Könyvek és képregények

[Darth Revan9]

Nagyszerű! Szegeden a Somogyi Könyvtár ellensúlyozza a hosszú zárvatartást. December 1-17 között egy olvasó összesen 20 könyvet kölcsönözhet. Akkor felszerelkezek.

[Darth Revan9]

Mivel nem csak Star Wars van köztük, ezért ide rakom be.

És ez is csak egy töredéke.

[Darth Revan9]

https://divany.hu/onido/szabados-agi/

„Olyan könyveket kell keresni, amelyek képesek berántani”

[Darth Revan9]

Egy csodás kép Drizztről. Mesés, csodaszép lett.

[Darth Revan9]

Tegnap még beugrottam a könyvtárba zárás előtt. Ugyebár nálunk a központi könyvtár március 3-ig zárva marad. Nagyon nagy volt a tömeg, úgy éreztem magam, mint egy bevásárlóközpontban. A könyvtár ideiglenesen a zárvatartás alatt 20 dokumentumra növelte a kikölcsönözhető mennyiséget. Én magam még december elején felszerelkeztem.

[MissKarrde]

2 órával ezelőtt, NorbiLordi írta:

 

Köszi szépen. Abban biztos lehetsz, hogy írok majd róla.  Nagyon kíváncsi vagyok már rá, de ezt a pár napot kibírom már

 

Jó neked, hogy kibírod, én rögtön beszerzetem az Amazonról a Kindle-re, ahogy kijött angolul  

Iqvi, Dzséjt, a ti véleményetekre is eléggé kíváncsi vagyok

[NorbiLordi]

9 perccel korábban, MissKarrde írta:

 

Jó neked, hogy kibírod, én rögtön beszerzetem az Amazonról a Kindle-re, ahogy kijött angolul  

 

Gondoltam rá amúgy, de mindegyiket magyarul olvastam el (kivéve a rövid sztorikat), meg ősszel jutott eszembe, hogy már kijött a könyv angolul. Fumax meg írta hogy novemberre várható, úgyhogy úgy voltam vele akkor felesleges angolul belekezdeni, tartom a hagyományt hogy magyarul olvasom. Időközben meg elvoltam a High Republic könyvekkel és egyebekkel  

[Dzséjt]

23 perccel korábban, MissKarrde írta:

Dzséjt, a ti véleményetekre is eléggé kíváncsi vagyok

Az enyém még odébb lesz, mert most elhatároztam, hogy előlről elolvasom az egészet, mivel néhány köztes könyv már kicsit összemosódott bennem. Az Abadon kapujáig minden tiszta, mert azokat többször is olvastam, de onnantól minden könyvet csak egyszer, és így kicsit káosszá vált a fejemben, és már az előző könyvnél is voltak olyan dolgok, amiket nem teljesen tudtam hová tenni. Szóval az ismétlés nem árt, mielőtt belekezdek az utolsó epizódba.

[Iqvi]

2 hours ago, MissKarrde said:

 

Jó neked, hogy kibírod, én rögtön beszerzetem az Amazonról a Kindle-re, ahogy kijött angolul  

Iqvi, Dzséjt, a ti véleményetekre is eléggé kíváncsi vagyok

Én még kb a 40-45%-ánál tartok, szóval még nekem is odébb van a vélemény, de amúgy nagyon hirtelen a kezdés abban az értelemben hogy erősen épít a Tiamath's Wrath-ra de nem magyarázza el nagy vonalakban az abban történteket. Viszont nekem tetszik, jó újra Térséget olvasni. Lehet megveszek majd a novelláskötetet ks ha elolvastam mert Egerben lehet már kapno angolul. 

[MissKarrde]

Jő lenne, ha a novelláskötet is megjelenne magyarul, ha már kiadták angolul egyben az egészet. Valószínűleg beszerzem én is angolul. 

[NorbiLordi]

Mintha lett volna róla valamikor szó, hogy kiadják azokat is magyarul, nem? Vagy hallucináltam csak?  

[Iqvi]

3 hours ago, NorbiLordi said:

Mintha lett volna róla valamikor szó, hogy kiadják azokat is magyarul, nem? Vagy hallucináltam csak?  

Én is emlékszem valami ilyesmire. Amúgy épp most olvastam, és kezd fordulatszámnövelésbe kezdeni a könyv. 

[Darth Revan9]

Fábián Janka: Lotti öröksége

Nos, ez fantasztikus olvasmányélmény volt. Az idei év egyik legjobbja. Nem is gondoltam volna, hogy így fog tetszeni. Fábián Jankától A Lotti öröksége volt az első regény, amit olvastam, de minden bizonnyal nem az utolsó.

Ez a csodás írónő egy elképesztő, és magával ragadó történetet nyújt az olvasóknak a 18. század végéről és a 19. század elejéről. A családregény, és a történelmi regény kiváló ötvözete, sok érdekes, magával ragadó szereplővel, rengeteg drámával, részletes korrajzzal, fantasztikus fordulatokkal. Eleinte lassan csordogál, de erre szükség is van, annak érdekében, hogy elmélyüljön a későbbi cselekmény. Ezek mellett pedig rengeteg háttérinformációval gazdagodik az olvasó a korszakról.

