Sport

[Nute Gunray]

Hányinger.

 

És akkor csodálkoznak, miért akarták kivenni a programból a birkózást 2020-tól.

[csoli1138]

Danutáéknak gratula!

A vizilabdás fiúk, meg nem tudták leutánozni a lányokat sajnos.

De az az igazság, hogy úgy kellett volna játszani az elején is, mint a végén és akkor 2-3 fával simán nyerünk..

[Nute Gunray]

Ha valami megszívta Jugoszlávia felbomlását, akkor az a magyar vízilabda. Sajnos ez az 5-8. hely most reális, az aranykorszaknak egyelőre vége, most az építkezés szakaszában vagyunk.

[csoli1138]

Ha valami megszívta Jugoszlávia felbomlását, akkor az a magyar vízilabda. Sajnos ez az 5-8. hely most reális, az aranykorszaknak egyelőre vége, most az építkezés szakaszában vagyunk.

Ez nagyon találó hsz! Sajnos szóról szóra igaz!

[Ody Mandrell]

Érdekes írás Puzsértól.

[Donát]

Rengeteg ponton nem értek egyet. Kezdve azzal, hogy egy a munkájában világszinten tucatszintű ember oszt ki PÉLDAKÉPEKET. Azt mondja, hogy azért harcolnak az olimpián, hogy korai nyugdíjba mehessenek... ez az a pont, ahol kinyílik az ember zsebében a bicska. Aki látott akár egy közvetítést is a dobogóról, láthatja, hogy a sportolók számára az a dicsőség, hogy az országért küzdhetnek, az ország hírnevét öregbíthetik, és nem pedig a pénzért küzdenek. Ez az ember abszolút fordítva ül a lovon. Nem azért osztogat a magyar állam pénzt, hogy ezzel motiválja ezeket a sportolókat, hanem azért, mert sporttörténelmi értéke van a munkájuknak, és ez elismerést érdemel. Bár anyagilag az állam számára nem olyan "megterhelő" (bár ez önmagában nonszensz, hogy átlagosan 8 arannyal számolva 4 évente, teszem azt 8*3 (csapatsportos aranyakkal átlagolva)*15 (60 évet él mondjuk átlagban a sportoló a járadékkal, amibe 15 olimpia fér bele) azaz 360 ember olimpiai bajnok járadéka egy 60 éves időintervallumban megterhelő lenne az állam számára...), de nyugodtan rávetíthetnénk ezt a gondolkodásmódot az összes kitüntetésre. Azért lesz valaki matematikus, hogy megkapja a kitüntetést? Vagy filmrendező? Nem! Épp fordítva. Akárcsak az olimpikonoknál.

 

A stadionokat idekeverni meg nevetséges. Egyetértek, hogy túl sok stadion épült túl gyorsan, ami fölösleges, nincs kihasználva, nem lesz tőle jobb a futball... de az olimpikonok általában épp az ellenkező oldalról jönnek, alig van jól kiépített infrastruktúra, és csak 4 évente jön be érdemi szponzori pénz. Szóval ez az érv vicc. És igen is fontos, hogy a gyerekek elé igazi PÉLDAKÉPeket állítsunk, akik küzdeni tudásból, fegyelemből, mentális erősségből jelesre vizsgáznak, és akik valódi munkát tesznek le az asztalra, szemben a Puzsér féle kritizálókkal. Félreértés ne essék, tisztelem a kritikusokat, mint szakmát, de Puzsér szerintem vállalhatatlan. A gyerekek számára a sport jellemerősítő, fegyelmet tanulnak és küzdeni tudást. Ráadásul ha nem lesz belőlük élsportoló, akkor a hobbi szintű mozgás abszolút hozzájárul az egészségükhöz is. Tehát van kapcsolat az olimpiai teljesítmény és a népegészség között, épp csak a mozgást, mint életformát akkor is fenn kellene tartania az embereknek, amikor felnőttek, és dolgoznak.

[Nute Gunray]

Ez a tipikus lélegeztetőgép-érv. Kár vele foglalkozni. Ilyen alapon, a filmkészítők, az írók stb. sem végeznek semmiféle társadalmilag hasznos munkát, mert nyilván pl. egy könyv vagy bármely szórakozás nélkül is leélheti az ember az életét... csak éppen minek.

 

Holnap azért én is írok egy hosszabb véleményt az idei olimpiáról.

[Wilde]

Elég sok túlzás és csúsztatás van benne, pl. azt nem gondolnám, hogy az úszásban ne lenne komoly nemzetközi konkurencia, illetve amennyire láttam (csak felületesen követtem az olimpiát és az ehhez kötődő közhangulatot) nem csak az aranyérmeseket éltettek a magyar újságírók, sportvezetők, szurkolók, hanem sokszor olyan sportolókat is méltattak, akik még akár dobogóra sem állhattak, de mondjuk magukhoz képest jó teljesítményt értek el. Azt sem vonnám le egyenes következtetésként, hogy azáltal, hogy több aranyérmet osztanak ki és már szinte lehetetlen megjegyezni minden olimpiai bajnokot, ezáltal devalválódna az egyes teljesítmények, vagy önmagában az olimpia értéke. Itt pusztán arról van szó, hogy ahogy növekedett, egyre nagyobb (és egyben egyre eladhatóbb) lett a rendezvény be akartak venni minél több sportágat. Ha csak a klasszikus olimpiai számokban, vagy akár az antik olimpiák versenyszámait jutalmaznák, akkor se biztos, hogy mindenki emlékezne a bajnokokra, illetve más sportágak legjobbjait nem kellene ugyanúgy elismerni. Ha van egyedi sportértéke az olimpiai rendezvénynek, az szerintem pont az lenne, hogy itt minden sportág legjobbjai egyszerre képviseltessék magukat.

