. Az első rész jobban összerakott, valahogy kerekebb, itt az embernek olyan az érzése, mintha azért készült volna el, hogy ne kelljen 8 évet várni az új részre. Mert bizony a Witcher 2 játéktere kisebb, a sztorija kevésbé kerek, a játékideje pedig rövidebb, mint az első részé. Mintha csak egy rövid átkötőepizód lenne az első és a harmadik rész között, viszont annak jó. Geralt itt nyeri vissza az emlékeit, és bár nincsenek az előtérben, a nilfgaardi háború, Yennefer, Ciri és a Vad Falka is szépen-lassan átkúszik a küszöbön elejtett infók, könyvek és beszélgetéseknek hála, és felkészít arra, ami a The Witcher 3: Wild Huntban jön.

[Frenkie]

2018. 11. 24. - 17:52, Wilde írta:

 Van néhány dolog ami nem teljesen világos, például a controlleren lévő touchpad mi célt szolgál, egyáltalán hogy lehet működésre bírni?

 Dzséjt válaszát azzal kiegészíteném hogy pl a Horizon Zero Dawn(Életem legnagyobb hatású és legjobb drámát felvonultató játéka)-ban is a touchpaddal mész a térképhez, meg a craftoláshoz stb.

Ha jól emlékszem még a The Last of Us-ban is volt fukciója, azt hiszem ezzel jött elő a főhős hátizsákja.

Amikor kiírja a trapézalakú jelet akkor ezt kell megnyomni. Először én is filóztam mi lehet az a trapézalakú jel, de aztán réájöttem hogy a touchpad.

[Dzséjt]

6 perccel korábban, Frenkie írta:

Ha jól emlékszem még a The Last of Us-ban is volt fukciója, azt hiszem ezzel jött elő a főhős hátizsákja.

Bizony, sőt a The Last of Us még a kontroller hangszóróját is használja.

[Dzséjt]

The Last of Us

No, tegnap befejeztem a teljes The Last of Ust, ebbe beleértve a DLC-jét is, a Left Behindot. Miközben a God of Wart is nyomom, nem bírtam ki, hogy esténként ne ezzel játsszak, elvégre mégis ez volt az a játék, ami miatt elhatároztam, kell nekem egy PS4, hogy végigjátszhassam. A játék nyitánya annyira erőteljesen szívbemarkoló, hogy a PC elkötelezettségemet azonnal hajlandó voltam sutba dobni érte, csakhogy végigjátszhassam. Ilyen komolyan csak kevés játék hatott rám (nem is nehéz felsorolnom őket: a The Walking Dead első évada és a Life is Strange).

Spoiler

Amikor egy félelmetes vesszőfutás végén a játék alatt pár perc alatt nagyon megszerethető kislány az apja, Joel kezei között meghal, hát attól férfiasan bevallom, eleredtek a könnyeim. Nagyon durva.

Persze anno haveromnál még játszottam vele egy darabig, de végól nem fejeztem be - bár megadta volna rá a lehetőséget -, mert ez olyan program, amit otthon, nyugiban kell végigvinni. Bár horror a műfaja, sokkal inkább tekinthető karakterdrámának. Joel és Ellie kalandjának fókuszában nem a Cordyceps nevű gombával (ami egy létező gombafajta) fertőzött, agyhalott, emberevő szörnyek (játékbeli nevükön fertőzöttek, amúgy technikailag zombik) állnak, hanem a páros kapcsolata. És ezzel remekül bánik a program, a fejlesztők szinte moziszerű élményt adnak át anélkül, hogy a játék egy percre is interaktív mozi lenne. Ehhez a 2013-as kor legjobb technikái és két remek színész,  Ashley Johnson (Ellie) és Troy Baker (Joel) játéka kellett. És itt nem csak a hangjukra gondolok, hiszen az  egész játékban ők alakítják a két karaktert, hála a mo-cap eljárásnak.

Mindehhez persze szükség volt a nagyszerűen megírt szövegekre és a remek történetre is. Előbbi olyan gyönyörű karaktermomentumokkal bír, mint amikor a játék közben (még csak nem is átvezető videóban) Ellie próbál megtanulni fütyülni, vagy Joel megejt egy szarkasztikus kommentet. Utóbbi pedig azért nagyszerű, mert nemesen egyszerű. A sztori tulajdonképpen az, hogy párosunknak el kell jutnia A-ból B-be, Boston karanténzónájából a Firefly nevű csoport orvosi laborjába. Ez persze nem egyszerű dolog, hiszen át kell vágni egész Amerikán, amit 2033-ra a fertőzöttek, és a náluk talán még veszélyesebb emberi frakciók uralnak.

És ez a másik, ami hatalmas ebben a játékban. A The Last of Us kegyetlenül realisztikusan próbálja meg bemutatni, mivé fajulhat az emberiség, ha leomlik róla a civilizáció búrája, és nem marad más, mint a napról napra történő túlélés. Van itt minden: rendőrállamot fenntartó katonai szervezet, ellenük lázadó civil erők, mások megölését és javaik elszedését választó bandák, de olyan túlélő csoport is, ami a kannibalizmusban látta meg a túlélés lehetőségét. És ha azt hinnénk, hogy ebben a világban Joel és Ellia a jók, hát tévedünk. Nem jók, nem is gonoszak, egyszerűen emberek, akik szintén próbálnak túlélni. A 14 éves Ellie már túl van a katonai kiképzésen és bár kicsit megüti, amikor először embert öl, szinte másodpercek alatt túlteszi magát ezen, azzal a felkiáltással, hogy "vagy ő vagy mi". Joel meg... Nos, ha azt hisszük, hogy a kannibáloknál nincs rosszabb, nézzünk meg egy apát, aki egy kannibált vallat, miután azok elrabolták fogadott lányát.

