Ugrás a kommentre

Zene


Ody Mandrell

Ajánlott hozzászólás

Hozzászólás ideje: (szerkesztve)

Te is Daft Punk fan vagy? :o Én bármikor megtudok hallgatni 1-1 klasszikus DP-ot. :P

 

Amúgy én nagyon kevert vagyok zenei ízlésileg. Szívemhez legközelebb az indie/alternative rock/punk áll. De az elektronikus zenét se vetem meg. A klasszikus / filmzenékért meg egyenesen oda vagyok. :)

 

barnez, úgy tűnik sok ponton hasonló az ízlésünk ... és hogy Daft Punk rajongó vagyok-e? Mint az atom! :rock:

Szerkesztve: - Darth Riddick
Hozzászólás ideje:

Annyira bírom amikor így lefitymálsz mindent az isten hippi korszak árnyékában. :D A zenei spektrum nem ilyen beszűkült. Szerintem a 80% -ról nem sok tudomásod van, csak valamiért jó ezeket fikázni. :) Persze van egy szelete a modern tiniknek szóló pop zenében amire ráhúzható ez a sablon, de azért aki jó zenéket akar hallgatni ma is megtalálja azt ami igényes. Nehogy már ezért a hippi korszakba kelljen kutakodni. :D Meg is őrülnék, ha folyton beat -et kellene hallgatnom.

A hippi zene az jóóó. :D

A zenék 1%-át se ismerem, ahogy te sem, de szerintem elég otthonosan mozgok a rock zenében nagyjából az ezredfordulóig, ahol azért minden volt csak hippi zene nem. De valahogy én nem találok most egy Pink Floydot, The Doorsot sem, pedig millió féle kisebb-nagyobb zenekar létezik manapság.

 

Az utóbbiról jut eszembe, van egy nagyon jó The Doors kocsma a belvárosban, egész jó árakkal, jó zenével. Hétvégén is erre nyomtuk:

http://www.youtube.com/watch?v=T_d_VJbYAfc

Hozzászólás ideje:

Egy legenda. Nézz meg egy koncertet, Jim Morrison szó szerint szeretkezik a mikrofonnal. Nem volt kockahasa se vasalt haja, de olyan kisugárzása volt mint nem sok más zenésznek, és amint énekelni kezdett..

 

Egyik all-time kedvenc számom:

Látni még nem sokat láttam, de 20-as éveimben sokat hallgattam a zenéjüket. Morrison annyira nem fogott meg látványra, de a hangja valóban el tud varázsolni. No meg a Doors zenéjének különlegessége, a ritmus- és hangnem váltások, amelyek annyira egyedivé teszik ezt a zenét.
Hozzászólás ideje:

Látni még nem sokat láttam, de 20-as éveimben sokat hallgattam a zenéjüket. Morrison annyira nem fogott meg látványra, de a hangja valóban el tud varázsolni. No meg a Doors zenéjének különlegessége, a ritmus- és hangnem váltások, amelyek annyira egyedivé teszik ezt a zenét.

Nézd meg a Val Kilmer főszereplésével készült The Doors filmet, valami iszonyú jó szerintem. Bár kicsit elnagyolták Jim karakterét (volt is a film után nagy vita miatta) de Kilmer baromi jól hozta a karakterét, és énekelni se tudott valami rosszul.

 

http://www.youtube.com/watch?v=rU0tR0EjAXA

 

Költőként is zseniális a fickó, rengeteg verset írt, ami a dalszövegeiben meg is mutatkozott.

Hozzászólás ideje:

Az a baj ezzel a Morrison gyerekkel(és a többi 27-essel) hogy csak totál belőve volt képes valami érdemlegest alkotni. Persze jó hangja volt, de mit ért vele el hogy 27- évesen túllőve magát és meghalt?

Hozzászólás ideje:

Az a baj ezzel a Morrison gyerekkel(és a többi 27-essel) hogy csak totál belőve volt képes valami érdemlegest alkotni. Persze jó hangja volt, de mit ért vele el hogy 27- évesen túllőve magát és meghalt?

Morrison pont nem, ő elsősorban költő volt, nem rockzenész. Gyerekkorától kezdve egy rendkívül olvasott, művelt ember volt - nem kellett neki drog az alkotáshoz.