Spoiler

[spoiler] Mártonfi Lőrinc szemszögén követhetjük az Ághfay- és a Pálóczy-családok sorsát a 18. század végétől. Láthatjuk, hogy nő fel az ifjú Bálint, aki Pálóczy Dénes és Zsófia, Ághfay Bertalan feleségének titkos románcából született. Lőrinc mester neveli és egyengeti az ifjú Bálint útját. Bálint nyílt, egyenes szívű fiatalember lesz, akit magával ragadnak a francia forradalom eszméi. Bátyja, Ernő és Krisztina felesége sokkal zárkózottabb, hagyományosabb nemesek. Bálint viszont Pálóczy Dénessel együtt szimpatizálnak Marinovics Ignáccal és híveivel. Bálint szerelmes lesz egy Fanni nevű színésznőbe. A szerelme és az eszméi egy életre meghatározzák a sorsát. Bár elveszi feleségül Fannit, viszonyuk hamar elhidegül, miután megszületik lányuk, Lotti. A Martinovics-összeesküvés bukása megpecsételi szegény Bálint, és apja, Dénes sorsát. Sajnáltam a fiút. Fanni rövid idő után elég ellenszenves lett a szememben. Nem érdemelte meg Bálint szerelmét. Szegény ifjú a börtönben halt meg, pedig a lányának nagy szüksége lett volna rá. Lottit Lőrinc mester veszi magához. Pálóczy Dénes másik fiát, Antalt – Tónit – pedig Ághfay Ernő. Lotti okos és ügyes kislány. Lőrinc kitanítja az orvoslás mesterségére, de sajnos a korszakban nők nem lehettek hivatásos orvosok. Lotti beleszeret Pálóczy Tóniba, és nem is sejti sokáig, hogy rokonok. Reménytelen szerelme miatt nagyon sajnáltam szegény lányt. Pálóczy Tóni sokszor olyan ellenszenvesen viselkedett. Lotti elmerül a gyógyítás tudományában. Becsültem a tudásáért és a tenni akarásáért. Kiválóan helyt állt a győri csata idejében, mikor embereket mentett Lőrinc mesterrel. Lotti az eltűnt Tóni nyomába ered. Nem őt találja meg, hanem egy sérült francia katonát, akinek amputálnia kell a lábfejét, hogy megmentse az életét. Innentől kezdve csatlakozik hozzájuk Maurice La Roche, vagyis Sziklay Móric. Szegény lány, apjához hasonlóan nem a megfelelő emberbe szeretett bele. Tóni nagyon csúnyán viselkedett vele, főleg a Julcsa-féle esetnél. Lőrinc mester halála után Lotti orvosként ténykedik Móric segítéségével. Titkos szerepet játszanak, Móric játssza az orvost, Lotti a segédjét. A sors újra a Pálóczy- és az Ághfay-családok útjába sodorja. Pálóczy Tóni anyja, Borbála felismeri a lányt. Lotti megpróbál részesülni az örökségéből, de Ernő elzavarja. Másra nem is számítottam. Tóni valamiért megsajnálja a lányt, és mintha érzései is támadnának iránta. Lotti viszont felismeri, hogy a férfi, akire igazán várt, az Móric. Tóni szerencsére úgy dönt, hogy kibillenti a balsors mérlegét, és Ernő halála után Lottinak adja az Ághfay-kúriát. A regény vége nagyon szép és idilli. Lotti és Móric boldog házasok. Bálint fiuk és Krisztinka lányuk mellé várják a harmadik gyereket. Lotti és Tóni a könyv végén elbúcsúznak. Tóni indul Bécsbe, az 1815-ös híres kongresszusra. Rákóczi libertása, mely végig kísérte a könyvet Menyhért nagyapótól Bálinton át Lottiig most Tónihoz kerül. Érdekes volt nézni ennek az ereklyének a vándorlását is. [/spoiler]

A könyv végére áll igazán össze a szereplők sorsa. Valami hihetetlen és különleges érzés járja át a regény lapjait, ahogy elmélyülünk a szereplők életében. Meg kell mondjam csodálatos érzés. És mindez egybe van kötve a korszak jelentős fordulataival is. Ez pedig kiválóan elmélyíti a drámai hangulatot. A szereplőket lehet szeretni és utálni, együtt érezni velük, osztozni bánatukban, örömükben. Élő, lélegző, eleven figurák lépnek le a kötet lapjairól, akik csodás katarzis élményben részesítettek.

Felemelő és csodás élmény volt olvasni ezt a könyvet. Minél hamarabb szeretnék sort keríteni a folytatásokra, a Koszorúfonatra és a Búzavirágra. A Lotti öröksége bekerült a kedvenceim közé. Kiváló darab.

Szerkesztve: 2022. December 24. - Darth Revan9

[Darth Revan9]

Karácsonyra érkeztek.

[Darth Revan9]

R. A. Salvatore: Kristályszilánk

Drizzt legendájának jelenlegi negyedik kötete volt valójában az első. R. A. Salvatore ezzel a regénnyel robban be 1988-ban a fantasy könyvek piacára és lett világszerte több millió olvasó kedvence. A szerzőre köztudottan nagy hatást gyakorolt Tolkien munkássága, amit le se tudna tagadni. Tolkien miatt váltott szakot az egyetemen informatikáról angol irodalomra. És persze rátalált a fantasy szerepjátékok világára is. A Kristályszilánk egy trilógia nyitódarabja volt, és talán még Bob se gondolt akkoriban arra, hogy olyan ikonikus hősöket tud majd alkotni, akik napjainkig velünk lesznek. Drizzt és barátainak története mai napig folytatódik. Bár biztos voltak olvasók, akik az elmúlt 34-35 évben lemorzsolódtak, de még bőven maradtak olyan hűséges olvasók, akik a legújabb kötetekig kitartottak. Én is közéjük tartozom. Ahogy jó volt újraolvasni a Sötételf-trilógiát, úgy nagyszerű érzés volt újra végigmenni a Jeges Szelek Völgye trilógia lapjain, és nyomon követni klasszikussá vált kalandozócsapat első közös hőstetteit. A Csarnok Vándorai ebben a trilógiában álltak össze először. A Sötételf-trilógiához hasonlóan sok olvasót még a Jeges Szelek Völgye trilógia vonzott be a fantasy-be.

