Bomarr

Zahra túloz.

Nekem kifejezetten tetszik ahogy Omega egyre inkább része lesz a csapatnak. Sikerült nagyon szimpatikusra megirni a figurát és ebben a részben egy-két egészen kedves jelenet is volt ennek apropóján. Nekem ezzel a szállal se volt bajom.

Annyira jó ez a szám, hogy ha az ember teljesen lenémítja még akkoris jó....

Nincs különösebben szoros kapcsolat közöttük.

Az első percek alapján még úgy tűnik hogy egy filler epizódról van szó, de hamar kiderül, hogy ez a rész bizony nagyonis fontos. Spoiler nélkül csak annyit, hogy az alkotók nem finomkodnak. Látható hogy a Disney+-ra több minden befér mint a DisneyXD-re. Vannak jelenetek amik a Rebelsben tuti nem kerülhettek volna bele. Továbbra is baromi jó ez a sorozat!

Egyik sem regényszerű elbeszélés. Mindkettő egy-egy óvárosi nagymester feljegyzése a történelmi eseményekről. A Tűz és Vérben lévő információk in-universe szerint azt tartalmazzák, amit Gyldayn főmester lejegyzett. A tűz és jég világa pedig egy bizonyos Yandel mesterhez tartozik. Pont azért lett ez igy kitalálva, hogy a világ múltja kapcsán semmi se legyen kőbe vésve. Bármikor kiderülhet, hogy a két emlitett mester tévedett, vagy nem a teljes igazságot irta le emiatt a soraikban száz százalékosan nem lehet megbizni. Ezért nincs kőbe vésett történelme Westerosnak. Martin direkt igy találta ki. Martint úgy tűnik nem nagyon érdekelte a karakter bőrszine hisz nem konkretizálta a kinézetét. Ezért nem értem hogy mitől olyan fontos neked olyasvalami ami az irónak egyáltalán nem volt lényeges. Eleve a legtöbb amit tudunk Corlysról, azt Gyldayn meg Yandel mesterektől tudjuk. In-universe őket nem érdekelte a karakter bőrszine ami egyébként összecseng a középkori történetirással, hisz az európai krónikásokat se érdekelték a rasszok. Hisz a rasszok szerinti csoportositás az egy modern gondolat. A középkori gondolkodásba nem igen fér bele hisz kizárt hogy valaki a fehéreket mondjuk a középkorban egy tömbként kezelje, amikor ott vannak a nagyonis éles határvonalak, amik mindennél többet számitottak: a származás, aminek semmi köze a bőrszinhez. Külön törvények voltak nemesekre meg közemberekre és persze rabszolgákra (akik ekkor főleg fehérek). Ezaz egész rassz dolog nem igazán izgatta a középkor emberét igy érthető ha a nagyrészt a középkort másoló Westerosban ugyanez igaz a két nagymesterre. Egyébként Martin korábban leszögezte hogy utólag komolyan elgondolkodott azon, hogy a Targaryeneknek esetleg feketéknek kellett volna lenniük. Hisz eleve az lett volna a cél, hogy egyértelmű legyen hogy ők más helyről származnak mint a westerosiak. Erre volt a könyvbeli ötlet az ezüstös haj meg a fura szem. Ezért nem mondanám, hogy teljesen az irói akarattal szembemegy, hogy kihasználva a mozgásteret amit a világ ad, beraknak egy-egy fekete karaktert ott ahol nincs egyértelműen leszögezve a bőrszin. Martin ezt mondta: "But in recent years, it has occurred to me from time to time that it might have made for an interesting twist if instead I had made the dragonlords of Valyria… and therefore the Targaryens… black. Maybe I could have kept the silver hair too, though… no, that comes too close to ‘dark elf’ territory, but still… if I’d had dark-skinned dragonlords invade and conquer and dominate a largely white Westeros… though that choice would have brought its own perils. The Targaryens have not all been heroic, after all… some of them have been monsters, madmen, so… Well, it’s all moot. The idea came to me about twenty years too late." Tényleg: miért ne lehetne? Márha leszármazottak nélkül meghal. És persze jól megvan irva, hisz szemben Királyvárral Deres meg az egész Észak elég homogén a regények idején, tehát itt nyilván valami komolyabb magyarázat kéne. De ez egy fiktiv világ. Mitől ilyen égbekiáltó ha nem mindenki fehér? Ez akkor csorbitaná a világot ha csak fehérek élnének benne. De ez ugye nem igy van. Vannak nem fehér emberek akik ide oda mehetnek. Akár még sokra is vihetik. Ez pontosan mitől válik erőltetetté? Én azt megértem, ha például készül egy történelmi sorozat és ott egy létező történelmi figurát lecserélnek fehérről feketére. Az erőltetett. Itt viszont egy kitalált fantasy világnak az egyik történelmi figuráját, akiről szándékosan nincs pontos leirásunk és a világ történelme eleve úgy lett kitalálva hogy minden szöveg megbizhatatlan.... na itt kiderül hogy ebben a képzelt világban ez a képzelt valaki szinesbörű. Szerintem ennél messzebb aligha lehetne az egész az erőltetettől. Ez csak egy alkotói döntés. Megjegyzem: a sorozatoknál eleve nem is volt soha cél hogy Martin világa egy az egyben legyen átültetve. Hisz a Targaryen királyok sorrendje már az első évadban boritva lett. Az is ennyire zavart?

