SW könyvek

[MissKarrde]

501.

Ez a rész is tetszett, és mivel más korszak, más események kerültek előtérbe. Kevesebb akció, kevesebb és időnként elkapkodott helyszínek, több paranoia, de még mindig tele karakterfejlődéssel, moralizálással, ahogy megszokhattuk. És egy-két számomra meglepő fordulattal. Több önismétlésbe futhatunk bele, de ez így volt már a 66-osban is. Mindenki döntse el maga, hogy ez most jó vagy nem. Nekem kevésbé jön be ugyanazoknak a téziseknek az ismételgetése minden könyvben, de tekintve, hogy külföldön több időeltéréssel jelentek meg, talán nem ártott meg felfrissíteni az olvasók emlékezetét.

 

Ami annyira nem tetszett, hogy Traviss mindenkit össze akar hozni valakivel, aki passzol hozzá. Szerintem ez felesleges volt, bár egy ilyen kis közösségben akár óhatatlanul is előfordulhat az életben is. Uthant egészen megkedveltem, és a Jedi lány is szimpatikus volt.

 

Mindenesetre most neki állok után nézni, mi lett volna, ha... mert nagyon hiányzik

[Darth Sky]

Nem szöszmötölsz sokat egy regénnyel, azt meg kell hagyni.

 

Pénteken hozzám is megérkezett A 66-os parancs, 501. páros, hamarosan neki is látok. A gerincek elsőre furcsák az 1-3. részhez képest, de nem bánom, hogy ezek mellett döntöttek, a számokhoz szerintem jobban passzolnak az egyedibb tipok. Ráadásul nem is követik közvetlen a sorozat 1-3. részét kronológiailag, így a polcon sem kizökkentő a látványuk. Egyébként a 66-os borítója (főleg színhasználat terén) nagyon jól sikerült. Remélem, a tartalom is hasonlókkal kecsegtet.

[Nute Gunray]

Miss, abban egyetértek, hogy

 

 

Traviss meglehetősen nagylelkű az általa megformált és szerintem megszeretett szereplőinek sorsával kapcsolatban. Az Order 66-ig a csapatból gyakorlatilag senki nem hal meg, pedig vannak rizikós helyzetek szép számmal. Pedig egy-egy gyászos fejlemény akár lehetőséget adhatott volna a szereplők jellemeinek további kibontakozására.

 

[Darth Revan9]

Én majd csak május közepétől tudom ezeket olvasni. Most először életemben a határidős feladataim annyira lefoglalnak, hogy nem tudok időt szakítani az olvasásra. Már elkezdtek kiütközni rajtam az elvonási tünetek is.

[Darth Revan9]

Én majd csak május közepétől tudom ezeket olvasni. Most először életemben a határidős feladataim annyira lefoglalnak, hogy nem tudok időt szakítani az olvasásra. Már elkezdtek kiütközni rajtam az elvonási tünetek is.

 

Szerk. bocs, valami szerverhibárt írt ki az első üzenetem leírásakor, ezért véletlenül dupla lett.

Szerkesztve: 2014. Március 31. - Darth Revan9

[MissKarrde]

Nem szöszmötölsz sokat egy regénnyel, azt meg kell hagyni.

Ha valami igazán érdekel és tetszik, akkor nem

Nem mellékesen nekem a 66-os gerince kifejezetten nem tetszik, mert nagyon elüt a többitől. Nem lehetett volna egységesre kreálni??

 

Miss, abban egyetértek, hogy

 

 

Traviss meglehetősen nagylelkű az általa megformált és szerintem megszeretett szereplőinek sorsával kapcsolatban. Az Order 66-ig a csapatból gyakorlatilag senki nem hal meg, pedig vannak rizikós helyzetek szép számmal. Pedig egy-egy gyászos fejlemény akár lehetőséget adhatott volna a szereplők jellemeinek további kibontakozására.

 

 

Bármennyire is sajnáltam volna, egy-két szereplőt megölhetett volna Traviss, mert tényleg elég hihetetlen, hogy egy több éves háborúban közülük senki nem hal meg.

 

 

Én majd csak május közepétől tudom ezeket olvasni.

Sajnos van ilyen, nálam is volt. Majd kidumáljuk akkor is ezeket a könyveket.

