A románc meg a gyerek még csak a film eseményei után jöhetnek. Ergo a jövőt látta Amy. De lehet, hogy nem.

28 perccel korábban, Ody Mandrell írta:

A románc meg a gyerek még csak a film eseményei után jöhetnek. Ergo a jövőt látta Amy. De lehet, hogy nem.

Most elkezdhetek én is dobálózni azzal, hogy miért kell az embert hülyének nézni? Erre magamtól is rájöttem. Ez egy egybites film, ennél bonyolultabb összefüggésű sztorikat is sikerült már felfognom.

Igen, a csaj a jövőt látta. De ettől még hihetetlen és hiteltelen ábrázolása egy jövendőbeli kapcsolatnak az, ha összetesznek két olyan karaktert, akik között a kémia zéró, és az a baromi kevés párbeszéd, ami köztük van, az is érzelemmentes és csak a melóról szól. A filmben abszolút sehol semmi nyoma annak, hogy ezek ketten kicsit is vonzódnának egymáshoz akár fizikailag, akár intellektuálisan. Jó, persze, mit várok egy olyan rendezőtől, aki utálja a dialógusokat és nem is foglalkozik azokkal, mert szerinte a párbeszédek nem valók a filmekbe.

1 órával korábban, Dzséjt írta:

Most elkezdhetek én is dobálózni azzal, hogy miért kell az embert hülyének nézni? Erre magamtól is rájöttem. Ez egy egybites film, ennél bonyolultabb összefüggésű sztorikat is sikerült már felfognom.

Remek, mert nekem rohadtul nem jött át ez az írásodból.

Pedig ott van.

Arrival

Nem konkrétan a jövőbelátás, hanem annak hatásai, az, hogy ez az idegeneknek köszönhető és a lányát "újra" el kell vesztenie. Háromszor is kitértem ezekre.

Magával a jövőbe látással nincs gondom, az szépen integrálva van. Azzal van, hogy ezt egy olcsó, hatásvadász, de legalább lapos átverésre használták fel, ami jobban megnézve elég kegyetlen is a krakter perspektívájából. A nő úgy éli meg fejben a gyermeke elvesztését, mintha átélte volna. Újra és újra. Aztán kénytelen tényleg átélni a jövőben. Kétszer kell végignéznie a gyermeke halálát. Másodszor pedig mindennél rosszabb lehet. Akármit is akar ez a film lenyomni a torkunkon, nem tudom elfogadni azt, hogy egy elmében egészséges anya örömmel nézné végig tehetetlenül a 12 éves kislánya halálát.

Közben az egész filmben úgy kezeli, még maga a nő is, mintha ez nem egy álom vagy vízió lett volna, hanem ténylegesen a valóság. Újra és újra nem csak álmodik, de emlékszik (hiszen éber állapotban is felidézi a lánnyal töltött időt) olyasvalakire, aki - az akkori szemszögéből - nem is létezett. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én azért aggódnék, ha olyasvalakiről lennének emlékeim, aki meg sem született (még). És talán, mint az emberiség legfontosabb kutatócsoportjának tagja, ezt megemlíteném, ahogy azt is, hogy ez akkor kezdődött, amikor az idegenek megjelentek az égen. De hősnőnket láthatóan nem zavarja ez az apróság. Arrafelé lehet, hogy tök mindennapos az, ha olyasvalakire emlékeznek, akik akkor és ott nem is léteznek vagy léteztek.

Csak azért, hogy a végén okozzanak egy meglepetést, hamis képet festenek a hősnőről, ráadásul hiteltelenítik is azt a képet, hogy ő amúgy egy rendkívül intelligens ember.

Szerkesztve: Augusztus 9.Aug. 9. - Dzséjt

Számomra azt jelenti a film üzenete, hogy akkor is vállalnunk kell az oda vezető út szépségei miatt a dolgokat, ha tudjuk, hogy tragédia lesz a vége. Aki megtudja, hogy baj lesz, de beleáll, az bátor ember. A fájdalom ellenére is vállalja az anyaságot, mert megéri az pár szép év.

A sci-fis részek amiket kifogásoltál lehet, hogy megállják a helyüket. Az azért tetszett, hogy valakik esetleg az időt nagyon másképp érzik és kezelik. Meredek és elgondolkodtató.

A film sci-fi része ürügy, hogy egy erős üzenetet adjon a film. Vigasz lehet az olyanoknak pl, akik vesztettek el gyermeket és néha azt gondolják bár még sem született volna.

Amúgy régen láttam, lehet újrázom a napokban.

