Filmek

[Wilde]

Birdman

 

 

Érdekes film volt a Birdman, az utóbbi időben talán a legjobb, amit bemutattak. Azért is különleges volt számomra, mert fel tudott nőni az elvárásokhoz, melyeket előzetesen támasztottam (a nagy hype miatt) a film felé. Ez engem is meglepett, mint ahogy az is, hogy mennyire vicces tudott lenni a film bizonyos részeiben. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy remek dialógusokat írtak hozzá és a színeszek is remekül játszottak. A drámai faktor persze nem elhanyagolható, végül is erre épült a produkció gerince és ezen a vonalon is úgy gondolom, hogy jól teljesített a Birdman, még ha némely kivetnivalót találtam is benne. A finálé különös volt, de annál jobban élveztem, hogy több féle interpretációt is lehet alkalmazni a befejezésre. Ezáltal valamelyest nyitva hagyja az értelmezés lehetőségét a rendező.

 

A történet remek volt és egyben nagyon drámai, szinte semmi komikus nem volt a sztoriban, annak ellenére, hogy a humor egyes jelenteknél kifejezetten fontos faktor volt, valamint a film hangulatát alapjaiban határozta meg a komikus és tragikus elemeknek ez a különleges elegye, ami azért végeredményben mégis inkább a negatív pólushoz közelített. A humorral csak színesítették azt a fekete és szürke képet, ami önmagában elég letargikus és kétségbeejtő volt. Ezzel együtt nagyon hétköznapinak is tűnhet, sőt referál a főszereplőt alakító színész, Michael Keaton való életbeli karrierjére. Ez egyfajta meta szintet is képvisel a filmen belül, a filmen kívüli világ egybeolvadásával. Gyakorlatilag kiszól a nézőknek, amikor a hollywoodi sztárkultuszt, vagy a szuperhősfilmek térhódítását állítja pellengérre, illetve az is poénos kikacsintás volt amikor Birdman megmondja Riggannek, hogy mire vágynak a tömegek (nem a filozófiai drámára, hanem a látványos robbanásokra, a’la madárrobot). Itt lehetett egy két „véletlenül” betévedt néző, akiben felötlött, hogy hát pedig ő erre fizetett be, a madárrobotos – szuperhősös zúzdára.

Maga történet talán úgy foglalható össze legegyszerűbben, hogy Riggan egotripjéről szól, az idealizált korábbi – valószínűleg szintén hamis – önképe van a középpontban. Nagyszerű húzásnak tartottam, hogy Birdmannel gyakorlatilag megelevenedik Riggan egója és egy háromdimenziós formában is testet ölt meghasadt tudatának hamis énképe… az Egó! A történetvezetés mesterien lekövette a főszereplő életét. Ahogy a filmben Riggan mindent eldob és mindent felad az egójáért, ugyanazokat a hibákat követi el, amit a múltban vétett és emiatt jutott ide ahol a film elején is láthatjuk, tehát a múltjával való szembenézés elkerülésének eredményeit láthatjuk a filmben. A linearitás egyébként elég kiszámíthatóvá teszi az eseményeket, a paranormális jelenségek ellenére is követhető a film és végig azt érezni rajta, hogy nagyon egyben van, minden szekvencia pontosan a helyén, ezáltal nincsenek nagyon kilógó részek, vagy oda nem illő jelenetek.

 

A karaktereknél elérkezünk arra, pontra, ahol volt némi hiányérzetem. Annak ellenére, hogy Riggan karakterénél mesterien ábrázolták a skizofrénia egyes területeit és a motivációin keresztül egy az élethez alapvetően hozzátartozó kérdéskört tártak elénk, a többi karakternél már maradéktalanul nem mondhattam ezt el.

Mike igazán furcsa szerzet volt, persze ő is egy megtört jellemként került a képbe, mindenesetre a film vége felé mintha kapott volna egy kis feloldozást. Az életben folyton csak szerepeket játszó, majd egy szerepben kiteljesedő figura érdekes reflexió lehet arra nézve, hogy a színészkedés egyfajta illúzió és ő ebben az illúzióban bátran feladhatja a gátlásait, mivel nem a valóságot várják tőle, így nem is kötik azok a konvenciók, amiknek meg kell felelnie, aminek mutatnia kell magát, mint sztárt.

