Donát Hozzászólás ideje: Január 11. Szerző Hozzászólás ideje: Január 11. 14 perccel korábban, Dzséjt írta: Persze, a sztori érdekel és eddig fent tudta tartani az érdeklődésemet. Csak közben extraként drukkolok, hogy Sato elmenjen Corelliára heggesztőnek, esetleg Naboo-ra festőnek vagy Cantonicára osztónak. Ne őt korholld az író miatt. Válasz
Donát Hozzászólás ideje: Január 13. Szerző Hozzászólás ideje: Január 13. 18. FEJEZET ZETA-5 MOST Zak feszülten figyelte a hangárajtón megjelenő, egyre hosszabb fénycsíkot. Nagyon remélte, hogy a terv ezen részére nem fog sor kerülni, de ahhoz szükség lett volna a Maze összes fegyverének távoli aktiválására. Így is sikerült kiiktatnia két támadót a négyből, ami egész jó aránynak tűnt, de nem elég jónak. Howler tizedes idegesen fogást váltott a karabélyán. A férfi hamu szürke arccal meredt a hangárajtóra. Zak egy biccentéssel megpróbált lelket önteni a férfiba. A tizedes viszonozta a gesztust, majd megtörölte a kezét a kékes-szürke egyenruhájában. A tizedes mögött a beosztottja, Cran közlegény várakozott, aki sokkal kevésbé tűnt zaklatottnak. Zak, neki is küldött egy lazának szánt intést. A férfi egy félmosollyal reagált. Így hárman várakoztak a szűkös keresztfolyosóban, és Zak őszintén remélte, hogy ép bőrrel megússzák az összecsapást. Az állomás fényei a folyosó ezen részén halványan derengtek csak a tartalékgenerátor miatt. A támadók mély, búgó hangú lézervágója lassan egy teljes kört írt le a páncélozott hangárajtón. Zak előre szegezte az A280-as karabélyát és várt. Az eszköz búgása egyszerre abbamaradt, majd a kivágott ajtó darab hatalmas puffanással a padlón landolt. Zak kikémlelt a fedezéke árnyékából. Egy apró gömbszerű testet látott pattogva végiggurulni a folyosón. - Hődetonátor! – ordította a férfi, majd megpróbált olyan gyorsan olyan messzire rugaszkodni, amennyire csak tudott. Gyors reflexei révén a hangárfolyosóra merőleges mellékátjárón jó öt métert tudott távolodni, amikor a robbanás a földre taszította. Az állomás megrázkódott a gránáttól, Zak pedig bebukfencezett egy, a hangárfolyosóval párhuzamos átjáróba. Lövések vészjósló hangjai hallatszottak a távolban. Zak az ugrástól ugyan kissé beverte a fejét, de ezt leszámítva nem sérült meg. Gyorsan talpra állt, és az A280-asát maga előtt tartva közelebb lopózott a hangárfolyosóhoz. A lövések hirtelen elhallgattak. A férfi elővette a rövid hatótávolságú komlinkjét. - Trish, hallasz? - Tisztán, Zak – válaszolta a nő, kissé lihegve. Zak egy kissé elcsodálkozott. - Mentek valahová? Neked nem az irányítóközpontban kéne lenned? - Változott a terv – hadarta a nő. – Nálatok mi a helyzet? - Trish, hődetonátor volt náluk – felelte keserűen Zak. – Esélyünk sem volt. Most próbálom kideríteni, mi történt Howlerrel és a társával. A férfi beszéd közben folytatta a lopakodást a detonáció helyszíne felé. A két támadónak nyoma sem volt. Howler tizedes és Cran közlegény viszont holtan hevertek a folyosó padlóján. Zak dühében beleverte az öklét a falba. - Mi volt ez? – kérdezte idegesen Trish a vonal túlsó végén. - Csak az öklöm – morogta Zak, majd szomorúan beszámolt a fejleményekről. - Dank farrik! – fakadt ki a nő. Egy darabig néma maradt a komlink. Aztán kissé remegő hangon Trish ismét megszólalt. - Zak! Ide kéne jönnöd! G’alag’radgas Rin vérszagot érzett. A mögöttük hagyott két hulla kiváló előjel volt a nap további részére, és biztosra vette, hogy sikerrel járnak ezen az isten verte állomáson. Utálta, ha a bolondját járatják vele, de az a nő csúnyán megfizet majd azért, amit a Kafrene gyűrűn tett. A niktó megigazította a karpereceit, és követte Drax ezredest. Nem kedvelte a férfit, de ebben nem volt semmi személyes. Egyetlen embert sem kedvelt, mert nem bízott bennük. De Drax ebben a helyzetben a szövetségese volt, és a niktó ennek megfelelően kezelte. G’alag’radgas a niktók Kajain'sa’ alfajába tartozott, így már kölyökként megtanulta, hogy kizárólag a sajátjaiban bízhat. A szülőbolygóján, a Kintanon már 5 évesen átesett a beavatási ceremónián, amelynek a lényege a túlélés volt ellenséges vonalak mögött. G’alag’radgas a saját bőrén tapasztalta meg, milyen az, ha olyas valakiben bízik meg, akiben nem lett volna szabad. Drax megállt mellette, és elővette a hordozható konzolját. Egy pár másodpercig a kijelzőre meredt, majd jelezte, hogy balra kell fordulniuk. A niktó vicsorított az izgatottságtól. Egyre erőteljesebben érezte, hogy közelednek a prédához. G’alag’radgasnak nem számított, hogy ki a célpont, csak egy dolog érdekelte: mi hamarabb leteríteni az áldozatot, akinek az elfogásával megbízták. A törzse, amely időtlen idők óta szolgálta a huttokat, már egészen kicsi korában belé nevelte, hogy csak a siker számít, mert az dönti el, hogy életben marad, vagy elpusztul. Az ár mellékes. G’alag’radgast épp ezért teljességgel hidegen hagyta, hogy a célpont egy ember gyerek. A küldetés az küldetés, a préda pedig préda… a vadász pedig vadász. A gyerek és a nőstény, amelyik védelmezte, megszégyenítette őt és az alárendeltjeit a Kafrene gyűrűn. A niktó számára csak egyetlen tett jelenthetett mindezért elégtételt: ha megöli őket. Tudta, hogy a kislány tabu – élve kellett elfogniuk, ezért sem robbanthatták szét az egész állomást – de a nő… nos, ő szabad préda volt, és G’alag’radgast magának akarta a megtiszteltetést. Az ezredes ismét ellenőrizte a kijelzőjét, majd jelezte a niktónak, hogy álljon meg. G’alag’radgast türelmetlenül felhördült. Tudta, érezte, hogy az áldozata valahol a közelben lapul, és rendkívül feszélyezte, hogy várnia kell. - Valaki követ minket – suttogta Drax. A férfi sérült combját egy bakta kenőcs fedte, amit G’alag’radgast már az induláskor gondosan az eszébe vésett. Tudta, hogy az ezredes a szövetségese, de azt is, hogy a szövetségek bármikor felbomolhatnak, és akkor minden plusz információ jól jöhet ellenük. A niktó beleszagolt a levegőbe. Ha követi őket valaki, biztos, hogy megérzi a szagát. Ám végül nem az orra, hanem a füle segítette ki. Óvatos léptek hangját hallotta az egyik merőleges mellékfolyosón. Jelezte Draxnek, hogy honnan hallja a hangokat. A férfi megrázta a fejét. - Nem számít – mondta határozottan. – A lány a lényeg. A niktó bólintott. Bárki mászkált is a háta mögött, nem ő becstelenítette meg a gyűrűn. Neki a nőre és a gyerekre kellett fókuszálni. Az ezredes rámutatott egy távoli ajtóra az egyik átellenes folyosón. - Ott rejtőznek – mondta a férfi, majd puha léptekkel elindult a szoba felé. A G’alag’radgast követte. Idegesen megérintette az egyik homlokcsúcsát. A zsigereiben érezte, hogy valami nem stimmel. A szaglása azt súgta, hogy a célpontok már távoztak a helyiségből. - Nem ott vannak – közölte határozottan Draxszal. Az ezredes leintette, és a kijelzőre mutatott. - A nyomkövető onnan küldi a jelet – válaszolta magabiztosan a férfi, és tovább közelített az ajtóhoz. G’alag’radgas azonban tudta, hogy neki van igaza. Lelassította a lépteit, és hátrafelé figyelve fedezte az ember férfit. Az ezredes elérte a szoba ajtaját. Feloldotta a zárat, és bedobott a szobába egy villanógránátot. Várt pár másodpercet, majd a fegyverét előre szegezve berontott a helyiségbe. A niktó nem követte, mert pontosan tisztában volt vele, hogy felesleges lenne. Drax bő egy percet töltött a szobában, majd a tenyerében egy apró, kissé véres tárgyat szorongatva tért vissza a folyosóra. - Kiszedték a nyomkövetőt! – hörögte, és üvöltve földhöz vágta, majd eltaposta az eszközt. Fekete csizmája alatt a nyomkövető darabjaira tört. G’alag’radgast türelmetlenül megrázta a fejét. Beleszimatolt a levegőbe. A szaglása csalhatatlanul jelezte, hogy a préda merre távozott a helyiségből. - Erre! – morogta Draxnak, majd elindult a szemközti folyosó felé. Trish behúzta Ferrát a Bryan első tiszt által mutatott helyiségbe. A fiatal férfi gyorsan felülírta az ajtó automatikus zármechanizmusát, és halkan, kézzel zárta be maguk mögött a bejáratot. Trish megvizsgálta Ferra kezét. Óvatosan a baktatapasz alá nézett. A kislány csuklóján már hatott a szer: a nyomkövető egykori helyén elállt a vérzés. Hasonlóan gyorsan javított Trish vádliján is az első tiszttől kapott bakta, így a nő végre eldobhatta a mankót. Bár sántított még egy kicsit, de sokkal gyorsabban tudott mozogni, mint előtte. Bryan ideges tekintettel Trishhez fordult. - És most? - Megvárjuk míg ideér Zak – válaszolta a nő, miközben körbenézett a szobában. Egy közepes méretű vizsgáló volt, egy deaktivált 2-1B droiddal a sarokban. A helyiség közepén egy nagy, fém vizsgálóasztal kapott helyet, a falak mellett pedig különböző tárolószekrények sorakoztak. Minden tárgyon vastagon állt a por, a levegő pedig kissé áporodott volt. Az első tiszt követte Trish tekintetét. - Ez egy használaton kívüli helyiség – magyarázta lelkiismeretesen. – Felújításra vár. A nő bólintott. Érdeklődése elsősorban a tárolók felé irányult. Ferrát odahívta az egyik nagyobb rekeszhez, majd leguggolt mellé, és gyengéden megsimogatta a kislány arcát. - Ferra, ide most be kell bújnod! – mondta neki lágyan. - De nem akarok – ellenkezett félősen Ferra. – Ha bebújok ide, talán sohasem látlak többet. Trish magához ölelte a lányt. - Megígértem, hogy megvédelek, emlékszel? – Ferra megszeppenve bólintott. – És így is lesz. Nem kell sokáig bent lenned, megígérem. Ez az érvelés hatott. Ferra kelletlenül ugyan, de bemászott a tárolóba. Trish óvatosan becsukta az ajtaját. - Valaki van odakint! – közölte feszülten Bryan, sugárvetőjét az ajtóra szegezve. Trish némán hegyezni kezdte a fülét. Valóban közeledő léptek hangja hallatszott az ajtón túlról. - Gyorsan, fedezékbe! – suttogta az első tisztnek, majd ő maga behúzódott a vizsgálóasztal egyik sarka mögé. Az ajtó sziszegve kinyílt. - Trish? A nő mellkasáról méretes kövek gördültek le a megkönnyebbüléstől. - Zak! – válaszolta, miközben előmászott a fedezékből. A férfihoz lépett, és megölelte. – Ő itt Bryan első tiszt. Sato parancsnok küldte, hogy segítsen nekünk. Zak biccentett, majd a két férfi kezet fogott. Zak ezután homlokráncolva visszafordult Trishhez. - Hol van Ferra? A nő mindent elmesélt, ami azóta történt, hogy szétváltak. Elmondta Zaknek, hogy a kislány elrablói egy jeladót rejtettek el a karjában, és emiatt tudták őket követni a Zeta-5-re. - Szóval kiszedtétek a jeladót, és idejöttetek – bólintott a férfi. – De még mindig nem mondtad el, hogy hol van a lány. Trish rámutatott a tárolóra, amely Ferrát rejtette. - A következő néhány perc kritikus lehet – mondta aztán a férfinak. – Miután kiszedtük a jeladót, Bryan első tiszt megvizsgálta a frekvenciát, amin sugároz. A fiatal férfi elővette az adattábláját, és akkurátusan megmutatta az adatokat Zaknek. Trish folytatta a terve felvázolását. - A jeladó kiszedésével nyertünk egy kis időt, de nem sokat. Amikor a támadók ideérnek, azt akarom, hogy játsszuk el, hogy magaddal viszed Ferrát. Anélkül, hogy megláthatnák a kislányt persze. - Mégis hogyan? – dörmögte bizonytalanul Zak. - Látod azt az oldalajtót? Azon keresztül kell majd távoznod, amikor berontanak ide. A többit bízd rám. Amikor pedig felszállsz a Maze-zel, kezd el sugározni a jeladó frekvenciáját. Zak elgondolkodva végigsimította az állát. - Ha A Gozantiból nem követték folyamatosan a jelet, akkor ez működhet – mondta bizonytalanul. Trish egyetértően meglapogatta Zak vállát. Ekkor azonban kintről ismét lépések zaja szűrődött be. - Gyorsan! – utasította a másodpilótáját, és az oldalajtóra mutatott. Zak felvette a pozícióját. Bryan első tiszt villámgyorsan lekapcsolta a világítást. Trish visszahúzódott a vizsgálóasztal fedezékébe. Az ajtó sisteregve szétnyílt. - Nézz szét! – szólt egy kellemetlen, agresszív hang. A nő gyanította, hogy a niktót hallja. - Ez csak egy poros vizsgáló – válaszolta a másik támadó. Trish ezt a rekedtes hangot már ismerte, ugyanaz a fekete hajú férfi volt, akivel a Kafrene gyűrűn, a sikátorban találkoztak. - Érzem, hogy itt vannak! – válaszolta a niktó. A hangjából sütött az izgatottság. Trish nem várt tovább. Akármennyire is kockázatos volt tűzharcba keveredniük a támadókkal, szükség volt rá, hogy működjön a terve. A nő kidugta a fejét a fedezékéből, és a sugárvetőjével megeresztett egy lövést a közeledő férfi felé. Elvétette, de ez is elég volt ahhoz, hogy mozgásba hozza az eseményeket. A férfi a lövés hatására gyorsan kihátrált a teremből, és a folyosó falának fedezékéből tüzelni kezdett Trish felé. - Zak! – kiáltotta az oldalajtó mellett lapuló társának. – Most! Vidd ki Ferrát! – tette hozzá jó hangosan, hogy a támadók is biztosan hallják. Zak becsapta maga mögött az oldalajtót, és távozott a vizsgálóból. Trish fedezőtűz alá vette a folyosót, hogy időt nyerjen a férfinak. - Te kapd el a nőt! – adta ki az utasítást a rekedt hangú támadó a niktónak, miután Trish fegyverében túlhevült az energiacella. A férfi ezt követően Zak után sietett. - Örömmel! – válaszolta vérszomjas hangon az idegen. Tehát a támadóik szétváltak, gondolta bosszúsan Trish. Számított erre, de nagyon remélte, hogy sikerült elég időt nyernie Zaknek. És persze azt is, hogy a férfinak nem lesz baja. - M'dweshuu kegyes ma hozzám – hörögte a niktó, miközben megeresztett egy lövést a vizsgálóasztal Trish felőli vége felé. – Imádkoztam hozzá, hogy én kaphassam el magát, és lám, megadatik a kérésem. - Még nem kapott el! – vágott vissza Trish. - Percek kérdése… A niktó ekkor megtántorodott, mert Bryan első tiszt váratlanul tüzelni kezdett az irányába. A sugárnyaláb centikre haladt csupán el az idegen testétől. - Szóval ketten vannak – mormogta a niktó. – Még több áldozat M’dweshuunak! Trishnek fogalma sem volt, hogy ki, vagy mi lehet az a M’dweshuu, de sejtette, hogy csak rosszat jelenthet rájuk nézve. - Egy hődetonátorral darabokra szaggathatnám magukat – susogta a támadó. Trish úgy érezte, mintha kirántották volna a talajt a lába alól. Eddig fel sem merült benne, hogy a niktónál akár bomba is lehet. – De mi lenne abban az élvezet? Én vadász vagyok, nem terrorista. Trish ismét lövések hangját hallotta az asztal túloldaláról. Az első tiszt megint tűz alá vette az idegent a sugárfegyverével. A nő kipillantott az asztal mögül, de csak a folyosó falába becsapódó lézerlövedékeket látta. Bryan fegyvere egyszerre elhallgatott – alighanem túlhevült a sugárvető – mire a niktó kiugrott a fedezékéből és a férfi irányába lőtt. Trish megpróbálta eltalálni az idegent, de elhibázta. A nő fogait csikorgatva megszidta magát a pontatlanságáért. - A társa halott – kiáltotta kéjesen a niktó. – És most maga jön. Trishsel forogni kezdett a világ. Nem, ez képtelenség, az idegen nyilván csak blöfföl. - Bryan! Hall engem? Mondjon valamit! Nem jött válasz. Trish ordítani tudott volna dühében. - Azt hiszi, hazudok? – kérdezte elégedett hangon a támadó. – Értelmetlen volna. M’dweshuu úgy is látja az áldozatokat. Trish épp eleget hallott M’dweshuuról az elmúlt percekben ahhoz, hogy máris elege legyen belőle. Kibukfencezett az asztal mögül, és leadott egy sorozatot a folyosó irányába. A niktó azonban nem mutatkozott. A nő kihasználta a