A játék rengeteg morális kérdést vet fel, amin elgondolkodni el lehet, de igazán választ adni rá nem lehetséges. Különösen megrázó a játék vége, ami bár happy endnek tűnik valójában távolról sem az.

Spoiler

Mert hát Joel a választásával lehet, hogy halálra ítélte az emberiséget azzal, hogy elhozta Ellie-t, ráadásul valószínűleg megölt mindenkit, akinek még esélye lett volna ellenszert készíteni. Persze a tette érthető, sőt én kifejezetten helyeslem. Mire eljutunk ide, annyi mocskot láttunk, hogy erősen kérdésessé válik az, hogy egyáltalán érdemes-e megmenteni az emberiséget. Persze ott van Tommy városa, de ők láthatóan képesek voltak emberek maradni egy embertelen világban, és túlélhetik, sőt akár alapkövei lehetnek egy olyan világnak, ami a Cordyceps fenyegetése ellenére is élhető. (Bár a The Last of Us Part II. trailerei alapján sejthető, hogy ennek a kis közösségnek is eljön a vége.)

És miért is akarná Joel feláldozni a "lányát" (a második lányát is) olyanokért, mint a Vadászok, vagy David és a kannibáljai, akik simán felaprítottak volna egy kislányt uzsinak, arról nem beszélve, hogy David meg akarta erőszakolni a lányt. És még a magát a jó ügy harcosainak beharangozó Firefly is kétes szervezet, hiszen több utalás is történik a játékban, ami alapján nem a Grál lovagokról van szó. Elvégre Tommy sem véletlen hagyta el őket, és az is visszás, hogy 14 éveseket is bevesznek a soraikba, vagy hajlandóak megölni egy 14 évest a céljaikért. Megjegyzem, a dokit a végén úgy főbe lőttem gondolkodás nélkül, mint a pinty, és Marlene agyonlövését is helyes cselekedetnek vélem.

 

Mindezeken túl a The Last of Us, mint videojáték is remekül üzemel. Bár már ötéves játék, ez a grafikán nem nagyon látszódik, pláne, hogy nekem a Remastered van meg, így az még szebb is, mint az eredeti program. Játékmenetét tekintve a program nem kényszerít rá minket a harcra, inkább a lopakodás és csendes kivégzés felé terelget minket. Ez már csak azért is tanácsos, mert még easy fokozaton is brutálisan korlátozottak a készleteink. Lőszer nagyon-nagyon kevés van, ellenben az ellenség baromi szívós. A különböző fegyverzetű és védelmű emberek mellett négyféle fertőzöttel hozhat össze minket a sors. A runner a fertőzés elején álló ember, ezek még nem nehezek, csak piszok gyorsak. A stalker valamivel erősebb, jobban reagál a hangokra is. A clickerek a legg*cibb rohadék a játékban, mert bár vakok, mint Ray Charles, ultrahanggal tájékozódnak és ha csak egy pici zajt is csapsz, úgy rád vetik magad, hogy kicsi az esélye az élve szabadulásnak. Ha elkapnak, legfeljebb késsel kaparod le magadról őket, de ha az nincs, akkor Game Over.

A negyedik fertőzési szint a bloater, ezek a szörnytankok erősek, masszívak és még mérgezett cuccokat is dobálnak. Ha a közeledbe kerülnek, esélyed sincs, azonnal megölnek. A molotov koktél vagy a lángszóró a leghatékonyabb eszköz ellenük, de "szerencsére" a játék egyikből sem kínál annyit, hogy épp akkor legyen nálad valamelyik, amikor egy ilyen rohadék is a légteredben van. Mázli, hogy bloater rendkívül kevés van a játékban, bár akkor megizzaszthatja az embert.

A másik mázli, hogy sok fertőzött nyugvó állapotban van, így a bloater kivételével mindegyik kinyiffantható akár csendesen is. A runnerek és stalkerek akár meg is fojthatóak, a clickerekbe kést lehet állítani. Illetve a nyugis jószágok mellett akár el is lehet osonni, persze vigyázva, mert ha elsül egy pisztoly vagy csak törmelékre, mondjuk üvegszilánkra lépünk, akkor csakhamar egy egész falka is ránk vetődhet a fertőzöttekből. Na, ilyenkor jön a tűzharc, ahol a hamar elvérzik az, ki eszetlenül lődöz, itt bizony a precíz célzás elengedhetetlen, hiszen a lőszer értékes rakomány. Hú, hogy velem hányszor megesett, hogy már úgy éreztem, minden simán megy, mert teli voltam lőszerrel, élettel, molotovval, gránáttal és repeszbombákkal... Aztán valahogy sikerült zajt csapni és kitört a perpatvar. A végén ugyan életben voltam, de már nem voltam olyan jól eleresztve. Lőszer épp csak maradt, élet zéró, molotov egy csepp se, de azért a távolban még hallani, hogy biza akad még pár fertőzött köztem és a végcél között. Na, az ilyen szitukban válik érdekessé a játék.

További adalék, hogy a játékban mi gyárthatjuk le az elsősegély csomagokat, a különféle bombákat (így a molotovot is), a késeket, sőt még a fagerenda, vascső, machete és egyéb, gyorsan amortizálódó közelharci fegyvereket is tápolhatjuk kicsit. Tudjátok mi jobb egy kisbaltánál? Egy ollókkal felszerelt kisbalta.  

