1x05 - The Axe Forgets

[Nute Gunray]

Dedráéknál én csak kollegiális viszonyt éreztem.

[Ody Mandrell]

A fickó részéről én többet. Ő tuti bele van zúgva. 

[Dzséjt]

1 perccel korábban, Ody Mandrell írta:

A fickó részéről én többet. Ő tuti bele van zúgva. 

Dögös szöszi egyenruhában. Meg tudom érteni.  

Csak kár, hogy egy fasiszta rendszer élharcosa. Ez valahogy ront a szépségén, nem is kicsit. 

[Darth Sky]

Nekem eddig összességében bejön a sorozat. Leginkább a hétköznapi, földhözragadtabb mivolta nyerte el a tetszésemet, ami zseniálisan bővíti és teszi élőbbnek hatóvá ezt az univerzumot. Tény, hogy a The Mandalorian, a The Book of Boba Fett és az Obi-Wan Kenobi után éles váltás az Andor az élőszereplős SW sorozatok palettáján, számos szempontból illetően. Másabb, bizonyos szemszöből merészebb és sokkal hétköznapibb, mint említett társai. Bevallom, eleinte én is kritikusan álltam a "lassúsághoz", az akció/párbeszéd arányához: kevésnek gondoltam az intenzivitást és a cselekmény gördülékeny előremozulását, de aztán realizáltam, hogy ez a sorozat nem erről szól, itt máson van a hangsúly. Eltérő megközelítéssel dolgoznak a készítők, ami nyilván nem fog tetszeni mindenkinek. Ahogy pl. az MCU-nál is elfér számos egymástól élesen eltérő műfaj és stílus egymás mellett (lásd pl. a viszonylag sötét témájú, a disszociatív személyiségzavart is ábrázoló Moon Knightot és az aránylag könnyed/gyerekes Ms. Marvelt), úgy szerintem a Star Warsban is működik ugyanez a kontraszt stílusok és elbeszélési mód terén. Pont azért, mert annyira sokrétű univerzum, hogy egy galaxist megváltó fénykardpárbajnak, vagy sorsfordító csatának, és egy karakterépítő, de akció szempontjából kevéssé aktív jelenetnek ugyanannyira helye van benne, és megférnek egymás mellett, más-más funkcióval. Persze, nézője válogatja, hogy ki melyiket preferálja jobban. Természetesen én is imádom a látványos akciójeleneteket, de nekem nincs kifogásom az ellen sem, hogy egy Andorhoz hasonló hangvételű, "lassabb, építkezősebb" széria is helyet kapjon a Star Wars univerzmában, több párbeszédet és karakterépítést tárva elénk. Könyvek szintjén annyi és annyi hasonlóval volt már dolgom, megannyi fejezeten keresztül, hogy üdítő élőszereplős formában is viszontlátni szeretett galaxisunk hétköznapibb, ember- és karakterközelibb mivoltát is.

 

Most nem mennék végig egyesével a jeleneteken, mert sokan remekül megtettétek már előttem, de azért egy-két dolognak hangot adnék. Kiragadott példa, de le a kalappal pl. az előtt, hogy 45 év után képesek voltak egyetlen egy szem TIE-vadászt fenyegetővé varázsolni.  Baromi hangulatos volt látni a légkört átszelő magányos vadászt az erőfitogtató Birodalmat szimbolizálva. Amikor az Ep6-ban tucatjával láttam hullani hasonló gépeket az Endornál, kevésbé fogtam fel egyetlen ilyen gép fenyegetettségét, amit szépen helyre tett ez a sorozat.

