Chapter 3: The Sin

[Ody Mandrell]

10 órával ezelőtt, Nute Gunray írta:

Sok értetlenkedést váltott ki különböző fórumos felületeken, hogy minek szerződtetni egy elsőosztályú sorozatszínészt egy olyan főszerepre, ahol a karakter soha nem veszi le a sisakját. Ez a fejezet megadta a választ. Pedro Pascal, arckifejezés híján, olyan mesterien alkalmazza a tesztbeszédet, a különböző gesztusokat, hogy szinte már mesél az a maszk a hordozója lelki világáról vagy éppen lelkiismeretének tusakodásáról. Nálam a rész egyik kulcsmomentuma volt, amikor a hajójában ülve végül elhatározáshoz jut. Nagyon szép jelenet.

Már majdnem annyira jó mint David Prowse volt anno.  

 

10 órával ezelőtt, Nute Gunray írta:

A nagydarab mandalori neve, aki először kikezdte hősünket, majd mégis a legnagyobb természetességgel szállt az oldalán harcba (bizonyítva ezzel a törzs összetartását minden körülmények közepette), Paz Vizla. Talán rokona lehet Pre Vizslának? Szerintem igen, bár a vezetéknévben van eltérés, de lehet hogy ez elírás az alkotók részéről és később ezt javítani fogják. Itt a topikban többen "Pre Vizla" néven emlegették a Halálőrség egykori fejét, de annak a karakternek a vezetékneve Vizsla volt (ez a név a Legends-ből lett kölcsönözve, lásd Tor Vizsla a mandalori polgárháborúban). Egy szó mint száz, itt szerintem elírásról lesz szó, és a szereplő helyes neve Paz Vizsla.

Szerintem is elírás mert maga Favreau adja a hangját, aki a TCW-ben is szinkronizálta Pre Vizslát. 

[Donát]

15 órával ezelőtt, Nute Gunray írta:

Ebben a pár másodpercben szinte többet láthattunk a Klónháborúk iszonytató poklából, mint az egész TCW-ben, ahol nyilván a civilekkel szembeni háborús bűntettek ily nyílt megmutatására nyilván nem lehetett mód.

Ezzel azért vitatkoznék, azért a TCW-ben is lehetett látni a pusztítást, amit a háború hozott a civilekre. Lásd még: Ryloth.

[Nute Gunray]

Igen, Ryloth nekem is eszembe jutott a poszt írása közben, de ott a civilek elpusztítását emlékeim szerint madártávlatból láthatjuk (amely ezzel együtt is, vagy pont ezért, rendkívül hatásos jelenetsor). Én talán most először éreztem a szeparatista droidhaderő rettegett voltát.

[Ody Mandrell]

4 órával ezelőtt, Bomarr írta:

Ha már testjáték engem sokkal jobban zavar hogy a legutóbbi mandalori részben a nagy mandalori harcosok közül több is miután bedobják magukat a fináléban semmi fedezéket nem használva csak úgy mennek és lőnek. Nem bántam volna ha picit profibb harcosoknak tünnek

Pedig ez valamilyen szinten logikus, hisz láttuk Mandonkat az eddigi három részben jó pár lövés érte, de semmit se értek. Ilyen páncélzatban kár bujkálni. Ráadásul mozogtak is, repkedtek, így abszolút nem voltak statikus célpontok.

[Bomarr]

A főhős is sokat bújkál a fedezékekbe. Részben azért mert a páncél nem takar mindent. Részben mert ha a páncélján találják el az kizökkenti, ami sebezhetővé teheti. Igen volt aki sokat mozgott, de olyan is aki csak sétált az utcán. Kicsit lehetett volna dinamikusabb. De ezt nem érzem nagy problémának. Összességében igy is jó volt.

[Ody Mandrell]

Akkor érezném jogosnak, ha jött volna egy másik Mandi és ő sétált volna csak. Szerencsére voltak jó páran, megosztva a figyelmet így ez bőven belefért. Az is nyomott a latba, hogy meglepték a fejvadászokat, demoralizálták őket ezzel a fellépéssel, hisz a semmiből kerültek elő.   

Szerkesztve: 2019. November 26. - Ody Mandrell

[Go Rien Moss]

21 órával ezelőtt, Ody Mandrell írta:

Akkor érezném jogosnak, ha jött volna egy másik Mandi és ő sétált volna csak. Szerencsére voltak jó páran, megosztva a figyelmet így ez bőven belefért. Az is nyomott a latba, hogy meglepték a fejvadászokat, demoralizálták őket ezzel a fellépéssel, hisz a semmiből kerültek elő.   

