Könyvek és képregények

[Nute Gunray]

Én egy fejezetet sem tartottam unalmasnak. Az első három könyvhöz képest tényleg gyengébb a Sárkányok tánca, de a 4. kötetnél sokkal jobb.

Szerkesztve: 2012. Augusztus 3. - Nute Gunray

[Bomarr]

Trónok harca könyvek olvasóinak egy elmélet Havas Jon-hoz:

 

A születéséről van szó. Mi van ha a szülei Lyanna Stark (Ned Stark húga) és Rhaegar Targaryen (az Őrült király fia)?

 

Ami ezt támasztja alá: azt tudni, hogy Lyannát elrabolta a Targaryen herceg majd délre vonultak, a viszonylagos autonomiában élő Dorne-ba. Ha Lyanna terhes lett volna arról se a westeros-i udvartartás, se Robert, se más nem értesül.

Bár mindenki azt gondolta, hogy Lyannát akarata ellenére vették el Robert-től, de ez egyáltalán nem biztos. A visszaemlékezésekből kiderül: Rhaegar nem volt rossz ember. Jó harcos volt, de nem kereste a csatákat. Ráadásul rendkivül jó megjelenésű volt. Mikor Cersei-t kislányként neki igérték arra az időre még Jaime-ről is megfeledkezett annyira tetszett neki Rhaegar. Sok helyen az utolsó sárkányként is hivatkoznak rá, arra utalva, hogy ő volt az utolsó aki méltó volt a nagy ősökhöz.

 

Ami még mellette szól: tudni, hogy Ned Stark kevés emberével ment Dorne-be, hogy visszahozza a húgát, de végül majdhogy nem csak ő tért vissza élve. Azt is tudni a könyvekből, hogy Ned-et kisértették a húga utolsó szavai ("Igérd meg"). Hogy hogy halt meg Lyanna és hogy mit igértetett meg Ned-el azt homály fedi. De ha kiderült, hogy szerelmes lett a Targaryen hercegbe és gyereket szült neki, akkor talán megigértette Ned-del, hogy a gyámjai alá veszi és eltitkolja a kilétét. Ned Starkhoz nem igazán illik az, hogy hadjárat közben lefekszik más nővel, de az hogy a testvére kedvéért és becsületéért akár a sajátját is hajlandó beszennyezni és csak hogy elcsendesitsen minden kételyt, bevállalja, hogy a gyereket ő nemzette: ez már jobban passzol. Ha kiderül hogy a gyerek egy "sárkány ivadék" talán még ki is végezték volna, ahogy kivégezték a többi Targaryen gyereket is.

 

Alátámasztja ezt az, hogy Ned állitolagos kedvesét maga Robert se látta. Ned mond egy nevet de senkinek se kép se hang.

 

Alátámasztja az is, hogy Havas Jon származásának feltétlenül kihatásal kell lennie a történetre, különben az eltitkolásának semmi értelme. Ha kiderül hogy ő az Őrült király unokája az azért elég komoly játékossá teszi. A fekete haj az anyai ágon kapott erős Stark vérrel magyarázható esetleg.

 

Az elméletet nem én találtam ki, de mikor megláttam egy spekulációban, hogy Rhaegar + Lyanna = Jon, szinte minden összeállt. Szerintetek?

 

[Darth Revan9]

Nem rossz elmélet, de várd ki amíg a Sárkányok Tánca végére érsz...

[Bomarr]

Nem rossz elmélet, de várd ki amíg a Sárkányok Tánca végére érsz...

Sárkányok tánca VÉGE SPOILER

 

Sajnos már belefutottam abba az infóba, hogy Havas Jon meghal, de olyan infóba is hogy ez a meghalás nem 100 százalékos és lehet hogy csak Martin kelti a feszültséget. Ezt alátámasztja egy az EW-nek adott George Martin interjú is, amiben nem hajlandó megmondani, hogy Jon halott-e vagy sem (az interjú a Sárkányok tánca megjelenése után készült). De még nem tartok ott. Kiváncsi leszek hogy ez pontosan hogy van bemutatva

 

[Nute Gunray]

 

Szerintem lehet realitása annak, amit írtál. Mindig is furcsálltam, hogy Ned anno félrelépett, annyira nem illik bele ez a róla kialakult képbe. Jon külseje azonban némileg megkérdőjelezi, hogy Rhaegar fia lenne. Szerintem mindenképp az ő külsejét kellett volna örökölnie...