 

Ugyanakkor azzal a gondolatmenettel, hogy nálunk az arányok eltolódtak és a versenysportot fetisizálják, illetve a tömegsport nem kap elég figyelmet, ezekkel egyetértek. Valamint, az olimpiai bajnokok ilyen jellegű díjazását én sem támogatom. Ha valaki valami nagyon különleges teljesítményt ér el és ezért őt akár anyagilag is elismerik, az teljesen rendben van... egy egyszeri alkalommal, de az élethosszig tartó finanszírozást egyszerűen nem érzem indokoltnak, semmilyen esetben (legyen sportoló, tudós, művész, bárki).

[Nabopolasszar]

Ha valaki valami nagyon különleges teljesítményt ér el és ezért őt akár anyagilag is elismerik, az teljesen rendben van... egy egyszeri alkalommal, de az élethosszig tartó finanszírozást egyszerűen nem érzem indokoltnak, semmilyen esetben (legyen sportoló, tudós, művész, bárki).

Ezzel annyiban nem értek egyet, hogy ha egy sportoló egész életét a sportnak áldozza, hogy eredményeket érjen el, akkor nem biztos hogy az életben máshoz is ért. Egy sportoló karrierje kb. 40 évesen véget ér, és hacsak nem volt valami civil munkája, amit folytathat (ami sok élsportoló esetében egyszerűen nem megoldható), vagy nem megy el edzőnek, akkor onnantól a pénzkeresési lehetőségei megcsappannak. Összehasonlítva egy tudóssal vagy egy művésszel , akik még 80 évesen is "csúcsformájuk" közelében teljesíthetnek, az olimpikonjaink sok esetben "rászorulhatnak" az állam által nyújtott finanszírozásra. Én speciel nem is sajnálom tőlük, hisz ha letettek valamit az asztalra, amit az ország (esetleg az egész világ) még éveken keresztül emleget, akkor az országnak igenis kötelessége kellőképp hosszútávon megjutalmaznia az adott embert, legyen az sportoló, tudós vagy művész. A saját környezetemben amúgyis nap mint nap látok sokkal haszontalanabbul szétosztott állami pénzeket, de ebbe most inkább ne is menjünk bele...

[Wilde]

Egy sportoló, ha 40 évesen befejezi a sport karrierjét, akkor utána ott a lehetőség előtte, hogy elmehet egyetemre (pluszpontként beszámítják a felvételibe a sportteljesítményt), vagy kitanulhat egy szakmát, termel, dolgozik, eltartja magát. Abban az állam nyújthat segítséget, hogy azok a sportolók, akik nem rendelkeznek semmilyen végzettséggel és nehezen tudnak visszailleszkedni a társadalomba, vagy beilleszkedni a munka világába, akkor alányúlnak, segítenek nekik. Erre akár fordítsanak államilag anyagi forrásokat is, szervezzenek nekik egyetemen ösztöndíjprogramot, biztosítsanak nekik lehetőségeket. Én ez az utat preferálnám, ami az öngondoskodás felé tereli az embereket, így sem mondanának le róluk, támogatnák is őket plusz előnyökkel, ami másnak nem adatik meg, de nem úgy, hogy 40 évesen kvázi nyugdíjazzák, hanem neki kell tennie a saját boldogulásáért. Aki pedig nem akarna élni ezekkel a lehetőségekkel, hanem csak a pénzt akarná alanyi jogon, azt ne támogassák, mint ahogy az olimpiai bajnoki cím kozmikus jelentősége sem örök, bűncselekmény elkövetése esetén megvonhatják az életjáradékot.

Persze mivel nem vagyok és nem is leszek olyan pozícióban, ahol erről döntést hoznak, így ez mind teoretikus, a realitás pedig az, hogy egy ilyen húzás komoly népszerűségvesztést eredményezne bármelyik politikusnak (az olimpikonok megítélését elnézve), így úgysem állna elő ilyesmivel senki.

[Donát]

Wilde: 1) Nincs annyi olimpiai bajnokunk/érmesünk, hogy ez az állam számára valóban megterhelő legyen. Kb. mint amikor alapítványba gyűjtöttek pénzt, hogy csökkentsék az államadósságot. Összegyűlt pár millió forint a több ezer milliárdhoz képest. Semmi. Az állami költségvetés 17.000 milliárd forint, tavaly ezen cikk alapján http://mno.hu/sport/egymilliard-az-olimpiai-ermeseknek-1329079 kb 1 milliárd forint ment el az érmesekre (összesen). Bruttó 250.000-es életjáradékról beszélünk amúgy egy arany esetében... Szóval az évenkénti kiadás az 1/17.000-e a költségvetésnek. Ha ezt a pénzt ellopnák, fel lennék háborodva, ebben az esetben viszont úgy érzem, hogy egy ilyen kiadást igen is el kell bírnia a költségvetésnek, ahogy el kell bírnia a kultúra támogatását is. Nem itt kéne megszorítani a nadrágszíjat, hanem ahol ténylegesen elfolyik a pénz, amibe most én sem mennék bele, mert politikai mezsgyére tévednék még véletlen.

 

2) Az ország számára - no nem a turisták miatt (sic!) - igenis ér ennyit egy olimpiai siker, ezért azt gondolom, megérdemlik a sportolók az olimpiai érem utáni díjazást.

