Évadértékelés

[Dzséjt]

Szép összefoglaló Zoli. És meglepő, valahogy az évad közben nem éreztem, hogy ilyen pozitív irányba húzol, de végül is, a Defenders of the Peace-ről szóló részt leszámítva teljesen egyet tudok érteni veled (na meg kivétel a pontozás, mert az nálam azért más, de hát ez ízlés dolga).

[Ody Mandrell]

Jó kis elemzés Zoli! Annyit jegyeznék meg, hogy semmilyen listát nem kell összeállítani a szavazáshoz, azt majd mi adjuk. Csupán pontozni kell majd az azon szereplőket 1-6 -ig. Jó lenne ha végül Te is szavaznál!

 

"Az utolsó részről kicsit többet írok, mint a többiről, egyrészt, mert az epizód topikjában nem értékeltem, másrészt jó példát ad bizonyos általános észrevételekhez."

 

Szerintem az Innocent of Ryloth részt sem értékelted a topikjában. Hiányzott is.

Szerkesztve: 2009. Március 25. - Ody Mandrell

[MissKarrde]

Remek értékelés volt, Zoli, jó volt olvasni

[Darth Revan9]

Egyet kell értsek a többiekkel. Nagyon szép értékelés.

[Pildi]

Jó kis összefoglaló, és a legkevésbé sem elfogult, ez biztos.

[SimonZ]

Köszönöm szépen mindenkinek, örülök, hogy tetszett.

 

Dzséjt: talán azért nem volt feltűnő, mert ha valami tetszik nekem, azt röviden letudom egy hozzászólással. Minél jobban tetszik, annál rövidebben, mert nincs mit részletezni, ha minden jó. Ha viszont komoly gondom van vele, általában hosszabb a mondandóm, mert megindoklom, mi miért nem tetszik, esetleg kiegészítve azzal, hogy szerintem hogy kéne lennie. A terjedelmi arányok így eltolódnak a negatívumok javára.

Ody: igazad van, hamarosan pótolom a mulasztásomat.

Pildi: hát ez tény.

[MissKarrde]

Nem is emlékszem olyanra, hogy valaha is elfogult értékelést, véleményt mondtál valamiről

[KisKósa]

Most jutott csak eszembe, hogy mit hiányoltam igazán a sorozatból. Anakin, és Ventress közötti rivalizálást. A legtöbb EU műben Ventress Anakin nemeziszeként jelenik meg, itt viszont nem. Egyedül a mozifilmben kaptunk rá némi utalást, hogy bosszút akar állni rajta, de amúgy semmi.

[Darth Revan9]

Lehet, hogy a 2. évadban megkapjuk ezt is. Még sok minden történhet. Sőt, azt is el tudnám képzelni, hogy Ventress lesz Ahsoka gyilkosa.

[KisKósa]

Sőt, azt is el tudnám képzelni, hogy Ventress lesz Ahsoka gyilkosa.

...Vagy Cad Bane.

[Donát]

Úgy érzem, itt az ideje, hogy én is számot vessek a sorozat első évadjával kapcsolatban, annál is inkább, hiszen hamarosan már a díjkiosztó, majd pedig az uborka szezon következik, s míg előbbiben bőven lesz tennivalónk, utóbbiban már a felejtés lesz olyan mértékű nálam, hogy esélytelen lesz egy globálisan átfogó írás megszületése.

 

Igazából, gondolom sokan tudjátok, hogy jelentős késéssel néztem meg a mozifilmet, nem nagyon csigázott fel az egész animációs sorozatláz, de miután megnéztem moziban a kis Rotta történetét, ami nekem megjegyzem nagyon tetszett, már is vágyakozva keresgéltem a *** oldalon sw torrentek után.

 

Azonban amit az Ambushban kaptam, minden várakozásomat felülmúlta. Úgy éreztem, hogy 20 percnyi SW-t (igen, nagybetűset) kapok, telis-tele jobbnál jobb jelenetekkel. Lehet, hogy azért volt számomra ez a rész annyira pozitív, mert semmiféle követelményt nem támasztottam felé, lehet azért, mert egyszerűen zseniális, akárhogyan is, nagyot dobott a lelkesedésemen, amit aztán a Malevolence trilógia, annak is főleg az első, hidegrázós része tovább inspirált.

 

A sorozat ívét valóban nehéz meglelni, ahogy arra Zoli is utalt, hiszen olyan, stílusjegyükben teljesen különböző részek követték egymást mint pl.: Bombad Jedi - Cloak of Darkness, vagy mint a The Gungan General - Jedi Crash, amelyek egymás utáni megnézését követően az ember komolyan elgondolkodik, van-e értelme bármiféle ívről is beszélni (a helyzetet tovább súlyosbítja a Hidden Enemy kronológiai kilógása, ami tovább nehezít egy virtuális évadpálya felállítását).

 

Azonban mindenképpen látni kell, hogy a komoly felütést (Rising...) leszámítva a sorozat inkább indult szórakoztató gyerekmatinénak, mint komoly mondanivalóval felbélyegzett rajongói szerelmeslevélnek, s ez a vonulat leginkább a Downfall of a (nem, nem sorozat, droid ) Duel of the Droids, Bombad Jedi epizód hármasban csúcsosodott ki. Kicsit úgy éreztem ekkor, hogy nem feltétlenül én vagyok a célközönség, de egyúttal jót is mulattam, hiszen az epizódok mindenképpen egy SW rajongó kedvére készültek, még akkor is, ha ekkor eszembe se jutott volna pl. a filmek canonjával egy szinten emlegetni a sorozatot (most sem merném ezt így leírni, de gondolatban mégis mindig ezt teszem.)