 

Jon halálát én sem vettem biztosra, ilyen esetekben Martin mindig egyenesen szokott fogalmazni, most nem. Biztos vagyok benne, hogy túlélte. Remélem, hogy így lesz, az 5. könyvben sikerült megkedvelnem (előtte nekem unszimpatikus volt)

 

[MissKarrde]

Trónok harca könyvek olvasóinak egy elmélet Havas Jon-hoz:

 

Óriási ötlet! Bár még csak a Sárkányok közepét érem el, de tudom, hogy őt a végén megölik, meg is kerestem. Annyira kétértelmű, hogy szerintem sem hal meg. Még az is lehet, hogy a bőrváltási képesség segít neki életben maradni (ami szintén anyai örökség volna). Nagyon szeretném, hogy életben maradjon, mivel a kezdet óta az egyik kedvenc szereplőm És pont ezért is tetszik annyira ez a teória

 

[Donát]

Nagyon tetszik az elmélet, Bomarr!

[Darth Revan9]

Predator: Mindörökké Éjfél.

Egyész jó lett, Shirley teljesen új koncepciót dolgozott ki a Ragadozóknak, de jól megállja a helyét. A párbeszédek néha nem olyan jól kidolgozottak. A sztorivezetés viszont nagyszerű.

5/5

[Darth Revan9]

Nathan Long: Zombivadász

Egy kicsit olyan volt, mintha az utolsó lenne, de aztán úgy ért véget, hogy lehet folytatni tovább. Ez is nagyszerű lett, éppúgy, mint a többi, egy percig s e unatkoztam. Remélem Long, vagy valaki még folytatja.

5/5

[MissKarrde]

Főleg Frenkie figyelmébe, és akit érdekel:

http://www.stephenking.com/darktower/book/the_dark_tower_iv.v_the_wind_through_the_keyhole.html

Azt hiszem, neki kell állnom hamarosan angolul olvasni. Fene bele, hogy közben megy a suli, az fontosabb

[Pildi]

Egyszer ennek a Setét Torony történetnek is nekiállok majd, mert nagyon jónak tűnik.

 

De most egyelőre a Trónok harca köt le, de nagyon.

 

Elolvastam az első kötetet és nem kérdés, hogy haladok a többivel is tovább. Nagyon jó a történet, jól is van megírva, élvezet olvasni.

Kicsit sok volt a szereplő így elsőre, de a fő karaktereket gyorsan megismeri aztán az ember. A Starkok minden tagja hamar a szívembe lopta magát, még a szerencsétlen Sansa is, akit pedig az elején nem sokra tartottam, de a végén nagyon megsajnáltam, amiért arra kényszerült, hogy képmutatás álcája mögött próbálja túlélni a Lannisterek „vendégszeretetét”. Eddigi kedvenc szereplőm egyértelműen Ned Stark, az ő sorsa sajnos kódolva volt, és csak azt sajnálom, hogy a végén árulónak vallotta magát. Hallottam már, hogy kötetről-kötetre elég magas a halálozási arány, de remélem, a szerző nem viszi túlzásba idő előtt, és a legjobb karakterek még soká élnek, vagy nem hallnak meg végleg.

Érdekesnek ígérkeznek az árnyak, eddig még csak kóstolót kaptam belőlük, de elég karizmatikusnak tűnnek ahhoz, hogy jelentős szerepük legyen majd a történet alakulásában.

Összességében egy nagyon hangulatos könyv , ízig-vérig középkori kalandregény némi fantasy-val átszőve. Tolkienéhez hasonlítják a szerző munkáját, de nekem sokkal inkább juttatja eszembe A katedrális intrikákkal átszőtt világát, bár annak időnként megcsillanó derűje hiányzik belőle, eddig legalábbis csak baj és keserűség érte mindazokat, akikkel azonosulni tudtam. De remélem, hamarosan revansot vesznek majd az áruló cselszövőkön.