[Darth Revan9]

Eredetileg ez lett volna a borító még 2008-ban:

 

 

Sajnos a Lucasfilm a jelenlegi verzió mellett döntött. A Szukits Kiadó pedig a jelenlegi változatot kapta meg, nem volt jogi lehetőség cserére.

[MissKarrde]

Persze, a Kiadó nem tehetett semmit, a morgás az eredetinek szólt. Ez a borító jobban bejött volna.

[Darth Revan9]

Nekem is jobban tetszett volna ezzel.

[Darth Revan9]

Április elseje alkalmából érkezett egy SW könyv hír:

 

Laurell K. Hamilton első Star Wars regénye: Jaded Conquest.

http://clubjade.net/?p=12218

[reaper]

A 66-os parancs:

Azt hiszem, ez az a könyv, amit emészteni kell, főleg a vége miatt. Maga a címadó esemény végül elég későn jött el, de a remek felvezetésnek és a filmben látottakkal való remek beilleszthetőségnek köszönhetően úgy is hatalmasat ütött, hogy néhány nagyon fontos eseményt sikerült idejekorán megtudni némi wookiepedia nézelődéssel, de a hatás így sem maradt el. Bár

Etain halála tényleg kicsit esetlenre sikerült, de az azt körülvevő érzelmi többlet, ami Skirata és Darman hozzáad, bőven kompenzálta.

 

Az egész sorozatból eddig talán legjobban Skitata és Vau párosa jött be a legjobban, körülbelül minden közös jelentük aranyat ér, a két öreg mandalori tűz és víz, egyszerre ölnék meg egymást és halnának meg a másikért.

A könyv végének letargikus, de mégis felemelő hangulata számomra csak egy szóval fejezhető ki: aay'han

[MissKarrde]

Messzemenőkig egyetértek Ha csak külön nézzük, szerintem Kal Skirata személyében egy EU top3-as karaktert írt Traviss. Már amennyit én ismerek az EU-ból Vauval valóban feledhetetlen párost alkotnak.

[Nute Gunray]

Karen Traviss: A 66-os parancs

 

A sorozat szerintem vitathatatlanul részről-részre egyre jobb lesz, talán csak a Coruscant elején éreztem némi megbicsaklást. A 66-os parancs viszont minden tekintetben fantasztikus ée letehetetlen (bár erre azért rákényszerültem...) olvasmány lett. Még úgy is, hogy kijelenthetjük

 

 

a történet ismét elég mellékes volt (egy mondatban gyakorlatilag összefoglalható: Sikrata megszervezi a "klán" dezertálását a háborúból), ám helyette ismét olyan, már-már filmszerű érzelmi töltetet kaptunk az egyes szereplők részéről, hogy csak úgy faltam a sorokat.

 

 

Egyetértek abban, hogy Traviss az EU leginkább szerethető karaktereit alkotta meg a sorozatban: Darman, Fi, Kal Skirata, Jusik, de én még az olyan, kissé mellékes szereplőket is nagyon bírom, mint Niner vagy Jaller Obrim.

 

 

Traviss 4. könyve annyira szereplőközpontúra sikeredett, hogy a végére már kissé túlzásba esett, és Skirata gyakorlatilag a fél Coruscant lakosságát kimenekítette Mandalore-ra. Az Omega-osztag, a 0-s felderítők, azok "oldalbordái", a vér szerinti lány még érthető volt, na de amikor véletlenül Fett elveszettnek hitt nővére is előkerült, az már kissé vicces volt. Egyelőre nem sok szerep jutott neki, így a karakterét kissé feleslegesnek éreztem, talán majd az 501-ben kerül elő inkább a személye. Aztán megjelent Bralor osztaga, Levet, valamint utaltak Esterhazy (Yoda: Sötét találkozó) érkeztére is, lassan tényleg egy várost alapíthatnának... Traviss talán túlzottan szereti a karaktereit, és egyiket sem meri igazán elengedni.

 

 

Szóval kialakult egy testben-lélekben összetartó közösség, akik képesek átgázolni minden kivülállón (aruetii), hogy saját boldogulásukat elérjék.

