Könyvek és képregények

[MissKarrde]

Ha valamelyik kötet kifogy, biztosan fognak még szállítani belőle. A Duna Plaza Libri boltjában rendszeresen hol az egyik, hol a másik, néha több kötet is hiányzik, aztán újra kaphatóak. De a kiadó honlapját is érdemes követni, szoktak akciózni.

[Iqvi]

Ez az egri libriben is megesik, a készletet most karácsony körül tölthették fel. Ami pedig azt illeti, a fumax webshopját eddig nem nagyon nézegettem.

[MissKarrde]

Sokszor vásárolok közvetlenül a kiadóktól - főleg, ha van lehetőség könnyen megközelíthető helyen személyes átvenni a könyveket, vagy érték alapján ingyenes a kiszállítás -, így aztán nézegetem a kiadók honlapját is. Eger esetében persze a személyes átvétel nem igazán működik

[Iqvi]

Legtöbbször nálunk úgy megy a dolog hogy ha lehet ráveszem apámat hogy rendeljünk már megint, aztán azt valaki aki itthon van átveszi. 60-65 százalékban amúgy rendelése úton szerzem a könyveket, viszont van hogy ünnepekre is kapok vagy kispórolom rá a pénzt mint ahogy már fentebb is írtam.

[Darth Revan9]

Spawn 9. kötet

 

Újabb 6 szám. Ezúttal nagy előrelépést könyvelt el a sorozat. Olyat, amelyet régóta vártam. Talán ez volt az egyik legjobb Spawn kötet, szinte mindegyik szám nagyon ütős volt. Ráadásul az 56. számban Star Wars-os utalás is van.

 

 

Újabb 6 szám. Ezúttal nagy előrelépést könyvelt el a sorozat. Olyat, amelyet régóta vártam. Talán ez volt az egyik legjobb Spawn kötet, szinte mindegyik szám nagyon ütős volt.

51. szám Szabadesés

Spawn a negyedik szinten van, ahol újra át kell élnie múltjának bűneit, fájdalmait, hibáit. A keretek is kissé szürreálisak. A szembesítője, az a gennyes képű démon elég ötletes. Sam és Twitch esetében még mindig nincs előrelépés. Nem tudjuk ki az informátoruk. A fingós poén egész jó volt. Terry továbbra se tudja biztosan mi történt a gyógyulása hátterében.

52. szám Messiás

Egy újabb szinten Spawnt messiásként fogadják. Csakhogy ezen a szinten már van egy ilyen megváltó figura. Nem tudom pontosan ki ez a zöld tarajos, zöld bőrű alak, csak azt hallottam, hogy neki is van saját sorozata. Tetszett, hogy Spawn a végén Jézus szavaival cselezi ki az ittenieket.

53. szám Leszámolás

A cím valahogy nem fedi a dolgokat. Hiszen Spawn nem számol le végleg Malebolgiával. Viszont nagyon nagy kaliberű, régóta nem találkoztak. A Wanda démonokkal való lelki és testi harc nagyon ütős lett. A pokolfajzattá vált Kincaid ismét alulmaradt, aminek kifejezetten örültem. Valahogy a totális kitörlésbe kéne taszítani ezt a mocsokhalom démonfajzatot. Spawn megpróbál ellenállni. Malebolgia állítja, hogy minden a legjobban alakul és felajánlja Wanda sérthetetlenségét Spawn hűségéért. Ezt a részt nem igazán értettem. Ez azt jelenti, hogy Wandát soha semmilyen bántódás nem érheti? Malbolgia ügynökei vigyázni fognak rá, vagy mi? És mi szükség volt erre, ha Malebogia annyira biztosan állította, hogy Al már az övé? A végén Terry rájön, hogy Al él. Ez a fordulat nagyon tetszett.

54. szám Megbékélés

Talán ez tetszett a legjobban. Terry és Spawn újra találkoznak. Lehull a lepel. Végre Terry teljesen biztos Spawn kilétében. Nagyon drámai, feszült és izgalmas volt a köztük lévő párbeszéd. Terry viszont úgy véli, hogy Al nem is halt meg, csak megjátszotta a halálát. Úgy tűnik itt még nem esett le neki minden. Cog közvetítése jót tett a helyzetnek. A két barát végre megbékült, tisztázták, hogy Terry miért áll látszólag Wynn oldalán, és közösen összefognak ellenségük tönkretételére.

55. szám Szabotázs

Al és Terry együtt kovácsolnak terveket. A dokumentumok alapján megkezdik közös hadjáratukat Wynn árnyékbirodalmának felszámolására. Nos, az első lépések nagyon sikeresek. A helyszíneket lehetett volna pontosabban jelölni, mert csak utólag esett le, hogy Spawn nem Szerbiában, hanem Koreában akciózik. Mindenesetre jól odavágta Wynn-nek.

56. szám Kán

Itt egy eldugott börtönben raboskodik egy Forsberg nevű alak, aki Jason Wynn hadászati szakértője volt. A sztori Forsberg megbomlott elméjén keresztül mutatja meg a világot, de összeáll a kép. Wynn tönkretette Forsberget, megölette a feleségét és a kisfiát. Ezután a megbomlott elméjű szerencsétlent egy titkos helyre vitette. Szegényt eléggé megsajnáltam. Spawn kiszabadítja, mivel Terryvel együtt közösen úgy vélik, fontos infókat tudhat Wynn megbuktatásához. Star Wars-os utalás is van. Forsberg kisfiának kedvenc játéka egy Luke Skywlaker figura volt, melynek levágott feje ott van a dobozban.

Nagyon élvezetes volt, a folytatás pedig annál jobbnak tűnik. Ötös.

Szerkesztve: 2019. Január 10. - Darth Revan9

[Dzséjt]

Revan, azért kiírhatnád a spoiler kapcsolón túlra, hogy miről írsz spoiler alatt, mert ez azért így elég lutri.  

[Darth Revan9]

Próbáltam többször is átszerkeszteni, de nem ment. Valami gond volt. Nem tudom mi.

Szerk. Most újra megpróbáltam a Spawn 9. kötet feliratot legalább a spoiler doboz elé rakni, de nem engedi.

Szerkesztve: 2019. Január 10. - Darth Revan9

[Ody Mandrell]

Persze, hogy nem engedi mert nincs előtte hely. Vidd lejjebb egy sorral a spoileres dobozt, akkor engedni fogja. 

[Dzséjt]

Most már tudsz elé is írni. Ha nem tudod mozgatni a dobozt, akkor csak annyi a teendő, hogy rányomsz a "Forráskód" részre (ott van a szövegdoboz fejlécének legelején), és az egész elejére beírod ezt: <p></p>. Aztán, ha újra rákattintasz a "Forráskód"-ra, máris lesz egy sor előtte. Ugyanez működik, ha az egész végére írod a taget.

Amúgy a legegyszerűbb csak a legvégén spoiler mögé tenni azt, amit el akarsz rejteni, mert addig különösebb macera nélkül szerkeszthető az egész szöveg.

Szerkesztve: 2019. Január 10. - Dzséjt

[Darth Revan9]

Köszönöm a segítséget. Most már ment.