 

Ám ezt követően történt valami, és ezen 0. időpillanat után indult meg igazán a sorozat íve, ha egy komolysági skálát elképzelünk, mindenképpen felfelé. A Cloak of Darkness már előjele volt valami erősnek, valami hátborzongatónak, a Lair of... klasszikus epizód pedig mindenképpen azt sugallta, hogy ez már nem ugyanaz a Jar-Jar-os könnyed hangvételű történet, mint ami volt az évad első felében (harmadában). Ezt elsősorban három motívum támasztotta alá. Egy. Az a fajta hátborzongató félhomály, ami uralkodott Grievous főhadiszállásán. Kettő. Webb halála. Három. A Grievous életszakaszainak különböző részeit ábrázoló kitömött harcosok groteszk figurája, melyek ironiája egyrészt abból eredt, hogy egyfajta mauzóleumot állítottak egy még élő (?) embernek, másrészt pedig abból, hogy Grievous már majdnem annyira kitömött báb volt, mint a főhadiszállásán felsorakoztatott szerzetek.

 

A komolysági fokon egy cseppet visszábblépve, de semmiképp sem elfeledve azt, következett a Dooku Captured, melynek alapötlete jó lett volna, ha nem lett volna annyira hi(hetetlen/teltelen), hogy Dookut ilyen könnyedén csapdába csalják holmi kalózok, s bár a folytatás is alapjaiban pörgős, mégis csak elképzelhetletennek tartja az ember, hogy hőseink tíz centire szaladgálnak a Sith Nagyúrtól, és mégsem próbálnak meg tenni semmit, ami persze az adott körülmények között indokolt, mégis, olyan abszurd, amitől az epizód még azt a komolyságát is elveszti, amit Jar-Jar meghagyott benne.

 

Annyi baj legyen, legyinthetnénk, mert Lucas lánya aztán ismét visszaállítja a helyes pályára a sorozatot: a Jedi Crash számomra az évad egyik legjobbja (Ody kedvéért nem rangsorolok), a zenei világ, a mondanivaló, és Aayla szerepeltetése mindenképpen magasan az addigi részek fölé (más megközelítésből: mellé) rendeli, az SW galaxisát teljesen más aspektusból mutatja be, olyan aspektusból, melyhez a legközelebb talán a KOTOR játékokban átélt dantuini világban megtapasztalt élményeim állnak.

A folytatás - bár ezzel sokan vitatkoznának - sem kevésbé erős, sőt! A szeparatista pusztítófegyver itt még inkább hangsúlyozza a készítők szándékait: a gyermekmeséknek itt már vége, és valami sokkal borzalmasabbal szembesül a néző: a háború nyers, csupasz célorientáltságával, kegyetlenségével.

 

Egyébként bármily hihetetlen is, de a készítők ezt is képesek voltak továbbragozni, a TresPassban megint egy másik, az előzőhöz szorosan kötődő vonulatát tapasztalhatjuk meg a háborúnak, számomra ez a másik 'évad legjobbjai' között számon tartott epizód, mert a jeges, csendes hidegségével, a belső kérdések boncolgatásával remekül reflektál a Jedi Crashre. A cerkófmajmok ábrázolása és jellemvonásai pedig nálam telitalálat.

 

Mintha a készítők is érezték volna ekkor, hogy túllőttek a célon, ha elsősorban a gyerekeket kívánták a tévé elé ültetni, és bár hangulatban jelentős "felvidulás" a következő három részben sem történik, az elméleti sík helyett sokkal inkább az akciók, a nyomozás, a markáns gonoszok felvonultatása a cél. Így kerülhet képbe Ventress, az áruló klón, a christophsisi csata, vagy éppen az amúgy történetileg véleményem szerint igencsak hadilábakon álló kék-vírus szál, és őrült orvosa.

 

Hovatovább ebben a három részben olyannyira az akció került előtérbe, hogy még én, aki minimális spoilerrel sem élek, még én is éreztem, hogy mindez valami előkészítése egy monumentális történet elmesélésének, valaminek, ami a Ryloth trilógiában valósult meg.

 

Igazából ebben a 3 részben benne van minden, ami az évadot jellemezte, bár igaz, ami igaz, eltérő arányokban. Az évad eleji komolytalanság itt csupán másodperceket kap (droid padló súrolás), ellenben az érzelmi vonulat, mely először talán a Jedi Crashben kapott igazán hangsúlyt a sorozatban, most gyakorlatilag egy teljes részen keresztül jelen van a történetben (Innocents). Végül pedig a harc, az akció, a lendületesség, mely talán a legmarkánsabb tulajdonsága a Clone Warsnak, végig kíséri a teljes trilógiát.

 

A Hostage Crisis azonban - engedjétek meg, hogy ezzel a kifejezéssel éljek - kilóg a sorból. Leginkább a Dr. House első évadjához tudnám hasonlítani, ahol nem a csúcson hagyták abba, hanem hozzátettek még egy részt, talán, hogy kerek legyen az évad, talán más miatt, nem tudom, de nem is számít. Úgy érzem, hogy a Hostage Crisis története egyrészt kissé gólyalábakon nyugszik, másrészről viszont talán csak azért került az első évadba,hogy felvezesse Cad Bane, a "nagy" fejvadász történeti szálát, ami egyrészről jó, hisz az ember kap egy kis ízelítőt a második évadból, másrészről nekem nem tetsző, mert szeretem, ha egy évad kerek, és nem keverednek össze az évadok különböző vonulatai. Egy példát mondanék, hogy érzékeltessem: ha nem Cad Bane és csapata játszotta volna a főgonoszt ebben az epizódban, csupán a végén egy 10 másodpercet kapott volna a kék fejű durosi, nálam sokkal erőteljesebb évadfináléként vonult volna be az sw történelembe a Hostage. Ha pedig teljesen kimaradt volna, akkor sem lettem volna szomorú, a Ryloth trilógia ugyanis mindenképpen méltó lezárása az első évadnak.

