Videjó játékok

[Rog]

[Frenkie]

Iszonyú hangulatos ez a havas táj.

[Wilde]

Aki nagyon jól ismeri a ME trilógiát (elsősorban Dzséjt, de más is bátran válaszolhat), attól kérdezném, hogy a ME első részéhez tartozó DLC-k mennyire fontosak az egész trilógia szempontjából? Most értem a játék végére, beleöltem nagyjából 30-35 órát, le is volt töltve a két DLC, csak én azt gondoltam, hogy először befejezem az alapjátékot és majd utána állok neki azoknak (úgy gondoltam, hogy lehet még barangolni a galaxisban az után is, hogy a fő sztorivonalat végigvittem). Hát kiderült, hogy mégse és ezt korábban kellett volna megcsinálni. Eléggé el vagyok keseredve, mert maximálisan akartam kijátszani, így meg már lehet hagyom is inkább az egész trilógiát, mert kissé elment tőle emiatt a kedvem... bár, ha a sztori, vagy a végeredmény szempontjából nem olyan fontos ez a két DLC, akkor folytatnám az ME2-vel.

[Dzséjt]

A Pinacle Stationnak annyi jelentősége van később, hogy az ME3-ban van egy leírás róla a galaxy mapon. A Bring Down the Sky-nak már vannak utózöngéi, de azok sem nagyon komolyak, a sztorira nem hatnak, és nélkülük is elérhető a legjobb befejezés. Az ME2-ben a BDtS-ben lezajlott eseményekről van egy vagy két híradós bejegyzés Illiumon és Omegán (egy-egy mindkettőn vagy mindkettőn ugyanaz az egy), amit a háttérben hallhatsz, ha odafigyelsz. Illetve az egyik végkifejlet esetén kapsz egy e-mailt az egyik szereplőtől.

Az ME3-ban meg kapcsolódik hozzá egy mellékküldetés, amit így is, úgy is megkapsz. Ha nem teljesítetted a DLC-t ráadásul pont abban a formában kapod meg, amit döntéstől függően amúgy is megkapnál. Nehéz kicsit megmagyarázni, a lényeg, hogy az ME3-ban csak akkor lenne ebben a mellékküldetésben lényeges eltérés (lényeges alatt értsd, hogy egy másik karakter játssza el az egyik szerepet), ha végigcsináltad volna a DLC-t, és meghoztad volna azt a döntést, amit a fejlesztők nem preferáltak.

Szóval, egyik sem lényeges. Az első DLC-nek zéró hatása van, a másodiknak, meg ami hatása van, azt meg úgyis megkapod. Úgyhogy csak emiatt ne add fel a trilógiát, pláne, hogy az ME2 sokkal-sokkal jobb az ME1-nél.

[pb69]

Dzséjt szépen összefoglalta a trilógia sztorijába való illeszkedést, én csak kiegészíteném pár dologgal.

 

A PS olyannyira súlytalan, hogy igazából a ME történetéhez se tesz hozzá semmit. Amúgy is elég sok tekintetben kilóg az univerzumból, nem sokat vesztesz azzal, ha kimarad. Leginkább az achievement-vadász stílusú gamer-eknek lehet élvezetes a sok egysíkú és elég értelmetlen kihíváson átverekednie magát, ill. hogy eltölthet egy kis extra időt a ME harcrendszerében.

A BDtS sztorija a Saga egészére nézve valóban nem jelentős, de amúgy jól kidolgozott és érdekes. Az első részben jó egy fontos mellékküldetés-sorozatnak. Ezen kívül remek kaland (pár idegesítő résszel), ilyen tekintetben kár kihagyni. Nyilván nincs azon a szinten, mint a 2 vagy 3 1-1 fantasztikus DLC-je, de úgy összességében hozza a trilógia DLC-átlagát, vannak rosszabbul sikerültek is.

 

Ami még számíthat, az az XP. Nem tudom, hányas szintű karaktert tudsz majd importálni a 2-be, de az említett 2 DLC teljes kijátszása még kifejezetten erős karakternél is jelenthet pár szintlépést. A 35 óra amúgy nem rossz, én legutóbb épp nem ütöttem meg vele az 50-et és ebben benne vannak a DLC-k is.

 

Egy apró megjegyzés még: a ME2-ről én nem jelenteném így ki, hogy jobb, mint az 1, pláne nem sokkal-sokkal, de ízlések és pofonok.

[Dzséjt]

Egy apró megjegyzés még: a ME2-ről én nem jelenteném így ki, hogy jobb, mint az 1, pláne nem sokkal-sokkal, de ízlések és pofonok.

Én lazán ki merem ezt jelenteni.

 

Kimaradt belőle a Mako, Nincs benne végtelen sok, "néznekbambánakamerába" dialógus, kimaradt belőle a Mako, nem annyira fapados és idegesítő a harcrendszer, kimaradt belőle a Mako, a játékvilág második legjobb nyitányával bír (az első a The Last of Us), kimaradt belőle a Mako, a játékvilág legjobb befejezésével bír, nincs benne a Mako, Mirandát Yvonne Strahovski formálja meg (ez már önmagában is komoly fegyvertény), hál istennek, hanyagolták a Makót, ebben jelenik meg a játékvilág legjobb űrhajója, a Normandy SR-2, nem kell kínlódnunk a Makóval, iszonyú dögös a zenéje, mellőzték a Makót, nincsen benne az unalmas egyengbolygó felfedezés sem, kihagyták a Makót, alaposan kibővíti az ME univerzumát, nix Mako, sokkal többet foglalkozhatunk a karakterekkel, és persze, elfeledhettük azt a szájbatekert Makót.

 

[pb69]

Látom, hogy Dzséjt azon nem kevesek körét erősíti, akiknél a Mako kiverte a biztosítékot. Engem annyira nem idegesített, sokszor inkább a terepekkel lőtték túl a dolgot és okoztak frusztráló pillanatokat, ill. emiatt ütközött ki legtöbbször az irreális mozgás. Hozzátenném, hogy nekem még így is sokkal jobban bejött, mint a Hammerhead. Mondjuk ott is sikerült alaposan ráerősíteni a gyenge pontjaira a kapcsolódó küldetésekkel. Arról nem is beszélve, hogy a szkennelgetés is unalmas, a 3-ban meg kb. semmi ilyen nincs.

 

Amúgy ha már szóba került, akkor egy másik fórumról bemásolom ide egy 2 évvel ezelőtti hozzászólásom a téma kapcsán. Akkor frissen írtam ki magamból az élményeket és tuti van is benne pár pontatlanság, de nagyrészt a mai napig tartom az álláspontot. A mindenki szívét megolvasztó gyönyörűséges jégkirálynő ellenére.

Annyival viszont mindenképp kiegészíteném, hogy a játékmechanika és a harcrendszer valóban brutális fejlődésen esett át és sokkal jobb a 2-ben. Ezen kívül még a DLC-k (legfőképp a LotSB) dobtak sokat a 2. részen, akkor még nem játszottam őket.

 

 

Én megmondom őszintén, hogy nekem az első rész után a ME2 csalódás volt.

Az 1-ben rengeteg korszakalkotó megoldás volt ilyen-olyan minden játéknál megoldandó problémákra, míg a 2-ben visszatértek a régiekhez.

Az egyik nagy szívfájdalmam a játék folytonosságának megszakítása. Az 1-ben olyan megoldások voltak, hogy a töltések idején, ahol meg lehetett oldani mondjuk egy liftben utaztunk és híreket hallgathattunk közben. Ez nyilván elég unalmas volt, de még mindig jobb, mint a klasszikus töltőképernyős megoldás, amit a 2-ben visszahoztak. Ugyanilyen volt a Normandiára/ról való be/kiszállás. Folyamatosságot adott a játéknak, ami szerintem nagyszerű újítás volt a játékok történetében, erre a 2-ben visszaléptek.

 

A mékós kalandokat is rengetegen szidták, hogy unalmasak és egyhangúak. Ez részben valóban így volt, de az alapkoncepció jó volt, hogy bolygókat barangolhatunk be és kutathatunk át törmelékeket, rendellenességeket, lezuhant szondákat stb.. Az tényleg gáz volt, hogy lényegében a textúrák cserélésén kívül minden bolygó ugyanolyan volt és az épületek is mindenhol 3-4 sablonból kerültek megvalósításra. Viszont én ebben a 2-től fejlődést vártam, erre előszedték a bolygószkennelést, ami dögunalmas és ha van elég nyersanyag semmi motivációt nem ad. Ráadásul egy nyomorult rendszer vizsgálása még fejlesztett hajó esetén is minimum 2 út oda-vissza a szondák miatt.

 

És akkor a legnagyobb hiányosság, amit már többen itt is felvetettek: az RPG elemek hiánya. Az első részben már zavaróan komplikáltak voltak a fegyver- és a karakterfejlesztések. Órákat lehetett csak azzal eltölteni, hogy a csapat felszerelésével és képességeivel babrálunk. Ehhez képest a 2-ben nincs semmi. Van többféle fegyver, de semmit nem tudunk róluk. Az 1-ben kihívás volt a kereskedelem és a tárgyak gyűjtése és stratégiát igényelt ahogy azt egy RPG-től el is várná az ember. A 2-ben semmiféle adat nincs a fegyverekről, páncélból is egyféle van. A boltokban lehet fejlesztéseket venni, de ezt egy ügyes játékos kb. a játék negyedére teljesen ki is használja.

