5 minutes ago, Darth Revan9 said:

Olyan unalmas lett?

Meg eleve egy teljes baromság volt nekem. Untam is, de az se tetszett hogy egy képzelgéses csövesről szólt aki Felhőváros királyának hitte magát és minden féle zagyvaságot beszélt. Engem ez teljesen kidobott az élvezhetőségből. Jó, nem übereli a Beru nénis sztorit, de nagyon rossz. Viszont ez még így is jobb kötet mint az előző.

Lobot-ot tényleg kihagyták a novellák közül?

13 minutes ago, Darth Revan9 said:

Lobot-ot tényleg kihagyták a novellák közül?

Sajátot nem kapott sajnos, csak a Szemtanúban tűnt fel egy rövid időre.

2020. 10. 06. - 17:22, Bence1997 írta:

Rob Hart - Due on Batuu: Nem tudod kimondani a Star Warst, Willrow Hood nélkül. A jégkrémes pasas bemutatkozik

Ez komoly?

Nekem ez a kötet jobban tetszett, mint az EP4-es. Bár itt is megmutatkozott, hogy a 40 novella sok (bőven elég lenne ennek a fele), de mégis, alapvetően jól szórakoztam. Főleg azok a részek tetszettek, ahol betekintést nyerhettünk a lázadók bázisának logisztikájába vagy éppen abba, hogy Felhőváros polgárai hogyan élték meg a birodalmi megszállást: ami a filmben csak egy-két vágásban látszik, azt itt jól sikerült elmélyíteni, a fejetlen menekülést, a kilátástalanságot, a felcsapó erőszakhullámot. Amit nagyon hiányoltam, hogy sem Lobot, sem Sheckil hadnagy nem kapott saját nézőpontú történetet, ehelyett viszont olyan karakterek, akiket egyáltalán nem látni a filmben, igen.

 

Azért írnék néhány gondolatot a különböző történetekről:

 

• Eyes of the Empire: egy jó novella arról, hogy miként működik az "unalmas" adatelemzői munka, amely nélkül még Darth Vader sem mozdulhatna egy tapodtat sem. A Peremvidéken kiszórt kutaszdroidok rengeteg adatát, felvételét stb. kell kielemezni és tovább küldeni. Fura, hogy ezt nagyrészt emberek végzik ezek szerint, és nincs valami automatizmus (azt hittem, a kutaszok a gyanús dolgokról önjáróan jelentenek és nincs szükség egy közbülső ellenőrző szervre). A történet vége nem tetszett: ismét a rendszer egy belső bomlasztója, akinek révén Luke (és Yoda) elkerüli, hogy nyomára akadjanak. Az viszont tetszett, hogy a kutaszdroidok gyártási körülményeit (Vulpter) is megismerhetjük. 4/5
• Hunger: történet a wampa szemszögéből, kissé éreztem benne aktualitásként egy klímaváltozásra felhívó kritikát. Ez a novella tetszett, mert minden mondatában érződik, hogy nem "értelmes" (=ember) lény szemszögéből meséli el a történetet. Megtudjuk, hogy a lázadók érkezése majd a bázis felépítése teljesen felborította a wampa addigi életterét, családját elveszíti, miközben a vadászterületének is annyi. Talán ebből a novellából jött le leginkább, micsoda kegyetlen hely a Hoth. 5/5
• Ion Control: a főszereplő Toryn Farr, amely az Echo bázis mindennapi életéhez tesz hozzá egy adagot: állandó feszültség, kényelmetlenség, miközben úgy próbálják feldobni a hangulatot, hogy egymás közt fogadnak, mikor jön már végre össze Han és Leia. Toryn küzd azzal az érzéssel, hogy belefáradt az állandó készenlétbe és már csak csendre és nyugalomra vágyik, miközben a Birodalomtól való félelem is megbénítja. A rész végére nagy teher hárul rá, hiszen jelentős szerepe van abban az ionágyú kezelésének időzítésében, hogy a transzportok meg tudnak szökni a Hothról. 4/5
• A Good Kiss: a következő történet szereplője Chase Wilsorr, akit a filmben is látni egy pillanatra, amikor a civakodó Han és Leia között elslisszol egy pillanatban a bázis egyik szűk folyosóján. A novella szintén az Echo bázis működéséhez tesz hozzá egy adagnyit. Wilsorr, a tipikus hétköznapi hős. Nem harcol, nem lő (bár szeretne), de az ellátmányozásban elengedhetetlenül fontos ő, miközben nála jobban senki nem tud eligazodni az Echo bázis alapjául szolgáló wampa-barlang kacskaringós folyosóin. Ez a birodalmi támadáskor pedig nagyon fontos képesség lesz és a történet végére számos embert tud megmenteni az evakuáláskor. 4/5
• She Will Keep Them Warm: a központban ezúttal Han tauntaunja, Murra. A wampás történettel szemben itt túl emberközpontúnak találtam a tálalást, valahogy furcsa volt az egész. Az mindenesetre tetszett, hogy betekintést nyerhetünk a tauntaunok életmódjába és családi felépítésébe. 3/5
• Heroes of the Rebellion: Corwi Selgrothe a lázadók pr-jáért felel, ebben a szellemben próbál egy lelkesítő anyagot összehozni az Echo bázison. Ám a legendás triót soha nem sikerült megkörnyékeznie, mert egy pillanatra sincs leállás. A történet végére rájön, hogy mindenki hős, aki a Lázadásban részt vesz, legyen az egy egyszerű katona, technikus vagy ellátmányozó. Ennek szellemében az átlagemberekkel kezd interjút csinálni, példaképeket szolgáltatva a Galaxis szabadságra áhítozó népének. 4/5
• Rogue Two: Zev Senesca benne van a dolgok sűrűjében. Ennek ellenére sok mindent nem lehet elmondani erről a történetről, elég jellegtelen volt. Megismerhetjük Luke-hoz, mint parancsnokához fűződő bajtársias viszonyát, valamint az eltűnt Luke és Han felkutatásának körülményeit. Itt véget ér a sztori, pedig Zev ugye nem élte túl a hothi csatát. 3/5
• Kendal: egy elég rövid történet arról, ami azt prezentálja, hogy milyen gondolatok söpörtek végig Ozzel admirális elméjében azokban a másodpercekben, amikor Darth Vader megfojtotta az Erőn keresztül. Rég eltemetett, homályos emlékek bukkannak fel a felszínre a Caridán töltött ifjúságáról, amikor még idealista volt és abban a döntő pillanatban a birodalmi szolgálatot választotta. Akkori menyasszonya azonban a lázadókhoz akart csatlakozni. Itt érzek némi időzavart, valahogy idősebbnek gondoltam ehhez Ozzelt, minthogy még ifjú házas legyen a Birodalom hajnalán - persze a színész Michael Sheard mindössze 42 éves volt, amikor az admirális alakját megformálta, így akár ez lehetséges. 4/5
• Against All Odds: a hothi csata Luke lövészének, Dak Ralternek a szemszögéből. Fiatal kora ellenére Ralter nagyon is tisztában van azzal, hogy előbb-utóbb meg fog halni valamelyik birodalmi rajtaütésben. Ám ezzel együtt is vállalja a mártírsorsot, mert szülőbolygóján (Kalist VI) látta, hogy mire képes a Birodalom terrorgépezete. Dak szörnyű dolgokon ment keresztül rövidke 20 éve ellenére, ehhez képest Luke összeteheti a kezét, hogy a "mindentől távoli" Tatooine-on nevelkedett. Végig követhetjük Dak haláltusáját a hósiklóban, és amikor valahol a tudata mélyén hallja, hogy a birodalmi lépegetőt felborították, megnyugszik, hiszen tudja, a Lázadás túléli őt. 5/5
• Beyond Hope: a felszíni csata hőseit ismerhetjük meg, amely nagyban épít az Alkony században megismert hadviselési formára. Emon Kref szemszögéből azt is láthatjuk, hogy a Lázadás milyen satnya fegyverekkel veszi fel a harcot a birodalmiakkal szemben, tetszenek ezek a részletek (túlhevülés, elégtelen muníció stb.), amelyeknek a bemutatására a filmekben érthető módon nincs mód. 4/5
• The Truest Duty: jaj, ez nagyon jó volt. Veers egyébként is az egyik kedvenc birodalmim a szakértelmével és hozzáértésével, miközben még tiszteletet is képes ébreszteni Vaderből maga iránt. Veers a vérbeli katonatiszt, aki nem kérdez, hanem parancsot teljesít és abban hisz, hogy a színvonalas munkába való befektetés megtérül. Veers nem hajlandó rettegni az Executor fedélzetén, hanem igen egyszerű elvet vall: nem szabad hibázni és akkor garantált a túlélés, mert Vader csak az alkalmatlanokat rostálja ki. A történet végén azt is megtudjuk, hogy Veers túlélte a hothi csatát. 5/5
• A Naturalist on Hoth: az utolsó sztori, ami a Hoth-oz kapcsolódik. Kell Tolkani egy természettudós, aki a jégbolygó ökoszisztémáját kutatja. Sok mindent nem tesz hozzá az univerzumhoz ez a novella. Jó végre elhagyni a Hoth-ot. 3/5