Nosztalgikus érzések kerítettek hatalmába a kalandok újra átélése közben. Még a régi Valhallás fordítások sok apró bakiját is hajlandó voltam megbocsátani. Az viszont nem túl kellemes, hogy a későbbi kiadásokban a kiadók sajnos nem szerkesztették át a régi fordításokat, hanem csak simán újra nyomdába adták, aztán kész. Volt olyan is amikor tikkelt a szemem a felemás fordítást olvasva. Azt mindenféleképpen pozitívumként éltem meg, hogy elhagyták a törpék erős vidéki tájszólását, valamint a Salvatore nevével fémjelzett látványos és részletes csaták is szép fordítást kaptak. De sajnos bőven lett volna még mit javítani a szövegen. Voltak olyan nevek, melyek megmaradtak eredetiben. – Easthaven, fúj. Ennek ellenére mégis csodás élmény volt újra elmerülni Driztték kalandjaiban. Az megint érdekes dolog, hogy annak idején Kristályszilánk-trilógiaként, valamint később Jeges Szelek Völgye-trilógiaként hivatkoztak erre a három könyvre, de egyik se jó elnevezés igazán – lásd a második és harmadik kötetek cselekményét.

Spoiler

[spoiler] Kár, hogy a korai könyvekben nem jelölik az éveket. Négy év telt el a Menedék vége óta, és a Kristályszilánk újabb öt évet ölel fel. Drizzt egyszerű életét és a Harcpöröly törpék közelében. Egy barbár támadás visszaverése során Wulfgar az ifjú harcos fogságba esik, majd Bruenor saját fiaként neveli fel. Annak idején Salvatore inkább Wulfgart akarta megtenni könyvei központi figurájának, így itt kiemelt szerepet kapott. Később jött csak az irányváltás, hogy Drizzt legyen a központi figura. Mivel ezt a könyvet írta meg elsőnek, így Drizzt életére elnagyolt, és pontatlan utalások vannak csak. Végül is ezt megbocsátható, annak ismeretében, hogy később született meg a Sötételf-trilógia. Drizzt, Wulfgar és Bruenor között szoros barátság szövődik. Regis, a félszerzet itt lép színre, rá szintén fontos szerep hárul. Cattie-brie sajnos még nem kap jelentős szerepet. A főgonosz Akar Kessell, egy szokásos, hatalomtól megrészegült, öntelt varázsló, akit a Crenshinibon, a Kristályszilánk kihasznál saját hatalma érdekében. Itt lép színre Errtu is, Drizzt későbbi nagy ellensége. Tízváros népeinek bemutatása jól sikerült, főleg az ellenségeskedések hangsúlyozása. A végén, a nagy fenyegetések árnyékában mégis kénytelenek voltak összefogni. A csaták és összecsapások epikusak, pont olyanok, amilyennek szeretem. [/spoiler]

A nagyszabású történet mellé sikerült kisebb, szerepjátékos kalandozó motívumokat is nagyszerűen beültetni. Nagyszerű érzés volt újraolvasni. Ötös.

[Darth Revan9]

R. A. Salvatore: Ezüst erek

A Jeges Szelek Völgye következő részében a Csarnok Vándorai megkezdik epikus utazásukat az Elfeledett Birodalmak északi vidékein. Akkoriban, mikor a könyv megjelent nem igazán volt kidolgozva ez az északi táj, Salvatore így viszonylag szabadon barangolhatott hőseivel. Az Ezüst erek egyfajta Hobbit-sztori átültetve a Dungeons & Dragons-ra. Hőseink elindulnak felkutatni Bruenor őshazáját, Mithrill Csarnokot, amit korábban a mélységből felbukkanó teremtmények foglaltak el. Közben az előző rész végén színre lépett Artemis Entreri, aki a kalandozók nyomában van egy bizonyos pókhasú, kedélyes félszerzet miatt, aki meglopta annak idején az urát. Jobban megismerhetjük Luskant, a Harpell-családot Hosszúnyeregben, Ezüstholdat. A kalandozók egyre inkább összekovácsolódnak, és kezdenek családot alkotni. Artemis Entreri itt még egy kíméletlen orgyilkos, egyszerű végrehajtó. Hihetetlen belegondolni, hogy az ő figurája is mekkora utat tett meg a későbbiekben. Hőseink érzelmeiben is sikerül elmerülni, ezáltal ez a könyv is kiemelkedik a hagyományos küldetés és kalandorientált fantasyk közül. Drizzt keresi a helyét a nagyvilágban, próbál megküzdeni az előítéletekkel. Wulfgar szembenéz a világ gonoszságával. Cattie-Brie igyekszik hasznossá tenni magát. Regisben feltámad a lelkiismeret. Hiába erős a Hobbit-hatás, számomra egyértelmű, hogy Salvatore jobb művet alkotott, mint Tolkien. Én legalábbis jobban élveztem annak idején, ahogy most is, persze a Hobbit is azért egész jó könyv. De hát mégis az Ezüst erek egyike volt A Gyűrűk Ura utáni egyik legmarkánsabb fantasy élményemnek. És ki kell emelnem, hogy nagyon érződik benne a szív és a lélek. Ritka az olyan fantasy-sor, melynél a szereplők így a szívemhez tudnak nőni.

Spoiler

[spoiler] Kedvenceim természetesen a Mithrill Csarnokban történtek, az összecsapás Haerinvureem-mel, az árnyéksárkánnyal, Drizzt első találkozása Entrerivel. Imádtam Bruenor tettét. A függő végkifejlet hihetetlen izgalomban tartott annak idején, de most is megborzongtam. [/spoiler]

Csodálatos élmény volt újra elolvasni életem egyik legfantasztikusabb és legmeghatározóbb regényét. Még ennyi év után is imádom. Ötös.