A fegyverekbe már lőszer (vagy vmi olyasmi) kell, ami csak arra volt jó, hogy belerakjanak egy idegesítő korlátozást a játékba. A karakterfejlődés is röhejesen gyér. Minden szint egyre több pontba kerül, ami megszakítja a folyamatos fejlődés lehetőségét. Az 1-ben sűrűn volt szintlépés és minden egyes pontot el lehetett egyenként költeni. És meg volt oldva, hogy egy képességnél csak minden 4. vagy 5. pont eredményezzen komolyabb változást, míg a többi csak kis dolgokon javított. Mégis azt az illúziót keltette, hogy karakterünk masszívan fejlődik. Ehhez képest a 2-ben gyakran több főküldetést sem elég elvégezni ahhoz, hogy elegendő pontot kapjunk a fejlesztésekhez, addig meg csak egy helyben toporog a karakterünk.

 

Aztán ott van a térkép. Az 1-ben egyszerű volt, néhány jelmagyarázattal. Magyarul olyan volt, mint egy térkép és megvolt kicsiben is a sarokban, igen jól használható volt. A 2-ben már csak a teljes képernyős változat érhető el, illetve néha a kicsi, de akkor is csak gombnyomásra. A nagy térkép pedig egy túlcicomázott, leginkább használhatatlan dolog, amin alig lehet kiigazodni (noha ez lenne a fő célja).

Aztán a mékós bolygófelfedezés kiírásának újabb kellemetlen velejárója, hogy alig van mellékküldetés és felfedezési lehetőség. Az 1-ben azért szinte minden rendszerben volt egy bolygó, ahova leszállhattunk és azon 1-1 épület ahol érdekességek voltak elrejtve vagy jó kis harc várt. Ez a 2-ben nagyon kis számban érhető el.

 

A főküldetések a 2-ben leginkább a dossziékra és a lojalitásküldetésekre korlátozódik, ami elég sablonos. És annak ellenére, hogy sokan a 2 elkezdésekor ébredtek az EPIC-érzésre, azért ha valaki rendesen kijátszotta az 1-et, érzékelte, hogy a 2 korántsem olyan mély. A galaxis világában nem lehet igazán elmélyedni. Nem lehet hosszú órákat barangolni a Fellegvárban, visszatérni minden bolygóra egy jobb képességű karival és kiaknázni a lehetőségeket stb.. A mellékküldetések sem annyira részletesek összességében, mint az 1-ben. Emellett csak néhány olyan bolygó van ahova mindig el lehet menni, a többi az ott végzett küldetések után inaktívvá válik.

Lényegében pont az 1-nél kellett volna biztosítani az utólagos játékfolytatást, mert ott lett volna értelme. Például az összes jelvényt, anyagokat össze lehetett volna gyűjteni utólag. Ez a 2-ben szinte értelmetlen. Van néhány mellékküldetés, de igazából a DLC-k miatt éri meg a főküldetés után is folytatni.

 

Ami a 2 mellett szól (természetesen a grafikától és a karakterábrázolástól, MI-től eltekintve, amik alapvetően javulnak az idők során, ezért kár velük foglalkozni) a minijátékok. Ha ezek a 2-ben nem is annyira reálisak, mint mondjuk a Fallout 3-ban, de lényegesen változatosabbak és találóbbak, mint az 1-ben.

 

Szerkesztve: 2015. Szeptember 29. - pb69

[Darth Riddick]

Ha mindenáron sorrendet akarnék felállítani az ME Trilógiából, akkor az a következőképpen nézne ki:

 

- Mass Effect 2

- Mass Effect 3

- Mass Effect

 

Dzséjt által leírtakkal maradéktalanul egyetértek, ami az "ME2 miért jobb mint az ME" kérdésre írt... annyit tennék hozzá, hogy részemről azért is sokkal jobb, mint az első rész, mert

nincs benne a Mako!!!

 

 

De mivel hasonlóan kezelem ezt a trilógiát is, mint a kedvenc filmes trilógiáimat, értsd a trilógiát egyetlen hatalmas egészként értelmezem, így teljesen értelmetlen is (részemről) az epizódok külön-külön értékelése. Szóval inkább mégsem teszem, inkább annyit mondok, hogy életem eddigi 30 éve során (pedig kitoltam nem egy játékot) sohasem tett rám valami akkora benyomást és hatást, mint az ME Trilógia! Életem legmeghatározóbb játék-élménye!!!

 

Ja bocs, egy nagy nagy negatívumot mégiscsak megemlítenék az ME2 kapcsán.

Az pedig Liara "részben kiírása" a sztoriból. Bakker, nekem az első részben is ő volt a kedvenc női karakterem. Mindig őt románcoltam, Ashley-re valahogy sohasem sikerült ráfanyalodnom, valahogy mégis ez az idegen csaj jött be mindig, talán a személyisége és az arca miatt... pedig nem vagyok liberális! Oké, az egyik legjobb DLC-t kapta meg Liara az ME2-höz, de ez számomra édeskevés ebből a karakterből. A 3. részben már ismét nagyon fontos és állandó szerepet tölt be, de a 2. részben igenis "számomra legalábbis" komoly űrt hagy. Bár sikerült közelebbről megismerni Tali karakterét az ME2-ben, akit meg is románcoltam, mint annak a rendje. Hiába lépett be a képbe Miranda (Yvonne Strahovski!!!) aki szvsz a Trilógia legdögösebb női karaktere is lett (nem csoda) az emberek közül, a személyisége számomra - bár más volt, mint Ashley - szintén nem volt az a túlságosan megnyerő. Hiába, ebben a játékban fulllosan idegenpárti voltam, már ami a csajokat illeti...

 

Szerkesztve: 2015. Szeptember 29. - Darth Riddick

[pb69]

Én azért nem tudnék sorrendet felállítani, mert mindegyik rész más aspektusban nagyon erős és megint más pontokon "röcög".

 

Az 1-ben nekem mindent visz a hangulat, a felfedezés öröme, a folytonosság és itt a legerősebbek az RPG-elemek. Viszont a dramaturgia sokszor bugyután szögletes (románcopciók, Ash-Kaidan döntés, Wrex stb.), a környezet (legfőképp a hajó) túl statikus, a random bolygók és helyszínek túl sablonosak. A 2-ben a legjobb és legletisztultabb a harcrendszer, a minijátékok zseniálisak, a vége pedig briliáns (ahogy irányíthatjuk a csapatot). Viszont a főszál elég érdektelen (a másik két részhez képest), az utolsó "boss" szerintem elég tré, a főküldetések legtöbbjének célja ugyanaz (dosszié-lojalitás) az RPG-vonalat kiherélték. A 3 elég jól balanszíroz az 1 és 2 előnyei/hátrányai kapcsán. Legnagyobb erőssége az epic történetvezetés és a sok érzelemmel teli jelenet (hihetetlen súlyú események tanúi és előidézői lehetünk, amik nagyon tudnak hatni az emberre), az életteli környezet és a humor. Ami gond, hogy elég lineáris, sok a primitív mellékküldetés, nincsenek minijátékok, kevés a szabadság és a túlegyszerűsített párbeszédopciók (sokszor csak 2 érdemi lehetőség). Na meg a kihagyott ziccerek a végjátékban.

 

A románcok érdekesen vannak megoldva. Értelemszerűen a férfi karakterről tudok nyilatkozni, mert női nem volt, a homo-vonalat pedig nem próbáltam.

 

Egyedül Tali-nál adatik meg a lehetőség, hogy mindhárom játékban érdemben építsük és élvezzük a kapcsolatot. Ash és Liara a 2-ben parkolópályán vannak, a többieket meg eleve csak a 2-ben (párat a 3-ban) ismerhetünk meg. A 2 "nagyvadai" ráadásul a 3-ban vannak hasonlóan háttérbe szorítva. Szóval ha vki egyik részben se akarja azt érezni, hogy méltatlanul keveset lehet a kiválasztottjával és csalfa se akar lenni, annak csak a quarian marad.

Tali viszont érdekes (az egy dolog, hogy én noha nagyon kedveltem, de soha nem tudtam volna vele elképzelni), ha mindegyik csajnak adod a szépet az 1-ben, akkor Ash és Liara közt kell "rendet tenni". Ash már az elejétől fogva flörtölget, Liara meg a maga kislányos zavarával szintén az első találkozástól kezdve kínálja magát, mint lehetőség. Tali csak később vált igazán közvetlenebb hangvételre (komolyabb szerelmi utalás már csak a 2-nél rémlik), szóval őt (ha jól gondolom) az 1-ben csak úgy lehet meghódítani, ha eleve csak vele képzeled el a dolgot és másokat hanyagolsz. Szóval nem adja úgy magát a dolog, őt kevesen választhatták.

 

Amit még nem értettem, az az asszisztensek helyzete. Alapból nem működik a "háremtartás", szóval érdemben mindig egy hölgyemény mellett kell elköteleződni. Lehet persze váltani, de akkor a régi párkapcsolatnak vége. Ehhez képest ott van Kelly (Sam-mel nem tudom hasonlóan működik-e, mert vele sose jutottam oda), akivel elég vígan lehet hancúrozni és ez nem köp bele a főrománc levesébe. Értem én, hogy vele nem készült szexjelenet és amúgy se olyan fontos karakter, ezért ilyen szabadosan illesztették a románcok közé, de in-universe ez elég tróger megoldás.

