Akik a klasszikusokon "nőttek fel"...

[Rog]

Nálam elég hülyén jött ki a sorrend.

Az elsőszinkronos TESB-t láttam először aztán pár évvel később a RotJ-ot narrátorosan, addigra az előző már totál kiesett, aztán jött a THX-es verzió, addigra meg a RotJ esett ki, így a THX-es ANH-TESB-RotJ sorrendben már majdnem úgy számított hogy abban a sorrendben néztem meg őket ahogy készültek.

[Ody Mandrell]

Pildi. Aki sorban nézi a filmeket, annak is lehet számtalan meglepetés az 1-2-3 -ban. Kicsit szubjektívnek látom a véleményed.

 

Egyébként meg, Lucas felfogásában is kereshetjük az okot, amiért a negyedik részt csinálta meg először. Akkoriban elég fiatal volt, gondolom más dolgok érdekelték, így akkor úgy láthatta jónak, hogy az EPIV-el kezd.

[Pildi]

Ody, szerintem sokkal inkább az szubjektív, hogy szerinted miért lehet jó a szám szerinti sorrend, hiszen te sem úgy láttad, tehát csak elképzeléseid lehetnek, milyen lehet ezt ismeretlenül elölről látni .

 

Hogy szerintem miért jó megfordítani a sorrendet a két trilógia között, az sokkal objektívebb, hiszen én amellett voksolok, amit átéltem. Igaz, hogy ez is lehetne szubjektív, de mivel hasonló élményei voltak rajtam kívül még sokaknak, ezért ezt már eléggé objektívnek érzem.

 

Egyébként Lucas szerintem azért az Új reménnyel kezdte, mert tutira akart menni. A jó és a Rossz küzdelme mindig nyerő téma, és ez nem volt még ilyen ütős az Ep1-ben - a Star Warst nem lehetett azzal kezdeni, mert nem egy szépen lekerekített történet, és ordít a folytatásért - arra biztosan nem kapott volna lehetőséget egyetlen studiótól sem. Az Ep4 pedig önmagában is nagyon szépen megállta a helyét - ha nem így lett volna, akkor nincsenek sem folytatások, sem előzmények. Az csak Lucas zsenialitása, hogy annak a sikerét még fokozni tudta további 5 részen keresztül, és a végén az egész történet még sokkal kerekebb lett, mint az Ep4.

Szerkesztve: 2007. November 25. - Pildi

[Bomarr]

Szerintem az ep.4-el kezdőknek is egyértelmü, hogy ki fog győzni a végén... aki mai fejjel leül egy távoli galaxis gonosz birodalma ellen harcoló lázadók történetét nézni annak aligha merülhet fel, hogy a végén nem ők fognak diadalmaskodni.

 

Egyébként Lucas vajon miért csinálta meg ugy az előzményeket, hogy Palpatine kiléte nem válik világossá s csupán az ep.3-ban derül ki, hogy ki is ő? Szerintem pont azért mert ő nem a régi rajongóknak készitette ilyen értelemben a filmeket (voltak ep2-es kritikák akik sopánkodtak is hogy minek leplezik azt aminek a csattanóját mindenki tudja), hanem az új nézőknek, akiknek beépitette ezt a meglepit és akiknek ez epizodikus sorrendben nézve fog ütni.

Szerkesztve: 2007. November 25. - Bomarr

[Ody Mandrell]

Én akkor is úgy vélem, hogy sorban nagyobb élmény. Minden rész egymásra épül, és ezt így a legjobb megismerni szerintem. A fordított nézés, csak összezavarja az emberkéket. Nekünk éveink voltak, hogy megbeszéljük, átrágjuk a részeket. Mot képzeld el ha valakit nyakon öntesz egy ilyen 456123 sorrendel. A végén azt se tudja, hol van.

[Ody Mandrell]

Egyébként Lucas vajon miért csinálta meg ugy az előzményeket, hogy Palpatine kiléte nem válik világossá s csupán az ep.3-ban derül ki, hogy ki is ő? Szerintem pont azért mert ő nem a régi rajongóknak készitette ilyen értelemben a filmeket (voltak ep2-es kritikák akik sopánkodtak is hogy minek leplezik azt aminek a csattanóját mindenki tudja), hanem az új nézőknek, akiknek beépitette ezt a meglepit és akiknek ez epizodikus sorrendben nézve fog ütni.

Igen, ez paradox helyzet, mert az EPIV-V-VI ugyanúgy lelőhet I-II-II -as poénokat, mint fordítva.

[Dzséjt]

Miért jó az Ep4-5-6-1-2-3 sorrend?

Ezt inkább a negatív érvelés eszközével mutatnám be, vagyis hogy mi szól az ellen, hogy ne így legyen.

Ha elölről nézzük, a klasszikus filmek nagy meglepetései már nem lennének meglepetések, míg az Ep3-ra így is megmarad a "Mi történik?" kérdése helyett a "Pontosan mi történik, és hogyan?" kérdés, ami még bőven ad okot az izgalomra, mint tudjuk.

Szerintem ez egy alapvető probléma ezen kérdés esetében. Vannak olyanok, akik annyira ragaszkondak ehhez, hogy az hihetetlen, pedig tök fölösleges. Egyrészt mert az emlék örökre megmarad, másrészt másodszor úgyse élheti már át. Viszont ebben a görcsös ragaszkodásban szerintem az is benne van, hogy már csak azt látja, mi az ami veszít (amit, mint írtam, egyáltalán nem veszít el), és egyáltalán nem tud örülni, rosszabb esetben nem is látja azt, ami nyer(ne). Ez egy másik fórumon fogalmazódott meg bennem, ahol elég hosszú vitát folytattam néhány emberrel pont ugyan erről a sorrendiségi kérdésről.

 

Nade, szvsz bőven marad meglepetés az ep4-5-6-ra éppen amiatt, mert felépítésében ez a sorozat jelentősen eltér a többi sorozattól. A mai sagak általában arra épülnek, hogy a jó mindig győz. Vegyük csak a Mátrix, a Gyűrűk ura, vagy bármelyik újkeletű "eposzt". A végén a jó megvívja aktuális csatáját, és ha van is némi tragédia, már előre vetítik, hogy az nem tragédia, csak egy kaland kezdete vagy folytatása. Ellenben a Star Wars az ep3-mal úgy zár, hogy nem minimális a tragédia, hanem az egész film az. A jók elpusztultak, a gonosz hatalomra jutott. A reménység elbukott és maga is gonosz lett. A jók legeslegjobbjai feladták. A halvány tragédia helyett itt csak halvány reménysugarat kapunk, azaz a két csecsemőt. De kompenzálásként csak felbukkan a halálcsillag. Tehát ott a nagy kérdés: Mi a fészkes fene jön ezután? És a válasz nem kézenfekvő. De had vezessem le, mire is gondolhat szerintem az, aki sorban látja a részeket (lehet van olyan, aki olvasta):

 

