pb69

Hú, ez egy nagyon kényes témakör, vékony jég. Van határozott véleményem a téma kapcsán, de most reagálnék a felvetéseidre. Az a pontot nézve az az igazság, hogy jelenleg a büntetésvégrehajtási intézmények vajmi kevéssé tudják ellátni ezt a feladatot. Mivel az alapvető körülmények erre nem adottak, nincs szükségszerűen kikényszerítve, hogy megtörténjen ez a rehab, így lényegében az elítéltre van bízva mennyire akar jó ember lenni. Pont úgy, ahogyan a való életben is, csak itt éppenséggel csupa bűnözővel van körbezárva, nincs szabadsága, illetve a személyzet is sok esetben csak olaj a tűzre. Mindezt egy olyan ember kapja meg maga köré, aki már legalább egyszer bizonyította, hogy ennél sokkal jobb és tisztább körülmények között sem "jó ember". Aki nem tudott vagy nem akart beilleszkedni a társadalomba és annak normái közé, aki kártékony a világra, beleértve a társadalmat is. Ráadásul, ha a halálbüntetés merül fel, akkor nem is piszlicsáré elítéltekről beszélünk, hanem értelemszerűen az emberi faj legmocskosabb szörnyetegeiről. Akik ha egyszer vétkeztek, akkor az az egyik legsúlyosabb gaztett volt, mait el lehet követni, vagy éppen sorozatosan bűnbe estek. Lehet matekolni, hogy az ilyen emberek esetében mekkora esély van arra, hogy bármilyen körülmények között egyáltalán csak megközelítsék egy társadalomban veszélytelenül élő ember nívóját. Őszintén szólva, szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy az esetek 99%-ában létezik-e egyáltalán ilyen szitu. Abban viszont biztos vagyok, hogy ha igen, akkor ez nem a jelenlegi börtönökben fordul elő. És abban is biztos vagyok, hogy ilyen környezetet hiba is lenne biztosítani nekik, itt jön képbe a többi pont. A b pontot azért vegyük két részre, mert nagyon nem ugyanarról beszélünk. A büntetés alapvetően két célt szolgál. Az egyik, hogy az adott illető szembesüljön tetteinek következményeivel. A másik pedig az, hogy ebből tanulva, később ne kövessen el bűnt. Ez teljesen jogos, bármilyen ítéletnek hordoznia kell magában ezt az aspektust. Kiemelten fontos, hogy mindkét részét. Ezért ítélem el mélységesen azt a gyakorlatot, amikor valakinek csökkentik a büntetését. Ez ugyanis definíciószerűen helytelen és igazságtalan. A büntetést ugyanis nem csak azért kapta, hogy tanuljon belőle, hanem azért, amit elkövetett. Ennek megfelelően triviális, hogy nem lehet csökkenteni annak mértékét, hiszen azt kvázi megérdemli. Ha megveszel egy terméket, akkor annak ki kell fizetned az árát. A teljes árát. Ebben az esetben viszont az a tiéd, a teljes termék a tiéd. Ugyanígy kell lennie a büntetésnél is. A bosszú más kérdés, az egy személyes érzelem és vágy, arra vonatkozóan, hogy aki veled rosszat tett, az járjon minél rosszabbul. A bosszú nem célja és nem is lehet célja a jogi ítéleteknek, a halálbüntetést is teljesen felesleges innen megközelíteni. Sőt, ez kifejezetten torzító, sokszor hallom ellenérvként a halálbüntetésre, hogy rossz dolog a bosszú, XY már úgyse jön vissza a halálból, vagy nem mentesül a trauma alól, amit elkövettek ellene stb.. Ez viszont szalmabáb, általában szó sincs róla, hogy a halálbüntetést a bosszú vagy a sértett