Főképp, hogy nem is csak pár laza lepedőtornáról van szó, hiszen elég komoly érzelmekről és kötődésről eshet szó vele. Ilyen téren simán megüti a többi opció szintjét (sőt), márpedig a játék világában ennek kéne számítani. Ha már bekerült ez a lehetőség, akkor vagy került volna be rendesen (full-osan, mint a többi), vagy írták volna meg jóval könnyedebbre. Pl. meg lehetett volna maradni a flörtölgetés-vacsora-ölelés kombónál, esetleg a tánccal kiegészítve, de azért a szex és az érzelmes szerelmi dialógusok nálam már túlzóak. Vagy ha ez mehet simán a főrománc mellett, akkor lehetne mondjuk Miri-vel is hasonlóan kéjelegni Liara háta mögött.

Jó, ez nem olyan fontos kérdéskör, csak nekem elég fura volt.

 

 

[Darth Riddick]

Az ME1-ben férfi karakterrel Liara és Ash románcolható (Tali nem... bár nem értem, hogy miért, de nem). Női karakterrel pedig Kaidan és Liara (mivel ugye ő egynemű). Szóval a Tali-románc csak a ME2-ben jött be. Szvsz a Tali-románc a második legjobb a Liara-románc után.

 

Ha jól emlékszem már az ME1-ben is ki lehet alakítani Shep és Tali között egy erős kapcsolatot, de az egyáltalán nem romantikus, majd csak az ME2-ben válhat azzá. Sőt! Tudtommal Tali csak az ME2-ben románcolható. Úgy értem, hogy az ME3-ban nincs lehetőség arra, hogy meghódítsd a karaktereddel. Ha az ME2-ben "megrománcoltad" akkor ez tovább vihető az ME3-ra, ahol meg ugye

nagyban függ Tali élete néhány fontos döntéstől.

 

Szerkesztve: 2015. Szeptember 29. - Darth Riddick

[Wilde]

Köszi mindegyikőtöknek! Akkor azt hiszem folytatom az ME2-vel.

 

Azt a terepjárót egyébként én sem szerettem - voltak érdekes pillanatai, mikor összevissza ment - de egyetértenék pb-vel, hogy sokszor a felszín domborzata miatt volt szenvedés az irányítása. Nekem legjobban ebben a játékban a történet tetszett, az volt, ami annyira bevonzott, hogy igazi junkie-ként nyomtam (csak még egy mellékküldetést... csak még egyet). A karakterek is jók voltak, meg ez az egész világ, amiben a készítőket dicsérném meg, mert az atmoszférateremtésben nagyot alkottak. Tényleg egy komplex galaxisként tudtam kezelni ezt a miliőt, amibe belecsöppentem, egy olyan világ, aminek történelme van, láthatóak a törésvonalak a társadalomban (ellenszenv az emberek felé néhány fajtól - ez például tetszett, hogy itt az embereket nem uralkodó fajként ábrázolták, még ha volt egy kis pátosz azért benne a végén, meg azért mégis Shepard menti meg a világot, nem valami idegen lény), a politikában stb. A dizájn is nagyon jó volt, a fegyverek, űrhajók, a Fellegvár és az idegen lények kinézete is nagyon tetszett, főleg a turiánok. Azt azért megjegyezném a másik oldalról, hogy a mellékküldetések (szkennelés, gyűjtögetés, gethek/zsoldosok felszámolása) egy idő után repetitívvé és unalmassá váltak, a vége felé már csak olyan letudásjelleggel toltam végig ezeket, hogy mégis minden lehetséges kis feladat meg legyen csinálva azért és a bolygók sem képviseltek néhány kivételtől eltekintve olyan egyedi motívumokat, ami nagyon megmaradt volna bennem. A fő szál viszont nagyon lekötött, talán Novériát és Féroszt élveztem a legjobban.

A játék vége felé, mikor beteljesül a románc és ott hemperegnek egymáson, meg ilyen rózsaszínű felhők robbannak be a képbe, akkor ott most intergalaktikusan megtermékenyítette a Liarát? Ugye nem lesz gyerekük? (Korábban egy beszélgetésnél említette, hogy ő bárkivel képes párosodni.) Tali egy idő után nekem csak ugyanazokra a kérdésekre válaszolgatott...

 

A 35 óra amúgy nem rossz, én legutóbb épp nem ütöttem meg vele az 50-et és ebben benne vannak a DLC-k is.

 

Ez a 35 óra 5 nap alatt jött amúgy ki. Volt olyan, hogy napi majd' 10 órát is beletettem (ilyen utoljára a Bioshock Infinite volt), volt, hogy csak napi kettőt.

[Dzséjt]

Látom, hogy Dzséjt azon nem kevesek körét erősíti, akiknél a Mako kiverte a biztosítékot. Engem annyira nem idegesített, sokszor inkább a terepekkel lőtték túl a dolgot és okoztak frusztráló pillanatokat, ill. emiatt ütközött ki legtöbbször az irreális mozgás. Hozzátenném, hogy nekem még így is sokkal jobban bejött, mint a Hammerhead. Mondjuk ott is sikerült alaposan ráerősíteni a gyenge pontjaira a kapcsolódó küldetésekkel. Arról nem is beszélve, hogy a szkennelgetés is unalmas, a 3-ban meg kb. semmi ilyen nincs.

A 3-ban még annyi sincs, hála az égnek! Bár kicsit hiányzik a járműhasználat, de ami nem megy, márpedig a Mako és a Hammerhead is bizonyítja, hogy a Bioware-nek ez baromira nem megy, nem kell erőltetni. Szóval tök jó, hogy a Mass Effect Andromedában újra lesz, már előre imádom. Jó, eltelt pár év az ME1 óta, bízzunk abban, hogy fejlődtek.

Amúgy nem teljesen pontos, hogy én a Makót rühelltem. Az egészet rühelltem, ami ehhez kötődik. Igen, elcseszettek voltak a tájak is, de ehhez egy elcseszett járművet adtak. Ha az jól lett volna megcsinálva, semmi gond nem lett volna a tájakkal. A legkisebb buckákon is akkorát pattant, mint egy gumilabda, de sokszor rákényszerítettek minket, hogy a legpocsékabb területeken vágjunk át, amihez alkalmatlan járművet adtak. És akkor még baromi unalmas is volt minden bolygó, rajta minden ház. Nem kell védeni, sz*r volt az egész. A koncepció jó, de a megvalósítás irgalmatlanul pocsék volt. És erre épül a kövi ME. Sajnos, a Dragon Age: Inquisitionból kiderült, hogy a Bioware ezen a téren nem fejlődött, csak megtanult jobban csalni.

Megjegyzem, a Mako nekem is jobban bejött, mint a hímes tojás Hammerhead. Még az érzékenységével nincs is különösebb baj, de az, hogy ugribugri nyuszi módjára működtethető, az vicces. Meg a szkennelési módja is. Brrr...

 

Az 1-ben rengeteg korszakalkotó megoldás volt ilyen-olyan minden játéknál megoldandó problémákra, míg a 2-ben visszatértek a régiekhez.

Ezt a korszakalkotó jelzőt azért erős túlzásnak érzem, mert ilyen nem igazán volt benne. A Bioware szinte minden elemet a Star Wars: Knights of the Old Republicból és a Jade Empire-ből nyúlt le, gondolt tovább.

 

 

Az egyik nagy szívfájdalmam a játék folytonosságának megszakítása. Az 1-ben olyan megoldások voltak, hogy a töltések idején, ahol meg lehetett oldani mondjuk egy liftben utaztunk és híreket hallgathattunk közben. Ez nyilván elég unalmas volt, de még mindig jobb, mint a klasszikus töltőképernyős megoldás, amit a 2-ben visszahoztak. Ugyanilyen volt a Normandiára/ról való be/kiszállás. Folyamatosságot adott a játéknak, ami szerintem nagyszerű újítás volt a játékok történetében, erre a 2-ben visszaléptek.

Bár azok közé tartozom, akik szerették a liftezést - pláne, hogy néhány mellékküldetést azokban lehetett felcsípni -, annyira azért nem hiányzik. A hajóból kiszállás kurtitása viszont engem is bosszant. Amit meg nem említettél, és nekem még csípi a csőröm: nem lehet a hajón kívül levenni azt a hülye sisakot. Én szeretem, ha Shepard talpig vasban van, pláne a nagyobb küldetéseken. És teljesen rendben tartom, hogy küldetés alatt nem lehet fegyvert és páncélt cserélni csak úgy, elvégre, a valóságban sem hord magánál az ember komplett fegyverlerakatokat és gardróbokat. De, azt a szájbatekert sisakot azért le tudják venni. Megjegyzem, az ME3 megoldása is fos a témára, mert nem csak, hogy nem működik rendesen, a társakra nem is hat.

 

És akkor a legnagyobb hiányosság, amit már többen itt is felvetettek: az RPG elemek hiánya. Az első részben már zavaróan komplikáltak voltak a fegyver- és a karakterfejlesztések. Órákat lehetett csak azzal eltölteni, hogy a csapat felszerelésével és képességeivel babrálunk. Ehhez képest a 2-ben nincs semmi. Van többféle fegyver, de semmit nem tudunk róluk. Az 1-ben kihívás volt a kereskedelem és a tárgyak gyűjtése és stratégiát igényelt ahogy azt egy RPG-től el is várná az ember. A 2-ben semmiféle adat nincs a fegyverekről, páncélból is egyféle van. A boltokban lehet fejlesztéseket venni, de ezt egy ügyes játékos kb. a játék negyedére teljesen ki is használja.