 

Összességében három dolgot szeretnék kiemelni az évadból:

 

Először is az arányok, melyek az SW filmek épp úgy számottevő jellemzői, mint ennek a sorozatnak. A nagy filmeknél alapjaiban minden epizódban ott van a könnyedség, akció, sötétség, mondanivaló kvartett, de az arányok egyik részben sem azonosak. Az első rész sokkal könnyedebb, mint a többi, jelentős az akció szál, a sötétség csak elvétve, baljósan jelentkezik, a mondanivaló pedig kisebb hangsúlyt kap, mint mondjuk a második, vagy harmadik részben.

 

A sorozat azért nagyszerű, mert ugyanúgy próbálja súlyozni az arányokat évadonként, ahogy Lucas teszi ezt epizódonként. Az arányok helyes fenntartása érdekében képbe kerül a sorozatba néhány sötétebb, néhány humorosabb, néhány elmésebb rész, és végig jelen van az SW-t mélységekig átható akció. Éppen ezért én úgy gondolom, hogy ahogyan a Star Wars egy részén belül is bajos igazi ívet felvázolni, úgy a sorozatban sem epizódonként kell ezt megtenni, sokkal inkább majd évadonként. Persze nem azt mondom, hogy ha nagyítóval vizsgálnánk, nem találnánk gondolati ívet az Ep X (X=1...6) mögött, de az epizódok közötti felfejlődés sokkal jelentősebb, koherensebb, ezért hiszem, hogy a sorozatnál is így lesz ez, csak épp az évadok között.

 

Másrészről megjegyezném, hogyha valami világosan kitűnik a sorozatból, akkor az az, hogy igyekszik személyiséggel felruházni a klónokat, talán azért, mert túl sok a "halhatatlan" karakter a Clone Warsban (Anakin, Obi-wan, Padmé, stb.), így a klónok megszerettetésével, és elvesztésével vihetik bele talán a legjelentősebb érzelmi töltetet a szériába (bár ez természetesen igaz a mellékszereplőkre is, illetve Ashokára.) Másrészről pedig ez a legjobb mód arra, hogy a sorozat közvetlenül hasson a filmre, hiszen a sisakkal takart klón arcokat élettel megtölteni épp oly kézenfekvő, és briliáns ötlet, mint ahogy anno a Darth Vader maszk mögötti ürességet is élettel töltötte meg anno George Lucas. A hasonlat adja magát, és úgy gondolom, hogy a sorozat is ezen az úton indult el, ami mindenképpen dicséretes.

 

Végül, de nem utolsó sorban: nagyon várom a második évadot, és bízom benne, hogy az évadok koherenciájával kapcsolatos felvetésem helytállónak bizonyul majd.

[Ody Mandrell]

Nagyon szép írás Donát! Öröm volt olvasni. Én is megírom lassan az értékelőmet.

[Darth Revan9]

...Vagy Cad Bane.

Hű, tényleg. Eddig rá még nem is gondoltam.

[KisKósa]

Nagyon szép leírás Donát!

Csak annyit fűznék hozzá, hogy amit meséltél a Jedi Crash KotOR hangulatáról. Nálam minden a Mystery Of A Thousand Moonsban jelentkezett. Magam sem tudom megmagyarázni miért, de amikor Anakin, Obi-Wan és Jaybo ott sétálnak az utcán, és a kölyök mesél nekik a bolygóról, nekem akkor volt ilyen KotOR feelingem.

[Pildi]

Nagyon tetszik az értékelésed, Donát!

[Dzséjt]

Nagyon jó összefoglaló Donát.

 

Annyi baj legyen, legyinthetnénk, mert Lucas lánya aztán ismét visszaállítja a helyes pályára a sorozatot: a Jedi Crash számomra az évad egyik legjobbja (Ody kedvéért nem rangsorolok), a zenei világ, a mondanivaló, és Aayla szerepeltetése mindenképpen magasan az addigi részek fölé (más megközelítésből: mellé) rendeli, az SW galaxisát teljesen más aspektusból mutatja be, olyan aspektusból, melyhez a legközelebb talán a KOTOR játékokban átélt dantuini világban megtapasztalt élményeim állnak.

A KotOR-os érzés bennem is felmerült, és nekem is Dantooine jutott az eszembe róla (füves puszta Jedikkel, zsigermelengetően kellemes zenével, kissé agresszív állatokkal, mi más lehetne? ). Annál is inkább, mikor Aayla beszél, mivel az ő hangja adta Bastila hangját a KotOR-ban, így ha az ember becsukja a szemét a monológjainál, a nosztalgia teljessé válik egy-egy pillanatra.

 

Csak annyit fűznék hozzá, hogy amit meséltél a Jedi Crash KotOR hangulatáról. Nálam minden a Mystery Of A Thousand Moonsban jelentkezett. Magam sem tudom megmagyarázni miért, de amikor Anakin, Obi-Wan és Jaybo ott sétálnak az utcán, és a kölyök mesél nekik a bolygóról, nekem akkor volt ilyen KotOR feelingem.

Újfent szintén zenész, nekem Taris ugrott be róla.

[KisKósa]

Újfent szintén zenész, nekem Taris ugrott be róla.

Nekem nem volt ilyen konkrét dolog, amihez hasonlíthattam volna. Nehéz megmagyaráznom a KotOR hangulatot, de azért megpróbálom. Én a játék második részével játszodtam akkoriban, mikor leadták ezt az epizódot, és akkor éreztem úgy igazán a KotOR hangulatot, amikor Jaybo meséli a két Jedinek, hogy... "A hely kiürült, amikor elmentek a fűszerbányászok. Kicsik vagyunk, ezért senki nem törődik velünk..."

Tipikusan eszembe jutatta a KotOR stílusát, hogy kikötünk egy teljesen ismeretlen bolygón, és a helyiektől kérdezősködve ismerjük meg az eseményeket. Amikor pedig Amit Noloff feltűnik a színen, az rátesz még pár lapáttal ehhez a hangulathoz.