[Wilde]

1. Attól, hogy nem jelent komoly megterhelést az országnak, vagy vannak olyan területek amikre még több pénzt öntenek be és vannak mindenféle visszaélések is, ez az én szememben nem legitimálja ezt a fajta díjazást és ettől még indokolatlannak érzem. Egy ilyen kiadást akár elbír a költségvetés, akár nem (nem ilyen gazdasági szempontból írtam a korábbi hozzászólásokat sem), én nem tudok támogatni. Ez mondhatjuk akkor egy elvi kérdésnek, szerintem az nem korrekt, hogy élete végéig eltartanak állami pénzen valakit (legyen akár jó sportoló, akár érdemes művész, vagy világhírű tudós). Támogassák a karrierje után is, ne hagyják elveszni, de ne ebben a formában, hogy havi apanázst osztanak neki.

 

2. Szerintem is kaphat anyagi támogatást, az "én rendszeremben" is kapna több milliót az aranyérem/ezüst/bronz után - értelem szerűen a több arany több pénzt is jelentene az adott sportolónak (bár hozzáteszem, hogy ez a díjazás sem csak úgy jár, hanem ez egy nagylelkű gesztus az állam részéről, nem kötelezettség), csak az életjáradékot vetném el.

[Fulcrum]

Wilde látszik hogy soha életedben nem élsportoltál és csak annyit látsz a sportból amit TV-ben mutatnak. Ezért írsz annyi hülyeséget.

 

Először is az élsport fizikálisan és szellemileg a légmegterhelő "szakma" a világon. A legtöbb sportoló teste 40 éves korára egy roncs. Tönkremennek az ízületek, szalagok stb. Legtöbbjük nem nagyon tudna fizikai munkát végezni utána. Pl. Pars Krisztán elmondta sérülésekkel bajlódott műtötték is ezért nem volt olyan formában és hozzá tette még egy műtét vár rá mert minden reggel óriási fájdalmakkal kel a csípője miatt és már nem bírja tovább és ha nem fog javulni akkor valószínűleg abba hagyja.

 

Ezek az emberek 20-30 éven keresztül nagyon sokk áldozatot kell hozniuk az eredményekért. Az élerüket teszik fel. A családjukat és szeretteiket sokszor nélkülözniük kell hetekre versenyek edző táborok miatt. De ha család közelben edzenek is sokszor hátérben szorulnak. Nem napi 8 órás elfoglaltság ha napi 2-3 edzésed van. Szabadidő és szórakozás nagyon limitált. És ez már gyerekkortól. Digi-n van egy műsor ahol jövő sportolóival foglalkoznak és ott mindenki elmondja. Suli edzés este tanulás alvás - Hétvégén verseny. Legtöbbjük még osztálykirándulásra se megy meg stb.

 

Amit írsz az átképzésről szép és jó de gyakorlatban nem működik. De amúgy ilyen létezik is. Az baj versenyszférában nehéz 40+ évesen pályakezdőként elhelyezkedni. De ezen kívül is számtalan buktatói vannak. Viszont ezektől függetlenül ezek az emberek nem otthon ülnek és vakarják a seggüket. Mind dolgozó emberek. Ez csak támogatás nem eltartás a cél. Azt a nemzet sportolói és nemzet színészei kapják 60 év + felett akit beválasztanak.

 

Akkor amikor hetente milliárdokat lopnak csalnak el vagy feleslegen költik el akkor ez az összeg nevetséges.

Csak pl. 20-ra az állam íratott valami nótát 50 millióért úgy hogy a közreműködő sztárok ingyen vállalták . De ilyen példákat minden héten lehetne írni. Túlszámlázásban ez a kormány OLIMPIAI BAJNOK.

Szerkesztve: 2016. Augusztus 22. - Fulcrum

[Bomarr]

Először is az élsport fizikálisan és szellemileg a légmegterhelő "szakma" a világon.

Inkább a terhelő szakmák közül a legsztároltabb. Egyik nagyfaterom bányász volt a másik először birkózó majd birkózó edző a Vasas-nál, ifiedzőként egy arany és egy bronzérmes olimpikont is kinevelt. Előbbit sokkal jobban lestrapálta a munka, utóbbi ahhoz képest hogy elmúlt 90 egész jól van.

A magyar sportsikerek egyébként szerintem kb. annyira érdeklik a külföldieket, mint minket a francia érmek. Semennyire. Oké, a kinti sajtó beszámol róla. Aki esetleg látja jó eséllyel öt perc múlva nem emlékszik rá.

[Fulcrum]

Nem jól példa mert a bányászat az egyik legegészségtelenebb szakma pláne akkor amikor ő dolgozott. Meg hülyeség két különböző ember egészségét ilyen alapon összehasonlítani. 1000 dolog befolyásolja ki meddig él.

Én amúgy együttesen értetten szellemileg+fizikálisan.

[Donát]

1) Wilde, értem, hogy te nem gazdasági szempontból írod, de Puzsér elsősorban ezzel hozakodott elő, hogy mázsaszám megy a pénz olyan helyre, ahova nem kéne. Ebben amúgy van igazság, de pont az olimpikonoknak kifizetett pénz mennyisége gyakorlatilag nem szignifikáns a költségvetésben. Tehát abban egyetértünk, hogy gazdasági szempontból ezen vetyengeni hülyeség. Ami az elvi kérdést illeti... ahogy Fulcrum is írta, a saját olimpikon ismerősömön keresztül látom, hogy mennyi áldozatot hoznak ezek az emberek gyerekkoruktól kezdve azért, hogy élsportolók legyenek. És amikor befejezik a karrierüket, akkor nagyon sokszor fizikálisan tényleg teljesen ki vannak szipolyozva. Ezt persze össze lehet hasonlítani egy bányásszal, csak semmi értelme.