Ez az, amit sosem fogok tudni megérteni: miért hiányoljátok ezt. Órákig lehetett vele pepecselni? WTF??? A társaknak az első megszerzett modulokat betettem és ott is hagytam, Shepardnál meg főküldetésenként egyszer változtattam, aztán a játék maradék részében meg azon idegeskedtem, hogy már megint teli az a rohadt tatyó, én meg nem tudok visszamenni a Normandy-ra eladogatni őket. Ami pluszt adnak a fegyverekhez és páncélokhoz, az igen hamar elkopik a skillek fejlesztésével, de legalább sok van belőlük, ezernyi mütyürke tulajdonsággal. És éppen ezért el is lett szúrva a kereskedelem, mert ennek a sok szir-sz*rnak hála a játék felére Shepard már multimilliomos volt, megvehette a legerősebb páncélzatot és fegyvert a fellegvári C-Sec eladótól, azt csók. Stratégiát igényelt? Inkább türelmet, mert rohadt bosszantó volt, hogy ezek miatt mindig teli lett a tatyó, és még idegesítőbb, de legalább unalmasabb volt állandóan lerohangálni a Normandy aljára, hogy egyenként (mert hát miért is lehetne az ugyanolyan tárgyakból csoportos tranzakciót kivitelezni, ugyanabban az évben a The Witcher már simán tudta ezt) eladogatni őket. Borzasztó volt, örültem, hogy az ME2-re ezt lebutították annyira, hogy az nem ment a játék rovására.

Az meg erős túlzás, hogy semmiféle leírás nincs a fegyverekről, hiszen a Normandy fegyverszobájában elég tisztes leírást lehet róluk találni.

 

A fegyverekbe már lőszer (vagy vmi olyasmi) kell, ami csak arra volt jó, hogy belerakjanak egy idegesítő korlátozást a játékba.

Ezt sem értem. Az ME1-ben is korlátozva volt a fegyver a hő miatt. Ráadásul, ha nem pakoltál bele hőlefolytó fejlesztést, csak töltényerősítőket, vagy más tulajdonságokat növelőket, még gyorsabban melegedett. A lángragyújtós töltényt hőelfolytó nélkül nem is lehetett használni, mert golyónként hevült túl és vált használhatatlanná másodpercekre a fegyver. Hőelfolytóval három golyónként... Szóval fasza, nagy stratégia, hogy rá vagyunk kényszerítve az egyik upgrade használatára, mert anélkül a fegyver egy idő után jószerivel használhatatlan. Arról az aranyos bugról ne is beszéljünk, ami sokszor túlhevülve hagyta a puskákat.

 

A karakterfejlődés is röhejesen gyér. Minden szint egyre több pontba kerül, ami megszakítja a folyamatos fejlődés lehetőségét. Az 1-ben sűrűn volt szintlépés és minden egyes pontot el lehetett egyenként költeni. És meg volt oldva, hogy egy képességnél csak minden 4. vagy 5. pont eredményezzen komolyabb változást, míg a többi csak kis dolgokon javított. Mégis azt az illúziót keltette, hogy karakterünk masszívan fejlődik. Ehhez képest a 2-ben gyakran több főküldetést sem elég elvégezni ahhoz, hogy elegendő pontot kapjunk a fejlesztésekhez, addig meg csak egy helyben toporog a karakterünk.

Ezzel viszont újra egyet tudok érteni, a karakterfejlődést elszúrták. Ez a pontozós dolog nagyon gány, és sajnos több más játéknál is megjelent (pl. Witcher 1-2). Bár azokban jóóóóóóóóval több lehetőség volt, ami kompenzálta ezt. A ME2-3-ban viszont elég gyorsan ki lehet maxolni Shepet. Az ME1-ben ehhez minimum két végigjátszás kellett - bár tény, a másodikra már annyira nem volt sok lehetőség, elvégre, ha az ember jól csinálja, akár az 59-es szint is elérhető. A max a 60-as. (Már ha jól emlékszem.) Persze, ez már csak akkor, ha az ember betéve ismeri a játékot, plusz megvan neki a két DLC.

 

Aztán ott van a térkép. Az 1-ben egyszerű volt, néhány jelmagyarázattal. Magyarul olyan volt, mint egy térkép és megvolt kicsiben is a sarokban, igen jól használható volt. A 2-ben már csak a teljes képernyős változat érhető el, illetve néha a kicsi, de akkor is csak gombnyomásra. A nagy térkép pedig egy túlcicomázott, leginkább használhatatlan dolog, amin alig lehet kiigazodni (noha ez lenne a fő célja).

Van bármiféle térkép az ME-trilógiában? Valami halványan rémlik, de szerintem sohasem használtam egyik részben sem. Egy csőben szaladjuk végig az egész játékot, minek ahhoz térkép? Egy Witcherben vagy GTA-ban megértem, ezekben bazi nagy területeken lehet millió irányba elmenni, de a Mass Effetcben a legnagyobb placc is a Makós területek voltak - na, ott használtam térképet, hogy tudjam, a sok szutyokért merre kell csámborogni -, de még azok is erőteljesen le lettek korlátozva a hegyekkel, völgyekkel. A főküldetéseken vagy az épületeken belül meg szaladtunk, amerre nyílt az ajtó, azt csók.

 

Aztán a mékós bolygófelfedezés kiírásának újabb kellemetlen velejárója, hogy alig van mellékküldetés és felfedezési lehetőség. Az 1-ben azért szinte minden rendszerben volt egy bolygó, ahova leszállhattunk és azon 1-1 épület ahol érdekességek voltak elrejtve vagy jó kis harc várt. Ez a 2-ben nagyon kis számban érhető el.

Tény, a felfedezés nincs benne az ME2-ben, de valójában az ME1-ben is addig volt, amíg öt bolygó után rá nem jöttél, hogy tulajdonképpen mindig ugyanazt a három dolgot fedezed fel. Nem tudom, hogy lehet bánkódni emiatt. Volt az ME1-ben felfedezés, tény. Vagy százszor felfedezhetjük ugyanazt a három, elsőre is totál érdektelen, de legalább a megközelítés miatt idegesítő dolgot. A legjobb döntése volt a Bioware-nek, hogy ezt az unalomtengert nem erőltették tovább a szériában, és a legjobban akkor ijesztettek meg, amikor kiderült, hogy az MEA-t meg újra erre építik fel. Képtelenek tartalommal megtölteni nagy területeket, lásd: DA:I. Őszintén szólva kicsiket is, de akkor legalább az akció, a sztori lendülete és a karakterek elterelik a figyelmünket.

 

A főküldetések a 2-ben leginkább a dossziékra és a lojalitásküldetésekre korlátozódik, ami elég sablonos. És annak ellenére, hogy sokan a 2 elkezdésekor ébredtek az EPIC-érzésre, azért ha valaki rendesen kijátszotta az 1-et, érzékelte, hogy a 2 korántsem olyan mély. A galaxis világában nem lehet igazán elmélyedni. Nem lehet hosszú órákat barangolni a Fellegvárban, visszatérni minden bolygóra egy jobb képességű karival és kiaknázni a lehetőségeket stb.. A mellékküldetések sem annyira részletesek összességében, mint az 1-ben. Emellett csak néhány olyan bolygó van ahova mindig el lehet menni, a többi az ott végzett küldetések után inaktívvá válik.

Szerintem, amikor ezt írtad, nagyon a nosztalgia fátylán át láttad az ME1-ben. Tény, a Fellegvárban nem lehet annyit barangolni, de minek barangolni egy olyan helyen, amiben az ME1-ben sokat barangolhattunk? Túl sokat is egy idő után. Noveria és Feros szintén nagy placc volt, de oda meg később már nem volt érdemes visszamenni. Viszont az ME2-ben sokat barangolhattunk az Omegán, Tuchanka és Illiumon, és azért a Fellegvárban is volt meglátogatható hely, és mindegyikre érdemes volt többször visszatérni, mert a játék végéig felvehettünk küldetéseket. Az ME1-ben erre csak a Fellegvár volt alkalmas, ahol ráadásul már a játék elején megismerhetted az összes részt, amit bejárhatsz. Az ME2, még ha sok helyre később nem térhettél vissza, Omega, Illium, Tuchanka és a Fellegvár mindig újabb és újabb részét tárta fel.

Az meg, hogy más bolygókra nem lehetett visszatérni, hát őszintén szólva, az ME1-ben örültem, ha eljöhettem egy bolygóról. Még ha ott is hagytam valamit, mert éppen nem tudtam feltörni (ami, ha nálad van Tali és Liara kimaxolt kódtörés és tech képességekkel, kizárt - mindig vigye az ember őket a felfedezősdire, és az elején csak e két némber említett képességeire cuccolja fel a pontokat - esetleg Tali kiváltható Alenkóval), akkor sem mentem vissza.

A galaxis világában sokkal jobban el lehet mélyedni az ME2-ben, hiszen a politikai szintről végre lesüllyedtünk a közemberek szintjére. Nem katonai támaszpontokon meg tanácstermekben járunk, hanem kórházakban, bárokban, hotelekben, lakásokban, stb. Nem (mindig) politikusokkal enyelgünk, hanem kisemberekkel, ráadásul sok faj kultúrájába is mélyebben bepillanthatunk, gondolok itt a kroganéra, a geth-ére, a drellére (ami lendületből új faj), az asarira és a quarianéra. És nem csak egy bámulunkakamerábaésdaráljukaszövegetaztközbensemmisemtörténik párbeszéd keretében, hanem láthatjuk ezeket. Megismerhetjük a krogan anyabolygót, részt vehetünk egy szertartáson. Láthatjuk az asari stigmát, egy vallási oldalt, belekóstolhatunk a quarian politikába, megismerhetjük a geth-ek ellentéteit, a kaszások születését, a protheanok múltjának egy jelentős szegletét stb. Nem tudom, mi az elmélyedés, ha nem ez. Az ME1 csak letett elénk dolgokat és hagyta, hogy halljunk róluk, az ME2 amellett, hogy rengeteg újdonsággal szolgált, ezeket a dolgokat alaposan kibontotta.