Sorrendben haladva, az ep1-ben nem tudod, hogy Palpatine=Darth Sidious. Bár mily hihetetlen is, nem esik le senkinek sem, aki sorrendben nézi. Így első blikre ott marad a kérdés, ki az a Darth Sidious, és mi a további terve, mert az ep1 végére nagyon úgy tűnik, hogy befuccsolt az, amire készült. Ennél fogva az is elhihető, hogy Palpatine tényleg a jóságos megmentő, akinek beállítja magát. Ráadásul a kis Anakint elnézve sem Darth Vadert látod, hanem tényleg csak egy kicsit különös srácot. Okod kapsz sorban megkedvelni, és ezáltal azonosulni sok karakterrel, leginkább a Jedikkel, mert nem fogsz azon gyötrődni, hogy ez úgyis meghal, akkor miért kedveljem meg? Ez aztán igaz Amidalára is, hiszen egyáltalán nem tudod, hogy róla az ep6-ban van néhány nyulfarknyi mondat, így ő érte is jobban lehet izgulni (persze aki a készítési sorrendet nézi, annak meg arra van oka izgulni, hogy ő hogyan hal meg).

Kanyarodjunk rá az ep2-re. A kis Anakin felnőtt, de még mindig nem egy véreskezű gépet látsz benne. Annyit érzékelsz, hogy a kedves kis srác kicsit beképzelt lett, na meg nagyon szerelmes. A szerelmi jelenetek alatt egy pillanatra sem merül fel benned, hogy ez a szerelem csúnya tragédiába fullad, és drukkolhatsz, hogy megtalálják a kibúvót. Ellenben felmerül, hogy Anakin húz a Sötét Oldal felé, de van okod drukkolni neki, hogy végül mégis a jó utat válassza, hiszen a jó mindig győz, és hát ha sorrendben nézed, akkor nem tudhatod, hogy ez nem lesz így elsőre. Aztán itt van újra Palaptine, aki még mindig a jóságos kancellár képét mutatja és nem tesz semmi olyat, ami arra utalna, hogy ő Darth Sidious. Bármi, ami vele történik, az vagy Mas Amedanak, vagy Jar Jarnak köszönhető. És mivel nem tudod, hogy ő lesz az Uralkodó, még akár neki is drukkolhatsz, hogy igen, ő lesz a Köztársaságot megmentő politikus, aki végül mégis eléri azt, amit kitűzött célul, vagy a Sith megöli és a helyére lép. És akkor jön a klón sereg. Fel sem merül benned, hogy ez később a birodalmi sereg lesz. Láthatod, mi hogyan milyen irányba fejlődik, harcigépek, fegyverek és felszerelések. És még azt sem tudod, mi a fene az a titkos fegyver, amit éppen csak mutogatnak. Hogy mire képes. Ott gondolkodhatsz rajta másfél részen keresztül.

Jöhet az ep3. Itt Palaptine ugyan az első körben felfedi magát, mikor kinyiratja Dookut (bár van olyan ismerősöm, akinek még itt sem esett le a tantusz, de azért itt már nagyon is lehet rá gondolni). De ha mégsem, gyanú már van és az ember elkezdhet azon aggódni, hogy ne legyen igaza, mert akkor minden hiába. És ahogy halad a rész, a gyanú egyre erősebb, mígnem a nagy lelepleződésnél már bevallás nélkül is mindenki tudja. És akkor lehet izgulni a Jedik miatt, mert a jó mindig győz, hogyan másznak ki ebből. Meglepődhetsz, mert sehogy, kiírtják őket. Lehet izgulni a Köztársaságért, de azért is kár, mert az is elvész. Ha láttad az ep4-5-6-ot ezekért már nem fogsz izgulni, mert úgyis tudod. Yoda megtámadja Sidioust, lehetne izgulni érte, hogy Yoda győzzön, de végül nem, a nagy Jedi, aki eddig mindent tudott kezelni, elbukik és számüzetésbe vonul. Meglepő fordulat, de csak annak, aki nem látta a későbbi részeket. És akkor itt az átállt Anakin, a végére maradt, aki sorrendben látja, izgulhat, hogy az utolsó pillanatban Amidala tud rá hatni, vagy Obi-Wan, de nem, a srác teljesen elmeháborodott. Rátámad Amidalára (ez ugyan a másik sorrendben is meglepő), rátámad Obi-Wanra. És végül Obi-Wan legyőzi, de nem öli meg. Nem, a néző meglepődhet, a jó nyomorékká tette a gonoszt, nem megölte. Anakin szénné ég, de aki nem látta a későbbi részeket, az agyalhat, hogy akkor ezzel most mi lesz? Mi lenne, Grievoust csinálnak belőle, csak kicsit fejlettebb kivitelben. Végül jönnek a gyerekek, Leia Alderaanra, Luke Obi-Wannal Tatooine-ra. Finálé. Általánosságban leírva kb ezek vesznek ki, ha nem kronológiai sorrendben nézed a filmet. Elismerem, hogy az ep4-5-6-ban lévő fordulatok úgy hatásosak, ha készítési sorrendben nézzük, de azoknak máshogy van szerepük a kronológiai sorrendben. Így értem:

Mit várna a néző ezek után? Mindenre a választ. Meglátja R2-t és C-3PO-t és hopp, eszébe jut, hogy ezek már mit át nem éltek. És akkor megjelenik Vader, és akkor már nem - egy amúgy nem lebecsülendő - borzongás kerít hatalmába, hanem belegondolsz, hogy ez valaha nagy reménység volt, ez egy ember volt. Van múltja, van személyisége, megfogható gonosszá vált. És semmi sem jobb, mint az ep3 végén. Felépült a Halálcsillag, de még mindig nem tudni, mire képes. Mire képes ez a cucc, amit már két rész óta mutogatnak? Gondolhatja a néző. Aztán elsöpörheti az izhalom, mikor bemutatják, mire képes. Vagy ott van Ben Kenobi. Ki a túró az a Ben. Obi-Wan? Talán tényleg csak a rokona? Kb ugyan az a bizonytalanság lehet úrrá, mint Luke-on. Érzi, hogy Ben=Obi-Wan de nem biztos az. És akkor az olyan apró finomságokról nem is beszéltem, hogy mikor Luke elmondja, hogy R2 Obi-Wanról zagyvál, Owen és Beru összenéz. Aki sorrendben látja, az pontosan tudja ekkor, hogy mire gondolnak. És aztán kiderül, hogy Luke-nak semmit sem mondtak el. Aztán kiderül, hogy Ben sem mond el semmit. Jöhet az izgalom, hogy akkor mikor mondják el neki azt, amit a néző már tud az ep3-ból. És az ep5 végéig kell erre várnia. Amikor eljön a pillanat, már akár ugrálhatna is, hogy gyerünk Vader, nyögd már ki, és végre kinyögi: "Én vagyok az apád." A néző pedig hátra dőlhet, végre. De nem, mert Luke fejest ugrik. Na jöhet a következő kérdés, ebből hogyan magyarázza ki magát Ben és Yoda? És hoygan dolgozza fel Luke? Ja, ráadásul elvesztette a kezét. Aki sorrendben látja, az tudja, mi történt, mire adott okot Anakinnak a kéz elvesztése. Na de vissza az ep5-re. Leia megérzi, hol van Luke. A néző tudja, azért mert testvérek. Hát végre ez is kiderül? Nem, és lehet tovább izgulni, hogy akkor mikor derül ki? Ők mikor jönnek rá. Ez miben fog segíteni. Leiából is Jedi lesz. Elmegy Yodához? Mi lesz, Ben és Yoda mikor mondják el végre az igazat? Vadernek mik a további céljai? Nem látészik, hogy Amidalának igaza lenne, hogy tényleg lenne benne jó.

