Évadértékelés

[Ody Mandrell]

Lassan közeledünk a harmadik évad végéhez, így aktuálissá vált ennek a topiknak is a létrejötte. Remélem sokan fogtok majd átfogó véleményt írni a harmadik évadról, és azt hiszem lesz is mit írni. Már csak két hét, és minden titkot ismerni fogunk.

[Dzséjt]

Hol is kezdjem, hol is kezdjem. Azt hiszem, azt, hogy a második évad nem gyakorolt rám különösen nagy hatást, nem kell kifejtenem. Azt sem, hogy a harmadik ellenben számomra a legjobb évad volt. Bár itt is voltak nyúlások, karakteridegen pillanatok, mégis, az egész arányaiban sokkal jobban jött ki, mint a második szezon idején. Valahogy úgy, mint az első évadban. Ám míg az inkább afféle szárnypróbálgatás, útkeresés volt, a harmadikra már pontosan tudták, mit akarnak a készítők. És ez nagyon jót tett a szezonnak, és a sorozatnak is.

Az évad határozottan két részre bontható. Az első még a jól ismert össze-vissza ugrálós szakasz, melyben leginkább kiegészítéseket kaptunk a korábbi két évad egy-egy sztoriszálhoz, koherens egésszé téve őket. A második szakasz viszont már komolyabb lélegzetvételű, időrendben valószínűleg egymás után következő epizódokból állt. Azt hiszem, ez a szakasz, melynek elválasztása igen éles (egyik részben még ilyenek a karakterek, a másikban már olyanok) jelzi azt, hogy a TCW felnőtt.

Egyik nagy pozitívuma az évadnak a klónok, azon belül is a Domino osztag. Ki hitte volna az első évadban, hogy Hevy, Echo, Fives és a többiek – akik közül egyet például nem is említenek – jöttek valahonnan, sőt, tartanak valahová? A Domino osztag sztorija az egyik nagy átívelés az évadon. Bár kezdetben epizódszereplőknek tűntek, a harmadik évadban rajtuk keresztül megnézhetjük és átélhetjük, milyen tragikus is klónnak lenni. Elég csak belegondolni, milyen nagy reményekkel indult útra a Domino, és végül, mi lett a végük. Mára már csak Fives él, aki hiába lett végül ARC, minden testvérét elvesztette. Remélem, vele foglalkoznak majd még a következő évadban is.

A másik, ami tetszett, hogy nem csak az első két évad tátongó lyukait tömködték be, de a Star Wars univerzum és a TCW közti hézagokat is. Gondolok itt a szereplőkre. Gondoljunk csak bele, hány új arc tűnt fel a filmekből: Shaak Ti, Even Piell, Saesee Tiin, Tarkin, Chewie, Tarfful, Papanoida és családja, Greedo. Emellett sok-sok régi szereplő visszatért rövidebb-hosszabb időre. Ziro, Satine, Sugi, Seripas, Wolffe, stb. Ezt lehetne sorolni egy ideig. Ráadásul idén nagyobb szerepet kapott Dooku is, sőt, Sidious is kapott néhány remek pillanatot. És ami igencsak bejött, hogy végre Padmé is remekelhetett, mint politikus. Tudom, a politikai részek sokaknak nem jött be, de én nagyon élveztem őket, mert ezekben Amidala nem csak lövöldözött és nézett bánatosan (ep3), hanem azt csinálta, amit az ep1-2-ben: békés úton próbálta rendezni a dolgokat. Harcolt, de nem lézerpuskával, hanem szavakkal. Ez pedig nagyon kellett neki, hiszen valahogy el kell jutnia az ep3 bánatos pillantásaihoz. Úgy érzem, a harmadik évad epizódjai elindították az úton, és most már értem, miért nem olyan aktív a Köztársaság végnapjain.

Rákanyarodva a kiegészítésekre. Az első két évad összevisszaságát bár végül sikerült megszoknom, megszeretnem azért nem. Bár elismerem, jó buli sorrendbe pakolni őket. Ebben nagy segítség volt a harmadik évad, amellyel bár teljesen nem, de azért egy közelítő sorrendet fel lehet állítani. Ezeknek a kiegészítéseknek viszont nem ez volt az igazi erénye, hanem az, hogy rengeteg korábbi epizódot új megvilágításba helyezett. Például ki gondolta volna, hogy az első évad első részének, az Ambushnak komoly köze van ugyanannak az évadnak a végéhez, a Ryloth-trilógiához? A Supply Lines egy laza mozdulattal egybe kovácsolta ezeket a részeket, egyiket a másik következményévé tette. De ott az Assasins, Evil Plans, Hunt for Ziro trió, mely Ziro történetét zárja le, mely enyhén szólva is félbe maradt az első évad végén. Ez egyúttal a mozifilmhez is kapcsolható, ugye.

És akkor jöjjön az évad másik nagy erénye, amiben mondjuk a TCW mindig is kimagasló volt, de ezúttal a készítők még jobban odatették magukat. Ez a Star Wars univerzum szélesítése anélkül, hogy az unalomig ismétlődő motívumokat látnánk, vagy lerombolná, amit a filmek felépítettek. Igen, ehhez le kellett dózerolni néhány EU-s tézist, de mégis, képesek voltak azokat is felhasználva új utakat felkutatni. Gondolok itt a dathomiri boszorkák történetére, melyben Ventress és Darth Maul kapott új adalékot, miközben megismerkedhettünk az EU egy jelentős szegmensével is. Remek új karakterekkel, és az első olyan sztorival, amiről már most tudjuk, legalább még egy évadon átível majd. Ez pedig már a tudatos előre tervezés, ami szintén jó. Igaz, a felütés enyhén szólva is homlokráncoló, de bízom benne, hogy megoldják a problémát (azaz Darth Maul nem él).

De ugyanígy érdemes megemlíteni a Mortis trilógiát, mely nem az EU-ra tért ki, hanem a Star Wars egyik legfontosabb kérdésére, a kiválasztottra, illetve vele kapcsolatban az Erőre. Merőben szokatlan, vitatható és elgondolkodtató, de mindenképpen érdekes hármas volt ez, mely mind ezen, mind más fórumokon vita tárgyát képezte hosszú ideig. Persze ki-ki a maga elképzelése és vérmérséklete szerint fogadja el az abban látottakat, akárcsak én. Ennek ellenére a tény az tény: az egyik legösszetettebb trilógia a sorozatban, igen nagy mélységekkel.