A két színésznő közül a szőke (nevét már nem tudom) kimondja magáról az igazságot, hogy igazából még mindig csak gyerek, aki a gyermekkori elismerés hiányát igyekszik kompenzálni azzal, hogy itt a közönségtől várja ennek a pótlását. A másik nő szintén sablonos, gyengén megírt karakter, akinek önmagában nem sok funkciója, konfliktusa volt csak, mint Riggan partnere és itt említeném meg a feleséget is, aki mint a józanész, az elvesztegetett múlt szinonimájaként jelent meg ebben a színházas megborult szubkultúrában, de önmagában a karakter fájóan egybites volt, semmi változatosság, merészség nem szorult belé, a „jófeleség” mintán kívül.

Sam elsőre szintén az a sablonos lecsúszott család receptből előhalászott drogos csemete volt, de aztán az ő karakterének teret engedtek és jobban is megismerhettük (hozzáteszem így sem éppen a legjobban megírt karakter volt). Az a jelenet tetszett a leginkább vele kapcsolatban, amikor szembesíti az apját azzal, hogy mennyire szánalmas, ahogy mindent alárendel a hírnévnek, az elismerésnek és ez az értékválság, amiben van, pont egy olyan embertől hangzik el, aki szintén súlyos gödörben van (többek között ennek a következményeként) egészen különlegessé tette a jelenetet.

Riggan pedig egész egyszerűen fantasztikus volt. „Hadd legyek én is a tetején. Hadd játsszam én a hős szerepét.” – Ez gyakorlatilag a kvintesszenciája is lehetne a karakter jellemének ugyanis tökéletesen összefoglalja, hogy mi mozgatta egyedüliként hősünket. Egy olyan közegben, ahol erre kondicionálták, hogy ő legyen a sztár, akit mindenki néz, aki sokat keres, törvényszerű volt, hogy beszippantja majd az örvény. Ebben a downword spiralban pedig ahogy egyre mélyebbre került, annál jobban vesztette el a realitásérzékelését. Az igazi dráma az ő esetében szerintem az volt, hogy minél jobban próbálta meg visszaszerezni önmagát, annál jobban elveszítette, ugyanis pontosan ezen volt a hangsúly, hogy ez már nem róla szólt, hanem az egójáról, amit Birdman testesített meg.

 

A rendezés szerintem nagyon patent volt, az egymásba fűződő jeleneteknek pedig egy ponton még jelentőséget is tulajdoníthatunk. A képek azt az érzést keltették bennem, hogy tényleg ott és akkor történnek az események gyors egymásutánban, ahogy látom. A kameramozgások, a közeli beállítások ráerősítenek erre az intim érzésre, hogy közel vagyunk, benne mozgunk ebben a színházban mi is, ami gyakorlatilag az eseménynek fő terét alkotja.

A színészek fantasztikusak voltak, Emma Stone ugyan nagy kedvencem, de néhol már túljátszott egy-két jelenetet, ettől függetlenül örülnék neki, ha megkapná a szobrát. Ha már korábban említettem meta szintet, az is érdekes, hogy ami a filmben Riggannek összejött, hogy megint körülrajongták, az azt gondolom Michael Keatonnak is megvan, visszatért a reflektorfénybe. Nem azt mondom, hogy one-man show volt, de ő nagyon kellett ehhez a produkcióhoz, hogy ezt a karaktert így vászonra vigye. Persze kellett a sikerhez egy Edward Norton is, aki egyszerűen megunhatatlan, az ő infantilis poénkodása alapozta meg a film első felének hangulatát, ezt pedig profi módon prezentálta nekünk Norton.

 