pillanatnyi holtidőt, és pozíciót váltott a szobán belül. A Ferrát rejtő tárolótól nem messze talált magának új fedezéket. Nem messze a rejtekétől, Trish meglátta a földön az első tiszt mozdulatlan testét. A férfi rémült, üveges tekintete a plafonra szegeződött. A nő kényszerítette magát, hogy elfordítsa a fejét és kizárólag a niktóra koncentráljon. Jó fél percig néma csend honolt a helyiségben, majd ismét felbukkant a támadó. Megváltozott pozíciójából Trish félig-meddig rálátott a niktóra. Tüzelt, de a lövés ezúttal is elkerülte az idegent, cserébe felfedte a nő új pozícióját. - Bújócskázunk? – hörögte a niktó, majd tűz alá vette Trish fedezékét. A nő bal vállába éles fájdalom hasított bele. Trish önkéntelenül is felkiáltott. Rájött, hogy óvatlan volt, és nem húzta be az egész testét a rekesz mögé. - Trish! Ferra kétségbeesett hangja volt az. Trishben meghűlt a vér. A lány minden bizonnyal meghallotta az iménti kiáltását, és nem tudott uralkodni magán. Trish keresztbe tette az ujjait, és remélte, hogy a niktó nem hallotta meg. - Áh! – mormogta izgatottan az idegen, miközben egyre közeledett az asztal vége felé. – Szóval mégis csak itt van a lány! Trish dühösen átkozta magát. Az óvatlanságának hála, oda lett a terve. Gyorsan megvizsgálta a vállát. A lövés csak súrolta. Bár a bőrét egy sötét égésnyom csúfította el, továbbra is tudta mozgatni a karját. A Ferrát rejtő szekrény ajtaja megmoccant, és előbukkant belőle az aggódó tekintetű kislány. Trish ingerülten megrázta a fejét. Ferra azonban a kérése ellenére zajtalanul kimászott a szekrényből, és odamászott négykézláb a nőhöz. A niktó mindebből úgy tűnt, semmit sem vett észre. - Azt hittem meghaltál – suttogta Ferra kétségbeesetten. - Jól vagyok – egyelőre, tette hozzá gondolatban Trish. – Bármi történjék is, ne mozdulj el innen, érted? A lány bólintott. Trish tudta, hogy csak egy esélye maradt. Egy pillanatra megérintette a nyakában lévő medált, majd magabiztosan Ferrára mosolygott. - Nem lesz semmi baj! – hazudta halkan, majd kigurult a fedezékéből. Trish tudta, hogy a kétségbeesett próbálkozása milyen veszélyekkel jár. Azzal, hogy előbújt, felfedte magát, de egyúttal megereszthetett egy sorozatot a vizsgáló azon pontja felé, ahonnan a legutóbb a niktó hangját hallani vélte. Trish tüzelt, a lövéseit követően pedig különös hörgés töltötte be a helyiséget. A nő sértetlenül feltápászkodott. A barna bőrű, karpereces idegen a földön feküdt, és sötét folyadék bugyogott ki a száján. A niktó keze kétségbeesetten a levegőt markolászta fájdalmában. Trish a fejére szegezte a sugárvetőjét. Ferra a rejtekéből előmászva, riadt tekintettel figyelte a mozdulatot. - Ferra, ne nézz ide! – parancsolta a nő. - Trish… ne… gondolj a csillagokra! – nyöszögte a kislány halkan. A niktó még mindig a fájdalmas haláltusáját vívta. - Muszáj megtennünk – jelentette ki Trish. – Fordulj el! Ferra nagy nehezen engedelmeskedett. - Még több áldozat M’dweshuunak – suttogta Trish, majd meghúzta a ravaszt. 5 1 Válasz
Rog Hozzászólás ideje: Január 14. Hozzászólás ideje: Január 14. Az állomásos fejezetek közül ez jött be eddig legjobban. Van néhány elég meleg helyzet benne. A hődetonátoros nem csak átvitt értelemben az. De a szobában történtek azért túl tesznek rajta. Az üldözős terv jelkövetős része mögötti gondolatmenet amúgy sántít nekem. Trish jobban is számíthatott volna arra hogy a behatolók követni akarják a nyomkövető jelét. Elvégre az a logikus hogy követik ha már ott van. Erre elintézte annyival hogy letette valahol, de arra már nem gondolhatott eléggé hogy a megtalálása után amazok megtudják hogy nem kell azt már követni. Talán meg se fordult a fejében hogy megtalálhatják. A terv amúgy jó mert a másik hapi Zak után eredt, de a Maze felszállása esetén jelkövetőzni már nem fog miután visszatér a hajójára. De a lényeg hogy elhúzzon. Csak a kütyü nélkül az nem lenne tartós mert ha például Zak elkezdené adni a jelet amazok abból már gondolhatják hogy az hamis lehet mert a nyomkövetőt már kiiktatták. Azt meg nem hiszem hogy a hajó a manus nélkül menne el és azt se hogy abban az esetben a tag nem szólna a hajóra hogy nincs már nyomkövető. hibák: Idézet biztosra vette, hogy sikerrel járnak ezen az isten verte állomáson istenverte Idézet mi hamarabb leteríteni az áldozatot, akinek az elfogásával megbízták mihamarabb Idézet Ha A Gozantiból nem követték folyamatosan a jelet, akkor ez működhet a Gozantiból A nikto pacáknak kettő keresztneve lett: "G’alag’radgas" és "G’alag’radgast". Ha "G’alag’radgast" a neve akkor a Idézet G’alag’radgast épp ezért teljességgel hidegen hagyta mondatban a "G’alag’radgastot" lenne a helyes. De szerintem "G’alag’radgas" akar lenni a neve. 1 Válasz
Donát Hozzászólás ideje: Január 15. Szerző Hozzászólás ideje: Január 15. Köszi szépen @Rog javítottam ezeket! A niktó neve egy helyen tárgyasan volt ragozva, aztán úgy maradt. Ezeket is átírtam, t nélkül helyes. Ami Trish tervét illeti, a nyomkövető eltávolításával csak időt akart nyerni, hogy Zak beérhesse őket, és elindulhasson az elterelő hadművelet. Ennél fogva a nyomkövetőt a kiszedése után a korábbi orvosi szobában hagyni egy szándékos, időnyerő húzás volt. Válasz
Rog Hozzászólás ideje: Január 15. Hozzászólás ideje: Január 15. 5 órával ezelőtt, Donát írta: Köszi szépen @Rog javítottam ezeket! Szívesen! 5 órával ezelőtt, Donát írta: Ami Trish tervét illeti, a nyomkövető eltávolításával csak időt akart nyerni, hogy Zak beérhesse őket, és elindulhasson az elterelő hadművelet. Ennél fogva a nyomkövetőt a kiszedése után a korábbi orvosi szobában hagyni egy szándékos, időnyerő húzás volt. Ezt az egészet már rögtön vágtam. Nem is ezzel van problémám, hanem azzal hogy később még mindig túlságosan számol a nyomkövető frekvenciájának a használatával. Mintha fel se merülne benne az hogy a kütyüt talán már megtalálták és amiatt rájöttek arra hogy annak a jelét felesleges a továbbiakban követni. Most vagy túlságosan elbizakodott, vagy nem gondolta át rendesen a tervet, vagy totál hülyének nézi az ezredes pacákot mert nem nézi ki belőle azt hogy ha ó esetleg az orvosiban már megtalálta a kütyüt akkor annak a jelét a kamu jel sugárzásakor már nem fogja követni mert kapásból levághatja hogy az nem a nyomkövető jele. Ezek egy részét az előző kommentemben is felvetettem. Le van az egész tudva annyival hogy a terv működhet ha amazok nem követik a jelet. De az mintha észbe se lenne hogy talán az ezredes hapi közben megtudhatja hogy a jel amit követniük kéne a Maze felszállása után kamu lesz. Az okés hogy próba-szerencse alapon kezdenek el ügyködni de a terv mögötti logika mégis hibádzik nekem. Válasz
Donát Hozzászólás ideje: Január 16. Szerző Hozzászólás ideje: Január 16. 17 órával ezelőtt, Rog írta: Ezt az egészet már rögtön vágtam. Nem is ezzel van problémám, hanem azzal hogy később még mindig túlságosan számol a nyomkövető frekvenciájának a használatával. Mintha fel se merülne benne az hogy a kütyüt talán már megtalálták és amiatt rájöttek arra hogy annak a jelét felesleges a továbbiakban követni. Most vagy túlságosan elbizakodott, vagy nem gondolta át rendesen a tervet, vagy totál hülyének nézi az ezredes pacákot mert nem nézi ki belőle azt hogy ha ó esetleg az orvosiban már megtalálta a kütyüt akkor annak a jelét a kamu jel sugárzásakor már nem fogja követni mert kapásból levághatja hogy az nem a nyomkövető jele. Ezek egy részét az előző kommentemben is felvetettem. Le van az egész tudva annyival hogy a terv működhet ha amazok nem követik a jelet. De az mintha észbe se lenne hogy talán az ezredes hapi közben megtudhatja hogy a jel amit követniük kéne a Maze felszállása után kamu lesz. Teljesen jogos felvetés. Amit fontos tisztázni, hogy Trish nem tudja, hogy a támadó pontosan kicsoda, így arra apellál, hogy ha sikerül őket elszeparálni a Gozantitól, talán sikerül rávenni a Gozantit Zak követésére és a támadó hátrahagyására (az időtényező miatt). Ha pedig a Gozanti nem figyelte árgus szemekkel a jeladót, akkor talán nem fog nekik feltűnni a trükk. Szóval a terv annyi, hogy Zak elhúz a kamu Ferrával, a támadót feltartóztatják a hangárban, a Gozanti üldözőbeveszi a Maze-t, és majd követi őket a hiperűrben a jeladó miatt. Azt még hozzátenném, hogy ez csak a nő rögtönzött terve, mert eredetileg nem számolt azzal, hogy Ferrában van a jeladó így azt remélte, hogy alapból tesznek egyet a Maze-be a hangárban, de ez nem történt meg (érthető okokból). Hogy ebből a tervből mennyi fog megvalósulni, az már más kérdés. Válasz
Dzséjt Hozzászólás ideje: Január 17. Hozzászólás ideje: Január 17. (szerkesztve) 10. fejezet 2023. 12. 20. - 11:11, Donát írta: Akinek ilyen támogatói vannak, gondolja, hogy Maz Kanata bosszúja miatt fog aggódni? Hát nem tudom, azért én Ghorn helyében nem becsülnék le egy ezer éves kalózkirálynőt. Már az sokat elmond róla, hogy ezer évet megélt és még a szakmában van, elég jól ismert csehót vezet, miközben ki tudja, hány rendszerben ítélték már halálra távollétében, és nem utolsó sorban, ezer év alatt bőven össze lehet szedni olyan nagyhatalmú barátokat, akiktől még Raith Sienar is maga alá csokizik. Maz bölcs és kedélyes kis vénasszonynak tűnik, de szerintem ez csak a felszín. Az alatt kábé egy olyan alak rejtőzhet, mint Jabba a hutt. Azért egy ügyetlen, kapcsolatok nélküli, mimózalelkü kalóz nem maradna életben ezer évig, még akkor sem, ha csak pár száz évet töltött el kalózként. Szóval ki is a naív, kedves Ghorn? "szerencsére a kódhenger megsemmisült, így már csak magáról kell gondoskodnom." Kérdés. Miért "monologizál"? Miért nem puffantotta le szó nélkül Trish-t, amint a kezébe került a doboz? Miért pofázik és világosítja fel mindenről (ezzel lazán bemártva a megbízóit) Trish-t, mint egy rossz, ZS-kategóriás James Bond főgonosz? Mi erre az oka? "De már nem sokáig. Hamarosan teszek róla, hogy véget érjen a mi kis közös kalandunk" Nemsokára úgy megölöm, de úgy meg lesz halva, hogy az ihaj. Már csak egy kicsit kell türelemmel lennie, aztán istenbiza, az Erő látja lelkem, úgy megölöm, hogy aztán már nem fog élni. Már nem sokáig kell kitartania. Hamarosan, ó bizony, hamarosan totál meg lesz halva, mert én megölöm egy pillanat alatt, csak még egy kicsit kell várnia. "A régi reflexek még működtek, bár az a rutinhoz társuló láthatatlan világhoz többé már nem fért hozzá. " Hopp-hopp, csak nem az Erőt nem éri már el? "Azt mondta, egy okot mondjak, miért ne puffantson le." Egyáltalán, miért kellett erre ok Ghornnak? Ha okot keresett rá, akkor mégsem akarta megölni Trish-t? Ha igen, akkor annyi is elég lett volna, hogy "csak". "Szinte bármilyen szolgáltatást igénybe lehet venni, ha az embernek elegendő pénze van… vagy ha rendelkezik a megfelelő összeköttetésekkel. És Maz Kanata neve bizony elég sok kaput kinyit még a Cantonicán is." Hát tessék, ezért nem szabad lebecsülni egy ezer éves kalózkirálynőt, és ezért kell szó nélkül agyonlőni azt, akit agyon akarunk lőni, és nem elmondani neki mindent, ezzel kompromitálva magunkat, a megbízóinkat. Pláne nem annak kell elmondani mindezt önként és dalolva, mindenféle ok nélkül, akit agyon akarunk lőni. "Mit forgat a fejében?" Most komolyan nem esett még le neki? Én már akkor tudtam, amikor elkezdett monologizálni. De legkésőbb a szolgáltatások ecsetelésénél azért össze kellett volna állnia a képnek. Hát, ott sem lennék veszélyben, ahol ez az alak a biztonsági tiszt. "A biztonsági tiszt a bal kezével mohón elvette tőle a tárgyat" és "Trish észben tartotta, hogy a férfi bal keze még mindig az asztal alatt rejtőzött, feltehetőleg továbbra is a sugárvetőjét szegezve rá." A fentiekből ugyan már lejött, hogy Ghorn kicsit amatőr, de hogy kétbalkezes is, az durva. "Maga bolond!" A kvakta mondja a sztiflingnek, hogy nyálkás? No, az gondolom lejött, hogy az, hogy Ghorn minden ok és csavar nélkül lazán elmondta Trish-nek, hogy mit miért és hogyan csinál, nem igazán tetszett. Nem tudom, Ghorn-t szándékosan akartad-e totális idiótának beállítani (vagy minimum ritka amatőrnek), de sikerült. Ha nem, akkor ezt átdolgozhatnád. Mert pillanatnyilag a korábban hidegvérű és gyors gyilkosnak bemutatott Ghornnak semmi oka arra, amit itt tesz. Az az ember, akit korábban prezentáltál, ugyanolyan szó nélkül nyírta volna ki Trish-t, mint ahogy kivágta az aqualish-t a zsilipen. Itt most csak neked volt arra okod, hogy Ghorn szó, kérdés, kérés és trükközés nélkül, önként és dalolva bevalljon mindent egy olyan embernek, akinek nem tartozik semmivel, számára idegen, és amúgy is meg akart ölni. Okot kell találni arra, hogy Ghorn miért hozza ilyen helyzetbe magát. Mert az a klisés szöveg, hogy "egy okot mondjon, miért ne öljem meg" ehhez édeskevés. Onnantól kezdve, hogy Trish átadja neki a dobozt és meggyőződik arról, hogy benne van a pénz, semmi oka sincs arra, hogy ne lőjje le azonnal, gondolkodás nélkül. És egy hidegvérű gyilkos miért kérne okot az áldozatától arra, hogy ne ölje meg? Ami viszont tetszett, hogy Trish szépen átment "keresztanyába". illetve az irónia is bejön, hogy az, aki át akarta verni a zsarolókat lett végül zsarolás áldozata. Aki ennyire hülye, mint jelenleg Ghorn, az ezt meg is érdemli. 11. fejezet "Még ha sikerül is riasztani az Új Köztársaságot valamilyen módon, hosszú órák telnek majd el, mire bárki is érkezik a flottából." Milyen optimista. Ahhoz, hogy erősítést küldjenek, először is ki kell tölteni 19 példányban a megfelelő formanyomtatványokat, és benyújtani azt a Szenátus albizottságainak, hogy aztán részt vehessen egy személyes meghallgatáson. Ezután a Szenátus eldönti, hogy megszavazzanak-e egy vizsgáló bizottság létrejöttét, ami 15-30 héten belül kivizsgálja, hogy tényleg fenn áll-e bármiféle veszély, és aztán talán már döntenek is arról, hogy felállítanak egy újabb bizottságot, ami kijelöli, hogy mely hajók lennének alkalmasak egy esetleges akcióra. Egyszeűbb, ha azt mondja, hogy Birodalmiak támadták meg őket Tarkin nagy moff vezetéséval. Akkor perceken belül ott lesz egy csapásmérő hadiflotta a Zeta 5 mellett, hogy letartóztassák Satót. "Tehát harc lesz" Nem, barátságos sabacc parti. "Depro őrmester!" Nem tudom, ismersz-e olyat, aki ért valamicskét a katonai rendfokozatokhoz, de, ha akad véletlen egy ilyen alak az ismerőseid között, igazán megkérdezhetted volna ezekről. Az őrmester nem tiszt, márpedig pilóta csak tiszt lehet. Szóval minimum hadnagynak kell lennie. "az öreg Incom Z-95 ösök sokkal lomhábbak voltak, mint a birodalmi TIE vadászok" Azért annyira nem sokkal lomhább. A Z-95 1150 km/h-ra képes, a TIE/ln (nem részletezted még, mely TIE, most a szabványosat veszem alapul) 1200-ra. És emellett majdnem olyan jól manőverezhető, mint egy T-65 X-szárnyú. A TIE/ln nagy előnye, hogy piszok jól gyorsul, és bár valóban jobban manőverezhető a Z-95-ösnél, mindezt kompenzálja, hogy a Z-95-ösnek van pajzsa és nagyobb a tűzereje. És azt ne feledjük, hogy a birodalmi TIE vadászok legtöbbjének nincs pajzsa. Sato fenti kijelentése csak akkor lenne valós, ha két TIE Advanced x1 vagy két TIE Defender ugrana elő. Amiről viszont tudniuk kellene, vagyis neked is meg kellett volna már említened, mivel a Gozanti csak külső dokkolókon képes TIE vadászt szállítani (Defendert még ott sem a pocsék szárnykialakítása miatt). Vagy, ha a Z-95-ösök helyett Y-szárnyúak lennének. Az viszont jó taktika, hogy megpróbálják az állomáshoz közelebb csalni a TIE vadászokat. Ha ugyanis kikerülnek a Gozanti védőgyűrűjéből, a két Z-95-ös simán leverheti őket, ha a pilóták csak egy fokkal ügyesebbek az átlagnál. Amúgy támogatásképpen a Maze is simán felszálhatna. A teljes fegyverzet hiányát simán kompenzálná a két Z-95-ös. Ráadásul simán túlerőben lennének. No, hát ez a fejezet a vihar előtti csend. Igazán semmi sem történt benne, csak elhelyezkedtek a sakkfigurák a táblán. 