Ezzel el is jutottunk a merészséghez. Az évad merész volt (amit néhány jól időzített humorral igyekeztek is oldani, így mégsem estek át a nyihaha túloldalára). Már a második évadban is voltak ilyen megmozdulások, de igazán most ért be ez. Eleve, a Mortis trilógia témája már egy elég merész húzás, hiszen biztos van olyan, akikben teljesen újraértelmezte a Kiválasztott és az Erő létét. De továbbmenve, a készítők nem féltek megölni ismert szereplőket sem. A második évadban Ponds parancsnok megölése már az első lépés volt efelé, de őt ugye annyira nem ismerhettük meg. Viszont idén meghalt Even Piell, az első filmszereplő, akit a TCW-ben egyesítettek az Erővel, és elvesztettük Echot és Katuunkót is. A Citadell trilógia amúgy is egy elég kemény epizód volt, és nem csak sötét hangulatával, hanem azzal a ténnyel is, hogy az egész mentőakció hatalmas áldozatokkal járt, ráadásul mindaz, amiért nekilendültek, félig Tarkin (megjegyzem, zseniális, ahogy megcsinálták, mind jellemre, mind animációra, mind hangra) kezébe került. Róla meg tudjuk, kicsoda és mire használhatja fel. És ha már merészség, hát ott az évadzáró történetszál, melyben gyerekeket rabolnak el prédának és ölnek is meg.

Szóba került már az EU, mint valami, amit itt-ott erőteljesen megváltoztattak. Ezt személy szerint díjazom, még semmi olyat nem gyúrtak át – vagy tettek semmissé – ami szerintem tragédia lett volna, vagy anno tetszett volna. Bár azt hiszem, az sem zavarna, ha olyat gyúrnak át/ignorálnak, ami tetszik, mert a helyén kezelem a könyveket/képregényeket (ugye a TCW-t is az EU egy szintjének tartok, ami bár minden más EU felett áll, nem egyenrangú a filmekkel). De, ennek ellenére nagyon díjazom mindazt, ahogy hozzányúltak, illetve azt, hogy hozzányúltak. Megtehetnék azt is, hogy teljesen figyelmen kívül hagyják, új dolgokat alkotnak, de nem ezt teszik. Köztes megoldással operálnak. És ez fantörpikus. Hiszen itt vannak a dathomiri boszik, Quinlan Vos, a hutt nagyfőnökök (micsoda figurák), a trandoshanok és a wookiee-k közti ellentét, és még selkathot is láthattunk!

A technikai fejlődésre sem lehet panasz. Mikor Obi-Wan, Anakin és Ahsoka megkapta az új kinézetét, a sorozat egyértelműen új szintre lépett, pedig ha valami, hát a látvány egy-két korai epizódot leszámítva amúgy sem volt rossznak mondható. Sőt, ellenkezőleg! Viszont azóta – hogy klasszikus idézzek – eszem, f*szom megáll! És nem csak a háttér összetettsége (két nünüke az utolsó két részben, mekkora arcok voltak ), hanem a karakterek animációi. Például Dooku nekem mindig is egy fatuskónak tűnt. Nem csak azért, mert olyan az arca, hanem mert nem igazán éreztem, hogy mimikázna. Az új technika viszont már feloldotta ezt a gondot, és ezt a készítők ki is aknázták az évadban, hisz Dooku sokszor volt jelen, sok-sok monológgal. De ott vannak a háttérben történő apróságok is, mint mikor Tarkin a fejét rázza, mikor a klónok szédelegnek a karbonittól, vagy megcsúsznak (állati, mikor Chewie belép a roncsba és elbotlik, teljesen természetes!). Nagyon jók, és így lesz egy animációs széria élethű.

Ami biztos, hogy a szavazáson nehéz lesz legjobb epizódot választanom. Bele lehet zsúfolni egy jelöltbe a huszonkettőből húszat? Azért húszat, mert két rész nem jött be. Méghozzá a mandalori duó. Itt szerintem elszúrták a megvalósítást. A téma sokkal komolyabb hozzáállást és legalább eggyel több részt követelt volna meg. Bár itt is voltak jó pillanatok, de az, hogy gyerekek voltak minden probléma megoldói a The Academy-ben, és, hogy a helyi import Coca Cola okozott megfejthetetlen járványt a Corruptionban, azt nem sikerült megemésztenem. De, hogy melyik legyen a kedvenc részem, az fogós, ravasz kérdés. Mert imádom a Heroes on Both Side-ot, hiszen megmutatja a Szeparatista oldalt is. Szeretem a Pursuit of Peace-t Padmé elkeseredett harca és Palpatine utolsó nagymonológja miatt. Imádni való Ahsoka és Padmé kalandja az Assassinsban, Jar Jar visszatérése a Supply Linesban, és a többi. Húsz rész van, ami így vagy úgy, de nagyon megragadott.

Viszont a kedvenc történeti szálam az egyértelműen a dathomiri trilógia. A cliffhanger a végén (amit Chewie-vel és Qui-Gonnal ellentétben – apropó, máig nem tudom elhinni, hogy Liam Neeson és Pernilla August szinkronizálta Qui-Gont és Shmit, újabb nagy piros pont az évad mellé – nem lőttek le előttem idő előtt) már ütős, de azok a fénykardpárbajok, Savage karaktere, Ventress kibontása, Dooku konspirációja, Katuunko megölése… az egész nagyon ott van a szeren. Hiába no, Katie Lucas az apja szellemi örököse. Mindegyik rész, amit ő írt, kiemelkedően a legjobb (és ebből öt ebben az évadban van, naná, hogy jó is lett ).

Egy szó mint száz, számomra ez az évad a legjobb eddig. Lehetne még mondani, hogy kevés volt az epikus csata, de helyette több volt a fénykardpárbaj, jobbak voltak a sztorik, jobban muzsikáltak a karakterek. Szóval, jobb volt az egész úgy, ahogy van. Csak így tovább és még sok ilyet!

[Ody Mandrell]

Te aztán tényleg gyors voltál. Jó kis írás, sok mindenben egyetértek veled, van amiben továbbra sem. No de majd kifejtem én is egy hosszabb lélegzetvételű posztban.

[Dzséjt]

Ez nagyjából a Monster óta érlelődött bennem, ez a mai rész meg még rátett egy lapáttal.

[Ody Mandrell]

Ez nagyjából a Monster óta érlelődött bennem, ez a mai rész meg még rátett egy lapáttal.

Igen, nekem is nagyjából már összeállt a fejemben az értékelés, de előbb még van a Wookie Hunt értékelés, majd a jelölés és csak utána térek rá.

[Zééé]

Én Dzséjt MINDEN szavával egyetértek! Baromi jó évad lett, fejlődés minden tekintetben. Csak a menza botrány, csak az ne robbant volna ki.

Számomra a 3. szezon 10/10. Minden rész külön legalább olyan hatásos és értékes, mint az évad egésze. Bámulok és ámulok az animáción, de ezt talán én szajkózom a legtöbbet. A karakterek sokszínüsége emelte számomra ezt az évadot (is) egyenértéküvé a filmekkel. Várom a 4. évadot és sokakkal ellentétben várom Maul visszatérését is.

[KisKósa]

Elérkezett hát ez a pillanat is... Értékelést kellene írnom a harmadik évadról, amely bizony nem könnyű feladat, hiszen a korábbi évadokkal ellentétben még egyik évad iránt sem éreztem ennyire felemásan, mint a harmadik esetében...

