Fiction factory - Donát

[Donát]

5 perccel korábban, Wilde írta:

Jó lesz ez, várom a folytatást!

Nagyon köszönöm a tartalmas kritikát! Trish karaktere (kívül-belül) fokozatosan lesz adagolva, ami részben koncepció, viszont lehet még beleírok egy-két támpontot, hogy könnyebb legyen elképzelni a nőt. Erre, bevallom nem gondoltam, mert önző módon a saját gondolataimból indultam ki, ahol Trish szépen kirajzolódik.  

[Pildi]

Szerintem remek kezdés, bele a sűrűjébe! 

Tetszik a stílus, semmi bonyolult leírás, csak annyi, ami a helyzetbe és a környezetbe helyezkedéshez kell. Jó, hogy Kafrene a helyszín, mert külön utalások nélkül is láthatjuk magunk előtt és nincs elkoptatva SW berkekben sem. Trish szimpatikus, ennél több infóra, mint amit kaptunk, egy rövidebb műfajban nincs nagyon szükség, és nekem tetszik, hogy fokozatosan majd egyre több mindent tudunk meg róla. Azt is csak pár sorral lejjebb tudtuk meg, hogy nő, és egy kislány van vele. A SW nevek, ugye, nem annyira árulkodóak ebből a szempontból. 

Felütésnek tökéletes, érdekel a folytatás, jöjjön minél előbb!  

 

 

 

[Donát]

Köszi @Pildi! Igen, a hosszú leírások nem az én stílusom, talán nem is vagyok elég jó megfigyelő hozzá.  

Ma hozom a második fejezetet.

[Donát]

2. fejezet

 

TAKODANA

AKKOR

 

 

Trish hallotta az ajtó nyílását, épp csak képtelen volt reagálni rá. A kényelmetlen érzés a hasa alatt ráébresztette, hogy minden bizonnyal a földön fekszik, így sejtette, hogy a kora reggeli látogató számára a helyzet kissé kellemetlen lesz. Vagy épp saját magának. Nézőpont kérdése ugyebár.

-          Kelj fel, kölyök!

A hang erélyes volt, mégis kedves és lágy. Egy női hang volt, ám mélyebb a legtöbb Trish által ismert női hangnál. A hangsúly nem volt türelmetlen vagy sürgető, Trish ugyanakkor késztetést érzett, hogy azonnal felpattanjon a hallatára. Csakhogy a feje szét akart esni. Trish ezért első lépésként beérte azzal is, hogy valahogy rávette magát, hogy kinyissa a szemét.

Egy sötét, gyapjas csizma és egy bő nadrág látványa fogadta aktuális szemmagasságában.

-          Tegnap jó sokat ittál, az már igaz, de kelj fel, mert már lassan esteledik.

Ez minden bizonnyal erőteljes túlzás lehetett. Annak kellett lennie, mert Trish esküdni mert volna rá, hogy még csak reggel van. Nagy nehezen a hasa alá húzta a lábát és felült a földön. Hunyorogva felnézett a jövevényre, bár a hangja alapján már pontosan tudta, hogy kivel van dolga. Egy alacsony, barna bőrű lény állt előtte, arcán különleges, ezüst színű szemüveggel.

A vendéglátója, Maz Kanata volt az.

 

-          Bocs Maz…  A tegnap este kicsit durvára sikerült.

-          Ne szabadkozz, kölyök, ha nálam iszol, enyém a profit – válaszolta kedélyesen Maz. – És ha már pénz… a szobát sem ingyen kapod, úgyhogy ideje lenne törlesztened valamit, nem gondolod?

Trish feltápászkodott és felült az ágyára. A nem túl széles priccs jobb választás lett volna a tivornya utáni alvásra, igaz nem sokkal. A nő szórakozottan végighordozta a tekintetét a hideg kőfalak szegélyezte szobán, majd széttárta a karjait.

-          Azt hittem, baráti szívességből vagyok a vendéged.

-          Tévedés – javította ki Maz. – Baráti szívességből jutányos áron kivehettél nálam egy szobát. De fizetned attól még kell. Ez nem holmi Jedi enklávé. És ne nézz így rám azokkal a sötétbarna szemeiddel!

Trish bosszúsan elkapta a tekintetét. Gyorsan átkutatta a fekete ujjasa (ami ezúttal pizsamául is szolgált) és a bőrnadrágja zsebeit, de amit talált bennük, az nem töltötte el túlzott örömmel. Alighanem hatalmas túlzásokba eshetett az éjjel, amelynek csalhatatlan jele volt, hogy semmire sem emlékezett az egészből.

-          Úgy fest, levagyok égve – ismerte be lemondóan.

-          Úgy fest, munkára van szükséged – vágta rá Maz, aki kapva kapott a vallomáson. – A kocsmámban akad két rejtélyes idegen, akik épp fuvart keresnek az Onderonra.

-          Te végig erre játszottál, nem igaz?

 

Trish saját hangjából némi meglepődést hallott ki, bár maga sem értette, hogy miért. Rég tudta, hogy az idős nő épp annyira ravasz, mint amennyire bölcs. És Maz Kanata volt az egyik legbölcsebb élőlény, akit ismert. Maz kuncogott.

-          Hát nem is szobaszervíznek jöttem. Na fogd munkára azokat a szép kis izmaidat, és kapd össze magad gyorsan, mert nincs lelombozóbb egy másnapos csempésznél.

Trish felháborodottan felvonta a szemöldökét.

-          Hééé! Nem csempész. Fuvarozó.

-          Ha te mondod… – legyintett Maz, majd kilépett a folyosóra. – Mellesleg… itt van az informátorod is. Az a jó képű fickó, csillogó zöld tekintettel.

-          Felőlem akár vuki is lehetne – jegyezte meg szárazon Trish. – Nem a kinézete számít.

-          Vukiként még sármosabb lenne, az már igaz – helyeselt kacéran Maz.

 

 

Trishnek eltartott egy jó negyedórába, mire sikerült annyira összeszednie magát, hogy kilépjen a szobaajtón. Maz Kanata kastélyának folyosói sötétek voltak és porosak, és mindenhol átható dohszag terjengett. Mindez nem volt meglepő, hiszen az erődítmény már olyan idős volt, – hanem idősebb – mint Maz maga, tehát ősöreg.

A félhomályos átjárókban volt valami hátborzongató, amitől felállt Trish hátán a szőr, valahányszor csak járt-kelt bennük. Másrészről viszont, sehol máshol nem tudott volna ilyen kedvező áron szobát bérelni ennyire közel a „munkahelyéhez”.

Maz kastélyban lévő csehója volt ugyanis a legközelebbi dolog ahhoz, amit Trish a munkahelyének hívhatott, már persze leszámítva a nőtől kölcsönzött hajót, az Epoch Swiftet. A Mazzal köttetett külön kis alkujuk mindkettejüknek kapóra jött: Trishnek munka kellett, és szeretett repülni, Maz pedig számolatlanul hajtotta fel a fuvarra vágyó kuncsaftokat a kocsmában.

Mivel a kocsmatulajdonos már finoman szólva sem lelkesedett az állandó utazásért, az Epoch Swift rendszerint kihasználatlanul porosodott a kastély emeleti magánhangárjában, így az ügyleten lényegében mindenki nyert. Trish karbantartotta a hajót, fuvarozta a megbízókat és volt hol laknia, míg Maz úgy tett szert némi extra profitra, hogy a kisujját se kellett mozdítania érte.

Persze Trish pontosan tudta, hogy Maz nem bízná rá akárkire az Epoch Swiftet, de megtiszteltetés ide vagy oda, hosszabb távon mindenképpen egy saját csillaghajóról álmodozott, és a lehetőségről, hogy a saját kedve szerint járja be a galaxist.

 

Trish lebaktatott a csigalépcsőn, és egy ládákkal telezsúfolt, kisméretű helyiségben találta magát. A nő rutinszerűen megkocogtatott egy benyomódott téglát a szoba egyik falán. Hirtelen egy apró rejtekajtó tárult fel előtte, amely egyenesen Maz csehójának egyik hátsó termébe vezetett. Csak azok ismerhették ezt a bejáratot, akik Maz szállóvendégeinek mondhatták magukat, tehát nem túl sokan.

A nő belépett a tágas terembe, és egyből megcsapta a fülét a kocsma aktuális zenekarának egyik népszerű nótája. A helyiségben tucatnyi vendég beszélgetett, kártyázott vagy épp kötött üzletet egymással. Az üresen kongó termek és folyosók után az inger cunami felért egy kínzással a még mindig másnapos nő számára. Legszívesebben visszafordult volna a folyosóra, de tudta, hogy szüksége van a munkára, így erőt vett magán, és keresztül vágott a többnyire delíriumos tömegen.

Különféle egzotikus alakok egész garmadája szállta meg aznap este a kastélyt, de Trish nem talált ebben semmi kivetnivalót. Maz fogadója rendszerint így nézett ki egy átlagos estén. A kastély falain belül számtalan szolgáltatást vehettek igénybe a megfáradt utazók, legyen szó szórakozásról, anyagi kölcsönről, vagy épp szervízelésről. Ehhez mindössze egyetlen szabályt kellett betartaniuk: tilos volt balhézni.