[Darth Revan9]

Vaják: Varjak átka

Nem játszottam a Vaják játékokkal, de feltételezem, hogy a Varjak átka képregény már a harmadik játék eseményei után játszódnak. Meglepően karakterorientált volt a sztori. Több volt benne a meztelenkedés, mint a korábbi sztorikban. Ciri és Yennefer szereltetésének nagyon örültem, kár, hogy Kökörcsin kimaradt. A történet sokszor visszautal az első Vaják kötetben szereplő egyik novellára, a striga esetére. Nem kell ismerni hozzá szerencsére ezt a régi sztorit, mivel rengeteg visszaemlékezős jelenetsort kapunk. Gondolom itt azokra az olvasókra gondoltak, akik nem olvasták Az utolsó kívánság című könyvet. Azoknak, akik ismerik a strigás sztorit nem jelent túl sok újdonságot a sok visszaemlékezés. Nekem se jelentett, de jó volt látni az eseményeket képregényben is.

Ciri és Geralt együtt járják a világot vajákként. Kapnának egy újabb megbízatást egy striga levadászására Novigradban. Útközben kerül felelevenítésre Foltest vérfertőző kapcsolata testvérével, Addával, akitől megszületett az elátkozott hercegnő. Annak idején Ostrit, az udvaronc volt az, aki megátkozta a gyermeket, mivel szerelmes volt Addába. Ostrit szála fontos, mivel kiderül, hogy neki is gyerekei születtek egy Maerlina nevű papnőtől. Ez a Maerlina egy fürdőházat vezet most és ő bízza meg Geraltékat, hogy bánjanak el egy elátkozott teremtménnyel, vélhetően egy strigával. Az elátkozottak egyike egy Elisa nevű lány, ő valami szörnyű, hullazabáló teremtmény, és az öccse, Elid, aki viszont csak varjúvá alakul át. A végén kiderül, hogy mindketten Ostrit gyermekei. Yennefer félti Cirit, nem akarja, hogy szembenézzen egy veszélyes szörnyeteggel. Ciri viszont mindenáron bizonyítani akar, hogy ő is ér valamit, Ezért saját maga akarja levadászni a szörnyet. Erre ráfázik, épphogy túléli Az Elisával való találkozást. Elid, a hollóvá alakuló fiú inkább Ciri oldalára áll, mert megkedveli a lányt. Elid nagyon szimpatikus lett, inkább a körülmények áldozata. Elisa sokkal jobban elsüllyed a gonoszság mocsarában, az eredetüket feldolgozó képsorok is ezt támasztják alá. Viszont valamennyire Elisát is áldozatnak tartottam, a háború, a szegénység és a nyomor áldozatának, mely a végső kétségbeesésbe sodorta a lányt. Szegény Maerlinát a végén nagyon sajnáltam. Elisa végzete pedig valahogy tragikus és törvényszerű.

Paul Tobin szépen ráment Geralt, Yennefer és Ciri kapcsolatára. Amolyan családként ábrázolta őket, pont úgy, ahogy az utolsó Vaják könyvekben is így festette le őket Sapkowki. A sztori nem túl pörgős, de drámai, szemléletes és nagyszerű a karakterábrázolás. Hangulatos történet lett. Ötös.

[Darth Revan9]

Warhammer 40.000 Vasakarat képregény

Képregényben még nem olvastam Warhammer 40.000 történetet, csak regényekben. Kíváncsi voltam, mennyire sikerül visszaadni a hangulatot képkockákban. A Vasakarat ezt egész jól teljesítette, bár van néhány negatívum is.

A történet középpontjában a Sötét Angyalok állnak akik vissza akarnak térni. a Calaphrax-csillaghalmaz világaiba, melyek a Hórusz Eretnekség kora óta el vannak zárva a hipertérviharok miatt. Most újra elérhetővé válnak ezek a rendszerek. Kapunk több, hősies és harcias űrgárdista főszereplőt, valamint egy inkvizítort és a csapatát. A története erősen érződik, hogy ez csak egy felvezető történet, a java még csak ezután következik.

Azrael nagyúr indítja el a küldetésükre az Angyalokat. Seraphus és Altheous vezetik a döntő fontosságú expedíciót. Az Angyaloknak van valami titkolni valójuk, amit nem akarnak, hogy napvilágra kerüljön. Sajnos erről nem sok minden derül ki, és mivel a Hórusz Eretnekség sorozat ezzel foglalkozó részeit nem olvastam, ezért ezek az információk előttem is homályban vannak. Sabbathiel inkvizítor és csapata már több tudnak, ők is a térségbe érkeznek. Baltus, Phaedus és Calidus Sötét Angyalok, akik aktívan kiveszik a részüket az Exyrionon lezajló ütközetekből. Először csak káoszfattyakra bukkannak, később már megjelennek a Káosz fertőzte Vasharcosok, akik káoszgárdistaként az Angyalok méltó ellenfelei. Altheous igyekszik erősítést hozni a rendszer egy másik világáról, a Tintaroth-ról, de az itt lakók bizalmatlanok az űrgárdistákkal szemben. Calidus, Balus, Phaedus pedig rábukkannak egy földalatti bolyvárosra, mely eddig rejtve maradt. A Vasharcosok csúnyán szétcsapnak az Istencsászár harcosai között. A föld alatt rejlik egy fényes gömb, ami egy fegyver és ez volt felelős a hipertérviharokért. Ezt a fegyvert végül el kellett pusztítaniuk, nehogy az ellenség kezére kerüljön. Sajnos ez rengeteg áldozattal, köztük civilek életével jár, ráadásul óriási pusztítással. Sabbathiel és csapata nem kapnak túl sok szerepet, csak nyomozgatnak egy elhagyatott állomáson.

A rajzok szépek, szemléletesek. Nagyon jól visszaadják e zord jövőkép gótikus hangulatát és remekül ábrázolják a világ különleges szépségű hajóit és épületeit. Ki kell emelnem, hogy sajnos nem minden képkockán tudtam követni az űrgárdista figurákat. A végén kifejezetten kaotikus lett, pl. nem tudom megállapítani ki mászott elő a föld alól a robbanás után. Ettől függetlenül Tazio Bettin és Jed Dougherty szép munkát végeztek. George Mann jó párbeszédeket írt, az archaikus szövegek nagyon felemelők. A sztori viszont túl gyorsan pereg, egy kicsit összecsapottnak érzem. Nem tudtam mindig elmerülni a szereplőkben. A kötet elején található szereplőlista nagyon jó, segíti az eligazodást.

Jó lett, de olvastam jobbat is. Négyes.

[Darth Revan9]

Áprilisban jön az egyik kedvenc fantasy regényem, az Otthon képregény változata.