De Corlys Velaryon nem egy regényszereplő. Nem része a Tűz és Jég Dala sztorijának. Ő ezen a világon belül egy meghalt történelmi figura. Az hogy nincs megemlitve a bőrszine azaz égadta világon semmit nem árul el a bőrszinéről vagy arról hogy mennyire érdekelte az akkori embereket a bőrszine. Eleve általában a történelmi korokat messze nem érdekelték annyira a különféle rasszok mint minket. Azt hogy az ősmagyarok például mongoloid kinézetűek voltak a koponya-rekonstrukciókból tudjuk de a korabeli források, amikből azért volt pár, ezt nem érezték fontosnak lejegyezni. Így ez is egy fals kiinduló pont hogy ha fekete Corlys akkor azon mindenki annyira hüledezne, hogy 100 évvel később is erről lenne szó. Elvégre Királyvárban is élnek feketék a regényekben. Nem ő lenne az egyetlen. Az igaz hogy nem annyira multikulti a főváros mint egy napjainkban lévő nyugati nagyváros de nem is olyan homogén mint egy középkori település. Míg Európában feketét látni 200 éve is óriási szenzáció volt és nálunk például az állatkertben mutogatták őket, addig Westeroson a kikötővárosokban teljesen hétköznapi jelenségnek számitanak a fekete kereskedők, hajósok. Corlys Velaryonnál pedig megjegyzem egyik felmenője kinézetét se tudjuk. Akár az apja is simán lehet fekete, mondjuk anyai ágról úgy hogy közben a felesége is fekete. Azért se értem, hogy ez mitől ennyire fontos, mert pont Martin szokta megjegyezni, hogy a történelmi leírások nála mindig megbízhatatlanok mert pont úgy működik mint a valós történelmi leírások: fontos dolgokat nem jegyeznek le vagy másként jegyeznek le a történészek, mint ahogy valójában történtek. Emiatt a Tűz és Jég Dala világa merőben eltérő minden más fiktiv világtól mert ennek nincs kőbe vésett történelmi kánonja. Nincs meg az hogy a múltban pontosan mi történt. Vannak lejegyzések amik vagy igazak vagy nem. Így kicsit értelmetlen apró részletekbe kapaszkodni. Pláne ha olyan részletről van szó ami nincs is tisztázva.