 

Kezdve azzal, hogy a harmadik évad eleje afféle kiegészítő jellegű volt. Kiegészítette és teljesebbé a tette a korábban már jól megismert történeteket, amely így elmondva nem hangzik rosszul. Éppen csak az idővonal teljes összekutyulásával voltak problémáim. Ne értsetek félre, én mindig képben voltam, és tudtam, hogy az adott történet éppen mikor játszódik, csak nem tudom, hogy a többi, nem hardcore Star Wars rajongó, aki nem olvas episode guide-okat, mennyire tudta nyomon követni az eseményeket. Jogosan tehetnétek fel a kérdést, hogy mit izgat engem, hogy a sok idióta mit gondol, de sajnos ez a sok idióta határozza meg egy sorozat nézettségét, és én még szeretnék még legalább két évig TCW-t nézni.

 

Értékelésem elsőre negatívnak tűnhet, pedig nem áll szándékomban rossz kritikát írni. Nem az első feléért fogom imádni a harmadik évadot, ez tény, de ezeknek is megvan a maga előnye. Magam is meglepődöm azon, hogy jobbnak találom a későbbi, akciódúsabb részeket, pedig én igazán nagyra értékelem a drámát és a nagyszerű karakterépítést. Remek példa erre a Rookies kiegészítő részei, ahol jobban megismerhettük kedvenc klónjainkat, a Domino-szakasz tagjait. És itt mutatkozik meg igazán, hogy ez a kiegészítő jelleg mennyire zseniális ötlet. Korábban sosem voltam oda a Rookies-ért, csak egy erős közepes epizódnak tartottam, de mióta jobban megismertem a Domino-szakaszt, azóta a kedvenceimmé nőtte ki magát a rész. 99 karaktere pedig máig mély nyomot hagyott bennem...

 

Az évadnyitó akciódús volt, mert egy évadnyitónak ilyennek kell lennie. De a kezdeti lendület után nagyot fékezett az évad, és politikai vizekre eveztünk. Semmi bajom a politikai részekkel, a lényeg az, hogy hogyan adják azt elő. Ott van például a Heroes On Both Sides amely annak ellenére, hogy nem a legakciódúsabb, talán a sorozat legjobb politikával foglalkozó része. Főleg a Raxus világa ragadott magával a maga gótikus épületeivel, és őszi erdejeivel. A Pursuit Of Peace-ben leginkább Padmé végső beszéde tetszett Teckla Minnauról, aki számomra szintén egy nagyon szimpatikus karakter, és ez a beszéd, a maga remek aláfestő zenéjével rátette a koronát a politikai részekre. Itt éreztem igazán, hogy értelmet nyert mint az a rengeteg szócsata, amit eddig folytattak szereplőink. A Sphere Of Influence, Corruption és a The Academy talán kicsit gyengébbre sikerült a többinél, de nekik is megvannak a maga erényeik, amiért tudom őket szeretni.

 

Aztán ott volt még Ziro történetszálának kibővítése, amiből csak Aurra Sing megszökését hiányolom továbbra is, de Dave Filoni az interjújában választ adott a kérdésemre, és én meg vagyok elégedve a válasszal, többet nem fogok erre kitérni. Már csak azért sem, mert akárhányszor szóba kerül ez a téma, Ody leharapja a fejem. Cad Bane karaktere, a Hutt tanács... Elképesztő volt.

 

Szándékosan nem említettem meg Quinlan Vost. Nem azért, mert problémám volt a karakterével, neeem, egyáltalán nem. Csak most jön az a rész, ami miatt időnként megingott a hitem a sorozatban. Jól tudjátok, hogy én a sok baromsága ellenére szívlelem az EU-t, és néha szíven ütött, hogy néha milyen rombolásokat csináltak. (Így utólag már nem tartom olyan súlyosnak őket.) Már nem emlékszem, hogy pontosan melyik epizódban, és mit is mondtak pontosan a szereplők, de emlékszem, hogy volt egy mondat, ami igazából semmit sem tett hozzá a történethez, de kimondásával már is áthúztak valamit az EU-ban. De tényleg csak apróságokat írtak át, a legtöbb változtatás Asajj Ventress múltjában esett, de azok sem olyan számottevőek. És itt jön az, ami miatt megbocsátom mindezt. Bár időnként hajlamosak felkavarni az EU állóvízét, egyben vigyáznak is rá. Sőt, át is emeltek onnan dolgokat, de azokat kevés esetben írták át. Ventress például kivétel. Mára már megbékéltem ezekkel a változtatásokkal, Leland Chee-ék majd úgy is kitalálnak valamit.

 

Aztán elkezdődött az évad második fele... A New Time, ahogy reklámozták... Itt tényleg rálépett a gázpedálra a sorozat, és nagyon felpörgött. Asajj Ventress múltjának minimális változtatásán kívül semmi problémám nem volt a Savage Opress trilógiával. Tetszett az is, hogy Maul szülőhazáját például átírták, de nagyon szépen megmagyarázták. Az ilyen indokolt változtatásokat különösen szeretem. Bár még mindig furának tartom, hogy Dooku-t ennyire hülyére lehetett venni, és miért volt szükség ekkora cécóra a bosszúhoz, de ettől eltekintve zseniális történetszál volt, nagyon izgalmas és pörgős. A Darth Maul kérdés engem is nagyon foglalkoztat a továbbiakban is... Vajon Talzin hazudott? Vagy tényleg él? Kicsit tartok ettől a száltól, de... A sorozat készítői eddig nem nagyon adtak okot, hogy kételkedjek bennük, remélem ezután sem tervezik lejáratni magukat egy nagyon ócska húzással.

 

És most egy kicsit szót ejtenék arról a történetszálról, amely talán a legjobban megosztotta a nézőközönséget. Igen, a Mortis trilógiáról beszélek. Misztikus, rejtélyes, egyesek szerint a Star Wars világától teljesen idegen, mások szerint pedig zseniális újítás. Mindkettejüknek igazat adok, mert az eddig megszokott Star Warstól tényleg idegen egy kissé, de valljuk be... Egy teljesen más világba kerültek. A szereplők is tettek utalásokat arra, hogy számukra is egy kissé fura ez a helyzet. A Mortis trilógia elképesztően grandiózus és izgalmas, annak ellenére, hogy tudtuk, Anakin és Obi-Wan nem halhat meg. Egyben nézve, egy hatalmas mozifilmként elképesztő élményt nyújt. Az ember szinte remegve nézi végig, hogy hőseink hogyan szállnak szembe az univerzum legerősebb teremtményével, a Fiúval. A Ghosts Of Mortis pedig maga volt a hat Star Wars leegyszerűsítve... A gonosz elcsábítja a Kiválasztottat, aki végül visszatér a helyes útra, és egyensúlyt hoz az Erőbe. Megjegyzem, talán ebben a történetszálban fordult meg a legkevesebb szereplő. A Mortison történtek ennek ellenére nem tesznek hozzá sokat a cselekményhez, talán csak annyit, hogy Anakin kezdi felismerni, hogy mekkora súly nehezedik a vállára, remélem ha csak néhány kósza említés erejéig, de szóba kerül majd egyszer mindaz, amit itt átéltek. Mert annak ellenére, hogy jóformán egy álom volt az egész, szerintem nem kéne csak úgy figyelmen kívül hagyni az egészet. Szívesen láttam volna egy jelenetet, ahol megbeszélik az átélteket Yodával.