 

Tetszett, hogy lemerültünk a galaxis átlagpolgárainak szintjére, alaposabban is górcső alá véve őket, az életüket, és a hétköznapi problémáikat, melyekkel éppen a hétköznapiságuk révén könnyű azonosulni. A régi EU-ban egy magasztos vezetőként, egy "megfoghatatlan", már-már misztikus illetőként gondoltam Mon Mothmára, de immár sokkal "megfoghatóbb", emberközelibb lett az enyhén szólva sem boldog házasságával és a tipikus anya-lánya viszonyrendszer gondjainak ábrázolásával. Jó, hogy nem kliséznek boldog házasélettel, és felhőtlen anya-lánya viszonnyal, helyette ezek ellenkezőit is be merik mutatni, és láthatjuk ezeket, SW-köntösbe bújtatva. Nem elég, hogy szó szerint galaxisnyi probléma nyomja Mon Mothma vállait, még családon belül is meg kell vívnia a külön kis harcait, úgy a férjével, mint a lányával. Ez is egy olyan dolog, amibe korábban bele sem gondoltam. A Coruscant látképe és sorozatbeli megvalósítása még mindig remek (ellenben a szinkronban hallható "koruszán" és "mon moszma" kiejtésekkel, amiktől falra mászom), az olyan apróságok pedig még inkább lendítenek az összképen, mint a sztráda említése, vagy a "limóval" suliba tartó Lieda. Úgy érzem, Mon Motha karaktere ebben a sorozatban kap olyan plusz rétegeket, amik szerintem már régóta esedékesek voltak a karakter kaliberét illetően. 

 

Syril coruscanti "panelben" zajló átlegélete éles kontrasztot alkot azzal a fényűző és jómódű élettel, ami külsőleg Mont veszi körül. Az anyjával való kapcsolata azt sugallja, hogy a srác megrögzötten ki akart törni a coruscanti áltagéletből és lenni valaki, ezért csatlakozott a propaganda által jónak lefestett Birodalomhoz. Ám tapasztalatlansága, és túlkompenzálása olyan problémákhoz vezetett, ami emberéletekbe és az állásába került. Valahogy nem érzem kimondottan gonosznak ezt a férfit, inkább olyannak, aki a rossz laposztás ellenére igenis lenni akar valaki. Az Andort felvillantó holokép arra utal, hogy Syril még nem tett le a lázadó elkapásáról. Kíváncsi vagyok, hová fog kifutni a szála, mert jelenleg nem egyértelmű.  

 

A rablást megelőző, úgymond vihar előtti csend mindenképpen nyerő volt, főleg abből a szempontból, hogy jobban megismertük általa az adott karaktereket és elkezdhettünk kötődni hozzájuk. Az előző részt követően sokak nevét sem jegyeztem meg a csapatból, míg immár a plusz életrajzi infók, és a karakterközi interakciók segítettek abban, hogy jobban sajnáljam a valószínűsíthetően elhalálozni kényszerülőket. Mert az szerintem borítékolható, hogy nem ússza meg mindenki élve, plusz súlyt adva ezzel az egész akciónak, de úgy magában a Lázadásnak is. Az Aldhani egyszerűbb világa nálam betalált, főleg a vikinges témát idéző, óészaki látképpel és hangulattal. A sokszarvú kecskék, meg a földi fegyverek kb. annyira "zavartak", mint a kígyók a Dagobah-n, azaz semennyire. Ha létezhetnek emberek a messzi-messzi galaxisban, ugyanúgy elférnek benne földi (vagy ahhoz nagyon hasonló) kígyók, kecskék és fegyverek is a részemről. Skeen gyanakvása és természetes ellenségeskedése Andorral szemben érthető a körülmények tükrében. Míg Andortól az őszinte kinyilatkozás, addig Skeentől a "bocsánatkérés" volt szimpatikus húzás. Kíváncsi vagyok az ő viszonyrendszerük továbbépítésére is.

 

Sok mindenbe bele lehetne menni, de egyelőre ennyire futotta. Összegezve: a korábbiakhoz képest rendbontó, de nem kevésbé kellemes sorozat az Andor, várom a folytatást.
 