[Darth Revan9]

R. A. Salvatore: A félszerzet ékköve

A Jeges Szelek Völgye-trilógia zárása egy epikus és pörgős kalandot ígér az olvasóknak. R. A. Salvatore mára klasszikussá vált első fantasy trilógiájának utolsó része ugyanolyan lebilincselő, mint a korábbi részek. Az Ezüst erek függő végét kitűnően folytatja. Erre a részre kristályosodhatott ki Salvatore-ban, hogy Drizzt lesz inkább a központi figura és nem Wulfgar. A szokásos utazós, kalandozós vonal itt is megvan, most viszont feszültebb a hangulat, hisz a társaság egyik tagjának az élete a tét. Így sokkal inkább egy hajszának tekinthető ez a könyv, ahol a hőseink versenyt futnak az idővel. Az előzőben még ráértek kalandozni, most viszont sietniük kell. Salvatore viszont nem sietteti el a végkifejletet, újfent számtalan varázslatos és egzotikus helyszínre kalauzolja el a Csarnok Vándorait. Újabb szövetségesek és ellenfelek jönnek be a képbe és tovább színesítik Drizzt legendáját.

Spoiler

[spoiler] Miután Regis Artemis fogságába kerül Drizzt és Wulfgar mindent elkövetnek, hogy barátjuk nyomára leljenek. Megkezdődik a hajsza dél felé. Szembenéznek egy dühös banshee-val, tengerre szálnak Vízmélyvárában a Tengeri Szellem fedélzetén, Deudermont, a kalózvadász útján. megütköznek a veszélyes Pinochet kalózvezérrel, majd délen újabb veszedelmek várnak rájuk Calimshan sivatagos földjén. Imádtam ezt az utazást és a hajszát. Fantasztikus volt Bruenor visszatérése, mai napig az egyik legjobb, és legszebb fordulat a Drizzt sorozatban. Persze az első megjelenés idejében ez nagy fordulatnak számított. Ennek ellenére most is lenyűgözött a szekeres jelenet. Csodás volt Drizzt és Entreri párbaja, a Tartaroszon való harc. Imádtam ezeket a jeleneteket. Itt válik nyilvánvalóvá, hogy Drizzt szerelmes Cattie-brie-be, de a lány időközben közel került Wulfgarhoz. Entreri továbbra is kegyetlen. Szegény Regist a két ujja miatt nagyon sajnáltam. Artemis volt igazán a nagy ellenfél, Pook pasa, vagy éppen a házivarázslója nem volt annyira nagy szám. A vége persze egy boldog végkifejlet, melyet mindig nagyon szeretek. [/spoiler]

Hőseink tovább fejlődtek. Wulfgar sokat tanul. Drizzt egyre inkább elfogadja, hogy nem mindig leli meg a helyét a felszínen, és egyre inkább támaszkodik barátaira, akiket egyre inkább a családjának tekint. Bár a Jeges Szelek Völgye könyvekben még nem voltak Drizzt monológok, de azért átitatja ezt a könyvet is a barátság érzése, és a családias hangulat, valamint Drizzt sztoikus filozófiája. Imádtam Deudermontot, az egyik kedvenc új szereplőm lett. Calimport pedig nagyon hangulatos helyszín. A sivatagban csodálatos volt vándorolni.

Összességében hatalmas élmény volt újraolvasni a teljes trilógiát. A regényben a kaland és az izgalom nagyszerűen keveredik és olyan szerethető hősöket kínál az olvasónak, akikről még szívesen olvasna az ember. A klasszikus, hősies kaland fantasyk legjobb darabja, mely felveszi a versenyt akármelyik mai darabbal. Ötös.

[NorbiLordi]

James S. A . Corey: Leviatán bukása

 

Ünnepek alatt kiolvastam ezt a könyvet is. Igazából elvárások nélkül kezdtem bele, de nagyon kíváncsi voltam már, hogyan végződik ez a sorozat.

 

Spoiler

@Iqvi kiemelte Trejo ajánlatát, hogy majd meglepődök rajta, de én inkább Duarte-n lepődtem meg őszintén, mert eszembe nem jutott volna, hogy erre felé fog elkanyarodni a történet, hogy egy nagy hive-mind legyen az emberiségből. Gondolom a Preiss-t is ő hozta akkor vissza mikor átment a kapun. Vagy alapból neki köszönhető, hogy kezdett eltűnni és csak tesztelte, hogy a gyakorlatban működne-e a dolog?

 

Elvileg úgy volt, hogy a komplett hajót kikérdezik mit tapasztaltak, akkor Kit-et hogy nem szúrták ki, hogy Alex fia? Mert Nieuwestadton a dokinak ez egyből leesett, akkor a laconiai hivatalosoknak miért nem? Végig ezért izgultam, hogy mikor fogják zsarolni Alexet vele. De lehet én értettem félre valamit és csak a legénységet kérdezték meg.

 

Az utolsó kb. 150-160 oldalt egy ültő helyemben végigolvastam olyan izgalmas volt  Nem számítottam rá, hogy a jó öreg "Miller" visszatér, bár logikus lépés volt, csak sajnos Jim életébe került. Ahogy vele kezdődött ez az egész történet, úgy vele is ért véget. Nagyon sajnálom, hogy nem élheti le az életét Naomi mellett, de legalább az emberiség fennmaradt.