 

 

Kissé zavart is ez a mandalori felsőbbrendűségtudat, de hát ilyen a kultúrájuk. A klónok, önigazolást nyerve, gyakorlatilag az egész civil társadalmat egy kalap alá vették, mint akik hálátlanok, amiért a hadsereg értük áldozza életét. Pedig aztán a legtöbbjük szintén megsínylette a háborút. Sikaráték szerintem túlságosan is a coruscanti felsőosztály életszínvonalából indultak ki, pedig a háború biztosan az alsóbb néprétegek szegényedésével járt együtt. A másik a "nő helye a konyhában van" érzékeltetése. Ugyanez vonatkozik a teljes Jedi-rend megbélyegzésére és megvetésére is, és ezt főleg Jusik és Etain viselkedésén nem tudtam hova tenni, főleg hogy utóbbi teljesen értelmetlenül áldozta életét. Egy idegen klónért. A háború teljesen kifordította az énjét, s az egyik ragaszkodásból (a rend) átesett a másikba (klónok). Mondhatjuk, lélekben ő is klónná vált. A halála utáni gyász nagyon szépen volt leírva. Skirata, minden hibája ellenére egy végtelenül szerethető figura, sokkal kidolgozottabb karakter még egyes filmszereplőkhöz képest is. Remélem, valamilyen EU műben fel fog még bukkanni.

 

 

A címből adódóan nyilván szót kell ejtenem a Klónháborúról és annak végéről is.

 

 

Örülök, hogy a filmes eseményeket olyan szereplők szemszögéből is átélhettük újra, akik nem voltak akkor középpontban, így csak elvétve utaltak pl. Kenobi tábornokra, Palpatine elrablására és Grievous menekülésére. A könyv szerint a coruscanti csata több napig tartott, nekem a film alapján ez egy gyors rajtaütésnek tűnt. Másik, hogy a csata után a könyv kronológiája szerint meglehetősen kevés idő telt el Palpatine leleplezésééig, a film alapján én azért ezt heteknek éreztem, hisz nyilván idő kellett Anakin meggyőzésére, az Utapau eléréséhez és a csatához, bár lehet hogy nincs igazam. Most már időszerű újra megnéznem az EP3-at. Szóval az utalások nagyon tetszettek.

 

A 66-os parancs kiadása körüli eseményeknél az írónő kitűnően érzékeltette a baljós atmoszférát, miszerint senki nem tud semmi biztosat, ellentmondó hírek érkeznek, az Omega-osztag belehallgat a rádióforgalomba.... persze azóta a TCW ezt a 66-os parancs implantátummal felülírta (Darman-ék gyakorlatilag megtagadták a parancsot, nem vadásztak Jedikre), de ez semmit sem von le a könyv értékéből. Szegény Zey... Szerintem Skiratáék indokolatlanul rühellték és igazságtalanak voltak vele, hiszen a Jedi alapvetően jó szándékú volt. A sorsát így sem kerülhette el. Az írónőtől jó dramaturgiai húzás volt, hogy Maze lövését konkrétan nem mutatták (remélem, azért ez nem azt jelenti, hogy esetleg később visszatérne...).

 

Szóval, Etain-tól és a két klóntól eltekintve hőseink sikeresen elhúzták a csíkot. Az 5. könyv szerintem a Delta-osztag és Darmanék kimentéséről fog szólni, Uthan doktornővel pedig kudarcot vallanak, de majd meglátjuk.

 

 

Ismét nagyszerű könyv született Traviss tollából, 5/5 Én barom, most várhatok az 501-re...

[Nute Gunray]

Miss, elolvastam a kritikádat, a legtöbb dologgal egyetértek.

 

66-os parancs

 

Az első kb. 100-150 oldal nem nélkülözött némi melodrámát, de ennyi belefért. Igazából enyhén zavart az, hogy majdnem fejezetről fejezetre hirtelen ugrunk időben, és a különböző szálak között is csak váltogatunk anélkül, hogy túl szorosan kapcsolódnának. Vagyis végigmegyünk mindenkin, hogy éppen ki hol tart hónapokkal a Színvallás eseményei után (nem mintha a Coruscantnál ezzel már ne találkoztunk volna korábban), és azt hiszem, jobban szeretem, amikor a karaktereink közösen alakítják az eseményeket. Eléggé hiányoltam Vaut és Obrimot a könyv első feléből, igaz, utóbbi nem sok teret kapott a későbbiekben sem, az viszont lényeges. Mondjuk ez sokat nem vett el a tetszésindexből, mert aztán rendesen beindulnak az események, onnan már tényleg nehéz volt megállni szünet nélkül, pedig itt volt még az egész vasárnap is

