Évadértékelés

[Nute Gunray]

Én is írok egy kis szösszenetet, a sztoriszálakra lebontva.

 

Véleményem szerint erősen kezdett a 4. évad, a Dac bolygó csodálatosra sikeredett, és ismét sikerült behozni egy klasszikus érás karaktert Ackbar személyében. A mon calamari-quarren ellentét nekem mindig is tetszett, és a Tartakovsky-féle sorozathoz képest most jól sikerült felépíteni ezt a szálat. Riff Tamson az egyik legsikerültebb főgonosz, a szinkronhangja nagyot alkotott. A harmadik rész szerintem az első kettővel nem ért fel, de így is jó trilógiát kaptunk.

 

Ezután a sorozat azonban leült. A Shadow Warrior az évad leggyengébb része szerintem, nem sok értelmét találtam az egésznek, az Anakin-Dooku párharc is gyenge lett, és Tarpals kapitány, az általam kedvelt egyedüli gungan, is teljesen fölöslegesen adta életét. Thripio és Artu kalandjai ehhez képest sokkal jobbak, a Mercy Mission nagyon sok fantasy elemet tartalmazott, nekem tetszett, ha nem is minden része. Az aleenák jófejek A Nomad Droids kissé hajazott egy Doctor Who epizódra, legalábbis annyiban, hogy meglehetősen sok szürreális helyszínt mutatott, kezdve a liliputik bolygójától a megalomán droidok uralta planétáig. Érdekes rész volt, de lerítt róla, hogy töltelékepizódnak szánták.

 

És ekkor következett a negyedik évad legjobb szála, ahol belecsöppenthettük a Klónháború borzalmaiba. Megható volt látni a klónok feltétlen engedelmességét, előre nyomulásukat, szenvedéseiket. Ez volt a nagybetűs Háború, kérem szépen. Külön pozitívum, hogy ezúttal nem droidok voltak a megölendő ellenség, hanem ugyanúgy gondolkodó, húsvér élőlények. Az umbarai technológia szintén lenyűgöző, ahogy a bolygó is. Pong Krell személye pedig... még mindig kiráz tőle a hideg. Ez a kvadrológia nálam vitte a prímet.

 

Rengeteg morális mondanivalót tartalmazott a Zygerria-szál is. Az első rész egy kicsit gyengébb volt számomra, de a későbbi részek bőven kárpótolták ezt. A Zygerria egyszerűen gyönyörű hely, nagy taps a készítőknek. Örülök, hogy Miraj királynő meghalt, és Dooku is jó karakter volt itt. Az Escape from Kadavo csatája nagyon jóra sikeredett. Ahsoka meg gyönyörű volt abban a türkizkék ruhában

 

A Friend in Needtől kicsit többet vártam, de így is jó rész volt. Lux nagyon jó szereplő, bár itt most naivnak bizonyult Örültem az Ahsokával való kapcsolat végkifejletének is. Véleményem szerint Vizsláékat a készítőknek sikerült dehonesztálnia, ennek nem örültem annyira A Carlac szintén csodálatos hely.

 

A következő, Rako Hardeen-féle szál jól indult, aztán a végére - szerintem - ellaposodott. A börtönös rész nagyon jó volt, és az is tetszett, hogy itt már megjelent a Jedi tanács és a Palpatine közti konfliktus csírája, mintegy előrevetítve az EP3 eseményeit. Szintén rengeteget ártott ez az eset Anakin ügyének, aki itt már érezhetően távolódik a Jedi fővonaltól. Sokakkal ellentétben nekem a Friends and Enemies is tetszett, ahol a Nal Hutta civilizációja lenyűgözőre sikeredett. Amennyire fontosnak tűnt először Moralo Eval, olyannyire jelentéktelenedett el a The Box-ra, így szereplése kissé értelmetlen lett. A Crisis on Naboo az évad egyik legjobb fénykardpárbaj jelenetét hozta meg számomra. Ja, és a fejvadászok királyok

 

Nekem nem kedvenceim azok a részek, amelyben a Dathomir és annak lakói szerepet kapnak, de a Massacre jóra sikeredett. Talzin varázslatait én eléggé SW-idegennek éreztem, de a rész többi jelenete rendben volt. Ventress szimpatikus lett nekem, pedig korábban nem kedveltem Az Éjnővéreket a végére már sajnáltam A következő rész hozott egy újabb furcsa bolygó, furcsa népséggel. Tetszett, hogy Ventress fejvadásznak állt. Véleményem szerint a Bounty az évad egyik legjobb epizóda volt. Bossk és Dengar a legjobbak

 

Az utolsó két részről én nem szeretnék nyilatkozni. Továbbra sem örülök, hogy Darth Mault visszahozták az élők sorába, én ezzel nem tudok megbarátkozni. Savage Opress továbbra is jó karakter, és a négyes párharc is jó volt. De maga a történetszál... no comment.