[csoli1138]

6 órával ezelőtt, Darth Sky írta:

Nekem eddig összességében bejön a sorozat. Leginkább a hétköznapi, földhözragadtabb mivolta nyerte el a tetszésemet, ami zseniálisan bővíti és teszi élőbbnek hatóvá ezt az univerzumot. Tény, hogy a The Mandalorian, a The Book of Boba Fett és az Obi-Wan Kenobi után éles váltás az Andor az élőszereplős SW sorozatok palettáján, számos szempontból illetően. Másabb, bizonyos szemszöből merészebb és sokkal hétköznapibb, mint említett társai. Bevallom, eleinte én is kritikusan álltam a "lassúsághoz", az akció/párbeszéd arányához: kevésnek gondoltam az intenzivitást és a cselekmény gördülékeny előremozulását, de aztán realizáltam, hogy ez a sorozat nem erről szól, itt máson van a hangsúly. Eltérő megközelítéssel dolgoznak a készítők, ami nyilván nem fog tetszeni mindenkinek. Ahogy pl. az MCU-nál is elfér számos egymástól élesen eltérő műfaj és stílus egymás mellett (lásd pl. a viszonylag sötét témájú, a disszociatív személyiségzavart is ábrázoló Moon Knightot és az aránylag könnyed/gyerekes Ms. Marvelt), úgy szerintem a Star Warsban is működik ugyanez a kontraszt stílusok és elbeszélési mód terén. Pont azért, mert annyira sokrétű univerzum, hogy egy galaxist megváltó fénykardpárbajnak, vagy sorsfordító csatának, és egy karakterépítő, de akció szempontjából kevéssé aktív jelenetnek ugyanannyira helye van benne, és megférnek egymás mellett, más-más funkcióval. Persze, nézője válogatja, hogy ki melyiket preferálja jobban. Természetesen én is imádom a látványos akciójeleneteket, de nekem nincs kifogásom az ellen sem, hogy egy Andorhoz hasonló hangvételű, "lassabb, építkezősebb" széria is helyet kapjon a Star Wars univerzmában, több párbeszédet és karakterépítést tárva elénk. Könyvek szintjén annyi és annyi hasonlóval volt már dolgom, megannyi fejezeten keresztül, hogy üdítő élőszereplős formában is viszontlátni szeretett galaxisunk hétköznapibb, ember- és karakterközelibb mivoltát is.

 

Most nem mennék végig egyesével a jeleneteken, mert sokan remekül megtettétek már előttem, de azért egy-két dolognak hangot adnék. Kiragadott példa, de le a kalappal pl. az előtt, hogy 45 év után képesek voltak egyetlen egy szem TIE-vadászt fenyegetővé varázsolni.  Baromi hangulatos volt látni a légkört átszelő magányos vadászt az erőfitogtató Birodalmat szimbolizálva. Amikor az Ep6-ban tucatjával láttam hullani hasonló gépeket az Endornál, kevésbé fogtam fel egyetlen ilyen gép fenyegetettségét, amit szépen helyre tett ez a sorozat.

Egyetértek azzal amit hétköznapiságról fogalmaztál meg, szerintem, ez is árnyal, rásegít, feljebb értékel más számomra úgynevezett mitológiai tartalmakat, amiknek az sw más pontjain szemtanúi voltunk/leszünk.

Örülök, hogy TIE vadász téged is megfogott, számomra elvitte az epizódot, nagyon átjött valami vele az egész sori esszenciáját illetően. 

[Ody Mandrell]

7 órával ezelőtt, Darth Sky írta:

Jó, hogy nem kliséznek boldog házasélettel, és felhőtlen anya-lánya viszonnyal, helyette ezek ellenkezőit is be merik mutatni, és láthatjuk ezeket, SW-köntösbe bújtatva. Nem elég, hogy szó szerint galaxisnyi probléma nyomja Mon Mothma vállait, még családon belül is meg kell vívnia a külön kis harcait, úgy a férjével, mint a lányával.

Érdekes lesz látni ezekután, hogy miként reagál majd az esetleges elvesztésükkor. 