 

Aztán előkerült a Citadel trilógia, amit sajnálatos módon végiguntam, korábban már többször is említettem, hogy miért, erre nem térnék ki még egyszer. Bár így is okozott meglepetéseket, például Echo halála. Emlékszem, hogy unva néztem végig a Counterattack-ot, de amikor láttam a szénné égett sisakot, én teljesen le voltam sokkolva.

 

A Padawan Lost és a Wookiee Hunt alkotta kettős pedig a Mortis és az Opress trilógia mellett a harmadik kedvenc történetszálam. Ez a történetszál, a Citadel trilógiával együtt rengeteg ötletet tartalmazott abból a történetből, amit én is egyszer meg szerettem volna írni... Egy intergalaktikus börtönből való szökés, amely komoly áldozatokkal jár, később pedig egy dzsungelbolygón harcolnak a túlélésért, magukra utalva, úgy, hogy közben vadászok vannak a nyomukban. És persze megjelentek a vukik, és trandoshanok, akik szintén fontos szerepet játszottak volna ebben a történetben. Még ha a történet teljesen más is, mint amit én találtam ki, a hangulatát tökéletesen visszaadta annak, amit elképzeltem, és ezért nagy hála a készítőknek, még a Citadel trilógiáért is.

 

Hát, ennyi lenne. Talán időnként negatívnak tűnhetett az értékelésem, én akkor is elégedettnek érzem magam a harmadik évad után, és izgatottan várom a következőt. Meg persze egy előzetessel megdobhatnának már.

[Ody Mandrell]

Jó kis értékelés KisKósa. Alig van benne negatív, ne szabadkozz.

[KisKósa]

Egyetlen probléma a Mortis-trilógiával talán az, hogy túl nagy jelentőségű eseményeket mesélt el. Azok után, amik a Mortison történtek, holmi klónháború, olyan jelentéktelennek tűnik. Talán kicsit később kellett volna elmesélni.

[Ody Mandrell]

Egyetlen probléma a Mortis-trilógiával talán az, hogy túl nagy jelentőségű eseményeket mesélt el. Azok után, amik a Mortison történtek, holmi klónháború, olyan jelentéktelennek tűnik. Talán kicsit később kellett volna elmesélni.

Szerintem nincs ezzel semmi baj. Ennél nem lesz epikusabb szál az biztos. De ilyen összetett se.

[Pildi]

Egyetlen probléma a Mortis-trilógiával talán az, hogy túl nagy jelentőségű eseményeket mesélt el. Azok után, amik a Mortison történtek, holmi klónháború, olyan jelentéktelennek tűnik. Talán kicsit később kellett volna elmesélni.

Ezzel nagyon egyetértek. Nekem az volt a csúcspont, nem tudom, mivel tudják ezt még számomra fokozni.

[csoli1138]

Igen köszi szépen!

De már csak 4 nap és itt a folytatás.

Kíváncsi vagyok szinkronnal hogy tetszik majd a Mandi-duó, mert felirattal kifejezetten unalmasnak találtam.

Még csak újranézés sem volt azóta..

Jobb lett volna a Halálőrség történetét folytatni, mert azt is politikai unalommal folytották meg 1 évaddal korábban, erre most ez.

Reméljük visszatérnek még Pre Vizsla-ék!

[Zééé]

Én is nagyon kíváncsi vagyok a mando duológia szinkronjára. Ezerszer szapultam már, és nálam is elhanyagolhatóan kevés az újranézések száma. Pedig Almac kifejezetten jó főgonosz lett, csak idétlen szálat kapott az egész.

 

Mindenki jobban örült volna, ha kiderül, hogy Almac összejátszik Pre Vizlával és együtt izgulhattunk volna egy sikertelen katonai puccson....de hát nem ezt kaptuk sajnos.

 

Szerintem Filoniék sem büszkék erre a szálra és nagyon remélem, hogy az elkövetkező évadok során a mando kultuszt egy újabb trilógiával (mert az első piszok jó volt) fogják gazdagítani.

 

Mondjuk Filoniák is tisztában vannak az egyes részek erősségével vagy éppen gyengeségével (nem sok ilyen van), ezért találkozunk az aktiális évadokban korábbi évadokra készített epizódokkal.

Biztos vagyok benne, hogy a 4. évadban is lesznek 3. évadra szánt részek. És abban is biztos vagyok, hogy a visszatekintések sem értek véget.

 

Személy szerint szívesen látnék egy olyan epizódot, ami ténylegesen összeköti az EPII-t és a TCW történéseit. Lehetne indítani mondjuk a Delta osztag geonozisi bevetésével, vagy valamivel ami közvetlenül az EPII aréna csata után játszódik, vagy abból fejlődik ki.

Szerkesztve: 2011. Április 17. - Zééé

[Ody Mandrell]

Mindamellett, hogy igazán felnőttesé vált a sorozat, azért mégis csak gyerekeknek készül. Ez a Mandalore szál is ilyen. Szerintem van ebben a két részben is bőven remek jelenet, és itt főleg a Mandalore nép kollektív szívását látjuk a semlegesség oltárán. Szerintem nagyon erőltetett lett volna megont behozni ebbe Vizsláékat. Nem kellenek. Ez a Mandalore belügyi helyzete, a Death Watch pedig páholyból nézheti ahogy elrothad az egész. Majd színre lépnek amikor eljön az idő. Dooku nem hiába mondta Vizslának, hogy ne rohanja le Mandalore-t, hisz tudta, hogy a semlegességgel a saját sírjukat ássák.

Szerkesztve: 2011. Április 17. - Ody Mandrell

[SZKipi Padawan]

No meg néztem a Star Wars - The Clone Wars harmadik évadát, rettentő jó volt!

A 22 db részből mindegyik nagyon tetszett. Anakin jövőbe látása. Csubi megjelenése.

Remélem minél hamarabb jön a negyedik évad!

Szerkesztve: 2011. Június 26. - Ody Mandrell

[Werebazs]

Határozottan az eddigi legjobb évad volt, minden szempontból. A hangulat sokkal komolyabb, mint az első-második évadban, a történet pedig helyenként annyira sötét, hogy köröket ver a Birodalom Visszavág-ra, már-már a Sith-ek bosszúját idézi. A CGI -különösen az évad második felében- már nagy költségvetésű számítógépes-animációs mozik szintjét is meghaladta, gondolok itt főleg a Padawan Lost-os Feluciára, amikor egy pillanatig azt hittem, hogy a hangyák a világító fán(?), valódiak és a monitoromon másznak

 

Clone Cadets és ARC-troopers

Őszintén szólva, az első évados nagy, közönség kedvenc, a "Rookies", anno nekem nem jött be különösebben, de így, trilógiává bővítve, ez a sztori-szál lett az egyik kedvencem. A történet remekül fel van építve, a klónok egyénisége, és egyedisége pedig egyenesen fantasztikusan van ábrázolva. Érdekes volt még ahogy Lama Su beszélt a klónokról. Kimondottan olyan érzésem volt, mintha nem tartaná őket többnek, mint hús-vér droidoknak.