Ugyanígy fejleszthetjük fegyvereink tulajdonságait, mint lőszer kapacitás, tűzerő vagy újratöltési sebesség. Ám minden fejlesztéshez és eszköz elkészítéséhez szükség van alkatrészekre, amiket különféle formában a pályákon szétszórva kell összeszedni. A fejlesztések viszont fontosak, mert nem mindegy, hogy a legerősebb puska tárában kettő vagy három golyó van, vagy a legtöbbet használt revolver milyen gyorsan újratölthető. Szóval kutakodni kell, minden fejlesztés, minden plusz életerőcsomag vagy kés megkönnyítheti, mit megkönnyítheti, sokszor az életet mentheti meg. Spórolni nem érdemes, amint valamit össze lehet rakni vagy fel lehet fejleszteni, meg kell csinálni. Persze a kincskeresés sok veszedelemmel jár, mert bármikor fertőzöttbe vagy emberbe futhatsz. Volt rá precedens, hogy az ilyen kutatások végén, bár mindenféle földi jót találtam, rosszabbul álltam, mint mielőtt nekiindultam a kutatásnak. Persze sokszor a saját bénaságom miatt szenvedtem, mert a játék elején még nem voltam teljesen tisztában a gombokkal, sokszor mellényúltam. Illetve a célzás sem ment egyszerűen.

Mindezeken túl Joel is fejleszthető, életereje és egyéb képességei, például a "hallótávolsága" is tápolható, szintén nagyon hasznos tulajdonságok. Továbbá mindenféle gyűjthető dolog van, ezek közül a különféle dokumentumok és feljegyzések a legérdekesebbek, amikből megismerhetünk más túlélőket, illetve a fertőzés elterjedésének körülményeit.

 

Mindezt (kivéve a karakter és fegyverfejlesztést) tartalmazza a Left Behind DLC is, amit mindenképpen a The Last of Us befejezése után érdemes elkezdeni, már csak azért is, mert az Ellie főszereplésével készült rövid történet nem lineáris, egy része három héttel a TLoU fő cselekménye előtt zajlik, a másik meg annak kellős közepén, így spoileres, márpedig ennél a játéknál a spoilereket illik kerülni, mint a tűzvészt. A sztori itt nem túl hosszú, tulajdonképpen befoltoz egy lyukat, ami az alapjátékban (felteszem szándékosan) benne maradt, illetve megtudhatjuk, milyen körülmények között vállt Ellie fontos személlyé. A kiegészítő számomra legkülönlegesebb eleme amúgy az volt, hogy egy része igen vidám, miközben az egész TLoU meglehetősen sötét. A párhuzamos történetvezetés éppen ezért nagyon kontrasztos. Az egyikben Ellie kicsit gyerek lehet a legjobb barátjával, míg a másikban a túlélésért küzd teljesen egyedül. Még a környezet (nyár és tél) is erre reflektál. És pont ezért rendkívül drámai és valahol szomorú is az egész, hiszen a TLuS végének köszönhetően előre tudni fogjuk, mivel ér véget a Left Behind. Így válnak a vidám pillanatok is szomorúvá. S mindez ismét egy briliáns húzás az írók részéről.

 

Mindent összevetve tehát azt mondhatom, hogy picit sem csalódtam a The Last of Usban, éppen ellenkezőleg, a kedvenc játékaim közé került, amit valószínűleg még jó párszor újrajátszom, hogy újra és újra átélhessem Joel és Ellie útját. Ha csak ezért vettem volna PS4-et, már ez is megérte volna, de szerencsére, azért akad még itt pár program. Most folytatom a God of Wart, illetve elkezdtem a The Last of Ust is jegyző Naughty Dog egy másik franchise-át, az Unchartedet. Bár az első része már meglehetősen kopott, még így is baromira élvezem a Drake's Fortune-t, amivel olyan gyorsan haladok, hogy szerintem már ma a végére érek (három fejezet van hátra, pedig tegnap este tízkor kezdtem el ). Akkor meg jöhet az állítólag még jobb folytatás, az Among Thieves.

 

Ja és persze most már én is várhatom a The Last of Us Part II-t.

Szerkesztve: 2018. November 29. - Dzséjt

[Bomarr]

Amikor egyébként elindult az Xbox One - PS4 csörte, nálam is az egyik fő érv a Playstation mellett a Last of Us volt. Alig tudtam róla valamit azon felül hogy mindenki az egekbe dicsérte. Számítottam rá, hogy jó lesz, de még így is rendesen meglepett. Az első fél óra után rendesen tátottam a szám. Még az a játéktechnikai húzás is jól jött ki, hogy állandóan minden egyes kis zugot át kell nézni a túléléshez, mert csak még átélhetőbbé tette a poszt-apokaliptikus világot.

[Frenkie]

8 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

.És ha azt hinnénk, hogy ebben a világban Joel és Ellia a jók, hát tévedünk. Nem jók, nem is gonoszak, egyszerűen emberek, akik szintén próbálnak túlélni. A 14 éves Ellie már túl van a katonai kiképzésen és bár kicsit megüti, amikor először embert öl, szinte másodpercek alatt túlteszi magát ezen, azzal a felkiáltással, hogy "vagy ő vagy mi". Joel meg... Nos, ha azt hisszük, hogy a kannibáloknál nincs rosszabb, nézzünk meg egy apát, aki egy kannibált vallat, miután azok elrabolták fogadott lányát.

Ebben azért nem értek veled egyet, de az írásod többi részével igen. Ahogy szoktam mondani és maga az erkölcsi alapelvem is az hogy nem mindegy miért ölsz. Joel kannibál vallatása teljesen normális hisz egy emberi mivoltából kivetkőzött állatot vallatott hogy megmentsen egy jó embert aki még talán hasznára is van a társadalomnak és nem az önző nyomorult élete miatt őlne másokat.