De most hogy mondod, tényleg felfedezni némi Tarishoz való hasonlóságot. Főleg az utcai jeleneteknél. De valahogy az egész Iego, az aláfestésül szolgáló zene mind-mind azt sugallta, hogy milyen távoli ez a világ. Tipikusan olyan hely, amely a világ végén van, ha lenne olyan.

[kolmilan]

Tipikusan olyan hely, amely a világ végén van, ha lenne olyan.

Az a Tatooine.

[KisKósa]

Az a Tatooine.

Nah, az meg a másik...

[SimonZ]

Donát: jó írás lett, és örülök, hogy észrevetted a Downfallt.

[Bomarr]

Itt az én évadértékelésem.

 

Összességében: a TCW mozifilm után nagyon kellemes csalódást okozott a sorozat. Jó látni, hogy a Star Wars nem vonult nyugdíjba, úgy mint mondjuk a Mátrix vagy a Gyűrűk Ura. Hogy még van mondanivalója a filmek után is. Mert Lucas nagyfilmjei bármennyire is fantasztikusak, egy idő után oly részletekbe menően megismeri az ember őket, hogy sok újat már nem tud róluk mondani, de még gondolni se. És örömteli, hogy a TCW nem akar viaskodni ezekkel a nagy filmekkel és nem próbálja felülmúlni őket... ez nyilván nem is sikerülhetne neki. Star Wars ugyan, de -nagyon helyesen- más utakon jár. A kiszemelt közönség, a megvalósítás és a hangulat is eltérő, ám ugyanakkor félreismerhetetlenül magán viseli a frenchise jellemvonásait. Még "másságában" is Star Wars: néhány epizód mintha azokat a kalandos űroperákat elevenítené fel, melyekbe régen Lucas oly nagyon beleszeretett.

 

Alábbi értékelésemben epizódról epizódra fogok haladni. Elsősorban azért, mert az egyes részeket oly különbözönek éreztem s oly más a megítélésük a szememben, hogy nem tudnám egy egészként kezelni. De előtte pár szót ejtenék az 'ívről', vagy legalábbis annak a hiányáról. Ebben ahogy láttam eltérőek a vélemények. Nos jómagam szinte semmi ívet nem tapasztaltam a sorozatban, ami kapcsán már most leszögezem: nem baj. Abban igaza van Donátnak, hogy a filmekben is előfordulnak mókásabb és komorabb jelenetek egy filmen belül is, de ezek rendszerint logikusan következnek egymásból. De részemről nem is annyira azon van a hangsúly, hogy miképp változnak a vicceskedő és a sötétebb részek, hanem az hogy mennyire nem reagálnak egymásra az epizódok. Hogy hány meg hány jelenet marad a levegőben (melynek nonplus-ultrája a kikapcsolt Dooku) és hogy mindezek mellett néhol mennyire megváltozik a rendezés stílusa vagy a párbeszédek színvonala. A hasonlatnál maradva: mintha egy film egyik jelenetét egy Oscar díjas rendező és író jegyezné a következőt meg mondjuk Russ Meyer. Ha nem is ilyen végletesen, de a sorozat ingadozik. És például a Downfall of a Droidot jegyző George Krstic nálam egyértelműen nincs egy súlycsoportban a fantasztikus írói debütálást produkáló Katie Lucassal.

De ahogy mondtam ez nem feltétlenül baj, sőt! A nagy film után pont az volt a félelmem, hogy az egész sorozat ilyen lesz (az ilyen alatt azt kell érteni, hogy "nagyon gyenge"). Hisz úgy voltam vele: Filoni úgyis ott őrködik majd az egyes epizódok színvonala felett, amitől nyilvánvalóan egy adott színtet hoz majd mindegyik. És hála a jó égnek, hogy nem így történt. Olyan ez a sorozat mint Forrest Gump bonbon-os doboza: soha se lehet tudni, hogy mit húzunk ki belőle. Minden epizód előtt ott az izgalom, hogy mi vár ránk (már annak aki nem néz előzeteseket): valami marháskodás Jar Jarral vagy valami sötét, "brutál" gyakás... bármikor bármi jöhet. És ennek is megvan a maga varázsa. Mert lehet hogy nincs egy koherens sztori, de így viszont meg van a lehetőség a kísérletezésre, amit a sorozat azért igyekszik is kihasználni. Lehet, hogy sokat ugrál a karakterek között, de így viszont több oldaláról betudja mutatna a sorozat címszereplőjét: a Klón-háborút. Na és akkor az egyes részek:

 

Episode 01 - Ambush 10/7

Gyakorlatilag már az első pillanatok simán felülmúlják a teljes TCW filmet. A mini-űrcsata zseniális, akárcsak maga Katuunko meg a távcsőve, míg Yoda elképesztően Yodás (talán ez az epizód legnagyobb meglepetése: a sorozat alkotók néhol képesek teljesen ráhangolodni a filmek szereplőire és úgy visszaadni, mintha azt maga Lucas csinálná). A droid poénok viszont túlvezéreltek. A mélypont, amikor a parancs ellenére az egyik behajt a korallok köze.

Az epizód legjobb jelenete: Yoda beszédet tart a klónoknak a barlangban.

 

Episode 02 - Rising Malevolence 10/10

Egészen elképesztő amit ez az epizód művel. Eltávolodik az űroperás hangulattól és már-már a hardcore sci-fik világával kacsingat, amikor a frenchise történetében először átadja azt az érzést, hogy az űr veszélyes. A kabinban veszteglő katonákon keresztül meglepően emberivé válik, s néhány olyan megoldást is tartogat (mint mikor megérzi Ahsoka a mesterét), ami egy SW mozifilmnek is a dicsőségére válna.

Az epizód legjobb jelenete: Amikor Anakinék meglógnak a Malevolence szuperfegyvere elől. Szinte velük együtt lélegzek fel: sikerült.