Rendesen kijátszottam az ME1-et, most számoltam utána, mert tegnap újra feltelepítettem a trilógiát, ma meg kettőt már be is tudtam üzemelni, és megnéztem, hogy a felhőből visszatöltve megvannak-e még a mentéseim (ugye a vinyóim tragédiája ezt kétségessé tette). Hét profilom van, hatot legalább kétszer kipörgettem, azaz legalább 13-szor végigjátszottam mindhárom részt, mindegyiket kimaxolva, minden mellékküldetést megcsinálva, minden bizbaszt megkeresve, minden infómorzsát elolvasva. Nevezhetjük rendes kijátszásnak? Ezután van alapom arra, hogy kijelentsem: az ME2 sokkal mélyebb, mint az ME1 volt?

Azon meg csak vakarom a fejem, hogy a dosszié és lojalitás küldetések miért sablonosak? Sokkal jobbak, mint az ME1-ben a hasonszőrű küldetések, amik ugyanarra az egy szem bolygófelfedezős küldetésmintára volt felfűzve. Igaz, az ME1-ben ilyen csak kettő volt, Wrexszé és Talié, de akkor is, azok is unalmas bolygófelfedezősdik voltak, ami három sablonból épült fel. Az ME2-ben legalább nem volt két egyforma lojalitás/dosszié küldetés.

Azzal a máshol elhangzó kijelentéssel viszont, hogy az ME2 csak mellékküldetések összessége, egyet tudok érteni, mert más játékokban, sőt, más ME-epizódokban a karakterek felszedése és vágyaik kielégítése csak mellékküldetés. De hát ez egy ilyen rész, itt a sztori a csapatépítésről szólt, és a többi volt a mellékszál.

 

 

Ha ezek a 2-ben nem is annyira reálisak, mint mondjuk a Fallout 3-ban, de lényegesen változatosabbak és találóbbak, mint az 1-ben.

Mindkét játékban két, könnyű és unalmas, de mennyiségük miatt legalább bosszantó minigame volt. Az ME2 rovására írható, hogy az ME1-ben az omni-géllel legalább meg lehetett kerülni őket.

 

Ha mindenáron sorrendet akarnék felállítani az ME Trilógiából, akkor az a következőképpen nézne ki:

 

- Mass Effect 2

- Mass Effect 3

- Mass Effect

Nálam 3-2-1 a sorrend.

 

pedig kitoltam nem egy játékot

És azóta sem törölted őket.

 

 

Az pedig Liara "részben kiírása" a sztoriból. Bakker, nekem az első részben is ő volt a kedvenc női karakterem. Mindig őt románcoltam, Ashley-re valahogy sohasem sikerült ráfanyalodnom, valahogy mégis ez az idegen csaj jött be mindig, talán a személyisége és az arca miatt... pedig nem vagyok liberális! Oké, az egyik legjobb DLC-t kapta meg Liara az ME2-höz, de ez számomra édeskevés ebből a karakterből. A 3. részben már ismét nagyon fontos és állandó szerepet tölt be, de a 2. részben igenis "számomra legalábbis" komoly űrt hagy. Bár sikerült közelebbről megismerni Tali karakterét az ME2-ben, akit meg is románcoltam, mint annak a rendje. Hiába lépett be a képbe Miranda (Yvonne Strahovski!!!) aki szvsz a Trilógia legdögösebb női karaktere is lett (nem csoda) az emberek közül, a személyisége számomra - bár más volt, mint Ashley - szintén nem volt az a túlságosan megnyerő. Hiába, ebben a játékban fulllosan idegenpárti voltam, már ami a csajokat illeti...

Na, ha még valamit az ME2 rovására kell írnom, akkor az az, hogy az ME1 karaktereinek egy részét félvállról vette. Mondjuk annyi a mázli, hogy Garrus visszatért, mert Garrus... Nos, Garrus nélkül nem Mass Effect a Mass Effect. Nos, Garrus és Tali kapott nagyobb teret, akik viszonylag kevés lehetőséget kaptak az ME1-ben. De, hogy Wrexet (értitek WREXET!!!!) így visszavették, az azért komoly csalódást okozott. Szerencsére ezt valamennyire csökkentette Grunt jelenléte, de Grunt akkor is csak egy Wrex Jr.

Liarát személy szerint az egyben nem kedveltem, románcolni is csak egyszer románcoltam szegényt, méghozzá az egyik FemSheppemmel. De még így is csalódás volt az ME2-es jelenése, ám azt szerencsére a Lair of Shadow Broker maximálisan helyrerántotta.

Amit meg Ashley-vel és Kaidannal műveltek, hát az már-már kiverte a biztosítékot. Az, hogy Ash Shepardot hibáztatja, amiért meghalt és volt pofája feltámadni, hát az csúcs. Az meg, hogy Kaidan szinte egy az egyben átvette Ash szövegét (persze átírták, de a lényeg ugyanaz), ami ugye totál karakteridegen, az meg még csúcsabb. Kaidan miatt csak azért nem buktam ki végül, mert egyetlen egy olyan karakterem van, akinél túlélte azt a bizonyos incidenst. Az az ember rohadtul nem tud érdekelni, olyan szürke, olyan semmilyen, hogy néha meglepődtem azon, hogy a hajón van.

 

Egyedül Tali-nál adatik meg a lehetőség, hogy mindhárom játékban érdemben építsük és élvezzük a kapcsolatot. Ash és Liara a 2-ben parkolópályán vannak, a többieket meg eleve csak a 2-ben (párat a 3-ban) ismerhetünk meg. A 2 "nagyvadai" ráadásul a 3-ban vannak hasonlóan háttérbe szorítva. Szóval ha vki egyik részben se akarja azt érezni, hogy méltatlanul keveset lehet a kiválasztottjával és csalfa se akar lenni, annak csak a quarian marad.

Tali viszont érdekes (az egy dolog, hogy én noha nagyon kedveltem, de soha nem tudtam volna vele elképzelni), ha mindegyik csajnak adod a szépet az 1-ben, akkor Ash és Liara közt kell "rendet tenni". Ash már az elejétől fogva flörtölget, Liara meg a maga kislányos zavarával szintén az első találkozástól kezdve kínálja magát, mint lehetőség. Tali csak később vált igazán közvetlenebb hangvételre (komolyabb szerelmi utalás már csak a 2-nél rémlik), szóval őt (ha jól gondolom) az 1-ben csak úgy lehet meghódítani, ha eleve csak vele képzeled el a dolgot és másokat hanyagolsz. Szóval nem adja úgy magát a dolog, őt kevesen választhatták.

Itt valamire nagyon rosszul emlékszel, mert akármikor kezdesz Talival trécselni, meghódítani az ME1-ben egyáltalán nem lehet. Ha a találkozástól kezdve folyamatosan jópofizol vele, és mindenki mással gané vagy, akkor is ugyanazt az eredményt kapod: elmondja az élettörténetét, szerezhetsz neki geth memóriát, azt ennyi. Max. jó kollégák lesztek, esetleg lazán barátok. Az egyetlen konstans románc karakter az Liara, vele mindhárom részben fenntarthatod a kapcsolatot még akkor is, ha félrekefélték az ME2-ben, mert a Lair of Shadow Brokerben, ha eléred, hogy ezt megbocsássa, akkor ugyanúgy megkettyintheted.

Tali az ME1-ben elérhetetlen (ha az ME2-ben meghalt, akkor az ME3-ban is), Ash az ME2-ben, a többiek meg ugye később válnak ismerté. Női oldalról Garrus elérhetetlen az ME1-ben (ha az ME2-ben meghalt, akkor az ME3-ban is), Kaidan meg az ME2-ben hülyül meg. A többiek pedig ebben az esetben is később válnak elérhetővé.

Férfi vagy nő Shep, csak Liarával élvezheti a kapcsolatot az elejétől a végéig. Megjegyzem, ha nem kezdesz ki mással, az ME2-ben egyből csókkal fogad, és féltékenységi jelenetei sem lesznek, szóval még a kapcsolat felfüggesztése sem játszik.

 

 

A játék vége felé, mikor beteljesül a románc és ott hemperegnek egymáson, meg ilyen rózsaszínű felhők robbannak be a képbe, akkor ott most intergalaktikusan megtermékenyítette a Liarát? Ugye nem lesz gyerekük? (Korábban egy beszélgetésnél említette, hogy ő bárkivel képes párosodni.) Tali egy idő után nekem csak ugyanazokra a kérdésekre válaszolgatott...

Nem, egy asarinak csak akkor lesz gyereke, ha ő úgy akarja.

[Darth Riddick]

Nálam 3-2-1 a sorrend.

 

Eleinte nekem is így volt. Aztán most mégis valamiért az ME2-t érzem magamhoz a legközelebbinek (és azt is toltam ki a legtöbbször) de az ME3 és 2 között a szememben annyira elenyésző a különbség, mint egy nagyon vékony hártya.

[Rog]

Kezdetben nálam is 3-2-1 volt a sorrend ami mostanra 3-1-2-re változott. Jó néhány dolgot tudok a második javára írni de mégis az elsőt érzem magamhoz közelebb.

 

A Makozás egy ideig engem is idegesített de azóta sikerült megbarátkoznom vele.