 

Kíváncsi lennék végül hány rendszer élte túl a kapuk bezárását, mert sok a kereskedelemből tartotta még fenn magát. Ez az új technológia is érdekelne amivel 1000 év múlva utaznak csillagrendszerek között, gondolom hasonló a technológia mint a Gyűrűtérnél használt, más dimenzióban utaznak. Vajon a másik dimenzióban élő lényeket ez már nem zavarja? Másik meg, hogy érdekes hellyé válhatott a Föld időközben, ha Amos lett a főnök  

 

[Iqvi]

Kellett megnyitnom a spoiler gombot :(. Mindegy, így is elolvasom. 

[Darth Revan9]

A Halálszárny, a Halálszárny éjszakája, valamint a két Árnyékszárny manga jön év elején Warcraft téren.

[Darth Revan9]

Spawn 20. kötet

Újabb 14 füzetet tartalmaz a kötet, ezek a történetek már elvezetik az olvasót a nagyszabású Armageddon történetszálhoz.

136-138. számok Ezer bohóc 3-5. rész

Nem vagyok megelégedve ezzel a történettel. Reméltem, hogy a második rész után jobb lesz, de sajnos nem lett.

Spoiler

[spoiler] Inkább kínlódás volt ez a sztori. Spawn kiszabadul, de időközben Violator megszáll ezer másik embert, a várost sújtó áramszünet alatt pedig tombolásba kezdenek. Iszonyatos pusztítást visznek végbe, rengeteg ártatlan meghal. Spawn hiába próbál közbelépni, nem sikerül úrrá lenni a káoszon. [/spoiler]

Bárcsak jobb lett volna, de közepest is nehezen éri el. A tehetetlenség érzése jól be van mutatva.

139-141. számok Ördöglakat 1-3. rész

Ez szerencsére már sokkal jobban tetszett, talán az utóbbi 15-20 szám óta az egyik legjobb Spawn történet volt.

Spoiler

[spoiler] Carrie Andrews, vagyis Nyx, a boszorkány megpróbál lejutni a pokolba, hogy megkeresse és kihozza a barátnőjét, Theát. Ezért kölcsönveszi Al szimbiótáját, és így megszületik She-Spawn, vagyis a női Spawn. Nyx vándorlása közben összefut az itt ragadt Eddie Frank-kel, vagyis a harmadik Megváltóval (Redeemer). Az ő segítségével jut el Theához, de a lány lelke inkább a végső megsemmisülést választja, amit Carrie szomorúan teljesít. N'Zzezheaal, a légydémon teljesíti az alku rá eső részét, Carrie szabadon távozhat Eddievel együtt. Érdekes volt látni a Pokolivadék ruháját máson és az együttműködését Nyx-szel. [/spoiler]

Kiváló volt mind a három szám.

142-144. számok Pokoli ár 1-3. részek

Ez is nagyon jó volt, kiemelten a 142-143. számok. A vége, a 144. szám egy kicsit leült.

Spoiler

[spoiler] Al végre felébred a kómából, amibe az Ezer bohóc történet végén került. Carrievel megtárgyalja a tettét, és ekkor rajtuk üt a Megváltó. Az az összecsapás nagyon tetszett, s végül a harmadik Megváltó is elbukik, Eddie pedig új életet kezdhet. A sztori végi váratlan fordulat jó volt, csak nem kellett volna külön füzetet szentelni neki. Tehát, N'Zzezheaal valójában Mammon, és minden hátterében, ami az elmúlt huszonvalahány füzetben állt, ő állt. Al megint szív egy jó nagyot, elveszti a pozitív dolgokhoz fűződő emlékeit. [/spoiler]

Jó volt itt lezárni az előkészületek egy részét, de még érezhető, hogy van még mit felvezetni az Armageddonig.

145-146. számok Mindegy hova 1-2. részek

Ezek nagyon tetszettek az új ellenfelek miatt. Sikerült tovább mélyíteni a Spawn mitológiát mindössze két füzettel.

Spoiler

[spoiler] Al vándorútra indul és egy kisvárosban emberáldozatot próbál megakadályozni. Váratlan fordulat volt, hogy a népek a lányt nem a pokolnak, hanem a menny erőinek áldoznák. Egészen pontosan egy Elfeledettek nevű angyal csoportnak, akik az első háború idején nem álltak sem a lázadó angyalok, sem az Istenhez hű erők oldalára. Al sikeresen teljesíti a próbájukat és megmenti a lány életét, de valami nagyot indít el. [/spoiler]

Bár töltelék sztorinak tűnik, mégis úgy érzem, van jelentősége. Mindkettő kiváló volt.

147. szám. Üvöltés

Egy füzetes töltelék sztori. Érződik, hogy azért született meg, húzzuk az időt, a 150. számmal induljon csak az Armageddon.

Spoiler

[spoiler] Spawn összecsap pokolbéli farkasokkal, ennyi, és nem több. Nagyon érdektelen volt az egész. [/spoiler]

148-149. számok Véletlenszerű mintázatok 1-2. rész

Egy füzetes is lehetett volna bőven, ismét azt éreztem, hogy húzni kell az időt. De legalább ez jelentősebb volt, mint az Üvöltés című szám.

Spoiler

[spoiler] Spawn próbálja kideríteni, hogy ki mozgatja őt. Nem várt segítséget kap egyik rég látott ellenfelétől, a Halomtól, aki a Zöld Világ nevében szól hozzá. A Zöld Világ hatalmasságai nagy vonalakban felfedik Mammon terveit és visszaadják Al jó emlékeit. [/spoiler]

Minden készen áll az Armageddonra, indulhat a Világvége.

Összességében véve volt sok jó és kiváló füzet ebben a gyűjteményen, melyek jelentősen javítottak az élményen, és így ez egy egész jó gyűjtemény lett. Négyes.

