Ugrás a kommentre

Rebecca Roanhorse: Resistance Reborn


A könyv értékelése  

11 felhasználó szavazott

  1. 1. Milyen osztályzatot adnál a könyvnek?



Ajánlott hozzászólás

Hozzászólás ideje:

Az 50-ik oldal körül járok és eddig tetszik! Most körvonalazódik a sztori, de Poe szembenézése korábbi tetteivel, és a Poe képregény sosozat folytatásának is beillő cselekmény máris elnyerte tetszésemet. :) 

Hozzászólás ideje:
1 órával korábban, Ody Mandrell írta:

Egyelőre azt kell mondjam nagyon jó regény! Számomra eddig Vérvonal szint. 

Örülök, hogy tetszik, mert én is nagyon várom már a könyvet. A sztori ilyen galaxisban utazgatós, mint amire a leírás alapján számítok?

Hozzászólás ideje:
6 órával ezelőtt, Whill írta:

Örülök, hogy tetszik, mert én is nagyon várom már a könyvet. A sztori ilyen galaxisban utazgatós, mint amire a leírás alapján számítok?

Igen, teljes mértékben. 

Hozzászólás ideje:

Eddig 50 oldal környékén elég jónak tűnik a könyv, a legviccesebb az volt amikor Snap konkrétan kimondja hogy az anyjának nincs létfentartó ösztöne:lol:. Zseniális utalás volt a Birodalom Végére.

Hozzászólás ideje:
10 perccel korábban, Iqvi írta:

Eddig 50 oldal környékén elég jónak tűnik a könyv, a legviccesebb az volt amikor Snap konkrétan kimondja hogy az anyjának nincs létfentartó ösztöne:lol:. Zseniális utalás volt a Birodalom Végére.

Snap anyja él még a Sequel trilógia idején? Azt hittem, meghalt valamikor a Vérvonal előtt.

Hozzászólás ideje: (szerkesztve)
7 perccel korábban, Whill írta:

Snap anyja él még a Sequel trilógia idején? Azt hittem, meghalt valamikor a Vérvonal előtt.

Yes, él és virul az Akiván Wedge társaságában.

Szerkesztve: - Iqvi
Hozzászólás ideje:

Nos, nem nagyon szoktam hosszú és részletes értékeléseket írni, de ez a könyv tényleg megérdemli hogy megpróbáljam. Rögtön az elején a Korélián nyit a történet, ahol a helyi ellenállás egyik ügynöke egy kódkulcsot próbál továbbítani az Ellenállásnak, de sikertelenül próbálkozik, ezért egy ismerősének kénytelen elküldeni azt, mielőtt lelőnék. Elősször még azt hittem hogy az egyik fő szál ennek a nyomán fog elindulni, de teljesen mást hozott ki belőle az író. A könyv rögtön ezután rátér az ST főszereplőire, és a Fekete Osztag tagjaira, mondhatni ők a főszereplők. Antagonista, aki kifejezetten hőseink ellen ténykedne nincsen, mert Winshur Bratt, bár az ER-t szolgálja, de csak egy kis ember a nagy egészben, mégcsak nem is katona. Az Ellenállásnak az egész könyv alatt az a célja, hogy újjáépítse magát a Craiti vereség után, és hogy új vezetőket szerezzenek. Választ kapunk arra is, hogy miért nem jöttek a szövetségesek Leia hívására, az Első Rend ugyanis célzottan vadászott rájuk, és mindenkire aki bármiféle rosszallást fejezett ki ellenük. Konkrétan a halállistán, aminek a megszerzése az egyik konkrét cél is, a néhai ÚK szenátorain kívül, még sportolókat és énekeseket is találni. Egy részüket a Korélián próbálja eltüntetni a Rend, a hajógyárakban dolgoztatva őket. Ide kerül a néhai Ransolm Casterfo szenátor is, aki még a Vérvonalban szerepelt Leia mellett, a visszatérésének nagyon örültem, hiszen az előbb említett könyvben a sorsát nem zárták le.   Az ellenállásnak sikerük új ideiglenes bázist találnia a Rylothon, a Ryloth Védelmi Hivatalnál  amit Leia egykori barátja Yendor irányít, ő is szerepelt a Vérvonalban. Bár az ellenállás maradhat a Rylothon, de Yendor tuttukra adja, hogy a kormány csak megtűri őket. Itt jobban megismerhetjük Yendor és Leia baráti kapcsolatát, Yendor családját. A régi-új szövetségeseik is itt gyűlnek össze: Rieekan tábornok, Wedge, Norra Wexley, Teza Nasz, Oorimarko, a Fantok Osztag és az Infernó Osztag. Innen pedig három küldetésre indulnak, a Braccára, és két osztag a Koréliára, hogy kiszabadítsák a fogjokat( ezt az információt Maz adta át nekik, akitől a könyv elején Poe segítséget is akart kérni, de nem járt sok sikerrel.), és megszerezzék a teljes listát. A Braccáról pedig hajókat kellett lopniuk( Lacat osztag:D) Végül mindhárom küldetés eléri a célját, és az ellenállás újjult erővel, a galaxisban szétszóródva fojtatja harcát az ER ellen. 