Aki egy olyan társaság tagja akinek a vezetője simán megölne egy kislányt azért hogy megegye és semmi szánalmat, gyengédséget nem érez eme gyerek iránt az nálam megszünt ember lenni. Fizikailag az, de lelkileg halott. Azaz egy ilyen semmit kinozni, megölni nekem olyan mint mikor reggel fogat mosok. Semmit nem jelent.

Természetesen a posztapokaliptikus világ sem mentség az ilyen tettre, attól mert nincs rendőrség még nem kell állatba lemenni. Az USAban rengeteg plaza van , bolt stb ahol találni konzervet. Ehetne. 

Az ilyenek a civilizációban is hajlamosak ölni. 

Normális ember vad körülmények között sem öl, hanem segít a másiknak, összefogást javasol ami mindenkinek jó(még az állati embernekl is hisz ehet),

A lényeg hogyha azért ölsz mert lusta vagy termelni és elveszed a másét akkor megszüntél ember lenni. Ha viszont azért mert védekezel, mert te jó emberként meg akarod tudni hova vitték a szerettetedet és ezért a primitiv östulok közül egynek kivájod a szemét akkor azzal semmi gond erkölcsileg. Legalábbis nálam.

 

 

A játék nálam is number one. Még annyit tennék hozzá a mondandódhoz hogy ez tényleg a szigorúan vett felnőttjáték. Tizenévesként ezt szerintem nem lehet teljes mértékben átélni. Sőt ,szerintem ha valakinek van gyermeke az még jobban átéli Joel vesszőfutását.

Nekem nincs de minden pillanatában borzongtam.

Még az is eszembe jutott hogy Ellinek milyen sors jutott. A kortársai ebben a békés világban szórakozni járnak, hazamennek a meleg házba, van kaja, biztonságban vannak. 

Ellinek gyakorlatilag "20 perc" alatt kellett felnőnie. Olyan döntéseket , olyan tetteket kellet megtennie mindössze 14 évesen hogy abba egy mai ember is belerokkana majd 50 évesen(én), nem egy 14 éves lány.

Ez a játékból iszonyúan átjön. Ezért is gondolom azt hogy ennek a játéknak a története, drámája mérföldekkel veri a blockbusterek(film) világát.

Nekem is tetszett amit Bomarr írt hogy tényleg mindent át kellett kutatni mert plussz egy töltény is olyan öröm volt mintha most a lottót nyermném meg. Nem ám lövök ész nélkül mint bármely CODban mert úgyis van 600 lőszeerm, hanem megfontoltan.

Jó példa a clickerek. Őket ugye késsel lehet elintézni. A könyvtárban volt azt hiszem 3. Nekem egy késem. És nem tudtam craftolni még egyet. Kemény volt átjutni így, de legközelebb figyíeltem hogy legyen nálam legalább 3 kés.

 

Már ezért az egy játékért érdemes volt megvenni a gépet.

[kudar]

DarkSiders 3 - Nos 6 év után megérkezett a széria következő darabja amire nagyon vártam mert imádom az első kettőt. Kellemes agyatlan szórakozás, remek karakterekkel és érdekes történettel. Azt hiszem ezek a jelzők az új részre is elmondhatóak, viszont (és bár még messze a játék vége) úgy érzem ez a rész nem fogja megközelíteni a korábbiakat. Semmi eredetiség, új dolog nincs benne amire úgy felkapnám a fejem. A látvány szép, szebb mint volt, de nem olyan kiemelkedő az ugrás. A harc számomra picit unalmas, már itt is behozták a DarkSoul formulát teljesen, amivel mondjuk nekem nincsen bajom, amivel viszont van az a kamera ugrálása. Ha nem targetolok akkor dodgeolás után vhogy már egész más szögből látom a harcot, ami minden alkalommal esélyt ad egy offscreen támadára az ellenfélnek. Eléggé zavaró. Mind1. Ettől függetlenül engem ugyanúgy behúzott és szórakoztat, szóval szerintem a hibái ellenére is egy jó játék, még ha nem is kiemelkedő.

[Dzséjt]

10 órával ezelőtt, Frenkie írta:

Természetesen a posztapokaliptikus világ sem mentség az ilyen tettre, attól mert nincs rendőrség még nem kell állatba lemenni. Az USAban rengeteg plaza van , bolt stb ahol találni konzervet. Ehetne. 

Ez az érv azért megbicsaklik ott, hogy 20 évvel a világvége után azok a plázák már rég üresen konganak, mert jórészt minden használhatót elvittek, és ez a játékban is benne van, hiszen két plázát is bejárhatunk, és egyikben sincs egy darab konzerv sem, sőt még orvosi készletet sem ott talál Ellie. A gyógyszerek és élelem az első évben elfogyhat ilyen helyzetben, mert jóval kevesebb a pláza, a bolt és a konzerv, mint az ember.

Az emberkínzás és gyilkosság, legyen akárki is ennek az áldozata, egy civilizált társadalomban bűnös dolog. Mit gondolsz, a mai világban miért rángatja el a CIA és a hadsereg fejletlenebb országokba a foglyaikat? Mert az USA területén a terroristának, aki lehet, hogy ezrek haláláért felelős, több joga van, mint az őt fogva tartónak. Ahogy a bűnözőket sem szokás egy civilizáltnak mondott országban egy büdös lyukba belökni, hanem luxusbörtönökben élvezhetik a bűntetésüket.