Két dolog miatt nem értem a problémát. 1. A könyvekben sehol nem írják, hogy milyen rasszba tartozik Corlys Velaryon. Így nem egészen értem hogy honnan jön ez hogy őt lecserélték feketére. Miről cserélték le? Eleve fogalmunk sincs hogy az anyja hogy néz ki. Én értem ha azt valaki problémásnak érzi ha egy meghatározott rasszú karaktert lecserélnek egy másik rasszúra de itt nem ez történt. Felteszem az egész onnan indul, hogy valyriai vér van a családban és ezért kéne fehérek legyenek. De mivel ez a család nem vérfertőzésben élt és nem tartottak tiszta valyriai vérvonalat igy ennek különösebb jelentősége nincs egy családtag kinézeténél. Eleve itt van egy félreértés: a valyriaiak nem mind fehérek. Most utána olvastam és egyértelmű utalások vannak rá az eredeti művekben hogy azoknál a nemesi valyr családoknál akik nem tartoztak a legfelsőbb körökhöz simán előfordult hogy keveredtek Essoson a helyi népességgel. Ahol akár csak Westeroson a kikötővárosokban nem ritkák a Nyár szigeteki emberek. 2. Corlys Velaryon nem egy regényszereplő. A karaktert Martin csak mint történelmi figurát dolgozta ki roppant vázlatosan. A legtöbb infó nem is a regényekben van róla hanem a különféle kiegészitő művekben. Ennek tükrében nekem nem túl hihető hogy bárki ehhez a figurához olyan nagyon kötődött volna és most öszintén sajnálja hogy a kedvenc figurája nem úgy fog kinézni..... és most jönne az hogy "mint a könyvekben", de hát a könyvekből nem derül ki hogy néz ki. A Vajáknál a variálás Triss kinézeténél például zavaró de pont azért zavaró mert ott egy olyan karakterről van szó akiről elég konkrét képünk van hogy az eredeti műben hogy néz ki. Corlys Velaryon nagyon nem ez a kategória.

Erre jó példát adnak egyébként a Gyűrűk Ura könyvek. Mindegyiknél egy alkotó volt: J.R.R. Tolkien. Mégis van hogy egyes részletek például családi kötelékek jellege megváltozott a Hobbit után a Gyűrűk Ura trilógiában. Sőt miután a Gyűrűk Ura elkezdett készülni Tolkien rájött hogy a sztori amit mesélni akar nem passzol bele Bilbó és Gollam jeleneteibe. Ezért 1951-ben, 14 évvel az eredeti Hobbit kiadása után kiadott egy második javitott verziót. Azt már csak érdekességkép jegyzem meg hogy ellentmondások nem csak az egyalkotós művekben hanem magában a történelemben is vannak. Egy csomó olyan történelmi esemény van amelynek többféle verzióját is jegyezzük és nem tudjuk hogy melyik az igaz. Például ha meg akarod nézni hogy hogy halt meg a második (és egyben a negyedik) magyar király Orseolo Péter, akkor több variánst is fogsz találni.

Még azok a projektek se törekedtek az egységességre, ahol Lucas is részt vett az alkotásban. Erre a legjobb példa a két Ewok film, amelyeknél az alapsztorit Lucas találta ki és ő volt az egyik producer. A Harc az Endorért a Legendák idővonala szerint a Jedi visszatér előtt játszódik. Mégis az ewokok beszélik a közös nyelvet. És akkor a madárrá változó boszorkányról meg az Endoron lévő lovakról nem is beszéltünk.

Ha valamit biztosan ki lehet jelenteni azaz, hogy nem csak erről fog szólni. Ez csak a felütés volt.

Az első füzetnél még voltak kétségeim, de azok mostanra teljesen eltűntek. Ez a sorozat pokoli jó. Egyike a legjobbaknak. A negyedik szám utolsó képkockáját IMÁDTAM! Mióta várok már egy hasonlóra!

És akkor ehhez hozzátehetjük hogy a régi érában az első hivatalos Star Wars képregényeket is teljesen letojták a Lucasfilmnél. Az ep.4 és az ep.5 között játszodó első füzetek, amik még a 70-es évek végén jelentek meg köszönőviszonyban sincsenek a későbbi SW világgal. Tehát a régi rendszerben tényleg rögtön az induló ponton az első kiegészitő műveknél borult az egész.