[Darth Revan9]

R. A. Salvatore: Otthon

 

Hősnek nem lehet születni, azzá kell válni. És egy kegyetlen, álnok, gyilkos világban ez a legnehezebb. Életem egyik legmeghatározóbb szerzője, R. A. Salvatore, az összes magyarul megjelent művét olvastam. Még abban az időszakban ismerkedtem meg vele, miután elolvastam A Gyűrűk Urát és a Sárkánydárda könyveket. Érdekesség, hogy a szerzőt is nagyban inspirálta Tolkien, valamint Weis és Hickman munkái, miattuk vált íróvá. Az Otthon nem az első könyve volt, amit a kezembe vettem, még annak idején azt hiszem 2004-ben olvastam először. Sikerült annyira magával ragadnia, hogy összegyűjtöttem a szerző összes művét. Drizzt legendája mellett napjainkig kitartottam. Mindig nagy élvezettel vettem és olvastam az újabb Drizzt kalandokat. A renegát sötételf mai napig egyik kedvenc regényhősöm. Példaképnek tartom őt. Hiába jönnek rossz, tragikus és nehéz dolgok az életben ő végig kitart a szeretet, a barátság, a gyengék és ártatlanok védelme mellett. Most, hogy jön a regény képregény adaptációja, és reményeim szerint a Timless is megjelenik talán még idén, valamint lesz elméletileg új Dungeons & Dragons film, úgy éreztem időszerű elővenni a korábbi könyveket és újraolvasni ezeket a fantasztikus történeteket.

Az Otthon a Sötételf-trilógia első kötete, Drizzt legendája itt indul el, habár Salvatore ezt a trilógiát utólag, A félszerzet ékköve után írta meg. A ciklus az Elfeledett Birodalmak – Forgotten Realms – világán játszódik, mely a Dungeons & Dragons szerepjáték univerzumok egyike. Az Elfeledett Birodalmak magával ragadóan sokszínű, rengeteg nép, faj, kultúra, illetve eltérő hatalom tárul azon olvasók elé, akik ezeket a könyveket olvassák. A legtöbb Forgotten sorozat általában egy adott régióra, területre, népre, vagy csoportra koncentrál. Olyan óriási és kiterjedt ez fantáziavilág, hogy a rengeteg különféle szereplő, vagy csoport jól megvannak egymás mellett, nagyon sokszor nem is történik utalás minden létező dologra. Salvatore regényei is pont ilyenek. Az Otthon a gyilkos sötételfek, (vagyis sötéttündék)  világába kalauzol el bennünket. Szinte végig a föld alatt vagyunk, kevés utalás történik a felszíni világ Birodalmaira és népeire. A sötétlefek, más néven drow-k világa rendkívüli részletességgel tárul az olvasó elé. Külsőleg olyanok, mint a felszíni elfek, csak éppen éjfekete a bőrük és hófehér a hajuk. Már rég megrontotta őket gonosz istennőjük, Lolth. (akik bővebben akarják ismerni az elfek történelmét, és azon belül a drow-k megszületését, azoknak ajánlom Elaine Cunningham Öröksziget című regényét) A föld alatt élnek felséges nagy városaikban, melyek tele vannak különleges, mágiával átitatott épületekkel és szobrokkal. A dorw-knál minden a hatalomról szól. Egy rendkívül romlott, erkölcstelen és önző világ ez. A családok egymással vetélkednek, háborúznak, Ez egy olyan világ, ahol, ha elárulod, megölöd saját rokonaid, barátaid, akkor cselekszel erényesen. A könyörület, az irgalom, a szeretet a gyengeség jele, melyet Lolth istennő nem nagyon tolerál. Az álnokság a legfontosabb tényező a drow-k világában. Ha az egyik család megtámadja a másik famíliát, és mindenkit legyilkolnak, akkor a támadó előrelép a házak hierarchiájában és burkoltan még meg is dicsérik őket. Ha viszont a támadás kudarcba fullad, akkor lesújt a drow igazságszolgáltatás és elpusztítják a támadókat. Valójában a gyengeségük és ügyetlenségük miatt büntetik meg őket. A nők, akik papok is egyben a társadalom vezetői, a férfiak, akik mágusok vagy harcosok lehetnek alávetett szerepet játszanak. Ebbe a világba születik bele hősünk, Drizzt, aki minden szempontból különbözik az átlag drow-tól. Szeretet, kedvesség és önzetlenség jellemzik az alaptermészetét. A Do’Urden család, vagyis a Daermon N’a’shezbaernon mindent megtesz, hogy előrejusson a ranglétrán.

A könyv elején megtámadják a DeVir házat és kiirtják őket, így előrébb kerülnek a rangban. Csak Alton DeVir éli túl, aki később szövetséget köt a Hun’ettekkel a Do’Urdenek ellen. A támadás éjszakáján születik meg Drizzt és mivel a középső bátyja, Dinin épp ekkor szúra le legidősebb bátyját, Nalfeint, Drizzt életben maradhat, ugyanis „normál” drow hagyományok szerint fel kellett volna áldozni őt.

Az ifjú Drizzt tehetséges és Zaknafein, a fegyvermester keze alá kerül. Zak elsőrangú kardforgatót képez a fiúból.

Zak Drizzt apja.

Egyikük sem szívleli a népük életmódját. A fiút, Malice nagyasszonyanya parancsára a Melee-Magthere-be küldik a harcosok iskolájába. Itt Drizzt megismeri igazán népe undok és álnok természetét. Hazugságokkal tömik a fejét a felszíni világról, de ő ezekben nem hisz. Nem bírja elviselni a drow-k életmódját, nem akarja elfogadni azt a szerepet, melyet rá osztottak ebben a világban, nem hajlandó közönséges gyilkos lenni, aki még gyermekek életét is kiirtaná parancsszóra.

Alton DeVir az Arcnélküliként ismert mágusként szövetségesével, Masoj Hun’ettel együtt figyelik az ifjú harcos felemelkedését. Elsődleges célpontjuk a jószívű Drizzt lesz. Masoj mágikus fekete párduca, Guenhwyvar lesz a fiú legjobb barátja. A kötelék már most elkezd kialakulni kettőjük között. Az egyik első hősies cselekedete, mikor nekiront egymaga a kampósrémeknek, hogy egy drow árvát megvédelmezzen. Még akkor, ha itt kudarcot vallott, mindent megtett. Másik kedvencem, mikor a svirfneblikkel való találkozása során igyekezett megmenteni a mélységi gnóm, Belwar életét. Aztán az egyik felszíni portya során szembesül azzal, hogy egész életben hazugságokkal tömték a fejét. A felszíni elfek egyáltalán nem olyan gonoszak és veszélyesek. Elborzadva nézi társait, akik rárontanak a táncoló és ünneplő elfekre és lemészárolják őket. Itt jön az egyik legfontosabb pillanat. Drizzt megvédi az egyik gyereket, megmenti az életét és társaival elhiteti, hogy megölte őt. Ezzel a családja kiesik Lolth istennő kegyeiből. A Hun’ettek pedig támadásra készülődnek. Drizzt nem tudja titkát sokáig titokban tartani, először Zak tudja meg. Zaknafein megkönnyebbül: nem lett a fiából egy lélektelen, közönséges gyilkos. Drizzt próbálja rávenni apját, hogy hagyják el a várost. Zak habozik, nem áll készen erre. Drizzt elmegy gondolkodni a dolgokról, közben végre megütközik Masoj-dszal és Alton-nal, Mindkét mágus rajtaveszt. Egy másik kedvenc jelenetem, mikor Guen Drizzt oldalára áll, leküzdve a mágikus parancsokat. Hazaréve döbbenten tapasztalja, hogy anyja Malice és nővérei Briza, Vierna és Maya feláldozták Zakot a Pókkirálynőnek, hogy kiengeszteljék. A fiú nem tud tovább a családjával maradni, inkább elkárhozza Lolthot és gonosz világát, aztán elmenekül. Az ifjú harcosra vadászni fognak.