Neki az volt az életfilozófiája, hogy élvezni kell az életet, minden lehető módon. Nem volt célja családot alapítani, és 80 évesen meghalni, egy szürke életet leélve.

Plusz amiről énekel, a vízióihoz hozzátartozott a drog használata, legalább is nagy inspirációt adott sokszor.

 

De én nem tudok egy olyan korabeli énekesről/együttesről se ami nem lett volna kemény drogfüggő, sajnos ez hozzátartozott a rockzenéhez. Mindenesetre ezalatt a pár év alatt olyat alkotott, amit nem sok másik zenész tudott felmutatni. Egy igazi művész volt.

Hozzászólás ideje:

Kicsit túllőtte magát az életfelfogásával. Oks, keményen drogoztak az akkori zenészek, de meg kell nézni, hogy hol tart most leszokás után Eric Clapton, Joe Cocker.....A Rolling Stones. Telt házas koncerteket adnak. Egy jó zenésznek, költőnek nem kell drog vagy más tudatmódosító, hogy érdemlegeset alkosson.

Hozzászólás ideje:

És élő példája annak, hogy a műveltséggel nem jár intelligencia. Ha igen tudta volna, hogy 80 évesen szines életet is le lehet élni. Akár drog nélkül is.

A szürke élet alatt azt értem, hogy nem akart beilleszkedni abba a normába, amit elvártak tőle. Az apja magas rangú tiszt volt a seregben, gondolhatod hogy az elvárás nem kicsi volt Jimtől, ő ebből akart még fiatal korában kitörni, és ez határozta meg az életét. És tudta hogy nincs különbség aközött hogy valakit 30, vagy 80 évesen ér el a halál. Nem élt emiatt az utóbbi teljesebb életet.

 

És az hogy Morrison nem volt intelligens, hát akkor tényleg nem ismered a jellemét, a munkásságát. Még gyerekkorában is felnéztek rá az emberek, osztályelső volt, a tudása sokszor a tanárok fölött járt. A számai se olyanok voltak hogy valami hangzatos riffre végighörgött két szót, poétikusak voltak.

 

Oldie: De ez már mind a szerencséről szól. Semmivel se fogyasztott több drogot Morrison mint Jagger, a különbség az hogy az utóbbinak sikerült túlélni. Heath Ledger is drog/gyógyszer túladagolásban halt meg, még se lehet azt mondani hogy hát igen, ő aztán súlyosabb arc volt mint Keith Richards. Nem tudom hogy a Stones-ék mikor szoktak le, ha egyáltalán leszoktak, de tuti hogy közel se 27 évesen.

Hozzászólás ideje:

És tudta hogy nincs különbség aközött hogy valakit 30, vagy 80 évesen ér el a halál.

Rosszul tudta. Tényleg nem ismerem a jellemét, de ez a föntebbi meg a lázadók tehát drogozok... bocs, de ezeket én nem tudom idealizált szemüvegen látni. Szerintem nagyon fals, és ha tényleg olyan nagyon értelmes lett volna akkor például rájön, hogy "minden rocker drogozikból" nem kell következzen hogy ő is. Ez például egyértelműen a magas fokú intelligencia jele lett volna. Ennek ellenére nem akarom leszólni, csak nekem megvannak a magam intellektuális jelképei, akik nagyon műveltek és intelligensek voltak és felszisszenek, ha ezek a jelzők egy ilyen életpálya körül kezdenek csoportosulni. Az pedig, hogy osztályelső volt meg ilyenek: erre mondtam hogy műveltség és intelligencia nem jár feltétlenül kéz a kézben. Őrült nagy lexikális tudásod lehet, de attól még nem biztos, hogy le is tudod belőlük vonni a megfelelő következtetéseket.

Hozzászólás ideje:

Én csak arra akartam rácáfolni, hogy Morrison messze se csak a drogok miatt volt képes alkotni, és az intellektualistása se a padlón volt.

 

Nem tudom miért mondod azt hogy lexikális tudása volt, közel se erről van szó. Csak arról, hogy (legfőképp) az irodalom terén nagyon otthon mozgott, olvasta az összes nagy klasszikust(de még olyanokat is amiről a tanárai nem is hallottak), filozófiai művet, ÉS ezekből táplálkozott a művészi önmegvalósítása. Verset írt, rajzolt, filmet készített, szinten minden kreatív területen remekelt. Ez mi ha nem a lexikális tudás ellentettje? Máshogy gondolkodott mint te vagy én, de emiatt nem volt kevesebb.