kármentesítése motiválná. A c pontnál az a helyzet, hogy nem jelenthető ki általánosan, hogy hosszabb börtönbüntetésnek nagyobb elrettentő ereje van. Egyrészt, vannak olyanok, akikre ez 0. Ez adódhat a torz személyiségükből, de adódhat a "szabad" körülményeikből is. Pl. egy nincstelen hajléktalannak, aki olyan típus, hogy amúgy a szabadsága az értékrendjében nem foglal el fontos helyet, a börtönbüntetés nemhogy nem büntetés, de előrelépésnek is tekinthető. Annak, aki kilátástalan környezetben él, napi szinten félelemben, ütve-verve, számára szintén. Másrészt, pont a kiemelkedően súlyos eseteknél az időtartam eleve hosszú. Márpedig az ember nem képes átlátni túl hosszú időszakokat, nem tudunk ilyen dimenziókban gondolkodni. Nem működik az egyszerű matek. Ha nem tart vissza, hogy egy bűnömért 25 évet kaphatok, akkor az se fog, hogy 40-et. Most persze azt mondjuk, hogy jaj dehogynem. De gondoljunk bele, hogy sokan közülünk kb. összesen 25 évet éltek, mennyire lehet tökéletesen megítélni ezt az időszakot. Vagy éppen egy 30 éves embernél a kérdés az, hogy 55 vagy 70 évesen szabadul-e. Nem tudom ki az, akinél ez minimálisan is számít, amikor épp elkövet egy ilyen kaliberű bűncselekményt. Harmadrészt, a büntetés hosszabbításának vannak biológiai gátjai is. Egy többszörös gyerekmolesztáló sorozatgyilkosra mekkora tételt kéne kiszabni? Ami azért súlyosabb kell legyen, mint egy "szimpla" tömeggyilkosé vagy notórius erőszakolóé. Legyen mondjuk 40 év? Nem tűnik soknak, de már ott tartunk, hogy egy 30 évesnél is évekkel meghaladja az átlagéletkort. Egy 50+-os embernek meg aztán már kb. halálosan mindegy, hogy 20-25-40 vagy 60 évre ítélik el. Negyedrészt, a halálnak igenis nagyságrendekkel nagyobb a visszatartó ereje, mint bármi másnak. Legalábbis az emberek 99,99999%-ánál. Már csak azért is, mert ennek evolúciós okai vannak. Az életösztön nagyon erős természeti törvényszerűség. Nem véletlenül van annyi befuccsolt öngyilkosság sem. Nem véletlenül menekülnek meg csodával határos módon emberek a halál torkából, akár irreális teljesítményt felmutatva. A szabadság is nagyon fontos érték, de az élet méginkább az. Ráadásul vannak olyanok, akiknek csak az életük jelent értéket. A d pont az egyik legfontosabb. Az elzárásnak a legkritikusabb 2 aspektusa a büntetés és a társadalom megítélése. Sőt, utóbbi a fontosabb. Elsősorban nem azért kell elzárnunk a rosszakat, mert rosszak és de jó lenne nekik, ha jók lennének. Hanem azért, mert veszélyesek másokra nézve. Egyszerűen meg kell védeni a társadalmat, egyén és csoport szintjén is, az arra kártékony elemektől. Kiemelten veszélyes bűnözőknél pedig irreálisan magas a kockázata, hogy ez nem sikerül. Bajt lehet csinálni a börtönben is, ott is meg lehet keseríteni sokak életét. De fennáll a veszélye a szökésnek, az amnesztiának, a helytelen bírói és/vagy orvosi döntéseknek, amik mentén szabadulhat az illető. Lényeg a lényeg, reális kockázata van annak, hogy a delikvens valahogyan visszakerül a társadalomba, ahol rombolni fog. Vagy ha nem, akkor a bent vagy kint lévő cimborái. Sőt, szerezhet bent is újabb bűntársakat, "megfertőzhet", manipulálhat másokat is.