[Ody Mandrell]

Nute, az írásom nagy részével egyetértettél? Hol? Max. 20% -ban.

[Nute Gunray]

Nute, az írásom nagy részével egyetértettél? Hol? Max. 20% -ban.

Sztem azért 60 megvan

[Dzséjt]

Amúgy így utólag elgondolkodva, valójában miért lett a Darth Maul Quadrilogy Quadrilogy, amikor az valójában duológia? Merthogy az első két résznek nem sok köze van a második két rész eseményeihez. Érdemesebb lett volna Ventress duológiára (mivel az első két rész egyértelműen róla szól, a két szarvasmarha fel sem tűnik, nemhogy valami közük lenne hozzá), és Darth Maul duológiára bontani, és akkor Ventress is kaphatott volna egy olyan sanszot pluszba, amit nem rondít el Maul feltámadása. Persze utólag okos az ember...

[Ody Mandrell]

Szerintem az a négy rész szervesen összetartozik. Akik összekötik az Ventress és Talzin. Maul előkerülésében azért ők nagy szerepet kapnak csak úgy, mint a háttértörténet.

[Dzséjt]

Ventress semmilyen szerepet nem játszik Maul előkerülésében. Legfeljebb egy évaddal ezelőtt elmondhattuk, hogy részese volt Opress kereséshez vezető útjának, de nem szervesen, hiszen azt is Talzin befolyásolta. Talzin igen, de ettől még a két történet egymástól független. Ventress Maul megtalálásától független lett fejvadász, a Dathomirt szintén tőlük függetlenül tarolta le a Konföderáció. A vonatos sztoriban meg Talzin még csak fel sem bukkan, az ott játszódó eseményeknek csak és kizárólag Ventress-hez van köze. És Ventress akármit csinál, Opress akkor is megtalálja Mault, elviszi a Dathomirra, majd megkísérel bosszút állni Kenobin. Ez két egymástól független sztori, aminek van két azonos szereplője.

A szereplőkön és Dathomiron kívül semmiféle kötődés nincsen a két sztoriban, ezek viszont elég lazák, egyedül Talzin mama viszonylag szoros.

[Pildi]

Jogos, így nézve valóban ketté lehetett volna bontani a Maul kvadrológiát. De azért annyira nem lógott ki a lóláb, ha előtte egyikünk sem vette észre ezt.

[Darth Revan9]

Dzséjttel értek egyet, szerintem is elkülönült a két történeti szál.

[Ody Mandrell]

Ventress menti meg Obi-Wan -t. Azért ha ez nem hatalmas kapocs, akkor nem tudom mi az. Ráadásul akkor és ott az is fontos volt, ahogy ahhoz a ponthoz ért. Mert képzeljük el, ahogy Ventress egyszer csak felbukkan a semmiből és megmenti Obit. Joggal kérdezhettük volna, hogy mi a f*sz van? Így viszont teljesen jó a karaktervezetés. Talzin és Maul kapcsolatáról nem is beszélve. Sokan elfelejtik, hogy ez egy olyan sztori szál ami még az elején tart, és fontos benne minden momentum. A boszorkák kipusztulásától kezdve Ventress fejlődésén át Maul előretöréséig. Ez mind egy valamit szolgál, amit remélhetőleg a következő évadból megtudunk. Ezek a sorsok szorosan összefonódnak ebben biztos vagyok.

Szerkesztve: 2012. Április 23. - Ody Mandrell

[Nabopolasszar]

Szerintem, ha már ilyen mértékben kapcsolatban állanak, akkor ebben a sorozatban már nyugodtan tekinthetjük összefüggő sztoriszálnak.

[Darth Sky]

Amennyire ez a 2 "duológia" összefügg, úgy az Éjnővér-trilógia is szerves része és máris adott egy 7 részes sztoriszál.

[Nabopolasszar]

Amennyire ez a 2 "duológia" összefügg, úgy az Éjnővér-trilógia is szerves része és máris adott egy 7 részes sztoriszál.