 

Episode 03 - Shadow of Malevolence 10/8

Egy kiváló epizód remek folytatása. Az Y-wingek felbukkanása, a ködbeli sáskák vagy maga az űrcsata mind mind visszahozza a nagy filmek kalandosságát. Grievous pedig ezekben a korai részekben még igazán kitudja élni magát. A legjobb pillanata is ebben az epizódban van, amikor rálövet a menekülőben lévő podokra. "Target those escape pods! I have a reputation to uphold!." Wow! A drámai hatásért túlságosan is késleltetett Malevolence tűzelésért viszont kár.

Az epizód legjobb jelenete: Matchstick halála. Még a filmekben is ritka, hogy egy pilóta halálának ennyire súlya legyen.

 

Episode 04 - Destroy Malevolence 10/8

Az előzö epizódokhoz képest már csak egy kellemes levezető, melyben akciózhatnak egy nagyot a hősök. Magasan szállnak az aranyköpések ("Hello there!"), akárcsak 3PO és a többiek. Nagy hála a készitőknek, hogy megtudták állni, hogy Grivi és Obi összecsapjon, s ezzel hűek maradtak az ep.3-hoz. Padmé és Anakin csókjának elmaradása érthetetlen, de cserébe a droidok most először tényleg viccesek.

Az epizód legjobb jelenete: A legelején a Malevolence felbukkanása, háttérben a kórus hangjával.

 

Episode 05 - Rookies 10/9

Na például ezért lehet szeretni a sorozat hektikusságát. Elszakadva a jól bevált hősöktöl most végre látjuk más szemszögből is a háborút. Egy olyanból ahol nincsenek fénykardok és picit könnyebb odaveszni a csatatéren. Hevy mondjuk a végén talán túl jól bírja a gyűrödést. Egy egész osztag alig birja eltalálni, de ennyi igazán megbocsátható mártírhalála fényében. A kommandós robotok behózásáért külön jár a plusz pont. Óriási ötlet volt.

Az epizód legjobb jelenete: Rex egyetlen lövéssel leszedi a nagyra nőtt gilisztát.

 

 

Episode 06 - Downfall of a Droid 10/1

Igazán kedves a készítőktől, hogy már az első évadban felállítják az abszolút mélypontot, ezzel is új viszonyítási alapot teremtve, melynek tükrében még a leggázabb húzásoknál is feltudjuk majd emlegetni: "Najó azért ez nem egy Downfall of a Droid". Elképesztő, hogy mi minden el van rontva ebben a részben az animációtól kezdve a rendezésen át a zenéig. Ahogy a jó alkotóelemek is ritkán állnak össze mesterművé, úgy az elképesztően elbénázott szegmensek is ritkán tömörülnek ilyen mentális vonatszerencsétlensége. Valahol már ez is művészet.

Az epizód legjobb jelenete: Ööö... passz.

 

Episode 07 - Duel of the Droids 10/5

Ugyan egyértelműen jobb, mint az előzö, de sajnos képtelen vagyok elvonatkoztatni tőle, hogy ez annak a folyamánya. A gagyi még itt lebeg az epizód felett. A zene itt is rossz, de már nem olyan vállalhatatlan, mint a fentebb taglalt társában. Néha a mókásnak/keménynek/jópofának szánt beszólásokkal is ez a helyzet, de azért Ahsoka és Grievous összecsapása nagyonis a helyén van.

Az epizód legjobb jelenete: Ahsoka közli Rexel, hogy ő hozza a droidot. Akinek nem rémlik az nézze vissza ezt a jelenetet. Itt látható a sorozat legjobb karakteranimációja.

 

Episode 08 - Bombad Jedi 10/4

Az egyik legnagyobb szivfájdalmam a sorozattal kapcsolatban, hogy az írók egyáltalán nem érzik, hogy Jar Jar mitől vicces. Míg a filmekben néhol tényleg mókás a lökött gunga szerencsétlenkedése, addig itt sokszor inkább bosszantó. Egyedül annál mosolyogtam jót, amikor tönkretette Amidala űrhajóját. Ez tényleg belefér a muris kategóriába, de minden más amit csinál az inkább fintort csalt az arcomra. Ráadásul szegénynek még a kinézete is gáz.

Az epizód legjobb jelenete: Amidala és 3PO leegyeztetik, hogy ki a felelős a hajó elpusztulásáért.

 

Episode 09 - Cloak of Darkness 10/9

Az évad egyetlen epizódja, ahol a Szeparatisták győzelme van a középpontban, s mint ilyen felbecsülhetetlen darab. Ráadásul mindezt megfejeli príma fénykardpárbajokkal, s néhány "keményebb" jelenettel. A szuper harci droidok teszik a dolgukat, Asajj klónkatonát fejez le.... így kell ezt. A bérgyilkosnőt úgy összességében új fénybe helyezi a rész: végre van egy igazi tökös gonoszunk... mégha nő is az illető.

Az epizód legjobb jelenete: Argyus árulása. Meglepően jó csavar.

 

Episode 10 - Lair of Grievous 10/7

Sajnos az előzetes várakozásaimnak nem tudott megfelelni. A sötét hangulat amivel próbálkozik nem igazán akar összejönni. De legalább jól néz ki: a "fészek" belső terei kifejezetten mutatósak. Ha átvitt értelemben nem is, de megjelenésében tényleg sötét, amitől egyedi, az évad többi részétől jól elkülöníthető látványvilágot kapott. Ráadásul Kit Fisto remek karakter. Az akciók pedig szépen mutatnak egytől egyig.

Az epizód legjobb jelenete: Kit Fisto harca Grievous-al. Az évad legjobb fénykardpárbaja.