 

Általában a nehéz fizikai munkát végzők jelentős része nem azért végez nehéz fizikai munkát, mert egész életében bányász vagy kőműves szeretett volna lenni - persze biztos van ilyen is - hanem mert ez maradt a számára. Azért abban szerintem megegyezhetünk, hogy manapság a top karriert nem a bányászok és a kőművesek futják be, hanem a mérnökök, informatikusok, gazdasági szakemberek, akik menedzsment képességeket magukra szedve felső vezetővé tudnak válni. Ehhez hozzájönnek még a vállalkozók is, akik amint elérik a kellő gazdasági méretet, már nem maguk végzik a fizikai tevékenységet, hanem az alkalmazottaik. Régen persze ez nem feltétlenül volt így, így Bomarr, a nagyapukád sem feltétlenül azért lett bányász, mert más nem maradt neki, de manapság szerintem a fenti jelenség elég jól lefedi a valóságot.

 

Emellett az olimpikonok fontos érdemeket szereznek hazánk számára. Azt emlegetni, hogy ez majd érdekli a franciákat, megint csak fölösleges, mert nem az a lényeg, hogy a franciákat érdekli, és nem is az, hogy ettől több turista jönne (marginális hatása lehet ilyen szempontból), hanem hogy erősíti a nemzeti öntudatot, megszeretteti a gyerekekkel a sportot, ami sokszor abban manifesztálódik, hogy a gyerekek bekapcsolódnak az utánpótlási munkába, és öregbíti hazánk hírnevét. Szerintem a legtöbb ország szíves örömest cserélne velünk az olimpiai éremtáblázaton, mert az ott szerzett helyezések, érmek sportdiplomáciai szempontból és sporttörténelmi szempontból is igencsak relevánsak. Arról nem beszélve, hogy mivel évszázadokon keresztül folytatott hagyománya van, igen is gazdagítják az ország kultúráját. Az olimpikonok juttatása ellen érvelni kb. durva példával élve olyan, mintha egy kulturális műemlék karbantartási költségét firtatnánk, vagy ha egy történelmi hős megemlékezésére szánt pénzt sokallanánk. Ezek az emberek HŐSök.

 

Szerintem a jelenlegi rendszer, az egyösszegű díjazás + életjáradék megfelelő kompenzáció azért, hogy ezek az emberek fegyelemből, munkából és küzdeni tudásból ötösre vizsgáztak, legtöbbször emberségből is (elég csak felidézni egy-egy szép fair play olimpiai pillanatot) és megmutatták, hogy egy ilyen kis ország, mint a miénk is tud olyan világraszóló teljesítményt lerakni az asztalra, mint pl. Szilágyi Áron vívása vagy Kozák Danuta kajakozása. Mivel ezek az emberek az életüket tették fel arra, hogy képviseljék az országunkat és sikerrel jártak, megérdemlik az egyszeri díjat, és mivel a karrierjük végeztével általában elzárul a pénzáram (sőt, vannak, akiknél a kevésbé népszerű sportág miatt soha nem is volt nagy pénzáramlás) ezért jogosnak tartom a kiegészítő jövedelmet is, miközben sokszor egy-egy város valódi példaképeként, DÍSZPOLGÁRaként próbálnak boldogulni a sport utáni életben, aminek a ritmusát egyáltalán nem könnyű felvenni, nem egy élsportoló tanúsíthatná ezt. Nem mellesleg a tisztelet és elismerés az ÖSSZES olimpikonunknak kijár, helyezéstől függetlenül, itt viszont abszolút bejön a gazdasági érv: mindannyiukat valóban túlzó lenne életjáradékkal eltartani, mert túlzott gazdasági terhet róna az államra.

[Wilde]

Wilde látszik hogy soha életedben nem élsportoltál és csak annyit látsz a sportból amit TV-ben mutatnak. Ezért írsz annyi hülyeséget.

 

Ha nem értesz egyet a véleményemmel személyeskedés, ismeretlenül történő kinyilatkoztatás nélkül is megteheted.

 

Azért, mert nagyon megterhelő volt a sport karrierje, sok lemondással járt, ezért nem gondolom, hogy az állam köteles lenne életjáradékot fizetni. Ismerjék el, anyagilag is, azt aki teljesítményt nyújtott, segítsék a visszavonulás után, de ne ebben a formában. Ha egyébként is dolgozik és nem ebből élne, akkor pláne nem érzem indokoltnak az életjáradékot. Aki nem tud fizikai munkát végezni, vagy nehezen talál állást, annak keressenek helyet a MOB-ban, vagy valamilyen sportszervezetnél, ahol kap fizetést, egzisztenciát tud építeni és ebből megél.

[Donát]

Inkább tegyék be egy pozicióba, amihez lehet, nem is ért, csak azért, hogy kapjon pénzt? Az ilyenek általában remekül szoktak elsülni... Nem, szerintem sokkal tisztább az, ha életjáradékot kap. És még egyszer: nem azért kap járadékot, mert lerobbant, hisz akkor a legtöbb olimpikon kaphatna, hanem mert nagy áldozatok révén szerzett dicsőséget MOnak. De visszatérve a lentire. Semmiképp sem azt akartam kihozni ebből, hogy a bányász vagy a fizikai munkás lenézendö lenne, mert abszolút nem. Pont olyan értékes munkát végez, mint egy szellemi, sőt sok esetben hanem értékesebbet. De egy-két szakmát leszámítva, ezt összevetni egy olimpikoni teljesítménnyel.... Abszurd! Számomra olimpikoni magasságokban az olyan hősök állnak, mint a tűzoltó vagy a mentős, aki hős, mert életeket ment és egy hivatást végez, amire sok esetben felteszi az életét. Hol vagyok én ettől? Vagy egy bányász? Vagy egy kőműves? Sehol. Igen, ebből összerakhattátok, hogy ezen szakmák bérezésével sem vagyok megelégedve.