 

Rengeteg sok költőnk élt régebben is drogokkal, alkohollal. Csak Morrisonnál tálcán kínálták neki minden este.

Hozzászólás ideje:

Oldie: De ez már mind a szerencséről szól. Semmivel se fogyasztott több drogot Morrison mint Jagger, a különbség az hogy az utóbbinak sikerült túlélni. Heath Ledger is drog/gyógyszer túladagolásban halt meg, még se lehet azt mondani hogy hát igen, ő aztán súlyosabb arc volt mint Keith Richards. Nem tudom hogy a Stones-ék mikor szoktak le, ha egyáltalán leszoktak, de tuti hogy közel se 27 évesen.

Nem, nem szerencséről. Már ha a művészeti tudást nézzük, meg az, hogy befutottak közé sorolhatjuk őket. Abban igen, szerencsések, hogy nem pusztultak bele, de szerintem Brian Jones halála nagyon is hozzájárult ahhoz, hogy átértékeljék a jelenüket és a jövőjüket ( itt most ugye a Rolling Stonesról van szó ). Ha jól tudom, akkor a nyolcvanas évektől már leszoktak a kemény drogokról, füves cigi az még elkísérte őket tovább is, de a hatvanas, hetvenes évek kigőzölgéseit maguk mögött hagyták. Eric Clapton is csúnyán nyomta a kábszert de szerencsére észhez tért. Nagy kár a régi tehetségekért, Morrisonért, Joplinért vagy éppen Hendrixért, hogy ma nem lehetnek velünk és nem látták be időben, hogy a vesztükbe rohannak. Az ő haláluk azonban intő jel volt a többiek számára.
Hozzászólás ideje:

Az általad említettek is jók. Hogy miért szeretem ennyire a Don't Stop Me Now-t nem is tudnám megmondani... de egyszerűen imádom :D

Ez a zene nálam is nagy kedvenc, de első helyen a The show must go on áll, utána pedig jöhetnek az ilyenek :)

Hozzászólás ideje:

Tegnap letudtam B.B. Kinget. Sajnos elégé középszerű koncert volt dinamikájában, de a hangzás az kárpótolt. A DTS-HD corjában olyan tömény mélyhang volt, hogy vibráltak a falak körülöttem. :) Ritka az ennyire jó kikevert DTS mélytartomány.

Viszont most feltűnt Phil Collins 2004-es koncertje ami Live at the Montreaux címmel szerepel és Blu-ray kiadásban rakták fel. Lada, hallottál felőle valamit? Jobb mint a demózásra használt Faravell Tour?

Hozzászólás ideje:

Nem, nem szerencséről. Már ha a művészeti tudást nézzük, meg az, hogy befutottak közé sorolhatjuk őket.

Szerencse, mert Jaggert is érhette akár a halál, és akkor talán épp Jim Morrison gondolja újra az életét.

 

Mondjuk szerintem a Stones a nyolcvanas évek óta nem az igazi, már ami az új számaikat illeti, de ez csak magánvélemény. Persze azért volt egy pár klasszikus.

 

Nem is mondom, hogy kevesebb csak hogy egy rakás sokkal nagyobb intellektus volt már nála. Csak ennyit.

Hát még jó hogy, de akkoriban egyedülálló volt a stílusa zenei körökben, senki se énekelt poétikus dalokat a halálról, és más hasonlóan szirupos és csodaszép dologról. Azt meg egy szóval se említettem szerintem, hogy ő a 20. század legnagyobb elméje, mert hatalmas baromság lenne. De megint elmondom: Nem csak a drog hatására tudott nagyot alkotni, és a műveltségéhez is járt intelligencia. Csak a lenti két téves állítást akartam cáfolni.
Hozzászólás ideje:

Szerencse, mert Jaggert is érhette akár a halál, és akkor talán épp Jim Morrison gondolja újra az életét.

 

Mondjuk szerintem a Stones a nyolcvanas évek óta nem az igazi, már ami az új számaikat illeti, de ez csak magánvélemény. Persze azért volt egy pár klasszikus.

Nem tudhatjuk, hogy hogyan hatott volna ama helyzetben ez a szituáció. Én azért örülök, hogy több ember letért arról a "pályáról".