 

Ami nem tetszett: A Klón Kadétokról egy rossz szavam sincs, az ARC-harcosokhoz is csak annyi, hogy jobb szerettem volna, ha Shaak Ti csap össze Grievous-sel, nem pedig Obi-Wan –már megint. Ja és nem bántam volna, ha nem cenzúrázzák ki Ventress csókjelenetét, de az nem a TCW-csapat hibája.

Ami kiemelten tetszett: amikor a Dominó szakasz tagjai, az első vizsgájuk után „bátorítást” kapnak másoktól (különösen Echo és Fives beszélgetése Shaak Ti-vel), amikor beveszik a tornyot, amikor a lombikok összetörnek, a támadás elején, 99 halála és Echo meg Fives ARC-kinevezése.

 

9/10

 

Supply Lines

Ami nem tetszet:…

Ami kiemelten tetszett: Nagyon jó ötlet volt íly módon összekapcsolni az „Ambush”-t és a Ryloth-trilógiát. Ima-Gun-Di mester és Keeli százados nagyon jó páros volt, egyáltalán nem emlékeztettek a többi Jedi tábornok-klón százados csapatra. Még ebben a kis időben is, amit kaptak nagyon megkedveltem mindkettejüket, és sajnálom, hogy nem fognak többé feltűnni a TCW-ben. Végre Bail is kapott egy hozzá illő szerepet. Őszintén szólva, a „Senate Murders”-ben nem igazán tetszett, nem vagyok oda az ilyen „Padmé nyomoz egy véletlenszerűen kiválasztott kollégájával” epizódokért, a többi epizódban pedig csak mellékszereplőként tűnt fel. Itt viszont végre megmutatták, hogy milyen kiváló diplomata, jóember, és mennyire ravasz. Egyértelműen a kedvenc szenátorom.

A TCW-ben először Jar Jar is tetszett, igaz elsőre kissé idegennek tűnt tőle a mutatványa, de Filoni kommentárja után azzal is megbékéltem.

Katuunko király és a miniszterei fantasztikusak voltak. Watto-t ismerve nem voltam nagy véleménnyel a Toydarikról, de ez, az uralkodó tanácsot látva nagyon megváltozott. Az első politikai testület a TCW-ben (sőt, talán az egész SWben!), amit láthatólag nem szennyez korrupció. Emellett kissé mulatságos figurák, én legalábbis szakadtam, mikor az egyik miniszter szinte bekapta az ormánya végét beszéd közben.

 

10/10

 

Spere of Influence

Ezzel a résszel kapcsolatban felemásak az érzéseim. Minden tekintetben jól összerakott epizód, mégsem tudtam élvezni. Ahsokát egy kissé idegesítőnek találtam, de nem tudom konkrétan megmondani, hogy miért, Chuchi-val alkotott párosa erőltetettnek hatott, legalábbis nem láttam benne azt a természetességet, mint amikor Barriss-t rakták vele egy csapatba. Az elmetrükk használatot pedig egy kissé túlzónak találtam Ahsoka korához és képzettségéhez képest, de azért elmegy.

 

Ami viszont tetszett: jó volt Papanoida elnök nyomozása, ahogy pedig Jabba eléállította Greedo-t az valami fenomenális volt. Szintén jó volt a lövöldözés a Cantinában, valamint Chuchi „tárgyalása” a neimoidi kapitánnyal.

 

6/10

 

Korruption és Academy

Számomra egyértelműen ez a két epizód volt az évad mélypontja. Mi tagadás, Padme sohasem volt a szívem csücske (és akkor finoman fejeztem ki magam), az ilyen részeket pedig, amikor nyomozásba kezd egyáltalán nem bírom elviselni, annál is inkább mert a Korruption már a negyedik ilyen témájú rész volt, miközben Padmé összesen szerepelt tizenkettőben (és abból háromban abszolút mellékszereplőként). A sztori is nagyon le lett egyszerűsítve, ami persze kellett, ahhoz hogy beleférjenek 2x22 percbe. Az egyetlen dolog ami a Korruption-ben tetszett, azok az iskolaigazgató, és a közvetítő karakterei, illetve jó ötlet volt, hogy két külön-külön ártalmatlan anyag felelőtlen használatából és vegyítéséből lett a járványt okozó méreg. Az Academy-ben még ennyi jót sem találtam. A Spere of Influence-el ellentétben, Ahsoka -a film óta először és utoljára- itt kifejezetten idegesített, igaz korántsem annyira, mint az akadémiai növendékek. Satine mintha nem is ugyanaz a kemény, és okos nő lett volna, mint a Korruption-ben és a második évados Mandalór-trilógiában. Ötletes volt viszont a cella, amibe Almec záratta Satine-t.

 

3,5/10

 

Assasin, Evil Plans és Hunt for Ziro

Ez a három cím önmagáért beszél. Mindegyik nagyszerűen meg lett csinálva.

 

Egy kicsit bánom, hogy a Ziro-arc –a Boba-trilógiával együtt- a Holocron Heist előtt játszódik, igaz a Tanács dícsérete, Padmé megmentése, Aurra lecsukása, és Ziro lebuktatása legalább valamelyest megmagyarázza Ahsoka túlzott önbizalmát a Felucia-i csata során, Anakin megjegyzésével együtt. Nagyon jó volt, hogy végre Padmé is azt csinálta, ami egy szenátor dolga: konferenciát szervezett, és szavakkal küzdött a békéért, nem pedig önjelölt detektívként ténykedett. Ez volt az első alkalom a Baljós Árnyak óta, hogy tetszett a szerepeltetése. Az a tesvéries viszony, ami közte és Ahsoka közt van szintén szuperül lett ábrázolva. Hála istennek, Ahsoka ismét olyan volt, amilyennek megszerettem: bátor és ügyes, de nem tévedhetetlen, és ami még jobb, egy kicsit láthattuk, hogy (ekkor még) egyáltalán nem olyan biztos magában, mint amilyennek általában mutatja magát. Aurra éppolyan belevaló és szemét volt itt is mint a Boba-trilógiában. Elképesztően izgalmas rész volt, annak ellenére, hogy nyilvánvaló volt, hogy Padme megússza a merényletet. Ehhez jöttek még Ahsoka kísérteties látomásai, a gyönyörűen kidolgozott Alderaan-i táj és palota, a dejarik tábla pedig már csak a jogan volt a tortán (Bocs, ezt nem tudtam kihagyni).

 

Ezután következett az Evil Plans, ami ugyan jócskán gyengébbre sikerült, de ennek az alapsztori gyengesége az egyedüli oka, és azt is feledteti, hogy milyen remekül kidolgoztak mindent, a legapróbb részletekig. 3PO és R2 párosa egy-az-egyben az EP4-5-6-ot idézte, méghozzá mesteri fokon. A gyümölcsáruson szakadtam („Mialatt az egészségemre vigyáztam, valaki lenyúlta a kreditjeim!” XD). Jópofa, igaz kissé bugyuta volt a droid-szépségszalon. Cad Bane kifejezetten félelmetes volt abban a vörösfényben, mialatt 3PO-t vallatta. Todo szövege, amivel előcsalta Artu-t, klisés volt ugyan, de éppen ezért imádtam. A Hutt Tanács tagjai pedig nagyon ötletesen lettek „megrajzolva”.