[Darth Revan9]

R. A. Salvatore: Egy letűnt isten eljövetele

Nem találok szavakat. Ez olyan lenyűgöző volt, amit nehéz leírni. Keresem az állam. R. A. Salvatore amúgy is a kedvenc szerzőm. Elég nagy bajban lennék, ha egy top 10-es listát kéne összeállítanom a regényeiből. Viszont úgy érzem, hogy az Egy letűnt isten eljövetele olyan csodálatos lett, hogy ott a helye a legjobbak között, egy tízes toplistában. A könyvet befejezve azt éreztem, nem is bánnám, ha Salvatore lezárná Drizztet végleg és inkább Korona világára fókuszálna. Ugyanis tengernyi lehetőség van ebben a világban, amit ez a könyv is megmutat. Pontosabban nem mutat meg mindet, inkább erősen sejteti.

Korona világa már a Démonháború első három részével a kedvencem világaim egyike lett. Ez az érzés Az első király legendájával még jobban erősödött, és most a Rege a Boszorkánykörről ciklus második könyvével tetőfokára hágott.

Bob kiválóan tovább szőtte az előző kötetben megkezdett cselekményt. Az erős alapozás után már jöhetett egy konfliktusokkal terhelt folytatás. Természetesen a megszokott erős dráma, és a szerző könyveire jellemző útkeresés sem maradhatott el, és ezek egyvelege valamilyen fenomenális érzelmi töltetet adott a regénynek.

Új ellenséggel, új néppel gyarapodott Korona sokszínű és csodás világa. A xoconai kultúra erősen hajaz a dél-amerikai indián népek világára. Ebbe a világba beültetve egy nagyon üde, egyedi színfoltot adnak. Mindenre saját név, elnevezés. E miatt sokszor a xoconaiakkal foglalkozó fejezetek kissé nehéz olvasmányok is. Viszont nagyon sok a misztikum, a rejtély a népükkel kapcsolatban. Élvezettel olvastam minden velük kapcsolatos információt.

Természetesen folytatódik Aoleyn története is az előző kötetből megismert szereplőkkel. Talmadge, Bahdlahn és a társaik is visszatérnek.

Kapunk egy olyan szereplőt is, akit igazán a még magyarul kiadatlan Démonháború könyvekből ismerhetnek az olvasók. Ennek ellenére az Egy letűnt isten eljövetele tökéletesen érthető önállóan is.

Spoiler

A xoconaiak visszatérésre készülnek, miután a sötétség utolsó madárjósa átvette Pixquicauh, a főpap szerepét. A gyermek istenkirály mágia révén felnőtt, megszületett Scathmizzane, az új istenkirály, aki elrendeli a háborút. Tuolonatl, a hadvezér vezetésével meg is indul a sereg, hogy visszafoglalja rég nem látott földjeiket. A misztikum rendkívül erősen átlengi ezeket a fejezeteket. A könyv végén pedig irdatlan felfordulást okoznak. Hihetetlen volt látni azt a pusztítást, amit véghez vittek, miközben a könyv hősei csupán menekülhettek előlük.

 Aoleyn története is tovább folytatódik. Mairen elfogatja a lányt és letaszítja a mélybe. Úgy tűnik, meghal, de Elara és Seonagh szellemei életben tartották. Kínkeservesen sikerült csak felgyógyítania magát. Ott, a barlang mélyén Aoleyn megvilágosodott. Fény derült a démonfossza titkára. és egyre több kiderült a drágakő mágiáról is. Visszatértekor Aoleyn még reménykedik, hogy átveheti a törzse felett az irányítást, és rávezetheti népét egy békésebb útra. Ám csalódnia kell. Bahdlahn és Aghmor története érdekesen alakult. Aghmorban felébred a jóság, de amikor Aoleyn visszatér és megtudja, hogy Bahdlahn, valamint Aoleyn között több van, mint barátság, eluralkodik rajta a gyűlölet és áruló lesz. Bahdlahn és Aoleyn itt kerülnek igazán közel egymáshoz. Az usgar törzs nem igazán hagyja, hogy békében éljenek. Aoleyn kénytelen szembeszállni népével. És azok igazán hatalmas csaták lettek. Élvezet volt olvasni.

 Talmadge szoros barátságot köt a megváltást kereső Aydrian Wyndonnal. Szépek voltak a megváltással és bűnbocsánattal kapcsolatos gondolatok. Természetesen Aydrian csatajelenetei is kiemelkedően jók lettek. Talmadge rátalál elveszett szerelmére Khotaira, aki mégis túlélete az előző részt, sajnos egy lábát elvesztette. Itt is egy nagyon jó drámai helyzet alakult ki, mely szerencsére jól végződött. A végső eseményekbe, belesodródott mindenki. Jöttek a xoconaiak, és mindent letaroltak. Felébredt az ősi isten, aki meglovagolta gigászi sárkánykígyóját, így hirdetve visszatértét. Át is alakult a nagy tó vidéke, konkrétan eltűnt és felbukkant egy elfeledett piramisokkal tarkított város. Aoleyn leszámolt Tay Ailliggel, megtépázta a Boszorkánykört, de mégis a xoconaiak érkezése miatt ő, Bahdlahn, Aydrian, Talmadge és Khotai is menekülésre kényszerültek.

 

Külön ki kell emelnem még a regény szövegét, mely egyszerűen zseniális lett. A választékos megfogalmazás nagyon erősen érezhető. Gyanítom, hogy ehhez a fordítás is sokat hozzátett. Bizonyos történetszálak lezárultak, mások elkezdődtek. A végkifejlet megdöbbentő volt, soha nem olvastam még Salvatore könyv végén ilyen fordulatot. Nagyon-nagyon várom a harmadik részt, sokkal jobban, mint a legújabb Drizzt regényt. Na jó, persze azért még Drizzt új könyveit is várom. Ötös Abszolút kedvenc.