A befejezésről annyit, hogy többféle értelmezést is szimpatikusnak találok. Egyrészt az kiemelendő, hogy remekül volt felépítve Riggan tudatának leépülése, ahogy Birdman minél nagyobb mértékben átveszi felette az uralmat. Először csak egy hang a sötétben, valahol a fejében, aki által beképzel magának mindenféle különleges képességet. Később már testet is ölt és a víziók is elhatalmasodnak, egyre komplexebbek lesznek, másokat is érintenek. A film végén Riggan éppen ennek az eseménysornak köszönhetően, kiszámítható módon eldönti (ez persze nem tudatosan történik), hogy miként fogja feltenni az i-re a pontot. A nagy finálé előtt még egyfajta menekülési útként megpróbál visszaemlékezni a régi életükre (mikor a feleségével beszélnek), ezáltal visszatérni a realitásba, a normalitásba, de úgy találja, hogy ezek már akkoriban is tovatűnő pillanatok voltak és már akkor is pusztán a saját egójának élt, tehát amit itt idealizálni próbált, az sem a valóság volt (mint tudjuk anno öngyilkosságra készült). A fináléban aztán úgy véli, beteljesíti a sorsát, elfogadta vereségét, hogy elvérzett az egójával szemben folytatott harc során és a végső áldozatot hozza meg… saját életét eldobva. Persze hiba csúszott a számításába, mivel nem pont úgy sikerül lezárni élete történetét, ahogy akarta, hiszen életben maradt. Egyben egy szép tanulságot is szolgáltat a film az ending-el, mivel hiába kapta meg Riggan amit akart (siker, csillogás, mindenki róla beszél) az egóját nem sikerült kielégítenie, ő még mindig Birdman akart lenni, nem ez a ráncos, vén csóka. Ezáltal rámutat arra a tényre, hogy még mindig nem tudta elfogadni magát, kiüresedett az élete, elvesztette a motivációját az életben maradásra, belenyugodott abba, hogy nem tudja legyőzni magát (mikor odaszólt a wc-n ülő Birdmannek) és úgy döntött, hogy csak egy (nem feltétlenül adaptív) módon tud szabad lenni. (Itt eszembe jutott egy Kanye West dalszöveg néhány sora: „Now this would be a beautiful death, Jumpin’ out the window, Lettin’ everything go…”) Amikor a lánya kinéz az ablakon és repülni látja az annak az eredménye, hogy olyannak látja végül az apját amilyen valójában volt (mikor lenéz, látja, hogy meghalt – tehát mentálisan instabil, az ego kultuszában elpusztuló alak; majd ezt szimbolizálja mikor átszellemült tekintettel felnéz és „meglátja” az apját repülni, mint Birdmant, aki csak ennek az alaknak a képzeletében létezett). Az sem véletlen szerintem, hogy ő találta meg, aki az apja életvitelének egyik nagy vesztese volt, maga is egy instabil alkat.

A másik értelmezési szint lehet, hogy mikor a feleségének beszélt a green roomban arról az öngyilkossági kísérletőréről, akkor valójában meghalt és ez csupán egy utolsó mozi volt, ami lepergett a szeme előtt halála pillanatában. Ezért volt olyan az egész, mintha egy snittből állt volna, egy összefüggő mozi, ami gyakorlatilag össze is foglalta az életét. Ebben a verzióban viszont tényleg voltak transzcendentális képességei, tényleg tudott repülni, igazából mindenkivel szemben csak ő ismerte az igazat (a képességeit, a hatalmát), végeredményben pedig be is teljesítette, amire vágyott, ebben a boldog tudatban halt meg a vízben és a zárójelenetben, ahogy az ablaka előtt elszálltak a madarak ő is tovaszállt a világból…

 

Visszaolvasva a topicot szóba kerültek a kritikák, érdekes volt, hogy a filmben bemutatott kritikus nő miként illeszthető be ebbe a vitába. Rajta keresztül bemutatták, hogy egyes kritikusoknak mekkora hatalom van a kezében, mint véleményformálóknak egy-egy alkotás megítélésnek, sikerességének érdekében. Sokan átveszik a mainstream véleményeket és ez a jegyeladásokat is haza tudja vágni. Persze demagóg lenne így démonizálni ezt a szakmát, amire szerintem is szükség van, de az elvitathatatlan, hogy bizonyos kritikusoknak nagy hatalom van a kezében a filmek megítélésénél és ezzel a hatalommal (akár) vissza is lehet élni. Ezt az írást nem is kritikának szántam, nem is ajánlónak, inkább csak egy fajta véleménynek. Annyi – tényleg jólelkű – ajánlást azért így a végére megtennék, hogy akit érdekel a mai korra, filmes kultúrára reflektáló, az elmúlás, burnout és az egónk kérdésével foglalkozó film és képes rá két órát szánni, az nézze meg mindenképpen.

 

 

[R2-D2]

Birdman

 

 

 

Jó írás, érdekes meglátásokkal.

[Pildi]

A mindenség elmélete

 

Igazi érzelmes angol film volt, és ezt most pozitív értelemben írom. Ismerősöm számára épp ezért kicsit csalódást jelentett, de szerintem jól illett ehhez a nem mindennapi történethez, ahogy tálalták.