[Yoda József]

Én biztos vagyok benne, hogy a lánya és a férje nem érik meg a sorozat végét

[Ody Mandrell]

Szerintem se. Persze mondhatjuk, hogy túlélték, csak később sose láttuk őket. Ez viszont elképzelhetetlen, mert Mon szempontjából fajsúlyos szereplők. Perrin pl. sose csatlakozott volna a lázadáshoz. 

[Yoda József]

Igen, ha csak szimplán eltűnnek, az olyan semmilyen. Jó volna ha lenne valami komolyabb hatása is Monra a történteknek

[Ody Mandrell]

Lehet, hogy akkor fog elszökni Coruscantról. Rebels, Secret Cargo.  

[Dzséjt]

Mivel Mon a későbbi filmekben is csak cameózik, a Rebels-ben meg mellékszereplő, így a sosem hallottunk róluk dolog teljesen magyarázható. A későbbi könyvek is csak a munkakörével foglalkozott, ráadásul azokban sem nézőpont karakter volt. Ugyanakkor én is úgy gondolom, hogy legalább az egyik családtag meg fog halni. Tippre a lánya meghal, és a férje elárulja - ennek következtében hal meg a lányuk. Én legalábbis így írnám, mert így mindkét szülőre hatással lenne a dolog. Monra az ügyért hozott áldozat miatt, Perrin meg az árulása miatt.

[Ody Mandrell]

Lehet így is, az a lényeg, hogy később már nem lesz mellette se a lánya, se a férje.

[Dzséjt]

Mondjuk azt azzal is elérheti, hogy:

1. Megszakít velük minden kapcsolatot, miután ő lesz a Birodalom első számú ellensége, a Galaxis legkeresettebb embere. Szóval a biztonságuk érdekében, legalábbis a háború idejére el kell válnia tőlük teljes mértékben.

2. Elrejti őket valahol, hogy a Birodalom sose jusson el hozzájuk. Mivel az esetek többségében ő is rejtőzött valahol - sosem tartózkodott a főparancsnokságon tartósan -, ez sem elképzelhetetlen.

3. A Birodalom szimplán bebörtönzi Perrimet és Leidát. Ez utóbbi arra is magyarázat lehet, hogy a háború miatt miért nem hallottunk róla. Ha miatta kerültek évekre egy birodalmi börtönbe, akkor lehet, hogy soha többé nem akarnak hallani róla.

Szóval lehetőség itt van bőven, és szokás szerint nem a halál az egyetlen opció.

[Ody Mandrell]

Természetesen nem csak a halál lehet, viszont az a legtisztább. Különben megint lehet magyarázkodni az utólag behozott majd később eltűnt karakterek sorsát illetően.  

[Dzséjt]

Szerintem eddig egyik utólag behozott karakter sorsát illetően sem kényszerültek a készítők magyarázkodásra. Vagy legalábbis nekem nem rémlik ilyen. 

[Ody Mandrell]

Észrevették Syril szobájában a klón katona akció figurákat? Nem véletlen, hogy rendfenntartónak állt. 

[Donát]

23 perccel korábban, Ody Mandrell írta:

Észrevették Syril szobájában a klón katona akció figurákat? Nem véletlen, hogy rendfenntartónak állt. 

Vártam, hogy ráfókuszáljon a kamera, de csak nem akart megtörténni.  

[Darth Sky]

11 órával ezelőtt, Ody Mandrell írta:

Érdekes lesz látni ezekután, hogy miként reagál majd az esetleges elvesztésükkor. 

Ha így lesz, az szerintem az éppen aktuális viszonyuktól függetlenül megtöri majd, persze az nyilván kérdéses, hogy ez milyen akciókra sarkallja.  Lehet, hogy épp ennek révén jutunk el odáig, hogy a nő nyíltan felszólal a Birodalom ellen, ami miatt "áruló" lesz belőle, és így lyukadunk ki a Rebelsben látott kimenekítéséig. Bár eddigi viselkedése alapján Perrinből én is kinézem az árulást, ha a mérleg két serpenyőjében a családja és a Birodalom vannak.

[Ody Mandrell]

Vagy azért éri támadás a családját, mert felszólal. Ez jó indok egy kis önmarcangolásra is.