  • Nagyon tetszik 1
  • Nem értek egyet 1
  • Tetszik 3
  • 2 héttel később...
Hozzászólás ideje: (szerkesztve)

Végeztem a könyvvel, alább spoileres írást olvashattok, így aki nem szeretne megtudni semmit a történetről, vagy lelőni a poénokat, az ne olvassa el! 

 

Ami a legfontosabb, hogy remek volt! Nagyjából hozta azt a szintet amit elvártam a könyvtől. Remekül látszik a kánon legfőbb erénye, a folytonosság és az egymásra utalgatás. Szerencsére ez a könyv főleg a Vérvonal folytatásának tekinthető, így pont betalált nálam, hisz a kánonművek közül az az egy volt amit eddig olvastam. Ráadásul a Poe Dameron képregényt is jó folytatja a könyv, amiben a Fekete Osztag bajba kerül.

A TLJ végén az Ellenállást a mélyponton hagyjuk ott, de itt most tanúi lehetünk a feltápászkodásának. Ez a jó szó, mert nem, mint egy főnix madár kell hamvaiból. Erről szó sincs.

Leia új stratégiát dolgoz ki, régi lázadók felkutatásával nem csak harcosokat de szellemi vezetőket is szerezne az Ellenállásnak. Sajnos ez nehézségekbe ütközik, mert az Első Rend egy halállista alapján bebörtönözi mindazokat akik szóba jöhetnének az ellen oldal számára. A cselekmény egyik szála pont ezt a fonalat göngyölíti fel, amelyben nagy meglepetésemre feltűnik Ransolm Casterfo! Anélkül, hogy részletezném a történetet, a végén könnyet csalt a szemembe ez a szál. Majd meglátjátok. :) 

Nagy erénye a sztorinak, hogy arra is időt szán, miként sikerült járműveket szerezni az Ellenállásnak. Habár a TLJ azt sugallta, hogy a fegyverkereskedőktől vásároltak Leiáék, ez már ebben az időben koránt sincs így. Kénytelenek roncstelepekről lopkodni. 

A regény tulajdonképpen három cselekményszálat visz végig, amik mentén végül az Ellenállás újra talpra áll. 

Különösen tetszettek a Ryloth-on történtek, mert rávilágítottak, hogy ha egyszer nem segítünk valakin az később könnyen visszaüthet amikor nekünk lenne szükségünk egy szívességre. Akik olvasták a Vérvonalat tudják mire gondolok. 

 

A karakterek közül remekül kiemelték Dameron vívódását és önmarcangolását Holdo halála, és az Ellenállás zömének elvesztése kapcsán. Nem hittem, hogy erre ekkora hangsúlyt fognak fektetni, ezért kellemes meglepetésként ért a dolog. Finn kicsit háttérbe szorult, de ő is szerves része a Corellia-i szálnak, immár teljes mellszélességgel az Ellenállás mellett van. Sikerült rendezni a kapcsolatát Rey-el és Rose-al is, mely két nővel saját bevallása szerint jó barátságban van, semmi többet nem érez irántuk. Rose esetében megemlíti, hogy ami a Crait-on történt, csak hamis fellángolás volt. Ami viszont kicsit csalódás az Rey szinte teljes háttérbe szorulása. Az egész könyvben ha volt 10 mondata sokat mondok. Egyik történeti szálból se vette ki aktívan a részét. Fura döntés született vele kapcsolatban, de túl tudtam rajta lépni. 