 

 

Episode 11 - Dooku Captured 10/7

Lehetne ez akár az évad egyik csúcspontja is... kár, hogy pont a történet legsarkalatosabb pontja (Dooku elkapása) valami egészen blődlin lett megvalósitva. De ezt leszámítva én mindent imádtam benne: a kalózokat, az UFO alakú hajójukat, a vörös Búja Férget, a gundarkokat stb. Tele van príma ötletekkel. Ha valahogy sikerülne elvonatkoztatnom Dooku méltatlan elfogásától, akár egy 10/9-et is kiutalnék neki.

Az epizód legjobb jelenete: az in medias res kezdés. Stilusos.

 

Episode 12 - Gungan General 10/4

Újabb Jar Jar központú epizód, ráadásul ezuttal Ahmed Best jellegzetes hangja nélkül. S Jar Jar így még az elözőnél is idegesitőbb lett. Ráadásul meglehetősen erőltetett az, hogy Anakin és Obi-Wan összevan kötve Dookuval. Jól is kijöhettek volna ebből, de nem sikerült. Azért a kalózok mentik a menthetőt.

Az epizód legjobb jelenete: A lezuhanás után kiderül, hogy meghalt az egyik szenátor.

 

 

Episode 13 - Jedi Crash 10/10+

Sokáig hittem, hogy a Rising Malevolence-t nem lehet utolérni, de amit Katie Lucas itt művelt az előtt csak meghajolni lehet. A Downfall of a Droid tökéletes ellenpárja: minden egyes porcikája mesterien a helyén van. Mindjárt az évad legjobb/legizgalmasabb és legdinamikusabb űr(?)csatájával kezd, hogy aztán az évad legéletteltelibb bolygóján folytatódjon (végre egy planéta amelynek teljesen sajátos élővilága van óriási fatermésekkel és madárfejü szörnyekkel), s mindez meghintve olyan dialogusokkal, hogy azokat hallva tán még maga George Lucas is jegyzetelni kezdett. Simán merem mondani: ilyeneket még ő is ritkán alkot.

Az epizód legjobb jelenete: Aayla és Tee Watt Kaa párbeszéde a sátorban.

 

 

Episode 14 - Defenders of Peace 10/6

Nagy nagy hibának érzem, hogy más irót állitottak rá a Jedi Crash folytatására. Ellenben a Nute Gunray trilógiával ahol nem volt probléma, hogy az egyes epizódok teljesen más stilusban/hozzáállással készültek, itt nagyonis zavaró a szemléletváltás. Gyakorlatilag mindazt amit az ifjabb Lucas felvázolt azt Canterbury egyetlen jól irányzott húzással lerombolja. Lok Durd nagyon jó ugyan, de az epizódot nálam már nem tudja menteni. Ja és a robotok ne éljenezzenek ha egy mód van rá.

Az epizód legjobb jelenete: Tűz a pajzson.

 

 

Episode 15 - Trespass 10/10

Egy újabb óriási epizód melyről csak a legmívesebb jelzőkkel lehet szólni. Már önmagában a környezet üditőleg hat. A sok sziklás, sivatagos bolygó után végre valami más. Hőseink is új gúnyában, ráadásul fénykardjuk is az övükön marad. De ami a lényeg: a sztori megint elképesztően erős. Oly precizen követi egyik jelenet a másikat mintha egy laborban rakták volna össze.

Az epizód legjobb jelenete: A békekötés a végén.

 

Episode 16 - The Hidden Enemy 10/8

A sok mondanivalóval megrakott epizód után szinte jól is jött egy kis lazább kirándulás a Star Wars galaxisba, ahol ezuttal óriási bölcsességek helyett kellemes kis akciókat kapunk, s némi árulással megspékelt nyomozást. Néha jól jön az ilyen láblógatás. Nem bántam a prequel mivoltát sem. Szinte a Star Wars találta fel -de legalábbis hozta be a mainstreambe- ezt a mesélési formát... neki elnézhető. Asajj pedig továbbra is az évad egyik legjobb gonosza, aki stilusosan sarokba tudja szorítani a jediket.

Az epizód legjobb jelenete: Asajj és Obi-Wan évődése.

 

Episode 17 - Blue Shadow Virus 10/5

Jar Jart itt ugyan igyekeztek visszafogni (bár amit az asztrodroid fejjel művel azt könnyen feledni tudnám), viszont ami marad sem olyan észbontóan jó. Az őrült tudós jajazása kissé túlzásba van víve és bár az akciók rendben vannak, de valahogy nem sikerült különösebb hatást elérnie nálam. Semmitmondóan közepes.

Az epizód legjobb jelenete: A nyúlfülű robot ráijeszt Padméra.

 

Episode 18 - Mystery of a Thousand Moons 10/7

Remek ötletek félresikerült kivitelben. Nagyon örülök, hogy eszükbe jutott bemutatni Iegot és az angyalokat viszont sajnálom, hogy egy ilyen kapkodós epizódban akarták mindezt véghez vinni, ahol elviszi a rész felét az, hogy egy kék füstként terjedő vírus majdnem kiirtja Naboot. Az egyetlen pozitivum ami ennek kapcsán elmondható, hogy Anakint végre nem normál, jó fej jedinek mutatják (ami egybként a sorozatnak egy igen meglepő húzása) hanem ingerült férjnek, aki megakarja menteni a kedvesét.

Az epizód legjobb jelenete: Az angyal felbukkanása. Hiába rövid, sőt túl rövid, de akkoris óriási hogy látjuk.

 

Episode 19 - Storm Over Ryloth 10/8

Végre látjuk milyen a Klón-háború. Hogyan és miképp néz ki egy bolygó komplett elfoglalása. Léptékében is nagyobb a megszokottnál. Az űrcsaták közelitenek ahhoz a szinthez, amivel az ep.3 nyitánya kényesztetett minket. Ráadásul most valami olyasmit is látunk, amit a sorozatban csak igen ritkán: Anakin és Ahsoka úgy társalog mint mester és tanitványa. Mig a legtöbb epizódban igyekeztek őket szétválasztani, addig itt van végre egy epizód, ami megprobál kezdeni valamit ezzel a szituációval. És milyen szépen! Mar Tuuk meg szenzációs. A hájas fejü Lok Durd le is csuszott ezzel a legjobb neimoidiani gonosz ciméről.