[Ody Mandrell]

Heert említ egy Kesseli incidenst. Ez lehet Kananék wookie szabadító akciója?

[Dzséjt]

1 órával korábban, Ody Mandrell írta:

Heert említ egy Kesseli incidenst. Ez lehet Kananék wookie szabadító akciója?

Szerintem majdnem biztos, hogy az. YE 5-ben az eddigiek alapján ők voltak az egyetlen lázadók, akik akcióztak a Kesselen, és mivel abban az BBI közvetlen is érintve volt Kallus által, így valószínűleg jól ismert esemény a hivatalban. Pláne, hogy ott előkerült egy Jedi is.

[Ody Mandrell]

Ez igen!  Mit meg nem adnék érte, ha Kallus is felbukkanna. 

[Dzséjt]

Én is nagyon bírnám, még akkor is, ha csak egy cameó erejéig ugrana be. De már az ilyen kis utalások - ami szép fogás volt, nekem nem esett le eddig  - is tök jó összekötő kapcsok. Mekkora lenne már, ha valahol Lothalt is említenék. Mondjuk egy Kallus cameóval.

A másik, aminek feltűnését díjaznám, az a Hosnian Prime. Két rész alatt kétszer is megemlítették, itt ráadásul a lázad tevékenységekkel kapcsolatban, és a szétlőtt bolygók közül már csak arra nem volt lehetőségünk jobban ránézni élőszereplős műben.

[Ody Mandrell]

Az EPVII-ben túlságosan is hasonlított a Coruscantra, most lehetne árnyalni a bolygó megjelenését. 

[Donát]

55 perccel korábban, Ody Mandrell írta:

Az EPVII-ben túlságosan is hasonlított a Coruscantra, most lehetne árnyalni a bolygó megjelenését. 

Lehet egy ott lakó ezt dicséretnek venné. Vagy sértésnek.

[Wilde]

Ez egy kicsit laposabb rész volt, mint a legutóbbi, de az nagyon tetszik, ahogy adagolják a feszültséget. Ezt az akciót most már úgy felvezették, hogy ezek után biztos nagyot fog ütni és minden bizonnyal a következő részben már tényleg láthatjuk a heistot. Amiért szintén nagyon értékes volt az epizód, hogy sokkal jobban beleláthattunk a karakterekbe és a közöttük lévő viszonyokba, még ha itt egyelőre továbbra is inkább csak a kontúrjaik vannak meg a figuráknak és az igazi mélységekbe még mindig nem ástunk le. A csapatdinamika érdekesen alakult és itt azt külön díjaznám, hogy ezt a konfliktust Cassian motivációját illetően már most felszínre hozták és nem csak egy későbbi epizódban próbálták meg ellőni, vagy akár a rablás közben. Az Aldhanin játszódó jelenetekben éreztem leginkább azt a feszültséget, ami nem hogy időhúzónak, hanem kiefejezetten építőnek láttatta ezt az epizódot, ami után így sokkal jobban várom a heistot. A szereplők közötti bizalmatlanság, az egész akció miatt bennük lévő félelem, Cassiannak a saját nézőpontja, ezek mind olyan elegyet adtak, hogy én még el tudtam volna nézni ezt a részt úgy is, hogyha a fő atrakció, a betörés még mindig nem is történik meg. Az Cassianon is látszik, hogy ő is tudatában van annak, hogy mennyit kockáztat, tetszett, ahogy több ponton is belejavított a tervbe és nekem végig az volt az érzésem, hogy ez a kis csapat nem teljesen biztos a dolgában, még ha el is terveztek mindent. Az mindenesetre, ahogy bevágták Luthent a végén még tovább növelte azt az érzést, hogy ezeknek az eseményeknek nagyon komoly súlya van, mindenki megkérdőjelezi a sikert, önmagát és folyamatosan ott lebeg a levegőben a kudarc esélye. Van egy olyan érzésem, hogy nem fog minden simán menni.