Na ja, meg azt se felejtsük el hogy mind Mandalori volt, egy is elég nagy galibát okozott, egy tucattól meg szerintem teleszarták a gatyájukat a fejvadászok.
Elég komoly hírnevük van, aztán voltak vagy tucatnyian. Inkább azon elmélkedek hogy hősünk direkt hagyta életben a Céh főnökét és lőtt a beskárra a ruha alatt, hiszen tudta hogy ott van, vagy csak véletlenül?

[Ody Mandrell]

Szerintem az véletlen volt. Szép kis szívlövés lett volna. Örültem, hogy Carga nem halt meg, nagyon csípem a csókát. 

[Darth Porg]

Carga cool, bírom nagyon, jó karakter jó színésszel. Erős jelenléte, kisugárzása van, betölti a vásznat, ahogy Herzog is.

[Ody Mandrell]

Herzog olyan mintha cyborg lenne. Itt is úgy beszél, hogy arcizma se rándul. Nagyon hideg karakter. Carga ezzel szemben szenvedélyesebb, és ami fontos még, nagyon kellemesen csalódtam Carl Weathers-ben. 

[Darth Porg]

Herzog szinte sziszeg, zárt szájjal, bírom az orgánumát. Az első részben, első látásra nekem soknak tűnt, "túllihegte" a mondatait, fölös feszkót éreztem a helyzethez képest. Ad egy melót, miért kelti a feszültséget ennyire? Thriller feelingem támadt tőle... Aztán a célpont kiléte megmagyarázta a dolgot. 

Szerkesztve: 2019. November 27. - Darth Porg

[Ody Mandrell]

Milyen izgatottak voltak Pershnig és ő? Yes, yes, yes....röpködtek a yes-ek. A kis zöld manó meg csak pillázott, hogy ezek meg kik?  

Szerkesztve: 2019. November 27. - Ody Mandrell

[Go Rien Moss]

1 órával ezelőtt, Ody Mandrell írta:

Szerintem az véletlen volt. Szép kis szívlövés lett volna. Örültem, hogy Carga nem halt meg, nagyon csípem a csókát. 

Szerintem Ő is örült ennek, csak ez most a 22-es csapdája , a Mandónak köszönheti az életét aki lelőtte.

[Ody Mandrell]

Szerintem ezt ő nem így gondolja. 

[Nute Gunray]

14 órával ezelőtt, Ody Mandrell írta:

Milyen izgatottak voltak Pershnig és ő? Yes, yes, yes....röpködtek a yes-ek. A kis zöld manó meg csak pillázott, hogy ezek meg kik?  

Szegény kis Yoda már ott rettegett. Jaj, én nagyon sajnáltam őt annál a jelenetsornál.

 

Egyébként egy kollégámat csak fél óra után tudtam meggyőzni, hogy nem, az a céhes fejvadász csóka nem Lando Calrissian...

[Darth Porg]

Holnap péntek, csak szólok. Hehe heee.
Örkény A végzet c. egy percese jutott eszembe...  mert a vége, az utsó mondatok... mintha a Mando és baby Yoda jelenlegi helyzete lenne. "... és most viszi" 

 

Valahol a Nagy Magyar Alföldnek egy kicsike tanyáján éldegélt egy család, apa, anya és két gyerek, mind pogácsakedvelők.
Ha a mamának volt rá ideje, s kedvében akart járni övéinek, sütött nekik egy nagy tepsi pogácsát.
Egyszer azonban liszt helyett mérges rovarirtószert gyúrt a tésztába. Ízre nem volt rosszabb, így hát jól bepogácsáztak, s reggelre meghaltak mind a négyen, az apa, az anya, a gyerekek.
Negyednap eltemették őket, s aztán összejött a rokonság meg a közeli és távolabbi szomszédok, ahogy az már illik, halotti torra. Homoki bort ittak, s hozzá a maradék pogácsát majszolgatták. El is patkoltak mind, ahányan voltak.
A mentősöknek - az orvosnak, a két hordágyvivőnek meg a sofőrnek - már nem akadt dolguk. Csak fejcsóválva körüljárták azt a sok halottat, s mielőtt visszaindultak volna, megettek néhány pogácsát, ittak rá egy kis bort.
Kivéve a sofőrt. Bort nem ihatott, mert vezetnie kellett, a pogácsát pedig nem szerette. De ami ott maradt a tepsiben, azt újságpapírba csomagolva letette az ülése mellé, hogy kárba ne vesszen. Jó lesz az még, gondolta, valakinek.
És most viszi!