És elérünk az ep6-ra. Luke, fekete ruhában, egyik kezén fekete kesztyűben. A néző már borzong. Anakin pont ugyan így nézett ki a döntése előtt. Luke kardot ragad, felvillan a zöld penge és a néző megérti, Jedi lovag, tényleg az, hiszen nem egyszer látott akkor már Jedit így akcióban. Elérünk Yodához. Yoda kitér, de végül bevallja. Ja, hozzá teszem, a hala alatt immár négy rész eseményei idéződhetnek fel és sokkal kedvelhetőbb lett, mint azelőtt. Apropó Yoda, az ep5 kapcsán kiamaradt, de aki sorban nézi, az felteheti magának a kérdést először az ep4-ben, hogy "hová lett Yoda?", majd az ep5-ben, hogy "mi a bánat, megőrült Yoda?". Mi baja lett a bölcselkedőnek, a tanítónak, a harcosnak? Ennyire megártott neki a vereség? Vagy csak próba? Mi folyhat ott? Na de térjünk vissza a halálához. Yoda végre megerősíti Luke-ban a dolgot, hogy Vader az apja, és a néző már tényleg sóhajthat, hogy erről végre lehullott Luke előtt a lepel. És akkor, a Yoda teljesen váratlanul utolsó szavával elmondja, hogy van még egy Skywalker. De meghal, és nem tudja elmondani, hogy ki az. A néző már foghatja a fejét. "Szent ég, Leia, hát hogyan fog ez kiderülni? Talán Leia jön rá valahogy?" Nem, Luke, Ben sugallatára. Persze végre, három rész után Ben is vallomást tesz, amit a néző már az ep4 óta hallani akart. De ő végég azt harsogja, hogy meg kell ölni Vadert. És akkor felcsendül Luke szájából az ismerős mondat: "Van még benne jó." Igen, Amidala szelleme és az Anakinban való hite tovább él, de ezt csak a szerettei látják. Közben láthatjuk Vader agóniáját, és tudjuk, mit él át, mert már láttuk. Tudjuk, hogy mit követett el a szeretteiért, és ennek milyen ára volt, így érthető az is, amit mond: "Nekem már késő, fiam." Tudjuk, hogy miért hezitál, miért nem választ. Mert láttuk az első választásának a súlyát. De új adalék, hogy az Uralkodó nem csak most, már azelőtt is hazudott neki. Ismerjük a kettejük közti kapcsoaltot. És végül, eljön a pillanat, mikor Luke levágja az apja kezét és mi ötlik fel a nézőben? Nem csak az, hogy Luke kezd elgépiesedni. A hasonló sorsot pontosan látjuk. Emlékezhetünk, hogy anno Anakin elvesztette a kezét, ezért az Uralkodó parancsára végzett azzal, aki elvette a kezét. Most ugyan ez a felállás. Amikor Luke először apja, majd a saját kezére néz, már sokkal többet lát, aki kronológiai sorrendben nézte végig először. És Luke félre dobja a kardot, és a néző tudja, erre Anakin sosem volt képes. Ám ott az Uralkodó, jöhet a kérdé: Na és most mi lesz? Mind meghalnak a nagy Bumban? Előbukannak Palpatine erővillámaim, ami már nem félelmetesek, hanem elősegítik az emlékezést. Mintha csak a két fél között látványosan hezitáló Vader fejébe látnánk, emlékezünk arra, hogyan pirította meg Palpatien Windut, emlékezünk az Uralkodó hazugságaira, Amidalára, Shmire, mindarra, amit Anakin akkor eldobott, amikor az Uralkodó utoljára kieresztette előtte a villámokat. Szinte Vader bőrében érezzük magunkat. És amikor az ember már az ep3-4-5-6 óta azt hiszi, hogy nincs remény, hogy Anakin tényleg elveszett, akkor az utolsó pillanatban lehajítja az Uralkodót.

[Donát]

Mindenkinek, aki a témáról gondolkodik, ajánlanám ezt itt:

 

Februári cikk

 

Ezt még én fordítottam idén februárban, tökéletesen összefoglalja, mennyi plussz élményt nyújt az 1-2-3-4-5-6 sorrend a 4-5-6-1-2-3-hoz képest.

 

Számomra az egyetlen kérdés az, hogy amikor a jövőben megnézik a filmet abszolúte újonnan, és az 1. epizóddal kezdik... vajon nem veszti-e el a film azt a célközönséget, akinek a többi film szól?

 

Az addig oké, hogy az első rész bájossága a köztársaság dicsőségét hivatott bemutatni (némi árnyalással, ami pedig a vég közeledtére utal), de a film célközönsége elsősorban a gyerekek rétege lett volna, ha Lucas ezzel a filmmel kezdi a történetet. Ami azt jelenti, hogy a folytatásokat pont azok néznék meg, akik még kicsik ehhez.

 

Szerintem ezért lehet veszélyes az 1-2-3-4-5-6. Ha lesznek olyan emberek a jövőben, akik még nem is hallottak a SW-ról, azt hihetik az első rész után, hogy ez afféle "mese habbal", és eltántorodnak a folytatástól, mondván, valami komolyabbra vágynak...

 

Talán ezért kezdte Lucas a 4-essel, bár én olyat is hallottam, hogy úgy érezte, a technika még nem áll készen a Prequel részek elkészítésére.

 

Dzséjt: Remek írás, és nagyon olvasmányos, tetszett!

 

Ody: Pont az az egyik nagy különlegessége szerintem a Star Warsnak, hogy két féle képpen is lehet nézni. Hány ilyen filmet lehetne mondani?

 

Egyébként amit Bomarr ír, az is nagyon tanulságos. Lucas fel tudta építeni úgy a prequelt, mintha egy másik filmet kreálna, más nézőpontból. Azok számára készítette, akik 1-2-3-as sorrenddel futnak neki, és szerintem ez fantasztikus, ezért gondolom, hogy különleges ez a szerkesztés. Egyik sorrenddel meg van az in medias res érzet, a gonoszok győzelme, az Én vagyok az apád csattanó, a másik sorrenddel viszont jobban értékelhetővé válnak utalások, jobban ott van a bizonytalanság érzete a prequelekben, és talán egy picivel emiatt jobban is felépített az egész.