 

A másik szál, ami kiemelkedő volt, az Syril Karn története volt. Nekem vele kapcsolatban már kezdettől fogva volt egy olyan elképzelésem, hogy egy elég küzdelmes belső világgal rendelkezik és így a családja körében látva ez megerősítést is nyert. Ezzel a passzív elnyomással, amit az anyja plántált bele méginkább kontextusba kerülnek azok a bizonyításivágytól fűtött pillanatok, amikor nagyon meg akarta mutatni, hogy ki is ő valójában. Szimpatikus karakternek talán nem mondanám, de ő az egyik legérdekesebb figura az úgynevezett "ellenoladalon", akire részről részre nagyon kíváncsi vagyok. Nem tűník különösebben nagy tettekre hivatottnak, de úgy érzem, egy igazi időzített bomba a srác, aki teljesen rá van állva Cassianra és ez még komoly bonyodalmakat okozhat. Arra pedig van egy-két tippem, hogy neki hová vezethet innen az út. Ha beállna a Birodalomba azt nagyon díjaznám, mert ugyan ők vették el az állását, de ő szerintem nem rájuk haragszik, hanem Cassianra, aki számára minden baj okozója. Ő csak jól akart eljárni, elkapni a bűnöst és igazságot tenni, ami aztán nem sikerült. Ráadásul az egész akció kudarcba fulladt és ő személyesen is megszégyenült, ahogy Cassian elvette a fegyverét, legyőzte a csapatát és végül Syril szinte mindent elveszített. Hogyha valami magányos bosszúba kezdene, abban is lenne potenciál, de rajta keresztül be lehetne mutatni a Birodalom lehengerlő hatásait is, hogy egy alapvetően nem velejéig romlott ember, ha bekerül ebbe a gépezetbe hogyan alakulhat át akár egy tőrőlmetszett űrnácivá is.

 

Mon Mothma most talán egy kicsit csalódás volt, nem annyir amiatt amit láttunk tőle, hanem hogy sajnos elég keveset szerepelt. Nekem ő az egyik kedvenc karakterem ebből a sorozatból és az előző rész egyik fénypontja volt. Az most is jó volt, ahogy továbbvitték nála ezt a családi szálat a férjével és most már megismerhettük a gyerekét is. Ez a toxikus légkör, ami körüllengi ezt az otthont az remekül átjött ezekből a röpke jelenetekből is. Továbbra is ott tartok, hogy én nagyon nem ilyen életet képzeltem el Mon Mothmának, de baromira bejön, hogy behozták a képbe ezt a konfliktust és így őt kvázi egy ilyen két frontos csatában látjuk, otthon a családdal, meg a nagyobb képet tekintve a Birodalommal. A férje egyre jobban kezd érdekelni, neki milyen motivációi vannak ebben az egészben... ő csak oda dörgölőzik, ahol a hatalom van, netán tényleg internalizálta ezt az attitűdöt, amit megjelenít, vagy már eleve is ilyen volt? Ja és Mon Mothma, hogy került össze ezzel a férfival, lehet, hogy nem ő akarta, de valamilyen nyomás hatására kellett összeházasodniuk, vagy régen minden más volt? Azt elég valószínűnek tartom, hogy ezzel a családi szállal nem csak színesítik Mon Mothma karakterét, hanem ennek még jelentősége lesz a továbbiakban is, főleg a lányára tippelnék, hogy ő még akár valamiféle zsarolási potenciált is jelenthet rossz kezekben...