Épp csak annyi volt benne a fizika, ami mindenképpen kellett a témához (ez számomra pozitívum, mivel a fizikához elég keveset konyítok), ezzel szemben inkább az érzelmek oldaláról mutatta be Stephen Hawking életét a felesége szemszögéből. Ami meglepett, hogy Jane mennyire sok mindent megértett a férje munkájából és elméleteiből ahhoz képest, hogy bölcsész. Ez mindenképpen azt jelenti, mennyire egy hullámhosszon voltak ők ketten az elején, és csak a bőséges nehézségek, amelyekkel a mindennapokban szembe kellett nézniük, okozták, hogy a nő végül eltávolodott tőle, az ő erős személyisége is felörlődött a küzdelemben.

 

Nekem nagyon tetszett.

 

Tegnap megnéztem a Birdman című filmet, fantasztikus volt

Bomarrnak, Pildinek kötelező, Dzséjt/Frenkie/Donát, ti is tegyetek vele egy próbát, a többieknek saját felelősségre

Ha így ajánlod, akkor már ezért is mindenképpen megnézem. A 3. volt a listámon a közeljövőben megnézendő filmek terén, de ez alapján máris előreugrott a 2. helyre.

 

 

Tegnap láttam a Kódjátszmát.

 

Jól összerakott film volt, de semmi extra. Cumberbatch viszont valóban nagyszerűen alakított, akárcsak a gyerekkori megfelelője. A film végén viszont úgy jöttem ki a moziból, hogy ebből többet is ki lehetett volna hozni.

Ha a film szimplán jó, de a főszereplő kiemelkedő, akkor már irány a mozi! Cumberbach miatt amúgy is mindenképp megnéztem volna.

[Donát]

Apropó! Köszi Miss a személyre szabott ajánlót. Már hetek óta szemezek vele, de a barátnőm nem hajlandó rá eljönni. Szerintem így megnézem egyedül!

[Donát]

A "Hasznos-e a kritikusi szakma" margójára:

 

http://www.origo.hu/filmklub/blog/osszeallitas/20150123-ferfi-a-ferfi-ellen-osszeallitas-szemtol-szemben-utkozespont-a-mesterdetektiv-veszett-vad.html

 

Például az ilyen ajánlásokat kifejezetten kedvelem, sőt, nagyon hasznosnak tartom. Sokkal inkább, mint mikor a kritikus kíméletlen kegyetlenséggel, és pökhendi "ki ha én nem" stílusban húz le úgy egy filmet. Egyébként a fenti ajánló is nyilván a saját véleménye, de ugye mennyivel másabb, mikor konstruktívan írnak?

[MissKarrde]

A "Hasznos-e a kritikusi szakma" margójára:

Én is nagyon kedvelem az ilyen típusú filmes cikkeket. A filmes ajánlót pedig nagyon szívesen, remélem, tetszeni fog a film

 

Pildi, és melyik az első film a listán? Örülök, hogy tetszett A mindenség elmélete, érdemes megnézni, mert jó film

[kudar]

Birdman - Nagyon jó film volt! Keaton ezért bármit megérdemel. Én imádom mint színészt, mint embert...és szinte az összes filmjét láttam, még a B-C kategóriákat is, és ez lehet rólam is elmondd valamit - de azért kedveltem meg ennyire, mert imádtam a Batman-ben gyerekként.

Remélem sok emberhez eljut ez a film, és leszűrik a következtetéseket, mert sokat le lehet. Bár pont azokhoz nem fog akiknek látniuk kéne.

Ahogy visszaolvastam, tényleg...regényeket lehetne írni róla, az alakításokról, a mondanivalóról, és a látványról, rendezésről...de ezt én meghagyom másoknak!

[csoli1138]

R2!

The Philosophers:

Először is meglepett, hogy a cím kiírva még angolul is A sötéség után volt.

Hogyhogy te is a fentebbinek nevezted és én is így találtam rá? Na mindegy.

Tetszett nagyon az utolsó pár perc kivételével.

 

Bár némi vibrálás tettenérhető volt a tanárúr és a csaj közt, -vagy csak én vibráltam a csaj felé? - de meglepett a berakott szerelmi háromszög végkifejlet és nem is tetszett.

 

Mondjuk a tanár végső tettéről vagy gondolatkísérletéről sem derült ki nekem, hogy valóság-e?

És az sem tetszett, akárhogy is..