 

Ugyanakkor, ahogy azt fentebb is írtam, Pildivel is egyet kell értenem, az első rész inkább csak egy remek fogaskereke a gépezetnek, semmint a motorja, így azzal kezdeni igencsak kockázatos lenne. Ne értsetek félre, imádom az első részt (is), de igazán a többi rész az, ami különösen felemeli a szememben. Anno, ha valaki SW-be akart belekezdeni, csak annyit mondtak neki, hogy nézd meg haver az EpIV-et... a többi úgy is jött magától 10/9 ember nem bírt magával, és megnézte a folytatást.

 

Ha ma ajánlanom kell valakinek az SW-t, aki még egy részt sem látott, azt mondom neki, nem csak annyit mondok neki, hogy nézd meg az első részt, hanem hogy nézd meg az első 3-at, mert sajnos tapasztalataim szerint az emberek hajlamosak téves következtetést levonni az első részből (Jar-jar, happy end, Anakin "csodatevései", stb.). Egészen pontosan azt, hogy ez egy, elsősorban gyerekeknek szóló történet. Ez pedig azért lehet, mert az első rész igazán a történet kereteit vázolja fel, és ezeket a kereteket a későbbi rész használja ki vertikálisan és horizontálisan. Itt még annyira nem megy bele Lucas a galaxis adta mélységekbe, inkább felfesti az útjelzőket az aszfaltra, és bevezeti az egészet egy viszonylag "könnyed" győzelemmel. Szerintem.

Szerkesztve: 2007. November 26. - Donát

[Ody Mandrell]

Bravo Dzséjt, ismét remekül megfogtad a lényeget.

 

Donát. Szerintem az egész SW főleg a gyerekeknek, fiataloknak készült. Ezt mondja is Lucas az EPIV-ről szóló werkfilmben. Tehát alalpvetően gyerekeknek szól, de persze a kontúrok változnak, néhol könnyedebb, néhol keményebb. Talán az SW az egyetlen olyan sorozat, amely ennyire sokszínű. Ugyanúgy elfér benne egy Jar Jar burleszk poén, mint egy elevenen elégő ember. Talán ezért is érint meg olan széles réteget ez az egész. A sokszínűsége miatt.

 

De, hogy a kérdésedre válszoljak. Szerintem a dolog nagyban függ attól is, ki és mikor nézi meg a filmeket. Ha gyerekként kezd neki, akkor biztos nem fogja az EPI után abbahagyni, ha pedig már idősebb korban látja, akkor meg attól is függ, aki ajánlotta neki. Lehet, hogy az első rész nem nagyon fog tetszeni neki, de ilyenkor kell mondani neki, hogy folytassa, mert lesznek ám itt érdekességek.

[Donát]

Ody, kicsit hozzáírtam a hsz-hez, ha van kedved, ennek tükrében egészítsd ki az előzőt kérlek

[Oldfighter]

Én valahogy nem hinném, hogy Lucas fejében totál megvolt az egész történet amikor bemutatták az EP IV-et. Elvégre menet közben is (az előzménytrilógia készítése folyamán) is számtalan módosítást eszközölt azokban. Végeredményben talán annyi volt meg neki, hogy van a jó és a gonosz és eme kettő oldalhoz szükséges karaktergárda. Szerintem az Új Remény egy testfilm volt, hogy vajon a néző ebben a köntösben (sci-fi mese) hogyan emésztené meg ezt a sztorit. Azt ugye tudjuk, hogy a filmesek kezdetben mennyire is ódzkodtak tőle....innentől meg már történelem az egész

Amúgy Dzséjt nagyon jól leírta a véleményét, bár én azt mondom, hogy a klasszikus remekül működik az előzmények nélkül is, de ha csak az előzményeket nézzük, akkor bizony keserű marad a szánk íze ha nem lenne folytatás

[Lada]

Én azt nem voltam képes sohasem felfogni, hogy akik azon csámcsognak, hogy Lucas csak improvizálta az egész sztorit, hogy nem veszik észre az ep4 végén a három égbekiáltó tényt: 1. A film főgonosza életben maradt, 2. A gonosz Birodalom uralkodója csak egy fegyverét vesztette el, 3. A nagy birodalmi flotta él és virul.

Egy másik "adalék", hogy Lucas valószínűleg csak kisebb változtatásokat eszközölhetett az idők folyamán pedig az, amit az ep4 regény előszavában olvashatunk.

[Oldfighter]

Hát improvizálást nem tudom, mert elvégre rengeteg változat készült a sztorihoz, kezdve Mace Windu a Bedu szekta vagy mifenének a nagy vezérétől egészen a Starkiller családig, de az tény, hogy a végleges verzió az a filmkészítés közben alakult ki. Elég csak arra visszagondolni, hogy még az Új Remény idejében szó sem volt testvérpárról. Node ezeket kár felemlegetni, nameg azt is, hogy miféle égbekiáltó jelek maradtak az EP IV végén. Még Lucas se volt biztos abban, hogy folytatást készít. Nagyon rezget a léc ugyanis, hogy a film bukni fog.

[Dzséjt]

Szerintem is megvolt a teljes sztori váza akkora, mikorra megszületett az ep4 jelenleg ismert formája scriptként. A részleteket meg az egyes részek írása közben dolgozta ki. Szóval az, hogy Palpatine a kereskedelmi szervezeteket kihasználva csalással jutott a főkancellári székbe, ahol aztán Uralkodóvá kiáltotta ki magát, közben volt klón háború, tehát ezek nagyvonalakban megvoltak. Az olyan apróságok jöttek aztán később, mint C-3PO és R2-D2 bekeverése (szerintem ezt az ep1 írása közben találta ki) és a többi részlet.