 

A birodalmi vonal most annyira nem sziporkázott, az mondjuk mindenképpen tetszett, hogy máris visszatértünk a Ferrixre és így Cassian menekülése nem lóg a levegőben annyira, hanem megismerhetjük annak a felfordulásnak a következményeit, amit ott maga után hagyott. Dedra Meero kissé sebezhetőnek tűnt itt, már nem volt benne az a kikezdhetetlen arrogancia, mint mikor legutóbb láttuk és ő is megkérdőjelezi önmagát, ettől sokkal emberibbnek tűnt. Tetszett az is, hogy megemlítették a Jakkut és ezek a már nem is annyira új helyszínek így a lore természetes részévé váltak, 10 évvel ezelőtt még azt sem tudtuk volna, hogy mi ez a bolygó. Egyébként a Birodalomnak is van egy olyan perspektívája ebben a sorozatban, amit eddig nem annyira láttunk. Gorn hadnagyon keresztül azok az egyszerű beszélgetések is remekbe szabottak voltak, ahogy játszott ott azzal a két emberrel, a TIE vadász megjelenése ismét zseniális volt, ahogy ott elhúzott a "pásztorok" felett és valahogy olyan érzésem van, hogy ez egy sokkal félelmetesebb, sokkal badassebb Birodalom, mint amit én eddig ismertem. Egyébként visszatérve még a Gorn hadnagyos részre, a párbeszédek szerintem kiemelkedően üdítőek, olyan mintha tényleg ilyen hétköznapi szituációkat látnánk, ahogy normál emberek beszélgetnek. Annyira élettel teli, földhözragadt, de amikor kell akkor meg feszült és jelentőségteljes, hogy teljesen másként hat, mint az űropera sokszor kicsit meseszerűbb, vagy olykor emelkedettebb dialógusai.

 

Szerintem a következő rész nagyon kemény lesz, én továbbra is remekül szórakozom és mikor talán Bomarr írta néhány hete, hogy ez a sorozat Star Wars történelem lesz, egyelőre így öt rész alapján én úgy látom, hogy nem lőtt mellé!

[Nute Gunray]

1 órával korábban, Wilde írta:

Ja és Mon Mothma, hogy került össze ezzel a férfival, lehet, hogy nem ő akarta, de valamilyen nyomás hatására kellett összeházasodniuk, vagy régen minden más volt?

Lehet, hogy politikai házasságról van szó. 

[Donát]

2 órával ezelőtt, Wilde írta:

Ja és Mon Mothma, hogy került össze ezzel a férfival, lehet, hogy nem ő akarta, de valamilyen nyomás hatására kellett összeházasodniuk, vagy régen minden más volt?

Ez egy tök jó felvetés. Szóba került a Chandrilla és annak sokfajta hagyományai; nem lennék meglepve ha elő lett volna írva Mothmának hogy kihez kell feleségül mennie. 

 

2 órával ezelőtt, Wilde írta:

és valahogy olyan érzésem van, hogy ez egy sokkal félelmetesebb, sokkal badassebb Birodalom, mint amit én eddig ismertem

Ez is jó gondolat. Emögött meg az áll, hogy a kisemberek számára a Birodalom tényleg badass volt, aki simán erődemonstrációt tudott tartani ellenük. Akinek ez nem tetszett, elment a Lázadásba ahol a sok lúd disznót győz elven tudtak sikereket aratni, vagy meghaltak. Ez nyilván egy nagyon komoly moral boostot adott az elmyomottaknak és közösségi érzést is. 

[Ody Mandrell]

3 órával ezelőtt, Wilde írta:

Ezzel a passzív elnyomással, amit az anyja plántált bele méginkább kontextusba kerülnek azok a bizonyításivágytól fűtött pillanatok, amikor nagyon meg akarta mutatni, hogy ki is ő valójában.

Visszagondolva ahogy Maarvával beszélt a Ferrixen, az bizonyos tekintetben az anyja keltette frusztrációjának a kiélése is lehetett.

[Ody Mandrell]

Elnézve Leidát....talán van abban valami amit mond. Perrin meg azért nem szól közbe, hogy végre a lányától hallja Mon a dolgokat. Mintha teljesen elhanyagolta volna őket a nő.  Mon paranoiás lenne? És ez csak most tűnt fel.  

 

Nemik pedig egy olyan lázadó, akik elvek mentén cselekszik. Nagyon fiatal de az eszme határozza meg. Igazi idealista politikai vezető válhatott volna belőle, de hova tűnt?

Szerkesztve: 2022. Október 11. - Ody Mandrell