Viszont az Éjnővér trilógiát és ezt egy jó nagy időbeli szakadék választja el, ami ebben a quadrológiában nem akadály, hisz a részek szorosan egymás után következnek (ami szintén arra utal hogy ez egybefüggő sztoriszál)

[Dzséjt]

Ventress menti meg Obi-Wan -t. Azért ha ez nem hatalmas kapocs, akkor nem tudom mi az. Ráadásul akkor és ott az is fontos volt, ahogy ahhoz a ponthoz ért. Mert képzeljük el, ahogy Ventress egyszer csak felbukkan a semmiből és megmenti Obit. Joggal kérdezhettük volna, hogy mi a f*sz van? Így viszont teljesen jó a karaktervezetés. Talzin és Maul kapcsolatáról nem is beszélve. Sokan elfelejtik, hogy ez egy olyan sztori szál ami még az elején tart, és fontos benne minden momentum. A boszorkák kipusztulásától kezdve Ventress fejlődésén át Maul előretöréséig. Ez mind egy valamit szolgál, amit remélhetőleg a következő évadból megtudunk. Ezek a sorsok szorosan összefonódnak ebben biztos vagyok.

Ha a szereplők fejlődését nézzük, akkor vegyük egy kalap alá a Hardeen sztorit is, hiszen abban Obi-Wan fejlődött ide. Vagy a mozifilmet, hiszen Ventress fejlődéséhez az is hozzájárult, mi több, Obi-Wan és a csaj kapcsolatához is. És hát az említett dathomir trilógiáról ne is beszéljünk, ami mindennek a kezdete.

Ventress a Revenge-ben szabadon helyettesíthető karakter, nem volt elengedhetetlen, hogy csak ő mentheti meg Obi-Want. Amit ő produkált, arra Anakin ugyanúgy képes lett volna.

Meg Asajj-nak se fejvadásznak nem kellett ahhoz állnia, se egykévé válnia, hogy Opress-szel újra kiálljon. Nem ezek adták meg erre a képességeket, se az okot. Ezek is függetlenek, hiszen az ok a tavalyi évadban fogant, a képességeket meg már mikor bevezették. Semmi nincs a Revenge-ben, amit Ventress a korábbi három epizódból merített. Az, hogy egy bárban ücsörög, az nem plusz.

A boszorkák kiirtása is miben járult hozzá Maul visszatértéhez? Eddig úgy tűnik, már tíz évvel korábban visszatért, Opress pedig még a boszorkák életében megkezdte a keresést. A haláluk semmit sem ért ennek tekintetében (ez Ventress tragédiája), még Opresstől is nagyjából egy vállrándításra futotta.

Persze, egy nagy történet lesz majd ez a kettő, a dathomiri trilógia a tavalyi évadban, meg majd a következők, de ezek kis részekből állnak össze, amik viszont csak lazán kapcsolódnak.

És akárhogy is csavargatjuk, a Darth Maul quadrilógia cím mindenképpen rossz. Maximum Ventress Quadrilogy, mivel ő az egyetlen, aki mind a négy sztoriban szerepet kap. Darth Maul semmiképpen sem.

[Ody Mandrell]

Ha a szereplők fejlődését nézzük, akkor vegyük egy kalap alá a Hardeen sztorit is, hiszen abban Obi-Wan fejlődött ide. Vagy a mozifilmet, hiszen Ventress fejlődéséhez az is hozzájárult, mi több, Obi-Wan és a csaj kapcsolatához is. És hát az említett dathomir trilógiáról ne is beszéljünk, ami mindennek a kezdete.

A Hardeen szál rossz példa. Sőt maga Obi is. Ő nem igazán fejlődik a sorozatban, elég konstans a karaktere. Vannak kis kilengések de ő már egy kész személyiség, így megy az EPIII -ba is. Ventress -nél az a lényeges, hogy megértsük miért menti meg Obit. Ez a Dathomori mészárlás és az azt követő tettei nélkül érthetetlen. Amikor legutóbb elbúcsúztunk tőle, akkor ettől az attitűdtől még elég messze volt. Talán valóban jobb lett volna Ventress quadrológiának elnevezni a négy részt. Az viszont számomra egyértelmű, hogy ez a négy rész összetartozik.

 

Ventress a Revenge-ben szabadon helyettesíthető karakter, nem volt elengedhetetlen, hogy csak ő mentheti meg Obi-Want. Amit ő produkált, arra Anakin ugyanúgy képes lett volna.

Meg Asajj-nak se fejvadásznak nem kellett ahhoz állnia, se egykévé válnia, hogy Opress-szel újra kiálljon. Nem ezek adták meg erre a képességeket, se az okot. Ezek is függetlenek, hiszen az ok a tavalyi évadban fogant, a képességeket meg már mikor bevezették. Az, hogy egy bárban ücsörög, az nem plusz.

Kicsit sok a "ha" meg a "volna". Anakin lehetett volna....de nem ő lett, így értelmetlen ezen morfondírozni. Azt kell vizsgálni ami a tény.

 

Semmi nincs a Revenge-ben, amit Ventress a korábbi három epizódból merítet

Szerintem meg legalább 70% -ban az határozza meg, amit a korábbi részekben átélt.