Nem azt mondom, hogy amit Joel tesz, az nem helyes, mert teljesen egyetértek veled. Az, amit tesz és amiért teszi, teljesen rendben van. Hasonló helyzetben remélem, én is megtenném. Sőt talán még túl keveset is tett. Ugyanakkor civilizált szemmel nézve az emberkínzás és gyilkosság, Joelt egy normális világban ezért ugyanúgy elítélnék életfogytigra eme két vádpontban.

Ráadásul Joel ugye...

Spoiler

A játék végén már azokat gyilkolja halálra, akik az emberiség megmentését tűzik ki a célul. Ott már fegyvertelen orvosokat és magukat megadó nőket végez ki. Ami már nem csak civilizációs szemmel mérve immorális. A saját érzelmeit az egész emberiség elé helyezi, és tulajdonképpen feláldozza a világot, mert nem akar még egy veszteséget átélni.

Persze, mint írtam, nekem ezzel sincs bajom, de be kell látni, hogy Joel nem hős, csak egy ember, aki bármi áron megvédi a szeretteit. Akár az emberiség és a saját embersége árán is.

 

Plusz tegyük hozzá még, hogy Joel egy ideig ugyanazokkal a Hunterekkel futott, akik a játékban őket abajgatják. Ezt Joel bevallja Ellie-nek, vagyis ő is ölt meg ártatlanokat a holmijaikért. Az öccse a szemére is veti később.

 

[Bomarr]

19 perccel korábban, Dzséjt írta:

Ez az érv azért megbicsaklik ott, hogy 20 évvel a világvége után azok a plázák már rég üresen konganak, mert jórészt minden használhatót elvittek, és ez a játékban is benne van, hiszen két plázát is bejárhatunk, és egyikben sincs egy darab konzerv sem, sőt még orvosi készletet sem ott talál Ellie.

Meg ugye ha maradt is valami 20 év alatt az már rég megromlott és ehetetlen.

[RacerX]

PS Store-on most jó kis akciók vannak!

[Dzséjt]

58 perccel korábban, Bomarr írta:

Meg ugye ha maradt is valami 20 év alatt az már rég megromlott és ehetetlen.

Pláne. Sőt a játék elején pont az az egyik gond, amit Tess és Joel megbeszél, hogy egyre kevesebb az élelem a bostoni karanténzónában is, Tess még meg is említi, hogy az ételelosztó hely még mindig zárva.

[csoli1138]

1999 egyik nagy ps1 sikere a Crash Team Racing is lehet, hogy megéri a felújítást!

Én majd kiugrok a bőrömből, hatalmas kedvenc, ismeri itt valaki?

A mai napig elővesszük 4-be osztott splitscreen-nel, ha összejövünk az unokatesókkal, nagy ajándék lenne a 20! éves évforulóra az újrakiadás!

https://www.gamekapocs.hu/hir/61190/tga_2018_remake_elik_crash_team_racinget_is

 

@DzséjtAmúgy Te hallottál valamit? Van ok az optimizmusra? Az alábbi kép okán veszik biztosra egyesek..

 

[Dzséjt]

Semmi különösebb pletykát nem lehetett hallani tegnapig erről. Az biztosnak látszik, hogy nem új rész lesz. De ezen kívül egyelőre semmit sem tudni. Lehet remake vagy remaster is.

[csoli1138]

3 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

 Lehet remake vagy remaster is.

Mi a különbség a két szó között ebben a kontextusban?

Ha ennyi igaz, akkor az már tényleg nagyon közel áll az optimista tippekhez! Hisz Mit lenne érdemes a tavalyi N.Sane Trilogy után megcsinálni? Csakis ezt!

Pont jövőre lesz a 20. évfordulója!

Te ismered amúgy a játékot? Toltad vele?

 

[Dzséjt]

A remake az, amikor teljesen új játékot készítenek el az eredeti alapján. A remaster az, amikor az eredeti játékot minimálisan felújítják grafikailag. Tehát nem lesz ég és föld a különbség, csak nagyobb textúrákat kap, a motor által még kezelhető új effekteket, és ennyi.

 

Reggelig, amíg el nem olvastam a posztodat, nem is hallottam erről a játékról.  

[csoli1138]

6 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

A remake az, amikor teljesen új játékot készítenek el az eredeti alapján. A remaster az, amikor az eredeti játékot minimálisan felújítják grafikailag. Tehát nem lesz ég és föld a különbség, csak nagyobb textúrákat kap, a motor által még kezelhető új effekteket, és ennyi.

 

Reggelig, amíg el nem olvastam a posztodat, nem is hallottam erről a játékról.  

Ó, de kár. Állítom, hogy jobb a Mario kartnál, de nem akarok vitát indítani!

Köszi a válaszokat! És akkor már tudom is, hogy Remaster-t szeretnénk! Ja és a minimálisan felújítják grafikailag az nagyon enyhe kifejezés. Gyönyörűvé varázsolták. Az esély is megvan rá, hogy ez lesz, hisz a mászkálós trilógiája, az N.Sane Trilogy és a most megjelent Spyro - Reignited trilogy is "remastered" volt tőlük.

Hálás vagyok az Activision-nek, nagyon nagy élmény gyönyörű grafikával újrajátszani a régi kedvenceket.

És az árak is jók! Ezek a Remastered pakkok 1 ps4 BD/ 3játék és a premier áruk 10-11ezer, ami olcsónak mondható.

Szerkesztve: 2018. December 6. - csoli1138

[Dzséjt]

5 órával ezelőtt, csoli1138 írta:

Ó, de kár. Állítom, hogy jobb a Mario kartnál, de nem akarok vitát indítani!

Felőlem, én a Mario Carttal sem játszottam. Ezek a fajta játékok abszolúte nem vonzanak.

[Dzséjt]

Na csoli, örülhetsz, megtörtént a várva várt bejelentés.