De hogy miért az ep4? Jó lenne egyszer megkérdezni Lucast, mert ez a fő érve azoknak, akik az ep4-5-6 sorrendet díjazzák. Szerintem is abban van a válasz, amit Oldi írt. Ez egy tesztfilm volt és a hat közül talán a legkönyebben megvalósítható. A Saga szépsége, hogy két egymástól függetlenül is működő fejezete van, ezáltal két eleje. A két fejezet pedig jelentősen el is tér egymástól. Az első fél széles körben, Galaxis méretekben mutatja be az univerzum alakulását, míg a második fél fókuszáltan, pár szereplőn keresztül. Ez viszont két különböző megvalósítást is igényelt. Az első fél még úgy is lényegesen több trükköt vonultat fel, hogy a másodikat utánna turbózták. S szerintem Lucas tisztában volt vele, hogy '77-ben nem fog tudni olyan látványt a nézők elé tárni, ami megfelelne egy Galaxis méretű történetnek. Arról nem is beszélve, hogy nem volt elég neki az ep1-ben gondolkodnia, hanem már az ep2-3-at is számításba kellett vennie. Még ha a részletek nem is voltak kidolgozva, a háborút már kitalálta. S ezt a háborút neki meg kellett volna valósítania, holott még egy egyszeri, jóval kisebb volumenü polgárháborúhoz is vért izzadt kezdetben. Szóval szerintem a miértre elsősorban a trükktechnikában kell keresni a választ, mert ha még nem is voltak részletek, azt az ep4 filmből és könyvből leszűrhetjük, hogy háborút, szenátust, kereskedelmi szervezetekkel való konfrontációt tervezett. Ugyan így nagyon korán kitalálta már a Köztársaság fővárosát, de már Alderaan látványa is megvolt festve. Ezek megalkotása időigényes és költséges feladat lett volna. Jóval időigényesebb és költségesebb, mint az ep4, amely még felújítással együtt is a legpuritánabb rész, hiszen a cselekmény - mivel kifejezetten Luke-ra koncentrál - egyszerű helyszíneken játszódik: farm, kisváros, kocsma, űrhajó, űrbázis, lázadó bázis. Ezek közül talán a város és a lázadó bázis a leglátványosabb. De a fókuszált történet miatt az ep5-6 sem játszódik sokkal bonyolultabb helyszíneken, mert egyedül Bespin az, ami kirí a sorból. Aztán, ennek alakulása mennyire volt előre tervezett, és mennyire befolyásolta a trükktechnológia, az jó kérdés, bár Bespin és Mos Eisley létezése nekem azt sugallja, hogy azért igyekezett nem visszafogni magát (jólehet, Bespinről kimaradtak a sárkányok, és Mos Eisley hátasai is csak az SE-be lendültek mozgásba vagy jelentek meg). Viszont tény, hogy se egy csillagromboló belsejéhez, se egy lázadó bázisishoz nem kellett olyan nagy trükktechnológia, mint egy királyi városhoz, vagy a Köztársaság fővárosához.

[MissKarrde]

Pildi. Aki sorban nézi a filmeket, annak is lehet számtalan meglepetés az 1-2-3 -ban. Kicsit szubjektívnek látom a véleményed.

Minden egyéni vélemény szubjektív

 

Régebben azt gondoltam, hogy idő sorrendben kéne nézni, de már hajlok inkább arra, hogy készítési sorrendben. Hiába vannak ott az ep3 meglepetései, de elvesznek a régi filmeké, és azt az élményt érdemes átélni. Nekem halál izgalmas volt úgy is az első három film, hogy láttam a régieket. Főleg ep1 után, hogy vajon hogyan is jutunk el a kis kölkön meg a friss kancelláron át Vaderig meg a Birodalomig. Szerintem az ep 4-6 ismeretében is eléggé izgalmasak az ep 1-3 történései. Végül is csak a végét ismerjük, de az oda vezető utat nem, ebben van az izgi

[MissKarrde]

Én akkor is úgy vélem, hogy sorban nagyobb élmény. Minden rész egymásra épül, és ezt így a legjobb megismerni szerintem. A fordított nézés, csak összezavarja az emberkéket. Nekünk éveink voltak, hogy megbeszéljük, átrágjuk a részeket. Mot képzeld el ha valakit nyakon öntesz egy ilyen 456123 sorrendel. A végén azt se tudja, hol van.

Mindenkinek több nézést igényel az összes részt, hogy szépen átlássa az egész nagyszerűségét. Ilyen szempontból pedig tök mindegy a sorrend. Az 1-6 sorrend is elég sok, ha valaki egyben megnézni vagy kis időkülönbséggel, mert a részletek elvesznek közben, és sokszor azokban van a lényeg.

[Ody Mandrell]

Rám vagy szakosodva?

 

Mi nem is tudjuk ezt így megítélni. Kellene egy olyan alany véleménye, aki EP1-6 ként ismerte meg az SW-t!

Szerkesztve: 2007. November 26. - Ody Mandrell

[Bomarr]

Amiket Dzséjt irt azokkal maximálisan egyetértek.. itt nem csak az ep.3-ról hanem a prequelek drámai feszültségéről van szó. Ha már ismeri valaki a későbbi részeket tudja kik lesznek fontosak, kik azok akik túlélnek és kik vesznek oda stb. Nemcsak az ep.3 nagy csavarjai oldodnak ki, de az első részek bizonytalansága is elvész. Ráadásul a Birodalom visszavág és a Jedi tónusai után olyan a Baljós Árnyak mint egy mentális fejberugás... magamat ismétlem, de a környezetemben azoknak sokkal jobban müködött az SW, akik epizodikus és nem készülési sorrendben nézték. Egy történet az elején kezdődik és a végén fejeződik be... nem véletlen, hogy oly sokan hátrahököltek az új részektől: 456123-as nézés sokat követel a nézőtől és inkább értetlenséget kelt (erre most itt a fórumon nyilván nem lesz példa, de mindannyian tudjuk, hogy vannak egy páran ), mig a sorrendben nézők simán átérezhetik az egészet.

[Ody Mandrell]

Így van Bomarr! Arról nem is beszélve, hogy a 4-5-6 -al kezdők, általában prekoncepcióval ülnek le az előzmények elé.

Szerkesztve: 2007. November 26. - Ody Mandrell

[MissKarrde]

Rám vagy szakosodva?

 

Mi nem is tudjuk ezt így megítélni. Kellene egy olyan alany véleménye, aki EP1-6 ként ismerte meg az SW-t!

Nem Csak SW tekintetében folyton eltér a véleményünk, a kezdet óta

Ja, kéne, de honnan vegyünk?

[Ody Mandrell]

Ja, kéne, de honnan vegyünk?

Csináljunk egyet.

[lokatelli]

Szerintem lényegében tök mindegy a sorrend.

 

A régi nézők akik ismerik a sagát, már ismerik a sztorit, mint például nekünk ez már csak hangulat, hogy melyik filmet tesszük a lejátszóba.

 

Az új nézőknek logikusan törénet elején kell kezdeni.

Persze ez függ a néző szándékától, hogy történeti szempontból közelít a filmhez akkor az ep1 az ő filmje ez a nézők jelentős többsége. De lehetnek olyanok is, akik filmtörténelmi szempontokra kíváncsiak, akor pedig a trükkök minőségére, megoldására, egyéb ilyesféle dolgokra kívácsi, így az ep4 javallot talán, bár filmtörténelmi vonzatokban elkezdheti a vizsgálódást később is, ha már ismeri az egész sztorit, szóval ez a nézőpont sem zárja ki az ep1-el való kezdést.

 

De akármelyik filmmel kezdi valaki szerintem korántsem biztos, hogy át tudja érezni egyes történéseknek a súlyát, legyen az bármelyik film. Mivel ott a következő rész nincs is rákényszerítve, hogy kellőképpen átélje, megkedvelje a filmet.

Aki egy nap alatt ledarálja majd, nagy zombi lesz az biztos, aki naponta egyet tervez az sem könnyű.

 

Mi rá voltunk kényszerítve, legalább 4-5 évig de én pl majdnem 10 évig, hogy a régieket nézzem. Aztán 3 évig ep1, majd 3 évig ep2. Ez az fokozatosság tudja elmélyíteni ezt a filmet.