 

A boszorkák kiirtása is miben járult hozzá Maul visszatértéhez? Eddig úgy tűnik, már tíz évvel korábban visszatért, Opress pedig még a boszorkák életében megkezdte a keresést. A haláluk semmit sem ért ennek tekintetében (ez Ventress tragédiája), még Opresstől is nagyjából egy vállrándításra futotta.

Talzin tudása miatt volt lényeges. Fel kellett melegíteni a karaktert Maul miatt, ráadásul még misztikusabb tónust kapott. Plusz Maul összerakásának háttere pont arra lett megírva, hogy egy ilyen kihalt csatamezőn, droid alkatrészekből lesz kipofozva, Talzin által. Biztos meg lehetett volna írni másképp is, de ezt az utat választotta Katie, és ezért is kapcsolódik szervesen (vagy szervetlenül ) Maul a Dathiomiri mészárláshoz.

 

Csak halkan jegyzem meg, hogy Talzinnak meg szerintem Mortis -hoz van nagy köze, de ez is ki fog derülni a jövőben.

Szerkesztve: 2012. Április 23. - Ody Mandrell

[Dzséjt]

Igaz, Obi-Wan megmentése valóban az előző két részből jön, de ez még mindig csak karakterfejlődés, nem történetszövés. Az utóbbi már egy ideje van, és ha nem jó Obi-Wan, hát akkor tessék: Rex, Ahsoka. Vegyünk minden sztorit egy kalap alá, mert a korábbi részekben fejlődött az egyéniségük? Ez alap.

A sztorival kapcsolatban mégis azt érzem, hogy az első kettő Ventress története, mert ő van a fókuszpontban, mindenki más csak asszisztál neki. A harmadikban viszont csak cameozik, a negyedikben meg szimpla mellékszereplő, aki szabadon lecserélhető (márpedig egy cselekményközpontú karakternél ezt kicsit sem szabad érezni). Mi több, az utolsó két részben Opress és Darth Maul van fókuszpontban, egyértelműen az ő történetük, mindenki más csak asszisztál.

Na de ezt nincs értelme tovább ragozni. Egy biztos, elcseszett egy megnevezés volt a Darth Maul Quadrilogy, mert ez azon túl, hogy nem igaz, még hamis is. Persze valószínűleg az eredményen nem változtatott volna, mert még így sem ér fel az Umbarához, bár lehet úgy inkább adok neki több pontot, mert a jó részére emlékeztet, nem a finoman fogalmazva is szájhúzós részre. De ez már durván találgatás, aminek meg nem sok értelme van.

[Frenkie]

Igaz, Obi-Wan megmentése valóban az előző két részből jön, de ez még mindig csak karakterfejlődés, nem történetszövés. Az utóbbi már egy ideje van, és ha nem jó Obi-Wan, hát akkor tessék: Rex, Ahsoka. Vegyünk minden sztorit egy kalap alá, mert a korábbi részekben fejlődött az egyéniségük? Ez alap.

A sztorival kapcsolatban mégis azt érzem, hogy az első kettő Ventress története, mert ő van a fókuszpontban, mindenki más csak asszisztál neki. A harmadikban viszont csak cameozik, a negyedikben meg szimpla mellékszereplő, aki szabadon lecserélhető (márpedig egy cselekményközpontú karakternél ezt kicsit sem szabad érezni). Mi több, az utolsó két részben Opress és Darth Maul van fókuszpontban, egyértelműen az ő történetük, mindenki más csak asszisztál.

Na de ezt nincs értelme tovább ragozni. Egy biztos, elcseszett egy megnevezés volt a Darth Maul Quadrilogy, mert ez azon túl, hogy nem igaz, még hamis is. Persze valószínűleg az eredményen nem változtatott volna, mert még így sem ér fel az Umbarához, bár lehet úgy inkább adok neki több pontot, mert a jó részére emlékeztet, nem a finoman fogalmazva is szájhúzós részre. De ez már durván találgatás, aminek meg nem sok értelme van.

 

Lazulj egy kicsit. Relaxálj. Igyál egy pálinkát és minden jobb lesz.

[Ody Mandrell]

Szoktattok újra nézni részeket az évadból? Én most úgy voltam vele, hogy megnézem a Deceptiont. Aztán végig mentem az egész szálon, annyira jó volt.

[Darth Revan9]

Ha van a magyar CN-en és el tudom kapni, akkor megnézem.

[Ody Mandrell]

Tudod ki vár a magyar CN -re. Itt van a gépemen. Kényelmesebb és sokkal egyszerűbb.

[Darth Revan9]

Az jó dolog.