 

Trish elhaladt az egyik sötétebb sarok mellett, ahol épp néhány erősen ittas bothan és két trandoshan szabakkozott nagy tétben. A nő szívesen beült volna közéjük – nem is feltétlenül a játék miatt, hanem mert az ilyen asztalok mellett lehetett elcsípni a legérdekesebb történeteket és pletykákat, amelyekkel később akár ő maga is seftelhetett az informátoraival vagy épp magával Mazzel.

Most azonban pénze és ideje sem volt ilyesmire, így céltudatosan elhaladt a kártyázók mellett, és egyenesen Maz asztala felé vette az irányt. Egy meglepően józannak tűnő Ithori mindenképpen meg akarta hívni egy italra, amit Trish kedvesen, de erélyesen visszautasított, miközben a feje még mindig hasogatott a milliónyi behatástól. Hosszú óráknak tűnő percek után végre elérte Maz törzshelyét, egy hatalmas gyümölcsöstálaktól roskadozó fémasztalt, amit kényelmes, párnázott fotelek vettek körül.

 

Maz alighanem azzal a két alakkal tárgyalt épp, akiket már korábban említett Trishnek. A nő alaposan szemügyre vette a duót. Az egyikük, egy csuklyás férfi, türelmetlenül dobolt az asztalon, miközben sötét szemeivel a többi vendéget pásztázta. A férfi egy szót sem szólt, az alkudozást a társa, egy négyszemű aqualish vezette. Az ő kezei nem látszottak, alighanem csupazseb, narancssárga ujjasába rejtette őket. Tekintetével feszülten Mazt figyelte.

-          Áh, uraim, íme az említett pilóta! – szólt fennhangon a csehó tulajdonosa, miközben szívélyes mozdulatokkal az asztalához invitálta Trisht. – Amint megegyezünk az árban, a rendelkezésükre bocsátom a hölgyet, aki szerénytelenül mondhatom, a galaxis egyik legjobb pilótája, méltó személyzet a galaxis egyik legjobb hajójához.

Trish nagy nehezen elfojtott egy mosolyt. Az egy dolog, hogy őt a galaxis egyik legjobb pilótájának nevezni már önmagában méretes ferdítés volt, de az Epoch Swiftre azt mondani, hogy a galaxis egyik legjobb hajója… nos, talán egy másik, kevésbé civilizált galaxisban akár igaz is lehetett volna eme apró hazugság.

-          Az árral van bajunk nem a hajóval vagy a pilótával – dörmögte az aqualish, az arcredőit húzogatva, ami a fajuknál alighanem az elégedetlenség jele volt. – Tízezer kredit egy fuvarért az Onderonra, nos, ez felettébb méltánytalan.

-          Maguknak nem egy fuvar kell – válaszolta kedélyesen Maz. – Nem csak egy fuvar. Különben minek jöttek volna hozzám. Ugyan, barátaim, mind tudjuk, hogy ami maguknak valójában kell, az a diszkrécióm!

 

Maz jelentőségteljes pillantást vetett a csuklyásra, majd visszafordult az alkudozó aqualishhez.

-          Tettem én fel egyetlen kérdést is a rakománnyal kapcsolatban? Firtattam akár egyetlen gondolat erejéig is, hogy mi az a paca a barátja tunikájának az ujján, ami megjegyzem leginkább egy mon cala véréhez hasonlít?

A csuklyás férfi idegesen mocorogni kezdett és a tunikájára sandított. Maz zavartalanul folytatta.

-          Én ugyan nem, egy szóval sem. Szóval nyugodjanak meg uraim, igyanak az én kontómra egy koréliai csapoltat, a hölgy pedig itt mindenfajta kérdés nélkül elviszi önöket az Onderonra, kerek tízezer kreditért.

Az aqualish némi hezitálás után végül elfogadta az ajánlatot.

-          Magával aztán nem könnyű üzletet kötni – mondta kissé frusztráltan, inkább csak magának, ám a beígért, gőzölgő koréliai korsók látványára egyszerre megenyhült.

 

Maz felállt és biccentett Trishnek, aki ebből tudta, hogy innentől övé a meló.

-          Hol a rakomány? Egy órán belül meg tudom kezdeni a berakodást.

-          Felejtse el a rakományt – ezt már nem az aqualish mondta, hanem a tunikáját törölgető csuklyás férfi. A hangja idegesen pattogott, de roppant határozottnak tűnt. – Minket kell elvinnie az Onderonra. És csak minket.

Trish fejében szöget ütött egy gondolat.

-          Hogy érti azt, hogy… – a kérdést nem tudta befejezni, mert ekkor két trandoshan lépett az asztalukhoz. Trish felismerte őket, pár perce még javában kártyáztak a szabakk asztalnál.

A magasabbik hüllőfejű lény sziszegő hangon az aqualishhoz fordult.

-          Sssikerült fuvart találnotok?

A csuklyás egyetlen pillantásával elnémította Trisht. Ujjai továbbra is vadul doboltak Maz asztalának fémes felszínén.

-          Egyelőre nem – válaszolt az aqualish higgadtan. – De talán hamarosan.

-          Ki ezzz a nő? – kérdezte a trandó, ezúttal Trishre mutatva.

 

Hát ez varázslatosan alakul, gondolta Trish, miközben próbált valami kézenfekvő hazugsággal előállni. Aztán eszébe jutott, hogy ez nem az ő gondja, így inkább némán kivárt. Az aqualish hamarosan elő is állt egy mesével.

-          Ő talán segíthet nekünk egy pilótát találni – mondta a lény, miközben idegesen fel-le mozgatta a száját elfedő agyarait. Trish gyorsan elraktározta, amit látott. – Kanata ajánlotta.

-          Hát akkor húzzzzatok bele – sziszegte a trandó és türelmetlenül a csuklyásra nézett. –Pocsék a lapjárássssunk – közölte, majd társával arrébb oldalgott a pult felé, talán, hogy búfelejtő frissítő után nézzenek.

-          Ha elbeszélgetnek Mazzel, bajba kerültök – figyelmeztette újdonsült útitársait Trish, miközben érdeklődve végignézett a pultnál összegyűlt társaságon. Hamarosan meg is találta, akit keresett.

-          Akkor gondoskodj róla, hogy ne tegyék – csattant fel a csuklyás. – Maz elmondta, hogy hol találjuk a hajót. 30 perc múlva legyél ott, indulásra készen.

Trish bólintott, majd elindult a pult felé. Szerencsére Maz épp egy komolyabb eszmecserébe bonyolódott azzal az Ithorival, aki korábban Trisht akarta meghívni egy italra, így a trandóknak esélyük sem volt lebuktatni a megbízóit.

 

Másfelől viszont, Trish nem is emiatt tartott a pulthoz.

-          Tudtad, hogy az aqualishok fel-le mozgatják az agyaraikat, amikor hazudnak? – szólt fennhangon, miközben letelepedett egy barna bőrdzsekis férfi mellé.

Porro érdeklődve felvonta a szemöldökét miközben végignézett Trishen. Zöld szeme mohón megcsillant.

-          Ezért már fizetnem kell?

-          Mint mindig, hisz tudod: információt adunk, információt kapunk. Erről szól ez a kapcsolat.

-          Szólhatna többről is – válaszolta sokat sejtetően a férfi.

-          Szólhatna. De nem fog – zárta rövidre a témát Trish. – Tehát, mid van a számomra?

-          A szokásoson kívül?

-          A szokásoson kívül – hagyta helyben a nő.

-          Nem túl sok. Úgy hallottam, hogy az Onderonra tartasz – Trish elismerően biccentett. – Visszafelé tartsd távol magad a kashyyyki hiperűr útvonaltól.

 

A nő érdeklődve csücsörített.

-          Kalózok?

-          Rosszabb. Egy koaxiumot szállító teherhajó felrobbant a hipertérben. A darabjai ezerfelé szóródtak. Egyik-másik levált rész még mindig a mélyűrben sodródhat.

-          Áucs! – Trisht kirázta a hideg a gondolattól, hogy mi történne, ha egy ilyen darab kisodorná a hajóját valahol a kalkulált hiperűrút kellős közepén. – Politika érdekel? Úgy hallottam, a Centristák immár hivatalosan is kiváltak az Új Köztársaságból és csatlakoztak az Első Rendhez.

-          Ha politikára vágyom, bekapcsolom a holonetet – dohogott Porro, egy unott fintorral az arcán. Trish nem akarta elhinni, de még ez is jól állt neki. – Ennél sokkal jobbal kell előállnod.

-          Mit szólsz ahhoz, hogy úgy pletykálják, az Első Rend kalózokat támogat a Jedha környékén?

A férfi elgondolkodva előre dőlt. Trish, gondosan megválogatva a szavait, folytatta.

-          Három különböző forrásból is hallottam, hogy gyanútlan átutazókat támadtak meg TIE vadászokkal megerősített kalóz konvojok.

-          TIE vadászokkal? – horkant fel Porro. – Levitézlett, öreg birodalmi hajókkal? Ugye nem ez lenne a bizonyíték, hogy az Első Rend támogatja őket?!