 

Ugyan nem ismerem a képregényekben bemutatott Quinlan Vos-t, de a Hunt for Ziro-t kimondottan miatta néztem meg háromszor is. Nagyon bejött ez a laza hippi-szerű viselkedése, az pedig ahogy Obi-Wannal oltották egymást az egész részben, überelte Obi-Wan hasonló vitáit Anakinnal. Sy Snootles is klassz karakter lett, de a beszédhangja elég idegesítő volt, az pedig enyhe émelygést keltett bennem, ahogy Ziroval csókolóztak. Mamma a Hutt egyenesen zseniális volt. Snootles árulása totál váratlanul ért, Bane pedig végre megmutathatta, hogy mit is tud valójában. Az alapján, ahogy itt küzdött, biztos, hogy csak hagyta Ahsokát nyerni a Cargo of Dooms-ban.

 

10+/10

 

Heroes on Both Sides és Pursuit of Peace

 

Figyelembe véve, hogy mennyire nem bírtam Padmé korábbi szerepléseit (az Assasin természetesen kivétel) egy kissé meglepődtem rajta, hogy ebben a két epizódban sokkal jobban tetszett, mint amennyire máskor nem. Nagyon jó volt elemében látni őt, ahogy mindent megtett a béketárgyalások előremozdítása végett. Ahogy minden követ megmozgatott, hogy részben Mina emlékére megállítsa az újabb klón-rendelést, nagyon mély és erőteljes jeleneteket hozott. A Pursuit of Peace végére azt hiszem megértettem mit látott benne Anakin (a csinos pofi mellett persze).

 

Mina és Lux Bonterivel való találkozása révén, Ahsokának rá kellett jönnie hogy, a Köztársasági háborús propaganda, valamint összetűzései Griveoussel és Ventressel szörnyen eltorzították a Szeparatistákról alkotott képét –és bizony az a kép talán még torzabb, amit mi kapunk a TCW-n keresztül, hiszen az ugyanaz, amit a Köztársaság átlag polgáraiba is egyfolytában sulykolnak.

 

Nagyon jók voltak Lott Dod és a többi Szepi bérenc szenátor beszélgetései. Esküszöm kinyílt a nemlétező bicska a zsebemben, amikor Saam azt mondta, hogy „Folynia kell vérnek, az termeli nekünk a profitot!” Jó ötlet volt takarítógépeknek álcázni a kamikaze-droidokat, Griveous buzdítóbeszéde pedig oltári jó lett.

 

Padmé mellett, még Palpatine volt nagyon kiemelkedő. Sokkal fenyegetőbbnek éreztem ebben a két epizódban, mint a Sith-ek bosszújában. Ugyanazt a kiszámíthatatlan, titokzatos, fenyegető és sötét aurát árasztotta, mint a Jedi Visszatérben, és amit -én legalábbis- alig-alig fedeztem fel az EP3-ban.

 

10+/10

 

Nightsisters-trilógia

 

Marketinges szempontból egyértelműen ez a trilógia volt az évad húzóereje, de szerintem nem sikerült egészen beváltania azt, amit a hype ígért.

 

Ami tetszett: Nagyon jó volt ahogy Ventress történetét összekapcsolták Savagéval és rajta keresztül Mauléval. Egy kissé megrázó volt csecsemőként, kislányként és Jedi-növendék tiniként látni ugyanazt a Ventress-t, akit egy kegyetlen n*mberként ismertünk meg. Jó kis párhuzam a kis Ani-vel az EP1-ből, akit a mozitörténet legikonikusabb Sötét Nagyuraként ismertünk meg.

Nagyon érdekesek lettek az Éjnővérek és mágiájuk. Talzin anya éppenolyan titokzatos, mint Palpatine volt az EP5-6-ban, és ugyanolyan jó „sakkjátékosnak” tűnik.

Fantasztikusak voltak a harcok, talán a Ventress-Anakin-Obi-Wan küzdelmet leszámítva, ami eléggé az első évad modell mozgására emlékeztetett.

 

Ami nem tetszett: Az egyetlen kifogásom ez ellen a trilógia ellen, az, hogy trilógia. A Nightsisters és a Monster tökéletesre sikerült ugyan, de a Witches of the Mist nagyon zsufis, és rohanós lett, nem ártott volna egy egész, külön epizódot rászánni Savage kiképzésére meg Obiék nyomozására, és egyet a végső összecsapásokra.

 

8,5/10

 

Mortis-trilógia

 

Határozottan és megmásíthatatlanul a kedvenc arc-om, az egész TCW-ben, de még sem tudok kizárólag szuperlatívuszokban beszélni róla. Akárcsak a Nightsisters esetében ezt a trilógiát is kissé kidolgozatlannak, kapkodósnak érzem. Persze lehet, hogy csak Darth Bane és Revan kiírása által hagyott betöltetlen űr zavar.

 

Az Overlords egy valódi gyöngyszem lett, mindent gondosan adagoltak benne, az üteme remekül kijött. Nagyon jók voltak a látomások, különösen tetszett, amit a Fiú mondott Shmi bőrében, meg Anakin és az Atya beszégetése. Ahogy Anakin megzabolázta a Fiút és a Leányt, az valami félelmetes volt, különösen a mesterien megkomponált zenével. Tényleg mintha egy isten születését látnánk.

 

Azonban mégsem lett tökéletes. Furcsa volt például, hogy a Leány megállapítja, hogy a Fiú okozta a sziklaomlást, és, hogy Anakin veszélyben van, erre ott hagyja őt a sziklaszirt peremén? Ha legalább kiderült volna, hogy miért így cselekedett!

 

Az Altar of Mortis és Ghosts of Mortis valamivel gyengébbek lettek, és ezt az időhiány számlájára kell írnom. Ez a sztori egész egyszerűen túl összetett, sokrétű és túl mély ahhoz, hogy hatvanhat percben mondják el. Jobban ki kellett volna térni az Erő hordozókra, a Tőrre, magára Mortisra. Ahsoka átállása, halála és feltámasztása tökéletes volt ugyan, de Anakin átállása és megmentése annál kevésbé. Ez az arc szerintem legalább öt epizódot követelt volna meg ahhoz, hogy mindent elmondhassanak, amit akartak.