Az egyik legjobb sírva röhögős közös mozizás volt! Az volt a jó hogy a film sose fáradt ki. Amikor már azt hittük hogy ennél nagyobb őrület nem jöhet akkor jött a következő felvonás ami hülyeségben megint fölé licitált a korábbiaknak.

Boldog szülinapot, Darth Sky!

Valahol megértelek, de nem hinném hogy pont nála a bőrszin annyira fontos lenne. Az anyjáról a nevén túl szinte semmit nem tudunk. Ha az anyjával variálnak és ő a Nyár szigetekről van akkor a gordiuszi csomó már meg is van oldva. Nagyot nem vesztünk azzal ha a Massey-ház kimarad a sztoriból. De tudtommal ha az alap TV-sorozatot nézzük az sincs kőbe vésve hogy minden valyriai származásúnak fehérnek kell lennie, csak azért mert a Targaryenek azok voltak. A sorozat világán belül egyelőre az elsők és az andalok azok a népcsoportok akik egyértelműen mind fehérek. De javits ki ha tévedek. Persze én is úgy vagyok vele, hogy ha ezt túlzásba viszik az már árt a sztorinak. De egy-kettő szerintem belefér. Ilyeneket az eredeti GoT sorozat is csinált néha. Jó példa erre Xaro Xhoan Daxos aki a könyvbeni leirás alapján igy néz ki: A karaktere alapsztoriját teljesen megváltoztatták, úgy hogy a Nyár szigetekről származzon. És igy lett belőle fekete: De Davos jóbarátja Salladhor Saan is arabos az eredeti szövegben. A sorozatban mégis fekete lett.