 

Ha egy kőművesnek/bányásznak/programozónak egy CEO állást, a jelenleg elért eredményei helyett, ami havi szinten milliókat fizet, nagy eséllyel elfogadja. Egy olimpiai bajnoknak meg nagy eséllyel kínalhatnál bármit az éremért cserébe, nem adná oda, mert annyira felbecsülhetetlen értékű. Pár hónapja halt meg a legidősebb olimpiai aranyérmesünk, akinek a háborúban lebombázták a házát. Még tartottak a harcok, mikor visszament a romok közé, és elhozta az érmet. Ennyi. 100 évesen halt meg kb. Floridában, mem tudom sajnos pontosan a nevét.

 

De ugyanez áll az orvosok vagy tűzoltók által megmentett életekre. Aligha cserélnék el. Azért lettek azok, akik. A legtöbb persze.

[Bomarr]

Általában a nehéz fizikai munkát végzők jelentős része nem azért végez nehéz fizikai munkát, mert egész életében bányász vagy kőműves szeretett volna lenni - persze biztos van ilyen is - hanem mert ez maradt a számára. Azért abban szerintem megegyezhetünk, hogy manapság a top karriert nem a bányászok és a kőművesek futják be, hanem a mérnökök, informatikusok, gazdasági szakemberek, akik menedzsment képességeket magukra szedve felső vezetővé tudnak válni.

Ebben igazad van -én mondjuk ismerek kőművest és asztalost is aki ezt akarta csinálni és aki jól csinálja baromi jól keres-, az már egy másik dolog, hogy pont ez az egyik oka annak az óriási szakember hiánynak ami itthon tombol. Mindenki irodai meg szellemi munkás akar lenni pedig óriási szükség lenne jó munkás szakemberekre, akiket épp ezért ha tényleg jók nagyon megfizetik. Több szakmai vezetővel is beszélgettem mostanában ennek kapcsán.

 

Ha pedig azt állitjuk hogy szellemileg, fizikailag a legmegterhelőbb szakma az élsport akkor teljesen jogos bármilyen más szakmát felhozni ha ezt az állitást cáfolja. Nem mondtam hogy nem terhelő az élsport. Csak hogy van ami szintén ilyen terhelő és nem ennyire sztárolt.

 

Ezek az emberek HŐSök.

Szerintem embere válogatja meg az is hogy ki miként definiálja a hőst. Örültem a sikereiknek, szép eredményeket értek el, de semmi hősiest nem látok benne és lehet hogy pár ország cserélne a mi éremtáblázatunkkal de én meg inkább az ő gazdaságukkal. Ha valami akkor pont Magyarország kiváló sport teljesítménye mutatja hogy mennyire keveset ér a sport: gazdaságilag a régióban egyáltalán nem vagyunk kiemelkedőek. Nade legalább mi boldogok vagyunk, lelket öntenek belénk az élsportolóink mondhatnánk, de nem mondhatjuk: az emberek közérzete a jövőbe vetett hitük csapnivaló minden kimutatás szerint. Mert nincsenek azok az én értelmezésemben vett igazi hősök akik fognák és elkezdenék jó irányba vinni az ország szekerét. És a félre értés elkerülése végett: csak azért mert nekem nem hősök nem jelenti hogy lenézem a teljesitményüket. Nem gondolom hogy könnyű amit csinálnak. Csak amit csinálnak az szerintem nem annyira fontos.

[pb69]

Az biztos, hogy a legmagasabb szinten űzött élsport valóban igencsak lestrapálja az embert, egyébként egyáltalán nem is egészséges. Nyilván a mérték sportfüggő, ill. a fizikális és mentális összetevők aránya is. Én viszont nem is elsősorban emiatt gondolnám azt, hogy egy "kiöregedett" olimpikonnak nagyon nehéz dolga lenne a hétköznapi életben és a munka világában. Egyszerűen ők már kisgyerekkoruk óta egy teljesen más életvitelre vannak berendezkedve, mondhatni más világban élnek. Ebbe nőttek bele, majd felnőtt éveik egy részét is így töltötték. Középkorú felnőttként már szinte lehetetlen ilyen mértékű életmódváltás.

A művészeket azért nem venném egy kalap alá a sportolókkal, mert sokkal kevésbé jellemző a töréspontszerű "kiöregedés", szóval tipikusan sokkal tovább képesek magas szinten tevékenykedni. Legalábbis az esetleges teljesítményvesztésnek vagy elkallódásnak az esetükben nem elkerülhetetlen biológiai okai vannak, hanem olyan pszichés tényezők és problémák, mint pl. a drogfüggőség vagy önteltség stb..

 

Ettől függetlenül abban is van igazság, hogy egy-egy korábbi siker még nem jogosítja fel őket arra, hogy életük végéig állandó juttatásuk legyen. És most ne csak az olimpiai érmesekre gondoljunk, mert belőlük tényleg nincs sok. De már egy országos szinten topsportoló is közel hasonló áldozatokat hoz meg, csak épp valamiért nem jön meg a nagy áttörés. Szóval az olimpikonok mintájára ilyen szempontból elég sokan érdemelnének valamilyen szintű állandó támogatást, hiszen ők ugyanúgy meghozták az áldozatokat, ill. a hétköznapi élet nekik is ugyanolyan nehéz lenne. Csak a határt meg kell húzni valahol, mindegyiküket nem pénzelhetik, így viszont már látható, hogy ez se egy olyan igazságos rendszer.