Szóval jól indult, de nem tudtak mit kihozni belőle, leszámítva Chips-a vörös gyerek- elméletét.

A zenét emelem még ki, mert ugyan kb az 1 téma, de megfogott..-lehet csengőhang lesz.

Szerkesztve: 2015. Január 31. - csoli1138

[R2-D2]

R2!

The Philosophers:

Először is meglepett, hogy a cím kiírva még angolul is A sötéség után volt.

Hogyhogy te is a fentebbinek nevezted és én is így találtam rá? Na mindegy.

 

Magam sem tudom, valamikor a szélesebb terjesztés előtt változtatták meg...

 

Egyébként ha elolvasod bővebb írásomat, láthatod, hogy nekem is épp ez volt a bajom vele. És én sem tudtam eldönteni, hogy értelmezzem. Épp ezért lett csak a 9-ik a listán.

[MissKarrde]

Birdman - Nagyon jó film volt! Keaton ezért bármit megérdemel. Én imádom mint színészt, mint embert...és szinte az összes filmjét láttam, még a B-C kategóriákat is, és ez lehet rólam is elmondd valamit - de azért kedveltem meg ennyire, mert imádtam a Batman-ben gyerekként.

Én is kedveltem ifjú fejjel a Batmanben, bár eddig nem mentem el a filmjei nézésével Jó volt látni őt egy ennyire remek alkotásban.

[kudar]

Én is kedveltem ifjú fejjel a Batmanben, bár eddig nem mentem el a filmjei nézésével Jó volt látni őt egy ennyire remek alkotásban.

Nálam voltak ilyenek: Keaton, Jim Carry, Schwarzi, stb.

[Wilde]

Jó írás, érdekes meglátásokkal.

 

Köszi.

 

Nem nagyon követem az Oscart, de a Birdmannel most is elkezdtem sorra venni a fődíjra jelölt filmeket (általában nem sikerül mindegyiket megnézni a gála előtt), viszont azt néztem, hogy idén csak 8 jelölt van (szemben a korábbi évekkel). Ennek van valami oka?

[R2-D2]

Köszi.

 

Nem nagyon követem az Oscart, de a Birdmannel most is elkezdtem sorra venni a fődíjra jelölt filmeket (általában nem sikerül mindegyiket megnézni a gála előtt), viszont azt néztem, hogy idén csak 8 jelölt van (szemben a korábbi évekkel). Ennek van valami oka?

 

 

A Selmát leszámítva mindegyikre van esélyed, én is szeretném látni őket.

 

S nincs oka, 5 és 10 között kell lenni, ha jól tudom, most épp nyolc lett.

[Rog]

Birdman - Nagyon jó film volt! Keaton ezért bármit megérdemel. Én imádom mint színészt, mint embert...és szinte az összes filmjét láttam, még a B-C kategóriákat is, és ez lehet rólam is elmondd valamit - de azért kedveltem meg ennyire, mert imádtam a Batman-ben gyerekként.

Én is kedveltem ifjú fejjel a Batmanben, bár eddig nem mentem el a filmjei nézésével Jó volt látni őt egy ennyire remek alkotásban.

Miskát én is bírtam/bírom a Denevéremberben. Meg az Álomcsapatban.

Szerkesztve: 2015. Február 1. - Rog

[kudar]

Termiantor trailer - Már pár napja kint van de mintha nem linkelte volna be senki. Az előző trailer alapján röhögtem rajta mint állat, és most sincs másként, de talán...talán mintha az ott az új főellenség lenne ebben a trailerben, éééés az valami mocskos jól néz ki. (persze azt a jelenetet is lopták egy korábbiból) de maga a karakter felkeltette az érdeklődésem.

Szerkesztve: 2015. Február 2. - Bomarr

[Dzséjt]

Jurassic World: ici-pici remény támadt fel bennem. Vagy csak a dinórajongó gézengúz mocorog.

http://www.youtube.com/watch?v=4mvWuky1g0g

 

Avengers: Age of Ultron: egyelőre még mindig az biztos, hogy látványosabb, zúzósabb lesz elődjénél.

http://www.youtube.com/watch?v=kj5nGgt-GXI

[csoli1138]

JW:

Bennem is megmozdult!

[Wilde]

A Selmát leszámítva mindegyikre van esélyed, én is szeretném látni őket.

 

S nincs oka, 5 és 10 között kell lenni, ha jól tudom, most épp nyolc lett.