Trish kissé kivárt, hisz a legérdekesebb részét a sztorinak szándékosan a végére hagyta. A pincérdroid letett eléjük egy-egy ginnel teli poharat. Trish megvárta, amíg a droid hallótávolságon kívül ér, majd suttogva felfedte Porro előtt a lapjait.

-          Csakhogy ezek nem holmi leselejtezett birodalmi TIE-ok voltak, hanem újonnan gyártott hajók, olyan manőverezőképességgel, amitől még a te hullámos hajad is az égnek állna. És ez még nem minden.

-          A legjobbat mindig a végére tartogatod, nem igaz? – kérdezte cinikusan a férfi.

 

Trish felnevetett, majd belekóstolt a ginbe. Aztán eszébe jutott, hogy nemsokára fuvarja lesz, így a maradékot inkább visszatette a pultra.

-          Mindenkinek kijár egy kis mókázás – felelte jókedvűen. – A forrásaim szerint a vadász… kétszemélyes volt.

Porro csettintett a nyelvével. Fenékig kiitta a gint, majd felhörpintette Trish maradékát is.

-          Hééé…

-          Neked már úgy sem kell – jelentette ki a férfi szemtelenül. – Egy pilóta legyen csak józan. Tehát az Első Rend tovább terjeszkedik. De mit szólsz Te mindehhez?

-          Mit szólnék? – Trish szándékosan kerülte Porro tekintetét. – Nincs dolgom vele.

-          Ne feledd, hogy informátor vagyok. Attól, hogy te nem beszélsz a múltadról…

Trish megjátszott gyanakvással méregetni kezdte Porrot.

-          Nincs miről beszélni…

-          Tudok egy és mást – ugratta a férfi.

-          Meghagylak ebben a hitedben – gúnyolódott Trish, majd rövidre zárta a témát. – Mennem kell, hamarosan hiányolni fog egy díszes társaság.

 

A nő hátat fordított Porronak. A férfi utánanyúlt és megragadta a kezét. Trish szíve hirtelen hevesebben kezdett verni.

-          Már meg sem kérdezed?

-          Minek, hisz magadtól is kibököd, nem? – Trish szavai kissé durvábbnak hatottak, mint amilyennek szánta, de nem bánta a dolgot.

-          Azért csak rajta.

A nő megadóan feltette a kezét.

-          Ahogy akarod… hallottál bármit is Brie Alcyonról?

-          Az égvilágon semmit – tárta szét a karjait a férfi.

Trish megeresztett egy keserédes félmosolyt, majd biccentett Porronak, és sietős léptekkel elindult Maz magánhangárja felé.

[Donát]

Tegnap elindult tehát a múltbeli szál is.

Hogy látjátok, sikerült elkapnom Maz kastélyának a hangulatát és Kanata karakterét?  

 

Tudom, hogy a második is egy hosszabb fejezetre sikerült, de a következő jó néhány ezeknél rövidebb lesz, így könnyebb lesz egyben letudni. 

[Rog]

Nekem nagyon bejön. Az kizökkentett egy picit hogy Maz bőrszíne barna benne míg én mindig narancssárgának fogtam fel. Nem mintha zavarni tudna ha barna színű. Ha olyan akkor max megint tanultam valami újat.

[Donát]

50 perccel korábban, Rog írta:

Nekem nagyon bejön. Az kizökkentett egy picit hogy Maz bőrszíne barna benne míg én mindig narancssárgának fogtam fel. Nem mintha zavarni tudna ha barna színű. Ha olyan akkor max megint tanultam valami újat.

Valóban narancsos. Lehet kicsit színtévesztő vagyok, mert nekem eddig határozottan barnaként csapódott le, de így hogy írod tényleg lehet a narancshoz áll közelebb.

[Rog]

Amúgy a narancsos feje miatt már a TFA első megnézésekor adtam neki egy becenevet: Mandarin.

[Wilde]

2023. 11. 28. - 20:15, Donát írta:

Nagyon köszönöm a tartalmas kritikát! Trish karaktere (kívül-belül) fokozatosan lesz adagolva, ami részben koncepció, viszont lehet még beleírok egy-két támpontot, hogy könnyebb legyen elképzelni a nőt. Erre, bevallom nem gondoltam, mert önző módon a saját gondolataimból indultam ki, ahol Trish szépen kirajzolódik.  

 

Alapvetően nem probléma, csak számomra az szokott zavaró lenni, ami más műveknél is előfordult, tehát nem itt tapasztaltam meg egyedül, hogy egy szereplőt elképzelek valahogy, mert eleinte nem tudom, hogyan képzeljem el, aztán később az író ad róla egy pontosabb jellemzést, de lehet közbe már eltelik két fejezet és én teljesen másképpen képzeltem el, mint ahogy elvileg meg van alkotva... ilyenkor mindig kicsit hülyén érzem magam és sokszor nem is fordítom már át úgymond magamban a karakter megjelenését, hanem ahhoz ragaszkodom, akinek eleve elképzeltem, még ha az nem is felel ez meg az iró jellemzésének.

 

Most elolvastam a második részt is, ez szerintem még jobb is volt, mint az első. Nagyon jól sikerült elkapni a hangulatot, amit Maz kastélyában tapsztalhattunk, mind az Ep. VII-ben, mind a Battlefront II-ben. Ráadásul Maz karakterének a stílusát, ahogy beszél azt is jól visszaadtad, ami azért is dícséretes, mert egy már meglévő karaktert sem olyan könnyű életrekelteni, még ha itt nem is neked kell mindent a nulláról megalkotni, mint egy teljesen új szereplő esetében, viszont alkalmazkodni kell egy már ismert kerethez és ez itt remekül sikerült. Tényleg mintha láttam is volna Mazt magam előtt, a hangján hallva a mondtatokat. A hossza is rendben volt, a dialógusok pedig hozzájárultak az atmoszféra megteremtéséhez, visszaadva a hely hangulatát, illetve a szereplők közti dinamikába és feszültségbe is betekintést engedtek még ha itt nem is voltak mondjuk olyan mozgalmasabb jelenetek, mint a menekülés, vagy a lövöldözés, mint amiről a Kafrene gyűrűnél olvashattunk. 

 

A történettel kapcsolatban visszajelzés, hogy talán kezd tisztulni, hogy merre felé megyünk (aztán lehet teljesen rosszfelé tapogatózom). Arra tippelnék most, hogy nem járunk nagyon sokkal a jelenben zajló történetszál előtt, először azt hittem, hogy a múltbeli szál mondjuk Trish gyerekkorát fogja bemutatni, amikor kb. annyi idős volt mint a kislány az előző részben. Egyre inkább képbe kerül az ER és biztos, hogy velük akasztott bajszot a jelenben a főszereplő. Szóba került, hogy itt a múltban is volt már rá példa, hogy az ER kalózokat pénzelt és a niktókat ők bérelhették fel a jelenben, hogy kapják el Trisht, akinek a hozzáállásából arra következtetnék, hogy van valamilyen kellemetlen múltja az ER-el. Arról, hogy keres valakit, akit talán régen elvesztett nekem rögtön az Andor jutott eszembe, de most arra következtetnék, hogy a kislány az első részből, együtt lehetett ezzel a Brie-vel, akit keres és ezért is volt fontos számára, hogy kiemenekítse a Kafrene gyűrűről. 
A másik érdekes szál, ami egyelőre a jelenhez nem kapcsolható, de biztos lesz még jelentősége, az onderoni fuvar két utasa, ahol az a feltételezésem, hogy a trandók ölték meg a calamarit, akinek a vére a csuklyás ember ruháján végezte és ők egy kényszeredett "társulásban" vannak a trandoshanokkal. Lehet belekeveretdek valamibe, de már ki szeretnének szállni, mindenesetre nekem nagyon tetszett ez a párbeszéd és itt például kifejezetten előnyös volt, hogy még az aqualish csávóról érzékletesebben tárult elénk, addig a csuklyás alak kifejezetten titokzatos volt és ez sokat adott hozzá a feszültséghez, amikor Trishel beszéltek. Ez a szál például kifejezetten érdekes. 

 

Amúgy kb. hány fejezet lesz összesen?

[Donát]

56 perccel korábban, Wilde írta:

Most elolvastam a második részt is, ez szerintem még jobb is volt, mint az első. Nagyon jól sikerült elkapni a hangulatot, amit Maz kastélyában tapsztalhattunk, mind az Ep. VII-ben, mind a Battlefront II-ben. Ráadásul Maz karakterének a stílusát, ahogy beszél azt is jól visszaadtad, ami azért is dícséretes, mert egy már meglévő karaktert sem olyan könnyű életrekelteni, még ha itt nem is neked kell mindent a nulláról megalkotni, mint egy teljesen új szereplő esetében, viszont alkalmazkodni kell egy már ismert kerethez és ez itt remekül sikerült. Tényleg mintha láttam is volna Mazt magam előtt, a hangján hallva a mondtatokat. A hossza is rendben volt, a dialógusok pedig hozzájárultak az atmoszféra megteremtéséhez, visszaadva a hely hangulatát, illetve a szereplők közti dinamikába és feszültségbe is betekintést engedtek még ha itt nem is voltak mondjuk olyan mozgalmasabb jelenetek, mint a menekülés, vagy a lövöldözés, mint amiről a Kafrene gyűrűnél olvashattunk. 

Köszi!