Hónapok kérdése és meglesz ez a lista. Itt a következő felvonás: 20. Assassin’s Creed – Syndicate Az AC sorozat a gyengém. A nyílt világú játékok általában hamar eluntatnak. Itt viszont imádom, hogy történelmi korokban lehet szabadon lófrálni. Ezúttal a terep a XIX. századi London. Ahogy általában minden AC-ben a mellékküldetések itt is jobban el lehet merülni, mint a fő sztoriban. Ezúttal például Sherlock Holmesnak felcsapva nekiállhatunk bűntényeket megoldani (ki kell kérdezni egy gyilkosság szemtanúit és rá kell jönni, hogy ki volt az elkövető). De amolyan századfordulós GTA is van benne: a lovaskocsikra ugyanis fel lehet pattanni és el lehet csenni őket. Ugyan a befejezés eléggé semmilyen lett, de az odavezető utat szokás szerint nagyon élveztem. 19. South Park: The Stick of Truth A South Park videójáték legalább olyan őrült lett, mint maga a TV-sorozat. Egy alkalommal például valakinek a végbelében kell teljesíteni egy küldetést. Az abortusz klinikán meg egy óriási náci magzattal kell harcolnunk. Ahogy azt kell egy egészen vad kalandjátékot hoztak tető alá a készítők. Sokkal jobb lett, mint a folytatása, ami nekem kisebb csalódás volt. 18. God of War 3 – Remastered Kratossal írtani az ókori Görögország mitológiai szörnyeit és az isteneit, ritka jó kikapcsolódás. Amíg nem volt saját Playstation-öm, a God of War sorozat miatt kifejezetten irigyeltem a PS tulajdonosokat. Úgyhogy amint meglett a masina az egyik első dolgom volt a harmadik rész beszerzése. (sajnos az első epizódok mind a mai napig elérhetetlenek a PS4-en, ezért még mindig várok rá hogy azokat is végigtolhassam). Már rögtön az elején remekül adja meg az alaphangot a játék. Épp Olümposz ostroma zajlik, ahol Kratos összefogva a titánokkal igyekszik romba dönteni Zeusz birodalmát. Nekünk elsőként a tenger istenét Poszeidont kell kifiléznünk, aki drabális vízi lényekkel támad nekünk. Ezt pedig később még tudja fokozni a játék. Később Zeusz apjával Cronossal is összeakasztjuk a bajszunkat, aki olyan óriási, hogy Kratos alig nagyobb mint Cronos ujjbegyén egy pörsenés. 17. Marvel’s Spider-Man Ennél a játéknál a kritikákban sokszor visszatért az a megállapítás, hogy ebben a gémben végre átélheted, amire mindig is vágytál vagyis azt hogy milyen Pókembernek lenni. Emiatt elég szkeptikus voltam, mert én a magam részéről sose akartam Pókember lenni, sőt a figura teljesen hidegen hagy. A filmjeiben még irritált is. Úgyhogy komoly fenntartásokkal kezdtem neki, de a játék annyira profi, hogy még így is beszippantott. Az a fajta nyílt világú játék, ahol a bejárható terület nagy, de nem annyira hogy a játékos állandóan elunja magát, amikor A-ból B-be kell menni. A küldetések változatosak és még a sztori is jó. Annyira, hogy akár csak az AC-knél itt is végigtoltam az összes kisebb mellékküldetést. 16. Spyro Reignited trilógia A gyerekes külső ellenére a Spyro egy első osztályú gém. Az időnk nagy részét az veszi el egyébként, hogy különféle tárgyakat gyűjtögetünk egy sárkányt irányítva. Így leírva mindez aligha hangzik körömrágóan izgalmasnak, de engem remekül le tudott kötni. 15. Assassin’s Creed – Odyssey Az AC sorozatban az Origins volt az első rész, amely igazán komoly csalódást okozott. Iszonyúan untam, ahogy a tök üres sivatagban kellett sokszor kolbászolni csak hogy eljussak valami új küldetéshez. Máig azaz egyetlen AC amit félúton abbahagytam. Ezek után kicsit tartottam a soron következő AC-től, de szerencsére fölöslegesen. Az Odyssey megint zseniális lett. Eleve egy olyan világot és kort idéz meg ami kifejezetten érdekelt: ez pedig az ókori Görögország. Kicsit a készítők mintha tanultak volna a Witcher-ből. Legalábbis a mellékküldetésekbe néha meglepően sok ötlet volt és némelyik egészen érzelemdúsra meg kacifántosra sikerült. Jó ötlet volt, hogy választhatunk: Spártáért vagy Athénért akarunk harcolni. Ennek apropóján több nagy ívű összecsapásban is részt vehetünk. Azaz irány pedig kifejezetten tetszik, hogy a történelmi korszakok megidézése mellett a mitológiát is belecsempészik és legendás szörnyekkel is kell néha harcolni. 14. Ratchet & Clank Ugyanaz az Insomniac Games csinálta, akik a Spider-Mant is. Fogták és az űroperák megszokott elemeit és összekeverték Pixar mesék könnyed bájával. A végeredmény pedig egy egészen szemkápráztató kalandjáték lett, ahol a galaxist járva kell legyőznünk a gonoszt egy mókusszerű főhőssel. Emlékszem régen, amikor kijött a Shrek sokat gondolkodtam rajta, hogy mikor fogunk oda eljutni, hogy a számítógépes játékok már elérjék az akkori animációs filmek színvonalát. Nos ez megtörtént. És erre a Ratchet & Clank egy remek példa. 13. Detroit: Become Human Az interaktív filmeket könnyen el lehet rontani. Elég csak a Telltale játékait megnézni. Mindegyiknél ott az illúzió, hogy mi alakítjuk a történetet, de valójában nem alakítunk semmit. A francia Quantic Dream viszont nagyon érti a dolgát. Ebben a műfajban a Heavy Rain és a Beyond Two Souls után újabb klasszikust tettek le az asztalra. Ezúttal egy olyan jövőben járunk, ahol az értelmes robotok már szinte az élet minden területén jelen vannak. És néhányuk elkezd öntudatra ébredni. Az első végigjátszásnál jól meglepődtem, amikor a három főszereplőből az egyikkel egy rossz döntés miatt már a sztori közepén meghaltam. Azon túl, hogy maga a világ eszement jól kilett találva, itt tényleg számítanak a cselekedeteink. 12. Trine trilógia A kedvenc platformjáték-sorozatom. Mindegyik egy fantasy világban játszódik ahol három hőssel, egy varázslóval, egy tolvajjal és egy lovaggal kell győzelmet aratni a gonosz felett. Bár van akció is, nagyobb hangsúlyt kapnak a logikai feladványok. A PS4-en az első három részt vittem végig. Dióhéjban ezekről: 1.rész: a grafika itt még viszonylag egyszerű. Amikor nem valami fejtörőt oldunk meg főleg csontvázakat gyilkolászunk. 2. rész A trilógia legjobbja. Baromi hosszú, rengeteg változatos pályával: égben lebegő szigetekre, egy óriáspolipok lakta kastélyba és egy goblin-ostrom alatt álló városba is eljut a sztori. Az egyik pálya során egy szörny gyomrából kell kijutnunk. 3. rész Túl ambiciózusok voltak. 3D-be akarták tenni az egészet viszont menetközben kifogyott a büdzsé ezért a történet egyszer csak se szó se beszéd véget ér. Ez egy félkész játék, de még így is kedveltem. 11. Star Wars - Battlefront 2 Ha egymás mellé tenném, hogy melyik játékot mennyit toltam, akkor a Battlefront 2 tuti, hogy az élmezőnyben lenne. Megvan azaz előnye, hogy 10-20 percre is lelehet elé huppanni. Szerencsére mindhárom nagy filmes korszakot felöleli, sőt még a Solo film is be lett építve. Így akár a fiatal Hannal is lehet irtani a rosszakat a kesseli fűszerbányában. Leginkább a mesterséges intelligencia ellen szoktam játszani. Különösen imádom a Kaminon aprítani a szeparatistákat. De van itt egy kánonnak számító kampány is. Ami nem lett rossz még úgyse, hogy a főhős átállása nem csak kiszámítható volt, de elég gyengén is lett megoldva. Viszont a Last Jedi-t a kiegészítő szerintem szépen készíti elő. Még közvetve arra is magyarázatot ad, hogy az Ellenállásnak miért voltak meg a Supremacy, vagyis Snoke hajójának a tervei.