Az epizód legjobb jelenete: Az üres Venator és a Föderációs űrbázis találkozása.

 

Episode 20 - Innocents of Ryloth 10/9

Megint egy nagyon erős epizód ami feszegeti a Star Wars határait. Ezuttal a háború szomorú, kinkeserves arca kerül bemutatásra magára hagyott twilek kislánnyal és bombázott várossal. Imádtam az akciót a végén, ahogy az ágyuval lassan forogva kilövik Obiék az ellent. De annyi minden van itt még: emberi érzelmek a klónoktól, robotlincselés, rylothi szörnyek és az évad legjobb poénja egy padlósuroló harci droidtól.

Az epizód legjobb jelenete: Numa megmutatja a klónoknak a régi házát.

 

Episode 21 - Liberty on Ryloth 10/9

Yes! Mace Windu kicks some ass!!! Az évad legkiegyensúlyozottabb trilógiájának kiváló záróakkordja, melyben Mace odapirit a szeparatistáknak. Az elején az akció a kanyonban lélegzetelállitó. Akárcsak az ahogy Mace kis hiján egyedül beveszi a fővárost... najó ha azt nem is, de baromi jó ahogy elkezdi. S ebben és az elöző kettőben látottak után elmondható: This is the Clone Wars!

Az epizód legjobb jelenete: Windu és a híd.

 

Episode 22 - Hostage Crisis 10/7

Megvannak a maga hibái ugyan (Anakin ennyire egyszerüen nem lehet béna a kardja nélkül), de Cad Bane hozza azt amit a köré húzott hype alapján várni lehetett. Asajj mellett tehát most már van egy másik kiváló gonosz figuránk is. Mindenesetre az elején a betörés precizitása nagyon ül. A végén a leheletfinom cliffhanger pedig pont jó lezárása az évadnak. Nem rágjuk le a körmünket a második évadig, de azért egy nagyon pici kiváncsiságot hagyott maga után.

Az epizód legjobb jelenete: Cad Bane hátbalövi az egyik szenátort.

 

A fentebbiekhez nehéz lenne még bármit is hozzátennem. Talán annyit, hogy per pillanat a Clone Wars veri minden 3D-s vetélytársat, ami a kivitelezést illeti. Az első olyan sorozat ahol ez nem hogy nem eröltetett (mint mondjuk a Disney probálkozásainál), hanem láthatóan indokolt. Az akciójelenetek biztos, hogy nem lennének ennyire jók 2D-ben. Ugyan néhány figura kinézete nem a legszerencsésebb (legjobb példa erre Anakin, akivel az animátorok sokszor nem tudnak mit kezdeni), de a kiváló nagytotálok, a városok és gépek megjelenésének hatásossága és persze mindenek felett az akciók teljesen átbillentik a mérleget és ha nem lenne annyira elkoptatott akár a forradalmi jelzőt is rálehetne húzni.

Szerkesztve: 2009. Április 26. - Bomarr

[Ody Mandrell]

Micsoda évadértékelés Bomarr! Gratulálok. Kelleme kis meglepi volt. Megy majd a flux blogra?

[Dzséjt]

Remek írűs, Bomarr

[Bomarr]

Köszi!

 

Ody: A fluxra majd egy másik megy, amiben az epizódok nem lesznek egyenként kiértékelve.

Szerkesztve: 2009. Április 26. - Bomarr

[Ody Mandrell]

Köszi!

 

Ody: A fluxra majd egy másik megy, amiben az epizódok nem lesznek egyenként kiértékelve.

Remélem szólsz majd ha felkerül!

[MissKarrde]

Remek értékelés, jó volt olvasni

[KisKósa]

Bomarr, a kedvenc jelenetek terén a legtöbb esetben egyetértek veled, viszont van pár epizód, ahol engem valami más ragadott meg...

Shadow Of Malevolence: Amikor Ahsoka mondja mesterének, hogy "Te megtudod csinálni, de közben az egész Árnyék-századot lelövik." A gyönyörűen meghangszerelt zene, Ahsoka hangjának recsegése a komlinket, Anakin hezitálása, ahogy a végén a Malevolence hídjára pillant.

Destroy Malevolence: Amikor Anakin a Padmé melletti szerelvényre ugrik. Ez leginkább a zene miatt tetszik.

Rookies: Amikor Rex-el az élen bevonulnak a kommandós droidok ellen.

Downfall Of A Droid: Amikor R2-D2őt keresik a roncsok között, és Anakin hajójának maradványa kísértetiesen elfordul, és látják, hogy üres.

Duel Of The Droids: Amikor Anakin megpillantja R2-D2őt, ahogy a MagnaGuardok viszik, és feléjük rohan.

Lair Of Grievous: A szobrok, és a darabkák Grievous múltjából.

Dooku Captured: Obi-Wan és Anakin találkozása a kalózokkal.

The Hidden Enemy: A droidok menetelése az elején.

Blue Shadow Virus: Amikor Vindi és Anakin a felszínre érnek, és a doktor ki akarja nyitni a fiolát.

Mystery Of A Thousand Moons: Megérkezés a Iego-ra.

Liberty On Ryloth: Mace Windu és Cham Syndulla beszélgetése.

Hostage Crisis: Amikor az orgyilkos droid "elkíséri" Orn Free Taa-t a járművükbe, ami a börtönhöz viszi.

[Darth Revan9]

Szép hosszú írás Bomar.

[Pildi]

Nagyon jó lett a beszámolód, Bomarr!

 

A szombati díjkiosztó kapcsán nálam is megjött az ihlet, és megírtam a saját évadértékelésemet, amely a már megjelent írásokhoz képest rendhagyó módon az epizódokról konkrétan nem szól, hanem inkább a sorozattal kapcsolatos általános és összefoglaló véleményemet írtam le.