 

 

 

Engem annyira nem zavart, mert

 

 

csak az első néhány fejezetben volt ekkora ugrás, de ez elengedhetetlen volt, hogy a 66-os parancsig és a háború lezárásáig eljussunk. Vau-ról el is felejtkeztem: a karakter a 2. könyhöz képest hatalmas jellemfejlődésen ment keresztül. Ugyanúgy szereti a "fiait", mint Skirata, csak más módszereket vetett be, hogy azok túléljék ezt az értelmetlen háborút. Bizonyos tekintetben hatékonyabb kiképző volt, hiszen pl. a Delta-osztag a háború végéig egyben maradt, míg az Omega-osztag összes tagja elvesztette a korábbi társait (bár ha jól emlékszem, Atin eredetileg szintén Vau mentoráltja volt). Szép jelenet volt, amikor a könyv végén a két cuy'val dar együtt ásta az emlékműnek a helyet.

 

 

Etain halála elég sokkoló volt, még ha némileg példaértékű is. Nem csodálkozom azon, hogy ő nem élte túl az eseményeket. Neki már régen máshol lett volna a helye, nem a Rendben. Mondhatni, Traviss példát statuált azzal, mi történhet valakivel, ha az elveivel ellentétesen cselekszik (kivéve a klónok megvédése, de ők nagyfiúk, tudnak vigyázni magukra). Jobban mondva, Etain már későn cselekedett volna. Viszont annyira buta volt a szitu, amiben meghalt, hogy az egy picit dühít.

 

 

Ugye? Teljesen értelmetlen volt a halála. Igazán gondolhatott volna Darmanra, de főleg a fiára.

 

 

Mit gondoltok, Fett tényleg tudhatott arról, hogy a klónok a Jedik ellen kellettek? Nem is tudom, valahogy úgy érzem, Vau egy kicsit mellélőtt ezzel. Fett mélyen benne volt a klónbizniszben, de vajon ennyire? Érdemes lenne körüljárni a teóriát, bár lehet, hogy máshol másképpen már megtették korábban.

 

 

Szerintem Fett erről nem tudhatott, ő is csak kis porszem volt abban a hatalmas gépezetben, amit Palpatine működtetett.

 

[Darth Revan9]

Idén október 14-én megtartják a harmadik STAR WARS READS DAY-t. Állítólag a Disney publishing jelentette be. Reméljük, hogy addigra már lesznek hírek az új ameirikai megjelenésekről.

[MissKarrde]

Karen Traviss: A 66-os parancs

 

 

Kissé zavart is ez a mandalori felsőbbrendűségtudat, de hát ilyen a kultúrájuk. A klónok, önigazolást nyerve, gyakorlatilag az egész civil társadalmat egy kalap alá vették, mint akik hálátlanok, amiért a hadsereg értük áldozza életét. Pedig aztán a legtöbbjük szintén megsínylette a háborút. Sikaráték szerintem túlságosan is a coruscanti felsőosztály életszínvonalából indultak ki, pedig a háború biztosan az alsóbb néprétegek szegényedésével járt együtt. A másik a "nő helye a konyhában van" érzékeltetése. Ugyanez vonatkozik a teljes Jedi-rend megbélyegzésére és megvetésére is, és ezt főleg Jusik és Etain viselkedésén nem tudtam hova tenni, főleg hogy utóbbi teljesen értelmetlenül áldozta életét. Egy idegen klónért. A háború teljesen kifordította az énjét, s az egyik ragaszkodásból (a rend) átesett a másikba (klónok). Mondhatjuk, lélekben ő is klónná vált. A halála utáni gyász nagyon szépen volt leírva. Skirata, minden hibája ellenére egy végtelenül szerethető figura, sokkal kidolgozottabb karakter még egyes filmszereplőkhöz képest is. Remélem, valamilyen EU műben fel fog még bukkanni.