[Werebazs]

Én amíg ment az évad, két epizód közt annyiszor újranéztem az előző hetit, hogy most már nincs hozzá kedvem.

[Ody Mandrell]

Mikor volt már az.... Közben készül a Talzin elemzésem.

[Dzséjt]

Én nem írtam értékelőt a negyedik évadról vagy csak eltűnt?

[Ody Mandrell]

Nem írtál...

[Dzséjt]

Basszus! Pedig eddig szentül meg voltam győződve, hogy írtam. Csak tegnap rendezgetve a doksikat a gépen feltűnt, hogy nincs ott az első három évad mellett... Aztán itt sem leltem... Eh... No, akkor pótlom hiányosságom, de most már újranézem, mert kicsit megkoptak az emlékek. Úgyis hamarosan lesz rá egy nagyon jó alkalmam.

[Dzséjt]

Hadd kezdjem a 2014-et itt a fórumon egy hiánypótlással, azaz a negyedik évad értékelésével. Szánom-bánom bűnömet, de ezt én teljesen elfelejtettem. Fél évvel az évad befejezése után, döbbentem rá, hogy emlékeim megtréfáltak, és nem írtam évadértékelőt, de akkor meg már nyakig voltunk az ötödik szezonban, a negyedikről meg már túlságosan megfakultak emlékeim. Emiatt döntöttem úgy, hogy majd ha újranézem az évadot, pótlom hiányosságom. Erre most került sor. Nos… Jobb évekkel később, mint soha.

 

Ez persze azt is eredményezi, hogy ez inkább „nosztalgikus” visszatekintés lesz, semmint valódi évadértékelő, már csak azért is, mert 2012 óta van olyan történetszál, amelynél a véleményem a tökéletes ellentétévé fordult át. Szóval, ha anno frissen, melegében megírom, valószínűleg inkább éles hangú kritika érte volna a ház ama táját, míg most kicsit más hangnemben fogok róla értekezni. Essünk hát neki.

 

A negyedik évad az első teljes értékű évada volt az új The Clone Warsnak, vagy írhatjuk akár The Clone Wars 2.0-ként is. A harmadik szezon fele ugye még a régi külalakkal és szellemmel készült, ráadásul lyukbetömős szerepet töltött be, és csak a második fele kezdte el azt, ami – számomra legalábbis – hihetetlen magasságokba emelte ezt a sorozatot. Komolyan, ha anno, 2008-ban megkérdeznek, mit jósolok a sorozatnak az első évad után, a legnagyobb optimizmussal sem mondtam volna azt, amit végül elért. Amit a harmadik évad második fele elkezdett, azt a negyedik szezon megfejelte, megduplázta, azt megszorozta, végül négyzetre emelte. Az első évadot szeretem, a másodikkal elvagyok, a harmadikat imádtam, a negyedik évadtól kezdve viszont kicsit sekélyes a szókincsem ahhoz, hogy kifejezzem érzéseim iránta. Na jó, a legrosszabb epizódokra rá merem fogni, hogy remekek, a legjobbakra… Oké, arra tényleg nincs szavam. Zseniális? Briliáns? Fantasztikus? LUCASI!

 

Hatalmas előnye az évadnak, hogy végre koherens, kronológiailag sorrendben adott egészet alkot, ahol három-négy részes történeteket mesélnek el. Ez lehetőséget ad a karakterfejlődésen túl arra is, hogy sokkal átfogóbb, átgondoltabb és jobban kibontott sztorikat meséljenek el. Igaz, hogy már a második évadban is több volt a többrészes történet, de azt egyrészt kicsit felborította a harmadik szezon első felének összevisszasága, másrészt úgy érzem, hogy igazán csak a Heroes on Both Sides című epizóddal bekövetkezett szemléletváltásban tudott érvényesülni. Valahogy a harmadik évad második felétől a történetek mind mesélésükben, mind technikai kivitelezésükben sokkal felnőttesebbek, ez pedig hatalmasat dobott a TCW-n.

 

A harmadik idény mindezt betonbiztosan megalapozta az olyan trilógiákkal, mint az Éjnővéreké, a Mortisé vagy a Citadelláé, de a Trandoshan-duónak sincs éppen oka szégyenkezni. A negyedik évad pedig zseniálisan építkezett erre az alapra.