 

Az optimális kiutat egyébként a sportágak elüzletiesedése jelenti, bármilyen rosszul is hangzik. Egy sikeres zenész vagy színész nincs ráutalva az állami pénzekre, mert a munkájával igen szép summára tehet szert, amíg aktív. Ez jó pár sportban is így van és egyre többre jellemző. Ma már nem csupán a fociban, kézilabdában, teniszben stb. vannak hatalmas pénzek, de pár kivételtől eltekintve mindenhol. A sportolók tegyenek félre, gondoljanak a jövőjükre és nem lesznek anyagi gondjaik, de még a családjuknak se egy jó ideig. Ne felejtsük el, hogy egy élsportoló azért is kap amúgy irreálisan magas béreket, mert nem ~50 év, hanem jóval kevesebb idő alatt kereshet az elsődleges karrierjében. Szóval nekik én nem adnék egyéb extrát.

A segítség azoknak a sportolóknak kell, akik olyan sportágakat űznek, amelyben nincs annyi pénz. A cél itt is az lenne, hogy ezen sportok helyzetén változtassunk, de addig is támogatni kell a sikeres űzőit. Én azt mondanám, hogy nekik fel kell ajánlani szakmai vezető pozíciókat, ha pedig erre valamiért alkalmatlanok, akkor tanácsadóként foglalkoztatni őket. Pl. egy olimpikon kajakos vagy műugró biztosan nagyon hasznos tudna lenni ilyen szerepekben, ott pedig ezért kaphatnának egy jó fizetést. Így nem kvázi a "már semmire" fizetnék őket, továbbra is hasznosak lennének, ill. a sport is profitálna belőle, mert kevesebb önjelölt szakértő és semmirekellő élősködne rajta.

[Wilde]

Inkább tegyék be egy pozicióba, amihez lehet, nem is ért, csak azért, hogy kapjon pénzt?

 

Találjanak neki a képességei, kvalitásai alapján olyan melót, amit el tud látni, vagy könnyen bele tud tanulni. Nálam az az irányelv, hogy valamit mindenképpen csinálni kell a havi utalásért.

 

Az, hogy vannak sportágak, melyekben nincsen akkor tőke, nem olyan eladható és ezért a versenyzők/játékosok nem keresnek annyit, az kb. olyan, mint, hogy nem minden szakma képes ugyanolyan fizetést biztosítani a dolgozóinak. Azzal a bányásszal, aki kényszerűségből ment bányászni, egy sportolónak megvan az az előnye, hogy ő választotta ezt (még, ha a szülei erőltették, legkésőbb középiskolás korában is dönthet úgy, hogy nem akar sportolni és valamilyen pálya felé orientálódik, de hamarabb is juthat ilyen döntésre, ha nem ő akarta a sportot). Mint, ahogy valószínűleg nem azért megy valaki egyiptológusnak, mert nagyon jól fog majd élni belőle, hanem mert ez érdekli, ugyanígy egy diszkoszvető sem az anyagi vonzata miatt kezd el sportolni, ettől függetlenül tény, hogy mondjuk, ha ügyvédnek, vagy a sportnál maradva labdarúgónak megy, akkor nagyobb anyagi jólétre számíthat (nem azt akarom ezzel mondani, hogy utóbbi kettőt csak anyagi motiváció mozgatja). A sportoló vállalja a döntése nyomán a lemondásokat, az meg, hogy mennyit keres, azt nagy részben tőle független körülmény határozza meg, ha nem akarja vállalni ezeket a lemondásokat, nehézségeket, akkor meg elmehet egy rendes állásba dolgozni, nem kötelező élsportolónak menni. Azokat a sportolókat, akik nem keresnek annyit, hogy életük végig megéljenek belőle, vagy nem gondolnak karrierjük közben a jövőjükre, azokat se hagyják a sorsára, sőt biztosítsanak anyagi forrásokat a segítésükre, de ne csak úgy kapják meg a pénzt, mint a nyugdíjat.

[Fulcrum]

Találjanak neki a képességei, kvalitásai alapján olyan melót, amit el tud látni, vagy könnyen bele tud tanulni. Nálam az az irányelv, hogy valamit mindenképpen csinálni kell a havi utalásért.

Azért egy olimpiai bajnok ne legyen már biztonsági őr vagy portás. Az a ország szégyene lenne.

 

Akkor nálad nincs különbség sportoló és olimpia győztes sportoló között. De amúgy a nagy olimpikonok álltában kapnak valami állami állást. Pl Szabó Bence MOB főtitkár, Borkai Zsolt MOB elnök, Magyar Zoltán Tornász szövetségénél elnök, Czene Attila állam titkár stb.

 

De még szerencse hogy tőled jobban hozzá értők emberek döntenek az ilyen dolgokról.

Szerkesztve: 2016. Augusztus 22. - Fulcrum

[pb69]

Azért egy olimpiai bajnok ne legyen már biztonsági őr vagy portás. Az a ország szégyene lenne.

Ezzel részben egyetértek.

A hétköznapi életben már elkövettük azt a hibát, hogy tele lett nyomva egy (de inkább több) generáció feje azzal, hogy csak a diplomás ember ér valamit és az a karrier. Emiatt a gyerekeket mindenáron ilyen irányba tolták a szülők, járjon legalább főiskolára, legyen mérnök, jogász, könyvelő stb.. A szakmunkák elértéktelenedtek, sokan kudarcként élik meg, egyfajta kárhozatnak, ha ilyen munkákat kell végezniük. Persze sokan lemorzsolódnak és mégis mondjuk egy gyorsétterem pultja mögött találják magukat, a piac ilyen szempontból nem kegyes.