 

Nos, igen. Ebben van valami. Nem hiába volt anno ebből vita Jagger és Richards között. Jagger újítani szeretett volna, míg Richards a régi, bevált klasszikus elemeket részesítette előnybe. Most valahogy megtalálták az egyensúlyt. De az tény és való, hogy mikor egy-egy koncertjükön az új slágereiket felváltják a régiek, kissé megváltozik az alaphangulat. :D

Hozzászólás ideje:

Én akkor Keith pártján állok, mert bár jót tesz sokszor egy bandának az újítás (pl. Beatles korai és késői évei ég és föld minőségre), de a Stones úgy volt jó ahogy volt hangzásilag. Illetve az újítás az oké, amíg nem annyiban merül az ki hogy igazodik a kor divatjához.

Hozzászólás ideje:

A Rolling Stones-al kapcsolatban egyetértek azzal hogy az "igazi" a nyolcvanas évekre felpuhult.

Morrisont meg inkább sajnálom hogy fiatalon meghalt mert rengeteg élménnyel gazdagíthatta volna rajongóit napjainkig, annak okán hogy kétségkivűl tehetséges volt.

Hozzászólás ideje:

Nézd meg a Val Kilmer főszereplésével készült The Doors filmet, valami iszonyú jó szerintem. Bár kicsit elnagyolták Jim karakterét (volt is a film után nagy vita miatta) de Kilmer baromi jól hozta a karakterét, és énekelni se tudott valami rosszul.

 

Költőként is zseniális a fickó, rengeteg verset írt, ami a dalszövegeiben meg is mutatkozott.

Láttam a filmet moziban, attól jött meg a kedvem a zenéjükhöz. :) És Morrisont csak sajnálni tudtam a végén. Kilmer nagyon jól alakította, nekem hitelesnek tűnt, bár nem volt összehasonlítási alapom (ezért is írtam tegnap, hogy az eredeti Morrisont még nem láttam), de annyira összhangban volt a zenével és a történettel, hogy elhittem, ilyen volt. Biztos elnagyolt, mert ez csak egy film, kivonatos és leegyszerűsített, de a lényeget átadta.
Hozzászólás ideje:

Jagger mostanság ilyenekhez adja nevét, hangját.

És a Moves like Jagger? Borzalmas, de ő még ott is badass.

 

 

Láttam a filmet moziban, attól jött meg a kedvem a zenéjükhöz. :) És Morrisont csak sajnálni tudtam a végén. Kilmer nagyon jól alakította, nekem hitelesnek tűnt, bár nem volt összehasonlítási alapom (ezért is írtam tegnap, hogy az eredeti Morrisont még nem láttam), de annyira összhangban volt a zenével és a történettel, hogy elhittem, ilyen volt. Biztos elnagyolt, mert ez csak egy film, kivonatos és leegyszerűsített, de a lényeget átadta.

Ja értem. :)

 

Igazából köszönőviszonyban sincs Kilmer verziója az igazi Morrissonnal, a valóságban Jim egy nagyon félénk előadó volt, legfőképp az elején. A közönségnek háttal énekelt, a stúdióban külön szobában énekelte fel a számokat, stb. És ha ezek benne is voltak a filmben, az előadásmódján semmi se látszódott. De sok tényt ferdített el Stone, nem hiába hagyta ott a gitáros a stábot már a megbeszélések elején, mert nem értett egyet ezzel a iránnyal.

Ettől függetlenül isteni film. :)

Hozzászólás ideje:

Lada, hallottál felőle valamit? Jobb mint a demózásra használt Faravell Tour?

Még nem találkoztam vele. Collins nem annyira az én világom, de lehet teszek egy próbát.

Csatlakozz a beszélgetéshez!

Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.

Vendég
Új hozzászólás

×   Beillesztett szöveg.   Illessze be egyszerű szövegként

  Only 75 emoji are allowed.

×   A linked automatikusan beágyazódott.   Linkként jelenjen meg

×   Az előző tartalom visszaállítása.   Korábbi szöveg törlése

×   Nem illeszthetsz be képet közvetlenül. Töltsd fel vagy illeszd be URL-ből.

  • Jelenlévő felhasználók:   0 felhasználó

    • Egy regisztrált felhasználó sincs ebben a topikban.
×
×
  • Új tartalom hozzáadása az alábbi témákban...

Fontos információ
A webhely használatával elfogadod és egyetértesz a fórumszabályzattal.