 

No de lényeg a lényeg, egy újabb remek könyvvel gazdagodtunk, bátran ajánlom mindenkinek. A kibeszélést pedig támogatom. :D 

Szerkesztve: - Ody Mandrell
Hozzászólás ideje:
2020. 06. 08. - 12:40, Iqvi írta:

Nos, nem nagyon szoktam hosszú és részletes értékeléseket írni, de ez a könyv tényleg megérdemli hogy megpróbáljam. Rögtön az elején a Korélián nyit a történet, ahol a helyi ellenállás egyik ügynöke egy kódkulcsot próbál továbbítani az Ellenállásnak, de sikertelenül próbálkozik, ezért egy ismerősének kénytelen elküldeni azt, mielőtt lelőnék.

Ez tulajdonképpen mikor játszódott és mi célt is szolgált? Mert nekem még most se tiszta. 

2020. 06. 08. - 12:40, Iqvi írta:

Antagonista, aki kifejezetten hőseink ellen ténykedne nincsen, mert Winshur Bratt, bár az ER-t szolgálja, de csak egy kis ember a nagy egészben, mégcsak nem is katona.

Érdekes karakter volt, kicsit nekem pszichopatának tűnt, rengeteg kisebbségi érzéssel és saját démonnal. Gyakorlatilag az ő hibája volt, hogy az Ellenállás megszerezhette a halállistát. Winshur nem igazán volt jó emberismerő, mert pont abban bízott meg akiben nem kellett volna, és azt terrorizálta akit szintén nem kellett volna. Yama Dex lett a nemezise szerencsétlennek, ami valahol ironikus. 

2020. 06. 08. - 12:40, Iqvi írta:

t( ezt az információt Maz adta át nekik, akitől a könyv elején Poe segítséget is akart kérni, de nem járt sok sikerrel.), 

Apropó Maz! Lehidaltam rajta! Annak fényében, hogy a TROS-ban ott virít és fontos szerepet játszik az Ellenállásban, itt úgy távol tartja magát tőlük, mintha leprások gyülekezete lenne.

Hozzászólás ideje:
8 perccel korábban, Ody Mandrell írta:

Ez tulajdonképpen mikor játszódott és mi célt is szolgált? Mert nekem még most se tiszta. 

Ha jól emlékszem, nemsokkal a könyv cselekményének kezdete előtt. Ha jól tudom volt valami köze a halállistához.

Hozzászólás ideje:

A nyakában lévő kígyó medálból ítélve a Kollektíva tagja lehetett, és nekik adta le az adását. Később ezért kereshették a listát mert a befogott kóddal már feltudták törni. Ez már benne is van a regényben. Csak kellett aki elviszi nekik a fájlt. Monti megtette. :)  

Hozzászólás ideje: (szerkesztve)

Én is most végeztem a könyvvel. Nem lett rossz, de annyira nem voltam elájulva tőle. A Vérvonal sokkal ambiciózusabb és komplexebb. Apropó, több utalás is történt Gray könyvére, ez kimondottan tetszett. Emellett még a Poe Dameron képregény történéseire voltak utalások, de abban lemaradásom van, amint egyszer megjelenik a magyar kiadás, majd pótolom. Mint ahogy egyszer játszanom kell a Battlefront 2-vel is, hiszen például a duros Shriv és a Versio család is ott debütálnak.

 