Fantasztikus élmény volt újraolvasni. Drizzt kitartása és útkeresése számomra megindító. Azt példázza, hogy mindegy mennyire álnok, gonosz világban élünk, ahol egymáson taposnak az emberek, akkor érsz valamit, ha kitartasz a pozitív eszmék mellett: szeretet, család, barátság, a gyengék védelme. Drizzt hátat tudott fordítani a gonoszságnak és álnokságnak, a szívére hallgat és saját útját járja. Ezért is vált nagy kedvencemmé. Ötös.

[Darth Revan9]

Spawn 10. kötet 57-62. szám

Még mielőtt hozzákezdenék, már itt két dolog volt, ami egy kissé összezavart. Először is Chapel kérdése

Itt úgy tűnik, mintha Chapel élne. Spawn is tesz erre utalást, mert mégis csak utána is akar menni. Viszont egy korábbi kötetben, az egyik összefoglaló leírta, hogy Chapel halott, ha jól emlékszem öngyilkos lett, hogy aztán neki is olyan ereje legyen, mint Alnak. De lehet, hogy rosszul emlékszem. Vagy lehet, hogy feltámadt időközben? Illetve behozták azt a nők Spawn emlékképeiben, illetve Violator is utalt arra, hogy talán nem Chapel húzta meg a ravaszt. A képek mintha ezt erősítenék. A nő nagyon hasonlít arra a figurára, aki a 97-es Spawn filmben szerepelt és ott tényleg ő volt a felelős Wynn mellett Al haláláért. Illetve Violator utal arra, hogy a pokol összezavarhatja az emlékeit, nem biztos, hogy minden valós. Akkor itt mi a helyzet?

Aztán ott van a kronológia.

Újra felbukkan az 58. számban a két alabamai srác, Eddie és Andy. Ott történik utalás arra, hogy egy éve látták utoljára Spwnt. Az kb. 30-as füzet környékén volt. Úgy tudom, hogy a képregényeknél nagyjából 30 füzet dolgoz fel egy évet. Ezek alapján Spawn már legalább két éve a Földön van, Al pedig 7 éve halott, mégis az előző kötetben Al halálánál még mindig 5 évet jelölnek meg. A másik: Cyan még mindig csak két éves, lassan már négy évesnek kéne lennie ez alapján. A kronológiával sem értem, hogy mi van. Mennyi idő telt el már konkrétan a sorozat indulása óta?

Miután túlestem a zavaró dolgokon jöhetnek a füzetetek értékelései.

57. szám Fenevad

Spawn nem tud semmit kihúzni a beteg, zakkant Forsbergből. Ekkor végre valahára megjelenik Cy-gor és összecsap az Ivadákkal. Cy-gor szálát nagyon elnyújtották már. Lassan 20 füzete bandukol New York felé. Az összecsapás nagyon jó lett, Spawn pokoli erejét használva fékezi meg. A helyzet végre felold valami gátat Forsbergben, aki felfedi Wynn egyik titkos projektjének részleteit. Végre megtudjuk, hogy Cy-gor korábban, emberi életében egy Mike Konieczny nevű ember volt, aki Al Siimmons egy kiképzendő tisztjeként szolgálta a CIA-t.

Végre előrelépés történt, és volt egy jó összecsapás is. Ötös.

58. szám Árvák

Visszatér a két árva Eddie és Andy. Ők voltak azok, akiknek az apjuk folyamatosan verte őket. Spawn közbelépett, megfenyítette az apjukat, ő viszont dühös lett, hogy később majdnem megölte a kis Andyt, szerencsére Eddie lelőtte az apját. Az igazságszolgáltatás kegyetlenül elbánt velük. Miután nevelőszülőkhöz kerültek, egy tűzbalesetet rájuk kentek és javítóba dugták szegény gyereketek. Ezek után megszöktek és New Yorkban mentek megkeresni Spawn-t. Hogy meg tudjanak élni kénytelenek összeállni egy Kígyó nevű fazonnal és a bandájával. A sztori jól példázza, mennyire be tudja szippantani a bűn világa két ártatlan kölyköt is. Kígyó ki akarja használni a két gyereket, hogy Spawn közelébe férkőzhessen, és megölhesse őt. Ez nem sikerül, őszintén örültem is mikor meghalt. Nem tudom hibáztatni e miatt Eddie-t Szegényt Andy-t sajnáltam, szerencsére csak megsebesült. Remélem jobbra fordul a sorsuk.

Ez is nagyon jó lett Ötös.

59. szám Eltűnés

Már a borító sejteti, hogy valami nagy baj lesz.

Al türelmetlenkedik, nem érti, miért nem tudják még Wynn-t végleg tönkretenni. Terry szerint már nem kell sok hozzá. Wynn közben rájön, hogy Terry utána nyomoz. Ekkor tűnik el a kis Cyan. Az egész mögött a szemét Violatar áll, aki a kimerülésig akarja rajzoltatni szegény kimerült kis csöppséget. Ezek után Violatort, csak szétszabdalva látnám szívesen.

Ötös

60. szám Törpe

Az előző szám végkifejlete után megnyugvással szemléltem a borítót, amelyből látszott, hogy Violator nagyon meg fogja szívni.

Terry legalább hamar megtudja, hogy nem Spawn vitte el Cyant. Al nyomozni kezd. Nagy elégedettséggel tapasztaltam, hogy hamar a Violator nyomára bukkan, és közbelép, nehogy az a bohóc tovább szadizza szegény kislányt. Még nagyobb örömmel konstatáltam azt, amikor Al jó durván nekiment Violatarnak és szétszabdalta őt. Szerencsére Cyan megmenekült és visszakerült a szüleihez. Szegény gyermekben nem tudom mi ment végbe, mikor látta a két pokolfajzat összecsapását. Ennek az utóhatására kíváncsi leszek.

Az egyik legjobb füzet. Ötös.

61. szám Menedék

Terry és Wanda a traumák következményeit nyögik még. Wynn elérkezettnek látja az időt, hogy rászálljon Terryre. Spawn kétségek gyötrik az emlékeivel kapcsolatban, itt látjuk először azt a katonanőt.

Olyan hű de nagy előrelépés nem volt. Négyes.

62. szám Visszatérés

Spawn szépen meglepi Jasont, viszont Wynn egy aljas húzással patt helyzetet teremt. Ezt jó lenne majd feloldani. Angela visszatér. Mesél valami univerzumot összetartó szövetről, mely kezd engedni. Itt érezhető, hogy valami nagyszabású dolog jön. Csak sajnos még nem tudjuk, hogy mi. Angela is eltűnik. Ami zavaróbb, Spawn arca visszanyeri régi, halandó formáját.