 

[Darth Revan9]

Egyszer ennek a Setét Torony történetnek is nekiállok majd, mert nagyon jónak tűnik.

 

De most egyelőre a Trónok harca köt le, de nagyon.

 

Elolvastam az első kötetet és nem kérdés, hogy haladok a többivel is tovább. Nagyon jó a történet, jól is van megírva, élvezet olvasni.

Kicsit sok volt a szereplő így elsőre, de a fő karaktereket gyorsan megismeri aztán az ember. A Starkok minden tagja hamar a szívembe lopta magát, még a szerencsétlen Sansa is, akit pedig az elején nem sokra tartottam, de a végén nagyon megsajnáltam, amiért arra kényszerült, hogy képmutatás álcája mögött próbálja túlélni a Lannisterek „vendégszeretetét”. Eddigi kedvenc szereplőm egyértelműen Ned Stark, az ő sorsa sajnos kódolva volt, és csak azt sajnálom, hogy a végén árulónak vallotta magát. Hallottam már, hogy kötetről-kötetre elég magas a halálozási arány, de remélem, a szerző nem viszi túlzásba idő előtt, és a legjobb karakterek még soká élnek, vagy nem hallnak meg végleg.

Érdekesnek ígérkeznek az árnyak, eddig még csak kóstolót kaptam belőlük, de elég karizmatikusnak tűnnek ahhoz, hogy jelentős szerepük legyen majd a történet alakulásában.

Összességében egy nagyon hangulatos könyv , ízig-vérig középkori kalandregény némi fantasy-val átszőve. Tolkienéhez hasonlítják a szerző munkáját, de nekem sokkal inkább juttatja eszembe A katedrális intrikákkal átszőtt világát, bár annak időnként megcsillanó derűje hiányzik belőle, eddig legalábbis csak baj és keserűség érte mindazokat, akikkel azonosulni tudtam. De remélem, hamarosan revansot vesznek majd az áruló cselszövőkön.

 

És csak még több keserűség és fájdalom fog jönni a sorozatban.

[Bomarr]

Hát igen a Trónok könyvek kevés vigaszt tudnak nyújtani, de pokoli jók A Gyűrűk Ura hasonlitások egyébként szerintem is falsak: ez a könyv-sorozat valahol önmagát definiálja és egy teljesen új irányzatot hoz létre a fantasy-n belül. Egyébként a könyv alapján készült TV sorozat sem rossz (

egy rajongói előzetes az első könyv feldolgozásához kedvcsinálónak - akik nem olvasták az első könyvet azoknak spoileres lehet)

[Pildi]

Köszi a kedvcsinálót a sorozathoz. Magam is gondoltam már rá, hogy filmen is megnézem, de egyelőre maradok a könyveknél, olvasni valahogy most több kedvem van.

És hogy még több szenvedés lesz majd? Bármennyire nem örülök neki, de valahogy sejtettem. Ez nem az a laza heppi end típusú regényfolyam, már az elején is látszik. Lehet, hogy részben ettől is olyan valósághű.

[Darth Revan9]

Hát az én lelkesedésem a 3. könyvig tartott. A Tűz és Jég dalát olvasva döbbentem rá, hogy nem nekem valók a realista fantasy-k. És egy idő után már túl sok mindenki halt meg, érdektelensége csapott át. Nem bánom, ha egy fantasy sötét hangulatú, vagy ha meghal benne pár főszereplő, de amit Martin csinál egy idő után már túlzás volt, átesett a ló túlsó oldalára. Talán az egész ciklus túlságosan újító lett az én ízlésemnek.

Maradok a hagyományosabb, mágia dús és fajokban gazdag világoknál.

Szerkesztve: 2012. Augusztus 16. - Darth Revan9

[Bomarr]

Túl sok mindenki halt meg? Ez szerintem olyasmi, amit elszoktak túlozni a Trónok könyvek kapcsán. Én legalábbis mikor szembesültem vele, hogy ki mindenki él még az ötödik könyv végén eléggé meglepődtem.

[Darth Revan9]

Nekem egy kissé sok volt már a halál.