 

 

Szerkesztve: 2018. December 7. - Dzséjt

[csoli1138]

Óriási! Végre egy igazi party játék! 4fős splitscreen is lesz, ahogy régen! Most lett értelme igazán számomra a ps4-nek!

[Dzséjt]

No, tegnap előtt befejeztem az Uncharted tetralógiát, ami afféle történelmi utazásnak is betudható, hiszen az első három rész jószerivel a PlayStation 3 mérföldkövei voltak. És nekem már csak azért is érdekes volt végigjátszani ezeket, mert anno írtam egy kétrészes cikket a sorozatot jegyző Naughty Dogról, így eléggé behatóan ismerem az első három rész fejlesztésének a körülményeit, különösen az első részét, amibe a stúdió majdnem belerokkant.

Általánosságban annyit elmondhatok, hogy kevés ilyen remekül összefüggő játéksorozatot ismerek, ahol a három főszereplő, Nathan "Nate" Drake, Elena Fisher és Victor "Sully" Sullivan ilyen fejlődésen megy keresztül, miközben végig megőrzik családiasságukat, humorukat és azt, amiért feel good ezekkel a játékokkal játszani. Merthogy a három szereplő viszi a hátán a játékokat, én legalábbis főleg miattuk ültem le a sorozat elé és daráltam be. Komolyan, akár négy mozifilmről is szó lehetne, már csak azért is, hiszen a mo-cap eljárásnak hála már az első résztől kezdve színészek alakítják a szereplőket (az első Uncharted egyike volt az első játékoknak, amiben alkalmazták a motion capture-t).

Persze a játékmenet is remek. Indiana Jones adja az alapot, hiszen Drake maga is kincsvadász, bár nem professzor, ugyanakkor igen járatos a törétnelemben, magát Sir Francis Drake leszármazottjának tartja. A játékmenet viszont a Tomb Raider sorozat nyomán született, ugyanakkor sokkal-sokkal folyékonyabb az irányítás (főleg az ugra-bugra) és a fejtörők megoldása, mint a korai Lara-kalandokban. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a 2009-ben elindult új Tomb Raider trilógia játékmenete már az Unchartedből merített. Így egyben végigjátszva a négy alapjátékot már csak azért is volt érdekes, mert nem csak a grafikai és mimikai megoldások fejlődését tudtam nyomon követni, de azt is, hogyan lesz egyre finomabb és zökkenőmentesebb az irányítás.

Érdekesség ezzel kapcsolatban, hogy egy barátom szerint az első rész irányítása már zavaróan elavult. Én egyáltalán nem éreztem így, szerintem teljesen jó volt az irányítás, mondom ezt úgy, hogy az Unchartedet megelőzően olyan játékokkal játszottam, mint a fent előadott The Last of Us, a God of War és az Until Dawn, szóval modernebb játékokon edződtem. Mégsem okozott gondot a Drake's Fortune irányítása, azonnal ráéreztem és bár valóban mai viszonyokhoz képest szegényes Drake repertoárja mozgáskultúra terén, nem volt zavaró.

És akkor most jöjjenek a részek egyenként.

 

Uncharted: Drake's Fortune (2007)

Az első rész anno a PlayStation 3 első játékai között jelent meg, és bár sikert sikerre halmozott, a Naughty Dog komolyan megszenvedte a fejlesztést. A PS3-at nem ismerték, se a motion capture eljárást, ráadásul csak egyetlen program volt, ami képes volt a mo-cap felvételeket videojátékok nyelvére lefordítani, amihez szintén nem értett senki. Az ambíciózus terveket így nehéz volt megvalósítani, rengetegen otthagyták a stúdiót, de végül megszületett a Drake's Fortune, ami tulajdonképpen nem sokkal több, mint a Tomb Raider volt, hiszen az alap ugyanaz: ide-oda szaladgálsz és ugrálsz ősi romok között, kincseket hajkurászva, miközben egy hadseregnyi ellenséget kiirtasz és fejtörőket oldasz meg.

Azonban míg Lara Croft akkor még nem sokkal volt több, mint egy pár didi, ami beszélni is tud (ráadásul ekkor már a széria meredeken zuhant játékminőségi oldalról is), addig az Unchartedben élénk karakterekkel hozott össze minket a sors. Már az első képsorok meggyőzik az embert arról, hogy a moziszerű élmény nem ámítás, ez tényleg olyan, mint valami kalandfilm, csak az átvezetők között mi magunk irányítjuk a hőst.

A nagyszájú Drake, az apjaként funkcionáló jóbarát, Sully és a kalandműsort készítő Elena hamar belopja magát az ember szívébe, miközben hőseink egzotikus helyszíneken próbálják előtúrni El Doradót. Mindehhez remek akciószekvenciák és többé-kevésbé eszes, logikus fejtörők társulnak. Persze hozzá kell tenni, hogy érdemes figyelembe venni a játék korát, még ha a remasterelésnek hála le is tagadhat pár évet.

 

Uncharted 2: Among Thieves (2009)

Ahogy megjelent az első Uncharted, a Naughty Dog máris nekiállt a folytatásnak. Ennek egyik oka nyilván a pénz, de náluk az is sokat számított, hogy az első játékkal rengeteg dolgot tanultak, amit kamatoztathattak. És bizony az Uncharted 2-n ez látszik is. Minden pillanatában érezni, hogy megtérült mindaz a szenvedés, ami a stúdiót majdnem kicsinálta az első rész alatt. Az irányítás mai szemmel is remek, a játékmenet brilliáns és remaster ide vagy oda, lassan tízéves játékhoz képest is szép (mit szép, amikor kilövik alólunk a hotelt, ott olyan effektek vannak, hogy ihaj-csuhaj, és azok nem a remasterrel kerültek oda!). És ezúttal a sztorira és a karakterekre is jobban ráfeküdtek.