[pb69]

Elismerem a ME1 gyerekbetegségeit, engem is irritáltak párszor ezek a dolgok, max. nem annyira, mint másokat. A gondom inkább az (ahogyan írtam is), hogy a nem jól működő elemeken finomítani és javítani kellett volna, nem pedig kukázni az egészet. Főképp, hogy sokszor az ezek helyett beemelt megoldások se jobbak semmivel. Nem feltétlenül az alapkoncepcióval volt baj, szóval tarthatták volna magukat ahhoz.

Nagyon jó példa erre a minijátékok. Egy RPG-ben ezek több szempontból is jól funkcionálnak, de az 1-ben (pár egyedi kivételt leszámítva) mindig ugyanaz a típus volt és sok is volt belőle, ami így idegesítő volt. A 2-re nem hagyták az egészet a francba, hanem megcsinálták, hogy legyen kétféle és mindegyik olyan jellegű, ami viszonylag közelíti is a realitást és kötődik a konkrét feladathoz. Nekem ez nagyon hiányzott a 3-ból, pláne hogy helyette nézhettük, ahogyan a főhősünk másodpercekig barkácsol az ajtónál az omnitool-lal. Oké, hogy unalmas lehet egy idő után, de ez van, másnak a sok duma lehet uncsi vagy a sok lövöldözés, embere válogatja.

De pl. nem tetszett az a hozzáállás, hogy ha unalmas a liftezés vagy a hajóból ki-beszállás, akkor kuka és legyen helyette töltőképernyő. Előbbi legalább in-universe folytonos, utóbbi viszont minden tekintetben kivesz a játékból (hiába próbálták olyankor a hajón lévő helyzetünk mutatni vagy hasznos tippeket adni a harchoz stb.). Ugyanez a kereskedéssel vagy az inventory-val kapcsolatban is. Ügyesebben kellett volna implementálni ezeket, de nekem elég illúzióromboló volt, hogy csak odamész egy terminálhoz és megveszed ami kell, semmi gyűjtögetés, semmit nem lehet eladni. Az 1-ben RPG-hez szoktam és erős volt a stílusváltás. Karakterfejlesztésnél is sikerült a már-már zavaróan bonyolultból pofátlanul primitívet csinálni és ez sok dologra igaz.

 

Na igen, a sisak is egy érdekes dolog. Főleg, amikor ilyen-olyan bónuszokat ad és emiatt egy totálisan idiótán kinézőt kell felvenni,ami ráadásul a párbeszédeknél is ott virít. A 3-ban engem leginkább az idegesített, hogy a csapattagok pontjait már sehol nem tudtad elosztani (nem kísérgettek csak úgy itt-ott), csak ha egy konkrét küldetésre magaddal vitted őket. Nyilván nincs jelentősége, mert ha épp nem használsz vkit, akkor mindegy, de én mégis szerettem mindig "karbantartani" a csapatot.

A fegyver- és páncélmodok, ill. a kereskedelem elhiszem, hogy sokakat untattak, de ne tekintsük már őket feleslegesnek egy ilyen játékban. Nem volt muszáj annyit szöszmötölni vele, de aki akart, az megtehette. Szerintem annyira lebutították, hogy már az ment a játék rovására. Javítani kellett volna rajta, ahogyan a cuccaid módosításait a 3-ra egész jól összerakták. Na meg a fegyverek adatait is. Lehet félreérthetően fogalmaztam, de nekem a 2-ben az volt bicskanyitogató, hogy semmilyen érdemi infót (sebzés, pontosság, kapacitás stb.) nem kaptál a fegyverekről. Ez egy faék egyszerűségű FPS-ben belefér, de a ME-nél többet vártam volna.

"Lőszer" (hőbetét) vagy túlmelegedés, mindkettő idegesítő vmilyen szinten, én csak a váltást nem értettem. Lecseréltek egy mechanikát egy szerintem semmivel se jobbra (nem jobb, csak más). Nem tragédia, csak feleslegesnek tűnik. Amúgy az 1-ben nekem nem rémlik túlmelegedési bug. Volt egy olyan tech képesség, amivel az ellenfél is meg tudott szopatni, mert egyetlen lövéstől rögtön túlhevült a fegyvered és csak később hűlt vissza. Én is szenvedtem vele párszor, de az tudtommal nem bug.

 

 

Az igaz, hogy ilyen téren a ME2 mélyebb, de ott már nem kellett lefektetni egy egész univerzum alapjait. Az 1 erősen erre ment rá, furcsa volt minden dialógusban az illető fajának kultúrájáról meg történelméről érdeklődni nagy vonalakban, de nem akartak mindent a kódexolvasásra bízni. A 2-re már megvoltak az alapok és volt mit mélyíteni, minden téren. Pl. a karaktereknél sokkal erősebb volt a személyes háttérszál és hasonlók. Az, hogy nem a felsőbb köröket jártuk, hanem a közemberek szintjén és az alvilágban is elmerülhettünk, az inkább a sztorinak tudható be. Engem nem fogott meg jobban az se, igazából mindkettőt élveztem.

A 2-ben és 3-ban nekem a szabadság hiányzott. Visszamehettél (a 2-ben legalábbis) 4-5 helyszínre, de a szabadon bejárható rész kicsi és viszonylag unalmas. Küldetések meg ugyan játszódtak ugyanezeken a bolygókon, de utána a helyszínek már le lettek zárva. Én szeretem azt az érzést, amikor nagy események is történnek ott, ahol előtte vagy utána mászkálok. Az egyfajta hiányérzetet ad, hogy a misszióra elmegyek/elvisznek vhova, ahol se előtte, se utána nem lehetek már. Sőt, kicsit már idegesített is, hogy érdekes módon az amúgy tök független küldetések jó része pont azon a pár bolygón tud összpontosulni.

A dosszié és lojalitás küldetéseket azért tartom sablonosnak, mert végtére ugyanaz a nagy cél. Beszervezni vkit, aztán elnyerni a bizalmát vmi nagy szívességgel. Oké, hogy ezen belül nagyjából egyediek voltak, de a 12. csapattagnál végigjárni ugyanezt az utat már elég fura volt. Amúgy is erősen túllőtték szerintem a csapattagok számát, pláne a +2 DLC fővel. Mondjuk náluk legalább a beszervezésre nem ment el idő. Amúgy az 1-ben még Garrus-nak is volt egy hasonló missziója, nemcsak Wrex-nek és Tali-nak.

 

A csapattagokat elég hülyén osztogatták a trilógiában. Az 1-ben rendben voltak a dolgok meg hát ott indult az egész, nincs mit hozzáfűzni. A 2-ben maradt Tali és Garrus, ill. háttérbe szorították Wrex-et és Liara-t, valamint az Ash/Kaidan mizéria túlélőjét. Nekem ezzel nem volt akkora bajom, mert elég jól megalapozták ezt a sztoriban. Eltelik 2 év, halottnak hisznek, majd visszatérünk a Cerberus oldalán. Természetes, hogy nem rohan rögtön mindenki vissza a Normandy-ra. Wrex és Liara (nála ráadásul a DLC komoly gyógyír) megtalálták a helyüket, fontos szerepük volt, ez jól ült. Ash/Kaidan már sántikált, főképp akkor, ha románc volt velük. Az még egy dolog, hogy szövetségiként kételkednek meg fújnak ránk a Cerberus miatt, de azért elég túlzó volt az a vádaskodás meg elhidegülés, amit produkáltak.

Engem viszont sokkal jobban frusztrált ami a 3-ban történt. A létszám itt rendben volt, de a ránk erőltetett tagok már kevésbé. A 2-ben tucatnyi új arcot szerveztünk be és küzdöttünk a kegyeikért, erre a 3-ban közülük konkrétan senki (EDI max. felet számít) nincs a csapatban. Nekem még annyira nem is ütött be, mert amúgy is jobban kötődtem az 1 karaktereihez, de azért csak feltűnt és idegesített. Oké, hogy szinte mindegyikük kapott tök jó mellékküldetést és fontos szerepet, de ez akkor is sovány vigasz. Illett volna ezt úgy megoldani, hogy 1-1 adott helyen legyen vmi konfliktus (pl. Ash és Miri nem játszik egy csapatban, 2 krogan-t nem enged el a klán stb.), de mi dönthessünk arról, hogy kit szeretnénk. A sok 2-es újból kiírhattak volna párat (pl. Thane-t a betegsége miatt), de azért nem mindet. Az 1-ből egyedül Wrex nem tér vissza (csak a Citadel-ben), ami önmagában még bocsánatos lehetne, de úgy nagyon fájó, hogy nincs helyette más krogan.

 

A Tali-románcnál az zavart akkor meg, hogy azt hittem már a 2-ben is ott viríthat a fotója a kabinban. Őt sose románcoltam, csak belefutottam pár képbe a neten és azt hittem őt is lehet már az 1-ben. Amúgy én is Ash/Liara vonalon mozogtam. Előbbivel viszont olyan illúziórombolóan fűzték a szálakat, hogy inkább Liara lett a best. Ash az 1-ben még oké, a 2-ben alig szerepel, akkor is elég hülyén. A 3 feléig meg tök jól visszaépítették a dolgokat, nekem bejött a kis civódás meg minden, aztán a fellegváras összeborulás után mintha szabadságra ment volna az ezért a szálért felelős ember.