 

Szerintem az utókor úgy fogja megismerni az sw sztoriját, ahogy azok ismerték meg, akik már a Jedi visszatér elkészülte után születtek, vagy ismerték meg a történetet. Vagyis nem tudják majd elkülöníteni, mit mikor értettek meg.

Úgy fogják megismerni az SW-t ahogy én, mármint az én generációm akinek rendelkezésére állt a 3 rész.

 

Nekem az SW története 1 volt. Nem emlékszem rá mikor esett le, Vader Luke apja, vagyhogy Luke-ék ikrek. Nem tudom visszavezetni. Mert nincs olyan emlékem, hogy ne ismerném azt az infót, hogy Én vagyok az apád.

Ez nálam olyan, volt, hogy tudtam ki az anyám, tudtam ki az apám, és tudtam ki Luke apja. Ez kb a harmadik infó volt. Szóval erre nálam teljesen igaz, hogy mióta az eszemet tudom ismerem a régi részek csavarjait.

 

Szerintem a mai világban elkerülhetetlen, és a jövőben még elkerülhetetlenebb lesz, hogy valaki ne fusson bele ezekbe az örökké emlékezetes filmes pillanatokba úton útfélen.

Például én az Aliennel először az Űrgolyhókban találkoztam, mégis egyértelmű volt a poén a filmben, habár nem láttam.

Ismerek pár arcot, akik ugyanúgy ismernek egyes részleteket filmekből habár sosem látták azt. Pl mindenki tud keresztapásan beszélni, meg szívességet kérni, aztán kiderült nem látta a filmet.

Mindenki felismeri a King Kong utalást, ha valaki felmászik egy magas házra, de lehet, hogy egyik változatát sem látta.

Mindenki tudja, hogy a sárga út Ózhoz vezet, ismerik Drakulát, meghogy vámpír, vagy Frankeinsteint, de lehet, hogy egy filmet sem láttak.

 

Ezek annyira része a pop kultúrának, hogy az ember akaratlanul is megismeri őket élete során, persze ha meg akar valamit tudni a világról és nem csukott szemmel jár. Teszem azt megkérdezi mi az ha nem ismeri a poént...

 

Pont ez fordult elő velem szombaton.

Kézilabda BL meccs, valami orosszal (vagy belarusszal) játszott a Szeged.

Az oroszok kapusa csóválta a fejét neve: Gromikó.

Erre Hajdú B. ezt mondja: "25-30 éve nagyon nem jelentett jót, ha Gromikó csóválta a fejét." Anyu elmosolyodik, de nem szól semmit. Én nézek, mint borjú az új kapura, már kezdem a mondatot, hogy ez mi volt erre Hajdú B. folytatja: "Gromikó a Szovjetúnió külügyminisztere volt, de a fiatalabb korosztályok nem emlékezhetnek rá."

Ekkor megértem, és végre Anyunál is leesett a tantusz, hogy tájékoztathatott volna...

Ha ilyen szitu lesz a jövőben és valaki megkérdez valaki idősebbet, minden bizonnyal választ kap, miért vicces ha valaki azt mondja egy oda nem illő szituban, hogy én vagyok az apád. Akár látta a Birodalmat akár nem.

 

Szóval szerintem az SW-t mindenki szegről végről ismerni fogja a jövőben is. Senki nem tud majd úgy beülni rá, hogy semmit ne tudjon róla, ahhoz nagyon el kell bújni a világ elől.

 

De ha mégis van aki keveset tud és megnézi, úgyis maga dönti el mit néz én nem szólok bele, mert mindkettőnek vannak érvei és ellenérvei. Én nem tudok az új részekre úgy gondolni, hogy azok voltak előbb, nem tudom elképzelni sem, milyen érzés úgy. Csak a saját tapasztalataimat tudom megosztani másokkal.

 

Van azonban két szám amit nem tudnak lemosni a filmekről. Az egyik az epizódszám, másik az évszám. Ezek ismeretében mindenki maga dönt, hogy úgy akarja átélni, ahogy a múltban élték meg, vagy élni fog a választási lehetőségével, és az elején kezdi, de lehet, hogy van olyan totál lökött aki az ep3-mal kezdi, vagy bármelyik közbülső résszel.

 

De egy biztos, nem lesz kevesebb élmény (csak más) bármilyen sorrendben sem, mert a filmek magukért beszélnek. Mindegyik rész mérföldkő.

[Bomarr]

Az tény, hogy nagyon ritka az, aki teljesen új az SW világában, de én például már mutattam be olyan embernek a hat filmet, aki csak annyit tudott róluk, hogy lőnek benne, meg vannak világitó kardok, s minden ezen felül meglepetés volt

[lokatelli]

Hát én még nem találkoztam olyan emberrel, aki Luke Vader rokoni szálat ne ismerte volna. Persze akivel szóbakerült a film.

[Pildi]

Minden egyéni vélemény szubjektív

 

Régebben azt gondoltam, hogy idő sorrendben kéne nézni, de már hajlok inkább arra, hogy készítési sorrendben. Hiába vannak ott az ep3 meglepetései, de elvesznek a régi filmeké, és azt az élményt érdemes átélni. Nekem halál izgalmas volt úgy is az első három film, hogy láttam a régieket. Főleg ep1 után, hogy vajon hogyan is jutunk el a kis kölkön meg a friss kancelláron át Vaderig meg a Birodalomig. Szerintem az ep 4-6 ismeretében is eléggé izgalmasak az ep 1-3 történései. Végül is csak a végét ismerjük, de az oda vezető utat nem, ebben van az izgi

Annyira örülök, hogy te végre velem értesz egyet, mert enyhén szólva nagy túlerővel állok szemben

 

Egyébként úgy tűnik, ismét sikerült beválasztanom egy olyan témát, amely igen nagy port kavar. Ez nem baj, csak a kulturált eszmecsere szintjén maradjon a dolog. Azt pl. nem bántam volna, Dzséjt, ha hozzám intézed megszokottan kritikus szavaidat, és nem csak mint amolyan ?olyanok?-hoz, akik dőre módon nem látják be, hogy csak egyetlen igazság létezik a Földön. Félreértés ne essék, nem a véleményeltéréssel van a gondom, hiszen ez egy fórum, tudtommal arra való, hogy beszélgessünk, és valószínűleg elég unalmas volna, ha mindenkinek ugyanaz volna a véleménye ? de talán lehetne engem is partnernek tekinteni a vitában, és nem általánosságban lesajnálni, hogy nem látom át a Star Wars lényegét.