 

9.5/10

 

Citadell-trilógia

 

Egy fantasztikusan megcsinált akciódús arc. Anakin arckifejezése, amikor leesett neki, hogy Ahsoka is felszökött a hajóra, valami eszméletlenül élethű lett, első megnézésre hangosan röhögtem rajta, pedig hajnali négykor keltem fel, hogy minél előbb láthassam. Ossi Sobbeck, Even Piell és Tarkin mind nagyon jók voltak benne. Dathmor és Mortis után azt hittem, hogy már nem maradt meglepetés, a bolygók felszínét tekintve legalábbis, de Lola Sayu-val még ezen a kettőn is túltettek. Nagyon jók voltak a Citadel csapdái. Amikor a Counter Attack-ben az egyik klónt félbe vágta a csapóajtó nagyot néztem. Nem tudtam elhinni, hogy tényleg meg merték ezt lépni a készítők, pedig nem is mutattak semmit belőle. Echo halála is nagyon váratlan volt, az akkor még működő hivatalos fórumon nemegy háborgó megjegyzést olvastam miatta, de azt kell mondjam így kellett történnie. Piell mester halálára viszont többé-kevésbé számítottam, igaz álmomban sem képzeltem, hogy ennyire brutális lesz (a brutálist persze, ahhoz képest mondom, hogy pl Ventress csókjelenetét túl durvának találták)

 

Egyetlen dolog van, ami miatt szomorkodok, az pedig az, hogy ez a trilógia eléggé kilóg a sorból. Talán jobb lett volna a negyedik évadra hagyni, és akkor több idő jutott volna a Nightsisters-nek és Mortis-nak, de ez csak az én véleményem.

 

9/10

 

Padawan Lost és Wookie Hunt

 

Ehhez a két epizódhoz nemigazán tudok mit mondani. Nekem nagyon tetszett mind a kettő, talán a Felucia-i összecsapást egy kicsit jobban kidolgozhatták volna,de ezt leszámítva tökéletesek lettek.

 

9,5/10

 

Mindösszesen: 8,5/10

 

Megjegyezném, hogy a pontokat nem kifejezetten aszerint adtam, hogy nekem melyik rész mennyire tetszett-nem tetszett, hanem az alapján, hogy az egyes sztori-arcokban a készítőknek mennyire sikerült megvalósítaniuk a céljukat szerintem.

 

Bocs ha értékelésem egy kissé túl hosszúra nyúlt.

[Ody Mandrell]

Üdv Werebazs! Nagyszerű belépő ez a kis értékelés, én nagyon élveztem olvasni. Egy újabb TCW fan csatlakozott tehát, ami nagyon helyes. Remélem itt leszel majd a negyedik évadban is, és bekapcsolódsz a részekről folyó beszélgetésbe.

[Werebazs]

Üdv Werebazs! Nagyszerű belépő ez a kis értékelés, én nagyon élveztem olvasni. Egy újabb TCW fan csatlakozott tehát, ami nagyon helyes. Remélem itt leszel majd a negyedik évadban is, és bekapcsolódsz a részekről folyó beszélgetésbe.

 

Igazán köszönöm, és én is nagyon remélem, hogy a negyedik évados beszélgetéseken is itt lehetek majd

[Frenkie]

Jó kis írás lett. Végre egy új értelmes ember csatlakozott hozzánk.

[Darth Sky]

Még egyszer üdv a fórumon, Werebazs!

Tényleg szép kis összefoglaló lett. Én minden évad után elhatározom, hogy firkantok valami összegzést, de valahogy sosem készülnek el.

[Ody Mandrell]

Én minden évad után elhatározom, hogy firkantok valami összegzést, de valahogy sosem készülnek el.

Most nálam is csúszik a dolog, pedig már régóta tervezem. "Majd holnap" - ez a jelmondatom.

[Pildi]

Werebazs, nagyon jó össszefoglalót írtál. Szinte én is kedvet kaptam, annyira visszahozta az adott részek élményét. Nálam sajnos már anyira múlt idő az évad, hogy emlékezetből nehezen menne valami értelmeset írni, újra megnézni meg nagyon nincs időm. Így marad a szinte...

[Frenkie]

Még egyszer üdv a fórumon, Werebazs!

Tényleg szép kis összefoglaló lett. Én minden évad után elhatározom, hogy firkantok valami összegzést, de valahogy sosem készülnek el.

 

 

Úgyanígy vagyok vele én is. Az első évadot már vagy 2 éve tervezem megírni.

Szerkesztve: 2011. Június 27. - Frenkie

[Dzséjt]

Most nálam is csúszik a dolog, pedig már régóta tervezem. "Majd holnap" - ez a jelmondatom.

Jé, a második évad idején nekem is ez volt a jelmondatom.

 

Jó kis írás lett, Werebazs, üdv itt!

[Ody Mandrell]

Lassan beköszönt az új évad, így én se várhatok tovább a harmadik etap lezárásával. Alább remekül, és ami a fő, részletekbe menően taglaltátok már a részeket, így biztos nem fogok sok újat mondani.

 

Mindjárt az elején leszögezem, hogy számomra is ez volt eddig a legjobb évad. Bár kb. a félidőig még a második etap maradt trónon, onnantól kezdve viszont olyan lehengerlők voltak a részek, hogy csak tátottam a szám és egyértelmű volt, hogy ki kerül a trónra. És, hogy mi ennek az oka? Ez egy összetett kérdés. Az első évad a könnyedebb hangvétele miatt nyerte el tetszésemet, a karakterek elhelyezésén és összecsiszolásán volt a hangsúly. A másodikban már mélyebbre ástak a készítők, és a hangulati tónust is jócskán árnyalták, egyfajta ív kezdett kibontakozni. Ezt a fejlődést sikerült a harmadik évadra tovább vinni, és olyan témákkal előállni, ami már-már a merészség határát súrolja. No de nézzük, konkrétan mire is gondolok.

 

Meglátásom szerint a harmadik évadot négy fő témakör köré lehet csoportosítani.

 

1. A klónok szerepének, életének mélyebb bemutatása.

 

A minap néztem meg újból azt a hat részt, amiben a Domino szakasz tagjainak kalandjait követhettük figyelemmel. Fantasztikus volt, mert egy az egyben lenyomata annak az útnak, amit egy klón bejár a háború során. Megismerhettük a kiképzésüket, aztán azt is láthattuk mennyire hamar elhullhatnak, hisz a Rishi Hold után már csak ketten maradtak az ötfős csapatból. Sikerült mélységet adni a karaktereknek, főleg Hevy –nek, akinek halála így még inkább szomorú és sajnálatos. Nagy jövő állhatott volna előtte. Viszont Echo –nak és Fives –nak, a Rishi incidens két túlélőjének megadatott az, ami a klónok álma. ARC osztagosokká váltak. Sajnos Echo ugyancsak drámai körülmények között hunyt el, így az évad végére egyedül Fives maradt a Domino szakaszból. Remélem vele még sokat fogunk találkozni a jövőben. Az a szomorú tény is most látszott a legkontrasztosabban, hogy egy klón bajtársat meggyászolni mennyire nincs idő. Rex kicsit már pedzegette a témát a Deserter –ben, de itt Echo halálakor mi is átérezhettük mire gondolt a százados. A csatatéren egyszerűen nincs idő az érzelmekre, szegény Fives –nak még ideje is alig volt, hogy felfogja egyáltalán mi is történt. Egy szó, mint száz, mindig is szerettem a klónos történeteket, és a negyedik évadban van egy olyan érzésem a hírek alapján, hogy rá fognak gyúrni erre a vonalra. Teszem hozzá rögtön, nagyon helyesen.