Misztikus, rejtélyes és érezhető, hogy csak felvezetett valamit. Ötös

Egy apróság még eszembe jutott.

Forsberg hová tűnt? Őt is begyűjtötték, mint Cy-gort?

Rendkívüli módon város lesz a folytatás. Úgy érzem, az érdekesebb dolgok még csak most jönnek.

[Darth Revan9]

Agatha Christie: Ház a sziklán

Nagyszerű olvasmány lett. Már olvastam az írónőtől pár Poirot könyvet, de ez lett az első, melynél elsőre már az elején kitaláltam, illetve eltaláltam az elkövető személyét. Több körülmény és apróság is felkeltette bennem a gyanút. Elég extrémnek gondoltam az ötletemet, de úgy éreztem, hogy elég meghökkentő lesz a vége, ha tényleg úgy lesz, ahogy gondoltam. Igyekeztem figyelni a részletekre, de ahogy haladtunk előre a regényben úgy kezdtem összezavarodni is. A vége felé már azt éreztem, hogy újból tévedtem – a korábbi regényekben mindig próbáltam fő gyanúsítottakat találni – de aztán a végső, csavaros leleplezésnél felkiáltottam: ez az eltaláltam! Csak a dolgok pontos mikéntje nem állt össze. Agatha Christie ügyesen – a szokásához híven – minden szereplőn végig zongorázik, mindenkit igyekszik gyanúba keverni. Ez a stílust azért is szeretem, mert sose tudhatom ki mit titkol, vagy mikor mondanak igazat a szereplők.

Nick, azaz Magdala Buckley már az elején nagyon gyanús volt. Azok a balesetek olyan meseszerűek voltak. A kilyukasztott kalap az egyik leghihetetlenebb momentum. Na persze, csak egy darázs, vagy méh hangja lehetett, nem pedig lövésé. Aztán az újság lett a következő gyanús dolog. Poirot biztosra vette, hogy Nick kisasszony nem ismerhette őt, és a hajtogatás eredménye másé, de én valahogy nem tudtam elhinni, éreztem, hogy Nick kisasszony az újságból tudott Poirot-ról. A gyilkosság körülményei szintén nagyon azok voltak. Gyanús volt a vörös stóla, melyet Maggie hordott. Ahogy megtörtént a gyilkosság újból Nick kisasszonyra gyanakodtam. Persze jöttek a szereplők gyanús megmozdulásai, melyek igyekezték elterelni a figyelmemet. Ellen zavaró viselkedése és megjegyzése, közvetlenül a gyilkosság után. Ellen férje, a kertész és a gyerekük. A kertész mindig akkor kezd el dolgozni, mikor Poirot és Hastings ott járnak. A gyerek megjegyzése a disznóvágás élvezetéről eszembe juttatta azt is, hogy talán gyerekcsínyek lehettek a balesetek, de valahogy gyorsan elvetettem. A Croft házaspárnak éreztem, hogy van valami titkolnivalója, a végső leleplezésnél a végrendelet hamisítás miatt erősen rájuk terelődött a gyanú. Frederica Rice tűnt a legerősebben gyanúsítható személynek. De őt kizártam már az elején, túl nyilvánvalónak tűnt. Lazarus csak a kép ára miatt lehetett gyanús, de tényleg nem illett bele a képbe, és a végén derült csak ki, hogy teljesen más okból becsülte felül a képet. Challenger fregattkapitány mintha a hősszerelmest játszotta volna végig, éreztem hogy valamiben sáros, de a kokainos dolog nem jutott volna eszembe. Végül is neki sem volt köze az egészhez. Charles Vyse szintén túl gyanús volt és túl kézenfekvő. Hasonló volt a helyzet, mint Fredericánál, gyorsan ki is zártam őket, bár Christie sokszor igyekezett feléjük terelni. A kívülálló végül is bejött, de nem a gyilkosság értelmében. Jó meglepetés volt, hogy ő Frederica férje. Nick Magdala Buckley zseniális tervet eszelt ki és még a nagy Poirot-t is dróton rángatta. A mérgezésénél egy kicsit elbizonytalanodtam, de valahogy éreztem, hogy megjátszás az is. Azt is sejtettem, hogy anyagi okokból ölte meg Maggie-t, de arra már nem jöttem rá, hogy hogyan hasznot az unokatestvére halálából. Végül is Poirot megvilágította a helyzetet azon levelekből, melyeket Michael Seton írt. Zseniális volt a fordulat a nevekkel, meg azzal, hogy ki is valójában Michael Seton jegyese.

Tehát a fordulatok zseniálisak, és itt először az első feltevésem volt helyes. Csak a részletekre nem jöttem rá. Fantasztikus élmény volt. Ötös.

[mui-ruy]

Metró 2033 könyvekről mi a véleményetek? Van aki olvasott már? Az Európa kiadó február végén újra kiadja a trilógiát egy gyűjteményes kiadásban (egyetlen kötetben), egy vadonatúj fejezettel kibővítve. Jön az új játék is, szóval most kicsit el akarok merülni a Metró 2033 univerzumban. Szukitsról szerintem Tullio Avoledo két "spin-off" regényét be is húzom a Star Wars akciók mellé.

[Darth Revan9]

Nem volt még dolgom vele. A közeljövőben nem is lesz, más olvasási terveim lefoglalnak.

Szerkesztve: 2019. Február 11. - Darth Revan9

[Darth Revan9]

Rob Sanders: Ragadozó és préda

A Bestia felemelkedése ciklus második kötete szélesíti az események körét és igyekszik új cselekményszálakat elindítani. Rob Sanders stílusa nagyon jó. számos szemléletes leírást olvashatunk tőle. Az új cselekményszálakban eltérő karaktereket mutat be. A helyszínek elég változatosak, kapunk vízi világot, sivatagbolygót, fejlett várost egyformán. A csaták mellett kapunk a Terrán zajló eseményekből is bőven, megy tovább a manipuláció, az ármánykodás. A fejezetek váltakozásnál jó, hogy mindig eltérő helyszínre kerülünk, így nagy változatos lett a második kötet. Színesebbnek is érzem, mint az elsőt. A negatívum, hogy a könyv rövid és az elején még nehéz megszokni az új figurákat. A cselekmény szélesítésével elmegyünk egy epikusabb irányba, látszódik, hogy egy összetett sztorit akarnak majd kihozni az írók. Egy kisebb negatívum volt számomra az Adeptus Mechanicus. Nem sok olyan könyvet olvastam, ahol a Mars technopapjai előtérbe kerültek volna, de itt ez megtörtént, A rossz az volt, hogy nem sokat tudtam erről a szervezetről, aztán mikor jöttek az első jelenetek, melyekben szerepelnek sokszor fogtam a fejemet a különféle szavak és kifejezések olvasása közben. Egy ideig eltartott, mire hozzászoktam. Gondolom itt az író azt gondolta, hogy aki kézbe veszi a könyvet, az már tisztában van a Mechanicus kifejezéseivel és szervezeti felépítésével.