 

 

Egy kicsit engem is zavart ez a felsőbbségtudat, és egyelőre nem tudtam megfejteni, miért nézem el annyira (mint ahogy azt is,Traviss nagyon ragaszkodik a karaktereihez). Talán azért, mert a tökéletlenségeivel együtt nagyon szerethető a történet, a karakterei pláne

A nő helye konyhában van csak-jelenség pedig azért nem bántó, mert közben harcosok is Úgy érzékeltem, hogy náluk a két nem teljesen egyenrangú, még ha a feladatok szét is vannak osztva. Egyébként meg Skitata sem volt rest babát pesztrálni, szóval ...

Úgy láttam, hogy Traviss nem bélyegezte meg teljesen az egész Jedi Rendet, a bírálat sokkal inkább a Tanács tagjaira, fejesekre és a nekik hajbókoló többségre vonatkozott. Akik vakok voltak észrevenni, hogy a Rend úgy általában eltévedt a Jedik útján. Vagyis a Jediséggel önmagában nem volt baja. Mivel csak a ténylegesen szereplő Jedik és nagyjából a filmből ismert Tanácson keresztül foglalkozott ezzel a témával, velük is csak érintőlegesen, de nagyon kritikusan, a többi mezei Jedivel pedig nem igazán, ezért nehéz ezt eldönteni. De én inkább azt értékeltem, amit fentebb írtam.

Én is szeretném, hogy találkozzunk még más könyvekben is Skiratával És persze a többiekkel is, Jusikkal meg a klónokkal.

 

 

 

Örülök, hogy a filmes eseményeket olyan szereplők szemszögéből is átélhettük újra, akik nem voltak akkor középpontban, így csak elvétve utaltak pl. Kenobi tábornokra, Palpatine elrablására és Grievous menekülésére.

 

Én is örültem ennek, annak viszont még inkább, hogy ezzel kapcsolatban a filmes eseteket teljesen elkerültük, és csak a regényfolyam szereplőinek szemszögéből láttuk az eseményeket. Szerintem sokkal jobban sikerült, mint amikor a Darth Plagueis végén eljutunk az ep1 idejére. A DP esetében túl sok célzás történt az ep1-re, ugyanakkor pont a sok, de nem kibontott utalás hiányossá tette a képet, és megzavarta a regényolvasás élményét (hiába ismerjük a filmeket). Traviss viszont nem esett ebbe a hiába, nincs hiányérzet, mert a karaktereinkkel történő események közben nem tekintget ki a történetből a filmek felé. A szemszögükből amúgy sincs túl nagy jelentősége, mi történt olyan alakokkal, akikkel sose találkoztak

 

 

 

A 66-os parancs kiadása körüli eseményeknél az írónő kitűnően érzékeltette a baljós atmoszférát, miszerint senki nem tud semmi biztosat, ellentmondó hírek érkeznek, az Omega-osztag belehallgat a rádióforgalomba.... persze azóta a TCW ezt a 66-os parancs implantátummal felülírta (Darman-ék gyakorlatilag megtagadták a parancsot, nem vadásztak Jedikre), de ez semmit sem von le a könyv értékéből. Szegény Zey... Szerintem Skiratáék indokolatlanul rühellték és igazságtalanak voltak vele, hiszen a Jedi alapvetően jó szándékú volt. A sorsát így sem kerülhette el. Az írónőtől jó dramaturgiai húzás volt, hogy Maze lövését konkrétan nem mutatták (remélem, azért ez nem azt jelenti, hogy esetleg később visszatérne...).

 

Szóval, Etain-tól és a két klóntól eltekintve hőseink sikeresen elhúzták a csíkot. Az 5. könyv szerintem a Delta-osztag és Darmanék kimentéséről fog szólni, Uthan doktornővel pedig kudarcot vallanak, de majd meglátjuk.

 

 

Ismét nagyszerű könyv született Traviss tollából, 5/5 Én barom, most várhatok az 501-re...

 

Hőseink nem a fősodorban voltak, így az említett baljós atmoszféra remekül "állt" nekik.