[Iqvi]

On 1/2/2023 at 5:27 PM , NorbiLordi said:

James S. A . Corey: Leviatán bukása

 

Ünnepek alatt kiolvastam ezt a könyvet is. Igazából elvárások nélkül kezdtem bele, de nagyon kíváncsi voltam már, hogyan végződik ez a sorozat.

 

  Hide contents

@Iqvi kiemelte Trejo ajánlatát, hogy majd meglepődök rajta, de én inkább Duarte-n lepődtem meg őszintén, mert eszembe nem jutott volna, hogy erre felé fog elkanyarodni a történet, hogy egy nagy hive-mind legyen az emberiségből. Gondolom a Preiss-t is ő hozta akkor vissza mikor átment a kapun. Vagy alapból neki köszönhető, hogy kezdett eltűnni és csak tesztelte, hogy a gyakorlatban működne-e a dolog?

 

Elvileg úgy volt, hogy a komplett hajót kikérdezik mit tapasztaltak, akkor Kit-et hogy nem szúrták ki, hogy Alex fia? Mert Nieuwestadton a dokinak ez egyből leesett, akkor a laconiai hivatalosoknak miért nem? Végig ezért izgultam, hogy mikor fogják zsarolni Alexet vele. De lehet én értettem félre valamit és csak a legénységet kérdezték meg.

 

Az utolsó kb. 150-160 oldalt egy ültő helyemben végigolvastam olyan izgalmas volt  Nem számítottam rá, hogy a jó öreg "Miller" visszatér, bár logikus lépés volt, csak sajnos Jim életébe került. Ahogy vele kezdődött ez az egész történet, úgy vele is ért véget. Nagyon sajnálom, hogy nem élheti le az életét Naomi mellett, de legalább az emberiség fennmaradt.

 

Kíváncsi lennék végül hány rendszer élte túl a kapuk bezárását, mert sok a kereskedelemből tartotta még fenn magát. Ez az új technológia is érdekelne amivel 1000 év múlva utaznak csillagrendszerek között, gondolom hasonló a technológia mint a Gyűrűtérnél használt, más dimenzióban utaznak. Vajon a másik dimenzióban élő lényeket ez már nem zavarja? Másik meg, hogy érdekes hellyé válhatott a Föld időközben, ha Amos lett a főnök  

 

Remelem írnak még hozzá spin offokat vagy extra novellásköteteket. Nagyon érzelmes lett a zárás, de egyben reménykeltő is a nyelvész miatt. 

Spoiler

Én speciel egy a Föld sorsára fókuszáló könyvnek örülnék most a legjobban. 

 

[Darth Revan9]

Christie Golden: Arthas: A Lich Király felemelkedése

Nem szeretem a bukás történeteket. Ez alól csak három kivétel van. Az egyik Anakin Skywalker, a másik a Papkirály bukásának története a Dragonlance-ből. Arthas a harmadik.

Arthas Menethil története először a Warcraft III játékban ragadott magával a drámaiságával és az epikusságával. Arthas a Warcraft Anakin Skywalkere. Jót akar cselekedni, de elszántságával és elkeseredésével rálép a kárhozat útjára. Szép lassan, fokozatosan megváltozik. Egy idő után a cél elérése érdekében már mindenre hajlandó, a legalávalóbb gaztettekre is. Így, a reménybeli szőke hercegből, a hős lovagból válik Azeroth világának egyik legnagyobb fenyegetése.

Amikor a játékkal játszottam, nem gondoltam volna, hogy regényben vissza lehet adni ezt a sokrétű történetet. Mára ezt átértékeltem. Regényben még sokkal jobban is működik Arthas tragédiával dús története. Christie Golden ugyanis remekül megtette a megfelelő alapozást. Arthas útját gyerekkorától kezdve követhetjük, pályafutásának eleje kiválóan becsatlakozik az Első és a Második Háború eseményeibe. Olvashatunk utalásokat a Halálszárny és A Klánok Ura című regényekre is. Így minden eddiginél jobban átérezhető a Warcraft történelem is. A könyv eseményei csodálatosan összefoglalják a Warcraft III legfontosabb eseményeit, kiválóan pozícionálják ebben Arthas szerepét. Christie Golden nagyon jól ért ahhoz, hogyan kell rövid, lényegre törő mondatokkal feszült, drámai helyzetet teremteni. Amikor olvastam a könyvet, számtalanszor éreztem azt, hogy bárcsak jobban alakult volna Arthas, Jaina és Sylvanas sorsa is. A legdrámaibb helyzetekben, pl. Stratholme-nál nagyon dobogott a szíven, és gombóc volt a torkomban. Minden, ami Arthas gyerekkorában és fiatalabb éveiben történt, kihatással lett egész életére, későbbi tetteire. Már akkor megvoltak az intő jelek, melyek megmutatták, hogy Arthas sötétebb útra léphet. Kell egy kis higgadt szemlélet a számtalan tragikus fordulat feldolgozásában, mely a könyv közepétől záporként érik az olvasót.

A szívszorító történet végét természetesen ismerjük, mégis felemelő érzés volt regényben követni az eseményeket. A történelmi fordulópontok kiválóan megelevenedtek a könyv lapjain. Christie Golden tökéletesen bebizonyította, hogy Richard A. Knaak mellett ő ért talán legjobban a Warcraft világához és annak karaktereihez. Arthas tragédiája megmutatja, hogy a cél nem szentesíthet minden eszközt, hiszen akkor a legnehezebb helyzetekben mi magunk válhatunk a sötétség igazi megtestesítőivé. Az összecsapások nem olyan hosszúak és nem is annyira részletesek, viszont a drámai és tragikus fordulatok ábrázolása bőven kárpótolják az olvasót. Sőt, ezek adják meg igazán a regény szívét és lelkét.