[Dzséjt]

Elkezdtem olvasni Michael Chrichton Őslénypark (ismertebb nevén Jurassic Park) című könyvét. Tizenkét éves koromban olvastam először és eleddig utoljára, és akkor nagyon tetszett. Sokkal jobban, mint a folytatása, amit még előtte olvastam (de már az első két film után), és nem tudtam hová tenni, mert könyvben akkorát még nem csalódtam, mint A szörnyek szigetében.

Az első rész viszont akkor piszkosul tetszett, főleg a hangulat. És öröm érezni, hogy így, tizenöt év távlatából is újra feléledt ugyanaz a hangulat.

 

Emellett ráadásul megszereztem a másik nagy kedvencemet, a Dűnét is. Ezt már idősebb fejjel olvastam, tizenhat éves lehettem talán, de szintén nagy hatást gyakorolt rám. Külön öröm, hogy most megvan az összes Dűne könyv! Az első az egyetlen, amit a szériában olvastam. Ha a többi fele olyan jó, már megéri elolvasni őket. Bár a Herbert gyerek és Kevin J. Anderson közösködéséből születettektől tartok. Brian Herbertet nem ismerem, viszont Andersontól olvastam már könyvet, és közös jellemzőjük, hogy nem igazán tetszettek.

[Darth Krande]

Névnapomra készhez kaptam végre a Barbárság tengerét. Akinek így nem sokat mond: Vavyan Fable regényről van szó, az Álmok tengere fantasy folytatása. Viszont ami a Fable-könyvek közös jellemzője, hogy függőséget okoznak, még több még több még több, a világ vesszen meg.... aztán ha a végére érek, szürkének érződik a valóság. Egyszerűen, túl jó könyvek Viszont egyelőre még nem mertem belekezdeni. Főleg, hogy úgy néz ki a hosszú hétvégén is dolgozni fogok.

 

Viszont mellette szól, hogy ez az egyetlen Fable könyv amit még nem olvastam

Szerkesztve: 2012. Augusztus 16. - Darth Krande

[Dzséjt]

Nekem tőle csak a Vis Major könyvek jöttek be, és azok is végül kicsit ellaposodtak. Úgy értem, folyton ugyanarra a sémára épít. Mázli, hogy jó a humora.

 

Apropó, Krande, anno a távoli múltban adtál nekem kölcsön két fantasy lovagos regényt, amiben egy fényes páncélú komor lovag és egy felvágott nyelvű, boszorkánynak bélyegzett fehérnép osztotta az igazságot. Ezeknek mi volt a címe? Egy ideje gondolkodom rajtuk, mert jó lenne újra elolvasni őket, de nem jutnak eszembe, kérdezni meg hál' isten, mindig elfelejtek.

[Darth Krande]

Pokoli balhé. Az előzménye pedig Isteni balhé. J. Goldenlane írta őket.

[Dzséjt]

AZAZ! Köszi!

[MissKarrde]

Túl sok mindenki halt meg? Ez szerintem olyasmi, amit elszoktak túlozni a Trónok könyvek kapcsán. Én legalábbis mikor szembesültem vele, hogy ki mindenki él még az ötödik könyv végén eléggé meglepődtem.

Már nem sok van hátra a Sárkányokból, gyakorlatilag a főbb vonalakon még egy-egy fejezet, és belegondolva valóban így van, sokan meghaltak, de még többen életben vannak. Persze ehhez hozzá kell venni azokat a karaktereket is, akik nem a kezdet óta részesei a történetnek.

 

Emellett ráadásul megszereztem a másik nagy kedvencemet, a Dűnét is. Ezt már idősebb fejjel olvastam, tizenhat éves lehettem talán, de szintén nagy hatást gyakorolt rám. Külön öröm, hogy most megvan az összes Dűne könyv! Az első az egyetlen, amit a szériában olvastam. Ha a többi fele olyan jó, már megéri elolvasni őket. Bár a Herbert gyerek és Kevin J. Anderson közösködéséből születettektől tartok. Brian Herbertet nem ismerem, viszont Andersontól olvastam már könyvet, és közös jellemzőjük, hogy nem igazán tetszettek.