Bevallom ez volt bennem a legnagyobb kérdés a fejezet kapcsán, hogy sikerült-e elcsípni a Kanata kastély hangulatát és Maz stílusát, mert nekem személy szerint egy már megadott karaktert élethűen és hitelesen életre kelteni sokkal nehezebb, mint egy általam kitalált karaktert mozgatni (ott is koherensnek kell lenni, de azért nagyobb a mozgástér). Szóval köszi, jól esett ezt olvasni!

58 perccel korábban, Wilde írta:

Ez a szál például kifejezetten érdekes. 

Akkor jó, mert ezen a vonalon fog tovább indulni a sztori a következő fejezetben.  

 

59 perccel korábban, Wilde írta:

Amúgy kb. hány fejezet lesz összesen?

 

Hát novellát akartam írni, de elkapott az ihlet... , így most 24-25 fejezet néz ki, ebből kb 19 van kész. 

[Pildi]

Csatlakozom Wilde-hoz, a hangulatot remekül eltaláltad! De a rész legnagyobb előnye szerintem, hogy még inkább sikerült felkelteni az érdeklődést Trish és a történet iránt. Megtudtuk, hogy kicsoda, hogy mihez ért, és az is nagyon tetszett, ahogy az aktuális fuvar körülményei kiderültek. Nagyon olvasmányos írás, könnyű követni és fokozza az érdeklődést a folytatás iránt.

 

Egyébként szerintem jó ez a terjedelem, így könnyebb magamat belehelyezni a sztoriba, ha már nem folyamatosan olvasom. De persze nem gond, ha ezentúl rövidebbek lesznek a részletek.  

[Donát]

55 perccel korábban, Pildi írta:

Csatlakozom Wilde-hoz, a hangulatot remekül eltaláltad! De a rész legnagyobb előnye szerintem, hogy még inkább sikerült felkelteni az érdeklődést Trish és a történet iránt. Megtudtuk, hogy kicsoda, hogy mihez ért, és az is nagyon tetszett, ahogy az aktuális fuvar körülményei kiderültek. Nagyon olvasmányos írás, könnyű követni és fokozza az érdeklődést a folytatás iránt.

 

Egyébként szerintem jó ez a terjedelem, így könnyebb magamat belehelyezni a sztoriba, ha már nem folyamatosan olvasom. De persze nem gond, ha ezentúl rövidebbek lesznek a részletek.  

Örülök, hogy tetszett @Pildi!  

Alig várom, hogy együtt fedezzük fel, merre megy tovább a sztori.  

[Dzséjt]

1. fejezet

A nyitás tetszett. Főleg a hangulatkeltés erős, a végére nagyon szépen felépült egy olyan atmoszféra, aminek hála komolyan aggódni kezdtem Trish miatt és biztos voltam benne, hogy meg fog halni (ezt az elképzelést az is erősítette, hogy a legjelentéktelenebb mellékszereplőkről is megtudtunk valamit, de róla semmit – azért az első fejezetben legalább a faját érdemes lenne megismerni), és valójában Ferra lesz a főhős vagy Zak. Emiatt kicsit csalódtam a zárásban, sajnos attól a pillanattól, hogy a nikto lábon lőtte, már borítékoltam, hogy Ferra megmenti. Plusz a láblövés elég nehezen hihető ilyen helyzetben, mert egy futó ember lábát eltalálni egy mesterlövésznek is becsületére válna. A nikto kezét vagy az Erő vezette, vagy egy igencsak szerencsés béna lövész, aki képtelen célba venni egy hátat, de véletlen eltalál egy gyorsan mozgó, kis célfelületet nyújtó lábat. (Szólott a fegyverb*zi énem, ne is törődj vele.)

Ám ezt leszámítva a sztoriba ennél a fejezetnél nem tudnék belekötni. A környezet lefestése ügyes. Néhol kicsit túlírt (ezekre majd kitérek), de egyik sem vészes, szerencsére nincsenek többsoros, többszörösen összetett, jelzőkkel feltupírozott cifra mondatok, amiknek elfelejted az elejét, mire a végére érsz, mert annyira túlvannak bonyolítva feleslegesen körülírt részletekkel, mint amilyen ez a mondat is lett csak és kizárólag a példa kedvéért.  

Tetszenek az olyan apró motívumok is, minthogy a karakterek megállnak az út közepén, erre a járókelők bosszúsan kerülgetni kezdik őket. Ez életszerűvé teszi a helyzetet (ezt felhasználhattad volna a végén a lövöldözésnél, hogy a dokk előtt sorban állók is szétszaladtak - amit Trish akár az előnyére is fordíthat). Vagy, amikor Trish leguggol Ferrához, ami előrevetíti egy anya-lánya kapcsolat kialakulásának lehetőségét. Szóval első fejezetnek jó, simán tovább olvasnám ezután. És fogom is, de csak "holnap" (ami nektek már ma, mivel negyed öt van  ).

 

És akkor néhány „szakmai” meglátás:

Ez nagyon nem helyes:

-          Engedje el a lányt!

Így helyes:

– Engedje el a lányt!

Párbeszédet gondolatjellel kezdünk, nem kötőjellel, és nem kell utána öklömnyi kihagyás. Ez így ebben a formában elég ronda központozás hiba. Olyasmi, amiért egyes szerkesztők olvasás nélkül visszadobnák a művet (ezt a saját bőrömön tapasztaltam meg).

 

Ahogy már írtam, néha túlírt a szöveg. Például:

„A forrása, egy magas, sötét tunikát viselő, fekete hajú férfi, a sikátor átellenes kijáratából figyelte őt és Ferrát.”

Pár mondattal később:

„A fekete hajú férfi óvatosan közelebb lépett a sikátor szívében megbújó pároshoz.”

Egyszer már tisztáztad, hogy fekete hajú férfi.

Vagy:

„lopva élesítette a csuklópántjában elrejtett három duracél vibropengét”

„aktiválta a csuklópántját, amely villámgyorsan kilőtt kettő bekészített vibropengét”

„közben belevágta a harmadik bekészített vibropengéjét”

Háromszor írtad le, hogy harcra kész állapotba hozta a vibropengéket. Elég egyszer, aztán az olvasó már tudni fogja, honnan vannak a pengék.

 

„Sokáig azonban nem örülhetett, mert a korábbi detonáció kaotikus romjaiból vörös energianyalábok kezdtek záporozni egyenesen felé.” –> na, ez egy tipikus túlírt mondat. „Korábbi detonáció”, felesleges infóközlés, hisz tudjuk, hogy robbanás történt, két sorral feljebb írtad. „Kaotikus romjaiból”, feleslegesen jelző, ráadásul fura is. Egy robbanás után maradhatnak rendezett romok? Mindenki tudja, hogy bármi marad egy robbanás után, az kaotikus. Plusz ezt a képet már megfestetted pár mondattal korábban: „a támadó pedig beleveszett a hirtelen felcsapó törmelék, por és füst ködös egyvelegébe” – ezzel szépen leírtad a „kaotikus romokat”, nem kell tovább cifrázni.

Egyszerűbben, befogadhatóbban, plusz 35 karaktert megspórolva:

„Sokáig azonban nem örülhetett, mert a romok közül vörös energianyalábok kezdtek záporozni felé.”

Sőt lehet még egyszerűbb is (bár inkább az előbbi, mert a stílusodhoz az jobban illik):

„Mégsem örülhetett, mert a romok közül vörös energianyalábok kezdtek záporozni felé.”

 

 „Kissé magasan volt, de talán…” –> narrációban nem szerencsés a három pont használata, ha nem E/1-ben meséled, vagy nem hallhatjuk konkrétan a szereplő gondolatait. Te vagy a mesélő, neked nincs szükséged hatásszünetekre, és tudnod kell, mit akar a szereplő. Ez jobban festene így: „Trish gondolkodást színlelve kivárt, közben kiszúrt egy szóba jöhető párkányt. Kissé magasan van, de talán… – suhant át az agyán egy ötlet.”

Ezzel azt is kiküszöbölöd, hogy kétszer írod le egymás után, hogy csak imitálja a gondolkodást.

 

És, ha már … . Kissé sokat használod, olyan mondatok végén is, ahol indokolatlan. Pl.: „Hallgatom az ajánlatát…” és „Nem kell meghalnia egy ismeretlenért…” Miért vannak itt a pontok? Ezek kerek mondatok, senki és semmi sem szakítja félbe a beszélőt.

 

Plusz még egy: a niktók leírása kicsit cifra. Egyrészt, egyáltalán nem kapunk leírást arról, hogyan is néz ki egy nikto, de az avatatlan számára még az sem lesz világos, hogy ez egy faj. Az SW-n belül akár bandanév vagy típus is lehet. De még az SW rajongók között sem tudja mindenki kapásból, hogy milyen faj ez. Ráadásul lendületből egy olyan fajt kaptál ki, aminek három ismert alfaja van, szóval melyikről van szó? Esral'sa'nikto (szürke), kadas'sa'nikto (zöld) vagy kajain'sa'nikto (barna)? Így még egy kislexikon SW rajongó dolgát is megnehezíted.

