Erre sajnos a válasz egy személy: Bob Iger. Amikor visszakerült a Disney elnöki székébe, úgy döntött, hogy a céget visszatereli a streamingről a mozira. Emiatt sok, alapból sorozatnak indult projektet változtatott át mozis projektté. A két legismertebb "áldozat" a Moana és a The Mandalorian. Előbbi sorozat formájában folytatódott volna, és bizony már készültek az első évad epizódjai, folytak az animációs munkák, a hangfelvételek, stb. Ekkor szólt rájuk Iger, hogy márpedig csináljanak egy Moana 2-t a sorozatból. Sajnos az eredmény itt egy olyan film lett, amin nem csak az érződik, hogy sorozatévadnak lett megírva, de még azt is meg tudod mondani, hol ér véget az egyik epizód, és hol kezdődik a következő. A The Mandalorian egy fokkal jobb szituban volt, mert a 4. évadot még csak írták, amikor jött ugyanaz az ukáz a Lucasfilmhez, ami a Disney Animationhöz is befutott. Csináljanak egy Star Wars mozifilmet nagyon gyorsan. És itt szerintem a Lucasfilm tényleg inkább biztosra ment. Jon Favreau rendezőként jó iparos, Pedro Pascall főleg manapság moziban is eladható név, a The Mandalorian pedig a 3. évadot ért kritikák ellenére az egyik legsikeresebb Star Wars széria, aminél lehettek talonban sztorik, mivel több évaddal terveztek (minden sorozatnál fiókba kerülnek olyan sztorik, amik később máshogy vagy sosem valósulnak meg). A hírek szerint pedig Favreau fiókba tette a 4. évadot és írt egy mozifilmet. Ráadásul a The Mandalorian a maga módján laza széria, nem annyira sztoriorientált, mint például az Andor vagy az Ahsoka, így könnyebb abból önálló mozifilmet kreálni. Plusz akkor még jöhet ide, hogy a Mandinak már van egy összeszokott stábja, ami a forgatási munkálatokat könnyítheti meg, és a fent ecsetelt költséghatékonyság is valószínűleg szempont volt. Tehát a válasz az, hogy Iger parancsa miatt a Lucasfilmnek gyorsan kellett előállnia egy valóban rövid idő alatt elkészíthető filmmel, amire a közönség is nyitott lehet. Hogy ez mennyire lesz jó, az jó kérdés. A Moana 2 több mint 1 milliárdot hozott, és nem lett rossz film sem, noha nekem nem tetszett. A The Mandalorian and Grogunál bízom a már számunkra számtalanszor bizonyított Jon Favreau és Dave Filoni párosában, akik szerintem még nem adtak komoly okot arra, hogy erre a filmre már most bukásként tekintsünk. Ha lesz olyan jó, mint a Solo, amitől abszolút nem vártam semmit, ami előtt semmiféle lelkesedést nem éreztem, aminél még a mozi felé robogva a metrón is azt kérdeztem magamtól, hogy miért is akarom én ezt a filmet megnézni - nos, ezek után én már örömmel fogok kijönni a moziból, ha a Solóhoz hasonló élményt nyújt. A poén az, hogy ennél a filmnél tudnék válaszolni a metrón feltett kérdésre: érdekel, hogyan folytatódik Djarin és Grogu sorsa, hogyan kerül át a nagyváaszonra az új Köztársaság, ami a PT-vel szemben még nem egy diszfunkcionális, az utolsó napjait élő kormány. Komolyan, ez a film Ward ezredes és az Adelphi Rangerek szerepeltetésével többet tesz az új Köztársaság bemutatásáért, mint az egész PT összesen. Ezt vetném össze a mai állapotokkal azok miatt, amit te is írtál. Az ep1-et megelőző időszakban csak könyvek és képregények formájában élt a Star Wars (most a béna tévéfilm és animációs sorozatkísérleteket hagyjuk), és az ep1-2-3 talán elkészül valamikot, de valószínűleg senki sem hitt ebben igazán. Az ep3 utáni időszakban meg mindenki joggal hitte, hogy soha többé nem lesz új Star Wars mozifilm, legfeljebb élőszereplős sorozat, de az Underworld csak nem akart megvalósulni, a TCW meg önmagában az évek során már kezdett kevés lenni. Ellenben most nincs olyan év, hogy ne lenne élőszereplős Star Wars matéria, ráadásul az ep9-ről kijövett már biztosan tudtuk, hogy lesznek még Star Wars mozifilmek. Többes számban. És míg az ep1 idején csak arról beszélhettünk előtte és utána is, addig itt, amikor bemegyünk a moziba, előtte még lazán kitárgyalhatjuk a Maul - Shadow Lordot, utána meg már készülhetünk a pár hónappal később érkező Ahsoka 2. évadra. Sőt megeshet, hogy a filmből már elkezdhetünk kombinálni a sorozattal kapcsolatban. Mindez nem torzítja, hanem teljesen más lapra helyezi a mai szemléletet. Régen éveket vártunk türelemmel egy új Star Wars filmre, ma hiszti van, ha egy évben csak két Star Wars produkció van. Ez nem kis különbség, ez ég és föld. Meg, aki kicsit is ismer, az amúgy is jól tudja, hogy amint egy Star Wars produkció körül megjelenik akárcsak egy baljós árnyacska, te máris pesszimistába kapcsolsz. Nyilván nem mindig alaptalanul, pláne most nem, de alapvetően egy számunkra már éveken át bizonyított, összeszokott csapat áll a The Mandalorian and Grogu mögött, ráadásul olyan arcok, akik a moziban is bizonyítottak már, és akik nem csak kenik-vágják a Star Wars-t A-tól Zs-ig, hanem értik is azt. Ha az arctalan cégek hozzáállása nem is ad bizakodásra okott, szerintem Jon Favreau, Dave Filoni, Pedro Pascal, Ludwig Göransson, David Klein és a többiek, a produkció mögött álló általunk már jól ismert emberek azért optimistává tehet minket. Miattuk a The Mandalorian and Groguban minden szkepticizmusom ellenére (ami kizárólag a film anyagi sikerével kapcsolatos) maximáoisan bizakodok, szerintem egy ízig-vérig Star Wars akció-kalandfilmet fogunk kapni, aminek nem csak a korábban játszódó sztorikhoz, de az Ahsoka második szezonjához és a PT-hez is lesz kapcsolódási pontja. Ugyanez a bizadalmam a Starfighterben abszolúte nincs meg, pedig az az érzésem, az fogja megkapni majd a nagy hype-ot, pont ugyanazért, amiért én is szkeptikus vagyok: új készítők, új karakterek, új korszak. Teljesen ismeretlen víz.