A zene is nagyon megfogott itt is, bár már 3x akartak vele "agyonvágni":

Viharsziget

Érkezés

The Last of Us

Szerkesztve: Augusztus 9.Aug. 9. - csoli1138

9 perccel korábban, Dzséjt írta:

Pedig ott van.

Arrival

Nem konkrétan a jövőbelátás, hanem annak hatásai, az, hogy ez az idegeneknek köszönhető és a lányát "újra" el kell vesztenie. Háromszor is kitértem ezekre.

Magával a jövőbe látással nincs gondom, az szépen integrálva van. Azzal van, hogy ezt egy olcsó, hatásvadász, de legalább lapos átverésre használták fel, ami jobban megnézve elég kegyetlen is a krakter perspektívájából. A nő úgy éli meg fejben a gyermeke elvesztését, mintha átélte volna. Újra és újra. Aztán kénytelen tényleg átélni a jövőben. Kétszer kell végignéznie a gyermeke halálát. Másodszor pedig mindennél rosszabb lehet. Akármit is akar ez a film lenyomni a torkunkon, nem tudom elfogadni azt, hogy egy elmében egészséges anya örömmel nézné végig tehetetlenül a 12 éves kislánya halálát.

Közben az egész filmben úgy kezeli, még maga a nő is, mintha ez nem egy álom vagy vízió lett volna, hanem ténylegesen a valóság. Újra és újra nem csak álmodik, de emlékszik (hiszen éber állapotban is felidézi a lánnyal töltött időt) olyasvalakire, aki - az akkori szemszögéből - nem is létezett. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én azért aggódnék, ha olyasvalakiről lennének emlékeim, aki meg sem született (még). És talán, mint az emberiség legfontosabb kutatócsoportjának tagja, ezt megemlíteném, ahogy azt is, hogy ez akkor kezdődött, amikor az idegenek megjelentek az égen. De hősnőnket láthatóan nem zavarja ez az apróság. Arrafelé lehet, hogy tök mindennapos az, ha olyasvalakire emlékeznek, akik akkor és ott nem is léteznek vagy léteztek.

Csak azért, hogy a végén okozzanak egy meglepetést, hamis képet festenek a hősnőről, ráadásul hiteltelenítik is azt a képet, hogy ő amúgy egy rendkívül intelligens ember.

Lehet, hogy csalódást okozok, de nem nagyon izgat ez az egész. Azért írtam, mert nem volt egyértelmű az írásod. Arrival mélyelemzésre meg annyira vágyom, mint egy Firefly újranézésre.

Anno moziban láttam a filmet, de nem kicsit volt mesterkélt nekem az erőltetett misztikumával. Mondjuk nálam a rendező már akkor elásta magát, amikor lefikázta az SW-t, ami szerinte sz*r.

Szerkesztve: Augusztus 9.Aug. 9. - Ody Mandrell

6 perccel korábban, Ody Mandrell írta:

Mondjuk nálam a rendező már akkor elásta magát, amikor lefikázta az SW-t, ami szerinte sz*r.

Ilyet csinált? A rohadék!

Szerencséje, hogy a Blade Runner 2049-et is elkövette, mert az nálam nagyon betalált.

2 perccel korábban, csoli1138 írta:

Ilyet csinált? A rohadék!

Igen. Egy interjúban a Dűne kapcsán kérdezték. A 4-5 tetszett neki, de a Jedi Viszatér már nem.

Szerkesztve: Augusztus 9.Aug. 9. - Ody Mandrell

8 perccel korábban, Ody Mandrell írta:

Igen. Egy interjúban a Dűne kapcsán kérdezték. A 4-5 tetszett neki, de a Jedi Viszatér már nem.

Pedig Anakinnál jobban kedveli a homokot, és hát a Jedi elején van bőven!

Igazából irreleváns. Kérdezték rendezne-e SW filmet. Arra mondta, hogy nem mert szerinte a Jedi óta már nem nyújt újat.

2 órával ezelőtt, Ody Mandrell írta:

Arrival mélyelemzésre meg annyira vágyom, mint egy Firefly újranézésre.

Hiba mondod, tudom, hogy mélyen, legbellül vágysz a Firefly újranézésre. Csak nagyon-nagyon-naaaaagyoooon mélyen. De egyszer meg fog történni, közvetlen azután, hogy én 2001 Space Odyssey, Blade Runner és Prometheus maratont tartok, majd utána őszintén pozitív véleményt írok róluk.

2 órával ezelőtt, Ody Mandrell írta:

Kérdezték rendezne-e SW filmet. Arra mondta, hogy nem mert szerinte a Jedi óta már nem nyújt újat.