(Megjegyzem, ez elég általános hiba a Star Wars regényekben. Nagyon sok író nem bajlódik azzal, hogy pár szóban meghatározza egy idegen faj jellegzetességeit, egyszerűen alapnak veszi, hogy az olvasó tudja, melyik mi. De ez sajnos rossz feltételezés. Még nekem is sokszor utána kell néznem, hogy melyik lény micsoda, főleg ha az újabb fajokról vagy a kevésbé népszerű régiekről van szó.)

Másodszor, nem olyan fontos szereplők, mégis többet kiemeltél közülük (ez is túlírás). Ott a testes, idős vezér, akiről egy mondatot olvashatunk, mégis kapott két jelzőt, meg csattogó karpereceket. Aztán ott a vékony, redőzött homlokú, akit Trish lelő. Minimális szerep, mégis két jelzőt kapott.

És persze ott a világos bőrű, aki szerepének megfelelően lett megírva. Egyetlen tulajdonságot adtál neki, ami könnyen megjegyezhető és így a karakter követhető. Ez így profi. A gyalogáldozatot egyáltalán nem kell jellemezni, nála éppen elég arra a pár mondatra az, hogy ő nézte végig páholyból Trish trükkjét. A vezérnek meg elegek lennének a karperecek (ezek is jellegzetesek, könnyű elképzelni és megjegyezni), amennyiben később még lesz szerepe. Ha nem, őt is ki lehet hagyni, mert ebben a cselekményben teljesen lényegtelen, hogy van-e vezér vagy nincs.

 

„Ekkor előszedte a belsőzsebéből az utolsó villanógránátját, és – gondosan ügyelve rá, hogy ő maga másfelé nézzen – a támadó felé hajította.” – ez most kicsit kötekedés a részemről, bocsáss meg érte. Nagyon nem szerencsés úgy eldobni egy gránátot, hogy nem nézel a célpontra. Mi van, ha túldobod rajta, és a támadónak is a háta mögött villan? Vagy visszapattan valamiről és eléd érkezik vissza vagy takarásba esik? Eldobod, aztán utána bőven van még időd elfordulni vagy csupán lehunyni/eltakarni a szemedet. És mivel itt eleve egy konténer mögött van a hősünk, még erre sincs szükség, elég visszabújnia a konténer takarásába.

 

Na, ennyi. Igazából ezek egyike sem nagy hiba, inkább csak iránymutatásnak szánom. Ha átadnád egy szerkesztőnek, valószínűleg ugyanezekbe kötne bele. Kivéve azt, amivel kezdtem, a gondolatjellel kezdés és a tabulátor nagyon rossz használta. Ez olyasmi, ami az én szememet is zavarja. Minden más jó, sőt vannak nagyon jó szakaszok is, szóval jöhet a folytatás.

[Donát]

Először is nagyon köszi @Dzséjt, igyekszem ezekből tanulni!

 

Néhány megjegyzés:

 

6 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

A nyitás tetszett. Főleg a hangulatkeltés erős, a végére nagyon szépen felépült egy olyan atmoszféra, aminek hála komolyan aggódni kezdtem Trish miatt és biztos voltam benne, hogy meg fog halni (ezt az elképzelést az is erősítette, hogy a legjelentéktelenebb mellékszereplőkről is megtudtunk valamit, de róla semmit – azért az első fejezetben legalább a faját érdemes lenne megismerni), és valójában Ferra lesz a főhős vagy Zak. Emiatt kicsit csalódtam a zárásban, sajnos attól a pillanattól, hogy a nikto lábon lőtte, már borítékoltam, hogy Ferra megmenti. Plusz a láblövés elég nehezen hihető ilyen helyzetben, mert egy futó ember lábát eltalálni egy mesterlövésznek is becsületére válna. A nikto kezét vagy az Erő vezette, vagy egy igencsak szerencsés béna lövész, aki képtelen célba venni egy hátat, de véletlen eltalál egy gyorsan mozgó, kis célfelületet nyújtó lábat. (Szólott a fegyverb*zi énem, ne is törődj vele.)

Ám ezt leszámítva a sztoriba ennél a fejezetnél nem tudnék belekötni. A környezet lefestése ügyes. Néhol kicsit túlírt (ezekre majd kitérek), de egyik sem vészes, szerencsére nincsenek többsoros, többszörösen összetett, jelzőkkel feltupírozott cifra mondatok, amiknek elfelejted az elejét, mire a végére érsz, mert annyira túlvannak bonyolítva feleslegesen körülírt részletekkel, mint amilyen ez a mondat is lett csak és kizárólag a példa kedvéért.  

 

Igen, akkor az "igencsak szerencsés béna lövész" opciót szeretném választani.

 

6 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

És akkor néhány „szakmai” meglátás:

Ez nagyon nem helyes:

-          Engedje el a lányt!

Így helyes:

– Engedje el a lányt!

 Wordben így néz ki, azt másolja be így a fórumba:

 

Nem helyeztem erre külön hangsúlyt eddig, csak nyomtam egy kötőjelet, aztán a szöveg végén egy entert, a többit a Word intézi magától.  Tabot nem nyomogatok, nem áll szándékomban ekkora térközt hagyni ott, csak a Wordöm alapból így csinálja. De ha van külön párbeszéd formátum, akkor oszd meg kérlek a trükköt, mert azt nem ismerem.

 

A túlírós példákkal egyetértek. Nagyon köszi! Ezek igazi aranybányák, igyekszem majd ilyen szemmel is átfutni a fejezeteket (az első kettőt is) aztán alakítani, ahol tudok. A niktóknál pedig megadok majd egy bőrszínt és akkor azzal legalább be lehet majd azonosítani az alfajt. Nem tudtam, hogy három különböző is van belőlük, fene az (al)fajtájukat.  

 

Ja és még valami! A villanógránát... basszus, nem tűnt fel, de ezt rosszul írtam. Úgy akartam írni, hogy eldobja és még a robbanás előtt (de már a dobás után) gyorsan elfordítja a fejét. De amint kiemelted, rájöttem, hogy nem ezt sikerült leírnom. Majd javítom, köszi!

[Dzséjt]

1 órával ezelőtt, Donát írta:

Nem helyeztem erre külön hangsúlyt eddig, csak nyomtam egy kötőjelet, aztán a szöveg végén egy entert, a többit a Word intézi magától.  Tabot nem nyomogatok, nem áll szándékomban ekkora térközt hagyni ott, csak a Wordöm alapból így csinálja. De ha van külön párbeszéd formátum, akkor oszd meg kérlek a trükköt, mert azt nem ismerem.

Egen, tudom, hogy ez a Word mániája. Nem tudom miért ez az alapbeállítás, de sajnos ez egy nagyon rossz beállítás (mivel amcsi program, lehet ott van valami formai szabály, ami miatt szeretik ezt preferálni). Én éppen ezért, ha új Office-t kell telepítenem magamnak, néhány alapbeállítást azonnal átállítok. Imigyen:

Fájl -> Beállítások -> Nyelvi ellenőrzés -> Automatikus javítási beállítások.

A megjelenő ablakban az Automatikus javítás fülön megadom a "Hibás" rublikába ezt: --

A "Jó" rublikába pedig a gondolatjelet: – 

Aztán "Hozzáadás" gomb. Ezután, ha írás közben bármikor leütöd kétszer egymás után a kötőjelet, majd space-t nyomsz, a Word automatikusan gondolatjellé formázza.

Plusz az Automatikus formázás fülön ki szoktam venni a pipát a "Listastílusok" és az "Automatikus felsorolásokra" részről, valamint ott is szerepel a -- átformázása, azt bepipálom, ha nincsen (sajnos önmagában ez nem sokat segít, ha az Automatikus javításnál nem végzed el a fenti műveletet, sokszo b*szik átformázni).

Végül az Automatikus formázás beíráskor fülön is kiveszem a pipát az "Automatikus felsoroláskor" és az "Automatikus számozott listákra" rublikákból.

Mindez után a Word felhagy az automatikus listaformázással. Ahogy egy ismerősöm mondta anno nékem okítás gyanánt: te vagy az író, te formázd a művedet, ne a hülye Word.

 

Én még emelett azt is be szoktam állítani a Bekezdés-eknél alapértelmezettként, hogy a bekezdések sorkizártak legyenek, a behúzás típusa "Első sor" és 0,6 legyen, a Térköznél a Sorköz pedig szimpla. De ez már egyéni ízlés kérdése (a behúzást pl. most 0-n tartom, mert amiket manapság írok, azoknál nem kell foglalkozni azzal, hogy a bekezdés beljebb kezdődjön - igen, sajnos nem írok se novellát, se regényt manapság). Ezzel igazából csak időt spórolok magamnak.

 

1 órával ezelőtt, Donát írta:

Igen, akkor az "igencsak szerencsés béna lövész" opciót szeretném választani.

Szegény, és ezután lelövik? Pedig mennyit henceghetett volna ezzel a tatooine-i Cantinában. 

[Donát]

41 perccel korábban, Dzséjt írta:

Szegény, és ezután lelövik? Pedig mennyit henceghetett volna ezzel a tatooine-i Cantinában. 

Ráadásul egy gyerek lövi le.