 

Bevallom, hogy elfogultan kezdtem hozzá a sorozat nézéséhez, ahogy nem voltam elfogulatlan a TCW mozifilmmel szemben sem. Annyira jó ötletnek tartottam, hogy csináltak egy rajzfilmsorozatot, ami az egész Saga szempontjából épp azt a nagyon fontos korszakot, a klónháborút tárgyalja, ami a Jedi Rend bukását és a Birodalom megszületését előkészíti, hogy az a néhány sutaságát meg tudom bocsátani, sőt a többségüket észre sem venném, ha a figyelmesebb és az epizódokat jóval kritikusabb szemmel néző fórumtársak nem hívnák fel rá a figyelmet.

 

Vagyis vállalom, hogy érzelmileg közelítem az egész témát, mely érzelmi megközelítés részben a nagyon távoli múltban gyökerezik, részben viszont abszolút az aktuális élményeim következménye. Ez a kicsit ködös kijelentés nem jelent mást, minthogy nem tehetek róla, de én nem tudok elvonatkoztatni attól, mennyire örültem volna annak, ha tizenéves koromban, amikor tombolt bennem az SW-láz, lett volna egy hasonló sorozat, ami elmeséli, mi történt pl. az Ep4 és az Ep5 között. És örömmel tapasztalom részben itt a fórum legifjabb tagjai aktivitását látva, részben pedig a saját környezetemben lévő gyerekek lelkesedésén keresztül (és ez az aktuális tapasztalat, amire fentebb utaltam), hogy a TCW vérfrissítést hozott a Star Wars világába.

 

Igaz, hogy más irányba ment, mint amit a mozifilmek kijelöltek, stílusban, drámában, komolyságban, ugyanakkor valami másfajta pozitívum jellemzi. Egy fajta frissesség, lezserség, ami már önmagában az animációs film kategóriából is következik, és ezt csak erősíti az epizódok 22 perces ideje, ami egyértelműen a gyors, pergő cselekményvezetést preferálja, sokkal kevesebb lehetőséget adva pl. a karakterek bemutatására. A főbb szereplők jellemét sok kis momentum, akár több epizód révén megismert megnyilvánulásukon keresztül lehet összerakni, sőt megkockáztatom, hogy mély karakterábrázolást soha nem is fogunk kapni, mert ez nem az a műfaj, ahol ez szokásos. Ugyanakkor érdekes adalékként szolgál több filmes főszereplő jelleméhez, ebben abszolút hiánypótló, hiszen az Ep2 és az Ep3 között eltelt 3 év sorsdöntő jelentőségű akár Anakin Skywalker, akár Obi-Wan Kenobi szempontjából. A korszak hatásai pedig messze mutatnak az egész SW-történet szempontjából.

 

És ezzel akkor helyben is vagyok, mivel én leginkább azt vártam a sorozattól, hogy bemutatja, hogyan váltak Anakin és Obi-Wan barátokká, hogyan vezették a Jedik tábornokként a klónokat, milyen volt a viszonyuk, mennyi közös küldetést hajtottak végre együtt, és mindezek után miért nézett pl. Ki-Adi Mundi olyan elképedten, amikor a 66-os parancs kiadása után saját klóncsapata fogta rá a fegyvert...

És ezekre a kérdésekre már most, az első évad végén kaptam választ, így már ettől elégedett lennék, de ennél azért többet, mást is kaptam, ami az élményt csak tovább erősíti: a filmekben csak villanásnyira látható neves Jedi-lovagok szerepeltetését, az SW-univerzum színességét igazoló újabb bolygók és népek bemutatását, remek csatákat és fénykard párbajokat, kiváló és sokszor szórakoztató párbeszédeket, és végül, de abszolút nem utolsósorban nagyszerű zenét. A zenei anyag általában jól sikerült, egy-két kivétel van, ahol a stílusbeli újítások nem voltak szerencsések, viszont van néhány kimagaslóan jó zenei téma, ami az adott epizód értékelésénél nálam mindig is sokat nyomott a latban (ez most a jelölésnél és a szavazásnál is megmutatkozott a listámon). Már a TCW mozifilm zenéje is tetszett, de a sorozat zenéje kifejezetten jól sikerült.

 

Ahogy már az elején jeleztem, nem szeretném epizódonként részletesen értékelni a sorozatot, mert azt adott időben, az epizódok kapcsán már megtettem, és nagyon nem változott a véleményem utólag egyik vagy másik részről, másrészt a mostani szavazás alkalmával a rangsorolás is megtörtént. Így csak annyit mondanék, hogy bár vannak gyengébb részek (ezekben asszem egyezik a véleményem a többségével), de a legtöbb epizód nagyon jó színvonalú, és persze van néhány gyöngyszem is, amely kimagaslik a szériából (pl. a Jedi Crash, a Tresspass, a Ryloth-tirlógia, de én a Dooku Captured-et is ide sorolom, a remek Ani-Obi párbeszédek miatt ).

 

Végszóként még annyit tennék hozzá a fentiekhez, hogy számomra nagyon üdítő kikapcsolódás volt minden szombaton megnézni az aktuális epizódot, és utána, ahogy időm engedte, az adott epizód kapcsán ébredő gondolataimat hosszasabban vagy rövidebben megfogalmazni, és élvezettel olvasgatni a ti reagálásaitokat is. A felnőtt énem már jóllakott a másik hat filmmel, neki nincsenek hiányérzetei, a gyermeki énem pedig teljesen elégedett azzal, amit a sorozat útján kapott, és már nagyon várja, hogy ősztől részese lehessen a 2. évadnak.

[Ody Mandrell]

Én is megírom hamarosan az összefoglalómat. Jók ezek az írások!

Szerkesztve: 2009. Április 28. - Ody Mandrell