Középsulis koromban olvastam én is először a Dűnét. Azóta még egyszer elolvastam, és az összes többi részét, előzményét is. Sajnos nekem 3 hiányzik, méghozzá a 2-4 részek. A két előzmény trilógiával az a helyzet, hogy a megjelenésükkor megvettem őket, így hiánytalanok, a klasszikus részeket viszont mai napig nem pótoltam. Teljesen más stílust képviselnek a H/A sztorik, és ez megint az ízlések és pofonok kategóriája, mivel szerintem a H/A könyvek nagyon jók a maguk szintjén. Nem a Herbert-féle Dűne-mércével, hiszen hiányzik belőlük annak minden filozofikussága, és ami annyira különlegessé teszi Herbert 6 könyvét. Ellenben rém izgalmasak és fordulatosak, alig lehet letenni őket. Nagyon jó olvasni a közvetlen Dűne-előzményeket, nekem Leto herceg ezekben a könyvekben lett nagy kedvencem, a Butleri Dzsihadot meg rekord idő alatt elolvastam volna, ha mind a három kötetet meg tudom venni egyszerre (ami csak azért nem történt meg, mivel várnom kellett a megjelenésre). A H/A folytatásokkal kapcsolatban jóval vegyesebb érzéseim vannak, írom ezt úgy, hogy még nem olvastam el mindet, ami megjelent. Az egyik pl. itt fekszik az asztalon, Trónok harca miatt erősen hanyagolva.

[Dzséjt]

Kíváncsian várom. Bár a filozofikus részt lehet hiányolni fogom, de talán a fordulatos sztori és a karakterek betöltik az űrt. Mondjuk most még le kell előtte tudnom Az ördög kövét és csak aztán állhatok neki.

[MissKarrde]

Kíváncsi vagyok, vajon tényleg fognak-e tetszeni, vagy csak számomra voltak elég izgalmasak Mindenesetre más stílusra kell számítani, mint az eredeti könyveknél, és akkor lehet élvezni őket. Valahol a Külvilág topikjainak az alján van külön topikja is a Dűnének, akár majd elővehetjük azt is.

[zilllosarkany]

Szerintetek Trónok Harca pályafutásomat ( ) a TV sorozattal, vagy a Tűz És Jég Dala könyvekkel kezdjem?

[Nute Gunray]

Ha a sorozattal kezded, lehet hogy az első két könyvet nem fogod elolvasni.

[Bomarr]

Ha a sorozattal kezded, lehet hogy az első két könyvet nem fogod elolvasni.

Ez nálam nagyjából meg is történt. Az első könyvet még elolvastam, de a kettőt már nem, pedig ott van a polcomon. És eltérések ide vagy oda simán értettem a harmadik könyvet.

 

zillosarkany: Ha a könyvet veszed előre akkor annak megvan azaz előnye, hogy te fogod elképzelni a figurákat, mig ha már láttad a TV-sorozatot akkor valszeg a filmes karakterek ugranak be azonnal (és ugyanez a helyszinekkel). Szóval annak ellenére, hogy én a sorozattal kezdtem a könyveket ajánlanám kezdésnek, ha már vacilálsz rajta.

[zilllosarkany]

Köszönöm a válaszokat. Akkor a könyvekkel kezdem

Amúgy ezt a sorozatot megéri a Szukitson rendelni a -30% miatt. Szállítási költséggel is olcsóbb, mint pl a Libriben.

[MissKarrde]

Bár már eldöntött, de én is a könyveket ajánlanám Trónokból. Én is előbb néztem, mint olvastam, a második könyvön egy kicsit nehezen léptem túl (türelmetlen voltam, mivel már haladtam volna tovább a harmadikra), pedig a sorozat itt már több mindenben is eltér.

Mivel sorozatban csak jövőre jön a harmadik évad, simán elolvasod a könyveket, megnézed a két évadot, mire egyáltalán a harmadik évadot elkezdik reklámozni. Remélem, a hatodik könyvre nem kell fél évtizedet várni majd Már nagyon a végén járok a Sárkányoknak, most már lassan haladok, majdnem csak fejezetenként, mivel sajnálni fogom, ha ennek a résznek a végére érek.