A könyv elején egy ömlesztett leírást kapunk az orkok inváziójának pusztításáról. Látszik, hogy nagy a baj. Ez az ömlesztett első fejezet egy kicsit túl sűrű lett. Később végre váltunk, és a könyvben ellátogathatunk a támadások sújtotta bolygók némelyikére is.

Az Undine egy szép vízi világ, ahol Lux Allegra igyekszik menekíteni a bolygó kormányzóját és civileket menteni. Allegra nagyon szimpatikus szereplő lett. Kedvese, Lyle Gohlandr elvesztését nagyon át tudtam érezni. A kormányzó az elején még emberinek tűnt, hogy felengedte a civileket. De aztán jött a fordulat: ha nem jön erősítés, akkor fel kell robbantani a bolygón tárolt vírusbombákat. Ez sajnos bekövetkezik. Allegrát különösen sajnáltam, mert terhes is volt.

Az Adeptus Mechanicus nagyon gyakorlatias, de rendkívül szívtelen is. Az, ahogy gondolkodtak- információt gyűjtenek, de nem segítenek, és nem avatkoznak be – nos, ez finoman szólva is elborzasztó Ez az Argus Van Auken különösen negatív. Nem bánnám, ha az Officio Assassinorum szétrúgná akár a főfabrikátor hátsóját is. Elden Urquidex már sokkal szimpatikusabb. Ő mintha szívén viselné mások sorsát, de azért nem mer szembemenni feletteseivel. Phaeton Laurentis és Mészárors, azaz Koorland életben maradtak az előző kötet végén. Erre a második kötet olvasásakor egyre kevésbé számítottam volna. Meglátjuk mi lesz ebből, érdekesnek ígérkezik.

A terrai cselekmények elég izgalmasak lettek. Drakan Vangorich, az Assassinorum nagymestere szembekerül szinte mindenkivel. Értékeltem azt a húzását az Eklézsia ellen, Megmérgezte Mesringet, hogy rávegye Lansungot a flotta mozgósítására. Ez végül is bekövetkezik, csak nem úgy ahogy Drakan elképzelné.

Az Eidolica – Alcazar Astra – az egyik kedvenc helyszínem lett Maximus Thane, a Példás Öklök kapitánya rendkívül bátor és leleményes. A végén alkalmazott csele nagyon jól bevált. Az Aspiriánál megismerhettük Bohemondot, és a Fekete Templomosait. El tudtam képzelni, hogy miért volt dühös Lansung átcsoportosítása miatt. Remélem szétrúgja Lansungot ezért. Nagy pillanat volt, amikor Bohemond találkozott Maximusszal az Eidolicán.

Jobb lett, mint az előző kötet, de egy kicsit túl sűrített. Annyi új szál indult meg, hogy kb. a könyv felére szoktam meg az új szereplőket. Az Undine-nal történtek egy kissé elszomorítottak. A leírások kiválóak, a csaták, összeesküvések egyaránt jól kidolgozottak. Sikerült a cselekményt is előrevinni. Négy és fél.

 

[Darth Revan9]

Gav Thorpe: A Császár megköveteli

A Bestia felemelkedése 3. kötetében tovább növekszik a tét és újabb epikus küzdelmeknek lehetünk tanúi. A könyv erősen rányomul a Birodalmi Haditengerészetre és sok űrhajós csatát kapunk. A könyv végén szinte már Star Wars-érzést sikerült teremteni. Kevesebb cselekményszállal van dolgunk, mint az előző kötetben. Van ami előrelendült, van ami kevésbé.

A Lepidus Egynél gyülekezik a flotta egy része. Megismerjük a Kolosszust és kapitányát, Rafal Kulikot, valamint első tisztjét, Saul Schaffenbecket, Hűségesek a Birodalomhoz, a józan ész útján járnak. Zavarják őket az admirálisok felesleges kakasoskodása és torzsalkodása. Kulik pártfogója, Price admirális. Price riválisa Acharya admirális. A Lansung által elrendelt mozgósítás mindkettejüket tettekre sarjalja, azt nézik hogyan tudnának egymás sarkára lépni. Kettejük közül mégis inkább Price volt a szimpatikusabb. A Sanctus Kikötőnél, a Vesperilles rendszernél óriási ork erők gyülekeznek. A tét nagy, a Birodalom nem veszítheti el kikötőjét és hajógyárát. Egy óriási űrcsatáról olvashatunk. itt. Voltak nagyon változatos elemei, de úgy érzem üresjáratokat is kaptam. A zöldbőrű népség rendkívül ravasz és fortélyos. Sokkal okosabbak, mint vártam volna. Kulikéknak nincs sok választásuk, követniük kell az ellenséget az aszteroidák közé, ahol az orkok „Halálcsillagai” rejtőznek. Kulik és Price jóbarátok, mégis a csata közben többször összetűznek. Mindig sikerül hamar túllendülniük az ellentéteken. Az egyik kedvenc jelenetem, amikor a Kolosszusra betörő orkok ellen vívnak hőseink ádáz harcot. A szál végén az egyik támadó hold megsemmisítése a csúcspont. Annak ellenére érzem így, hogy eléggé A Jedi visszatér jutott eszembe az olvasása közben.

A Terrán megy tovább a politikai kavarás. Vangorich és Wienand végre kibékülnek és igyekeznek előremozdítani az ügyeket a megfelelő irányba. Sajnos pont ekkor jön a képbe Veritus inkvizítor, aki fejébe veszi, hogy az Inkvizíció révén átveszi az irányítást a Senatorum Imperialis felett. Persze csak burkoltan, a háttérből. Vangorich és Wienand veszélyt szimatolnak és nem alaptalanul. Veritus hamarosan támadást indít és először Wienandot veszi célba, mivel úgy véli, fenyegeti a terveit. Ez az összeesküvésekkel teli szál nagyon tetszett, kedvencem mikor Wienand az életéért fut Veritus ügynökei elől. Bestia Krule és Redenstein az utolsó pillanatokban lépnek közbe.

Lansung önmagát eléggé fényezi. Örülök, hogy Vangorichék végre válaszlépésre kényszerítették. Az látszódik rajta, hogy egy nagyképű alak. A kötet végi fordulat láttán viszont legalább pofára esett.

Koorlandra itt nagyobb szerep hárul. Elindítja az Utolsó Fal protokollt, mely révén a Birodalmi Öklök utódkáptalanjai egy zászló alatt egyesülnek a Terrát érintő óriási fenyegetés miatt. Szerintem jól tette, ahogy azt is, hogy átvette a hatalmat az őt szállító hajón. Bátor húzás és szükséges is. A Phall körül egyesülnek Bohemond, Maximus Thane és mások vezetése alatt. Kíváncsi lesznek mit tudnak a Karmazsin Öklök. Sajnos itt még nem nagyon mentünk tovább. De legalább éreztette a szerző a döbbenetet, mely a Birodalmi Öklök pusztulását kísérte.

Az előző kötethez hasonlóan nagyon jó lett, de mivel az űrcsatáknál voltak visszafogottabb részek, ezért négy és fél.