 

Már a nyitány jelzi, hogy itt az első két évadra jellemző gyerekesebb tónust érdemes elfelejteni, csak néha-néha fog beköszönni, leginkább R2-D2, C-3PO és Jar Jar Binks közreműködésével. Az első történet ugyanis a Star Warsban merőben szokatlan vizekre evezett, szó szerint mélységekbe süllyedt: Calamari. Egy víz alatti világ, olyan csatával, amit bár próbált már egyszer megeleveníteni a Tartakovsky-féle Clone Wars – technikailag ez annak a remake-je –, de minden téren milliárdszor alulmúlja azt a trilógiát, amit a TCW prezentált. Találkozhatunk régi ismerőssel (Ackbar), egy szívből utálható gonosszal (Riff Tamson), import gungákkal, politikai ármánykodással és egy zseniális víz alatti világgal.

 

Ezután történik egy kis megbicsaklás, mert egy epizódba szuszakolnak bele olyasmit, amit érdemesebb lett volna kettőben elmesélni, akkor talán megúsztuk volna az izzadtságszagú, több esetben kikezdhető megoldásokat, de úgy néz ki, hogy Naboora ez a sors vár, az ep1 óta képtelenek erre a helyszínre jó történetet írni. Mondjuk nem csoda, összességében unalmas bolygó, míg a Shadow Warrior, annak ellenére, hogy elveszítjük benn Tarpals kapitányt, azaz, itt már tábornokot, a leggyengébb része a negyedik évadnak.

 

A Mercy Mission és Nomad Droids epizódok Gulliver utazásait idézik, néha már-már a pofátlanság határát súrolva, de míg ez például a Zillo-duóban nem jött be, itt tetszett. Talán azért, mert nem akartak komoly epizódok lenni, inkább afféle víg kikacsintások. Eleve, hiába R2 és 3PO a Star Wars „mesélői”, önálló sztoriban nem működnek, mert segítőtársnak lettek kitalálva, ezen szerepkörön túl már csak droid jellegük miatt sem működhetnek igazán. Elvégre az egyik csak egy szerelő, a másik meg tolmács, így alapjáraton egy komoly sztoriban csak ezeket a funkciókat láthatják el – ahogy azt teszik például a filmekben. Talán ezért is lóg ki sokaknak a lóláb, amikor C-3PO fejetlenkedik a Geonosison, vagy R2 B2-es harci droidokat sütöget az Invisible Handon, ugyan én ezekre még azt mondom, hogy ebben a formában ippen hogy, de elférnek.

 

A Mercy Mission és a Nomad Droids is ezért működnek, mert nem akarnak komolyak lenni, inkább a humor, a felfedezés, a kaland és a varázslatosság ösvényén járva ismertetnek meg minket a Star Wars egy vígabb felével. Amit akkor is kellemesnek éreztem, innét visszagondolva pedig már-már szükségesnek, mert ezután bizony a könnyedség és mókázás igencsak elkezdett elmaradni, sőt, talán csak egy történetszál maradt a sorozat befejezéséig hátralévő epizódokra, amiben még volt némi könnyed mókázás (de arról majd az ötödik évadnál ejtek szót).

 

Az ezt követő tetralógia már alá is pakol a mókázásnak, sőt, az írmagját is kiirtja. Az Umbarán játszódó négy epizód nem a TCW legösszetettebb, legmélyebb története (az a Mortis-trilógia az előző évadból), nem is a szívemhez legközelebb álló sztoriszál, de mindenképpen a legsötétebb. Szerintem depresszív hangulatával, szó szerinti sötétségével legalább olyan kegyetlenül borús, mint a Revenge of the Sith második fele. És ezt lazán kivetíthetjük az egész eddigi mozgóképes Star Warsra. Egy Jedi mester árulása, a klónok pusztítása, majd azok uruk ellen fordulása, és mindehhez Umbara világa egy olyan mélyen sötét hangulatot teremt, amit én példaképpen állítanék, ha valaki megkérdezné, melyik epizódok fogták meg leginkább a klón háborúk esszenciáját. Az Umbara-tetralógia az évad legkiemelkedőbb alkotása, de megvalósításában én a sorozat egészében is kiemelt helyre tenném.

 

Az ezt követő epizódnak sincs komolyságban és borúban oka szégyenkezni, mert a Rabszolga-trilógia bizony szintén olyasmit feszeget, amit például a mozifilmek annak ellenére csak érintőlegesen súroltak, hogy az egész Saga főszereplője, Anakin Skywalker rabszolga volt. Persze a Star Wars – The Clone Wars: Slaves of the Republic című képregényt feldolgozó epizódok nem is hagyják ki ezt a ziccert. Nem is csoda, hogy Anakin kapja a legnagyobb hangsúlyt ebben a trilógiában, ráadásul – immár sokadszorra – a TCW írói megcsillogtatták, mennyire szeretik újszerű, olykor különös helyzetekbe sodorni a szereplőket. Ebben az esetben a rabszolgatartó népség királynője mellé teszik, mint személyi rabszolga, ráadásul olyan szituációba keverik, amikor Anakin kénytelen önmagától lemondani szabadságáról, visszatérni abba a gyűlölt életformába. Az így felgyülemlő, de elfojtásra kerülő gyűlölet nem tökéletes táptalaj a Sötét Oldalnak?