MÉG nem, így helyesebb.

Qui-Gon, nem is lehet kérdés.

Egy ilyen mezőnyben egyértelműen Dooku, miközben amúgy a többi karaktert is kedvelem. Kár, hogy az öreg grófból a TCW inkább elvett, mint hozzáadott, de még így is nagyon tetszik a maga arisztrokratikus stílusával.

Ezt nem igazán értem. Gondolom most azokra gondolsz, akik ott tűntek fel, nyilván nem mondjuk egy Peter Dinklage kaliberű színészre, aki amúgy zseniális. De az új üdvöskék közül nem tudom kit lehetett azóta egyáltalán többször látni Emilia-n és Sophie-n kívül. Maise pl. tudtommal átmenetileg elfordult a színészkedéstől. A két említett csaj pedig eddig szerintem kifejezetten jól helytállnak, semmi gond velük. A GoT-ban pedig szinte kivétel nélkül remekül játszott mindenki. De akkor térjünk át a szavazásra. Én nagyon kedvelem Qi'ra-t, anno leírtam részletesebben, hogy miért, nem mennék bele megint. Megszívta viszont a sorsolással, mert Krennic, mint birodalmi tiszt, mint igazi gátlástalan törtető féreg, elsőre lekenyerezett. Természetesen csak mint karakter. Ráadásul ott van benne az újszerűség, mert ő pl. Tarkinnal szemben egy alulról feltörekvő "suttyó", aki így nem a neveltetéséből és kvázi "veleszületett" arroganciája miatt akkora lárva, hanem pont a kisebbségi komplexusából és a mindenáron bizonyítási vágyából fakadóan. Gyakorlatilag minden egyes jelenete kincs, a kémiája mindenkivel parádés. A halála pedig annyira mesterien megkomponált jelenet, olyan stílusos és sorsszerű, hogy még SW viszonylatban mérten is kiemelkedő. Clarke színészi teljesítményével nekem a Soloban sincs egyáltalán semmi bajom. Bájos, megnyerő, ugyanakkor megvan az a simlis veszélyesen csábos kisugárzása. Ráadásul szerintem nagyon jól hozza pont azokat a kis váltásokat, kattanásokat, amikor Qi'ra kiesik egy-egy pillanatra az álarca mögül, a tudatos manipulatív szerepből. Ugyanakkor Mendelsohn melójához még így sem ér föl, bár nehéz is lenne.

Maz tök jó lehetne. de nem sokat kapunk belőle, így egy ilyen szavazáshoz kevés. Ackbar szintén. Jabbával kapcsolatban nekem mindig is olyan érzésem volt, hogy ha gengszter kell, akkor mindig őt húzták elő a kalapból, mintha más nem is lett volna a világon. Már eleve a Tatooine-t is baromira unom, mert egy hatalmas galaxisban sikerül vhogy annyiszor ezen a félreeső porgolyón kikötni, ráadásul ugye akkor Jabba. Snoke messze nem futotta be azt a karriert, amit jósolni lehetett neki, de pont ettől egyedi a sorsa. A pökhendisége és ahogy simán hülyére veszik pedig azért önmagában sokat ad a dolgokhoz. A halála váratlan, és annak ellenére mondható klisémentesnek, hogy bizonyos szempontból ugyanúgy jár, mint Sidious.