 

[Darth Revan9]

David Annandale: Az utolsó fal

A Bestia felemelkedése, 4. kötet.

Vegyes érzéseim vannak a negyedik kötettel. Volt, amit Annandale nagyszerűen meg tudott ragadni. de volt, amit eléggé laposan írt le. Voltak olyan fejezetek, amiknél azt éreztem, hogy ez lesz a sorozat legjobb része, volt ahol az eddig legrosszabbnak éreztem.

Sok esemény játszódott a Terrán. Ami érthető is, hiszen a xenó orkok olyan helyzetbe hozták az Impériumot, melyben talán még nem is volt. A kétségbeesés tapintható. Galatea Haas és Ottmar Kord képviselik ezt a szálat, akik rendőrökként, azaz arbitátorokként tevékenykednek. Leander Narkissos és Demetria Kondos képviselik a hajózókat a Harc tüzén. Juskina Tull válaszul az orkok jelentette fenyegetésre meghirdeti a Proletárok Hadjáratát. A Terra népe kivonul és csapást mér az ork támadó holdra. A hadjáratot gyorsan előkészítik. Majd támadásba lendülnek. Eleinte úgy tűnik, mintha eredményt lehetne ezzel elérni, de hamar kiderül, hogy nem. Vangorich jóslata beválik és a Hadjárat kudarcba fullad. Őszintén szólva, nem lepett meg, valahogy ezt vártam. A támadókat beküldik az ork hold felszínén egy húsdarálóba, amiből nincs kiút. Ezen harcok ábrázolása valahogy nem lett jó. Nem éreztem át a drámát és a tragédiát, csak unalmas és egyhangú leírásokat kaptam.

Vangorich és Veritus tovább kavarják a dolgokat odalent. Ez sokkal izgalmasabb volt. Még Lansungot is sikerült Vangorichnak az oldalára állítani. Veritus többször is megszívja. Hiába szervezett merényleteket. Viszont a fő inkvizítor tervez valamit, amely elég homályos. Feltételezem, hogy a könyv végén szereplő robbanásban szerepet játszhatott, de ez nem biztos.

Wienand és Redendstein tovább harcolnak a túlélésért. Ezek a részek szintén nagyon jók voltak. A végén kibújnak az árnyak közül és nyílt szerepet vállalnak az Inkvizícióban. Itt kapunk utalást arra, hogy a Káosz erői is mozgásba lendülne. A Phallon Koorlandék még mindig gyülekeznek. A vezető szerep megmérettetik Koorland és Bohemond között. Itt újabb utalást kapunk a Káosz előrenyomulására.

A Klostrán zajló csata baromi unalmas lett. A könyv mélypontjai közé sorolom a Vasharcosok küzdelmeit.

Ki kell emelnek a könyv végkifejletét, az ork követek megjelenését, az ultimátumot és a robbanást, valamint azt, hogy az eldák állnak mögötte. Ezek a sorozat eddigi legjobb részei voltak, melyből átjött a dráma, a feszültség és az izgalom.

Sokat gondolkodtam, hogy vajon három és felet, vagy négyest adjak rá. A könyy végi hihetetlenül jó jelentetek végül a négyes felé billentették a mérleg nyelvét. Kicsit sajnálom, mert úgy érzem többet is ki lehetett volna hozni ebből a részből, lehetett volna a széria eddigi legjobbja is.

[Darth Revan9]

Jane Austen: Emma

Ez volt az első Jane Austen regény, amit elolvastam. Eddig nem sokat tudtam az írónőről és regényeiről, csak annyit, hogy a házasság, a férjvadászat és az intrikák a középpontját képezik műveinek. Meg azt is hallottam, hogy nagyon lassú tempójúak a regényei. Ez utóbbinál elmondhatom, hogy ilyen csiga tempóra azért nem számítottam. Nem baj, ha egy könyvnek lassú a cselekménye, ha cserébe érdekes karaktereket és szereplők közötti kapcsolatokat ábrázol. Nem biztos, hogy jó választás lett az Emma első Austen könyvként, hallottam ugyanis, hogy a Büszkeség és balítélet sokkal jobb.

A 19. századi angol felső osztály rétegeit nagyszerűen tudta ábrázolni. Részletes képet kapunk hétköznapjaikról. Sok összejövetel, teázgatás, sétálgatás, bálok.

A regény főhőse Emma Woodhouse sajnos finoman szólva sem volt szimpatikus karakter. Rendkívül önző, hiú, beképzelt teremtés. Kedvenc hobbija a házasságszerzés. Valahogy abszolút nem tetszett benne az, hogy ennyire beleavatkozik más emberek magánéletébe.

Szegény Harriet-et, Emma barátnőjét nagyon sajnáltam. Sajnos Harriet Smith nagyon manipulálható személyiség, Ezt Emma maximálisan kihasználja. Elülteti benne a gondolatot, hogy Robert Martin nem neki való, inkább Mr. Eltonnal próbálja meg összeboronálni. Ez nem sikerül, ugyanis Mr. Elotonnak inkább Emma tetszik. Nagyon nem tetszett, ahogy Emma burkoltan utalt arra: ha Robert Martint választja, nem lesz a barátnője Harrietnek. Emma nagyot nézett, mikor Elton megvallotta neki érzelmeit. Ezután lépett színre Frank Churchill. Ő valahogy sokkal szimpatikusabb karakter volt. Ahogy Jane Fairfax is. Inkább Frank és Jane románcára lettem volna kíváncsi, sem mint Emma és Frank kapcsolatára. Annak örültem, amikor Frank és Jane végre összejöttek, aztán Emma hoppon maradt. A hiú Miss Woodhouse váltig állította, hogy nem kell neki férj, mégis mikor mindenki házasodik körülötte, akkor már neki is igent kell mondania Mr. Knightley-nak. Knightley olyan semmilyen figura volt számomra. Jobban ki lehetett volna bontani őt, Állandóan csak annyit kaptunk belőle, hogy bírál másokat. Minden esetre minden jó ha a vége jó, Emma és Knightley, valamint Harriet és Robert összeházasodnak. Annak kifejezetten örültem, hogy Miss Woodhouse minden erőfeszítése ellenére Harriet és Robert összejöttek végül.

Voltak olyan szereplők, akik sokkal jobban érdekeltek volna a könyvben, mindenesetre érdekes képet lehetett kapni a 19. századi andol felsőréteg életéről, az akkori férfi-női kapcsolatokról és a házassághoz való viszonyokról. A lassú tempó és az abszolút nem szimpatikus hősnő miatt három és felet adok a könyvre.

[mui-ruy]

Hátha beindítom ezt a topikot.  Volt valaki a 40. képregénybörzén? Idén sikerült rekord mennyiségű pénzt elköltenem itt, annyi új megjelenés volt, ami érdekelt. Kingpin, Fumax újdonságok, plusz Hellboy a Vad Virágok Könyvműhelytől. Ajándék Hellboy posztert is adtak. Rengetegen voltak, szerintem még sosem vett részt rajta ennyi vásárló.

Szerkesztve: 2019. Március 11. - mui-ruy

[Darth Revan9]

Sajna nem. Most nincs pénzem ennyi képregényt venni.