 

Köszi a tippeket fentebb. Annyi a gond, hogy ez egy céges gép, amit - fogalmazzunk így - elsősorban nem novellaírásra használok, úgyhogy egyéb szempontokat is figyelembe kell vennem. De majd meglátom, mit tehetek. Egyelőre marad így, aztán majd átalakítom, ha lesz rá módom.

 

[Donát]

3. fejezet

 

JAPAEL RENDSZER

AKKOR

 

Az utazás az Onderonra eltartott egy darabig, de legalább eseménytelen volt, így Trishnek volt lehetősége megtoldani az előző napi kijózanító alvását néhány extra órácskával. Megengedhette magának, hisz tudta, kuncsaftjai semmi értékeset nem tudnának ellopni a fuvarozásra átalakított hajóból, a pilótafülkét pedig kóddal lezárt, vastag ajtó védte az esetleges térítési próbálkozásoktól.

Szundikálásából az Epoch Swift valóstér riasztója ébresztette fel. Trish kissé csipás szemeit törölgetve ellenőrizte a műszerfalat, majd tájékoztatta az utasait a várható érkezésről. A nő a bőbeszédű aqualisht és kevésbé beszédes társát a rakodótér egy nyugalmasabb sarkában kialakított pihenő helyiségben szállásolta el, ahogy azt más utasok esetében is tette.

 

A nő felpillantott a műszerfalról, és kibámult a pilótafülke ablakán. Imádta nézni, ahogy az egybefüggő, kék fénycsíkok egyszerre eltűnnek, hogy átadják a helyüket a sötéten ásító csillagos űrnek. Vissza a jó öreg valóstérbe, gondolta szentimentálisan.

-          Megérkeztünk – közölte a komlinken az utasaival. – Megtennék, hogy befáradnak a pilótafülkébe?

Trish beállította az optimális fényalatti sebességet, majd kinyitotta belülről az ajtót. A négyszemű aqualish és csuklyás társa (Trish jobbnak látta nem erőltetni a bemutatkozást, így nem kellett később hazudnia) kissé elgyötörten várakoztak a túloldalon.

-          Üdv a Japael rendszerben, uraim – jelentette be ünnepélyesen a nő. – Szükségem lesz a felszíni koordinátákra… de ha az izizi központi űrkikötőt akarják használni, nekem az is megfelel.

-          Nem szállunk le az Onderonon – válaszolta a csuklyás szenvtelenül. A férfi durva hangja már-már fülsértő módon karcolta a pilótafülke száraz levegőjét.

 

Trish meglepődve fordult felé.

-          Hogy érti? Maz ajánlata az Onderonra vonatkozott.

-          Dokkolni fogunk – válaszolta higgadtan a férfi. – De a vevőnk nem a bolygón van, hanem egy hajón, az Onderon körüli orbitális pályán. Nyisson egy frekvenciát.

Trish az ajkába harapott. Nem igazán szeretett eltérni a megszokott rutinjától, de a kérés még belefért. Az csuklyás lediktálta a használandó csatornasáv kódját. A nő aktiválta a távközlőt, és megnyitotta a kért sávot.

-          Bízza csak rám – szólt a férfi a komlinkhez hajolva, miután ledobta magát a másodpilóta ülésébe. – Shadow Fist, itt Ghorn biztonsági tiszt az Epoch Swift fedélzetéről, vétel. Koordinátákat kérünk dokkoláshoz.

Biztonsági tiszt, mi? – Trish nem igazán volt elragadtatva Ghorn bemutatkozásától, de amíg a fickó elérte a célját, addig ő is joggal remélhette, hogy nem kerül bajba a fuvar miatt.

A vonal túlsó végéről azonban csak statikus zörej hallatszott. Trish őszintén remélte, hogy a másik hajó valóban az Onderon körüli orbitális pályáján van, ellenkező esetben alighanem komoly és kellemetlen komplikációk vártak rá. A nő a csuklyás arcának látható részére sandított. A férfi vonásai megkeményedtek, de tekintetében szemernyi kétely sem látszott. Az aqualish arcredői ellenben idegesen összekuszálódtak.

-          Shadow Fist, itt Ghorn. Megvan az áru. Kérjük a koordinátákat a dokkoláshoz.

 

A komlinkből szűrődő folyamatos fehér zaj minden másodperccel egyre inkább próbára tette Trish idegeit. A nő legszívesebben lekapcsolta volna a kommunikátort, de persze tudta, hogy ennél jobb esélye nincs, hogy megkapja a fuvardíját, és leléphessen végre. A kommunikátor váratlanul életre kelt.

-          Epoch Swift, itt Shadow Fist – szólt egy torzított, mély hang. Trish hangosan kifújta a levegőt a megkönnyebbüléstől. – Kérés megtagadva. Követnek benneteket. Jelentkezzetek a tartalék randevúponton, de csak ha leráztátok őket. Shadow Fist kiszáll.

 

Trish megkönnyebbülése, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is szállt. Követik őket? Mi a…

-          Dank farrik! – nyögte a nő, miközben ellenőrizte a kijelzőket. – Igazuk van. Egy másik hajó elfogó vektoron halad felénk 3-1-0 felől.

Trish tekintete összetalálkozott Ghorn sötét pillantásával. A nő megköszörülte a torkát.

-          Az Epoch Swift nem épp egy hadihajó, uraim. Azt javaslom gyorsan jöjjenek rá, hogyan követtek minket a hiperűrön keresztül, különben gond lesz.

-          Lehetetlen – motyogta az aqualish, miközben idegesen végigsimított az agyarain. – Nem követhettek a hiperűrben.

-          De, ha jeladót tettek ránk – mormogta elgondolkodva a csuklyás.

-          A hajó tiszta – jelentette ki Trish, ami legjobb tudomása szerint igaz is volt. Maz külön hangsúlyt fektetett arra, hogy észrevétlenül ne lehessen követni az Epoch Swiftet. – Ha jeladó lenne a Swiftre rögzítve, a műszerek már jelezték volna.

-          Akkor rajtad van jeladó!

 

Trish már majdnem eleresztett egy csípős replikát, csakhogy rájött, hogy a csuklyás nem neki szánta a számonkérést, hanem az aqualishnak.

-          Az lehetetlen – ismételte az aqualish, az agyarait újra és újra fel-le mozgatva a szája előtt.

-          Menjenek a hátsó rakodótérbe – javasolta Trish, nyugalmat erőltetve a hangjára. – Van ott egy hordozható jel detektor. Ha bármelyikük sugárzik, a műszer megtalálja.

Ghorn néhány másodpercig gyanúsan a társát vizslatta, majd Trishre nézett.

-          És utána?

-          Ha megvan a jeladó, helyezzék a belső és a külső zsilipkapu közé, én meg kilövöm az űrbe. Aztán pedig, némi felárért persze, elviszem magukat a tartalék randevúpontra.

Ha Ghorn tekintetével ölni lehetett volna, a férfi vélhetően két hullát is takaríthatott volna a pilótafülkében. Trisht nem érdekelte. Az eredeti ajánlat az Onderonra vonatkozott, nem pedig holmi tartalék találkahelyre.

 

A nő nagyjából elégedett volt a javasolt tervvel, és csak remélni tudta, hogy Ghorn tetszését is elnyeri az ötlet. Abban szinte biztos volt, hogy az aqualish hazudott, amikor letagadta a jeladót, de okosabb volt annál, minthogy a kuncsaftjai belügyeibe belefolyjon.

Ghorn kelletlenül bólintott. Rángatva kivonszolta a társát a hátsó rakodótér irányába. Trish a hajó belső hangszóróin keresztül nyújtott útmutatást.

-          A hidraulikus emelőkar környékén keressék az átvilágítót – tanácsolta a nő. A raktér felől tompa zajok hallatszottak. – Minden rendben? – kérdezte Trish.

Nem jött felelet. Körülbelül egy perc várakozás után azonban felcsendült Ghorn hangja a hátsó raktérből.

-          Megvan az eszköz – kiabálta a férfi. – Nyissa ki a belső zsilipajtót.

 

Trish egy apró kar felpöccintésével aktiválta a kaput.

-          Zárhatja – hangzott a férfi megerősítése kicsivel később.

Trish visszamozgatta a kapcsolót az eredeti állásába, majd aktiválta a külső zsilipajtót.

Elviekben sikerült megszabadulniuk a jeladótól. Ha minden ilyen könnyen menne, gondolta sóhajtva a nő, majd szórakozottan a hajó körüli sötét vákuumot kezdte el figyelni. Persze pontosan tudta, hogy az űrbe kilőtt adóvevőt a méretéből fakadóan alighanem lehetetlen lenne kiszúrni, mégis, mintha lebegett volna valami nem is olyan messze az ablaktól.

A csuklyás visszatért és ismét lezuttyant a másodpilóta székébe.

-          Hol a társa? – kérdezte Trish rosszat sejtve.

-          Már csak ketten vagyunk – válaszolta Ghorn biztonsági tiszt, tekintetét az űrben sodródó narancssárga testre szegezve.

[Donát]

Kinek hogy tetszett a harmadik fejezet? 

Ez most egy rövidebb rész volt, amelynek a lényege, hogy Trish rájön, hogy a fuvar talán mégsem lesz olyan egyszerű, mint azt hitte.  

[Pildi]

Kezd izgalmas lenni, szent igaz.  Nekem nagyon bejött a fejezet, azzal együtt, hogy ki lehetett találni, hogy fognak megszabadulni a jeladótól. 