 

Folyt. köv.

Szerintem is jobb volt, mint a másik. Úgy érzem, hogy abban kikísérletezték, hogy mi az, ami működik, és mi az, ami nem, és eszerint csinálták meg ezt. Személy szerint örülök, hogy végre kaptunk egy jó Palpatine-os sztorit, és nem csak egy jambikus pentameterben előadott verset.

Elolvastam és az a véleményem hogy ilyen rettenet borzalmakat rég olvastam. Iszonyúan rosszul megírt párbeszédek, jelenetleírások, totál érdektelen karakterek stb. Nagyon szenvedtem az olvasással.

Szerintem megtalálták a legtehetségtelenebb írókat és mondták nekik írjatok valamit. Most komolyan arról kell írni hogy a Tauntaun-család miket érez a karámban?

Pont ezt éreztem sok helyen a New Hope antológiánál is. Borzasztó nehezen haladtam vele. Max. kiválogatom ha lesz benne érdekes elbeszélés. Vagy majd elmeséli aki olvassa.  

Szerkesztve: 2023. Március 10.2 éve - Ody Mandrell

Szerintem ez nagyon egyszerű döntés: ha nem tetszik ez a 40-es sorozat, nem kell erőltetni az olvasását.  Én is így teszek. 

20 órával ezelőtt, Pildi írta:

Szerintem ez nagyon egyszerű döntés: ha nem tetszik ez a 40-es sorozat, nem kell erőltetni az olvasását.  Én is így teszek. 

 

Ok de kánon. Jó ha tudja az ember. Jobb lenne inkább szerintem jól megírni és jobb történetetet kitalálni.

1 órával korábban, Frenkie írta:

 

Ok de kánon. Jó ha tudja az ember. Jobb lenne inkább szerintem jól megírni és jobb történetetet kitalálni.

Ma már ott tartunk, hogy annyi nyomtatott kánon tartalom jelenik meg, amennyit nehéz abszolválni, legalább is nekem biztosan. Próbálok azokra koncentrálni, amelyekre érdemes. Legfeljebb nem fogok mindent tudni. 

Ott van Dzséjt, elég ha ő tud mindent.  

Amit Dzséjt nem tud az nem is létezik