Az Ellenállás gyakorlatilag megszűnik a TLJ végére. Leia kivételével a vezérkar halott, nincs már se Ackbar, se Holdo, se Statura (utóbbit majd még meg kell halasztani egy kiadványban). A semmiből kell kiépíteni újra a logisztikát és muníciót, nem is beszélve a politikai kapcsolatokról. Leia kénytelen visszahívni olyan kiöregedett veteránokat, akik már rég szögre akasztották a bakancsot, azt gondolva, most már nyugodtan leélhetik hátralévő életüket. Az Első Rend azonban kíméletlenül terjeszkedik, még ha arra ereje nincs is, hogy mindenütt brutálisan lépjen fel. Ez az expanzió több formában is jelentkezik: "védelmi" szerződések, gazdasági blokádok, kisebb fenyegetések. A Galaxis egészét behálózó nyílt terrorra az Első Rendnek, már csak méreténél fogva sem, nincs módja. Sokan azonban így is a pillanatnyi békéért cserébe, és talán abban a naivitásukban, hogy egész olcsón megúszhatják, hajlandóak behódolni, lásd Korélia. Igazából nagyon kíváncsi lennék, hogy a Hosnian Prime kataklizmája után hogyan is alakult a galaktikus politika. Létezett-e még névleg az Új Köztársaság? Maradtak erősebb befolyású politikusok? Igazából az egész helyzet úgy tűnik, mintha a Galaxis gazdátlanná vált volna, a már egyébként is meglazult kötelékek (lásd Vérvonal, ahol az ÚK már csak béna kacsa volt) meg is szűntek, a bolygók befelé fordultak, a hírek már alig jutnak el a távoli szektorokig. Teljes a bizonytalanság, és a Birodalom bukása óta eltemetett félelmi reflexiók pillanatok alatt a felszínre kerülnek, mint ha nem is lett volna 30 évig béke és demokrácia. Az egész Galaxis retteg és az összes bolygó próbálja meghúzni magát, nehogy az Első Rend figyelmét felkeltse.

 

Az Ellenállás újraépítkezési folyamatának csak az első szakaszát láthatjuk. Ahogy Leia a könyv végén remekül megfogalmazza, egyik lépés után jön a másik, miközben bármelyik nap megsemmisülhetnek. Az Ellenállás a háttérbe vonul, ilyen iszonyú helyzetben még a Felkelők Szövetsége sem volt soha, gyakorlatilag a Millenium Falcon és néhány vadászgép maradt! Bár mardossa Leiát emiatt a bűntudat, de muszáj a régi barátokhoz fordulnia. Jó volt viszont látni az olyan régi hősöket, mint Carlist Riekaan, Orrimaarko vagy Nien Nunb. Ami kimondottan tetszett, az Wedge és Norra nyugodt életének bemutatása az Akiván. Szívbemarkoló, ahogy a mostohafia beszámolóját döbbenten hallgatja Wedge, miközben felfogja, hogy rengeteg egykori bajtársa odaveszett. Nem csak Ackbar, meg a többiek, de még Luke, a megtestesült legenda is. Ebben a helyzetben egész egyszerűen nincs mód arra, hogy ott folytassák az életüket, ahogy eddig. És láthatjuk, hogy az Első Rend előbb-utóbb mindenhova eljut... kiderül, hogy már ott vannak az amúgy jelentéktelen Akiván is, így igazából Wedge-nek és Norrának sok választása nincs. Wedge-ből nagyon jó karaktert csinált az írónő, Norra kicsit szürke volt, bár őt az Aftermath-trilógiában sem szerettem. Fura egy nőszemély az biztos.

 

A történet alapvetően két helyszínen játszódik, két ikonikus bolygó a Star Wars-ban: Ryloth és Korélia. Nagyon örültem Yendor felbukkanásának, a Lost Stars óta elég szép ívet járt be az ő karaktere. Jól sikerült érzékeltetni a Ryloth érzékeny politikai viszonyait is. Leia tudja, hogy maroknyi csapatával minden potenciális menedékadó hátára célkeresztet rak ki, de egész egyszerűen nem tehet mást, és ha kell, kíméletlenül behajt régi szívességeket. A toborzás azonban nem megy simán. Ha még egy olyan bolygó, mint Ikkrukk, amelyet épp most meg az Ellenállás az Első Rend megszállásától, sem hajlandó segíteni az ügyet (és álláspontjuk érthető, nagyon is), akkor mi várható a többiektől, ahol még a háború szele se ért el? Lásd Korélia, amelynek hajógyárai zökkenőmentesen állnak át az Első Rend szolgálatába. Nagyon meglepett Maz Kanata passzív hozzáállása is, de a kalózkirálynő mindig is kiismerhetetlen volt, hűen önmagához. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi kellett a folytatásban, hogy aztán a TROS idejére már ott álljon a többiek között.