 

Ugyanakkor ez a három epizód azt is jól bemutatja, amit a The Phantom Menace csak pedzegetett: a Köztársaság eltűri a rabszolgaságot, ha az „kényelmes” távolságokra van a határaitól. Itt egy egész birodalom épül erre a piacra, és se a Köztársaság, se a Jedik nem tesznek semmit ellen.

 

Az A Friend in Need egy szórakoztató, a Death Watchot bolygó elfoglalására kész, szervezett haderőből pitiáner „motoros bandává” lezüllesztő rész bár jól lett összerakva, nekem nem tetszik, pont emiatt a züllesztés miatt. Az előző részek számomra nem egy heccből gyilkolászó, szedett-vedett gang képét festették a Death Watchról, és őszintén szólva, az ez utániak sem. Nem jófiúk, és a klasszikus értelemben bizony terroristák, de ebben az epizódban olyan emberek mászkáltak, akik nemhogy Satine elveihez, de azokhoz sem hűek, amiket állítólag támogattak. A régi Mandalore-ok egy büszke, harcos faj (technikailag ők a Star Wars klingonjai), ez meg egy koszos, szakadt csürhe – és csak ebben az egy epizódban ilyenek.

 

A Hardeen-tetralógia kicsit talán megcáfolni látszik előző kijelentésem, miszerint a Naboora nem lehet jó epizódot írni, hiszen a legjobb Naboo-s részt látható ebben a négyesben. És ezt most nem a Blue Shadow Virus-duóhoz vagy a Shadow Warriorhoz mérten, hanem a TCW jó vagy remek történetei tükrében írom. Az egész koncepció megint csak olyasmi, amit eddig nem igazán láthattunk Star Warsban: beszivárgás, megtévesztés, mindezt remek technikai apparátussal, ötletekkel és szereplőkkel. Itt is érvényesül, hogy az írók szeretik a szereplőket újszerű helyzetekbe hozni, ez esetben Obi-Wanból csináltak Jedigyilkos fejvadászt. Beépülése a fejvadászok közé (ahol magasan Cad Bane viszi a prímet), hogy elrabolják Palpatine-t, nagyon jó. Főleg, ha számon vesszük, hogy hány cselszövés van a négy epizódban.

 

Az egészet a Crisis on Naboo végső párbaja koronázza meg, ahol Dooku és Anakin Palpatine jelenlétében vívnak meg. Remek reflektálás ez a RotS elejére, pláne, hogy ez az utolsó párbaj Anakin és Tyranus között a TCW-ben, és most a fiú maradt alul.

 

Ezt aztán egy olyan történeti szál követi, ami valójában két lazán kapcsolódó történet, és ami nem mellesleg, már az előző évadban elindult az Éjnővérek-trilógiával. Asajj Ventress, Savage Opress és Darth Maul története első megnézéskor a tetszik és a hűdesz*r között ingázott. Nagyon bejött, ahogy Ventress karakterét új útra terelték, csináltak ezzel a kétdimenziós, faék egyszerűségű szereplőből egy remek, bonyolult felépítésű karaktert. Azon szereplők közül, akik a mozifilmekben nem tűntek fel, egyértelműen Ventress lett a legkidolgozottabb és ő járta be a legnagyobb utat – aminek részese lett Boba Fett és Dengar is, ezt sem hiszem, hogy sokan megjósolták volna. És ezt még a zombi-éjnővérek sem tudták elrontani, akik minden furcsaságuk és talán Star Wars-idegen megjelenésük ellenére ebben a formában nekem bejöttek. Pláne, hogy azért nem verték meg a droidsereget, Grievous pedig lazán lenullázta az Éjnővéreket. Talzin anya pedig még mindig a legtitokzatosabb, legmisztikusabb szereplője a TCW-nek, s ez pláne elmondható róla a Revenge után.