Ezt hogy érted, nem eleve csak ezekben szerepelt? Vagy a 2D-s CW-ra gondoltál? Első blikkre biztos voltam abban, hogy Grievous-re fogok szavazni, mert nemcsak badass és cool a kinézete és stílusa, de még az ilyen téren baromi erős SW felhozatalában is kitűnik egyediségével. Csak aztán ahogy egyre jobban belegondoltam, rájöttem, hogy minél többet kaptam belőle, annál kevésbé jött be. Egyszerűen ráuntam, mert mindig totál ugyanolyan, mindig ugyanazt csinálja. És legyen bármennyire is főnyeremény egy karakter kiindulási alapja, az alapötlet, ha aztán semmit nem tudnak kezdeni vele. Nálam ő kicsit olyan, mint egy hatalmas, gyönyörű, míves puska, amiből csak egy van a világon, viszont rendszeresen besül, meg szétesik ha megakarod tölteni vagy tisztítani. Holdo ilyen téren kevesebb idő alatt is bizonyította, hogy összetettebb és izgalmasabb karakter. A halála pedig gyönyörű, és a SW egyik legepikusabb pillanata. Nála viszont az zavar, hogy számomra végig logikátlanul viselkedik. Vagyis bizonyos szempontból értem mit miért csinál, csak mégis úgy jön le nekem, hogy sose sikerül az adott szituban az épp legjobb (vagy épp legkevésbé rossz) döntést meghozni. Értem, hogy parancsnoki lánc, meg semmi köze az alárendeltjeinek a tervéhez, de azért nem kellett volna ennyire bigott, szögletes és dogmatikus módon hozzáállnia ehhez. Ha ismeri az Ellenállást, pláne ha ismeri Poe-t, akkor tudnia kellett volna, hogy hiába indokolható katonailag a döntése, hiába van igaza, ezzel a döntésével feszültséget fog szítani és gondot okozni. Azzal meg aztán garantáltan, ill. súlyosbítani fog mindent, ha ezt ilyen arrogáns módon adja elő. Mindezt egy hatalmas trauma után frissen kinevezve "górénak". Akinek minimális érzelmi intelligenciája van, vagy csak kicsit is ismeri az emberi lélek és psziché alapjait, az ebben a szituban nagyon nem így áll hozzá a dolgokhoz. Aztán ott a végjátéka, ahol ugyan az önfeláldozása példaértékűen nemes, ugyanakkor én a mai napig nem vagyok meggyőződve arról, hogy abban a technológiai közegben és univerzumban ez lett volna az egyetlen megoldás a hajó navigálására, hogy egy élő ember beül a volán mögé. Arról meg aztán pláne nem, hogy ha így is kellett lennie, akkor miért pont ő vállalta ezt be. Természetesen morálisan tökéletesen értem, de az egyik legfontosabb személy volt azon a hajón, az Ellenállás így vesztett szinte a legtöbbet. Azért a modern hadviselésben tudtommal nem jellemző, hogy a legmagasabb rangú tisztek legyenek a golyófogók vagy a kamikazék. Bár az igaz, hogy a "kapitány hagyja el utolsónak a hajót" elv ezzel ellentmond, nem tudom mennyire van ez ténylegesen alkalmazva a való életben. Szóval összességében most érzem azt először, hogy egyik jelöltre sem tudnék úgy tiszta szívvel szavazni, hogy ne motoszkálna a fejemben, hogy a másikra kellett volna. Szóval ez annyira döntetlenközeli, hogy valószínűleg nem is fogok most voksolni.