Természetesen a főhős ezúttal is Drake, Elena és Sully, de most betársul melléjük egy negyedik személy is, Drake női változata, Chloe Frazer, aki egy ideig Elenát helyettesíti a játékban.

Spoiler

Hiszen Drake és a hölgy a két rész között szakított (ez a se veled, se nélküled kapcsolat végigmegy az egész szérián). Megjegyzem, már ez a tény érdekelt, hogy akkor Elena hogyan is kapcsolódik újra be.

Hőseink ezúttal Shambhalát keresik, de ez szinte mellékes, hiszen a történet ezúttal nem lineárisan van felépítve, így már a nyitszekvencia belecsap a dolgok sűrűjébe - szó szerint, mert a nyitány valójában a sztori közepe. A helyszínek ezúttal sokkal változatosabbak, hiszen már nem csak egy trópusi erdőben kell fel-alá szaladgálnunk. Utunk Borneótól Nepálig vezet, ami meglehetősen éles váltás, de a folyamat remek átmenetekkel van teletűzdelve.

Mindent összevetve az Uncharted 2 mindenben köröket ver az első részre, azon ritka példák egyike, amikor a folytatás sokkal jobb lett az elődnél. Nem is csoda, hogy egy ideig afféle zászlóshajója volt a PS3-nak. De ha az ember azt hinné, hogy innen már csak lefelé vezet az út, akkor nagyot téved.

 

Uncharted 3: Drake's Deception (2011)

A Naughty Dognál nem szeretik a futószalagot - erre akkor jöttem rá, amikor a fent emlegetett cikket írtam. Már az Uncharted első része is merőben más volt, mint az addigi játékaik, elég csak a mezei platformerre, a Crash Bandicootra gondolni. Ez nagyon jó, persze szerencsések is, hiszen az ő hátuk mögött a Sony áll, ami nem csak díjazza, de szorgalmazza is a kreativitást, a merészséget és nem zavarja, ha a fejlesztői új vizekre eveznek. (Khm... ugye, kedves Activision, Ubisoft, EA. Vajon miért Sony játékok nyerik rendre az év játéka díjakat?)

A Drake's Fortune merész váltás volt a Crash és Jak játéksorozatok után. Az Among Thieves nem volt ilyen éles váltás, ugyanakkor ott sikerült megalkotniuk azt, amit már az első Uncharteddel el szerettek volna érni. Szóval az afféle kiteljesedése volt az elődnek.

A Drake's Deception azonban megint újszerű volt az elődökhöz képest. Az alapok megmaradtak, továbbra is egy akció-kalandjátékról van szó, amiben Drake-t irányítva kell lövöldöznünk, meg ide-oda ugrálva fejtörőket megoldanunk, hogy eljussunk a kincshez, ami ezúttal Brass városa, vagyis A Homok Atlantisza. Az irányítás csak finomodott az előző részhez képest (kifinomultabb lett a kézitusa, visszahajíthattuk a gránátot - apropó, ez miért maradt ki a négyből?), és persze a grafika már a PS3 határait súrolta. A remasternek hála szerintem még ma is büszkén odaállhatna a pódiumra. Például a mostani Guruban két játékot teszteltem, a Kurskot és a Underworld Ascendantot, és bár ezek mögött nem állt Sony, de a Unity motor lényegesen újabb, mint az Uncharted trilógiánál használt, ami mindhárom részben ugyanaz volt. És hát na, komolyan mondom, az Uncharted 3 sokkal szebb. De például a Kursk karaktereinél még az első rész szereplői is szebbek.

Na, de elkanyarodtam. Szóval, az alapok maradtak ugyanazok, csak fejlődtek. Akkor miben változott? Nos, abban, hogy míg az első két részben az akción, a látványon és a kalandon volt a hangsúly, addig a harmadik rész arra feküdt rá, ami miatt eleve megszereti az ember ezeket a játékokat: a karakterekre. Egész pontosan Drake-re. És itt indult el a Naughty Dog azon az úton, amiből megszületett a The Last of Us is (ekkor már dolgoztak rajta), amikor az akció és a látvány már csak a körítés a remek karakterdrámához. Persze itt még nincs csúcsra járatva, pláne, mert hozott anyagból dolgoznak, és azért hiába szerethetőek, alapvetően faék egyszerűek a trilógia szereplői, de már így is remek dolgokat tudtak felhúzni rájuk.

Eleve Drake gyerekkorába is eljuthatunk, megtudjuk, hogyan ismerkedett meg Sully-val, miért olyan megszállottja Francis Drake-nek. Természetesen tovább bonyolódik Nate és Elena kapcsolata is.

Spoiler

Ebben a részben éppen válófélben vannak,

De megismerhetünk néhány apróságot Sully múltjából is, visszatér Chloe, ráadásul ebben a részben van a játékvilágok egyik legtenyérbemászóbb főgonosza is. Külön öröm, hogy míg az első két részből csak nem tudták kihagyni a mutáns lényeket (amik szerintem kevésbé illenek a koncepcióba), itt sikerült a földön maradni, ami még emberközelibbé teszi hőseinket. Könnyebb azonosulni azokkal, akik nem szörnyek ellen harcolnak.

A helyszínek ezúttal is változatosak, hiszen megjárjuk Londont, Kolumbiát és Szíriát is, és ami a legjobb, hogy ebben a részben már lovagolhatunk is, igaz még egy elég egyszerű, de annál izgalmasabb módon (jó sok golyó, motor és teherautó is bevonásra került). A repülős-sivatagos szakasz meg instant kedvenceim egyike lett.