Ha jól rémlik, erről beszélgettünk is anno itt (vagy élőben?), de már akkor is az volt a véleményem, hogy ő ne is rendezzen SW filmet. Marhára nem az a fajta rendező, aki egy ilyen filmmel boldogulna. Azóta ez a véleményem még szilárdabbá vált. Főleg, amióta bevallotta, hogy a filmekben semmi szükség párbeszédekre, csak a látvány és a hang számít. Mondjuk nem tudom, hogy ha így véli, akkor miért filmeket, nem pedig képernyőpihentetőket rendez...

Hááááát. Néha Lucas is nyűgként tekintett a párbeszédekre. Egyébként térjen vissza a néma filmekhez, ha az jobban tetszett neki.

A párbeszédek terén nagyon egy húron pendülnek Lucassal. George ezt mondta ennek kapcsán: "I've always been a follower of silent movies. I see film as a visual medium with a musical accompaniment, and dialogue is a raft that goes on with it. I create films that way - very visually - and the dialogue's not what's important. I'm one of those people who says, yes, cinema died when they invented sound.”

Azért az utolsó mondatával elég erősen lehetne vitatkozni.

Mivel egy szubjektiv vélemény igy nyilván könnyű vele vitatkozni, hisz nyilván a többség nem igy látja. De ő speciel igy, ami érdekes.

Elég ha csak a Star Wars-nál maradunk: némafilmként eléggé ki lenne herélve. Lucas mindig szerelmes volt a technológiába így duplán érdekes ez a vélemény.

Nyilván túloz, ugyanakkor a Baljós Árnyak egyébként kiváló werkfilmjében is van egy jelenet, ahol Lucas Buster Keaton egyik némafilmjét nézi a tévében csodálattal. A némafilmes humor pedig például Jar Jar karakterén elég jól tetten érhető.

Illetve ez a szemlélet az egész PT-n tetten érhető, szerintem. Elég ha csak @Ody Mandrell vizuális elemzéseire gondolunk (mennyire jók is voltak azok basszus), amivel ha összevetjük egyik másik esetlen párbeszédét a filmeknek, szerintem rögtön szembeötlő, hogy miközben vizuálisan a film 10/10-esen komponált, a dialógusok sokszor kb. azzal a hozzáállással lettek összerakva, ahogy Lucas mondjuk Boba Fettet intézte el a VI. részben... Lucas inkább nyűgként tekintett szerintem a párbeszédekre (a színészek instruálása számára elvileg hasonló volt, és e két dolog alighanem egy tőről fakad), miközben minden bizonnyal imádta megkomponálni a jeleneteket, ezt tükrözi ez a vélemény is.

Ami a hangokat illeti, szerencsére ott volt mellette azért egy Ben Burtt, neki azért lett volna egy-két szava a némafilmes SW-hoz. De ilyen értelemben nyilván Lucas se gondolta komolyan, hogy ne legyen hangja egy űroperának, ez már csak amiatt is egyértelmű, mert ha valahol, hát az űrben játszódó jeleneteknél a fizika törvényei miatt még kézenfekvő is lett volna hanghatások nélkül készíteni a filmet, mégis inkább úgy döntött, hogy legyenek zajok, robbanások, lövések, mert az a film előnyére válik (mi az hogy!).

Az biztos, hogy Lucas vizualitásban nagyon erős.

42 perccel korábban, Donát írta:

vizuális elemzéseire gondolunk (mennyire jók is voltak azok basszus),

Köszönöm! Kár, hogy a képek elvesztek bár a szövegek még ott vannak a topikokban.

Az Oak Street vége szerencsére kellemes meglepetés! Bár túlvagyunk egy két Jurassic élményen, de volt benne valami személyes, izgalmas, kis humor(pedig néha véres és kimondottan durva), egy két áll leejtős pillanat, és egészen kerek sztori, ami még egy kis gondolkodni valót is hagy maga után!

Ewan McGregort mindig örömmel látom, nyári popcorn moziban ritkán szerepel, nem kell szégyenkeznie és Anne Hathaway nek sem!

Nemrég láttam az Odüsszeiát és nekem nagyon bejött.

A változtatások nem zavarnak, mert egy mítosz adaptációjáról beszélünk.

Ez olyan, mint hogy a sikeres Hamilton musicalben sok fekete színész játszik, illetve az ő zenei stílusaik egyvelegéből merít.

Egy modern perspektívát látunk és számomra azt szimbolizálja, hogy a történetek témái minden emberre vonatkoznak.