Tök érzelemmentes beszélgetések, a végső megmérettetés előtt is elég szenvedélytelen búcsúzás és a Citadel DLC meg pláne betette nálam a kaput. Full hűséges voltam, végignyomtam vele a románcot, erre tolhatunk egy italpárbajt, ahol lever egy csávót a végén... WTF? Sam-mel együtt tolhatjuk a jakuzzi-ban, Tali-val romantikus quarian filmet nézünk, Miri-vel is édeleghetünk, Liara meg barátként érzelmesebbnél érzelmesebb jeleneteket ad végig a 3-ban. Ehhez képest az elvileg románcolt csajnak az a bohóckodás jut.

 

[Dzséjt]

Pb, játssz egyet a Witcher-játékokkal, aztán rájössz, hogy a Mass Effectben nincs se szabadság, se döntés, se változatosság, se semmi, amitől az baromi jó RPG lenne. Legfeljebb gyengus illúziója annak. Amivel nem is lenne baj, mert tulajdonképpen a CD Projekt RED is csak illúziót szövöget, csak a szint. Még a többi részhez képest fapados The Witcher is sokkal átfogóbban, sokkal meggyőzőbben tartja fenn az illúziót, mint bármilyen Bioware-játék, a Wild Hunt meg... Nos, amióta az megjelent, az RPG kifejezés új értelmet nyert. A Bioware meg nagyjából a Knights of the Old Republic óta ugyanazokból a sablonokból építi fel az illúzióját.

És nem vált, nem fejlődik, nem próbál újítani igazán. A Mass Effectnél nem zavar a dolog, mert imádom a világot, a szereplőket, együgyűsége és kiszámíthatósága ellenére tetszik a sztori, de például a Dragon Age-szériát már pont azért nem kedvelem, mert ott számomra semmi sincs, ami elfedi a Bioware-betegséget.

 

Nagyon jó példa erre a minijátékok. Egy RPG-ben ezek több szempontból is jól funkcionálnak, de az 1-ben (pár egyedi kivételt leszámítva) mindig ugyanaz a típus volt és sok is volt belőle, ami így idegesítő volt. A 2-re nem hagyták az egészet a francba, hanem megcsinálták, hogy legyen kétféle és mindegyik olyan jellegű, ami viszonylag közelíti is a realitást és kötődik a konkrét feladathoz.

Helló, az ME1-ben is kettő volt! A kettő unalmas böszmeséget leváltották két másik unalmas böszmeségre. Ez távolról sem javulás, igaz, nem is visszalépés. Tudod mi a változatosság? Amikor 5-10 különböző minijáték van, nem 2 dedós. Mert ugye mind a két változat ugyanarra az egy dedós metódusra épül: párosítsd össze az egybetartozókat. Ötéves koromban sem jelentett volna kihívást. Ez aztán valóban fejlődés... Az ME1-ben sem volt jobb, de legalább ott jó kis reflexjáték volt az egyik, a másik meg... Az szintén dedós volt. Ez is egy olyan dolog, ami rohadtul nem megy a Bioware-nek. Szívet melengető gondolat volt, hogy nem erőltette tovább. Nincs szükség dedós szintű minijátékokra. A KotOR-ban a pazac, na, az jó volt. Bár az meg csak egy volt. Ja nem, kettő, mert néha lehetett az űrhajón lövöldözni.

De nézzünk például a Witcher-trilógiát, az megmutatja, hogyan fest a kihívást biztosító, élvezetes, változatos mini-game felállás.

- The Witcher: románc kártyák gyűjtögetése, kockapóker, ökölharc, ivójáték.

- The Witcher 2 - Assassins of Kings: a továbbfejlesztett kockapóker és ökölharc kiegészült a szkanderezéssel.

- The Witcher 3 - Wild Hunt: az ökölharc mellé betársult a lóverseny és a gwent kártyajáték.

Itt is csak 3-4-gyel operálnak, de azok változatosságukban és kihívásban úgy eltérnek egymástól, hogy ihaj, ráadásul egyik-másik, például a kockapóker és a gwent önmagukban olyan játékok, amikkel órákig elszórakozhatsz (sőt, a valóságban is játszható). Ezek minijátékok. Amit az ME1-2 produkál, az legfeljebb egy horkantásra elég. Se kihívás, se semmi, csak unalom, dedó és kényszerű ismétlődés.

 

De pl. nem tetszett az a hozzáállás, hogy ha unalmas a liftezés vagy a hajóból ki-beszállás, akkor kuka és legyen helyette töltőképernyő.

Ha valami nem működik és nem tudják jobbra megcsinálni, akkor márpedig kukázzák a francba. Bár mint írtam, pont az űrhajóból kiszállás és a liftezés nem tartozik ide számomra sem. Jó, a hajóból kiszállást, pontosabban a beszállást azért elb*szták azzal a végeláthatatlan és értelmetlen fertőtlenítő eljárással, de elég lett volna csak azt kivenni. A liftezéseknél meg igazán rászólhattak volna a nyafogókra, hogy van gyorsutazás a Fellegvárban.

 

A fegyver- és páncélmodok, ill. a kereskedelem elhiszem, hogy sokakat untattak, de ne tekintsük már őket feleslegesnek egy ilyen játékban.

Pedig az ME1-ben tálalt formában az volt. Gyorsan feleslegessé válnak, mert a karaktered a 10-15. szintél alapból többet tud, mint bármilyen fejlesztés. Eleve, ha biotikussal mész, a fegyverek elég hamar majdnem szükségtelenné válnak, de ha tech-kel vagy, ott is egy idő után kiütközik, hogy a képességeid mellett a fegyvereket már csak elvétve használod.

Ezeknek akkor lenne értelme, ha a játék végégi olyan pluszt adnának, amit nem vált ki Shep egyik képessége sem, plusz nem válik idegesítővé és/vagy unalmassá a rakodásuk. És ha nem kényszerítenének rá erővel arra, hogy kereskedjek velük, mert egy idő után teli lett a tatyónk és lépni sem lehet emiatt - de legalábbis böszöm nagy betűkkel kiteszik a képernyő közepére, hogy teli a tatyó. Plusz, a folytonos eladogatás nem tenné fölöslegessé a pénzt, mert a játék felénél Shepard már olyan gazdag, hogy előre kifizethetné Han Solót.

Persze, egy rossz szavam se lenne, ha az ME2-be került volna be az ME3 megoldása, az jó volt, de őszintén szólva, az ME2 idején én csak örültem, hogy a lootolást kivették. Aki lootolni akar, az játsszon Borderlandsot. (Amúgy ajánlom, baromi jó játék, bár másról sem szól, mint a lootolásról.)

 

Amúgy az 1-ben nekem nem rémlik túlmelegedési bug. Volt egy olyan tech képesség, amivel az ellenfél is meg tudott szopatni, mert egyetlen lövéstől rögtön túlhevült a fegyvered és csak később hűlt vissza. Én is szenvedtem vele párszor, de az tudtommal nem bug.

Igen, volt egy olyan képesség is, meg egy bug is. Amikor csak huskok ellen harcolsz, nem igazán kapsz be tech támadást.

 

 

A dosszié és lojalitás küldetéseket azért tartom sablonosnak, mert végtére ugyanaz a nagy cél. Beszervezni vkit, aztán elnyerni a bizalmát vmi nagy szívességgel. Oké, hogy ezen belül nagyjából egyediek voltak, de a 12. csapattagnál végigjárni ugyanezt az utat már elég fura volt. Amúgy is erősen túllőtték szerintem a csapattagok számát, pláne a +2 DLC fővel. Mondjuk náluk legalább a beszervezésre nem ment el idő. Amúgy az 1-ben még Garrus-nak is volt egy hasonló missziója, nemcsak Wrex-nek és Tali-nak.

Ja, tényleg, Garrusnak is volt bolygókutatós küldetése.

Viszont, a lojalitás/dosszié küldetéseknek csak a céljuk ugyanaz. Az ME1 összes mellékküldetésének viszont a célon kívül a lezavarása is ugyanaz. Sőt, ami még ezt az egészet tetézi, hogy a mellékküldetések pályái is majdnem teljesen ugyanazok (az épületek mindenképpen). Az ME2-ben 12-szer csinálsz meg 12 különböző küldetést ugyanazért a két célért. Az ME1-ben vagy harmincszor csinálhatod meg ugyanazt az egy küldetés alig-alig eltérő látvánnyal. Hát nem tudom, szvsz. az ME2 fejlődött. Pláne, hogy ezek a főküldetések, nem a mellékküldetések, és tegyük hozzá: az ME2-ben bár kevesebb a mellékküldetések, azoknak már nem csak a lezavarása, de a célja is más és más.

Megjegyzem, a mellékküldetések tetemes részét csak a rendszerek felderítésével lehet megtalálni. Oké, azzal nem fogok vitába szállni, hogy a bolygószkennelés a játéktörténelem legeslegeunalmasabb húzása. Akkor már tényleg maradhatott volna az egyenbolygók egyenküldetései, mert annál még az is jobb volt.

 

Az ME3-as karakterkezelését én is nagyon sajnálom, pláne, hogy Miranda egy nagyon fájó pont. Én nagyon kedveltem a csajt, főleg Ashley-vel szembe - Ash-t is bírom, csak épp fasorban sincs Mirandával. Erre hiába románcoltam vele az ME2-ben, bár lehet azt folytatni az ME3-ban, a megvalósítás pocsék. Valahol a játék közepén van egy snitt, hogy újra összejönnek, aztán még van lehetőséged vele enyelegni a Citadel DLC-ben. Hát köszi. Ugyanez igaz a többi ME2-es románc karakterre, azaz Thane-re, Jackre, és Jacobra. Oké, Thane meghal, Jacob meg új kapcsolatot talál magának. Ez teljesen jó, szépen be van írva a sztoriba. Még az is elfogadható, hogy Jack inkább a kölykeivel marad - az más kérdés, hogy egy sorozatgyilkos pszichopatából hogyan lett tanár?