 

Az utóbbi években rendre 9 volt, én idén is tudtam volna még jelölni.

[kudar]

JW: ez most mi akar lenni: Raptorokkal suttogó?

Am szerintem sem lesz rossz, bár nem igazán várom.

[Dzséjt]

JW: ez most mi akar lenni: Raptorokkal suttogó?

Még szerintem ez a legkevésbé meredek része a dolognak, sőt, ez még egy bizonyos pontig akár reális is lehet. Engem a mutáns, sportból gyilkoló dinoszaurusz koncepciója jobban aggaszt.

[MissKarrde]

Nálam voltak ilyenek: Keaton, Jim Carry, Schwarzi, stb.

Jim Carrey csak akkor, amikor színész és nem komikus

 

Nem nagyon követem az Oscart, de a Birdmannel most is elkezdtem sorra venni a fődíjra jelölt filmeket (általában nem sikerül mindegyiket megnézni a gála előtt), viszont azt néztem, hogy idén csak 8 jelölt van (szemben a korábbi évekkel). Ennek van valami oka?

Ha jól tudom, van egy szavazati limit is azon belül, hogy 5-10 film kaphat jelölést. Most néztem meg, hatot láttam a filmek közül, és a fene tudja, a Foxcatcher és/vagy a Nightcrawler, valamint a Gone girl miért nem került be... és persze jó sok filmet nem láttam még, amelyek között biztosan voltak remek alkotások.

[kudar]

Még szerintem ez a legkevésbé meredek része a dolognak, sőt, ez még egy bizonyos pontig akár reális is lehet. Engem a mutáns, sportból gyilkoló dinoszaurusz koncepciója jobban aggaszt.

Amúgy igen. Ez még érdekes is lehet.

[Rog]

[Dzséjt]

Sin City 2: engem is felírhattok, nekem is bejött. Teljes mértékben hozta az első rész hangulatát, elvontságát, brutalitását, kifacsartságát, pont, ahogy reméltem és vártam. Talán az egyetlen gondom vele, hogy kicsit összezúzták az időrendet, vagy nem is tudom.

 

Konkrétan arra gondolok, hogy Marv még él a Nancy szálban, holott már neki is hullának kéne lennie.

 

Na meg annyi, hogy Clive Owen tényleg beugorhatott volna, de Josh Brolin is remekül hozta a karaktert.

Eva Gren meg... Nos... Tehetséges, na. Viszont a készítők igyekezetét dicséri, hogy elérték, hogy a leghúzósabb pillanatokban is észreveszi az ember a szereplő szép zöld szemét, ami hát na, az a tekintet öl.

[Darth Riddick]

A bíró

 

Nos, csak annyit róla, hogy azonnal be is ugrott a 2014-es személyes TOP listámba!

[R2-D2]

A bíró

 

Nos, csak annyit róla, hogy azonnal be is ugrott a 2014-es személyes TOP listámba!

 

 

Nem volt rossz, csak kicsit sokat hánytak benne, meg úgy éreztem,nem tudják eldönteni, most családi drámát forgatnak, vagy tárgyalótermi krimit.

 

De a két Robert jó. Pláne az öregebb.

[R2-D2]

Dzséjt!!!

 

 

Figyelj csak:

 

 

 

[Dzséjt]

Ez hatalmas lesz. Villian-Con lol!

[csoli1138]

Ne kérdezzétek, hogy hogyan és miért, de egy régi Szív Tv-s klasszikust poroltam le; az "Aranylácok"-at John Travolta-val 1991-ből.

Nagyon meglepett, hogy Benjamin Bratt benne a gonosz - nem is emlékeztem rá. A filmre se nagyon.

Csak egy emlék, hogy megjövök a suliból(ált. isk..), senki sincs otthon, tv bekapcs és ez megy délután..

Nos ma kellett hozzá nem kis mazohizmus, egyetlen fellelhető plédány egy 700 megás avi, de a maga a film nem is ér többet, de végre a lényegre:

Az elején bemondják, hogy "igaz történet alapján" a végén meg, hogy "a filmben látottak a képzelet szüleményei, bárminemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve".

Na ilyet sem láttam még!

[csoli1138]

Elnézést a "kalóz-reklámért", de gondoltam szólok;

Nagyon meglepődtem, hogy a Birdman máris elérhető tokkal-vonóval..

Véleményt is írok majd!