Kiváló, az egyik legjobb fantasy könyv. Ötös.

[Darth Revan9]

Ez érdekes volt. 20 népszerű booktuber kedvenc fantasy sorozatainak rangsorolása alapján jött ki egy ilyen lista, több, mint 8 órányi booktube tartalom elemzése után.
Az én kedvenceim közül Az Idő Kereke a negyedik helyen, Tolkien Középfölde könyvei a 2. helyen, míg Brandon Sanderson Kozmerum regényei az első helyen landoltak.

[Darth Revan9]

Kezdőknek egy fantasy sor összeállítás. A kedvenceim között ott van Salvatore, Weis és Hickman, Sanderson, Eddings, Jordan és Paolini is.

[Darth Revan9]

Raymond E. Feist és Janny Wurts A Birodalom leánya

Hűha, hát ez nagyon jó volt. Nem hittem volna, hogy így fog tetszeni. A Birodalom leánya A Birodalom trilógia első része és cselekményben párhuzamosan játszódik nagyjából a klasszikus Résháború regényekkel. Ezúttal az egész sztori Kelewan világán játszódik. Nagyobb bepillantást kapunk a tsuranuanni nép életébe, főleg a politika és a cselszövések világán keresztül. A Távol-kelet és Japán világa elevenedik meg egy különleges fantasy olvasmány köntösében. Számomra nagyon egyedi és érdekes íze volt, még úgy is, hogy Pug szemszögén keresztül részletek már kiderültek erről az egzotikus és titokzatos birodalomról.

A tsuranuanniak életét meghatározza a politika, az intrika az ármány a Tanács Játékán keresztül. Ebbe a világba csöppen bele Mara Acoma úrnő egy sorsfordító tragédia után.

Spoiler

[spoiler] Apja és bátyja halála után ő örökli az Acomák uralkodójának címét, és életben kell tartania a családját. Nem könnyű feladat, mivel az Acomák ősi riválisai a Minwanabik és az Anasatik már régóta Mara családjának bukását kívánják. A lány hamar felnő a feladathoz és nekilát újjáépíteni a házát. Nem kevés és veszélyes kockázatot vállal sokszor. Először egyszerű úti rablókat győz meg arról, hogy csatlakozzanak, aztán az Anasatik közül kér magának férjet, hogy biztosítsa az Acoma-örökös megszületését. A Buntokapival való házassága nagyon kockázatos lépés volt. Mara arra számított, hogy egy könnyen irányítható férjet fog kapni, ehelyett egy erőszakos, akaratos vadállattal állt szemben. Szegény lányt nagyon sajnáltam. De ennek ellenére Mara zseniálisan megoldotta a helyzetet. Nem tudtam sajnálni Buntot, akit kvázi rituális öngyilkosságba kergetett. Mara kitűnően kihasználja a tsuranuanni hagyományokat, a nagyon erős becsület kódexet. A fia Ayaki megszületése után tovább tudja növelni hatalmát. Az öreg Jingu Minwanabival is frappáns és ravasz módon számol le. Maga az öreg Minwanabi akarta csapdába csalni Marát, de fordítva sült el a dolog, a hadúr, Almecho tiszteletére rendezett ünnepségen. Szegény Papeweiot megsirattam, az áldozata megható volt. A sztori végére Mara erősebb lett, mint valaha, két riválisától is megszabadult és bosszút állt apja és fivére haláláért. A cho-ja rovarfaj nagyon érdekes lett, élveztem minden velük kapcsolatos információt. Rendkívül egyedi módon tagozódnak be a tsuranni társadalomba. [/spoiler]

A regény lassan építkezik. A cselekmény kb. a könyv egyharmadánál kezd beindulni. Aztán jönnek egymásra a konfliktusok és a megoldásaik, sodorják az olvasót, az elképesztő végkifejlet felé. Kiváló darab, az egyik legjobb fantasy, amit olvastam.

[Darth Revan9]

Neil Gaiman: Csillagpor

Egész jó könyv volt. Mondhatnám azt is, hogy nagyon tetszett, de volt egy apróság, ami egy kicsit lerontotta az olvasmányélményt. Ez egy kalandos, meseszerű fantasy, pár ponton felnőtteknek szóló történetei elemekkel. A cselekmény nagyon pörgős, gyorsan történnek az események. Bizonyos pontokon még sűrített is. Tristran karaktere egy kissé Szinuhéra emlékeztetett, sokszor annyira görcsösen ragaszkodik dolgokhoz. A szerelmi szál érdekes lett és szép is. Ami nem tetszett, és ami miatt le kellett vonnom egy csillagot

Spoiler

[spoiler] az az unikornis halála volt [/spoiler]

De ezt leszámítva minden jó volt a könyvben. A regény végére megszerettem Tristrant és Yvaine-t.

 

[MissKarrde]

Nekem egy kicsit fura volt évekkel a film után olvasni, azon ritka adaptációk közé tartozik, amelyiknél jobb, hogy előbb láttam a filmet, mint ahogy olvastam. Nem biztos, hogy fordított esetben annyira elkapott volna a film hangulata. 

[Pildi]

48 perccel korábban, MissKarrde írta:

Nekem egy kicsit fura volt évekkel a film után olvasni, azon ritka adaptációk közé tartozik, amelyiknél jobb, hogy előbb láttam a filmet, mint ahogy olvastam. Nem biztos, hogy fordított esetben annyira elkapott volna a film hangulata.

Hasonlóan vagyok ezzel én is. A film olyan jól sikerült, nem utolsósorban a remek színészeknek és a narrációnak köszönhetően, hogy ehhez képest a könyv haloványabbnak érződött. Én is úgy érzem, hogy itt az adaptáció kiemelkedően sikerült, adott egy plusz színt a történetnek.