A sportnál nem szabad beleesni ugyanebbe a csapdába. Ha azt mondjuk, hogy egy diszkoszvető vagy kenus maga döntött úgy, hogy ezt a pályát választja, vállalta a későbbi anyagi gondjait és nem segítünk neki, akkor egyre kevesebben fogják ezt a sportot űzni, végül pedig elhal. Egyébként már el is indultunk ezen az úton, hiszen már most is a legtöbben focisták akarnak lenni, utána valamilyen labdás csapatjáték vagy látványsport jön. Akinek ez nem jön be, az a legtöbbször inkább letesz a sportolókarrierről és civil utat választ. Emiatt is van leáldozóban pl. az öttusa, a vízilabda, az úszás ás a kajak-kenu is.

Ne legyenek illúzióink, most is Kozák és Hosszú hozták a sikerek nagy részét ezekben a sportágakban, a többiek betliztek. Márpedig ezek korábban sikersportok voltak a magyaroknak. Csak ugye manapság egy vízilabdázó, atléta vagy kajakos akkor él meg rendesen ebből, ha nagyon kiemelkedő. A hagyományok miatt piszkosul erős mezőnyből kell kiemelkednie, ha pedig nem lesz legalább európa- de inkább világbajnok, akkor nem is fog hosszútávon megélni belőle. Vagy mázlija van és a sportága népszerűbb lesz, rendeznek masszívabb pénzdíjas versenyeket és hasonlók. Szóval ez így lutri, kevesebben is kockáztatnak. Az se véletlen, hogy egyre bevettebb szokás, hogy elmennek külföldre, ahol gyengébb a konkurencia és úgy azért jól kereshetnek az ilyen sporttal is.

 

De amúgy a nagy olimpikonok álltában kapnak valami állami állást. Pl Szabó Bence MOB főtitkár, Borkai Zsolt MOB elnök, Magyar Zoltán Tornász szövetségénél elnök, Czene Attila állam titkár stb.

De még szerencse hogy tőled jobban hozzá értők emberek döntenek az ilyen dolgokról.

Szerintem pont azt mondja Wilde is, hogy kapjanak állást. Akkor mindenki nyer, mert nem a "semmire" kapják az állandó pénzt, ők se érzik esetleg furcsán magukat emiatt, ill. a sportszakma is profitálhat. Nyilván nem mindenki alkalmas mondjuk vezetőnek vagy edzőnek, de biztos vagyok benne, hogy egy egykor sikeres élsportolónak azért valahol hasznát veszik a szakmán belül. Szóval segítsék őket olyan munkához, ahol még hasznosak lehetnek és amit vélhetően ők is szívesen csinálnak, nem teherként élik meg. Így valamilyen szinten az életük része marad a sport is és nem olyan éles az életmódváltás se.

[Fulcrum]

Ha nem értesz egyet a véleményemmel személyeskedés, ismeretlenül történő kinyilatkoztatás nélkül is megteheted.

Megsértődhetsz rajta ha akarsz de akkor még igazak. Mert ha komolyabban sportoltál volna vagy többet foglalkoznál a sporttal akkor nem írnál ilyen dolgokat.

De amúgy egyedül vagy a véleményeddel ami nem biztos hogy véletlen.

Szerintem pont azt mondja Wilde is, hogy kapjanak állást.

Igen tudom ezért írtam hogy ezek a dolgok valóságban egy működő rendszer. Ezért nemárt ha az ember kicsit utána olvass a dolgoknak ha nemért hozzá és csak utána kritizál.

[Donát]

Találjanak neki a képességei, kvalitásai alapján olyan melót, amit el tud látni, vagy könnyen bele tud tanulni. Nálam az az irányelv, hogy valamit mindenképpen csinálni kell a havi utalásért.

 

Az, hogy vannak sportágak, melyekben nincsen akkor tőke, nem olyan eladható és ezért a versenyzők/játékosok nem keresnek annyit, az kb. olyan, mint, hogy nem minden szakma képes ugyanolyan fizetést biztosítani a dolgozóinak. Azzal a bányásszal, aki kényszerűségből ment bányászni, egy sportolónak megvan az az előnye, hogy ő választotta ezt (még, ha a szülei erőltették, legkésőbb középiskolás korában is dönthet úgy, hogy nem akar sportolni és valamilyen pálya felé orientálódik, de hamarabb is juthat ilyen döntésre, ha nem ő akarta a sportot). Mint, ahogy valószínűleg nem azért megy valaki egyiptológusnak, mert nagyon jól fog majd élni belőle, hanem mert ez érdekli, ugyanígy egy diszkoszvető sem az anyagi vonzata miatt kezd el sportolni, ettől függetlenül tény, hogy mondjuk, ha ügyvédnek, vagy a sportnál maradva labdarúgónak megy, akkor nagyobb anyagi jólétre számíthat (nem azt akarom ezzel mondani, hogy utóbbi kettőt csak anyagi motiváció mozgatja). A sportoló vállalja a döntése nyomán a lemondásokat, az meg, hogy mennyit keres, azt nagy részben tőle független körülmény határozza meg, ha nem akarja vállalni ezeket a lemondásokat, nehézségeket, akkor meg elmehet egy rendes állásba dolgozni, nem kötelező élsportolónak menni. Azokat a sportolókat, akik nem keresnek annyit, hogy életük végig megéljenek belőle, vagy nem gondolnak karrierjük közben a jövőjükre, azokat se hagyják a sorsára, sőt biztosítsanak anyagi forrásokat a segítésükre, de ne csak úgy kapják meg a pénzt, mint a nyugdíjat.