 

Egyébként nem érzem, hogy én görcsösen ragaszkodnék a magam véleményéhez, és emiatt nem tudnék örülni az új részeknek, és azt is leírtam már más topikokban, hogy azok ma már jobban tetszenek, mint a régiek ? de ennek igazából nincs köze ahhoz, hogy szerintem milyen sorrend a legjobb az első megnézéskor. És hidd el, hogy egyáltalán nem gyötrődtem egy percet sem azon pl. hogy megkedveljem az új szereplőket, csak azért, mert tudom, hogy kihalnak. Én ezt nem éltem meg soha ilyen nyakatekert megközelítésben, és soha nem úgy néztem végig egyik filmet sem, hogy közben azon rágódtam volna, vajon melyik miért tetszik vagy nem tetszik jobban, mint akármelyik másik. Össze-vissza szoktam nézni őket, épp azt, amelyik hangulatához a legnagyobb kedvem van, vagy amelyet Panni is épp szívesen megnézne velem.

 

Egyébként annak is van előnye, hogy nem tudok folyamatában bekapcsolódni a vitába nap közben, mert most elolvasva az összes eddigi hozzászólást, számomra egy dolog jön ki elsőre, de az nagyon: mintha ti sajnálnátok, hogy a 4-5-6-ot láttátok először, és csak utána a többit. De tényleg sajnáljátok, hogy 10 vagy 20 éve gyerekként részetek volt abban a felhőtlen izgalomban és kalandban, amelyet a régi részek nyújtottak, és amelyet az újak ilyen formán nem képesek nyújtani, mivel sokkal komplexebbek a filmek, több a háttérinformáció, nehezebben érthető a cselekmény, és sok dolog csak többszöri megnézésre válik teljesen világossá? Az új részek a látvány mellett azért olyan jók, mert lehet rajtuk gondolkozni, jóval többet, mint a régieken ? és nem biztos, hogy egy gyereknél ez a nyerő.

 

Én továbbra is vállalom, hogy úgy volt jó, hogy 12 évesen nem az Ep1 jött velem szembe a moziban a maga politikai intrikáival, homályos utalásaival, amelyek csak a későbbi részek ismeretében nyertek értelmet, hanem az Ep4 a maga kalandos, kerek történetével, a lázadók és a Birodalom teljesen konkrét összecsapásával, a lélegzetelállító X-szárnyú támadással, a Luke-Leia-Han trió szórakoztató bemondásaival, Artu és Thripio vicces csipkelődéseivel, és azzal a felszabadító érzéssel, ami a film végi ünneplés alatt a mai napon is elfog (ehhez a jelenethez képest élményben sehol sincs az Ep1 fináléja, hiába hasonlít).

Az Ep5 már éppen elég komor egy gyereknek (én teljesen kész voltam, amikor Luke keze lehullott, el sem tudtam képzelni, mi lesz most vele kéz nélkül, aztán hogy Hant befagyasztották, és elhúzott vele egy fejvadász ? és akkor nem is kell említenem az ?Én vagyok az apád?-at), ennél több vagy nagyobb tragédia már sok lett volna.

Bomarr, csak ismételni tudom, hogy arra én is számítottam, hogy az Ep6 a lázadók győzelmével ér véget, de arra nem, hogy Darth Vadert nem legyőzi Luke, hanem kölcsönösen megmentik egymást, és így közösen végeznek az uralkodóval. Ez utóbbi csak a 4-5 után meglepetés, mert az elejéről nézve egyértelmű, hogy Vadernek meg kell változnia a végére, hiszen már tudjuk, hogy ő az igazi főszereplő, és nem Luke ? vagyis más a happy end-del szembeni elvárás.

 

Azt többen is írtátok, hogy a Star Wars elsősorban gyerekeknek szól - akkor próbáljátok ti is gyerekszemmel nézni, hiszen abban megegyezhetünk, hogy csak náluk van arra reális esély, hogy tiszta lappal ülhetnek neki megnézni az egészet (persze nem muszáj egy nap, de a tapasztalat szerint nehéz megállni ). Egy 8-10 évesnek biztos tetszik a podrace, vagy talán a gungák bénázása is, de nem tud még mit kezdeni Palpatine intrikáival, vagy azzal a problémával, hogy a Jedik jó irányba mozdulnak-e vagy sem a készülődő háború előestéjén. Arról már nem is beszélve, hogy nem tudnak mit kezdeni Anakin árulásával sem, hogy megöli a feleségét és rátámad a barátjára. Az Ep3 már kifejezetten felnőtteknek szóló rész, amit mi magunk is megrendülve nézünk újra és újra, ez egy gyereket megrémít, mert nem érti a miérteket, értelmetlennek tűnik az egész tragédia, ami a végén történik. Ez nem vélelmezés, hanem tapasztalat, mert én végignéztem az Ep3-at moziban a Pannival és a hasonló korú unokatestvéreivel, akik zavaros tekintettel jöttek ki a teremből, és alapvetően nem értették, mi tetszik nekem ezen a film eleji akciójeleneteken túl. Zavarta őket az egész, és csak az oldotta a feszültséget, hogy már ismerték a régi filmeket, és tudták, hogy nem marad így a galaxis, hogy a kisbabák megnőnek és majd rendet csinálnak. És aztán újra megnézték a 4-5-6-ot.

 

Szóval gyerekeknél szerintem jobb megközelítés a könnyedebb szórakozásnál kezdve közeledni a mélyebb tartalmú, komplexebb részek felé (megkockáztatom, hogy a második ütemmel talán lehet várni egy-két évet is). Lehet, hogy felnőtteknél tényleg jobb a kronológiai sorrend, de az ilyesmire fogékony felnőttek, akik teljesen tudatlanul ülnének le megnézni , elég kevesen vannak(ahogy lokatelli is írta, ez már a popkultúra része), tehát az általatok említett nagy meglepetések inkább legtöbbször csak elméletben léteznek.

 

És mivel azzal teljesen egyetértek, hogy a régi részek egyes jelenetei átértékelődnek az újak miatt, így új értelmet nyernek, ezért szerintem a legjobb sorrend a 4-5-6-1-2-3-4-5-6.

De persze mindenki úgy ajánlja, ahogy akarja.

[Dzséjt]

Azt pl. nem bántam volna, Dzséjt, ha hozzám intézed megszokottan kritikus szavaidat, és nem csak mint amolyan ?olyanok?-hoz, akik dőre módon nem látják be, hogy csak egyetlen igazság létezik a Földön.

Jaj, nehogy magadra vedd. Félreértesz, egyáltalán nem sorollak azon emberek közé. A hozzászólásom első bekezdése csak olyan általános sírás-rívás volt részemről, de írtam is, hogy az egyáltalán nem ehhez a fórumhoz tartozóan ömlött ki belőlem. Csak éppen témába vágott, és kijött belőlem, általános sirám, mert elég sokszor van alkalmam a szerintem görcsös ragaszkodókkal lefutni újra és újra a köröket. De ezek teljesen függetlenek itt mindenkitől és mindentől. A második bekezdéstől számít a kérdéseedre adott válasznak, ott már nem is általánosítok. Ezért is kezdtem úgy már azt a bekezdést, hogy "Nade", és folytathattam volna úgy, hogy "elég a sirálmokból, ez nem ide tartozik". A harmadik bekezdésem meg cak-pak arról a bizonyos másik fórumról lett átmásolva, minden módosítás nélkül, és ott egy kicsit más hangnemben írtam (miután a fejemhez vágták, hogy azért ragaszkodom az eredeti sorrendhez, mert biztos úgy láttam, és kissé éreztette velem az egyikük, hogy emiatt mélységesen megvet... holott én is készítési sorrendben láttam, de hát hol érdekelte az őt...), és nem volt tegnap kedvem átszerkeszteni.