Szégyen, nem szégyen, de Malbus-szal én még mindig ott tartok, hogy meg kell nézzem kiről is van szó, mert névről be sem ugrik a karaktere. Jópofa fazon, de olyan szinten súlytalan, hogy még egy ilyen mezőnyben sem lehet sokkal többet írni róla, minthogy jelentéktelen. Chirrut már érdekesebb, de ő is nagyon keveset szerepel. Kíváncsi vagyok rá, szívesen hallanék még felőle, de az eddigiek alapján egy ilyen "szegény ember Kananje" érzésem van vele kapcsolatban. Érdekesebb a maradék 2 figura. Saw kapcsán szinte maradéktalanul egyezik a véleményem Dzséjttel. Nála azt látom igazi erénynek, ami kiemeli a többi szereplő közül, hogy ő az első olyan filmes karakter, aki tisztán animációs alapokról került az élőszereplős vászonra. Ebben úttörő és történelmet írt, de ez egy univerzumon kívüli sztori, ami nálam egy ilyen versenyben jóval kevésbé számít. Amúgy sem mondanám, hogy unalmas vagy egysíkú karakter lenne, Bomarr szépen összefoglalta a dolgokat. Viszont így is azt gondolom, hogy a SW mezőnyében ez a "12 egy tucat" kategória. Galen esetében ugyanúgy megvan az out-universe bombarobbanás, hiszen 40 évig éltünk abban a tévhitben, hogy az a szellőzőnyílás egy tervezési hiba, aztán kiderült, hogy tudatos szabotázs. A világon befutott útjukat tekintve annyiban erős a párhuzam, hogy mindketten elveszítettek számukra nagyon fontos embereket, amely dráma közrejátszott abban, hogy végül hol kötöttek ki. Továbbá mindketten a maguk bizarr módját választották a Birodalom elleni harcnak. Még a halálukban is vannak közös motívumok ilyen téren. Mégis nekem Galen sorsa valahogy kicsit közelebb áll a szívemhez. Talán Jyn lehet az oka. Meg persze az, hogy az ő megközelítése számomra jóval intellektuálisabb, így szimpatikusabb. Ráadásul harcosokat és hős katonákat már rengeteget láttunk, a SW-on belül is, de most egy mérnök, egy tudós tudott fókuszba kerülni, ami üde színfoltja az univerzumnak. És végül a Birodalom megbuktatásában noha megvolt a szerepe Saw-nak is, a Halálcsillag Galen ötlete alapján robbanhatott fel, az ő elhintett magvaiból sarjadt a lázadók későbbi győzelmének gyümölcse.

Biztos lett volna egy simulékony és népszerű politikus erre a szerepre. Közéjük nehezebben láttunk be, mert nem voltak annyira fókuszban, de láttuk pl. Bonteriéket vagy Clovis-t. Nyilván nem pont rájuk gondolnék, csak habitusra meg "politikusságban" sok hozzájuk fogható figura lehetett, Palpi oldalán is. Sok közülük vélhetően igen. Bár nincs igazán jelentősége, mert mivel mindkét oldalt egy ember irányította, így teljesen mindegy ki mennyire erős. Úgy intézte volna a szálakat, hogy kiegyenlítettek legyenek az erőviszonyok. Ameddig legalábbis érdeke volt ez. Biztos tudott volna, tuti nem ő lett volna az. Anakinnal szerintem nagyon óvatos volt, az időzítés tekintetében is. Nem hinném, hogy gyorsított volna bármin is. Ventress mikor is került képbe pontosan? Lehet ő lett volna az ideiglenes tanítvány. Fontos volt a háború elhúzódása, hiszen ezáltal tudott a hős megmentő és békehozó szerepben tetszelegni később. Kellett a kifárasztás, hogy a tömegek teljesen kiábránduljanak mindenből a háború miatt. Leginkább a köztársasági rendszerből és a jedikből. Minél tovább volt háború, annál elkeseredettebbek voltak az emberek, annál radikálisabb módon voltak hajlandóak véget vetni a küzdelmeknek. És annál drasztikusabb módon akarták konzerválni a békét. Ezekből fakadóan nem hinném, hogy rövidebbre fogta volna a háborút az öreg, ahhoz masszívabban kellett volna változtatnia a terven, amire nem volt racionális indoka.

Poe nekem még igencsak ellentmondásos karakter. Sokszor kifejezetten antipatikus, a Resistance-ben meg pláne. Ploból sajna nem sokat láttunk, az viszont kifejezetten meggyőző volt. Szerintem egy méltatlanul mellőzött figura, aki sokkal többet érdemelt volna, mert érdekes fazon. Most is inkább ő kapja a voksom.

Akkor már Windu. A többi 3 olyan szinten mellékszereplő, hogy azt se tudom belőni hirtelen, melyikőjüket láttuk legtöbbet. Talán a Rebels-t is figyelembe véve Wedge-et. Legkevesebbet meg talán Wattot, mert Aayla azért kapott némi szerepet a TCW-ban. De a "legszomorúbb", hogy igazából különösebben nem is érdekel egyikőjük sem. Ha választanom kéne hármójuk közül, akkor Aayla, és nem, nem azért, amiért mindenki gondolná. De még így is azt mondom, hogy ha a 4-es fogatból kéne vkit jelölni, akiből sokkal többet szerettem volna látni, akkor az is Windu lenne.