De épp most ignoráltad a felépített érvelésemet: egy egyiptológus és egy olimpiai bajnok között ÓRIÁSI különbség van. Az egyik beleírja magát az ország történelmébe, kultúrájába, a másik meg nem. De ott van a most felkapott lovagkereszt, amit pl. (jó esetben) a haza kutató krémje is megkaphat, elismerve az érdemeit. Mondjuk tudomásom szerint azzal nem jár életjáradék, de pl. a színészeknél jár a Kossuth díjjal, ami szerintem szintén teljesen rendben van. Ez a kultúrát és sportéletet támogató intenzív törekvés a részemről maximális támogatást élvez, mert ezeket az embereket kell a gyerekek elé tenni, nem pedig a kereskedelmi tv-ben nyomott Győzikét vagy a celeb berki-t (szándékosan írom kicsivel a nevét) - és még lehetne sorolni. Az olimpikonok példamutató küzdéssel, akarattal érik el a céljaikat, ezért alkalmasak a gyerekek helyes útra terelésére, szerintem ezek az emberek rászolgálnak az állam felkarolására, mivel olyan érdemeket szereztek a hazának, amiért viszonzásul az állam teljesen jogosan honorálhatja a teljesítményüket. Ez nem egy kötelező dolog, de egy szép gesztus az államtól, és én maximálisan támogatom.

 

Bomarr: megértettem az álláspontod, valóban másként tekintünk ezekre az emberekre.

[Wilde]

Fulcrum, mivel ennyiszer kérdőjelezted meg a sportra való rálátásom, csak a tisztánlátás végett 5-12 éves korom között úsztam, középiskolás koromban a Napkor SE serdülő csapatának igazolt labdarúgója voltam, egy időben sportújságíróként is tevékenykedtem, az utánpótlássport.hu-nál voltam egy ideig szerkesztő-riporter is, a most bronzérmes Kapás Boglárkát például személyesen is ismerem. Úgyhogy nem esett jól amiket írtál, főleg, hogy ilyen lekezelő stílusban tetted, mert, ha a többiek nem értettek egyet a véleményemmel, azt más formában is kifejezésre tudták juttatni.

Ezért nem árt, ha az ember megismer valakit és csak utána fogalmaz meg a személyére szóló kritikát.

 

Abból, hogy találjanak állást az olimpikonoknak, amit képesek ellátni, Te azt hoztad ki, hogy nehogy már portás legyen egy olimpiai bajnok... miközben én sehol nem írtam azt, hogy csak portás, vagy biztonsági őr lehetne.

 

Pb ezen véleményével egyetértek:

 

Szerintem pont azt mondja Wilde is, hogy kapjanak állást. Akkor mindenki nyer, mert nem a "semmire" kapják az állandó pénzt, ők se érzik esetleg furcsán magukat emiatt, ill. a sportszakma is profitálhat. Nyilván nem mindenki alkalmas mondjuk vezetőnek vagy edzőnek, de biztos vagyok benne, hogy egy egykor sikeres élsportolónak azért valahol hasznát veszik a szakmán belül. Szóval segítsék őket olyan munkához, ahol még hasznosak lehetnek és amit vélhetően ők is szívesen csinálnak, nem teherként élik meg. Így valamilyen szinten az életük része marad a sport is és nem olyan éles az életmódváltás se.

 

Igen tudom ezért írtam hogy ezek a dolgok valóságban egy működő rendszer. Ezért nemárt ha az ember kicsit utána olvass a dolgoknak ha nemért hozzá és csak utána kritizál.

 

Ez viszont ezen állításoddal ellentétben nem egy működő rendszer. Mert az én verziómban nincs benne az életjáradék.

 

De épp most ignoráltad a felépített érvelésemet: egy egyiptológus és egy olimpiai bajnok között ÓRIÁSI különbség van. Az egyik beleírja magát az ország történelmébe, kultúrájába, a másik meg nem.

 

Ezzel nem értek egyet, egy egyiptológus is tehet akár történelmi léptékű felfedezést, amivel kulturális értelemben az ország számára komoly teljesítményt ér el.

Amikor azt írod, hogy honoráljuk a teljesítményüket, karoljuk fel őket, legyenek ők a példaképek, a sportot és a kultúrát is támogassa az állam... ezekkel mind egyetértek, csak a támogatás és a segítés módszerében van közöttünk egy véleménykülönbség.

[Fulcrum]

Hát akkor meg pláne nem értem Wilde miért vélekedsz így a témáról.

[Wilde]

Messzire vezetett ez a kérdés a Puzsér cikk után és kicsit offenzívnek tűnhetett a véleményem az olimpikonokkal szemben, az az igazság, hogy ennyire nem szúrja a szemem ez az egész, illetve vannak esetek az állami pénzek elosztása, vagy akár konkrétan a sportfinanszírozás terén is, amit persze sokkal problémásabbnak érzek. Ettől függetlenül nem csak az oppozíció kedvéért helyezkedtem erre az álláspontra, hanem egy elvi szempontból én máshogy szervezném ezt a rendszert.

[Nute Gunray]

a most bronzérmes Kapás Boglárkát például személyesen is ismerem.

Bár én is.

[DarthMaul31]

Nézzétek ma 18:00-tól az M4 Sportot,férfi kosár Európa-bajnoki selejtező lesz! Nagy-Britannia lesz az ellenfél, ahol nem kis nevű játékosok szerepelnek.Gondolok itt pl. Ben Gordonra, aki 2004 és 2015 között megállás nélkül, végig az NBA-ben játszott!!Azóta egyébként nincs csapata,de még így is nehézséget okozhat nekünk.

Annak is érdemes nézni a meccset, aki nem rajong különösen a sportágért,vagy nem követi az eseményeket.

Szóval érdemes lesz nézni, mert sok év után végre kosárlabdában is ott lehetünk az Európa-bajnokságon, ahogyan fociban is történt. Szurkoljunk együtt a magyar válogatottnak!!Én természetesen a helyszínen tekintem meg az izgalmasnak ígérkező összecsapást

Hajrá magyarok!