A játék vége pedig lezárást sugall, de tudjuk, hogy nem így van, hiszen van még egy epizód.

 

Uncharted 4: A Thief's End (2016)

Miközben a Naughty Dog a The Last of Uson dolgozott, már tervasztalon volt a negyedik epizód, ami (legalábbis jelenleg úgy van) lezárta Drake sztoriját (de nem az Uncharted szériát).  Az Uncharted 4 már PS4-re jött ki, és ez a generációváltás bizony látványos. A játék olyan grafikával van megáldva, hogy néha az ember elfelejti, hogy animált karaktereket néz. A játékmenet alapjai megmaradtak, csak mindaz, amit az elmúlt közel tíz évben a Naughty Dog felhalmozott az akció-kalandjátékok terén tudásban, itt végtelenül lecsiszolttá vált. És ezúttal a sztori és a karakterek is csúcsra lettek járatva. Lehet, hogy az Uncharted 3-nál még nehezen boldogultak a hozott anyaggal, de itt már nem.

Ehhez persze kellett egy szolid retcon is, így Drake-nek lett egy bátyja, Sam. Szerencsére remekül megmagyarázzák, miért nem hallottunk eddig róla, de azért a harmadik rész miatt picit bele lehetne kötni. De tényleg csak picit. A Drake-tesók pedig nagyszerű alapanyagot adnak a karakterdrámához, amihez remekül asszisztál Elena és Sully, és ezúttal a főgonoszok is jobban sikerültek (az első három részben az antagonisták gyengusok voltak). Ez a játék már sok szempontból inkább egy családi történet, aminek csak hátteret ad a Henry Avery kalózkapitány és kompániája által létrehozott kalózparadicsom utáni kutatás. Persze ez a háttér is áll-leejtős.

Az Uncharted 4 ráadásul lezárásnak is első osztályú. Bár nem mondanám, hogy nem lehetne még egy Nate Drake kaland, de az ember érzi, hogy fölösleges lenne, legalábbis úgy, hogy újra ő legyen a főhős. A sztori nagyszerűen megágyaz további Uncharted történeteknek, hiszen simán folytatódhat a sztori Sam, Sully vagy az utolsó fejezetben megjelenő karakter mentén. És végül is, az Uncharted: Lost Legacy már ezt a vonalat képviseli.

Apropó. új vonalak. A negyedik rész játékmenete bár alapjaiban nem változott, akad néhány remek újítás. Az egyik, hogy Drake szinte sosincs egyedül. Ez már korábban is jellemző volt, sok szakaszban volt társunk Elena, Sully vagy Chloe, de itt szinte végig ott van velünk valaki (Chloe ezúttal nem tért vissza, de nem szabad bánkódni, hiszen ő a Lost Legacy főszereplője). És az interakció a szereplők között olyan folyamatos és természetes, mintha húsvér emberek lennének. Mindenféléről beszélgetnek, kommentálják egymást, stb. Különösen pazar, amikor Nate és Sam vannak együtt, a testvéri szeretet iszonyúan átjön. De Nate és Elena párosa is nagyszerűen működik, amikor pedig Sully is beszáll, akkor születnek nagyszerű pillanatok.

A másik nagy újdonság, hogy egyes szakaszok hatalmas térképen manifesztálódnak, ahol autóval mászkálhatunk. Az Uncharted ugyanis többségében csőben szaladgálás, de a negyedik rész ezen még csak nem is rövidnek tekinthető szakaszokon kitárul és mehet a szabad felfedezés. Na nem kell GTA 5 méretű térképekre gondolni, de egy akció-kalandjátékhoz képest tisztességes szakaszról van szó. És ha már szóba jöttek a járművek, micsoda autós üldözés van ebben a játékban, kérem szépen.

Egy szó mint száz, az Uncharted 4 egy méltó és páratlan lezárása egy olyan sorozatnak, ami részről részre egyre jobb és jobb lett. Komolyan, itt nincs lejtmenet, Drake négy története egyetlen folyamatos, meredek felfelé ívelés. Nem tudom, a Lost Legacy megtöri-e ezt, de nem is érdekes, mivel az már nem Nate, Elena és Sully sztorija. Az véget ér oly módon, hogy az ember csak-csak elmorzsol egy könnycseppet, de közben jóleső, vidám érzések kavarognak benne.

 

És ez a másik, amit imádok ebben a sorozatban. Bár vannak sötét pillanatai, a vidámság, a kaland, a feel good dominál. Humoros jelenetek, sziporkázó párbeszédek jellemzik és vidám karaktereken keresztül mesélnek el négy könnyed, de a vége felé karakterek szintjén már drámai történetet.

 

Spoiler

És ki tudja, talán Lara Croft egyszer kihívóra talál Cassie Drake képében, mert az alma nem esett messze a fájától.  

 

Szerkesztve: 2018. December 7. - Dzséjt

[csoli1138]

A jó öreg Naughty Dog! Mindig is élen jártak! Biztos hízik a májuk, hogy a 20 éves játékaikat remasterelik és inkább meg sem próbálnak újat csinálni.

Fura paradoxon, hogy a filmek világában utálom a remake-et, míg ezek a remastered játékok hatalmas örömet okoznak!

 

Az uncharted-et meg én nem ismerem. Na majd talán egyszer!

[Bomarr]

Keményen nyomod Dzséjt! Még pár hét és végigtolod az összes exkluzív címet  Egyébként teljesen egyetértek a leírtakkal. Kiváló széria, amit a látvány mellett a karakterek tettek felejthetetlenné.