Többek között pont ezért hiteltelen számomra a karaktere. Korábban is "csicskították" már, de egyébként elég felvágott nyelvvel beszél pl. Kyloval. Aki persze nem tiszteli és szintén visszaszól, de egyértelműen nem úgy kezeli, mint egy komplett idiótát. Márpedig akit így hülyére lehet venni, miközben tényleg a többi tiszt is csak fogja a fejét (én leginkább pár Csupasz pisztoly jelenethez tudnám ezt hasonlítani), azt mindig hülyére is fogják. Ha az alá rangsoroltak nem is merik, de mások simán.

Nem tudom mennyire volt elmebajnok, de itt egy olyan trükkel szedik rá, amit egy 8 éves gyerekkel sem lehet megetetni. Ez olyan volt, mint Jar Jar riogatása az ezer "szörnyet csinálóval", de még annak is több alapja volt. Egy ilyen figurára egy doboz gyufát nem bíznék rá, nemhogy hadsereget. Még bábként sem. Ezzel egyetértek. Az egyik kedvenc jelenetem, amikor a látszólag eszméletlen Kylo mellett/felett épp nyúl a fegyveréért, amikor az "megébred". Majd nem sokkal később zeng is az "éljen az új legfőbb vezér".

Persze, de egyrészt a megfelelő szinten, másrészt pedig ott, ahol annak helye van. Véleményem szerint az Ep.8 elején sem in-, sem pedig out-universe nem volt ennek helye. Ez a tökéletes példája annak, amikor egy kis könnyed olcsó és gagyi szórakoztatásért beáldoznak egy karaktert, és komplett idiótát csinálnak belőle. Ezek után ez az ember tökéletesen komolyan vehetetlen. Ilyeneket eddig leginkább a különféle katonai droidokkal húztak meg a SW-ban.Meg persze talán Jar Jarral és Boba halálával. Egyik se a széria büszkesége. Amúgy meg ezen a vásári mutatványon elég sokat bukott az ER, szóval bohóckodásnak kicsit erős volt.

Hux-nak a 7-ben és a 8-ban is voltak jobb pillanatai, nyilván tagadhatatlanul a legerősebb a beszéde volt. Az a mai napig hátborzongató. Csak sajnos a 8 elején elővezetett bohóckodása igencsak sokat elvesz a karakterből. Jangonak ezzel szemben nem volt nekem ennyire kiugró jelenete, viszont konstans hozta, amit kellett. Ő kapja a voksom, aztán Hux még javíthat.

Nálam ez egyértelmű. 3PO nekem az OT és immáron a ST Jar Jarja. BB8 jópofa, de ezen kívül semmi értéket nem látok benne, aranyos kis droid, de ennyi. L3 már karakter, voltak is nagyon jó pillanatai, de ez a droidjogi harcos vonal, főképp ilyen szájbarágósan már inkább sok volt. K2 meg amúgy is nagy kedvenc, ő számomra vicces és szórakoztató tudott lenni úgy, hogy nem volt idegesítő és pojáca. A búcsúja pedig végleg feltette az i-re a pontot.

Én sosem voltam elájulva R2-tól, de Rose-nak nincs esélye nálam vele szemben.

Hát ez baromi nehéz kérdés. Yeager nekem egyelőre kevés, elég súlytalan, ráadásul a motivációit se mindig értem, egyszerűen nem áll össze a karakter. Ezrát nem tudtam különösebben megkedvelni, szóval ő is kiesik. Kanant már meg tudtam kedvelni, sokat nyom a latba a búcsúja. Ventress-t nagyon jó karakternek tartom, főképp a fejlődési íve miatt. Ez Kallus-ra is igaz, csak belőle kevesebbet kaptunk. Ventress és Kanan között vacillálok, ha nem lett volna a végjáték, akkor egyértelműen a boszira is tenném a voksom, így viszont, ha leheletnyivel is, de inkább Dume felé billen a mérleg nyelve.