Szerkesztve: 2019. November 28. - Darth Porg

[Go Rien Moss]

9 órával ezelőtt, Nute Gunray írta:

Szegény kis Yoda már ott rettegett. Jaj, én nagyon sajnáltam őt annál a jelenetsornál.

 

Egyébként egy kollégámat csak fél óra után tudtam meggyőzni, hogy nem, az a céhes fejvadász csóka nem Lando Calrissian...

Hát előfordul hogy összetévesztik őket, Carga sokaknak a Predátor első részéből lehet ismerős, mondjuk ott hamar elhagyta az egyik karját és a szerencséjét.
Már akkor is földönkívüliekkel cimborált. :-)

[Rog]

Favreau mint Paz Vizla:

 

 

[Rog]

Debi Chow rendező néni mandizik:

 

[Pildi]

No az újranézéskor sem vesztett semmit ez a rész abból, ami miatt ősszel is záporoztak a pozitív kritikák, egyszerűen fenomenális! Ahogy Mando meggondolja magát, hogy visszamegy a gyerekért, talpig páncélban is maximálisan átjön, aztán amikor megjelennek a társai, hogy kisegítsék a bajból, az libabőr még most is, pedig tudtam, mi jön.. Ez a rész a legjobbak között van az egész évad ismeretében is, az biztos.

 

Két dolog jutott egyébként eszembe nézés közben: az egyik, hogy már másodszor látjuk, hogy a fegyverkovács pörölycsapásai nyomán visszatérnek Mando emlékei, hogyan vesztette el a szüleit. Az egész olyan, mintha a páncél kovácsolása mindig emlékeztetné arra, hogy kik mentették meg és mit jelent mandalorinak lenni, így ez már nemcsak egy szomorú emlék, hanem annak a kezdete is, hogy a mandalori törzs részévé vált onnantól kezdve, ami a második családja lett. Olyan ez, mint egy második születésnap.

A másik dolog, hogy annyira nem meglepő, hogy visszament a kicsiért annak ellenére, hogy az évek során fejvadászként biztos levetette magáról ezt a fajta lelkiismeretfurdalást. Persze hogy visszament, hiszen a kicsi pont olyan árva és elhagyatott, mint amilyen ő volt, amikor elvesztette a szüleit, és azzal, hogy segít rajta, visszaadja azt a támogatást, amit anno ő is megkapott egy vadidegentől. This is the way!

[Ody Mandrell]

12 órával ezelőtt, Pildi írta:

A másik dolog, hogy annyira nem meglepő, hogy visszament a kicsiért annak ellenére, hogy az évek során fejvadászként biztos levetette magáról ezt a fajta lelkiismeretfurdalást. Persze hogy visszament, hiszen a kicsi pont olyan árva és elhagyatott, mint amilyen ő volt, amikor elvesztette a szüleit, és azzal, hogy segít rajta, visszaadja azt a támogatást, amit anno ő is megkapott egy vadidegentől. This is the way!

Pontosan. Már itt egyfajta sorsközösséget érzett BY-vel a múltjuk kapcsán. Ráadásul az életét is megmentette a sárszarvúval vívott harcban. Szóval nem azért ment vissza érte mert cuki.  

[Ody Mandrell]

Hála Sky-nak itt is teljessé vált a guide, az érdekességekkel. 

[Donát]

Brutál erős epizód hármassal kezdett a sorozat. Ez abból is látszik, hogy már az első két rész is magasra tette a lécet, de a harmadik simán hozta a szintet.

Egyfelől baromi jó volt látni a hős fejlődését, a Beskar felhasználását, a visszaemlékezést, a páncélt aztán akció közben.

Másfelől baromi jó volt látni a hős vívódását, ahogy bátortalanul érdeklődik a Gyermek sorsa iránt majd a kulcsjelenet, amikor az arcjáték nélkül is átérezzük Mando dilemmáját. Konkrétan a hideg futkosott a hátamon a jelenettől pedig nem látjuk Pedro Pascal arcát. Ami azt jelenti, hogy a rendezés, a jelenet kompozíciója mesterire sikerült, mert arcjáték nélkül is tökéletesen átadja az érzelmi vihart a sisak mögött.  