Cím: Botrány lett a képből Cikk: egy embernek nem tetszik a kép

Ettől miért csappant meg a kedved?

A sztori elkeveredik majd egy roncsbolygóra ami tele van lezuhant Venatorokkal. Látszik hogy több napszakban is látjuk majd a bolygót. Aligha a Zefforól van szó.

Boldog szülinapot, Sinistra!

Megnéztem a második részt: egy újabb képregényt írtak át a készítők! Najó csak hülyülök. Semmi ilyesmi nem történt. A rész valami egészen pazar egyébként. Két rész után úgy látom hogy nekem ez jobban fog tetszeni mint a TCW. Sose gondoltam volna hogy ezt mondom, pláne hogy a TCW-t nagyon imádtam a végefelé. Jó hogy vannak állandó főszereplők akikkel nem tudjuk hogy pontosan mi lesz és hova vezet az útjuk. Jó volt a rész üteme. Volt idő mindenre. Karakter és világépitésre épp úgy mint az akcióra. De ez a rész főleg az előbbiekre koncentrált.

Tippre én azt mondanám, hogy egyértelműen fog. A saját dolgukat megkönnyitették azzal, hogy időben eléggé máshol játszódik. Az Acolyte és a mostani HR projekt között van egy komoly időugrás igy konkrét jelenetek átirása nem valószinü.

Továbbra is van egy egyértelmű szándék arra hogy egységet képezzen a kánon, viszont látható hogy akár felül is irhatók a kevésbé népszerű médiumokban keletkezett művek. Hogy ez most egy ritka kivétel volt vagy egy trend része azt az idő dönti el. Mindenesetre van olyan korszak amelyet kifejezetten a regények és a képregények épitenek fel a kánon belül (High Republic). Ezért úgy csinálni mintha ezek nem számitanának erős sarkitás.

Némi előnyük lesz hogy ezt a képregényt viszont az egész világon talán ha 10-en olvasták Itt a fórumon talán nincs is topikja