 

Ezzel rákanyarodtunk a Brothers-Revenge duóra. A Revenge voltaképpen már első nézéskor bejött Maul karaktere, Talzin misztikuma, Ventress „jófiú” szerepe és Obi-Wan jelenetei miat, de a Brothers heveny idegrázást okozott a semmiből túlélt, megőrült, félig mechapók Maullal. Azóta persze ez a történet révbe ért és ma már értem, miért volt akkor erre szükség. Újra megnézve az epizódot, ugyan nem jelenteném ki, hogy ezt így kellett megvalósítani (ahogy azt sem, hogy meg kellett valósítani), de mindenképpen értem a mögötte meghúzódó gondolatokat. Ahogy a „halálból” felépülő Maul fizikailag és mentálisan is újra testet ölt, egyúttal kiemelkedik a háttérből, ahol a TPM-ben olyan jól elvolt. Az egyetlen, ami a mai napig felrovok a Maul-szálnak, hogy nem gondolták át alaposan azt az apróságot, hogy Maul Nabooról Lotho Minorra. Ezt ildomos lett volna jobban átgondolni vagy máshogy megoldani, mert így diszkréten meg kell feledkeznem róla. De mivel egy kiváló sztori szál kezdetéről van szó, így számomra nem nehéz a feledés.

 

Ami a megvalósítást illeti, szavunk nem lehet. A sorozat évadról évadra egyre jobb, ami kicsit vicces, mert már tavaly is úgy éreztem, hogy tovább nem lehet fokozni. Pedig dehogy nem! A látvány mozifilm szintű. Ettől az évadtól kezdve már simán odaállhatna egy Disney vagy Pixar film mellé, bár a sors iróniája, hogy mára már a Star Wars is a Disney-é. De ez semmit sem változtat, a látvány pazar, részlet gazdag és áll-leejtő. Legyen szó a Mon Calamariról, az Umbaráról, az Aleen föld alatt világáról, mindenhol a végletekig kidolgozva minden részlet. És nem csak a megjelenítésre gondolok, hanem például arra, hogy a képernyőn lévő szereplők nem statikusak, akkor sem, ha csak a háttérben lődörögnek. Igen, lődörögnek, droid, klón, Jedi, mezei pocok, akármi, pofát vágnak, beszélgetnek, járkálnak, tehát csinálnak valamit, mint akik élnek. Mint a mozifilmekben! Talán csak egy negatívumot tudnék mondani: a Jedi vadászgépek és a LAAT/i-k nem zöld lézerrel lőnek, mint a filmekben vagy a sorozat elején. Na, bumm, a világ tragédiája, mi? Csodálatos, amit ebben a sorozatban művelnek. Az Umbara után visszanézni Rugosát, mintha nem is ugyanabban a sorozatban szerepeltek volna.

 

Ami pedig a hangokat illeti, szinkron vagy egyéb hang, tök mindegy, ha azt mondom, hogy zseniális, már leszóltam. Utóbbiak ugye ha nem a filmből vannak, akkor is jól szólnak, a filmes hangok meg aztán pláne. Ami pedig a karaktereket megszólaltató embereket illeti, arról meg nem lehet elég hosszan áradozni. Vegyük Dee Bradley Bakert, aki szinte egymaga szinkronizált négy epizódot, hiszen az Umbara-tetralógiában a klónokon kívül csak Anakin, Obi-Wan (ők ketten ráadásul nem is beszélnek sokat) és Krell szólalt meg. Vagyis Baker egymaga vitte a történetet, vagy tucatnyi klónt megszólaltatva, és mindig tudjuk, éppen ki beszél. Néha más a hangszíne, néha a beszédstílusa, folyamatosan játszik, így az ember akkor sem téveszti össze Rexet Fives-szal, ha csak fülel. És ez azért teljesítmény a javából. De semmivel sem marad el mögötte, James Arnold, Matt Lanter, Corey Burton és Ashley Eckstein. S lehetne sorolni ezt is jó hosszan, de mégis, van egy név, akit még kiemelnék Baker mellé: Sam Witwer. Igazán ugyan az ötödik évadban mélyülhetett el Maul hangjában, de ha bárki más szinkronizálja, szerintem a Sith Nagyúr karaktere fele ennyire sem lenne hatásos.

 

Ez hát a véleményem most a TCW negyedik évadáról. Megkésve és nem teljesen azt reprezentálva, mint amit friss élményként gondoltam, de visszatekintve valahol jobb is. A sorozat megérett, felnőtt, és legalább nekem is volt esélyem más szemmel nézni azokra az epizódokra, amik ebben a remek évadban voltak. Csak azt nem írhatom le, hogy elképzelni sem tudom, hogyan fognak erre rákontrázni, mert ugye tudom. De az már egy másik évad kicsit megkésett értékelése lesz.

[Ody Mandrell]

Végre Dzséjt! Kellett már nagyon.

[Merr-Sonn]

Goood!

Várjuk a folytatást.

[Pildi]

Nagyon szép összefoglaló. Tök jó volt újra végiggondolni, mi minden volt a 4. évadban, mert valóban remek évad volt.

[Ody Mandrell]

Az biztos, hogy az egyik legjobb volt, ha nem a legjobb. Bár ezt még át kell gondolnom egy átfogó TCW értékelésben (majd...).