Zeyt illetően nagyjából egyetértek, nem kellett volna ennyire keményen viselkedni vele, ugyanakkor Skiratáék szemében ő képviselte a Rendet, a Tanácsot, ezért rajta verték el a port, még ha többször igazságtalanul is. Zey elég ellentmondásos figura a történetben, mert sok mindent lát, és sokszor helyesen, mégsem tesz semmit. Mert a Tanács utasításai előbbre valók. Annyi a hibája, hogy Jusiktól eltérően fejet hajt és nem cselekszik, viszont ez egy óriási vétek a részéről.

Maze-nek pedig igaza volt azzal kapcsolatban, hogy nem válogathat, kire értelmezi a parancsot, kire nem. A parancs az parancs. Egyébként is annyira jól van levezetve az egész parancsosdi, hogy ezek után annyira őrült a TCW megoldása...

 

 

Majd csak eltelik az a pár hét, és el tudod olvasni az utolsó részt

 

Miss, elolvastam a kritikádat, a legtöbb dologgal egyetértek.

 

 

Szép jelenet volt, amikor a könyv végén a két cuy'val dar együtt ásta az emlékműnek a helyet.

 

Igen, az egy nagyszerű gesztus volt. A két karakter egyik legjobb jelenete.

 

 

 

Ugye? Teljesen értelmetlen volt a halála. Igazán gondolhatott volna Darmanra, de főleg a fiára.

 

Hát ez az, annyira meg volt kattanva attól, hogy mentse a klónokat, már-már mániákusan, ösztönből, hogy nem is gondolt a családjára. Mint amikor a Q-án majdnem elvesztette a babát. Végig így viselkedett, de az eltelt események megtaníthatták volna, hogy ne ész nélkül cselekedjen.

 

 

 

Szerintem Fett erről nem tudhatott, ő is csak kis porszem volt abban a hatalmas gépezetben, amit Palpatine működtetett.

 

 

Én is inkább erre hajlok. Vau pedig összeesküvés-elméletet gyártott.

 

[Wilde]

James Luceno hamarosan megjelenő könyvéről (A megtévesztés leple), tud valaki segíteni nekem? Ez kapcsolódik, valamilyen korábbi könyvéhez, vagy ha csak most megrendelem és utána elolvasom úgy is érteni fogom majd?

[Darth Revan9]

James Luceno hamarosan megjelenő könyvéről (A megtévesztés leple), tud valaki segíteni nekem? Ez kapcsolódik, valamilyen korábbi könyvéhez, vagy ha csak most megrendelem és utána elolvasom úgy is érteni fogom majd?

Önállóan olvasható a történet. Még 2001-ben jelent meg. A Darth Plagueis című könyvben, melyet 2012-ben írt meg többször utalt A megtévesztés leple eseményeire is. Ettől függetlenül nem kell ismerni A megtévesztés lepléhez a Darth Plagueist sem.

[Nute Gunray]

A Darth Plagueis-en kívül A vadászó árnyékhoz kapcsolódik némiképp, de anélkül is simán élvezhető a könyv. Viszont az EP1 történéseit remekül kiegészíti A megtévesztés leple, így melegen ajánlom.

[zilllosarkany]

Na, végre kiolvastam a Coruscantot. Nem tetszett, nagyon untam. Unalmas, egysíkú, hihetetlenül gyenge alapsztorival. Semmi izgalom, alig történik valami circa 400 oldalon keresztül. A Tűzharcban már egy kicsit sokalltam a szerencsétlen klónok sorsának ecsetelgetését, de itt már halálosan untam. Rég olvastam ilyen rossz könyvet. Félve állok majd neki a Színvallásnak.

 

Viszont már nagyon várom a Crosscurrentet. Remélem, nem fogok benne csalódni. A megtévsztés leple nem nagyon érdekel, attól tartok, hogy olyasmi lesz, mint a Darth Plagueis, csak sithek nélkül, tömény politikával. Amúgy ezzel a könyvvel érkezik még Az erő bajnokai, a 66-os paramcs, és az 501.

 

Milyen sorrendben jönnek majd a könyvek a Riptide után? Lehet már valamit tudni a 2015-2016-os megjelenésekről?

[Darth Revan9]

A Színvallásban hasonló lesz a helyzet. Karen nem az akciókra ment rá, (bár a Színvallásban szerintem több akció van), hanem inkább az egyéni sorsokra, a drámára és a háborúval kapcsolatos erkölcsi kérdésekre.