Akkor gondolom Nálatok Anakin (Vader), Sidious vagy Kylo sosem jöhetnek szóba, mint jó karakterek.

Baromi erős csoport, csak Kaz lóg ki belőle, bár ő nagyon. A Főinkvízitort jól sikerült karakternek tartom, de keveset kaptunk belőle. Még úgy is, hogy a kiírása engem váratlanul ért, ami emel a helyzetén, csak más szempontból meg buktunk vele, hogy nem láttunk belőle többet. Herát ugyan kedvelem, de valahogy nekem sose tudott a kedvencek közelébe érni. Sabine viszont igen, a Rebels-ből egyértelműen őt kedvelem legjobban Kallus mellett (ha Ahsokát nem vesszük ide). Rexen filóztam még erősen, de valahogy a szívem mégis inkább picit a mandalore csajszi irányába húz. Rex a klón eredete miatt azért erős hendikeppel indul, abból a szempontból, hogy kevésbé tud izgalmas lenni a múltja. Rengeteget láttuk a TCW-ban, mégis leginkább ezzel a képernyőn töltött idővel tudott kiemelkedni, nem mással. Aztán a Rebels-ben lép szintet.

Így érzem én is. Chewie ráadásul feltűnt pl. a TCW-ben is, jópofa volt látni, de én még mindig azt látom, hogy nagyon keveset tudnak érdemben kezdeni vele. Nem nyúlt hozzá rosszul a 7 vagy a 8, a Solo meg pláne, de így sem sikerült magasabb szintre emelni a karakterét. Persze lehet, hogy nem is volt cél, de így ő nálam megmarad egy üde színfoltként, de pici színfoltként. Beckettet csípem is meg nem is, de karakterként kifejezetten jól sikerült. Emlékezetes és egyedi fazon, akinek Han formálásában is nagy szerepe volt. Nagyon keveset látjuk, de így is maradandót alkot.

Bocs, hogy csak így utólag, de köszönöm mindenkinek a köszöntést!

Ezért nem is hitték el azt, hogy Dooku volt az. Csak gyanús volt, de nem gondolták, hogy ő tette.

Gondolom a Deadpoolra gondolt.

Saját reddit meg egyéb oldalakat, topikokat hoztak létre, hogy ekézhessék az új Terminátort? Petíciót írtak? Halálba kívánták a színészeket és a rendezőt? Azt hangoztatják, hogy tönkretették és megcsúfolták a gyerekkoruk? Csak mert én úgy emlékszem, hogy az ilyen és ehhez hasonló motívumok szokták kiborítani az itteni közönséget, nem az, ha valaki lefosozza valamelyik SW filmet. Ha valakinek egy film nagyon nem tetszik, ráadásul azzal egy franchise esetében érzi azt, hogy ezzel rossz felé kanyarodtak, vagy folytatják a lejtmenetet,akkor természetes a káröröm. Leginkább annak szól, hogy a bukás meggátolja a folytatást. A SW esetében pont azért sokkal gyalázatosabb egyébként a nézői hozzáállás, mert tudják, hogy egy sequel trilógia esetében amúgy semmi nem fogja megállítani a Disney-t és bizony jöna folytatás. Ugyanez igaz általánosságban a Disney SW-ra, azoknak akik ezt így összemossák és egy éraként kezelik. Eszköztelenek, mert akármekkora kritika is zúdul a Disney-re, akármekkora "bukásnak" aposztrofálnak bármit, a vonat megy tovább. Ez pedig hatalmas frusztrációt okoz sokakban, minél erősebben és szélsőségesebben akarnak fellépni, hogy hallassák a hangjukat.