[Donát]

Éppen most , Pildi írta:

Kezd izgalmas lenni, szent igaz.  Nekem nagyon bejött a fejezet, azzal együtt, hogy ki lehetett találni, hogy fognak megszabadulni a jeladótól. 

Igen, az direkt ilyen többé kevésbé összerakhatóra lett megírva, kidomboritva egy picit itt Trish naivitását. 

[Iqvi]

Mióta íródik ez a történet amúgy Donát? Mikor kezdted írni? 

[Donát]

3 órával ezelőtt, Iqvi írta:

Mióta íródik ez a történet amúgy Donát? Mikor kezdted írni? 

Pár hete. És hamarosan be is fejezem, ha minden jól megy. Neked hogy tetszik az első 3 fejezet?

[Iqvi]

Még nem volt időm meg kedvem sem beleolvasni. Az egyetem miatt most jó sok dolgom van. Többek között kutatásokat kellett végeznem, recenziót kell írnom, meg szakirodalmat is olvasok most. De egyszer majd kerítek rá időt. 

[Wilde]

Tetszett, mondjuk elsőre azt gondoltam, hogy a jelenbeli történetszállal fog folytatódni a történet, így mindig felváltva az idősíkokat, de ez a fuvar és Trish múltja nagyon jól fel lett vezetve az előző fejezetben, így kifejezetten kíváncsi voltam a folytatásra. Arra például nem számítottam, hogy ilyen irányba mennek el az események és le sem szállnak az Onderonra, az mondjuk már várható volt azon a ponton, hogy a légzsilipen lehet kidobni a jeladót, hogy az aqualish is ott fog távozni. Ez a Ghorn eddig is nagyon izgalmas figura volt, kicsit Gorn hadnagy jutott eszembe az Andorból, pusztán a névről, de maga a karakter kellően rejtélyes és van egy sajátos vészjósló stílusa, így számomra ez a múltbeli történetszál elsősorban most miatta érdekes. Eredetileg azt gondoltam volna, hogy az aqualishal ők ketten együtt mozognak és próbálnak meglépni a trandók elől, elsőre is úgy tűnt, hogy ő határozatabb kettejük közül, de az, hogy így odadobja a társát arra enged következtetni, hogy valamilyen lazább kapcsolódás volt közöttük, nem álltak olyan közel egymáshoz. Érdekes a sztori és várom a jelenbeli történetszál folytatását is, mert úgy ahogy egyre több derül ki a másik vonalon is lehet majd együtt értékelni a két idősíkon zajló történetet. Jó lesz!

[Donát]

4. fejezet

 

KAFRENE GYŰRŰ

MOST

 

 

-          Mi a…?! Trish… téged meglőttek?!

A nő valahol a révület határán hallotta Zak szavait a rámpa tetejéről, de közben nem tudott szabadulni attól a gyötrő érzéstől, hogy Ferra lelőtt valakit. Trish egy pillanatra lehunyta a szemét. Mennyivel könnyebb is volt így az élet… a meleg sötétség körbetáncolta a fejét, és elnyelte a testét, mint egy ismerős, puha ágy.

De nem… Muszáj ébren maradnia. Kényszerítette magát, hogy kinyissa a szemét. Fejjel lefelé látta, ahogy Zak nagy nehezen becipeli a rámpán, és óvatosan leteszi őt az ágyra.

-          Men… mennünk kell – próbálta közölni Zakkel, de alig ismert rá a saját, elhaló hangjára.

-          Jól van, Trish, már indulunk is – nyugtatta a nagydarab férfi, elsimítva egy barna hajszálat a nő szeme elől.

-          Fer… Ferra… a kislány…

-          Ő is a hajón van, ne aggódj.

Trish igyekezett nem aggódni, de aztán megint eszébe jutott a rémkép, amint a kislány a kezében füstölgő sugárvetővel áll a rámpa tetején. Vajon ez tényleg megtörtént? Zak elfutott a pilótafülke irányába, a nő szeme pedig ismét lecsukódott. Küzdött ellene, amennyire csak tudott, de a sötétség bársonyos ölelése ezúttal végérvényesen lehúzta a mélybe.

 

-          Segíts! Kérlek!

Trish látta maga előtt Ferra könyörgő arcát, valahogy mégsem tűnt valóságosnak. A kislány szőke haját fel-felkapta a Kafrene gyűrű lágy szellője, miközben sprintelve futott Trish felé.

Döntenie kellett. Ferrának szüksége volt rá. De Trish megfogadta, hogy kimarad a kalandokból. Azóta, hogy megsérült, és elvesztette lényének egy részét, jobbnak látta meghúzni magát. Dolgozni Maznek, gondoskodni magáról, bejárni a galaxist, meggyógyítani a lelkét. Már ha lehetséges.

 

Ha hagyod elveszni a kislányt, sosem gyógyul be a lelked.

 

Trish összerándult. Nem tudta, hogy kinek a hangját hallja, de ismerősnek tűnt. A tudatalattijában ott motoszkált a megfejtés, de nem tudta előhívni.

Ferra rémülettől tágra nyílt szemekkel futott felé. Úgy tűnt, mintha nem üldözné senki, de Trish jól tudta, hogy ez csupán illúzió. Hisz mindjárt felbukkan néhány sötét alak néhány sarokkal odébb, és megpróbálja elfogni a kislányt.

De honnan tudja ezt ennyire biztosan, ha egyszer épp most történik? Trish elbizonytalanodott. Összezavarodott. A jövőt látná? Nem, ez nem a jövő… sokkal inkább a jelen. Egy alternatív jelen. A nő elfordult Ferrától és megtagadta a segítséget. Még hallotta a távolról eleresztett kábítólövések hangját, és egy tompa puffanást. Trish nem nézett vissza, de tudta, hogy a kislány a földön fekszik, eszméletlenül. 

 

Ha hagyod elveszni a kislányt, sosem gyógyul be a lelked.

 

Ismét ez a hang. Egy rég elfojtott hang a múltból.

 

Trish felriadt.

Zak ágyában volt, tetőtől talpig csurom vizesen, leizzadva. A jobb vádlijához kapott, oda, ahol korábban eltalálta a niktó lövése. A lába be volt kötve és pokolian lüktetett. Trish megpróbált felülni. Ha nehezen is, de sikerült neki. Eddig jó, gondolta, majd megpróbálkozott a felállással is. A jobb lába felháborodottan tiltakozott a terheléstől, Trish pedig nyöszögve visszazuhant a Zak illatú ágyba. A landolás kicsit hangosabbra sikerült, mint tervezte.

Nem telt el egy perc sem, Zak már érkezett is, alighanem, hogy utánajárjon, mi okozta a zajt.

-          Hahó – köszönt be a testes, kissé pocakos férfi. Hangjába némi aggodalom vegyült. – Felébredtél?

-          Amint látod – vakkantotta nyűgösen Trish. A hangja még mindig közelebb állt egy buckapatkányéhoz, mint a sajátjához. – Sikerült meglépnünk a gyűrűről?

-          Persze – bólintott Zak.

Trish gondolatban megszidta magát. Ha nem sikerült volna, aligha feküdne most Zak ágyában. A nő érezte, hogy a Maze mozgásban van, ezért ezúttal megpróbált okosabban kérdezni.

-          Mennyi időre vagyunk még Maz kastélyától?

-          Elég sokra – válaszolta a férfi, kissé nyugtalanul. – Tekintve, hogy nem oda tartunk.

-          Hanem?

Trish meglepve tapasztalta, hogy a hangja milyen gyorsan megkeményedett. Gyanakodva méregette az előtte álló férfit. Jó ideje együtt dolgoztak már Zakkel, de soha senkiben sem bízott meg százszázalékig.

-          Kifogytunk a baktából, Maz pedig… valószínűleg még mindig pipa rád, úgyhogy úgy döntöttem, hogy útba ejtjük az Új Köztársaság egyik közeli orvosi állomását. Alig egy parsecre volt a gyűrűtől, úgyhogy…

Trishben hirtelen fellobbant a düh.

-          Megőrültél? Nyilván ott fognak minket először keresni a támadók!

-           Azt nem hinném – ellenkezett Zak. – Amelyik lelőtt, már biztosan nem fog fecsegni a többieknek, mások meg nem látták, hogy megsérültél.

-         Vannak biztonsági kamerák is a világon! – vágott vissza Trish. A hirtelen támadt dühe erőt adott neki, így végre fel tudott tápászkodni az ágyról. – Gondolod, hogy nem nézik vissza? Túl kockázatos odamennünk!

-          Nem nyitok vitát – válaszolta higgadtan Zak.

-          Ez az én hajóm! – hörögte Trish.

-          De nem vagy teljesen beszámítható. Megsérültél – érvelt a férfi. – Egyébként is, ez a vita teljesen felesleges.

-          Miért?

-          Mert épp most lépünk ki a hipertérből.

Zak nem tévedett. Amint befejezte a mondatot, a Maze rándult egyet, és visszatért a valóstérbe. Trish tehetetlenül leeresztette a vállait. Ha csapdába is sétálnak, már aligha lesz elég idejük visszafordulni.