Még az sem fájó, hogy Miranda egy ideig a tesóját hajkurássza. Na de utána? A Horizon után simán csatlakozhatott volna a csapathoz. (Persze ez szintén elmondható még Gruntról, Jackről, Kasumiról, Samaráról, stb.). Szóval ja, jó lett volna, ha kicsit jobban dönthettünk volna a sorsukról, minthogy egyszer beleavatkozunk, majd a végén holózhatunk velünk. Bár szerencsére Miranda még egész nagy szerepet kapott.

Ashley-t valóban elbatyták az ME3 románc szálán, és már csak ezért is fájó Miranda, mert vele például még ez is jobb, annak ellenére, hogy tök mellékesként an kezelve a dolog. Mondjuk az én férfi Shepardjaim általában olyanok, hogy ha egy Kaszáson szoknya lenne, azt is puskavégre kapná. Sha'iránál azért csak kisírunk még némi jutalmat a szívesség után, Diana sem távozott még elégedetlenül a kabinból, sőt, van egy olyan karim is, aki az ME1-ben Liarával és Sha'irával feküdt le, az ME2-ben Jackkel, Mirandával és a megbocsátás után Liarával, az ME3-ba pedig Dianával és Ashley-vel (és persze bepróbálkozott Kelly-nél, Samaránál és Samnél - valamint egy rövid loadingra szóló élményt szerzett Morinth-nál ).

 

[pb69]

Nyilván minden viszonyítás kérdése. A ME messze van a Witcher-től (és más címektől is) RPG-tekintetben, de ez most nem is annyira releváns. Ettől még a ME2 ugyanúgy nagyon távol lesz e téren az 1-től, de bizonyos területeken még a 3-tól is. Ez nem feltétlenül baj, csak nekem hiányoztak RPG-elemek a 2-ből, még úgy is, hogy még az se közelítette pár másik játék összetettségét ilyen szempontból.

 

Az 1-ben melyik minijátékra gondolsz? Volt amelyiknél be kellett jutni középre a forgó piros cuccokat elkerülve, ez volt az esetek 99%-ában. Ezen kívül volt egy, ahol a 4 irányt használva lehetett egyre beljebb jutni egy körben és meg kellett jegyezni, hogy melyik szinten mit választottál, mert hibánál újra kellett kezdeni. Ebből volt talán 3-4 összesen. Meg egyszer kellett ilyen tornyokat rendezgetni a reaktormagban. Nekem most ezek ugranak be, de utóbbiakból elenyészően kevés van, pláne az elsőhöz mérten. Vagy a kvazáros szerencsejátékra gondolsz? Mert az totál opcionális. Nem azt mondom, hogy a 2 az aztán az etalon a játékvilágban, de sokkal kreatívabb és jobb, mint az 1-ben, ill. annál a semminél is, ami a 3-ban van.

 

Miért lett volna kötelező fejlesztgetni a fegyvereket vagy hasonlók? Ha untad, akkor nem foglalkoztál vele és annyi. Kereskedni se volt kötelező. Az batyu is elég nehezen telt be, ha nem vetted fel a cuccokat, mert ugyan elég sokat kaptál "potyára" komolyabb ellenfelek öléséért, de azokat omni-gel-lé lehetett konvertálni és akkor nem foglalták a helyet. És így garantáltan nem gazdagszol meg a játék közepére. Szerencsére nekem ehhez a túlmelegedős bug-hoz nem volt szerencsém, legalábbis nem rémlik.

 

Nem tudom, én nem úgy emlékszem, hogy a ME1 mellékküldetései mind ugyanarról szóltak volna. A helyszínek (pl. épületből volt 3-4 típus és az ismétlődött) és az odautazás sablonosak voltak, de maguk a küldetések többnyire másról szóltak. Nyilván a körítés kliséssége rombolta az egész megítélését.

 

Mondjuk a 2-ben is a legtöbb mellékküldetés a pár bűnbandához kötődik, a 3-ban meg kb. semmi nincs, csak folyton a Cerberus-t kell gyakni.

 

 

Románcoknál én is sokszor elhatároztam, hogy 1-1 karakterrel végigzongorázom a palettát, de aztán vhogy mégis mindig leragadtam vkinél. Csak nem vitt rá a lélek, hogy kihajítsam a delikvenst.

 

Csapatkezelés szintjén nekem még az az opció hiányzott, hogy nem lehet kidobni senkit, ha már beszervezted. Nem mintha az a típus lennék, de pár karakternél néha szívem szerint kitettem volna mondjuk Jack vagy Zaeed szűrét.

 

[Bomarr]

Nálam a sorrend Mass Effect 3 > Mass Effect 2 > Mass Effect

 

Az első rész játékmenete még sok helyen nehézkes. Látszik, hogy nincs még kiforrva. A második rész már a játékmenet szintjén baromi jó és szépen kiszélesiti a világot csak elfelejtettek neki sztorit írni. Najó ez erős túlzás, csak a főszál szinte alig halad valamit. Olyan mint egy baromi jó kiegészítő lemez. A hármas már minden téren ott van a szeren. Egyben nézve nálam egyelőre a legjobb játék-trilógia. Bár az első nekem jócskán elmarad a hármastól attól még az is 10/10-et ér.

[Frenkie]

Jövő hét szerdáig a Tescoban a Battlefield 4 PC-s verzió 2495 f,t ha valakit esetleg érdekel. Ez szinte ingyen van úgyhogy veszem is meg.

[Bomarr]

Witcher 3

 

 

Egy játék poénján rég nevettem ilyen jóizüt. Az amikor lerészegedünk a többi witcherrel az valami szenzációs. Miután felkapartuk az egyik haverunkat a sárból, ti is használtátok a megaszkópot telefonbetyárkodásra női ruhában?

 

[Dzséjt]

Hát még jó hogy. Nem tudom, hová gurult a CD Projekt RED gyógyszere, amikor ezt a szakaszt kiötlötték, de hála a magasságosnak, jóóóóó messzire gurult.

[csoli1138]

Ez volt màr?

http://youtube.com/watch?feature=youtu.be&v=hfxrnD3z1rQ

Szerkesztve: 2015. Október 6. - csoli1138

[Dzséjt]

Egyrészt volt már, hiszen ez a júniusi E3-on bemutatott trailer és én magam linkeltem, csak éppen nem itt, hanem oda, ahová minden Star Wars videojátékról szóló anyagot linkelni szoktunk: a saját topicjába. Úgyhogy ezt most nem mozgatom át, hanem itt hagyom okulásképpen, mert nem ez az első eset. Szóval használjátok a Star Wars saját videojáték topicját, azért lett létrehozva másfél évvel ezelőtt a kánonos, és laza tíz évvel ezelőtt a másik, immár a Legends részlegben lévő topic. Szóval ideje lenne észrevenni mindkettő létezését.

[csoli1138]

Egyrészt volt már, hiszen ez a júniusi E3-on bemutatott trailer és én magam linkeltem, csak éppen nem itt, hanem oda, ahová minden Star Wars videojátékról szóló anyagot linkelni szoktunk: a saját topicjába. Úgyhogy ezt most nem mozgatom át, hanem itt hagyom okulásképpen, mert nem ez az első eset. Szóval használjátok a Star Wars saját videojáték topicját, azért lett létrehozva másfél évvel ezelőtt a kánonos, és laza tíz évvel ezelőtt a másik, immár a Legends részlegben lévő topic. Szóval ideje lenne észrevenni mindkettő létezését.

 

Bocs, Főnök!

[Dzséjt]

Mikor már azt hinnénk, hogy kihevertük a Vadakat...

http://www.youtube.com/watch?v=ffdxS9R6NTE

 

És még Shani is visszatér. Azért megnéznék egy olyan találkozót, amin egyszerre vesz részt Triss, Shani és Jennefer. Geralt lehet, hogy azután önként a Vadakkal tartana.

 

[Darth Riddick]

Star Wars Battlefront beta előtöltés megkezdve! Yeah! :rock:

[Dzséjt]

Star Wars Battlefront beta előtöltés megkezdve! Yeah! :rock:

És ennek a postnak hol lenne a helye? Na hol? Miről is írtam három poszttal ezelőtt?

[Darth Riddick]

Ezer bocs! Izgatottabb voltam, mint nem... és nem figyeltem!

[Dzséjt]

Szolid sztárparádé a Star Citizenben. Gary Oldman, Gillian Anderson, Mark Hamill, Andy Serkis és John Rhys-Davies nem csak a hangjukat, de az arcukat is adták a játék egyszemélyes kampányának átvezetőihez.

http://www.youtube.com/watch?v=8EC4WHPxnrk

Megjegyzem, Chris Roberts ezzel a játékkal alaposan visszanyúl a Wing Commanderhez (amit ugye szintén ő jegyez), és nem csak játékmenetben, hanem a szereplők terén is, hiszen Mark Hamill és John Rhys-Davies azokban is benne voltak - ráadásul ott szó szerint adták az arcukat és hangjukat, hiszen a Wing Commander III: Heart of the Tigerben élőszereplős felvételek voltak az átvezetők.

[Fulcrum]

Star Citizen pontosan milyen műfajú játék lesz meg mi a lényege a játéknak? Mert ilyen űr-szimulátornak indult vagy minek aztán ahogy nézem van már fps része is. Mindenesetre szép nézz ki.

Szerkesztve: 2015. Október 11. - Fulcrum