Ha ez lett volna a szándékom, hidd el, konkrétan le is írom.

Szóval bocsánat, egyáltalán nem vettelek eme emberkékkel egy kalap alá.

[Bomarr]

De tényleg sajnáljátok, hogy 10 vagy 20 éve gyerekként részetek volt abban a felhőtlen izgalomban és kalandban, amelyet a régi részek nyújtottak, és amelyet az újak ilyen formán nem képesek nyújtani, mivel sokkal komplexebbek a filmek, több a háttérinformáció, nehezebben érthető a cselekmény, és sok dolog csak többszöri megnézésre válik teljesen világossá? Az új részek a látvány mellett azért olyan jók, mert lehet rajtuk gondolkozni, jóval többet, mint a régieken ? és nem biztos, hogy egy gyereknél ez a nyerő.

Én az öt éves unokaöcsémen teszteltem le a prequeleket: és imádta őket. Persze nem érti a politikai intrikákat, de öszintén megvalva kisgyerekként én az ep.4-et se értettem, csak láttam, hogy jól néz ki és milyen ijesztő a sisakos bácsi... lassan az évek múlásával értettem csak meg az egészet. Unokaöcsémben hasonlót látok a prequelek kapcsán: a sztorit nem vágja, de megőrül a jedikért (föleg Yodáért, ahogy pattogva lealázza Dookut) és imádja ahogy az arénában harcolnak (és Jar Jar-t is imádja... akárhányszor meglátja közli, hogy megkéne simogatni ). A régi részekől viszont félt eleinte: nem tetszett neki, hogy olyan furán (szerinte "ijesztően") néz ki Yoda

 

Ha gyermeki szemszögből közelitjük a kérdést, akkor szerintem nem igazán lehet a dolgot dülőre vinni, mert egy gyereknek nem üt egy történeti fordulat... nem fog se attól hátast dobni, hogy Vader Luke apja, se attól, hogy Palpatine egyenlő Sidioussal... valoszinüleg inkább az űrcsaták maradnak meg benne.

Szerkesztve: 2007. November 27. - Bomarr

[Ody Mandrell]

most elolvasva az összes eddigi hozzászólást, számomra egy dolog jön ki elsőre, de az nagyon: mintha ti sajnálnátok, hogy a 4-5-6-ot láttátok először, és csak utána a többit. De tényleg sajnáljátok, hogy 10 vagy 20 éve gyerekként részetek volt abban a felhőtlen izgalomban és kalandban, amelyet a régi részek nyújtottak, és amelyet az újak ilyen formán nem képesek nyújtani, mivel sokkal komplexebbek a filmek, több a háttérinformáció, nehezebben érthető a cselekmény, és sok dolog csak többszöri megnézésre válik teljesen világossá?

Szerintem ez abszolút nem így van! Én fiatal koromban lettem SW addikt, főleg a Jedi visszatér babonázott meg a moziban nézve, 1985-ben. Nagyon igaza van Bomarrnak, miszerint egy gyerek úgy is azokkal az elemeivel fog mit kezdeni a történetnek, amik őt a koránál fogva megérintik. Én egyébként is úgy láttam az EPVI-ot, hogy a Birodalom kimaradt, tehát a negyedik rész után. Meghatározó élmény volt, és fel sem merült bennem, hogy most miért Vader Luke apja, meg a többi 'logikátlanság', amik abból adódhattak volna, hogy nem láttam a középső részt. Elvarázsolt az egész...akciók, a látvány...az utánozhatatlan hangulat, és csak szívtam magamba az egészet. Ez a különbség a felnőtt fejjel való megnézés, és a gyermeki lélek között.

 

Érdekes amit az új részekről írsz, de én a fentebb leírtak fényében ugynazt mondom, hogy van annyi gyereknek szánt impulzus pl. az EPI-ben, ami elvarázsolhatja. Hogy mást ne mondjak ott van Jar Jar, akit a picik imádnak! A történeti dolgokkal ráérnek később foglalkozni... Mint fentebb is írtam, engem sem a történeti elemek fogtak meg az EPVI-ban. Ráadásul az EPI rengeteget kapott az állítólagos gyermetegsége miatt, lépten nyomon azt rótták fel neki, hogy túl gyerekes, és hol van ez a régi részek komolyságához képest...

 

Azt hiszem kiviláglik, hogy szerintem a TPM ideális kezdés egy gyerkőcnek az SW univerzumba való belépéshez. Esetleg ha együtt nézzük vele, úgy is kérdezni fog ha valamit nem ért.

 

Azt pedig nem bánom, hogy a 4-5-6 részeket láttam elsőnek! De ez a beszélgetés a mostani helyzetet elemzi, amikor is már hat rész van, és most ha ajánlani kellene, én bizony 1-2-3-4-5-6 sorrendet javasolnék!

 

Bár lehetne Krande sorrendjében is nézni: 1-4-2-5-3-6.

[Dzséjt]

Érdekes amit az új részekről írsz, de én a fentebb leírtak fényében ugynazt mondom, hogy van annyi gyereknek szánt impulzus pl. az EPI-ben, ami elvarázsolhatja.

Ezt mondjuk magamon tapasztaltam. Icipici gyerekkorom óta élek Star Warson, de mindig is sokkal jobban rajongtam az Enterprise-ért, Power kapitányért, dinoszauruszokért és alienekért, mint bármiért a Star Warsban. Sőt, onnan kifejezetten csak az űrhajók tetszettek, azokat gyártottam után legoban Szívesen néztem meg, de valahogy sosem varázsolt el. Az SE-ből is annyi jött le isten igazán, hogy ronda Jabba, és milyen coolak lettek az űrcsaták, milyen baromi szép az X-Wing, és mennyire jobban tetszik már, mint az Y-Wing.

S jött az ep1. A Jedik végre úgy működtek, ahogy az én gyermeki fejemben működniük kellett. Azaz buzgó erő és fénykardhasználat. Míg az ep4-5-6-ban a karokkal példéul csak kétszer használják lézernyalábok elhárítására, az ep1-ben össze sem lehet számolni. A végső párbaj pedig maga volt az álom. És első sorban a látvány volt az, ami rabul ejtett. Már a Cinemában csodáltam az N-1-eseket, ámultam a droidhadseregen. S hát, az ep1 tett rajongóvá. Aztán betévettem az sw.hu fórumára, idősödtem is, és valahogy a kettő szépen lassan rávezetett, hogy sokkal több van ezen filmek mögött, mint űrhajók, fénykardok, lézerstukkerek, idegenek.

[MissKarrde]

Csináljunk egyet.

Mi biztos nem