13. fejezet "A nő a padlóra nézett, és hirtelen elszégyellte magát. Rájött, hogy egy szót sem szólt Sato parancsnoknak az elkábított két emberéről. Howler tizedes és a társa még mindig a földön feküdt, kábultan." Ne szégyelje magát, Satót nem is érdekli a két fickó sorsa. "Az már az első pillanattól világos volt a számára, hogy a Zeta-5 védőpajzsait nem arra tervezték, hogy ellenálljanak egy Gozanti könnyűcirkáló tűzerejének" Akkor mire? Mert egy Gozanti könnyű cirkáló azért ennyire nem félelmetes ellenfél. A birodalmi Gozantik is csúnyább dolgokat tudnak művelni. Esetleg, ha Corsair Refit-ről van szó, de azt még egy szóval sem írtad, hogy az lenne. "Boluba szakaszvezető" hány katonai szakasz van ezen az állítólagos nem katonai bázison? Eleve, miért van itt gyalogsági beosztás (vagy a Zeta 5-ön a magyar hadsereg rendfokozatait használják - mert az angolszász hadseregekben, amiről az SW haderejét mintázták, nincs olyan rendfokozat, hogy szakaszvezető, az ott beosztás, amihez gyalogsági szakasz dukál és általában tiszthelyettes kapja ezt a beosztást)? Ahhoz képest, hogy ez nem katonai létesítmény, jó sok (rossz) katonai ranggal megáldott ember van rajta. Viszont orvost még egy darabot, annyit nem láttunk. "Depro őrmester, és beosztottja, Boluba szakaszvezető" Az őrmesternek a beosztottja a szakaszvezető... "de a birodalmi gépek egyszerűen túl gyorsak voltak az ezeréves Incom gépeknek" Itt azért megjegyezném, hogy a TIE/ln maximum 4 évvel fiatalabb típus, mint a Z-95. Szóval ha a Z-95 ezer éves, akkor a TIE vadászok 999 évesek. "Valami gyenge pontja csak van ezeknek az átkozott vadászoknak!" Akad: A pajzs hiánya. A létfentartás hiánya. Az a tény, hogy a gömb majdnem fele pusztán ablak, szóval egy nagyon nagy része még csak nem is páncélozott. A hajó legnagyobb célfelülete az energiaellátást adó szárnya, ami szintén nem páncélozott. Az a kicsiny rész, ami véletlen védett, az is gyenge páncélzattal van ellátva. A pilóta kilátása brutálisan korlátozott - csak közvetlen előre és hátra van ablak, a rettenetes sisakdizájnnak hála a látásuk kábé nullára van csökkentve, és a TIE műszerezése is fapados. Nagyon rövid időre elég üzemanyag. A TIE/ln-eknek mása sincs, csak gyengepontja. A csata elkezdődött, de a Gozanti könnyű cirkálót és a TIE/ln vadászokat is félelmetesebb és hatékonyabb gépeknek írod le, mint amilyenek az összes Star Wars műben együtt voltak, miközben a Z-95-öst viszed le kb. a TIE/ln-ek szintjére. Pedig a Z-95-ös kora ellenére ennyire nem gáz hajó, a TIE/ln-ek meg sosem voltak ilyen jók. A Gozanti könnyű cirkáló meg csak egy marconább teherhajó. Rossz típusok szerepelnek itt. Egy birodalmi Gozanti-osztályú hordozo TIE/IN-ekkel (Interceptor) felszerelve, na az már azt a képet festené le, amit itt te szeretnél prezentálni. Bár egy Gozanti hordozó 4 TIE fér el, így már pusztán négy TIE/ln is elég lenne, de négy Interceptor adna igazán komoly okot az aggodalomra. Plusz az valóban sokkal fiatalabb típus, mint a Z-95, hiszen bár 5 évvel a klón háborúk után már tesztelték a prototípust, csak 3 évvel a yavini csata előtt álltak hadrendbe. Szerkesztve: Január 17. - Dzséjt 1 Válasz
Wilde Hozzászólás ideje: Január 17. Hozzászólás ideje: Január 17. Kicsit megint le vagyok maradva, de igyekszem bepótolni a kimaradt fejezeteket. Továbbra is jó a sztori és érdekes lesz majd egyben is elolvasni, ha vége van, valahogy majd feltehetnéd, hogy aztán át tudjam dobni a Kindlere és ott is elolvashassam. 14. fejezet Tetszett a folytatás is és jó volt, hogy rögtön hozzákötötted ahhoz a felfokozott pillanathoz, ahol az előző rész véget ért. Nekem meglepő volt, hogy mire futott ki ez a kártyaparti és az, hogy ez a hajó valójában értéktelennek volt elkönyvelve. Ez egy plusz réteget adott a kalapos férfi stratégiájának, akit egy kicsit Filoniként képzeltem el. Szóval jó volt, hogy kapott a legvégén még egy fordulatot ez a kártyacsata. Azt mondjuk nem értettem, hogy miért kiáltott csalást annak kapcsán a vesztes, hogy a másik úgy adta meg, hogy nem nézte meg a kapott lapot. Ezt tudomásom szerintem semmilyen kártyajátékban nem írja elő semmi, hogy te csak úgy játszhatsz, ha előtte megnézed a saját lapjaid… nyilván akkor magaddal tolsz ki, ha vakon belemész mindenféle emelgetésbe, de ettől ez még nem csalás. A másik meglepő dolog az Zak volt, napbarnított és pocakos, őt sem így képzeltem, de nagyon ügyesen ráfűzted erre a múltbeli szálra azt, hogy nem csak a Maze, hanem ő, hogy került oda Trish mellé. Már csak arra leszek kíváncsi, hogy esetleg még milyen hatással lesz a múltbeli történetszál a jelenben játszódóra, vagy ez csak ilyen betekintés volt a karakterek múltjába, hogy jobban el tudjuk helyezni őket? Egyébként az nem volt számomra egyértelmű, hogy Zak volt az eredeti tulajdonosa a hajónak, akitől anno elnyerte a kalapos fazon és utána mindig feltette tétnek, vagy Zak csak a hangárt tulajdonolja, ahova a kalapos leparkolhatta a tragacsát? 15. fejezet Az űrcsatás részeket szöveges formában általában annyira nem szeretem. Valahogy, ha nem vizuálisan találkozom egy-egy ilyen jelenettel, akkor nálam nem működik annyira. Itt azt kell mondjam, hogy végig világosan követhető volt, hogy ki mit és hogyan akar megvalósítani a csatatéren. Kellően feszültségteli volt a csata leírása és érezni lehetett a fenyegetést, amit a TIE vadászok jelentettek. Az olyan kis apróságok is hozzátesznek amúgy a szöveghez, hogy autentikusak a káromkodások. Ez nem csak ebben a fejezetben, hanem a korábbiakban is egy remek elem volt: karabast, dank farrik, bantha abrak legyek stb. A végén nem mondom, hogy teljesen meglepődtem a drámai végkifejleten, valahogy sejtettem, hogy lesz valami áldozat, de szerintem ez jó is volt így, ettől még inkább úgy érződik, hogy súlya van az eseményeknek és lehet érezni a felelősséget is Trishék részéről, hogy mit szabadítottak rá ténylegesen az állomásra. 2023. 12. 31. - 14:16, Donát írta: Ezzel kapcsolatban még annyi jutott eszembe, hogy érdekes, hogy az Erővel kapcsolatos részről még nem nagyon írtatok. Ez a szál egyelőre csak finoman adgolva, apránként került elő, de nyilvánvalóan meghatározó Trish karaktere szempontjából. Erről korábban kicsit tényleg megfeledkeztem, de egy érdekes aspektusa a karakterének. Én korábban arra számítottam, hogy a kislány lesz valahogy Erőérzékeny, de a kárytapartys résznél eléggé érződött, hogy Trishben ott motoszkál valami. Kíváncsi vagyok, hogy ez a szál merre fog elmenni és Trish esetleg jobban is ki tudja bontakoztatni a képességeit, vagy megmarad egy ilyen megérzésnek, sugallatnak, ami vezeti az életben. Felmerült bennem az is, hogy az Erőnek lehetett e szerepe Ferra megmentésében... egyébként is érdekes figura volt Trish, de így egy újabb dimenziót kapott. 1 Válasz
Pildi Hozzászólás ideje: Január 17. Hozzászólás ideje: Január 17. Olvasásban nem, de a véleményezésben én is lemaradtam, igyekszem pótolni mielőbb. 1 Válasz
Donát Hozzászólás ideje: Január 18. Szerző Hozzászólás ideje: Január 18. @Dzséjt @Wilde fogok majd reagálni bővebben, csak most nagyon betett a munka eddig a héten. De addig is, jöjjön a következő fejezet. 19. FEJEZET CANTONICA AKKOR - Látja ott azt a vastag kábelkorbácsot? – Zak egy pár méterre lévő drótkötegre mutatott a Maze elülső rakterének az egyik sarkában. Trish kissé fáradtan bólintott. Már egy hete megállás nélkül dolgoztak a hajón, és a nő úgy érezte, sohasem lesz vége a javítási munkálatoknak. - Fogja meg a szabadon lógó végét, és illessze bele a fali panel csatlakozójába! A nő kissé hitetlenkedve Zakre nézett. A férfi intett a fejével, hogy komolyan gondolja. Trish felvette a kábelkorbácsot, és megpróbálta megkeresni a hozzátartozó dugaljat. Némi keresgélés után meg is találta, és beleillesztette a drótköteget. - Ne abba! – fedte meg Zak türelmesen. – A kábelkorbács szabad végének az oldalán van egy kicsi pluszjel, látja? - Persze hogy látom, nem vagyok vak! – bosszankodott Trish. Utálta, ha hülyének nézik. – A csatlakozón, amibe illesztettem, meg egy mínusz van. - Na látja. Ezért nem abba kell dugni. - Tessék? – replikázott kissé idegesen a nő. – A pozitív taszítja a pozitívat, nem? Ezért dugtam a negatívba. Zak sóhajtott egyet. Trish biztos volt benne, hogy előbb-utóbb elfogy a férfi türelme. Egy hét ide vagy oda, ha szerelésről volt szó, még mindig inkább lassította a férfit, minthogy a hasznára lett volna. - Nem, a pluszjel azt mutatja, hogy a kábelkorbácsot a pozitív tengelyen kell polarizálni. - Érthetően mondja! – vakkantotta vissza a nő. - A pozitívba kell dugni – fordította le Zak. Trish kirángatta a köteget a rossz csatlakozóból, és átdugta a mellette lévőbe. A Maze pilótafülkéjében egy csapásra bekapcsolódott a belső világosítás. - Na látja – mondta a férfi, és letörölt egy izzadtságcseppet a homlokáról. A nő fejcsóválva visszasétált Zak mellé. - Nem megy ez nekem – morogta elégedetlenkedve. - Dehogynem – felelte biztatóan a férfi. Trish felvonta a szemöldökét. - Na jó, tényleg nehéz eset, de adjon neki időt – finomította a véleményét Zak. – Van, akinek veleszületett érzéke van hozzá, és rögtön ráérez. Másoknál az alapoknál kell kezdeni. - Maga igazán türelmes ember, Zak – állapította meg Trish. A férfi lebukott az egyik szerelőaknába, és onnan válaszolt. - Én csak… mondjuk úgy, hogy nem szokásom feladni. Trish letérdelt az akna széléhez, és lenézett a lyukba. - Zak, nem akar csatlakozni hozzám? - Azt hittem, maga csatlakozott hozzám – dörmögte a férfi. - Nem úgy értem… ha kész lesz a hajó. Még nincs legénységem. Zak elgondolkodva felnézett a munkálatokból. Meglepett tekintete összeakadt a nőével. - Igazán megtisztelő, hogy rám gondolt, de… - Hagyjuk a mellébeszélést – legyintett Trish. – Maga kiváló ezermester. Én, ha évekig tanulom sem fogom tudni karbantartani a Maze-t. Jól jönne a segítsége. Megfizetném. A férfi nem válaszolt azonnal, helyette visszafordult a kapcsolótáblához, és rögzített rajta egy új panelt a hidrokulccsal. - Engem ideköt az életem – mondta elgondolkodva. – Ez a hangár. A munkám. - De nincs családja. Vagy ha van, hát maga a legrosszabb családfő, akit valaha láttam! – csipkelődött Trish. – Másból sem áll a napja, minthogy a hajómat javítja, aztán Tevraki whiskyt vedel a közeli kocsmában. Utána kezdi az egészet elölről. Nem akar ennél többet? Nem akarja látni a galaxist? Zak megint felnézett az aknából. Trish most először látta, hogy a tekintetébe némi szomorúság vegyül. - Nem – jelentette ki határozottan. – Láttam én már eleget belőle. Trish érezte, hogy a háttérben lapul valami, talán egy kényes téma, amiről a férfi nem szívesen beszél. - Kicsoda maga? – bukott ki a kérdés a nőből. - Jelenleg az, aki megjavítja a maga hajóját – válaszolta egykedvűen a férfi. - Nem így értettem… - Tudom, hogy értette! – szólt közbe erélyesen Zak. A válasz valószínűleg csattanósabbra sikerülhetett, mint amilyennek szánta, mert kissé szégyenkező arcot vágott utána. – Nézze… ne haragudjon. Nem akartam magára ripakodni. De nem dolgozhatnánk inkább? Trish az ajkába harapva bólintott. A kaszinókon kívül rekedt Canto Bight-i csehók mindegyike osztozott egy közös vonásban: tilos volt bárminemű szerencsejáték. A vendégek ezekbe a sötét lebujokba kizárólag azért érkeztek, hogy leigyák magukat, lehetőleg anélkül, hogy bárki is el akarná nyerni az utolsó fillérjeiket. Trish is hasonló céllal lépett be a Kék Oázis névre keresztelt kocsmába. A kora reggeli óráktól folyamatosan dolgoztak Zakkel a hajón, és szinte minden testrésze sajgott már a fájdalomtól. A Kék Oázisnak egy nagy előnye volt a többi kocsmával szemben: közelebb volt a 26-E platformhoz, mint bármelyik másik. Ezt leszámítva, túl sok minden jóra nem számíthatott az ember. Trish rendelt magának egy rumot a helyi pincérdroidtól, aztán leroskadt az egyik hatszemélyes bokszba. Zaket is meg akarta hívni egy italra, de a férfi egyéb teendőire hivatkozva elutasította a meghívást. A droid kihozta a rumot, Trish pedig gyorsan leküldte az italt. Olyan erős volt, hogy szinte szétégette a torkát, de a nőt nem érdekelte; kért rögtön egy újabb kört. Legszívesebben úgy kiütötte volna magát, hogy arra se emlékezzen, hogy hívják, de tudta, hogy a következő nap folytatniuk kell a Maze javítását. Trish már épp kezdte meggyőzni magát, hogy mégis csak ideje mocskosul lerészegedni, amikor meglepetésére egy borostás férfi telepedett le a boksz szemben lévő székébe. Az arca furán ismerősnek tűnt… épp csak ezúttal hiányzott róla valami. Egy kalap. A Maze előző tulajdonosa ült vele szemben. Trish gyomra összerándul. - Maga mit keres itt? – kérdezte kissé kapatosan. - Ezt én is kérdezhetném – válaszolta arrogánsan a borostás fickó. – A legutóbb nem hiszem, hogy bemutatkoztunk volna egymásnak. Travis vagyok. Travis Dale. - Trish – felelte kimérten a nő. - Csak simán Trish? - Csak simán Trish. Travis elmosolyodott. - Maga aztán rendesen beleköpött a levesembe, Trish – folytatta könnyednek szánt hangon. A férfi szája még mindig mosolygott, de a tekintete jéghideg volt. - Ennek igazán örülök – bólintott a nő. – Nem hagyna magamra, Travis? Mint látja, épp próbálom magamat leinni. A férfi arcán a mosoly vicsorgássá alakult. - Mit akar kezdeni a hajómmal, Trish? Miért nem mondott le róla, mint a többiek? Az egy ócskavas. - Már nem a maga hajója – emlékeztette Travist a nő. – Tiszta játékkal elnyertem. - Csalt – sziszegte a férfi, és haragosan rácsapott az asztalra. A csehóban egy pillanatra az összes szempár rájuk szegeződött. Aztán folytatódott minden tovább úgy, mintha mi se történt volna. - Higgyen, amit akar – mondta Trish, majd feltápászkodott az asztaltól. Travis a válla után kapott, és erőszakkal visszanyomta a székbe. - Ezért fizetni fog! – hörögte, és egy pengét rántott elő a zsebéből. Trish reflexszerűen hátrahőkölt a boksz legtávolabbi pontjáig. - Valami probléma van? Trish, akárcsak a támadója, az új hang felé fordította a fejét. Zak állt ott, néhány termetes, helyi nehéz fiúval a háta mögött. Trish még sosem örült ennyire a férfinak. - Maga? – hördült fel Travis, majd egy gyors mozdulattal visszadugta a vibrokést a zsebébe. – Semmi köze ehhez, dokkmunkás! - Ó, de nagyon is van – válaszolta rendíthetetlen nyugalommal Zak. – Látja mögöttem ezeket a srácokat? A hölgynek dolgozunk. Legyen észnél, Travis. Trish próbált úgy tenni, mintha nem most látná először a Zak mögött sorakozó izmos férfiakat. - Az egész a maga hibája! – fortyant fel Travis, Zaknek címezve. – Az volt a dolga, hogy eltántorítsa a tulajdonosokat, nem az, hogy helyrehozza a hajót! - Téved – emelte fel a hangját a férfi. – Az én dolgom mindössze annyi volt, hogy tároljam a hajóját és megmutassam az új tulajdonosainak. - Ezt még megbánja – hörögte Travis, majd gyűlölettől izzó tekintetét visszafordította Trish felé. – És maga is. Travis sarkon fordult, és kirontott a Kék Oázisból. Trish kifújta az addig benntartott levegőt. - Jól van? – kérdezte Zak aggódva. - Persze – vágta rá Trish, de a hangja még mindig remegett kissé. A férfi rendelt maguknak még egy kör italt, majd letelepedett a nő mellé a bokszba. - Örök hálám a haverjainak – dörmögte Trish, miközben a fejével a bárpultnál iszogató nehéz fiúk felé intett. - Nekik? – Zak hátra fordult, és ő is szemügyre vette a nemrég még mögötte álló alakokat. – Hazudnék, ha azt mondanám, ismerem őket. De ha egy nő bajban van, a hozzájuk hasonlókra mindig lehet számítani. A pincérdroid ismét megérkezett az italokkal. Trish ezúttal is egyből ledöntötte a kapott Kowaki rumot. Az italtól kirázta a hideg. - A legjobb szíverősítő – bólintott Zak, majd ő is felhörpintette az italát. – A múltkor kérdezte, hogy ki is vagyok valójában. Még mindig akarja tudni? - Hogyne. Zak megköszörülte a torkát. - Régebben egy szervezetnek dolgoztam. Nem volt éppenséggel legális, de elég jól fizetett. - Egy szervezetnek? - Valószínűleg hallott már róla. Úgy hívták, Vörös Hajnal. Trish kitátotta a száját. Majd becsukta. Mondani akart valamit, de úgy érezte, a torkára fagyott a szó. - Hát igen, ez érthető reakció – szólt komoran Zak. – Elsősorban csempészésben utaztam, de néha más jellegű feladataim is voltak, ha érti mire gondolok. Trish jelezte, hogy érti. - Az egyik alkalommal félresiklott a munka… és hát a Vörös Hajnal sohasem a második esélyről volt híres – a szavak hatására fájdalmas árnyéka vetült a férfi arcára. – Volt egy feleségem, Becca. Elrabolták az otthonunkból, és megölték. - Sajnálom – felelte a nő együttérzően. Egy ideig mindketten hallgattak. - Már nagyon rég történt – mondta végül Zak. – Miután meghalt, egy darabig a nyomomban voltak, én pedig… bosszút akartam állni. De végül meggyőztem magamat arról, hogy az nem hozná vissza a Beccát. Trishnek nem jutott eszébe semmi értelmes mondat, így inkább csak egyetértően hümmögött. Zak sóhajtott egyet, és elrévedt a tekintete a nő feje mellett. - Egy darabig bujkáltam. Elég sokáig, ami azt illeti – magyarázta a férfi. – Aztán a Vörös Hajnalnak befellegzett. Nem maradt senki, akinek fontos lett volna a halálom. Egyre merészebb lettem. A pénzből, amit a munkákkal szereztem, eljöttem ide. Meg akartam tőle szabadulni. Szentül hittem, hogy el vagyok átkozva. A kaszinóba mentem és… - És még többet nyert? – kérdezte szánakozva Trish. Zak bólintott. Szemlátomást kissé mulattatta a helyzet iróniája. - Megszereztem a hangár bérleti jogát. Azóta itt élek. A férfi várakozóan Trishre nézett. - Most maga jön. A nőt váratlanul érte a kérés. - Hogy érti? Zak felhorkant. - Ó, ne kéresse magát. Épp most meséltem el az életem történetét. Maga meg le akar rázni, mint koréliai kopó a vizet? Trish az ajkába harapott. Abszolút nem érezte készen magát ilyesmire. - Én egészen fiatalon a magam ura lettem – válaszolta vontatottan. – Kiderült, hogy elég tehetséges énekes vagyok, amiből egész jól megéltem. Fellépések különböző lebujokban, ilyesmi. Zak meglepetten csettintett a nyelvével. - Aztán… pár éve… elvesztettem a hangom. Azóta keresem a helyem a galaxisban. Fuvarozóként dolgoztam az elmúlt időszakban, főként egy barátom hajóján. Zak összeszűkült szemmel méregette a nőt. - Van bármi, ami igaz ebből? Trish felháborodást színlelt. - Az egész! – replikázott tettetett dühvel. A férfi az üres poharára nézett, majd csóválni kezdte a fejét - Ha legénységet akar, ennél jobban kell hazudnia – dohogott, majd rendelt maguknak még egy kört. 6 Válasz
Frenkie Hozzászólás ideje: Január 18. Hozzászólás ideje: Január 18. Továbbra is jó a történet és várom a folytatást. 1 Válasz
Rog Hozzászólás ideje: Január 18. Hozzászólás ideje: Január 18. 2024. 01. 16. - 15:38, Donát írta: Amit fontos tisztázni, hogy Trish nem tudja, hogy a támadó pontosan kicsoda, így arra apellál, hogy ha sikerül őket elszeparálni a Gozantitól, talán sikerül rávenni a Gozantit Zak követésére és a támadó hátrahagyására Az okés hogy Trish nem tudja hogy ki a támadó, nem is fontos tudnia. Elég azt tudnia hogy mit akarnak és azt tudja. Azt is tudja hogy nyomkövetőznek és abból kiindulva több értelmét látnám annak ha lenne valami jele annak hogy számít arra hogy az ezredes szólhat a hajóra hogy ne foglalkozzanak az onnan sugárzott jellel. Attól hogy elszeparálnák a hajótól még üzenhet. Így a sztori nekem totál azt adja be hogy Trish alábecsüli és ráadásul még hülyének is nézi a fazont mert mintha nem tudná kinézni belőle azt hogy leadhatja a jel megszűnéséről a drótot. Ezen az alapon az lenne a legsimább ha a manusz a Gozanti eltávolodása előtt még az állomáson halottá vagy eszméletlenné válna vagy akár fogságba esne hogy esélye se legyen a jel miatt telózni. Mert ha például úgy alakulna hogy esélye lenne telózni és nem tenné meg akkor annyira hülyének tartanám mint amilyen Ghorn mikor Trish jól kitol vele. Idézet Azt még hozzátenném, hogy ez csak a nő rögtönzött terve, mert eredetileg nem számolt azzal, hogy Ferrában van a jeladó Az tiszta hogy ez egy rögtönzött terv és hogy nem tudtak a jeladóról. Az is hogy Trish nem egy katonai vezető hogy hatékonyabb stratégiákat meg terveket eszeljen ki de ez a taktika ami szerint intézkedik mégis képes zavarni. Idézet azt remélte, hogy alapból tesznek egyet a Maze-be a hangárban, de ez nem történt meg (érthető okokból). Az nem tiszta itt hogy miért tervezhette azt hogy majd alapból betesznek egy jeladót a hajóba mikor eredetileg a jeladóval se számolt. Megfordult a fejében hogy esetleg a Gozantin nyomkövetőznek? Azt hogy mikor akkor még azt se tudta hogy tényleg követnek egy jelet? Plusz honnan tudta volna hogy milyen frekvencia kell a kamu jelhez ha azt se tudta volna hogy van Ferra csuklójában egy ami nélkül nem lehet azt a frekit meghatározni? Szóval ez nálam eléggé zavaros így. Válasz
Wilde Hozzászólás ideje: Január 20. Hozzászólás ideje: Január 20. Folytattam a történetet én is, szerintem a héten utolérem magamat. 16. fejezet Érdekes volt ez a csapda, kíváncsi voltam, hogy mit találnak ki a támadók ellen és ez egy egész ötletes húzásnak tűnt. Mondjuk, ha jól értettem, akkor Zak ott volt bent a támadókkal együtt a hangárban, ami lehetőséget jelent akár arra nézve is, hogy szabotálhatja őket, vagy valamilyen megpróbálhatja hátráltatni az előrehaladásukat. Azt valahogy sejtettem, hogy olyan könnyedén nem fogják tudni semlegesíteni őket, hogy egyből be is jön a terv és már végeztek is, ettől még egész jó ötlet volt, főleg, ha csak azon bukott meg, hogy jeladó van Ferrán. Itt visszakanyarodnék a múltbeli történetszálra, ügyesen összefűzted ezzel, hogy már bennem, mint olvasóban is felmerült, hogy mi van, ha rajta is jeladó van, mint anno azon az aqualishon, akit kidobtak a zsilipen és ez egy remek visszacsatolási pont a múltra… főleg, ha így tudja megoldani Trish ezt a jelenben fellépő problémát. 17. fejezet Ez egészen különleges rész volt. Úgy érzem visszatértünk a Trish Erőérzékeny vonalhoz és úgy összességében ezekből a múltbeli részekből rengeteg izgalmas információ derült már ki eddig is, meg a kedvenc fejezeteim is ezen az idősíkon játszódtak korábban. Sok minden eszembe jutott erről a Mustafaros álomról, de úgy érzem jelenleg eléggé vakon vagyok, hogy mire is fog kifutni ez a történet. Elsőre inkább Mazra térnék ki, aki talán mintha kicsit hirtelen rúgta volna ki Trisht, nekem ez egy kicsit ilyen derült égből villámcsapásként hatott, bár megértem a szempontjait, meg azt is, hogy egyszer le kellett válnia róla Trishnek a történet miatt és ez egy jó pont volt erre. Az, hogy feltette a főnöke hajóját kártyán annak tudta nélkül és ezt utólag az Erővel akarta megmagyarázni azért jobban belegondolva tényleg elég meredek… ennél kevesebbért is rúgtak már ki embereket. Maz meg tanújelet adta ismét bölcsességének, hogy ne csak a végeredmény alapján ítéljünk meg egy döntést, cselekedetet, mert vakon feltenni hajót egyáltalán nem volt bölcs dolog. Ez az álom-szekvencia baromi érdekes volt, nekem elsőre a TCW azon epizódja jutott eszembe, amikor Cad Bane elrabolt csecsemőket Palpatinenak, akiket a Mustafaron tartottak… bár valószínűleg Trish túl fiatal lenne ehhez, még ha ilyen program később is létezhetett. Aztán az ugrott be, hogy mi van, ha a Mustafaron történt tragédiára vonatkozóan Anakin bukására és elégésére utalt, de az meg miért pont személyesen Trisht érintené úgyhogy valami olyamire gyanakodnék, hogy neki személy szerint van köze a Mustafarhoz. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit hozol ki ebből Trish és az Erő vonalból, mert megvannak a buktatói is egy ilyen szálnak, de kifejezetten izgalmasan alakul a sztori és örülök, hogy még mindig nem zárultak le a múltbeli események. 1 Válasz
Rog Hozzászólás ideje: Január 21. Hozzászólás ideje: Január 21. A tizenkilences is nagyon klassz fejezet. Végre Zak bácsiról is megtudhattunk valamit. Szegényre jól rájárt a rúd. Sunyi barátunk pedig jól a helyére került egyelőre. Tipikusan az a fajta aki a saját hülyesége miatt inkább a másikat hibáztatja. Nem bántam volna ha néhány saller begyűjtése után kidobták volna a csehóból. Nagyon érdekel hogy előkerül-e még. Meg az is hogy Trish múltjáról megtudunk-e még valamit mert az énekeses sztoriját én se vettem be. hibák és egyebek: Idézet Trish, akárcsak a támadója, az új hang felé fordította a fejét. Zak állt ott, néhány termetes, helyi nehéz fiúval a háta mögött. dörmögte Trish, miközben a fejével a bárpultnál iszogató nehéz fiúk felé intett. "nehézfiúval" és "nehézfiúk" Idézet És még többet nyert? – kérdezte szánakozva Trish. Azt a szánakozást nem vágom. A győzelem esetében nem érzem indokoltnak a sajnálkozást. A "szánakozva" szerintem akkor lenne passzos ha Trish arra kérdezett volna rá hogy Zak vesztett-e, ami miatt tényleg lehetne sajnálni. Válasz
Donát Hozzászólás ideje: Január 22. Szerző Hozzászólás ideje: Január 22. 2024. 01. 17. - 5:10, Dzséjt írta: Kérdés. Miért "monologizál"? Miért nem puffantotta le szó nélkül Trish-t, amint a kezébe került a doboz? Miért pofázik és világosítja fel mindenről (ezzel lazán bemártva a megbízóit) Trish-t, mint egy rossz, ZS-kategóriás James Bond főgonosz? Mi erre az oka? Azért Ghorn nem hülye. Az, hogy Trish csak úgy átadta neki a dobozt két dolgot jelenthet: a) Trish ennyire hülye (amire eddig nem volt jel) b) valamit forral. És ha lelövi, miközben a b) opció játszik be, akkor csúnya meglepetés érheti. Az aqualisht kinyírhatta könnyedén, mert ismerte a fickót és a szándékait is, Trisht viszont még nem ismeri ennyire. Miután Trish előadja a bekészített válaszát (Kanata), utána Ghorn megkönnyebbül, és tudja, hogy innentől kezdve Trish halott, tehát kimutathatja felé a vélt intelligencia fölényét. Ezért árul el némi infót (nem mindent ugyebár) arról, hogy mi is történt a háttérben. Szerintem pont az lenne a gáz, ha egyszerűen csak lepuffantaná a nőt, mert ahhoz még túl keveset tud Trishről, hogy ezt csak úgy megtegye. 2024. 01. 17. - 5:10, Dzséjt írta: A fentiekből ugyan már lejött, hogy Ghorn kicsit amatőr, de hogy kétbalkezes is, az durva. Pont úgy akartam, hogy az egyik a bal, a másik a jobb, majd átírom, valahogy rosszul maradt benne. A katonai részbe most külön nem megyek bele, látom, hogy itt bőven akad min finomítani (finoman szólva. ) 2024. 01. 18. - 21:58, Rog írta: Elég azt tudnia hogy mit akarnak és azt tudja. Ugye ez azért fontos, mert ha tudná a férfi beosztását, sejthetné, hogy nem fogják hátrahagyni. 2024. 01. 18. - 21:58, Rog írta: Attól hogy elszeparálnák a hajótól még üzenhet. Üzenhet, ha eljut hozzá az info, hogy a Gozanti ismét befogta a követő jelet. De igen, ezt a részt lehetne egy kicsit finomítani, mondjuk azzal, hogy kiveszik Ferrából a követőt, de nem hagyják hátra, a követőt odaadja Zaknek Trish, a kislányt pedig még a terv kivitelezése előtt meglátja a Niktó, így besül. Lehet majd átalakítom. 2024. 01. 18. - 21:58, Rog írta: Az nem tiszta itt hogy miért tervezhette azt hogy majd alapból betesznek egy jeladót a hajóba mikor eredetileg a jeladóval se számolt Arra gondolt Trish, hogy ha a Maze távirányítással rálő a landolókra, akkor a) ott kezdik el a kutatást (hiszen onnan jöttek a lövések) b) ha átkutatják és nem találnak ott senkit, akkor B tervként a támadók elrejtenek egy jeladót a Mazeben (ha már úgy is ott vannak), arra az eshetőségre, ha esetleg mégis meglógna előlük Trish és Ferra. Amivel Trish nem számolt az az, hogy Ferrában jeladó van ezért 1) nem kutatják át a Maze-t, mert eleve tudják, hogy nem ott van a kislány 2) épp ezért jeladót sem kell elrejteni a hajóban (mert már van egy jeladójuk, a kislányban). 2024. 01. 17. - 13:21, Wilde írta: Azt mondjuk nem értettem, hogy miért kiáltott csalást annak kapcsán a vesztes, hogy a másik úgy adta meg, hogy nem nézte meg a kapott lapot. Ezt tudomásom szerintem semmilyen kártyajátékban nem írja elő semmi, hogy te csak úgy játszhatsz, ha előtte megnézed a saját lapjaid… Mert rossz vesztes. 2024. 01. 17. - 13:21, Wilde írta: Egyébként az nem volt számomra egyértelmű, hogy Zak volt az eredeti tulajdonosa a hajónak, akitől anno elnyerte a kalapos fazon és utána mindig feltette tétnek, vagy Zak csak a hangárt tulajdonolja, ahova a kalapos leparkolhatta a tragacsát? Zak csak a hangár főbérlője. 2024. 01. 17. - 13:21, Wilde írta: Ez nem csak ebben a fejezetben, hanem a korábbiakban is egy remek elem volt: karabast, dank farrik, bantha abrak legyek stb. Erre igyekeztem figyelni. 2024. 01. 17. - 13:21, Wilde írta: Erről korábban kicsit tényleg megfeledkeztem, de egy érdekes aspektusa a karakterének. Én korábban arra számítottam, hogy a kislány lesz valahogy Erőérzékeny, de a kárytapartys résznél eléggé érződött, hogy Trishben ott motoszkál valami. Kíváncsi vagyok, hogy ez a szál merre fog elmenni és Trish esetleg jobban is ki tudja bontakoztatni a képességeit, vagy megmarad egy ilyen megérzésnek, sugallatnak, ami vezeti az életben. Felmerült bennem az is, hogy az Erőnek lehetett e szerepe Ferra megmentésében... egyébként is érdekes figura volt Trish, de így egy újabb dimenziót kapott. Igen, ahogy haladunk előre, ez majd egyre inkább előtérbe fog kerülni. De nem feltétlenül ebben a könyvben. Köszi a javítást a nehézfiúkra Rog! Ezzel kapcsolatban pedig: 13 órával ezelőtt, Rog írta: Azt a szánakozást nem vágom. A győzelem esetében nem érzem indokoltnak a sajnálkozást. A "szánakozva" szerintem akkor lenne passzos ha Trish arra kérdezett volna rá hogy Zak vesztett-e, ami miatt tényleg lehetne sajnálni. A szánakozás azért van ott, mert Zak épp hogy azért tette fel a pénzt, hogy elveszítse. Ugye mondja is, hogy meg akart tőle szabadulni. Nem tudom ismered-e azt az érzést, amikor mindenképpen meg akarsz szabadulni valamitől (mondjuk egy "elátkozott" pénzről), de a sors furcsa fintora miatt csak azért is nyersz. Ezért volt a szánakozás, mert Zak egy olyan élethelyzetben volt, amikor a nyeremény nem siker volt neki, hanem valamilyen szempontból kudarc. 2 Válasz
Donát Hozzászólás ideje: Január 22. Szerző Hozzászólás ideje: Január 22. 20. FEJEZET ZETA-5 MOST Zak rohant, amennyire csak bírt. Tudta, hogy az egyik támadó követi, de reménykedett benne, hogy elég nagy az előnye ahhoz, hogy ne lepleződjön le Trish terve. Gond nélkül átjutott a hangárajtón, majd gyorsan le is zárta maga után. A Maze továbbra is a komp mellett várakozott a félhomályos platform közepén. Zak a távirányítóért nyúlt, mert eszébe jutott, hogy lezárta a hajót a távozása után, majd aktiválta a nyitó mechanizmust. Már a rámpánál járt, amikor hallotta, ahogy hangos szisszenéssel kinyílik mögötte a hangárajtó. A férfi elmormolt egy imát, és bízott benne, hogy sikerült fenntartania a látszatot. Berontott a pilótafülkébe, és beindította a fény alatti hajtóműveket. A vezérlőt ismerős búgó hang töltötte meg. Zak a komlinkjéhez hajolt. - Központ, itt a Maze. Kikapcsolták a vonónyalábot? - Maze, itt Sato parancsnok. Vonónyaláb kikapcsolva. Kioldottuk a hangár elektromágneses mezejét is. - Vettem, központ! Indulok! Zak ráadta a tolóerőt, és a Maze finoman elrugaszkodott az orvosi állomás 2/A hangárjának padlójától. A férfi a pilótafülke ablakából vetett egy pillantást a hangárban maradt kompra is. Úgy tűnt, hogy a másik hajó szintén induláshoz készül. - Központ, amint elhagyom a hangárat, vissza tudnák kapcsolni az elektromágneses mezőt? – kérdezte, tartva magát Trish eredeti tervéhez. - Sajnos a tartalék generátorunknak van némi holtjátéka – válaszolta Sato parancsnok. – Nem tudjuk azonnal reaktiválni a mezőt. Zak a fogait csikorgatta. - Vettem, parancsnok. A Maze kilép! - Az Erő legyen önökkel, Maze! – köszönt el Sato parancsnok. Zak gyorsan nyitott egy másodlagos sávot, és behangolta a Trish által kért jeladó frekvenciát. Ezután kinavigálta a hajót a hangárból, majd elfordult vele, hogy a tatját mutassa a még mindig a közelben várakozó Gozanti könnyűcirkálónak. A férfi ráadta az összes energiát a hátsó védőpajzsra, majd betáplálta a Takodanát a navikomputerbe. A könnyűcirkáló azonnal mozgásba lendült, és üldözőbe vette a teherhajót. A Maze megrázkódott, ahogy a Gozanti tűz alá vette a hátsó részét. Zak ellenőrizte az energiaértékeket. A pajzsok már csak 65 százalékon voltak. A naviszámítógép még mindig kalkulált. Ekkor egy újabb hajó lépett ki a hipertérből. Zak először nem akart hinni a szemének. Egy krém színű, IPV-2C típusú, lopakodó korvett volt az. A férfi tudta, hogy a klónháború idején a Köztársaság használt ilyen hajókat, és Zak személyes tapasztalatokat is szerzett az egyik ilyen korvettről még a Birodalom regnálása alatt. Ez a hajó ugyanakkor nem a Carrion Spike volt. A Gozanti nekilendült egy újabb támadásnak. A Maze pajzsai már csak 20 százalékon üzemeltek. A navikomputer éles hangon jelezte, hogy végzett a számításokkal. Zak egy kósza pillanatig még figyelte, ahogy az IPV korvett megközelíti a Zeta-5 orvosi állomását, majd sietősen elfordította a Maze hiperhajtómű kapcsolóját, és belépett a hajóval a hipertérbe. Drax tehetetlen dühvel figyelte, ahogy az Allanar N3-as teherhajó belép a hipertérbe. A férfi tudta, hogy milyen súlyos következményekkel járhat, ha szem elől téveszti lányt. Ráadásul, ha mindez nem lett volna elég, a rendszerben megjelent egy új, ismeretlen lopakodó korvett is. Drax elhúzta a száját. A Punisher, amely az imént még a hangár környékét felügyelte, a teherhajó üldözése közben messze eltávolodott a Zeta-5-től, így az ezredesnek jóval hosszabb utat kellett megtennie a kompjával, mint ahogyan azt tervezte. A férfi türelmetlenül beletúrt a hajába. Mindenképpen meg kellett volna tudnia, hogy Ferra pontosan kiknek beszélt az Illumról. Kizárólag így varrhatta volna el az összes megmaradt szálat. De most, hogy az Allanar teherhajó a lánnyal a fedélzetén elmenekült, Drax szívébe egyre erőteljesebb rettegés költözött. Hux világossá tette, hogy mi vár rá, ha elbukik. És jelenleg nagyon közelállt a bukáshoz. - Ezredes, hall minket? A Punisher kommunikációs tisztje jelentkezett. Drax kelletlenül közelebb hajolt a komp komlinkjéhez. - Tisztán, Punisher. Felvették már a kapcsolatot a korvettel? - Negatív, uram. Ismeretlen hajó, és nem reagál a hívásainkra. A férfi agya lázasan járt. A korvett jelenléte semmiképp sem jelenthetett jót. - G’alag’radgas bejelentkezett már? - Nem válaszol a hívásra, uram – válaszolta érzelemmentes hangon a kommunikációs tiszt. – De továbbra is tisztán vesszük a követőjelet a teherhajóról. Drax felkapta a fejét. - A követőjelet? – kérdezett vissza gyanakodva. - Igen uram, a lányba rejtett jeladó továbbra is sugároz. A teherhajó a Takodana felé tart – hangzott a határozott válasz. – Ha bedokkol, szinte azonnal ugorhatunk mi is. Drax értetlenül nézett maga elé. Miközben robotpilótára kapcsolta a kompot, megpróbálta összerakni magában az elmúlt egy óra eseményeit. Biztos volt benne, hogy a nyomkövető, amit a vizsgálóig követett, valóban megegyezett a kislány karjába rejtett eszközzel. Azt viszont Drax sajátkezűleg – egész pontosan a saját lábával – iktatta ki. Akkor viszont mégis hogyan sugározhatja a jelet a teherhajó? A testes férfi úgy tűnt, kimenekítette a lányt, de a gyerekben csak egy jeladó volt, az viszont tönkrement. Drax agyában egy figyelemreméltó gondolat fogant meg. - Amíg az állomáson voltam, nem vesztették el a jelet egy kis időre? – érdeklődött a komlinken. - De, ezredes – jött a vontatott felelet némi szünet után. – Ellenőriztem a naplózott fájlokban, közel tizenöt percre valóban megszűnt a jel. Drax mosolyra húzta a száját. - Ez csak egy csel, Punisher – közölte elégedetten a komlinken. – A kislány még mindig az állomáson van. Sato parancsnok nyugtázta a korvett adását, és bontotta az adást. Trish kapitány terve továbbra is kivitelezhetőnek tűnt. - Pearl kommunikációs tiszt, sikerült elérnie Bryan első tisztet? - Negatív, parancsnok – válaszolta nyugtalanul a férfi. - Azért csak próbálkozzon. Sato idegesen csücsörített. Rájött, hogy hibázott, amikor úgy döntött, hogy az első tiszten keresztül tartja a kapcsolatot a Maze kapitányával. - Pearl, nyissa vissza a korvett sávját! A kommunikációs tiszt eleget tett a kérésnek. - Elegant Diplomacy, itt Sato parancsnok. Értesítené a közös barátunkat, hogy megadtuk Önöknek a dokkolási engedélyt? - Az illető nem a barátom – jött a gúnyos felelet a vonal túlsó oldaláról. – De szólok a nőnek. - Köszönöm – nyugtázta Sato. – Egyúttal megoszthatná vele a frekvenciánkat. - Feltétlenül – vágta rá az Elegant Diplomacy kapitánya némi vitriollal a hangjában. Sato elhúzta a száját. Nem tudta, hogy ki ez a férfi, de egyáltalán nem bízott benne. Amikor Trish beavatta a tervébe, nem konkretizálta, hogy kitől vár segítséget, és azt sem, hogy egy IPV-2C lopakodó korvettre kell számítaniuk. Így, hogy a parancsnok nem tudta közvetlenül elérni a Maze kapitányát, gyanakvó volt az ismeretlen hajóval szemben. Ráadásul a korvett felvetett egy másik aggályos kérdést is. A parancsnok őszintén remélte, hogy a hajónak nem okoz majd gondot a dokkolás, a Zeta-5 hangárjait ugyanis jóval kisebb hajókra tervezték, mint a közel száz méter hosszú lopakodó. - A Maze sikeresen hipertérbe lépett! – közölte a Bryan első tiszt helyét ideiglenesen átvevő Hudson közlegény. A vörös hajú fiú még Bryannél is fiatalabb volt. Sato nyugtázta a hírt, és várakozva összeérintette az ujjait. Ha jól sakkoztak, akkor a Gozanti hamarosan követni fogja a teherhajót. Ha viszont nem… - A Gozanti könnyűcirkáló irányt változtatott – jelentette idegesen Hudson. – A jelek szerint visszatér a hangárhoz. Ennyit a tervről, gondolta bosszúsan Sato. Nem vették be a trükköt. Pedig nem volt rossz elgondolás. Trish eredetileg abban bízott, hogy a komppal érkező támadók átkutatják a lövéseket leadó Maze-t, és jeladót rejtenek el benne. Ám amikor a kapitány rájött, hogy Ferra testében van a nyomkövető, módosította a tervet. Úgy tűnt azonban, a teherhajó hiába sugározta a jeladó frekvenciáját, a Gozanti rájött a cselre. - Hívás a belső csatornán, Bryan első tiszttől – jelentette Pearl. Sato megkönnyebbülten megnyitotta a vonalat. A parancsnok meglepetésére azonban Trish hadaró hangja csendült fel az irányítóközpontban. - Sato parancsnok! Mondja, hogy sikerrel jártunk. - Sajnálom – válaszolta csalódott hangon Sato. – A Gozanti nem követte a Maze-t. A vonal túlsóoldaláról nyomdafestéket nem tűrő káromkodás hallatszott. - Bocsánat – szabadkozott aztán a kapitány. Hangjába a bosszúság mellé jó adag fájdalom is vegyült – Nekem is rossz híreim vannak. Bár az egyik támadó halott, de Bryan első tiszt, Howler tizedes és Cran közlegény is elestek. Részvétem, parancsnok. Egyszerre néma csönd támadt az irányítóközpontban. Sato megint magán érezte az emberei tekintetét. A nő olyannyira lefagyott, hogy hirtelen semmit sem tudott reagálni a hírre. Hosszú másodpercekig néma maradt a kommunikátor. Végül Trish kapitány bizonytalan hangja törte meg a csendet. - Sato parancsnok, hallotta, amit az imént mondtam? - Igen – felelte halkan a nő. – Vettem, kapitány. Satonak fogalma sem volt, hogy mit mondjon a beosztottjainak. Boluba szakaszvezető halálát követően további három embert vesztettek el az ő döntése miatt. Három életerős férfit. Volt köztük odaadó családapa, ígéretes tehetség és ellentmondást nem tűrő harcos. És ami még fontosabb: mind jó emberek voltak. A parancsnok legszívesebben kiviharzott volna az irányítóból, de tudta, hogy továbbra is számítanak rá az emberei. Azok, akiket halálos veszélynek tett ki egy ismeretlen kislány miatt. Sato lenémította a komlinket, miközben megpróbálta összeszedni a hangját. - Tudom, hogy most mindannyian megrendültünk – szólt halkan, miközben végignézett az emberein. – De muszáj a feladatra koncentrálnunk. És ha ennek vége… amikor vége – javította magát – közösen fogunk szembenézni a veszteséggel. A beosztottjai némán tudomásul vették a parancsot, és lassan mindenki visszafordult a saját monitorja felé. Satonak, aznap sokadjára, ismét eszébe jutott az édesapja. Amikor az egész elkezdődött, biztos volt benne, hogy az apja büszke lenne rá a döntése miatt. Őszintén hitt benne, hogy a veszteség ellenére ez továbbra is igaz, de fel nem foghatta, hogy Jun Sato hogy volt képes elszámolni a lelkiismeretével az ehhez hasonló helyzetekben. Mert Arvin Sato parancsnok pillanatnyilag úgy érezte, hogy képtelen rá. 4 1 Válasz
Dzséjt Hozzászólás ideje: Január 22. Hozzászólás ideje: Január 22. 32 perccel korábban, Donát írta: Miután Trish előadja a bekészített válaszát (Kanata), utána Ghorn megkönnyebbül, és tudja, hogy innentől kezdve Trish halott, tehát kimutathatja felé a vélt intelligencia fölényét. Ezért árul el némi infót (nem mindent ugyebár) arról, hogy mi is történt a háttérben. Szerintem pont az lenne a gáz, ha egyszerűen csak lepuffantaná a nőt, mert ahhoz még túl keveset tud Trishről, hogy ezt csak úgy megtegye. C) Trish olyan naív, mint amilyennek eddig Ghorn jelenlétében mutattad. De, ha attól fél, hogy Trish átveri, akkor lője lábon vagy karon, kínozza meg, és szedje ki belőle erőszakkal, amit tudni akar. Ghorn egy hidegvérű, számító, szószegő gyilkosként lett bemutatva eddig, aki egy olyan emberrel áll szemben, akit nem akar élve elengedni. Innentől kezdve azt csinál a nővel, amit akar. Azzal, hogy nyitásból elárulja a legfontosabb titkait, legfeljebb az intelligencia elmardottságát mutathatja ki. Ez sosem fölény, annál inkább rossz írói húzás, amikor egy karakter önkén ad át olyan információkat, amiket ember amúgy nem tenne meg, csak azért, hogy előre mozdíthassa az író a cselekményt (rengeteg kém-, szuperhős- és bűnügyi film). Csak akkor működik, ha az ilyen húzásokat tartalmazó műveket parodizálja (Incredibles, Chuck). Vagy ha tényleg az a szándék, hogy felfedjék, a karakter hamis képet alkotott magáról, valójában balfék (Glass Onion). Az egész jelenet kábé olyan, mintha miután Maul az aknába lökte Obi-Want az ep1 végén, elkezdené neki felvázolni a Sith-ek tervét. "Még mindig nem érted, ugye, Jedi. Mielőtt meghalsz, tudd meg az igazságot. A Sith-ek visszatértek. A mesterem a Szenátus tagja. Szem előtt rejtőzik, még te is találkoztál vele. És már mozgásba indult a terv, ami elpusztítja a Jedi Rendet és a Köztársaságot, és ő meg én leszünk a Galaxis új urai." Képzeld bele magad Ghorn helyzetébe. Hidegvérű gyilkos vagy, aki épp átver egy nagyhatalmú csoportot, és amúgy jelentős beosztású biztonsági tiszt a Galaxis egyik legnagyobb hadiipari vállalatánál. Te Ghorn helyében önként, mindenféle kényszer nélkül kiadnál magadra nézve terhelő információkat egy vadidegennek, akit meg akarsz ölni? Mindezt azzal az indokkal, hogy nem tudod, mire készül? Mi van, ha arra készül, hogy egy komlinket át közvetíti a vallomásodat? Ami azért nem a világ legeredetibb ötlete, hogy erre aztán egy biztonsági tiszt egyáltalán ne gondoljon. Sajnos ez egy eléggé nagy klisé, szóval kábé erre gondolna először az ember. Amúgy a logika sem jó. "Utána tudja, hogy Trish halott" - már elnézést, de él és virul. Ghornon múlik, mikor lesz halott, nem azon, hogy mit gondol. Képzelegni nem elég. Ha "utána tudja, hogy Trish halott", akkor lője le, hogy tényleg legyen halott. Minek ez az egész "megmutatom az intellektuális fölényemet" játék, aztán majd egyszer, ha éppen úgy hozza Ghorn kedve, tényleg halott lesz a csaj. Nagyon Zs kategória. Még Palpatine sem csinált ilyet, pedig ő aztán hajlamos volt az önfényezésre. Ghornnak itt jobb ok kell annál, minthogy bebizonyítsa, neki nagyobb a farka, mint Trish-nek. Válasz
Donát Hozzászólás ideje: Január 22. Szerző Hozzászólás ideje: Január 22. 1 órával korábban, Dzséjt írta: Amúgy a logika sem jó. "Utána tudja, hogy Trish halott" - már elnézést, de él és virul. Ghornon múlik, mikor lesz halott, nem azon, hogy mit gondol. Képzelegni nem elég. Ha "utána tudja, hogy Trish halott", akkor lője le, hogy tényleg legyen halott. Minek ez az egész "megmutatom az intellektuális fölényemet" játék, aztán majd egyszer, ha éppen úgy hozza Ghorn kedve, tényleg halott lesz a csaj. Nagyon Zs kategória. Még Palpatine sem csinált ilyet, pedig ő aztán hajlamos volt az önfényezésre. Ghornnak itt jobb ok kell annál, minthogy bebizonyítsa, neki nagyobb a farka, mint Trish-nek. De a kezében van. Bőven ismerek ilyen embert, aki imádja kiélvezni a domináns pozícióját, és felnyithatja a másik szemét, hogy mennyire rosszul gondol valamit. Válasz
Dzséjt Hozzászólás ideje: Január 22. Hozzászólás ideje: Január 22. És azok bűnözők, akik technikailag vallomást tesznek azzal, amikor rámutatnak erre, vagy olyan emberek, akiknek semmi káruk nem származik ebből? Mert, ahogy szokás mondani, számít a kontextus. Válasz
Rog Hozzászólás ideje: Január 24. Hozzászólás ideje: Január 24. No ez a fejezet is egy jó kis koppanós fejezet lett. Ezúttal Trish koppant egy nagyot és most már biztos bánja hogy nem gondolt arra hogy az ezredes esetleg leadhatja a drótot a jeladó kiiktatásáról. Az a pacák most jól megmutatta hogy a galaxis őrzős névrokonával ellentétben nem egy elveszett fazon. 2024. 01. 22. - 13:41, Donát írta: Üzenhet, ha eljut hozzá az info, hogy a Gozanti ismét befogta a követő jelet. A jel befogásának ismerete nélkül előrelátás miatt is üzenhetne ha olyanja lenne. Vagyis üzenhetett volna mert máshogy alakultak a dolgok. Idézet De igen, ezt a részt lehetne egy kicsit finomítani, mondjuk azzal, hogy kiveszik Ferrából a követőt, de nem hagyják hátra, a követőt odaadja Zaknek Trish, a kislányt pedig még a terv kivitelezése előtt meglátja a Niktó, így besül. Lehet majd átalakítom. Nem hiszem hogy nagyon át kéne alakítani. A jeladó kiiktatós-kamu jeles verzió jóval bejövősebb. Idézet A szánakozás azért van ott, mert Zak épp hogy azért tette fel a pénzt, hogy elveszítse. Ugye mondja is, hogy meg akart tőle szabadulni. Amikor azt a fejezetet olvastam nem vágtam hogy a pénztől akart megszabadulni. Annál a résznél kicsit még agyaltam is hogy mitől akart megszabadulni de nem esett le és kis idő múlva ráhagytam. Idézet Nem tudom ismered-e azt az érzést, amikor mindenképpen meg akarsz szabadulni valamitől (mondjuk egy "elátkozott" pénzről), de a sors furcsa fintora miatt csak azért is nyersz. Nem rémlik hogy belefutottam ilyenbe. Valamelyik muvi miatt talán találkoztam már ilyesmi esettel de nem rémlik hogy lett volna olyan. hibák: Idézet És jelenleg nagyon közelállt a bukáshoz. közel állt Idézet A vonal túlsóoldaláról nyomdafestéket nem tűrő káromkodás hallatszott. túlsó oldaláról 1 Válasz
Wilde Hozzászólás ideje: Január 26. Hozzászólás ideje: Január 26. 18. fejezet Nagyon feszült kis fejezet volt ez, hiába az egész nagyjából csak arra épült, hogy ez a nikto megpróbálja levadászni Trishéket, abszolút fenn tudta tartani az érdeklődésemet az egész rész során az írásod. Az elején az a hődetonátoros akció nagyon menő volt, eleve maga a hődetonátor már önmagában elég ikonikus és itt most használva is volt, nem csak fenyegetés gyanánt jelent meg. A másik kiemelendő elem számomra az volt, hogy szép számmal hullottak el úgymond a "jók" oldaláról az emberek. Ezáltal a támadók nyújtotta fenyegetés is sokkal valóságosabbnak, nagyobbnak érződött, hogy ezek nem csak úgy össze-vissza lövöldöznek, mint a rohamosztagosok, hanem tényleg képesek is eltalálni valakit. Ráadásul érdekes volt ez a kis betekintés is a niktó kultúrába, egy kicsit más érzést keltett így a niktók, mint mondjuk Neeku a Resistanceben. A legjobban persze az tetszett az egész részben, amikor Trishék ott maradnak a niktóval abban a szobában és ott egy olyan feszült showdownt sikerült megteremtened, hogy az egészen feszült volt, a végére meg ez a Bruce Campbelles egysoros szöveg "Még több áldozat M’dweshuunak" - nagyon badass volt itt Trish. Azt mondjuk sejtettem, hogy Trish nem hal majd meg, de valahogy számítottam rá, hogy nem lesz könnyű dolguk. Az nem volt teljesen tiszta, hogy mi volt Trish elképzelése itt a menekülésüket tekintve... Zak úgy csinál, mintha elvinné Ferrát, a támaduk utána mennek és így el lehet őket csalogatni onnan? Ugye elvileg a niktó pusztán szaglás útján meg tudta állapítani merre lehet Ferra és őt már a kiszedett nyomkövetővel sem lehetett átverni... ezek után amikor bementek abba a helyiségbe ahol Ferra el volt bújva nem kellett volna megéreznie a szagát rögtön? Mert mintha csak az alapján jött volna rá arra, hogy ott van a lány, hogy az előbújt mikor meglőtték Trisht. A másik dolog ami még itt eszembe jutott, hogy először nem vágtam, hogy ki ez a Drax ezredes, de közbe összeállt a kép, hogy ez volt az a csávó, aki még a történet legelején üldözte őket. Nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy a niktók kinek dolgoznak, ki állhat az egész mögött és miért kell nekik ennyire élve Ferra, mire akarják használni. Így a rangja alapján, hogy ezredes kíváncsi lennék, hogy kihez tartozik ez a Drax, eseteleg az ER-hez... 2 Válasz
Donát Hozzászólás ideje: Január 26. Szerző Hozzászólás ideje: Január 26. 21. FEJEZET ZETA-5 MOST Trish nem tudta, hogy mennyi időt adjon még a parancsnoknak, de nem akarta sürgetni. Végül Sato maga törte meg a csendet. - Trish kapitány! A barátja megkapta a leszállási engedélyt a hangárban. A parancsnok hangja sokkal erőteljesebben csengett, mint pár perccel korábban. - Nem a barátom – válaszolta szórakozottan Trish. Sato felhorkant. - Igen, ezt már hallottam korábban is – felelte a parancsnok. – Az A2-es hangárhoz menjen. Trish nyugtázta az információt, majd bontotta az adást. Folyamatosan pörgött az agya azóta, hogy megtudta, nem vált be a terve. Ismét visszatértek oda, ahol a part szakad. Ugyan meg tudtak volna lógni az állomásról Ferrával, de akkor a támadókat többé semmi sem akadályozta volna meg abban, hogy bosszúból ripityára lőjék az orvosi állomást. A nő megfogta Ferra kezét, és maguk mögött hagyták a poros vizsgálót. Trish remélte, hogy a támadóik vagy távoztak már az állomásról, vagy halottak, de nem volt benne teljesen biztos, így óvatosan osontak a lánnyal folyosótól folyosóig, míg el nem érték a jól ismert hangárajtót. Trish, a testével Ferrát takarva, benézett a hangárba. A komp, akárcsak a Maze, már távozott a helyiségből, egyedül a padlón fekvő két holttest árulkodott a korábbi csetepatéról. Trish az űr sötétje felé nézett. A hangár elektromágneses mezeje megnyílt, és egy hosszú, krém színű korvett úszott be a padló fölé. Trish végignézett a hajón: nem ismerte fel a típusát, de meglehetősen régi modellnek tűnt. A korvett elegánsan landolt, a rendelkezésre álló tér minden négyzetméterét kihasználva. A hajtóművei elégedett szisszenéssel hallgattak el, miközben hidraulikus gőzt kieresztve lenyílt a rámpája. Trish gyanakvó arccal várta, hogy feltáruljon a külső zsilipkapu. Egy ismerős arc látványa fogadta. - Ghorn biztonsági tiszt – köszönt kimérten a férfinak. - Trish – biccentett a korvett kapitánya. – Ki ez a kislány? A férfi érdeklődő pillantást vetve Ferrára. Trish határozottan megrázta a fejét. - A maga számára ő nem is létezik, megértette? Ghorn bosszúsan bólintott, de nem szólt semmit. - Megejtette a hívást, amire kértem? - Volt választásom? – kérdezett vissza a férfi, kissé felhorkanva. - Ez nem válasz – dörrent rá ingerülten a nő. Ghorn összeszűkült szemekkel méregette. - Igen, megtettem, amit kért. És most itt vagyok – tette hozzá türelmetlenül. – Úgyhogy tűnjünk innen a fenébe. - Egy picit módosítanom kell a megállapodásunkat – közölte szárazon a nő. – Egy kis időt kell nyernünk Sato parancsnoknak. - Mégis hogyan? – szisszent fel Ghorn. Alighanem már előre sejtette a választ. - Azzal, hogy lefoglaljuk a könnyűcirkálót. Trisht egy másik helyzetben akár mulattathatta is volna a Ghorn arcán bekövetkezett drasztikus változás, de most nem volt megfelelő hangulatban ehhez. - Maga semmit sem változott – dühöngött a biztonsági tiszt. A szavaiból szinte csöpögött a megvetés. – Ugyanolyan őrült, mint volt. - A korvettje gond nélkül kibír néhány percet a könnyűcirkálóval szemben – mondta karakánul Trish, összefonva maga előtt a karjait. Ghorn felhördült. - Lát körülöttem legénységet? Egyedül jöttem, robotpilóta üzemmódban, és hatalmas mázlija, hogy egyáltalán ezt a hajót kölcsön tudtam venni. Ha a Sienar rájön, hogy… - Semmi baja nem lesz a hajónak – fojtotta bele a szót Trish. – És itt vagyunk mi legénységnek. - Hát persze! – replikázott Ghorn, egy cinikus kacaj kíséretében. – Egy őrült, meg egy hat éves lány. - Tíz éves vagyok – szólalt meg Ferra büszkén. Trish kissé meglepődött, de nem tette szóvá a dolgot. - Tíz éves vagy drágám? – kérdezett vissza vicsorogva a férfi. – Hát az mindent megváltoztat. Trish megelégelte a bájcsevejt. - Nincs vesztegetni való időnk – jelentette ki, majd elindult felfelé Ferrával a rámpán. – Remélhetőleg csak pár percet kell nyernünk. Ghorn szólásra nyitotta a száját, de Trish leintette. - Ne vitatkozzon, úgy is az lesz, amit mondok – zárta le a diskurzust, majd Ghorn mellett ellépve finoman behúzta a kislányt a korvett belsejébe. Drax a Gozanti pilótafülkéjéből figyelte az állomástól távolodó korvett lándzsaszerű alakját. A fülkében rajta kívül még egy vékony férfi és egy felnyírt hajú nő volt: a pilóta és a fegyverkezelő. Az ezredes biztos volt magában. A zsigereiben érezte, hogy a lány a hajón van. Csak így volt értelme a nő tervének: a teherhajóval el akarták csalni a Punishert, hogy aztán meglépjenek a korvettel. - Készítse elő a quad-lézerágyúkat és a torpedővetőket! Nem szökhetnek meg – utasította a fegyverkezelő nőt. A korvett azonban nem távolodott tőlük. Épp ellenkezőleg: közeledni kezdett. - Mi a… támadó pozícióba fordulnak! – közölte idegesen a pilóta. - Védőpajzsokat fel! – morogta Drax. – Minden energiát az elülső elhárító pajzsokra. Bár a lopakodó áramvonalasabb és fordulékonyabb volt a Punishernél, Drax nem aggódott a támadás miatt. A Gozanti könnyűcirkáló sokkal modernebb volt az ósdi IPV-2C-s modellnél, amit már a klónháborúkban is használtak. Mind pajzsaikat, mind fegyverzetüket tekintve messze meghaladták a korvett képességeit. És mégis, a nő úgy döntött, hogy menekülés helyett támadásba lendülnek. Draxnek nem tetszett a húzás, mert nem értette a mögöttes szándékot. - Intenzív lézertűz a korvett felől! – jelentette a pilóta. – Kitérő manőver 2-2-1 vektoron. Drax nem avatkozott közbe, inkább próbálta megfejteni a nő tervét. - Pajzsok 90 százalékon – szólt a fegyverkezelő. – Az energiaszint alapján a korvett lézerágyúi kissé elavultak. Drax összeszűkült szemekkel figyelte a lopakodót. Úgy tűnt, a hajó legénysége egyelőre kivár, és nem is próbálkozik protontorpedókkal, ami pedig a korvett legerősebb fegyvere volt. Mi több, a lézerágyúk közül is csak egyet használtak. A lopakodó leírt egy éles kanyart, és ismét szembefordult a Punisherrel. A pilóta szemlátomást értette a dolgát, és hamar nyilvánvalóvá tette, hogy a lopakodó teljes manőverezési repertoárját kész kihasználni. A hajó bal oldali lézerágyúi ismét leadtak egy sorozatot a könnyűcirkálóra. - A becsült túlmelegedési ciklusuk 15 másodperc kontra 30 – mondta a felnyírt hajú nő, miközben a kijelzőjén folyamatosan frissülő adatokat böngészte. – A lőelemképző szuboptimális használatot jelez. Drax egyetértően bólintott. - Kizárólag a tat felőli ágyúkat használják, igaz? Akkor is, ha az orr felőli lenne indokolt. A fegyverkezelő meglepődve a férfira nézett. - Igen. Honnan tudta? - Csak egy megfigyelés volt – felelte Drax. – Valószínűleg nagyon alacsony létszámú legénységgel üzemelnek. Pilóta, próbálja meg a Punishert a korvett orr felőli oldalához közel tartani. - Értettem, ezredes. Drax szórakozottan csettintett a nyelvével. Valami még mindig zavarta. Ha az ellenségük tényleg kis létszámú legénységet tudott csak összeverbuválni, pláne érthetetlen, hogy miért támadták meg a Punishert. Hacsak… Az ezredes hirtelen megvilágosodott. A korvett nem megsemmisíteni akarta őket, hanem időt akart nyerni. - Megérkezett már a kommunikációs tiszt elemzése az állomás távolsági reléiről? – kérdezte rosszat sejtve a fegyverkezelőt. - Igen, uram – bólintott a nő. – Teljesen használhatatlanná tettük a távolsági reléket. Drax összeráncolta a homlokát. Elgondolkodva kibámult az ablakon. Időközben a korvett egy újabb rohamra indult. A Punisher pajzsai azonban még mindig közel 70 százalékon üzemeltek. A lopakodó időközben kissé bizonytalanul ugyan, de elkezdte használni az orr felőli lézerágyúit is. - Ha kilőttük a reléket, vajon miként bukkant fel a hiperűrből egy új szövetségesük? – morfondírozott, inkább csak hangosan gondolkodva. - Talán itt beszéltek meg egy találkát – vetette fel a pilóta. - Talán – mondta Drax morfondírozva. – Vagy valahogy mégis sikerült távolsági kommunikációt folytatniuk. A Punisher azért lőtte ki a Zeta-5 kommunikációs reléit, mert az állomás alighanem pillanatok alatt riasztotta volna az Új Köztársasági Védelmi Flottát. Azok a demokrácia mániás bolondok majdnem a teljes haderejüket leszerelték, gondolta megvetően Drax, de a védelmi flotta még így is komoly haderővel bírt. Drax egyszerre megértette. Egyetlen értelmes magyarázat létezett az ellenség agresszivitására: valahogy mégis sikerült riasztaniuk az Új Köztársaságot. A korvett pedig azért akart időt nyerni, mert a flotta segítségére vártak. Az ezredes diadalittasan kihúzta magát. Most, hogy rájött az ellenség tervére, készen állt, hogy kihasználja a gyengeségüket. - Bevethetőek már a quad-lézerágyúk? - Igen, ezredes. - Akkor adja ki a parancsot a lövésznek. Cél a korvett valóstér hajtóműje. A fegyverkezelő meglepődve felvonta a szemöldökét. - Nem a hiperhajtómű, uram? - Hallotta a parancsot! – dörrent rá indulatosan Drax. – A tat oldali hajtóművet célozza. És ha levált a védőpajzsuk, mehet a torpedővető! - Értettem, ezredes – válaszolta megszeppenten a nő. A Punisher megsorozta a quad-lézerágyúkkal a lopakodót. - Levált a pajzs! – jelentette a pilóta. Drax habozás nélkül kiadta a parancsot. - Torpedővetők: tűz! Tudta, hogy nyert, de alig várta, hogy lássa is. Trish fogait csikorgatva leadott egy újabb lövéssorozatot a Gozanti doonium ötvözet borítására, de a könnyűcirkáló pajzsai egyszerűen túl erősek voltak a lopakodónak. Ha az öreg korvett összes lézerágyúit egyszerre tudták volna bevetni, akkor lehetett volna némi sanszuk, de ehhez nem volt meg a szükséges legénységük. Ráadásul az ágyúk amilyen gyorsan túlmelegedtek, olyan sokáig kellett várni, hogy újra lehessen őket használni. - Ferra, hagyd a torpedővetőt! – kiáltotta ingerülten a nő. – Ha ilyen ütemben fogyasztjuk a pajzsukat, órák múlva lenne csak valódi esélyünk egy tiszta találatra. A kislány engedelmesen elhagyta a posztját és visszatért Trishhez. - De én is segíteni szeretnék – mondta Ferra elszántan, miközben a nő lőelemképző monitorját figyelte. - Tudom – préselte ki magából Trish, miközben ismét leadott egy sorozatot. – Ülj be a szemközti ágyúhoz és nézd meg, hogy eléred-e a mozgató kart. Ferra lelkesen átvágott a két kezelőpultot elválasztó rövid átjárón, és beült a fegyverzeti ülésbe. Trish a szeme sarkából figyelte a kislányt. Ferra épphogy csak, de elérte az ágyút irányító kart. - Kapcsold fel azt a nagy fekete kapcsolót! – mondta a kislánynak. – És vigyázz az irányítópanellel, mert elég nagy a súlya. Az üteg kezelőfelületét nyilvánvalóan nem egy gyerekre tervezték, de Ferra egész gyorsan ráérzett a dologra. Ez sokkal inkább rémülettel töltötte el Trisht, mint elégedettséggel. A lopakodó korvett így viszont már mindkét oldali lézerágyújával célba vehette a Gozanti pajzsait. Ghorn durva hangja csendült fel a komlinkből. - Quad-lézerekkel lőnek ránk! – mondta a férfi. A hanghordozása komoly feszültségről árulkodott. – A fényalatti hajtóművet célozzák. - Állítson a pajzsok elosztásán, Ghorn! – vágta rá Trish, majd idegesen szűrni kezdte a levegőt a fogai között. – Várjon… azt mondta, a fényalatti hajtóművet? - Igen, jól hallotta! – válaszolt idegesen a férfi. Trish dühösen leadott egy újabb sorozatot a könnyűcirkálóra. Ha a könnyűcirkáló nem a hiperhajtóművet célozza, az csak egyet jelenthetett: az ellenség pontosan tudja, hogy csak az időt húzzák. És ha kilövik a fényalatti hajtóművet… A nő gyomra egyszerre összeszorult. - Minden pajzsenergiát irányítson oda! – ordította Trish a kommunikátorba. - Nem mondja… - csattant fel Ghorn. A korvett vészjóslóan megremegett. A fények pár másodpercre kialudtak, aztán újra felvillantak. - Túl késő – dühöngött a biztonsági tiszt. – Kilőtték a hajtóművet. Az Elegant Diplomacy tolóereje egy pillanat alatt lenullázódott. A korábban kiválóan manőverezhető korvett immár csak sodródott az űrben, nem messze a Zeta-5 hangárjaitól. - Ideje meglépni – közölte türelmetlenül Ghorn. – A hiperhajtómű még működik. Mi az úti cél? - Nem ugorhatunk a hipertérbe – ellenkezett kétségbeesetten Trish. – Még nincs itt a Védelmi Flotta. Ha most lelépünk, a Gozanti egyből az állomás ellen fordul. A Zeta-5-nek pedig megszűnt a védőpajzsa! - Magasról teszek rá! – fakadt ki a férfi. – Úgy rójam le a tartozásom, hogy közben mind meghalunk? Azt lesheti. Trish már épp válaszolni akart, amikor hirtelen megrándult az Elegant Diplomacy. A nő kipillantott a fegyverállás ablakán. Egy láthatatlan erő egyenesen a Gozanti felé kezdte húzni a korvettet. - Vonónyaláb! – sziszegte Ghorn. A lopakodó minden pillanatban egyre közelebb került a könnyűcirkálóhoz. Trish vehemensen berontott a pilótafülkébe, és levetette magát a biztonsági tiszt mellé. Ferra pár másodperc lemaradással követte. - Nincs semmi, amit tehetnénk? - Tönkrement fényalatti hajtóművel? – kérdezett vissza már-már hisztérikusan a férfi. Ekkor ismét megrándult a korvett, és Trish érezte a talpa alatt, amint újfent módosul a hajó pályája. Már nem a Gozanti felé tartottak, hanem egy másik, a könnyűcirkálót épphogy elkerülő vektoron kezdtek el haladni. - Mi történik? – hördült fel döbbenten Ghorn, miközben válaszokat kajtatva végigszántották az ujjai a műszerfalat. - A kijelző szerint továbbra is vonósugárban vagyunk – dörmögte Trish értetlenül. - Nem – rázta a fejét a férfi. – Nemcsak egy sugárban. Kettőben! Az Elegant Diplomacy komlinkje váratlanul életre kelt. - Remélem ezzel viszonozhatom a szívességet! – Sato parancsnok hangja büszkén csengett a kommunikátorból. – Nem hittem volna, hogy a kezelőnknek ilyen messziről sikerül befogni egy mozgó célpontot, de szépen rám cáfolt. Trish nem akarta hinni a fülének. Nagyon úgy tűnt, hogy nemcsak a Gozanti, de a Zeta-5 vonónyalábja is befogta a korvettet, így most a két eltérő erejű sugár eredővektorán haladtak tovább. A nő megkönnyebbülése azonban csak egy pillanatig tartott. - Sato parancsnok, ha a Gozanti megtámadja emiatt az állomást… - Hajók lépnek ki a hipertérből! – szakította félbe izgatottan Ghorn. – Az egyik egy masszív objektum, legalább cirkáló osztály. Trish a kijelzőre meredt. A férfinak igaza volt. A Gozantitól nem messze egy hatalmas, dupla kupola formájú új köztársasági cirkáló lépett ki a hiperűrből, számos kék színű, X-szárnyú vadász társaságában. Trish hangosan kifújta a levegőt. El se hitte, de a terve végül mégis csak bevált. Kizárt, hogy a könnyűcirkáló sikerrel vegye fel a harcot az újonnan érkező köztárasági hajók ellen. Az Elegant Diplomacy ismét megrándult. Most már egyenesen a Zeta-5 felé tartott. A Gozanti lekapcsolta a vonónyalábot, és inkább menekülőre fogta. A Védelmi Flotta cirkálója még túl messze volt, de a gyors és jól manőverezhető X-szárnyú vadászok hezitálás nélkül üldözőbe vették a hajót. Trish lélegzetvisszafojtva figyelte a hajszát. Nem tudta pontosan megbecsülni, hogy mennyi energia maradhatott a Gozanti pajzsaiban, de nem volt kétsége, hogy a maradékkal könnyedén elbánnak az X-szárnyúk. A vadászok megsorozták a Gozantit, és az egyik vadász találata át is hatolt a könnyűcirkáló pajzsain, kiégetve a burkolat alatt húzódó áramköröket. A köztársasági hajók felkészültek egy utolsó, mindent eldöntő rohamra. Trish keze izgatottan ökölbe szorult. Az X szárnyúk lézerágyúiból vörös sugárnyalábok villantak, de a könnyűcirkáló burkolata helyett ezúttal az űr sötét vákuuma nyelte el őket. A Gozanti eltűnt a hiperűr láthatatlan rejtekében. 4 Válasz
Bence1997 Hozzászólás ideje: Január 27. Hozzászólás ideje: Január 27. Na én is belekezdtem a novella olvasásába. Gondolkodtam, hogy esetleg várjak a végéig (ahogy látom, már 20 fejezet lett publikálva ), de győzött a kíváncsiság. Az első fejezetet sikerült eddig elolvasnom, szóval vaktában fogok lövöldözni. Érdekes kezdés, tetszett a főhős, bár még nagyon a felszínt kaparjuk a karakterekkel, de nem is vártam mást, hiszen még csak 1 fejezeten vagyok túl. A fiatal lányt nagyon akarják valakik? Csak nem rohamosztagost szeretnének belőle csinálni az Első Rendnél? És vajon Trish miképp talált rá a lányra? Egyáltalán ki bízta meg a lány védelmére/szöktetésére? Sok-sok kérdés, de úgy érzem, hogy izgalmas lesz feltárni a kérdéseimre a választ. Nyelvtanilag nem igen tudok hozzászólni, szerintem jól írtad meg. 1 Válasz
Donát Hozzászólás ideje: Február 1. Szerző Hozzászólás ideje: Február 1. 22. FEJEZET CANTONICA AKKOR Három hét megfeszített közös munka után a Maze már közel működőképes volt, csupán a stabilizátorait kellett még rendbe hozni, már, ami az alapfunkciókat illette. Bár a munka dandárját Zak végezte, Trish büszke volt arra, amit ennyi idő alatt elértek. Noha a nyeremény jelentős részét már felhasználták a javításokra, a hajó kívülről még mindig viharvertnek tűnt, igaz, legalább a rozsdát sikerült eltávolítani a hidraulikus elemekről. Trish megállapodott Zakkel: amint a férfi úgy ítéli meg, hogy a hajó átmenne egy állapotfelmérő vizsgán, a nő megígérte, hogy nekiáll kezelésbe venni a Maze burkolatát. Trish elgondolkodva végignézett a teherhajón. Őszintén hitte, hogy képesek lesznek annyira kipofozni a Maze-t, hogy elfogadható látványt nyújtson. A nő betolta a veszélyeshulladékokhoz rendelt termetes lebegő konténert a hangárba, majd szusszant egyet. Már csak egyetlen nagyobb alkatrész szállítmány vártak a hajóhoz, és onnantól kezdve már csak rajtuk múlt – főként persze Zaken –, hogy mikor áll majd készen az első repülésére a hajó. A nő felmászott a rámpán, és bekukkantott a pilótafülkébe. Most először képzelte el, milyen lesz majd vezetni a Maze-t. Ténylegesen felszállni, és maga mögött hagyni Cantonica kétarcú világát. Néhány hét bőven elég volt belőle a nőnek. Trish persze maga is megtapasztalta a kaszinók fényűzését, a gazdagságot, ugyanakkor látta a csehók kilátástalanságát, a kizsigerelt munkásokat és a korrupciót is. Zak többször is elmagyarázta, kiket hogyan kell megkenni ahhoz, hogy hosszabb távon csökkentsék a költségeket, vagy épp félrenézzenek egy szükséges pillanatban, és ne vámoltassanak meg egy drágább szállítmányt. Trish hamar megtanulta, hogy a Cantonicán, és főként, Canto Bighton, minden csak a pénzről szól. Senki sem kérdezte, hogy honnan van, és mindenki igyekezett minél többet harácsolni belőle magának. Trish beült a kapitányi ülésbe. Élvezte, ahogy a kényelmes, dönthető szék körbeöleli a testét. A nő úgy tett, mintha aktiválni akarná a fény alatti hajtóművet. A gomb tökéletes távolságban volt a széktől. Aztán rákulcsolta az ujjait a hiperhajtómű karra. Elképzelte, amint kiválasztja az első úticélját, és a csillagok fényes csíkokká nyúlnak a szeme előtt. A nő kimondottan örült neki, hogy az elmúlt hetekben semmilyen űrrepülésben nem volt része. Tudta, hogy az első utazása a Maze-zel így nemcsak különleges lesz, de egyenesen szomjazni fogja a repülést, mint egy eltévedt vándor a Cantonica legforróbb sivatagjában a vizet. A kellemes eszmefuttatásból a komlinkje rángatta vissza a valóságba. Trish meglepve fogadta a hívást. Zak még sohasem kereste munkaidő után. A férfi erősen lihegett, és – Trish őszinte döbbenetére – meglehetősen idegesnek tűnt. - Segítenie kell – mondta lényegre törően. – Most. A Kék Oázishoz jöjjön. A nő nem kérdezett semmit, csak közölte, hogy siet, ahogyan csak tud. Ismerte már annyira a férfit, hogy tudja, Zak csak akkor hívná, ha tényleg segítségre szorul. Gyorsan maga mögött hagyta a hangárt, és a kora esti sötétségben egyenesen a csehó felé vette az irányt. Pár perccel később meglátta a Kék Oázis villogó cégtábláját. Mielőtt elérhette volna a bejáratot, valaki megszólította a közeli sikátorból. - Ide jöjjön! Trish a sikátor felé fordult, de a vak sötétben semmit sem látott. A hang ismét megszólította. A nő ezúttal már felismerte benne Zak hangját. Trish óvatos léptekkel elindult az utcaköz felé. Néhány lépés után meglátta végre Zaket. A férfi a sikátor közepén guggolt, hátát az egyik épületnek vetve. A kezében a komlinket szorongatta, mellette pedig egy mozdulatlan test feküdt. Trish a szája elé kapta a kezét. - Az egy hulla? Zak bólintott. - Mi történt? Az általában nyugodt férfi remegve nagy levegőt vett, majd lassan kifújta, mielőtt válaszolt. - A Kék Oázisba tartottam, amikor megtámadott. Behúzott ide, a sikátorba. Előrántotta a sugárvetőjét, de… - Kicsoda, Zak? – kérdezte a nő döbbenten. - Travis… Trish dühösen beleverte az öklét a falba. A fájdalom gyorsan ráébresztette, hogy ez nem volt a legbölcsebb döntés, de pillanatnyilag kisebb gondja is nagyobb volt. Zak idegesen folytatta. - Szerintem részeg volt és… A nő rájött, hogy még nem tette fel a legfontosabb kérdést. - Te jól vagy? Zak bólintott. - Dulakodtunk. Aztán elsült a fegyver. Őt találta el. Összeesett. Én… nem tudtam, mit tegyek, aztán úgy döntöttem, hogy neked szólok. - Jól tetted. E pillanatban Trish megértette, hogy a sorsuk talán sokkal szorosabban összefonódott Zakkel, mint arra bármelyikük is számított volna. A férfi sötét pillantást vetett a hullára. - Fel kell adnom magam. Önvédelem volt. - Dehogy kell – ellenkezett Trish. – Igen, önvédelem volt, de biztosra veszem, hogy ez a Travis senkinek se fog hiányozni. A férfi megrázta a fejét. - Nézz körül, Zak – suttogta Trish miközben körbemutatott a sikátorban. – Alig látni bármit is. Nincs közvilágítás, nincsenek tanúk, a fickó ráadásul magának kereste a bajt, amikor berángatott ide. Zak nem mondott semmit, csak zaklatottan zihált. Trish folytatta. - Elmondom, mit teszünk. A veszélyeshulladék konténer délután érkezett meg a hangárba. Idehozom, belerakjuk a hullát, aztán betoljuk a Maze-be. Holnap megérkezik az utolsó szállítmány, te kipofozod a stabilizátort, aztán eltűnünk innen. Örökre. A holttesttől pedig megszabadulunk az űrben. A férfi felállt, és komoran Trish szemébe nézett. - Úgy teszel, mintha bűnös lennék. Miért meneküljek, ha ártatlan vagyok? A nő állta a tekintetét. - Azért, mert ez egy korrupt, igazságtalan világ. Mi tudjuk, mi történt, de ha feladod magad, nem az igazság fog számítani, hanem az érdek. Ha Travisnek voltak befolyásos barátai, örökre börtönbe kerülsz. Megéri ezt megkockáztatni? Csak azért, hogy itt maradhass? Zak elgondolkodva felvonta a szemöldökét. Már nem remegett. Úgy tűnt, valamelyest visszanyerte az önuralmát. És szemlátomást meggyőzték a hallottak. - Jól van. Hozd a konténert. Trish sarkon fordult, és elindult vissza hangárhoz. 4 Válasz
Wilde Hozzászólás ideje: Február 1. Hozzászólás ideje: Február 1. 19. fejezet Érdekes fejezet volt. Tetszett, hogy végül Zak is egy kicsit jobban előkerült, kissé kibújva ebből a sidekick karakterből és megismerhettük a múltját. Az is jó volt, hogy behoztad a Vörös Hajnalt, nem gondoltam volna Zakről, hogy ilyen háttérrel rendelkezik. Valahogy az eddig látott joviális, vidám figurához nem igazán illett egy komoly bűnszervezet, de határozottan tetszik a kontraszt. A másik, amire nem számítottam ez a kalapos csávó volt, akit én úgy gondoltam, hogy annyiban hagyunk, hogy veszített és kész. Ezzel szemben az itteni megjelenése és a belengetett fenyegetés előrevetíti a visszatérését. Kíváncsi vagyok mit fogsz kihozni ebből, mert most elég volt, hogy Zak közbelépett, de elképzelhető, hogy legközelebb már nem lehet ilyen könnyen elijeszteni... 20. fejezet Úgy érzem az utóbbi részekben eléggé felpörgött a múltbeli történetszál. Az előző fejezet is nagyon tetszett ezen a vonalon és ez is egészen kiváló volt, még ha kicsit rövidebb is. Egy pillanatra megijedtem, hogy az lesz, hogy valahogyan mégis beveszik a csalit miközben nyilvánvaló volt, hogy Ferra még mindig az állomáson van. Egyrészt a niktó megérezte a szagát az előző részben, tehát miatta már eleve sejthette volna, hogy itt van a lány, másrészt meg ez egy elég buta hiba volt Trishék részéről. Elhiszem, hogy rögtönözniük kellett, meg nem volt lehetőség mindent átgondolni, de ha már egyszer kiszedték a jeladót Ferrából, akkor ott azonnal meg kellett volna semmisíteniük. Így, hogy megtalálták a jeladót a támadók, rögtön tudták, hogy rájöttek erre a cselre és arra is kézzel fogható bizonyítékuk volt, hogy a jeladó már nem sugároz, hiszen ez a Drax taposta szét. Ha viszont már a kezdet kezdetén kiiktatják a jeladót, akkor gondolhatták volna azt a támadók, hogy valami miatt elromlott, de még mindig Ferrában van és csak akkor kezd el sugározni, mikor veszik a jelet a Mazeről. Annak külön örültem, hogy kezd egy kicsit körvonalazódni a nagy egész kép. Ha jól veszem ki, akkor a támadók tényleg az ER-nek dolgoznak és az Illumról, vagyis a Starkiller körüli dolgokról nem akarják, hogy tudomást szerezzenek a hőseink. Hux megemlítése külön jó volt, ez is kicsit közelebb hozza a filmekben látott világot és jobban a részének lehet érezni ezt a történetet a Saganak. Azt hiszem, még az elején tippeltem valami olyasmit, hogy lehet Ferra is ilyen gyerek stormtrooper alapanyag volt és most ahogy elnézem a sztorit ez még bejöhet. A fejezet vége pedig különösen ütősre sikeredett, valahogy sokszor a filmekben, sorozatokban nem annyira érzékelni a halálesetek súlyát, ha nem olyan fontos karakterrel esik meg, ellenben itt a novelládban most már nem először érzem úgy, hogy elég jól átjön az a sokkos állapot, amit egy-egy ilyen halál indukál az életben maradottakban. 1 Válasz
Donát Hozzászólás ideje: Február 2. Szerző Hozzászólás ideje: Február 2. Köszi @Wilde! Sajnos most annyira durva a meló (ami kihatással van egyéb dolgokra is), hogy csak arra van erőm, hogy berakjam a megmaradt fejezeteket, de mindent elolvasok, amit reagáltok. Kis túlzással, most ez tartja bennem a lelket, úgyhogy... 1 2 1 Válasz
Dzséjt Hozzászólás ideje: Február 3. Hozzászólás ideje: Február 3. (szerkesztve) Akkor még egy kis erőpumpa. Ma elolvastam a 14. fejezetet, és ez tök jó lett, nem volt mibe belekötnöm. Cantonikát baromi jól megfogtad, a hangulatát, és különösen tetszett a Maze "szerencsés megnyerésének" körülménye. A 15. fejezetbe is belekezdtem, de csak az első bekezdésig jutottam, mert sajnos elszólított a kötelesség (azért sem írtam egyből, együtt akartam írni mindkét fejezetről, csak túlbecsültem az időmet), de mihamarább folytatom. Szerkesztve: Február 3. - Dzséjt 1 Válasz
Pildi Hozzászólás ideje: Február 3. Hozzászólás ideje: Február 3. Én sem tudok most vállalkozni arra, hogy fejezetenként írjam le a gondolataimat, de összefoglalásként először is annyit mondhatok, hogy remek a történet! Ahogy haladunk előre, egyre inkább látszik, milyen jó ötlet volt a két idősíkra felhúzni ezt a kisregényt. Most úgy érzem, bevallom, hogy a múltbéli szál jobban tetszik, talán azért, mert a csataleírásokért magam sem rajongok annyira, Wilde-hoz hasonlóan, pedig a történet lényege a jelen szál, de az mindenképpen pozitívumként kell említenem, hogy a cselekmény ott is elég jól követhető, szemben sok más könyvvel. Tetszett Ghorm visszatérése, s ahogy sikerült a támadókat végül elkergetni, bár gyanítom, hogy mivel nem lőtték ki a Gozantit, ezért viszontlátjuk majd. A történet elején Ferra múltja és képességei voltak a legizgalmasabb kérdések, de engem most már Trish sokkal jobban érdekel. A Mustafar-i álom, az kártyapartin megjelenő Erő-érzékenység mind azt jelzik, hogy ő a kulcsa a történetnek, s Ferra megmentése részéről nem véletlen, szerintem túlmutat azon, hogy egy szegény kislányt ki kellett menteni a gonosztevők karmai közül, s ebben már nemcsak Ferra képességei a fontosak, hanem Trish-éi is. Nagyon jók a párbeszédek, a kedvenceim eddig a Cantonica-n zajlóak, a Trish és Zak összeboronálódása alatt zajlóak is kifejezetten jól sikerültek. Ők egy jó páros, remek legénység. Így a történet kb. 2/3-ánál még nem lehet eldönteni, hogy a karakterek ilyen színes és részletgazdag ábrázolása, a múltjuk felvillantása, vagyis a múltbéli szál csupán a történet szinesítését szolgálja, vagy effektíve lesz konkrét hozadéka is a végkimenetelre, de ennek kiderülését is nagyon várom! 1 1 Válasz
Donát Hozzászólás ideje: Február 5. Szerző Hozzászólás ideje: Február 5. 23. FEJEZET ZETA-5 MOST Ghorn türelmetlenül rácsapott a hiperhajtómű aktiváló gombjára, mire az Elegant Diplomacy kissé sután belépett a hipertérbe. Trish megkönnyebbülten kifújta a levegőt. Nem hitte volna, hogy épp bőrrel megússzák. A biztonsági tiszt morcosan hátra ment az űrhajó hátsó részébe, hogy felmérje a fényalatti hajtóművek állapotát. - Ezért a Sienar ki fog nyírni – füstölgött a férfi, miközben elhaladt Trish mellett. A nőt a legkevésbé sem érdekelték Ghorn problémái, inkább aggódva fürkészte Ferra arcát. - Hogy érzed magad? – kérdezte lágyan, miközben megcirógatta a lány fejét. Ferra feszengve arrébb húzódott. - Jól vagyok – válaszolta kissé ingerülten. A kislány reakciója meglepte Trisht. - Mi a baj? – érdeklődött aggodalmasan. Ferra válasz helyett inkább a szőke hajtincseivel kezdett bíbelődni. - Mondd el, nem fogok haragudni! – próbálkozott tovább a nő. A kislány válaszolt, de kerülte Trish tekintetét. - Megölted azt a lényt. Miért beszéltél nekem a csillagokról, ha utána te is azt tetted, amit én? Trish vett egy nagy levegőt. Legbelül sejtette, hogy ezt a beszélgetést nem kerülheti el, de azért remélte, hogy elodázhatja a témát. Ugyanakkor azt is tudta, hogy nagyon fontos, hogy megértesse Ferrával a két eset közötti különbséget. Trish gyengéden felemelte Ferra állát, és mélyen a szemébe nézett. - Kegyelemből öltem meg – mondta halkan, de határozottan. – Eredetileg csak ártalmatlanná akartam tenni. De vannak helyzetek, amikor nem minden úgy történik, ahogy azt tervezed. - Kegyelemből ölted meg? – kérdezett vissza homlokráncolva Ferra. – Miért? - Hogy ne szenvedjen – foglalta össze röviden Trish. – Az ilyen gyilkosság nem számít rossz cselekedetnek. Ferra zavarodottan ráncolta a szemöldökét. - Nem értem – mondta némi gondolkodás után. – Én azért öltem meg valakit, hogy megvédjelek. Az miért számít rossz cselekedetnek, ha ez meg nem? Mi a különbség? Trish tanácstalanul kibámult a hiperűr ítélkezésmentes, néma forgatagába. Vajon tényleg én vagyok a megfelelő ember erre?, gondolta bosszúsan. - Amit te tettél, az sem volt rossz cselekedet – mondta aztán lassan, vontatottan. – Csak az ilyen döntéseket még egy felnőttnek is nehéz meghozni. Hát még egy gyereknek, mint te. Trish aggódva a kislány arcát fürkészte. Hirtelen átvillant az agyán, hogy Ferra néhány órája tíz évesnek vallotta magát. A nő egészen addig a pontig biztosra vette, hogy nem lehet több nyolcnál, de rá kellett jönnie, hogy tévedett. Ferra egyszerűen sokkal csenevészebb és alultápláltabb volt, mint az átlagos, korabeli gyerekek. Trish el se tudta képzelni, min mehetett keresztül mind lelkileg, mind fizikailag a kislány. Egy dolgot viszont biztosan tudott. Minden tőle telhetőt meg fog tenni, hogy Ferrának innentől jobb sora legyen. - Mi felnőttek jobban megbirkózunk azzal, amivel egy ilyen súlyos tett jár – mondta végül a nő, hosszas hallgatás után. A kislány érdeklődve közelebb hajolt a nőhöz. - És vigyáztok, hogy nehogy kialudjon bennetek a fény? - Pontosan. - Hogyan? – kérdezte Ferra kíváncsian. - Megmutatom – válaszolta Trish lágyan. – Csukd be a szemed. De ne less! Ferra engedelmesen lehunyta a szemét. - Gondolj valakire, akit szeretsz. Képzeletben öleld meg. - A valóságban nem lehet? Trish elmosolyodott. - Dehogynem. Ferra még mindig csukva tartott szemekkel szorosan megölelte. - Most gondolj arra, hogy a galaxis minden élőlényéhez, még a leggonoszabbakhoz is, tartozik valaki, aki szereti. Elképzelted? A kislány bólintott. - Érezd az ebből fakadó melegséget. A békét. Az egyensúlyt. A kislány szívverése kissé lelassult, izmai elernyedtek. - Hagyd, hogy átjárjon a békesség – suttogta a fülébe Trish. A nő egy picit kivárt, és hagyta, hogy Ferra elmélyüljön az érzésben. - Ezt mindig tartsd észben, amikor valakinek a sorsáról döntesz – tette hozzá halkan. A kislány kinyitotta a szemét. A tekintetéből áradt a melegség. - Észben fogom – felelte Ferra határozottan. Sato parancsnok idegesen bezárta az irányítóközpont ajtaját, és elindult a tárgyaló felé. Lonno Deso százados már úton volt a helyiség felé, és a parancsnok semmiképp sem akarta megváratni. Mielőtt belépett volna a szobába, gyorsan az övére csatolta az adattábláját, majd ellenőrizte a bal tenyerébe rejtett nyomkövetőt. Ezután benyitott a tárgyalóba. Deso százados már a teremben várta. Sötét hajú, jó kiállású, átható tekintetű férfi volt. Sato tisztelgett. - Üdvözlöm, parancsnok – biccentett a százados, majd leült. Sato is helyet foglalt. – Elmondaná, hogy mégis mi a fene történt itt? - Megtámadtak minket, uram – válaszolta kimérten Sato, miközben behúzta maga alatt a széket. A százados kissé indulatosnak tűnt, és a nő szeretett volna óvatosan haladni, mielőtt felfedné a lapjait. - Egy Gozanti osztályú könnyűcirkáló két birodalmi TIE vadászt hordozva nyolc standard órával ezelőtt tűz alá vette az állomást – kezdett bele Sato. – Szerencsére a pajzsaink megóvták a létesítményt a komolyabb károktól, leszámítva a távolsági kommunikációs reléket, amelyek tönkrementek. Sato tartott egy rövid szünetet, hátha le tud olvasni valamit a százados arcáról, de a férfi rezignáltan hallgatta a beszámolót. - A vadászokat megsemmisítettük. Mint azt ön is tudja, egy magán csatornán keresztül sikerült értesítenünk az Új Köztársaság Védelmi Flottáját. Amikor a flotta megérkezett, a könnyűcirkáló elmenekült – foglalta össze az eseményeket a parancsnok. Deso százados elgondolkodva megvakarta az orrát. - Van ötlete, hogy kik lehettek a támadók? Sato úgy ítélte meg, hogy egyelőre jobb, ha nem teregeti ki az összes lapját. - Nem tudom biztosan, uram. De kettőt közülük személyesen is megvizsgálhat. A hullaházban – tette hozzá fanyarul. A százados elismerően hümmögött, majd ellenőrzött valamit a magával hozott adattáblán. - A könnyűcirkáló nem szerepel az Új Köztársaság adatbázisában. Elmondaná, hogy milyen céllal érkezett? - Egy kislány átadását követelték tőlünk. - Felteszem, annak a korvettnek az egyik utasáról beszélünk, amelyik az érkezésünket követően meglehetősen viharosan távozott – jegyezte meg szárazon Deso. - Igen, uram – bólintott Sato. Hezitált pár másodpercet, majd folytatta. – A kislány a Maze névre hallgató, Allanar N3 típusú teherhajóval érkezett, utasként. És az ön által említett Elegant Diplomacy IPV-2C lopakodó korvetten távozott. A százados erre nem válaszolt egyből. - Miért nem adták át a lányt? – kérdezte végül a férfi, az adattábláját bámulva. - Nem lett volna helyénvaló – közölte higgadtan Sato. Deso enyhe kíváncsisággal felnézett a kijelzőből. - Fejtse ki, parancsnok. - Értesüléseink szerint a támadók elrabolták, és akarata ellenére fogva tartották a lányt. A százados grimaszolt egyet, és egy leginkább ciccegéshez hasonlatos hangot hallatott. Sato megköszörülte a torkát. - Engedélyt kérek egy megjegyzésre. - Hallgatom, parancsnok – felelte Deso, kissé vontatottan. Sato nem volt benne biztos, hogy bölcsen cselekszik, de nem akarta tovább halogatni a dolgot. - Véleményem szerint a támadóknak valamilyen módon köze lehet az Első Rendhez, uram. Ezt mindenképpen bele szeretném foglalni a jelentésembe. - Igazán? – kérdezett vissza kissé cinikus hangon a százados. – És ezt mégis mire alapozza? Sato nyelt egyet. Az elmélete nem állt épp a legerősebb lábakon, de remélte, hogy sikerül meggyőznie a férfit. - Három dologra, uram. Egyfelől, jó néhány idetévedt átutazótól hallottam már, hogy az Első Rend gyerekeket rabol a peremvidéken. Szerintem itt is ez történhetett. Másrészről, a támadáshoz használt űrhajók is ezt támasztják alá. A legfontosabb viszont, hogy ezt találtuk az egyik vizsgálóban. Sato a százados felé nyújtotta a kezét, majd szétnyitotta a tenyerét. A Ferra karjából kivett, összetört nyomkövető apró darabjai lapultak benne. - Mi ez, valami kirakós? - morogta ingerülten Deso. - Ez egy nyomkövető, uram – magyarázta gyorsan Sato. – Tudom, hogy összetört, de nézze a szimbólumot! A szerkezet egyik sarkában egy fekete hatszög alapú embléma bújt meg. A sokszög egy fehér kört tartalmazott, azon belül pedig tizenhat fehér tüske mutatott a síkidom középpontja felé. Deso töprengve nézte a szimbólumot. - Ez nem jelent semmit – mondta némi szünet után. – Az Első Rend csupán egy szedett-vedett félkatonai bagázs. Nem képzeli, hogy megmernének támadni egy Új Köztársasághoz tartozó létesítményt?! Az háborús provokáció volna! - De uram, a szimbólum… Deso százados felemelte a mutató ujját. Sato csak egy orvosi állomás parancsnoka volt, de azért jól tudta, hogy mikor kell elhallgatni. - Mondott a lány bármit az elrablóiról? - Nem, uram. - Akkor nincs miről beszélni – zárta rövidre a témát Deso. – Írja meg a jelentését, parancsnok. De ne számítson semmi jóra, ha a teóriáját erőlteti! – figyelmeztette indulatosan a férfi. Sato kényszeredetten bólintott. Nem volt kétsége afelől, hogy mit fog írni a jelentésébe. Ha másra nem, hát arra jó volt ez a nap, hogy megtanulja világosan látni a helyes út és a kényelmes út közötti különbséget. És most már pontosan tudta azt is, hogy legyen bármilyen következménye is, ő mindig a helyes utat fogja választani, akárcsak az édesapja. - Ha megbocsát, uram, le kell vezetnem egy gyászszertartást – közölte szárazon, majd előhúzta az övére csatolt adattáblát, és átnyújtotta a századosnak. – Itt megtalálja azoknak a listáját, akiket érdemrendre szeretnék felterjeszteni. - Érdemrendre? – kérdezett vissza döbbenten Deso. – Mégis miért? - Mert hősi halált haltak az Új Köztársaságért – felelte fogcsikorgatva Sato, majd dühösen tisztelgett, és távozott a teremből. 4 Válasz
Wilde Hozzászólás ideje: Február 7. Hozzászólás ideje: Február 7. @Donát Továbbra is jó olvasni a részeket, azért remélem minden rendben van. 21. fejezet Ez az űrcsata valahogy jobban tetszett, mint az előző. Könnyen lekövethető volt az események iránya és Drax is jó volt, ahogy kikövetkeztette a dolgokat. Ghorn felbukkanására valahogy számítottam már korábban is, hiszen egy jelentős szerepet töltött be a múltbeli történetszálnál és így várható volt, hogy valamikor láthatjuk még. Ráadásul azáltal, hogy volt egy tartozása Trish felé, amivel sakkban lehetett tartani, így kínálta magát a lehetőség, hogy egyszer még itt ő lehet az, aki hőseink segítségére siethet. Szerintem ügyesen oldottad meg, hogy így pont ott tudott lenni segíteni, de nem ment el egy túlzásba sem a jelenléte, hogy egyedül ő nem tudta volna megoldani a problémájukat, hanem szükség volt ehhez Sato-ra, meg végül az ÚK flottájára is. A párbeszédek is nagyon jók voltak Ghorn és Trish között, ez a régebbi részekben is tetszett, hogy volt egy ilyen pattogós dinamika abban, amikor összeszólalkoztak és ez most is remek volt. Egyébként, ha jól értem itt a támadóknak az volt a nehézség, hogy egyrészt el akarták kapni Ferrát, amiért hajlandóak voltak olyan nagy erőfeszítést és kellemetlenséget vállalni, hogy megtámadják ezt az állomást, de közben meg nem akarták, hogy tudomást szerezzenek róluk, mármint az ER-ről. Az, hogy bosszúból szétlövik Sato-ékat, nekem olyan fura lenne, de, ha meg nem kapják el őket (ezért lett volna izgalmas, ha végén az X-Wingek elkapják a gozantit), akkor nem biztos, hogy kiderül, hogy az ER támadt rájuk és ez lenne Draxék érdeke. Kíváncsi leszek, hogyan tovább, mert most úgy érzem, hogy azáltal, hogy az ÚK is színre lépett egy kicsit nyugvópontra juthat Ferra üldözése és a jelenbeli szál... 22. fejezet Most megint egy olyan irányba vitted el ezt a szálat, amire nem számítottam. Gondoltam, hogy ez a Travis még bajt jelenthet, de azt nem, hogy a halálával adódhat gond. Valami olyasmit képzeltem el, hogy odamegy a hangárba balhézni, hogy adják vissza a hajóját és Trishnek, meg Zaknek menekülnie kell a bolygóról, vagy valami ilyesmi. Ezzel a váratlan halálesettel viszont most elültetted bennem a gyanakvást, milyen fordulatok adódhatnak még. Az előző múltban játszódó fejezetben megismerhettük Zak sötét múltját, vagy legalábbis, amit elmondott belőle. Most elkezdtem gyanakodni, hogy mi van, ha itt van valami más is a háttérben, bár az fura lenne, ha Zakről kiderülne, hogy hátsó szándékai vannak, direkt ölte meg Travist, de a jövőben még mindig együtt nyomulnak Trish-el. Ettől még ez a setup a gyilkossággal, akár önvédelem volt, akár nem felvet egy olyan morális dilemmát, hogy ilyenkor mi a helyes döntés. Nyilván, ha elfogadjuk, hogy tényleg ártatlan Zak, akkor meg lehet e bízni az igazságszolgáltatásban, vagy azáltal, hogy megpróbálják eltusolni így veszik magukra a bűnnel járó stigmát. Valahogy az az érzésem, hogy amiért ennyire el akarják tűntetni azt a csávót, ez még vissza fog ütni rájuk. Maga a fejezet, amúgy érdekes volt, eleinte egy ilyen kis rövid nyugis átvezetőnek gondoltam, érezni lehetett Trishen az elvágyódást, az új kalandok utáni ingert, amikor elképzeli, hogy milyen lesz majd repülni a Maze-el, de azt is ügyesen belefűzted, hogy a fejezet elején szóba kerül az a konténer, amivel majd később el lehet tüntetni Travis holttestét. Erről a Kék Oázisról meg valahogy mindig a Rendőrakadémia filmek Kék Osztriga bárja jut eszembe. 1 Válasz
Ajánlott hozzászólás
Csatlakozz a beszélgetéshez!
Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.