[Darth Revan9]

Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen

Rendkívül csavaros, fordulatos és izgalmas. Tényleg zseniális. Ez a tízedik Agatha Christie regény, amit elolvastam. Úgy éreztem, hogy ez még az általam olvasottakhoz képest is csavarosabb. A Ház a sziklán című könyvben már az elején sikerült felállítanom egy elméletet, ami aztán a könyv végére igazolást nyert, csak az apró részleteket nem sikerült megfejtenem. Reméltem, hátha ez megismétlődik a Gyilkosság az Orient expressz esetében is. Nos, ez nem igazán jött be. Annyi fordulat, nyom, tényező volt ebben a könyvben, hogy csak kapkodtam a fejem. Szerencsére egy apró dolgot sikerült eltalálnom. Az elkövető személyében viszont teljes volt a bizonytalanságom szinte a könyv végéig. Most is állítottam fel elméleteket, de egyszerűen most nem tudtam egy általam legjobbnak tartott megoldás mellett letenni a voksomat. Túl sok kombináció, variáció megfordult a fejemben, szinte mindet lehetségesnek tartottam.

 

 

Az áldozat, Ratchett, eredeti nevén egy Cassetti nevű férfi, aki korábban gyerekeket raboltatott el és öletett meg. Egyáltalán nem tudtam sajnálni az ürgét. Szinte szurkoltam, hogy Poirot most ne járjon sikerrel, hisz ez az ember tényleg megérdemelte a halált, amit a kis Daisy Armstrong miatt tett. Szegény Armstrong ezredest és feleségét is nagyon sajnáltam. Tényleg szörnyű tragédia.

 

Amire elsőként rájöttem, hogy az illető, aki Nulla óra 37-kor kiszólt franciául az nem Cassetti/Ratchett volt. A vallomások tényleg kesze-kuszák. Mindig az jön ki, hogy valaki igazol valakit és vissza. A hálókocsiban megtalált nyomok is elég félrevezetőek. Zsebkendő, pipaszurkáló. Már-már gyanús, hogy ennyi minden előkerül. Aztán jön az ismeretlen hálókocsi kalauz és a vörös kimonós hölgy. Valahogy sejtettem, hogy az egyikük legalább kitaláció.

A gyanúsítottak. Pierre Michel, a kalauz, Hector MacQueen, a titkár, Edward Henry Masterman, az inas, Hubbardné, a gazdag amerikai, Greta Ohlsson, a svéd hölgy, Natalja Dragomirov hercegné, Adrényi és Helena Rudolf, a grófi házaspár, Arbuthnot ezredes, Cyrus Hardman, Antonio Foscarelli, Mary Debenham, Hildegarde Schmidt, a komorna, Mind teljesen más ember, és mind gyanús. Önmagán már annak gyanút kellett volna keltenie bennem, hogy az Orient expresszen mind foglaltak fülkét és pont aznap, amikor Cassetti utazott. Aztán szinte mindenkiről kiderült, hogy közük volt Armstrongékhoz. Jó barátok, rokonok, háztartásbéliek. És mind benne voltak. Erre még a végső leleplezés előtt rájöttem, de csak az utolsó fejezetekben erősödött fel ez a gyanúm. Zseniális húzás. Eleinte Hardman,és Hubbardné volt nagyon gyanús. Mrs. Hubbard nagyon jó színésznő, több olyan jelente is volt, amikor éreztem, hogy megjátssza magát. Végül kiderült, hogy ő maga Mrs. Armstrong anyja és a kis Daisy nagyanyja. Bosszújukat jogosnak éreztem. És szerencsére Poirot is, ezért inkább az ismeretlen elkövető lett a megoldás nyertese. Ezzel nagyon nagyot nőtt a szememben a belga mesterdetektív.

 

 

Nagyon elégedett voltam a könyvvel. A végkifejlet nagyon tetszett. Most csak az utolsó fejezetekben, a végső leleplezés előtt kezdtem sejteni az igazságot. Zseniális mestermű, csillagos ötös.

 

 

 

Szerkesztve: 2019. Március 12. - Darth Revan9

[Darth Revan9]

Ma elég sok bosszantó dolog történt velem, melyek felidegesítettek. Nyugtatóként be mentem a könyvtárba. És mit láttam?

Egyik polcon egy rakás kötetet  a nagy DC gyűjteményes sorozatból, valamint egy másik polcon egy rakás  Marvel gyűjteményes kötetet. Úgy örültem, mint annak idején karácsonykor gyerekkoromban. Azt hittem szívrohamot kapok a gyönyörűségtől. Ki is kölcsönöztem kettőt egyből.

[Kargarosz]

Azért nem vagyok Marvel fan,de a Szukitson a Marvel regények kezdve ugye Venomtól piszok jó árba van így Előrendelve. Lehet beruházok rá mert ennyi zsetont megérhet. Bár,ha jól tudom annak idején nem voltak regények vagy igen? Ez most valami totál újdonság? 

Szerkesztve: 2019. Március 25. - Kargarosz

[mui-ruy]

13 perccel korábban, Kargarosz írta:

Azért nem vagyok Marvel fan,de a Szukitson a Marvel regények kezdve ugye Venomtól piszok jó árba van így Előrendelve. Lehet beruházok rá mert ennyi zsetont megérhet. Bár,ha jól tudom annak idején nem voltak regények vagy igen? Ez most valami totál újdonság? 

Igen. Képregényből regény eddig még nem igazán volt. Úgy látszik a Marvel tesz vele egy próbát. Több képregényt is kiadott már a Kingpin kiadó, amiknek most majd el lehet olvasni a könyv adaptációját is. Pl. a Venom: Halálos védelmező, a Kraven utolsó vadászata, vagy a Polgárháború is ilyenek. Viszont van köztük original regény is, pl. a Pókember: Hatalomátvétel a PS4-es játék előzménye, a Thanos: Death Sentence meg önálló regény.

[Iqvi]

1 órával korábban, mui-ruy írta:

Thanos: Death Sentence meg önálló regény.

Érdekesen hangzik, ha megjelenik lehet hogy beruházok rá.

[Kargarosz]

5 órával ezelőtt, mui-ruy írta:

Igen. Képregényből regény eddig még nem igazán volt. Úgy látszik a Marvel tesz vele egy próbát. Több képregényt is kiadott már a Kingpin kiadó, amiknek most majd el lehet olvasni a könyv adaptációját is. Pl. a Venom: Halálos védelmező, a Kraven utolsó vadászata, vagy a Polgárháború is ilyenek. Viszont van köztük original regény is, pl. a Pókember: Hatalomátvétel a PS4-es játék előzménye, a Thanos: Death Sentence meg önálló regény.

 

Engem leginkább ami megfogott, hogy az Előkészület menübe olyan címek vannak amik még így nem fanként is felkeltették a figyelmemet sőt az X-men  Days Future Past-ot már most megvenném az nagyon érdekel. Mondjuk az X-eket mindig is bírtam hiába nem vagyok fan, de akkor is. Aztán ott van a Főnix is...No lesznek itt finom falatok.