 

A sequel trilógia főhősei közül Poe-n van a hangsúly. Vele szemben Finn, de főleg Rey nagyon a háttérbe szorult. Poe viszont hatalmas. Nagyon tetszett, hogy a TLJ-ben látott ámokfutássorozata, főleg a zendülésre gondolok itt, nem lett elfelejtve és vissza kell nyernie Leia bizalmát. És bár maga is küszködik a bűntudattal, azért a könyv elején még érződik, hogy ő legszívesebben már elfelejtené az egészet és továbblépne. Stronghammer és a többiek fellépése azonban azt mutatja, hogy ez nem megy olyan simán és nem fogják automatikusan elfogadni Poe-t vezetőjüknek. Persze Poe-t marcangolja a bizonyítási vágy és hogy kijavítsa a tévedését, de úgy éreztem, hogy az elején ezt még nem fogja fel olyan komolyan és bizony kellett neki az a kijózanító pofon. Az a "szerencséje", hogy az Ellenállás egész egyszerűen senkit nem tud nélkülözni, hát még egy ilyen remek pilótát és stratégát. Máskülönben minden épeszű szervezetben egy ilyen zendülés halálbüntetést vont volna maga után.

 

A könyv közepétől beindul az akciózás, a cselekmény három szálon fut, de én ezeket elég unalmasnak és összecsapottnak találtam, mind a Kacat osztag akciózását a Bracca szeméttelep-bolygón, mint a két szálon futó koréliai küldetést. Ezeket szerintem érdekesebbnek is meg lehetett volna írni. Volt egy kvázi főgonosz is, Winshur Bratt, az ő karaktere meglehetősen furcsára sikeredett, és hosszas felvezetés után hamar rövidre vágták a sorsát. Nagyon örültem Ransolm Casterfo felbukkanásának, őt nagyon megkedveltem a Vérvonalban. Kíváncsi leszek, hogy a későbbiekben milyen szerep jut neki az Ellenállás kiépítésében, de a börtönévek láthatóan azért megtörték és rehabilitációja hosszadalmas lesz.

 

Számomra néha nagyon furcsa volt a könyv nyelvezete és egy-két helyen a fordítás is hagyott kívánni valót maga után, mintha gyorsan összecsapták volna (több helyen is szóismétlések vannak egy-egy összetett mondaton belül). Igazából minden pozitívuma ellenére nem lett kedvencem a könyv, egy picit többre számítottam, ehhez képest csalódás volt. Nekem ez tipikusan egyszer olvasható mű csak, ami azért messze van mondjuk a Vérvonal vagy a Thrawn grandiózusságától. Egy erős négyes.

Szerkesztve: - Nute Gunray
Hozzászólás ideje:
19 perccel korábban, Nute Gunray írta:

Számomra néha nagyon furcsa volt a könyv nyelvezete és egy-két helyen a fordítás is hagyott kívánni valót maga után, mintha gyorsan összecsapták volna (több helyen is szóismétlések vannak egy-egy összetett mondaton belül).

Ez nekem is feltűnt. A fordító a "vállat vont" szófordulatot ha nem használta százszor akkor egyszer se. A végén már elég zavaró volt. 

Hozzászólás ideje:

Sajnálattal hallom, ha volt némi gond a fordítással. Mostanában nagyon ügyelnek rá, hogy jó legyen. Bár ezt a könyvet nem néztem át. Az utóbbi időben Warcraft könyveket nézek át és szaklektorálok. Ezeknél a szövegben igyekszem mindent kijavítani, még az apróságokat is. Ha túl sok a szóismétlés, akkor azokat is átformálom.

Csatlakozz a beszélgetéshez!

Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.

Vendég
Új hozzászólás

×   Beillesztett szöveg.   Illessze be egyszerű szövegként

  Only 75 emoji are allowed.

×   A linked automatikusan beágyazódott.   Linkként jelenjen meg

×   Az előző tartalom visszaállítása.   Korábbi szöveg törlése

×   Nem illeszthetsz be képet közvetlenül. Töltsd fel vagy illeszd be URL-ből.

  • Jelenlévő felhasználók:   0 felhasználó

    • Egy regisztrált felhasználó sincs ebben a topikban.
×
×
  • Új tartalom hozzáadása az alábbi témákban...

Fontos információ
A webhely használatával elfogadod és egyetértesz a fórumszabályzattal.