-          Ezzel még nincs vége! – morogta.

 

A nő összeszedte minden erejét, majd elbotorkált a hálókabinból az egyik kisebb raktérbe, és szétnézett a szanaszét heverő ládák között. Némi keresgélés után talált is valamit, ami megfelelt a célnak. Egy doonium ötvözetből készült tartalék csövet, amit nyomáskiegyenlítéshez lehetett felhasználni a zsilipkapuk között. Hát most mankónak is megteszi, gondolta Trish keserűen, majd megpróbált járni a rögtönzött támasszal. Messze nem volt ideális, de ezzel kellett beérnie.

Zak kissé szánakozva nézett a mankóra.

-          Csak a te érdekeidet tartottam szem előtt – szólt mentegetőzve.

-          Ezt a vitát majd később folytatjuk le – válaszolt Trish, még mindig ingerülten. – Most beszélnem kell Ferrával.

[Wilde]

Ez volt eddig talán a legkülönlegesebb hangulatú fejezet, kicsit elmerengős, a tudat alatt játszódó történésekkel. Hiába a jelenben zajlanak az események mégis kicsit kikacsintott a múltra is az egész és Trish karaktere is elkezd egyre érdekesebbé válni. Ugye ez már a negyedik fejezet és úgy érzem, hogy még mindig nem ismerjük őt sok szempontból igazán, de ahogy adagolod a részleteket, úgy válok kiváncsibbá. Ez szerintem jól találtad el, valamint az is tetszetős ahogy letükröződik a múltbeli fejezet dinamikája a jelenbeli részben, ott is elindulnak valahová a hajóval aztán közbe kiderül, hogy máshová kell menniük és nem az eredeti úticélra vezet az útjuk. 

Az a szekvencia volt számomra amúgy a fejezetben a leginkább figyelemre méltó, amikor Trish kicsit ilyen lázálomszerű állapotban van a lövés után. Itt nem kristálytiszta előttem, hogy most ő hallucinál, egy emléket hív elő ezzel a Ferrás sztorival, meg a tudatallatijából szóló hang is izgalmas lehetőségeket vet fel. Megmondom őszintén felmerült bennem, hogy itt az Erő nyilvánult meg, de úgy érzem, hogy ez direkt volt ilyen sejtelmesre szabva, hogy ne legyen egyértelmű, hogy itt mi a valóság és mi Trish zavart állapotának a következménye... persze javíts ki, ha nem ez volt a szándék, csak én nem értettem valamit.

 

Izgi lesz a folytatás, kíváncsi leszek erre a kórházállomásra, meg arra is, hogy az ÚK is színre lép és, ha tényleg az ER-nek dolgoznának a nikto támadók, akkor még érdekesebb lehet a helyzet... van egy olyan érzésem, hogy annak a biztonsági kamerás felvételnek, ami felmerült még lesz jelentősége és bizony rájuk bukkannak itt a támadók. Jó lesz ez a hármas Zakkel, meg a kislánnyal és remélem Ferráról is minél többet megtudunk majd, mert őt egyelőre nehezen tudom hova tenni, de tetszik a történet és azt kell, hogy mondjam, hogy jó így részletkbe olvasni, pedig eredetileg egyben akartam, mert úgy jobban összeáll az egész.

[Donát]

1 órával korábban, Wilde írta:

Az a szekvencia volt számomra amúgy a fejezetben a leginkább figyelemre méltó, amikor Trish kicsit ilyen lázálomszerű állapotban van a lövés után. Itt nem kristálytiszta előttem, hogy most ő hallucinál, egy emléket hív elő ezzel a Ferrás sztorival, meg a tudatallatijából szóló hang is izgalmas lehetőségeket vet fel. Megmondom őszintén felmerült bennem, hogy itt az Erő nyilvánult meg, de úgy érzem, hogy ez direkt volt ilyen sejtelmesre szabva, hogy ne legyen egyértelmű, hogy itt mi a valóság és mi Trish zavart állapotának a következménye... persze javíts ki, ha nem ez volt a szándék, csak én nem értettem valamit.

Tökéletesen értetted, és igen, direkt lett így megírva! Próbálok úgy zsonglőrködni a szálakkal, hogy mind a kettő érdekesen alakuljon, remélem sikerül majd hosszú távon is.  

[Bence1997]

Csak most figyeltem fel, hogy van egy ilyen topik is.  Nagyon kíváncsi vagyok a történetedre, a hét folyamán elkezdem majd én is olvasgatni a fejezeteket.

[Donát]

4 perccel korábban, Bence1997 írta:

Csak most figyeltem fel, hogy van egy ilyen topik is.  Nagyon kíváncsi vagyok a történetedre, a hét folyamán elkezdem majd én is olvasgatni a fejezeteket.

Jaj de jó! Köszi Bence! Örömmel fogadok bármilyen visszajelzést, kritikát, javaslatot, stb.  A lényeg, hogy közösen fedezzük fel ezt a világot.

[Dzséjt]

2023. 12. 01. - 13:29, Donát írta:

Ráadásul egy gyerek lövi le.

Azzal azért én nem dicsekedék. 

 

Bár hétvégén akartam folytatni, a szombat este után jött csúnya másnap kicsit keresztülhúzta a számításaimat. De sebaj, jobb később, mint soha, meg így legalább már a negyedik fejezet is az utamban állt.  Jól alakul a sztori. Amit külön kiemelnék, mint tetszetős elem, hogy Trish karaktere kicsit másabb a múltban. Bár a szituáció is más, amiben van, úgy érzem, a múltban nyugodtabb, kicsit naív, és úgy tűnik, erőteljesen "az vezet, aki fizet" mentalitást követ. Még csak fel sem háborodott azon, hogy utasai két perc alatt kétszer is módosítottak az előre lebeszélt alkun - pedig már az komoly veszélyeket jelenthet, hogy az űrben akarnak randevúzni. Mert mint tudjuk, az űrben senki sem hallja a sikolyokat. Ezt az aqualish is igazolhatja.  A jövőben meg már azért rámordult Zakre, mert az kórházba akarta juttatni, miközben azért elég vad következtetés az, hogy a követőik egyből azon az állomáson fogják keresni őket. Hiszen azért az űrhajók általában elég jól felszereltek (még Luke megcsonkított kezét is el tudta látni Leia a Falcon fedélzetén), és itt is egyből azzal jött Zak, hogy a bacta van fogytán. Vagyis csak ez az oka, hogy útba ejtik az állomást.  A baktakészlet fogyásáról a Maze-en meg a biztonsági kamerák sem tudhatnak. Szóval mintha Trish az idő előrahaldtával a kissé naív, a vevő szava szent mentalitásból átesett volna a senkiben sem bízó és mindenhol csapdát szimatoló alakká. Kíváncsi vagyok, hogyan alakult így át.

Maz Kanata karakterét is nagyon jól eltaláltad. Ezen a téren szerintem lazán túltettél Chuck Wendigen, akinek az Utóhatás: Adósságban nem sikerült ugyanez, pedig kábé ugyanannyit szerepeltette, mint te.

Várom a folytatást. Pillanatnyilag a múlt eseményei jobban érdekelnek, mert ez a Ghorn krapek elég érdekes alaknak tűnik. Megjegyzem, egy pillanatra azt hittem, hogy Trishen van a nyomkövető és a kanos ithori csempészte rá, és ezért hajtott rá hősnőnkre (ami... ). De ez tényleg csak egy röpke pillanatig tartott, amíg Ghorn rá nem bökött útitársára. És, ha már Ghorn, miért utazott ez az aqualish-sal? És milyen kapcsolatban volt a rossz lapjárású trandókkal. Csak nem ők követik hőseinket? de, ha van hajójuk, mit kereségltek Maznál? Ez a kérdés kizárja őket, ha csak nem sikerült percek alatt egy második hajót is keríteniük. És kiknek dolgozik Ghorn? A Shadow Fist név eléggé úgy hangzott, ahogy az Első Rend elkeresztelné a titokzatos hajóját (főleg, ha azt veszem, hogy a legendákbeli régi Köztársaság idejében a Sith Birodalom kötelékében szolgált egy ilyen nevű elitkommandós).

 

És akkor három apróság:

 

"A hang erélyes volt, mégis kedves és lágy. Egy női hang volt, ám mélyebb a legtöbb Trish által ismert női hangnál" - a szóismétléstől nem kell annyira félni, mint ahogy azt nyelvtanórák belénk diktálják. Főleg párbeszédekben az életszerűség miatt el lehet sütni egyet-egyet itt és ott, hiszen a mindennapi emberek nem irodalmi szofisztikáltsággal beszélnek. De ennél azért jobban kell kerülni.  

 

"Gyorsan átkutatta a fekete ujjasa (ami ezúttal pizsamául is szolgált) és a bőrnadrágja zsebeit, de amit talált bennük, az nem töltötte el túlzott örömmel" - zárójelet, pláne így, ne nagyon használj. Határozottan kerülendő. Szebb, ha zárójel helyett gondolatjeleket használsz, vagy még szebb, ha a mondatba fűzöd:

"Gyorsan átkutatta a pizsamaként is jól szolgált fekete ujjasa és a bőrnadrágja zsebeit..."

 

"Üdv a Japael rendszerben" - Japrael.