 

Nagy volt még a többi Mandalorian felbukkanása is, ahogy előbb összetűztek majd kisegítették a társukat a bajból. Szintén remek jelenet volt a John Wick-es csipogó kórus is. És persze az akciójelenetek... a birodalmi bázison külön kiemelném, hogy Mando a teljes repertoárját felvonultatja, mint egy műkorcsolyázó, aki minden trükkjét megmutatja a zsűrinek. Volt lövés, sokkolás, megtévesztés, madárfüttyögés, kézitusa, egyszóval minden IS. A rész végi akció is jól sikerült, de a birodalmi bázis a fentiek miatt vitte nálam a prímet. 

 

A rész végén pedig külön jó volt az összetűzés Greef Kargával, aki megköszönheti a Beskarnak, hogy életben maradt. Viszont már itt látszik, hogy alapvetően egy korrekt de dörzsölt figurával van dolgunk személyét illetően és később ez fontos lesz. 

[Donát]

2020. 11. 25. - 12:05, Donát írta:

Brutál erős epizód hármassal kezdett a sorozat. Ez abból is látszik, hogy már az első két rész is magasra tette a lécet, de a harmadik simán hozta a szintet.

Egyfelől baromi jó volt látni a hős fejlődését, a Beskar felhasználását, a visszaemlékezést, a páncélt aztán akció közben.

Másfelől baromi jó volt látni a hős vívódását, ahogy bátortalanul érdeklődik a Gyermek sorsa iránt majd a kulcsjelenet, amikor az arcjáték nélkül is átérezzük Mando dilemmáját. Konkrétan a hideg futkosott a hátamon a jelenettől pedig nem látjuk Pedro Pascal arcát. Ami azt jelenti, hogy a rendezés, a jelenet kompozíciója mesterire sikerült, mert arcjáték nélkül is tökéletesen átadja az érzelmi vihart a sisak mögött.  

 

Nagy volt még a többi Mandalorian felbukkanása is, ahogy előbb összetűztek majd kisegítették a társukat a bajból. Szintén remek jelenet volt a John Wick-es csipogó kórus is. És persze az akciójelenetek... a birodalmi bázison külön kiemelném, hogy Mando a teljes repertoárját felvonultatja, mint egy műkorcsolyázó, aki minden trükkjét megmutatja a zsűrinek. Volt lövés, sokkolás, megtévesztés, madárfüttyögés, kézitusa, egyszóval minden IS. A rész végi akció is jól sikerült, de a birodalmi bázis a fentiek miatt vitte nálam a prímet. 

 

A rész végén pedig külön jó volt az összetűzés Greef Kargával, aki megköszönheti a Beskarnak, hogy életben maradt. Viszont már itt látszik, hogy alapvetően egy korrekt de dörzsölt figurával van dolgunk személyét illetően és később ez fontos lesz. 

Mindent leírtam tavaly, amit most akartam.  

[Pildi]

2020. 10. 09. - 20:16, Pildi írta:

No az újranézéskor sem vesztett semmit ez a rész abból, ami miatt ősszel is záporoztak a pozitív kritikák, egyszerűen fenomenális! Ahogy Mando meggondolja magát, hogy visszamegy a gyerekért, talpig páncélban is maximálisan átjön, aztán amikor megjelennek a társai, hogy kisegítsék a bajból, az libabőr még most is, pedig tudtam, mi jön.. Ez a rész a legjobbak között van az egész évad ismeretében is, az biztos.

 

Két dolog jutott egyébként eszembe nézés közben: az egyik, hogy már másodszor látjuk, hogy a fegyverkovács pörölycsapásai nyomán visszatérnek Mando emlékei, hogyan vesztette el a szüleit. Az egész olyan, mintha a páncél kovácsolása mindig emlékeztetné arra, hogy kik mentették meg és mit jelent mandalorinak lenni, így ez már nemcsak egy szomorú emlék, hanem annak a kezdete is, hogy a mandalori törzs részévé vált onnantól kezdve, ami a második családja lett. Olyan ez, mint egy második születésnap.

A másik dolog, hogy annyira nem meglepő, hogy visszament a kicsiért annak ellenére, hogy az évek során fejvadászként biztos levetette magáról ezt a fajta lelkiismeretfurdalást. Persze hogy visszament, hiszen a kicsi pont olyan árva és elhagyatott, mint amilyen ő volt, amikor elvesztette a szüleit, és azzal, hogy segít rajta, visszaadja azt a támogatást, amit anno ő is megkapott egy vadidegentől. This is the way!

Most újra megnézve szemernyit sem változott a véleményem. Hogy Groguért visszamegy és harcol érte, az Din Djarin nagy pillanata, ami megváltoztatja az életét, és nem fogja megbánni.