 

2. Ahsoka és Anakin kapcsolatának fejlődése.

 

Kettejük kapcsolatát szépen építgették az eddigi évadokban, de mintha most ért volna be mind az, amit elkezdtek a mozifilmmel. Nem is Anakin, sokkal inkább Ahsoka az, aki rengeteget változott, és ezt a mestere csak nagyon nehezen veszi észre. Ebben az évadban volt pár kifejezetten olyan Ahsoka centrikus rész, ahol a lány irányít. Gondoljunk csak az Assassin –ra, ahol nem másnak, mint Padménak a védelme hárul rá (már ez is óriási felelősség), vagy az évadzáró két részre, amiben szinte kiteljesedik vezetői tehetsége. Ráadásul azt is első ízben látjuk, hogy a gyakorlatban, éles helyzetben, és ami a fontos önállóan, miként használja azt a tanítást, amit Anakintól kapott. Mondhatni átment a vizsgán. A Wookie Hunt volt a karakter eddigi pályafutásának a megkoronázása. A záró képsorok számomra azt is sugallták, hogy a jövőben Anakin és Ahsoka kapcsolata egy új szintre kerül. Kíváncsi vagyok mi lesz ez.

 

3. A politikai háttér, Padmé szerepe.

 

Két kényes pont a sorozat palettáján. Sokan nem szeretik a politikát, pedig ha tetszik, ha nem, ez nagyon is fontos ahhoz, hogy megértsük miért is bukott el a Köztársaság, és Palpatine miért tehetett szert akkora hatalomra. Ez a téma is kiteljesedett, főleg a Heroes on Both Sides és a Pursuit of Peace című részekben. Láthattuk, hogy a szeparatista oldal nem sátán imádókból áll, gyakorlatilag ott is ugyanaz zajlik, mint a Köztársaságban. Félrevezetés, uszítás és hazudozás. Szegény Mina Bonteri tudna erről mesélni. De mit is várhatunk olyan háborútól, amit a Sith irányít? Ezek a gondolatok remekül lejönnek a részekből, ezáltal adva többlet impulzust a filmek e témáihoz (ez a többletadás egyébként is jellemző a harmadik évadra). Amire a nagy vásznon nem volt idő, itt be lett mutatva. Kicsinyes és korrupt szenátorok, mind két félnek szállító nagyvállalatok, akiket csak a pénz érdekel, és a sort lehetne még folytatni.

Ebben a posványban evickél Padmé és Bail Organa kiknek szélmalomharca sajnálatra méltó. Ezt is most realizálhattuk igazán. Sokszor tűnik úgy, hogy sikert érnek el, de mindig van egy újabb szavazás, amin elbuknak. Frusztráló a dolog. Padmé EPIII –as viselkedését látva immár nem csodálkozunk a csendes beletörődésen, amit akkor tanúsít, midőn kikiáltják a Birodalmat.

Erre a lényeges helyzetelemzésre rakódik rá, mint egy adalékként Mandalore tragédiája, amin keresztül azt is bemutatják, milyen sors vár a semleges rendszerekre. Nem kereskedik velük senki, mert mindkét háborúzó felet csak az érdekeik vezérelik, és ha velük nem, hát akkor ellenük. Így aztán Mandalore a melegágya lett a korrupciónak, ami a felső vezetésig elér. Tudom, hogy a Corruption és a The Acadmey enyhén szólva sem aratott osztatlan sikert, én még is úgy vélem szükség volt ezekre a részekre. Kicsit globálisabban nézve és túllépve a Tea ügyön, azért látszik mi volt a szándék ezzel a két résszel és én maximálisan el is fogadom ezt.

 

4. Az Erő misztikuma, régebbi szereplők feltűnése.

 

Az Erő talán az EPI óta nem jelent meg olyan formán az SW –ben, mint ebben az évadban. És itt nem csak a Mortis trilógiára gondolok, hanem az éjnővérekre is. Eddig a Jediken kívül nem láttunk olyan lényeket, akik ezt a misztikus energiamezőt használták volna. Most kaptunk mindjárt két fajt is. A Mortis elég merész húzás volt Lucas-tól, ráadásul a szokásosnál még lakonikusabban fogalmazott (pár fogódzót leszámítva), így teljesen a nézőre bízta miként értelmezi a látottakat. Lett is jó sok magyarázat, de akadtak olyanok is, aki szimplán nem értették, vagy félre értelmezték a sztorit. Talán a sorozat eddigi történetében ez a legmisztikusabb és a legelgondolkodtatóbb történet szál. Máig sok kérdés merül fel; kik voltak valójában a Mortis lényei, milyen hely is az valójában? Reményeim szerint a következő évadban ezekre is választ kapunk. A másik hasonló, bár nem kevésbé misztikus történet, az éjnővérek és Savage Opress sztorija. Itt a csattantót kétségkívül Maul feltűnése jelentette, ami jókora meglepetés volt a rajongók számára, és persze rengeteg találgatást indított el. Ettől eltekintve azonban maguk az éjnővérek is eléggé érdekesek voltak, hisz Talzin anya tudta használni az Erőt, a semmiből tárgyakat varázsolt elő, és láthatóan jó barátságban volt azzal a zöld anyaggal is, amiből a mágikus erejük áradt. Szintén érdekelne ezeknek a képességeknek és jelenségeknek az eredője, de egyelőre ezeket is homály fedi. A fentiekből is kitűnik, hogy mertek újat vállalni a készítők, ráadásul olyan dolgokba vágták a fejszéjüket, ami roppant érdekes és nagy muníciót szolgáltat a rajongóknak az eszmecserékre.

Utoljára, de nem utolsó sorban meg kell említeni azokat a régebben megismert szereplőket, akiket remek érzékkel csempésztek be a sorozatba. Boba Fett után ilyen volt Tarkin, Greedo és Chewbacca. A legtöbb töltést Tarkin kapta, akinek Anakinnal való minden beszélgetése élményszámba ment. Rendkívül jól építették a karaktert.

 

A fentebb leírt főbb vonalak mellett még rengeteg dologról lehetne beszélni, mint pl. fontosabb szereplők haláláról, a kiváló új szereplőkről és bolygókról, a nagyobb csatákról és jobb látványról. Ha tavaly azt írtam nehéz lesz túlszárnyalni a második évadot, akkor ez most duplán igaz.

 

Összegzésképp elmondható, hogy minden téren fejlődés mutatkozott, ami feltétlen örvendetes. Ráadásul még a java csak most következik. Én itt leszek.

Szerkesztve: 2011. Augusztus 7. - Ody Mandrell

[Dzséjt]

Jó összefoglaló lett, Ody.

[Ody Mandrell]

Jó összefoglaló lett, Ody.

Köszi! Jobb később mint soha.

[Darth Sky]

Tényleg jó írás lett, nekem nem is hagytatok semmit.

[Frenkie]

Remek összefoglaló lett.

[Ody Mandrell]

Tényleg jó írás lett, nekem nem is hagytatok semmit.

Attól még írhatsz, mert kíváncsi vagyok neked hogy tetszett. Összefoglalva.

Szerkesztve: 2011. Augusztus 7. - Ody Mandrell