 

A megtévesztés leple. A könyv egy politika thriller, viszont állítólag több lesz benne az akció, mint a Darth Plagueisben. Engem kifejezetten érdekel, főleg azért, mert Luceno írta és mert a kedvenc Jedim, Qui-gon Jinn lesz a főszereplő.

 

A Riptide utáni megjelenési sorrendről még nincs infóm. Jelenleg úgy néz ki, hogy a Knight Errant, a Shadow Games, és a The Force Unleashed 2 idén megjelenne. Sőt, talán még egy bónusz megjelenésre is lehet kilátás, de ez utóbbi sajnos még nem biztos. Egyébként a még idén megjelenő könyvek már jóval akciódúsabbak lesznek (legalábbis a RepCom-hoz képest)

2015-ös megjelenések. Volt egy kis módosítás a címek válogatásában a Disney új rendszere miatt. Jelenleg tudtommal még nincs meg a szerződés. Ha minden jól megy, akkor lehet, hogy mostantól egy évben akár 9-10 cím is kijöhet, de amíg nincsenek lefixálva a dolgok szerződésben, addig ez csupán egy lehetőség, vagy remény.

[Wilde]

Köszi mindenkinek, azt hiszem ezt be fogom szerezni.

[R2-D2]

Na, végre kiolvastam a Coruscantot. Nem tetszett, nagyon untam. Unalmas, egysíkú, hihetetlenül gyenge alapsztorival. Semmi izgalom, alig történik valami circa 400 oldalon keresztül. A Tűzharcban már egy kicsit sokalltam a szerencsétlen klónok sorsának ecsetelgetését, de itt már halálosan untam. Rég olvastam ilyen rossz könyvet. Félve állok majd neki a Színvallásnak.

 

 

 

A Coruscant nekem is nehezebben "csúszott le", de egy idő után ráéreztem az ízre. A Színvallás még inkább a klónok társadalmi-politikai helyzetével foglakozik, gyakorlatilag egy hatalmas Köztársaság- és Jedi rend kritika. Szerintem lényegesen jobb, mind elődje, de ha Neked nem jön be ez a moralizálós vonal, azon is szenvedni fogsz.

 

A magam részéről már jobban bírom a Nullásokat, mint bárki mást ebből a szériából.

[MissKarrde]

Na, végre kiolvastam a Coruscantot. Nem tetszett, nagyon untam. Unalmas, egysíkú, hihetetlenül gyenge alapsztorival. Semmi izgalom, alig történik valami circa 400 oldalon keresztül.

Akkor sajnos ezek után a 3 folytatás sem fog tetszeni, mert ez a vonal megy tovább.

[Nute Gunray]

Hát igen, ez nem a Tomboló Erő...

[MissKarrde]

Mily' szerencse

[zilllosarkany]

Én már várom a második részét

 

Évi 9-10 cím? Nagyon jól hangzik, remélem szép vegyes lesz, minden érából várok csemegéket. Egy ilyen listának örülnék:

 

Lockdown

Kenobi

Into the void

Coruscant nights és The last Jedi

Annihilation

Lost tribe of the sith

Tatooine ghost

 

Nekem ez egy álomév volna.

[Darth Sky]

Akkor sajnos ezek után a 3 folytatás sem fog tetszeni, mert ez a vonal megy tovább.

Attól függ, milyen értelemben nem tetszett neki a Coruscant. A sorozat 2. darabja szerintem is kissé lapos a többi általam olvasotthoz képest (1. és 3. rész), noha nem mondom, hogy unatkoztam rajta, mert lekötött. Ugyanakkor a folytatást, a Színvallást az egyik legjobb regénynek tartom; remekül eltalálták benne a moralizálást, a karakterek fejlődését, a történetet, illetve az egész hangulatát. Azonos stílusú és témájú regények közt is lehet ég és föld a különbség. Én így tapasztaltam.

[Nute Gunray]

A Színvallásban azért jóval több akció van (szerintem), viszont A 66-os parancs ilyen téren megint visszavesz a tempóból.

[R2-D2]

Igaz, MissKardde-nek ígértem, de hátha a többieket is érdekli... Így néz ki a hazai teljes(?) , hivatalos SW sor: