Ranglista

Végül több, mint fél évbe telt, de a végére értem: eljutottam a Star Wars maraton finisébe. Kylo Ren megígérte, hogy befejezi, amit Vader elkezdett. De akkor még nem sejtette, hogy Benként fogja befejezni, amit Anakin akart: visszahozza az életbe, akit szeret. Még soha nem tetszett ennyire az ep.9 mint most. Pedig az elején megijedtem: az első fél óráért annyira nem voltam oda. Jó sok expozíció volt. Rohanva be van dobva egy csomó ötlet. Leia jelenetei szerintem nem az igaziak. Értem miért igy csinálták őket, tiszteletből Carrie Fisher felé, de nem igazán működtek. Több dolgon is húztam a szám. Úgy a 30-dik percnél már kezdtem aggódni, hogy ez nem fog igazán bejönni. Nade kb. onnantól, hogy Rey meggyógyítja a föld alatti kígyót az epizód nálam szárnyra kapott. Óriási élmény volt. Jó volt, hogy pont az ep.9 nézés előtt fejeztem be a Sithek árnyékát. Így hogy elolvastam, hogy pontosan miként haltak meg Rey szülei, meg mi történt az elbújtatása körül, egészen más volt nézni az ep.9-et. Mondhatom, hogy mostanra Rey származását teljesen elfogadtam. Ebben több dolog is segített: eleve nem is rémlett már, hogy az ep.8-ban mennyire "rákap" a sötét oldal Rey-re: amikor először meditál, Luke is ledöbben, hogy mennyire erős a kapcsolata az Erő gonoszabbik felével. Régen zavart, hogy az ep.8-ban maga Rey mondja ki, hogy a szülei senkik voltak. A teljes sequel trilógia fényében eddig nem értettem, hogy érezheti ezt. De a regényből is kiderül: Rey jól sejtette. A szülei úgymond senkik voltak. Az apjának, Dathan Palpatine-nak hiába volt "nagy neve", csak egy kísérlet mellékterméke volt. Amit mindig is bírtam az ep.9-ben az a lépték: itt már a fénykarpárbaj úgy zajlik Rey és Kylo között, hogy közben titáni hullámok csapdosnak körülöttük. A lehető legjobb értelemben űroperás a Rise of Skywalker. Az is tetszik, hogy Palpatine hozzáállása az uralkodáshoz mennyire megváltozott. Most, hogy évtizedekig egy félhalott testben volt, vakon, úgy hogy még a mozgáshoz is egy gép kellett, már nem érdekli a megtévesztés. Nem akar úgy uralkodni, hogy jónak és béketevőnek higyjék. Nincs szüksége az agyafúrt propagandára, meg arra a kifinomult birodalmi hierarchiára, amit az Andor olyan jól bemutatott. Palpatine többé nem akarja a jótevő maszkját hordani az alattvalói előtt. Egy uralkodónak, aki a halál kapujában áll nincs vágya a látszatásra: Palpatine köré már nem törtető katonák és politikusok gyűlnek, hanem sith szolgák. A katonákat nem sorozzák, hanem gyerekként elrabolják és agymossák (most imádtam azt az ötletet, hogy az agymosás nem működik azokon, akik kicsit is Erőhasználók, ezért akik ebbe a szűk körbe tartoznak, hogy van valami képességük azok rendszerint dezertőrök lesznek). Beszédes az is, hogy Palpatine már nem a Coruscantról hanem az Exegolról akar uralkodni. Ha most visszatekintek a maratonomra és ki kéne emeljem, hogy mi volt a csúcs, akkor megint csak meglepve magam egy kicsit az Ahsoka ötödik részére tenném a voksom. Úgy éreztem a Star Wars ott járt a csúcson. Sokszor emlegetik ezt a franchise-t modern mitológiaként, de sose érződött annyira mítosznak az SW, mint abban a részben. Mondom ezt úgy, hogy közben az Ahsoka első évadot - még úgy is hogy az egészet imádtam - egy rangsorban nem tenném az első helyre. De ha a különálló részeket nézzük, akkor az ötödik résznél jobb szerintem egyelőre nincs. A maraton kellemes hozadéka volt, hogy behoztam a lemaradásom a képregények terén. A legkellemesebb meglepetést ezen a fronton a High Republic és a Qi'ra trilógia füzetei hozták. Ez a sok Star Wars fogyasztás óriási élmény volt és megerősített benne: ennél jobb fiktiv univerzum és franchise nincs a világon. A Star Wars a csúcs!

Most, hogy így az SW maraton végére értem, számba venném, hogy részemről melyek a legjobban várt jövőbeli Star Wars alkotások. Bár nagy meglepetések szerintem nem lesznek a listán: 1. The Mandalorian and Grogu [mozifilm] A megjelenés várható időpontja: 2026. május 22 A Disney-éra elején még féltünk, hogy belefogunk unni a sűrű mozis megjelenésekbe. Azóta nagyot fordult a világ. A Mandó film, amely hét év után fogja visszahozni a Csillagok Háborúját a nagyvászonra, cirka egy évvel a premier előtt biztos befutónak tűnik. Az alkotók többször is bizonyították, hogy értik a franchise-t. A két címszereplőt - Mandót és Grogut - a közönség pedig a jelek szerint a keblére ölelte. Hisz a legutóbbi évad is nagyot ment a nézettség terén. Nem számítok nagy, sorsfordító dolgokra. Nem hiszem, hogy a Thrawn-szál vagy maga a Mandoverzum túl sokat haladna ebben a filmben. Persze nem bánom ha meglepnek, de alapvetően egy roppant szórakoztató két órás látványfilmre vágyok, amely egyik oldalról remekül elszórakoztatja azt a nagyközönséget is, amely alig követi a franchise-t, másik oldalról viszont a rajongóknak is tud olyasmit adni, amitől újra és újra látni akarjuk majd. A listámon azért is tettem az első helyre, mert a japán Celebration-ön levetített előzetes szerintem NAGYON meggyőző volt. Látvány és egyéb téren is. Egy bizonyos elemmel engem totál megnyertek maguknak... 2. Star Wars: Starfighter [mozifilm] A megjelenés várható időpontja: 2027. május 28 Mozis bejelentésekből ugyan Dunát lehetne rekeszteni, de egyelőre két film van a radaron, amelynek az elkészülése biztosnak tűnik: a Mandó mozi mellett a másik a Starfighter. Lehet naiv vagyok, de így hogy a forgatás kezdete is ki van tűzve, én majdnem biztosra veszem, hogy el fog készülni. A többi bejelentett mozi azért is nincs a listámon, mert az esetükben már kevésbé vagyok optimista. A Starfighter jóval ambíciózusabbnak tűnik, mint a Mando-mozi. Hisz ki fogja tágítani az SW idővonalát: végre betekintést kapunk abba, hogy a messzi messzi galaxis miként fest Palpatine végső bukása után. Egész pontosan 5-6 évet fogunk ugrani az exegoli csata után. Majdnem annyit, mint amennyi a valóságban is eltelt az ep.9 óta. Bár a cím alapján sokan azt hittük, hogy csak egy vadászpilótás film készül a Lucasfilm-boszorkánykonyhájában, a nyilatkozatokból kiderült, hogy ennél többről van szó. A történetben ugyanis az Erőnek is lesz szerepe. A készítők egy olyan filmet ígérnek, ami egyszerre lesz egyedi, sajátos és mégis Star Wars lesz. Drukkolok nekik! 3. A Jedi sorozat harmadik része [videójáték] A megjelenés várható időpontja: nincs pontosítva; valószínűleg 2026-ban vagy 2027-ben jelenik meg Mindig jó látni, amikor egy nagy SW projekt be tudja járni a neki szánt utat: a Jedi-sorozatot trilógiának tervezték és úgy tűnik, hogy a zárórész is rendben el tud készülni. A játékmenet és a sztori szintjén is nagy dobásokra számítok. Az első két rész ámulatba ejtett, úgyhogy minimum ezt várom a hármas epizódtól is. Mivel nem akarok spoilereket eregetni a második részről ezért ennél többet inkább nem is mondok. Az biztos, hogy piszkosul várom már ezt a játékot. 4. Ahsoka II. évad [TV-sorozat] A megjelenés várható időpontja: nincs pontosítva; 2026-ban esélyes Bár a hype itt még nem kapott el annyira, de könnyen megvan rá az esély, hogy az összes listázott produkcióból ettől fogjuk letenni a hajunkat a leginkább. Eleve, ahogy írtam egy másik topikban: nálam most az első évad ötödik része a csúcs-Star Wars. Ha a második évad annak a szintnek a közelében fog mozogni, akkor meg fogjuk nyalni mind a tíz ujjunkat. Filoni pedig a Celebration-ös bejelentések alapján nem fél nagy fába vágni a fejszéjét. A második évad témái a Star Wars mitológia eddig nem is látott bugyrait fogják taglalni. Félek tőle, hogy spoilernek minősülne, ha külön taglalnám mik hangzottak el. Akik tartózkodni akarnak minden infótól azoknak annyit azért mondhatok: ha jól sikerül akkor ez akkora nagybetűs Star Wars lesz, hogy a fal adja a másikat. 5. Maul - Shadow Lord [TV-sorozat] A megjelenés várható időpontja: 2026 során Az SW-maraton megerősített benne, hogy az animációs terepen különösen jól működik a Star Wars. Van olyan arca ennek a világnak, ami igazán csak itt tud kiteljesedni. Láthatóan még nincs megfelelő technológia vagy elég pénz ahhoz, hogy az élőszereplős sorozatokban igazán grandiózus, egyedi helyszíneket, bolygókat kapjunk. Az animációs sorozatoknak ráadásul láthatón több epizódot engednek meg évadonként, ami megnyitja az ajtót a világépítés előtt. Nagyon remélem, hogy animációs fronton is fényes jövő elé néz az SW. A Celebration-ön levetített előzetes alapján a Maul széria remekül fog mutatni. Ha jól csinálják egy roppant érdekes szelete tárulhat fel az SW világnak úgy, hogy sok elvarratlan szálat is rendezhetnek (ha nem is az első évadban, de Qi'ra szereplésére nagyon számítok). 6. High Republic: Trials of the Jedi [könyv] A megjelenés várható időpontja: 2025. június 17. Ha már korábban szó esett nagy projektek lezárásáról, hát idén nyáron egy különösen nagy volumenű kezdeményezés végére kerül ki a pont. Az indulópont, a Jedik fénye a mai napig toronymagasan a kedvenc Star Wars könyvem. Bár a későbbi kötetek már nem annyira tudtak bevonzani, a képregények meggyőztek róla, hogy a High Republic bizony kalapemelést érdemel: sikerült úgy kilépni a jedi-sith konfliktusból, hogy közben valami egészen magával ragadót hoztak létre az alkotók. A Jedik fényét is jegyző Charles Soule azt ígéri, hogy a zárókötetét, a Trials of the Jedi-t az is simán érteni fogja, aki nem bújt minden korábbi könyvet. Ez fel is bátorított arra, hogy belevágjak majd. A tervem, hogy ha majd időm is engedi, akkor úgy ülök neki mint a nyitókönyvnek: audiobookban megveszem közben ahogy hallgatom vele párhuzamosan olvasom is majd. Ha csak megközelítőleg olyan jó lesz mint Charles Soule első SW regénye, már biztosított az első-osztályú szórakozás. 7. Legacy of Vader hátralévő kötetei [képregény] A megjelenés várható időpontja: június 25-én jön a következő füzet; nem tudni meddig tart a sorozat Charles Soule másik figyelmet érdemlő projektje a Legacy of Vader, amely pont mint Rise of Kylo Ren fontos építőkockákkal járul hozzá a kánonhoz. Az, hogy a sequelek idején milyen bőrben van a galaxis igazán itt kezd kikristályosodni. Az eddigi négy füzet kifejezetten tetszett. Várom nagyon a folytatásokat. 8. High Republic széria hátralévő kötetei [képregény] A megjelenés várható időpontja: június 4-én jön a következő füzet; nem tudni meddig tart a sorozat Ugyan a High Republic-hoz a nagybetűs zárást majd a Trials of the Jedi regény szolgáltatja, de már csak azért is kíváncsi vagyok miként zárul a képregény-sorozat, mert igazán ez volt az a formátum, ahol isten igazán megkedveltem a High Republic érát. A most futó Fear of the Jedi sztoriban van egy vizuális megoldás, ami egyébként óriási kedvenc lett. 9. Jedi Knights sorozat hátralévő kötetei [képregény] A megjelenés várható időpontja: június 4-én jön a következő füzet; nem tudni meddig tart a sorozat Az eddigiek alapján a Jedi Knights nem markol nagyot, viszont szórakoztató módon mutatja be az ep.1 előtti világot és jedi kalandokat. Azt nem mondom, hogy tűkön ülve várom a soron következő köteteket, de örülök hogy van egy ilyen széria is. 10. Star Wars: Zero Company [videójáték] A megjelenés várható időpontja: 2026 folyamán Nem vagyok a körökre osztott harcrendszer nagy híve, de a Baldur's Gate 3-ban is túltudtam ezen tenni magam, úgyhogy ha jól lesz a sztori akkor ezzel is jól elleszek. Maga a terep nem túl izgalmas: a Klón-háborúról már annyi mindent tudunk, hogy nem feltétlenül vágyok új kontentre ebből az érából, viszont a készítők azt mondják, hogy a sztoriszövésnél a Zsivány Egyes meg az Andor volt rájuk a legnagyobb hatással. Ez érdekesen hangzik. A döntéseink ráadásul alakítani fogják a sztorit. Hm... meglátjuk. 11. Star Wars (2025) sorozat hátralévő kötetei [képregény] A megjelenés várható időpontja: június 11-én jön a következő füzet; nem tudni meddig tart a sorozat Ez a sorozat még csak most indult, így nehéz látni mennyi spiritusz van benne. Mivel rögtön a jakku-i csata után vették fel a fonalat, ezért túl nagy dolgok nem történhetnek és eddig nem is történtek. Egynek elmegy. 12. Young Jedi Adventures III. évad [TV-sorozat] A megjelenés várható időpontja: 2025 második fele Bár ez tipikusan az a sorozat, ahol nagyon érzem, hogy ez nem nekem szól, így is elvoltam az első két évaddal. Van egy kedves báj, ami áthatja az egészet. Az évadzárók pedig egész kiemelkedők voltak eddig. Így mindenképp adok egy esélyt a záró évadnak.

Most nézem, hogy világszinten idén az ep.3 benne van a legtöbbet hozó top 20 filmben (18-dik). Nyilván év végére fog még lejjebb csúszni, de ez akkoris elég durva teljesítmény.

Tony Gilroy nagyon méltatta Kennedyt, szerinte nélküle nem jött volna össze a sorozat. https://rebo.hu/2025/05/20/tony-gilroy-elarulta-hogy-kathleen-kennedy-nelkul-nem-johetett-volna-letre-az-andor/

1. Ahsoka 2. The Mandalorian 3. Andor S2 4. The Acolyte 5. The Book of Boba Fett 6. Obi-Wan Kenobi 7. Andor S1 8. Skeleton Crew Azt hozzáteszem, hogy a helyezettek között nálam csak hajszálnyi különbségek vannak és 1-2 kivétellel kb. hangulatomtól függően változik, hogy melyiket kedvelem jobban. Az összes eddigi élőszereplős sorozatot mesterműnek tartom.

Ezt még ők is beismerik amikor megemlíti azt hiszem M40, hogy a Birodalom ezt nem így intézte volna. Csak annyi, hogy egyenruhában kell járniuk és nincs nevük, csak számuk. De ezt a Birodalomban biztos megszokták. Önmagában nem lenne rossz ötlet, ha tényleg hatékonyan szűrné ki azokat, akiket el kell ítélni, vagy kémkedni vannak csak a programban. Kár, hogy nem tudunk róla többet. Pl. Gideont nem rakták bele, hanem egyből bíróságra vitték. Ez már egy jó pont. Szóval szerintem ide inkább a sima bakák, tisztek kerülhettek, akik nem voltak túl magasan ahhoz, hogy égbekiáltó bűnt kövessenek el. Lehet, hogy Dedra pl. már nem kerülhetett volna bele az Amnesztia programba, mert nagy súlyú bűnökkel volt terhelt (tényleg, itt mennyi idős lehet Dedra?) Amúgy ez a rész a Mandalorian Andorja. Azért is néztem meg. Jöhetne még több ilyen az ÚK korából.

A Disney-nél majd eldöntik, hogy ez mennyire jó az biztos jó, hogy a negyedik helyen van. Maga a nézettség kb. az első évad nyitányával lehet azonos, annál egy picit kevesebb lehet, hisz annak rövidebb volt az első 3 része. Meglátjuk ahogy több epizód lesz elérhető, fog-e nőni.

Nekem ott nem jött le az, hogy nem szabad igazat mondani. Épp ellenkezőleg, amikor Pershing őszinte kérdést tett fel, nem rohamosztagosok nyomultak be az ajtón, hogy tarkónlövéssel vagy életreszóló Narkina-5 beutalóval díjazzák az érdeklődését, hanem egyenes választ kapott. A rendszer viszont tényleg hibás, például egy ostoba droid végzi a kikérdezést, nem egy értelmes élőlény, aminek feltűnt volna, hogy Pershing testbeszéde megváltozik, és a hallgatása gyanús. Illetve rendkívül naív az egész Amnesztia Program. Napi egy interjú olyan droiddal, ami egyértelműen képtelen megkülönböztetni az igazmondást a hazudástól, emellett a programban résztvevőket még csak meg sem figyelik. És épp ezért az Amnesztia Program ahhoz képest, hogy miféle alakok vannak ott, egy kész üdülőparadicsom. Az új Köztársaság otthont ad nekik, fizető munkát, nem figyeli minden lépésüket egy felfegyverzett őr, oda mennek Coruscanton, ahová bármilyen civil mehet, szóval még a mozgásuk sincs igazán korlátozva. Sőt Pershing még előadást is tarthatott a kutatásáról több ezer élőlény előtt. És ő egy olyan ember, aki bár jóravalónak tűnik, azért nem okozott neki látható lelkifurdalást, hogy halállal végződő emberkísérleteket végzett a Birodalomnak, ami ráadásul már évekkel korábban összeomlott, ő mégis tovább szolgálta ezt a nyilvánvalóan népirtó, elnyomó szervezetet. És, amint kiszabadult a Birodalom karmai közül, tartott vagy két napig meggyőzni arról, hogy engedély nélkül menjen elzárt területre és betörjön egy birodalmi csillagrombolóba, mindezt azért, hogy titokban folytathassa az új Köztársaság törvényei szerint illegális kísérleteit. Szóval a jóravaló Dr. Pershing a lelke mélyén morálisan kicsit ingoványos, mégis, az Amnesztia Program meglehetősen szabad életet, otthont és munkát adott neki, szabadon barátkozhatott más ex-birodalmiakkal, valószínűleg a párkapcsolat sincs tiltva, nem figyelik minden lépését fegyveres őrök, de még droidok sem figyelnek rájuk a lakótömböknél, és a kiértékelő épületben sem állnak minden ajtó mellett felfegyverzett katonák, stb. Sőt van egy olyan sanda gyanúm, hogy X idő után simán kikerülhet bárki ebből a programból és az új Köztársaság teljeskörű tagjaként folytathatja az életét, még akkor is, ha valójában továbbra is a Birodalom ügynöke. Ehhez képest az a kis kellemetlenség, hogy minden nap(?) el kell mondani egy kuka droidnak, hogyan érez, hát nehogy már megsajnáljuk. Szerintem a Kessel fűszerbányáiban, a Narkina-bűntetőkomplexumok mélyén vagy a Wobani munkatáboraiban senyvedő lázadók (ha élve eljutottak idáig) és ártatlanok örömükben Palpatine lábát csókolgatták volna, ha csak annyi bűntit kaptak volna a Birodalomtól, amennyit Dr. Pershing vagy Elia Kane háborús bűnökért.

Ez a kép jól kifejezi mit adott fel Mon és Vel a lázadásért.

Star Wars Theory abba is hagyta a nézését (vagy legalábbis nyilvánosan), mert túlságosan tetszik a sorozat a közönségének is

Most futotttam bele (ha volt már itt, akkor bocs), hogy a kihallgatásos jelenetben (ami szerintem a rész csúcspontja) Krennic mozdulatai (a fejbökés, és amikor a végén megragadja Dedra arcát) improvizálva voltak, előzetes próba vagy megbeszélés nélkül. Szép teljesítmény a színésznőtől, hogy nemhogy nem esett ki a szerepből, de még rá is játszott.

Coruscant esetében én is úgy érzem, hogy másabb hangulatot áraszt összességében is. Nem feltétlen a más városrészek okán, hanem mintha sokkal színtelenebb és élettelenebb lenne az egész bolygó. Ezt már máshol is írtam, hogy például a bolygó körüli űrhajó-, de a légkörben lévő siklóforgalom is kisebb, mint a PT idején. Amikor az ep2-ben lementünk az alsó szintre, tömegek mozogtak ott, itt gyakran láthatóak totál üres utcák, vagy olyanok, ahol alig lézengnek. Az ep2-ben az alsóbb szinteken ez volt, tömeg, színes fejek mindenhol, nyüzsi, és a szűk tér ellenére sem éreztél klausztrofóbiás hangulatot, mert Lucas még itt is igyekezett úgy ábrázolni a teret, hogy az tágnak hasson. Az Andorban az alsóbb szint ugyanúgy este. Sehol a színes kép, még szegény idegenek is eléggé szürkék. A tér is sokkal zártabb hatást kelt, és bár ez egy nyílt utca, inkább tűnik szűk folyosónak valami űrállomáson: Persze nyilván, in-universe ott a magyarázat, hogy ezek más-más helyszínek, de biztos, hogy a készítők is szándékosan lopták ki a színeket és az életet Coruscantból, hogy ezzel is ábrázolják, mennyire nyomorúságos a Birodalom. Erre talán az ismerős helyszín a legjobb példa, a Szenátus. Az ep2-ben egy tipikus szenátusi folyosó rendkívül tágas, ablakokkal teli, többféle szín dominál, noha nem épp vidám színek, de hát a jelenet sem vidám. Az Andorban a szenátusi folyosó jóval szűkebb, fehér és szürke, sehol az ablakok, csak mesterséges fény világítja meg. Az emberen itt sokkal könnyebben úrrá lehet a bezártság érzése, azt sem lehet megmondani a képről, hogy éjjel van-e vagy nappal. És ezek a dolgok a Coruscant egészén érezhető. Persze vannak kivételek, mint a bankett jelenete, ami nagyon prequeles lett, de az a Birodalom idején a kivétel, a régi vagy éppen az új Köztársaság idején meg szinte mindenhol olyan színes nyüzsgést látni. És ezért is gondolom, hogy ez teljesen tudatos a készítők részéről, mert a The Mandalorianben újra ugyanolyan vibe-ja van a bolygónak, mint az ep1-3-ban. Újra érezni a színpompát és a lüktető éltet. Mert az Birodalomban ilyen egy coruscanti "park" nappal: Az új Köztársaságban ilyen egy "park" este: Én az ilyeneket látva érzem azt, hogy Lucas öröksége jó kezekben van, olyan emberekében, akik tényleg értik a Star Wars-t. Akik tudják, hogy nem csak fénykardok suhogtatásáról, pisztolypárbajokról, meg űrcsatákról szól ez az egész, hanem a képekről is. Mert Lucas nagyon erős volt a képi ábrázolásban, főleg a színekkel és a fényekkel tudott jól játszani, de a teret is remekül kezelte. Mindezt úgy, hogy minden a helyén volt a kontextusban, semmi sem lógott ki, így in- és out-universe is megvolt a helye, még ha elsőre szokatlannak is tűnt. Emlékszem még, mennyire fura volt az ep1 után a ködös, sivárabb Curscant látványa az ep2 nyitányában, vagy a Blade Runnerbe illő autósüldözés háttere. Legalább annyira, mint most az Andorban egy panelrengeteg látványa. De ezeket olyan szépen illesztik be, hogy a világon belül is megvan a helye, ugyanakkor filmes eszközként is kiválóan funkcionál. És számomra öröm látni, amikor ilyen dolgokkal operálnak a Lucas "utódjai". Amikor pusztán színekkel, fényekkel és terekkel éreztetik a különbséget a Köztársaságok és a Birodalom között. Amikor egy kép legalább annyi mondanivalóval bír, mint a szereplők cselekedetei vagy párbeszédei. És ezen a téren az Andor nagyon erős volt, néha szerintem még Lucas mesteren is túltett.

Ez idő alatt a a Home One-on volt a főparancsnokság, azon a hajón tartózkodott Mothma végig, Ackbarral és Madine tábornokkal együtt. A terv az volt, hogy az Echo bázis teljes elkészültével Mothmáék letelepülnek ott, ahogy a Yavin IV-en tették a Bázis 1 esetében, de az utolsó simítások előtt befutott a Birodalom. A polgárháború nagyját Mothma a Home One-on töltötte el, ami a Bázis 1 elvesztése után mobil főparancsnokságként üzemelt (afféle lázadó Air Force One lett ).

Lehet hogy már késő erről a sorozatról beszélni, de amúgy nagyon kellemes csalódás volt 😃

Hát a most következő egy év elég ínséges lesz sw szempontjából, szóval be lehet iktatni egy maratont, hogy mire kijön az új film addigra végezzünk.

Igen, kifejezetten tetszett. Igazi hiánypotló alkotás. Ezután Ochi tőrére se tudok ugyanúgy nézni. Meg a kis D-O droidra se, akivel Ochi jó durván bánik. Kifejezetten örültem hogy Rey szülei kaptak egy kis hátteret.

Újranézve az epizódokat, így egyben látva is nagyon szép lezárást kapott a sorozat. A rész felépítésében kifejezetten fontos szerep jutott az előző rész végi akciójelenetnek, ami miatt különösen úgy érzem, hogy ezt mindenképpen egybe, egymás után kellett leadni. Aztán a további események, mint egyfajta levezetésként estek meg, de nekem ez a szekvencia még jobban is tetszett, mint a rész elején látott akció. Kleya szöktetése nem volt túlnyújtva, ennek szintén örültem, mert így tömören, de lényegre törően tudták megoldani az akciót. K2 különösen elemében volt és a sorozatra jellemző módon itt sem finomkodtak, hanem kellően brutálisan prezentálták az akciójeleneteket. Ugyan az előző epizódban még úgy tűnhetett, hogy Dedra jót tett Heertel és a kezére játszhatta Kleyát (én az első megtekintésnél meg voltam győződve róla, hogy Kleya itt meg fog halni, de örülök, hogy tévedtem). Aztán kiderül, hogy csak a halálba küldte. Kellően feszült volt az egész jelenetsor, főleg a közbevágásokkal Partagazékra, akik próbálták valahogy lekövetni az eseményeket, amikor meg K2 megérkezett az nagyon emlékezetes volt. A Yavinon játszódó eseményeknél valahol érthető volt, hogy nem ugrottak rá egyből az infóra a lázadók, de engem azért Bail egy kicsit felidegesített - hozzáteszem kezdem megszokni az új szinészt, de azért még mindig egy kis tüskét érzek, hogy nem Jimmy Smits játszotta el. Azért mindamellett, hogy meg lehet érteni az aggodalmait Luthennel, meg az információval kapcsolatban, ha nem lett volna Luthen, akkor Mon Mothmát már rég elveszítették volna, ha csak Bailen múlik a dolog. Ettől még érdekes volt látni, hogy milyen vegyes a megítélése Luthennek és valahol egy kicsit felemelő is volt látni, hogy mennyire kinőtte magát a felkelés és milyen messzire jutottak onnantól ahonnan elindultak és mennyivel kiterjedtebb, professzionálisabb az egész szervezet, azzal együtt, hogy vannak azért problémák. Ami a legjobban tetszett ebben a lezárásban, hogy ami számomra a sorozat legnagyobb vonzerejét adta, az a karakterek és számukra volt ez egy nagyon jó lezárás. Gyakorlatilag reflektáltak szinte mindenkire aki megjelent valamilyen formában itt a lázadás keretében, érdekes volt hallani mennyire a múlt ködébe vész már kicsit az Aldhani akció és hogy mindannyian mennyi mindent veszítettek időközben. Kleya betagozódása a Yavinra is kellően átgondolt volt, hogy nem megy egyszerűen neki elfogadni azt, hogy Luthen nincs többé és ő is egy új pályára kényszerült most, de közben meg felszabadul benne egy csomó érzelem és valami olyan nagyobb dolognak a részének érezheti magát, amiben ott van Luthen öröksége is, amit ő is továbbvisz majd. Mégis az abszolút csúcspontja az epizódnak az számomra Cassian gyerekének a megpillantása volt. Ahogy abban sem reménykedtem, hogy Kleya túléli a sorozatot, bennem korábban az is felmerült, hogy Bixre is az a sors vár, hogy valamikor itt az évad során meghal. Ezzel szemben még kiderült, hogy egy gyereket is megszült és ezáltal Cassianból is van valami ami túléli ezt az egész konfliktust az nagyon meglepően hatott. Lehet, ha az évad előtt olvastam volna erről, akkor húztam volna a számat, hogy minek ezt, de így látva és főleg azután a sok szenvedés után amin keresztülmentek ezek a karakterek az egész sorozatban ez számomra egy tökéletes befejezés volt. Bix, Bee és a kis Andor, ez annyira szép volt, hogy természetesen ott van a szabadság vágya, meg a zsarnokság elleni küzdelem, de ezen túl is van még miért küzdeni és az, hogy Cassian ezt nem is tudja, de mégis van valami, ami túléli őt ez még szebbé teszi az egészet!

Az alsóváros, akár az Ep. II-ben, akár a TCW-ben amikor lelátogattunk oda az igazán mélyen lévő szintekre tényleg más hangulatot árasztott, de nekem mindig is egy színes, pezsgő, élettel teli helynek hatott a környezet, amit láttunk. Ott volt az ipartelep is, ahová szintén ellátogattunk a filmben, de az nem olyan hely volt, ahol emberek életvitelszerűen élnek. Egyébként a változatos környezettel nem volt igazán problémám, csak nehéz volt megszokni ezt az arcát a bolgyónak/városnak, annak ellenére, hogy már az első évadban is voltak hasonló ábrázolások, még mindig kicsit szokatlannak tűnik. Az első évadban az a házkomplexum, ahol Syril lakik az anyjával eléggé olyan brutalista stílust áraszt magából és ha jól tudom, akkor azt Londonban vették fel, ahol megvan ez az épület. Ez is, illetve itt a védett házban tapasztalható lepukkant környezet is hozzájárul a karakterekhez, valamint kifejezi azt, hogy milyen helyzetben vannak. Ennek az ellenkezője is igaz, mivel amikor Padmét, a szenátorokat, vagy akár itt az Andornál maradva mondjuk Mon Mothmát látjuk a saját felső osztálybeli közegében az is nagyon kifejező a formák, a dízájn és a környezet tekintetében, úgyhogy ebben mindig is erős volt a SW. Én egy időben laktam a Szondi utcában, aztán meg a Völgy utcában is... kicsit sarkítva, de mintha nem is ugyanaz a város lenne.

Andor szempontból. A lázadó flotta akkorára nőtt már, hogy nyílt támadást indíthattak a Halálcsillag 2 ellen. A Scarifon láttuk utoljára a Lázadó sereget, azóta hatalmas fejlődésen mentek keresztül. Hiába mondja Ackbar, hogy nem sokáig tarthatnak ki a rombolók ellen, a Halálcsillag felrobbanásakor még mindig tartották magukat. Eljött a napfelkelte amit Luthen nem érhetett meg, de ami annál szebb lett. A rész végén a több bolygós ünneplés azért igényel némi zsebkendőt.... Egy korszak méltó lezárása ez a film, a hősök megtették ami elvárható volt. Ami ezután jön arról ők már nem tehetnek.

Inkább itt annak örüljenek hogy nem lőtték agyon azonnal őket a Birodalom szolgálatáért. Szerintem már láttunk minden elképzelhető borzalmat amit a Birodalom elkövetett. Na ezek a szörnyüségek pont az ilyen hthű alattvalók miatt következtek be. Amúgy pont a ghormani mészárlás láttán jutott eszembe hogy ez a program most hogy? Akiiket kínoztak, megaláztak, akiknek a bolygóját suzétcseszték, akiknek a hozzátartozóját megölték, akik a Jediket kedvelték, nekik lehetett őszintén válaszolni? ha igen akkor vitték őket a galaxis Gulad-jára. Semmilyen jótettet nem érdemeltek és nekem ez egy szívfájdalmam hogy egyáltalán ez a program létezhet. Ez olyan mintha az ötvenes évek Németországában egy zsídó azt látná hogy egy a náci Németországot kiszolgáló, annak elveivel teljesen egyetértő "embett" aki kétpofára zabálta a kaviárt (miközben sokakat megöltek, napi egy kenyéren tartottak, rabszolgaként dolgoztattak), rehabilitálnának és lenne pofája arra hogy nem válaszolhat őszintén. na akkor jönnnék én és megkérdezném hogy mi a baja uram? Nem lehetek őszinte. Segítek magán uram, nézzen csak bele a shotgun-om csövébe, Azért ne emelj már szót ezekért a legalja nem is tudom mikért. Nagyrész önként szolgálták a Birodalmat. Az sem érv hogy elhitték a propagandát.

Egy év múlva ilyenkor premier!

Gyorsan véget ért a második évad, de az általa vert hullámok még jó ideig velünk maradhatnak. Főleg annak fényében, hogy most egy évig nem lesz semmilyen új SW tartalom, így lesz idő még jobban elmerülni a témákban, kellően feldolgozni a látottakat. Az első etap meglepetése után, már edzett Andor nézőként is letaglózott az a dráma, ami az egész évadot jellemezte. Sok helyen nyomasztó, már-már disztopikus húrokat pengető mesterműt kaptunk. A jól sikerült karakterépítés meghozta gyümölcsét, melyet az utolsó hat részében mind egy szálig learat a sorozat. Nem hiába volt huszonnégy rész, amik ráadásul 40-50 percesek. Kijelenthetjük, hogy ilyen aprólékos építkezést nem sok korábbi SW sorozat tud felmutatni, amire valljuk meg, az évadonkénti nyolc rész nem is igazán nyújt lehetőséget. Persze egy Ahsokánál vagy Obi-Wannál volt mire építkezni, az Andor azonban szinte teljesen új karakterekkel operált. Ami viszont a sorozat legnagyobb érdeme a szememben, hogy a Birodalom terrorja végre teret kapott. Magát a rendszert látjuk működés közben, ráadásul az egész galaxisra vetítve, amire korábban nem volt példa. A sok szegmens, emberi sorsok és drámák, mind-mind olyan alapot adnak a klasszikus trilógia filmjeinek, ami korábban csak a képzeletünkben létezhetett. Azok a filmek inkább szólnak Darth Vader megtérésről, mint a Birodalom államszintű működéséről. Addig nem is gondoltam, hogy erre ilyen nagy szükség van, amíg el nem készült az Andor. Szót kell ejtenem a sorozat jelentőségéről is a Star Wars univerzumban, mert már kezdenek felbukkanni olyan vélemények, melyek elszakadni látszanak a valóságtól. Az Andor mindannak az ellentéte, amiért George Lucas-t világéletében kritizálták: nem tud írni, rendezni, gyenge a színészi játék. Attól most tekintsünk el ezek mennyire valósak, de az vitathatatlan, hogy a sorozat talán a legjobban megírt és összerakott Star Wars alkotás. De csak ez számítana? Szerintem nem. Nagy biztonsággal kijelentem, hogy Lucas sose készített volna ilyen sorozatot. A Star Wars ugyanis családi élmény, papa-mama-gyerekek szórakozása. Az Andor nem ilyen. Felnőtteknek szóló, noir-kém thriller. Ezáltal viszont pont azokat zárja ki az élvezetből, akik eleve is a célpontjai voltak ennek az univerzumnak: a gyerekeket. Ha én tíz évesen az Andort látom először, biztos nem leszek rajongó. Valószínűleg gyorsan hagytam volna a francba. Az SW alapvetően egy mese, ami szerencsére egyre tágabb mederben hömpölyög, de nem volna jó, hogy egyetlen stílus eluralná. Az Andor kétségtelenül az egyik ékkő, de maradjon csak meg a mesés stílus mellett, esetleg vegyítve a kettőt, de semmiképp azt kiváltva. A Star Wars ereje mindig abban rejlett, hogy széles spketrum mentén mozgott, így mindenki megtalálta benne a maga kedvencét. Arról nem is beszélve mennyire egyhangúak lennének az egy kaptafára készült művek. Természetesen ezek nem a sorozat ellen szólnak, hiszen az zseniális lett! A Birodalom kora megérdemelt egy ilyen alkotást, ami a legendás látványelemek mellett immár történetileg is hatalmas súlyt és mélységet kapott. Köszönjük meg ezt Gilroy-nak és csapatának, hozzá téve, hogy visszavárjuk!

Lehetne Schmuck is...

Más: remélem Cassian gyerekét Calnak nevezte el Bix.

Szánalmas. Bárcsak rájönnének az emberek, hogy felesleges publicitást adni az ilyeneknek.

A legnagyobb Doctor Who rajongói oldalon az új Doctor Who epizód kritikájánál viszont az ítész az első nagy bekezdésben inkább az Andorról írt. Hogy mennyire zseniális a legutóbbi rész, amit látott (még csak most nézte meg a Ghorman mészárlást), és hogy milyen sokkoló volt utána Doctor Who-t nézni és szembesülni, hogy a szinvonal mennyivel gyengébb a Doctor Who-nál Link: Doctor Who: “The Interstellar Song Contest” Made My Head Hurt - 2nd Opinion, Take 2 | Doctor Who TV

Most jutott időm kicsit bővebben is írni az epizódról. Ez volt az egyik legérzelmesebb rész számomra az egész sorozatban, mert egy olyan karaktert/karaktereket tett a középpontba, akik eddig is fontos szerepet töltöttek be az Andorban, de igazán nem ismerhettük őket. Luthen és Kleya párosa volt, aki a háttérből rengeteget tett a Lázadásért, de mégis a gyümölcseit már nem közvetlenül arathatták le (legalábbis Luthen semmiképpen sem, mivel itt meghalt). Ebben volt valami sorsszerű, hogy az az ember, aki feláldozta önmagát, a jó lelkiismeretét azért, hogy elvégezze a piszkos munkát is a Birodalom ellen, amit sokan másoknak nem volt kedvük, gyomruk megtenni, az végül tényleg saját magát fizikai valójában is feláldozta a Lázadásért, úgy, hogy a legfontosabb információkat továbbadta még halála előtt és ebben volt valami költői, hogy így ért véget az ő ténykedése. Nekem nagyon tetszettek a flashback jelenetek és szívesen néztem volna többet is ezekből. Az azért ebből a szűkre szabott ízelítőből is látszott, hogy Lear azért egész más ember volt még akkoriban. Amikor maga mellé vette Kleyát már felsejlett benne az a céltudatosság, amit aztán Raelként láthattunk tőle, de kezdetben egy ijedt, meghasonlott, őrlődő figurának tűnt, aki úgy érzi, hogy nincs a helyén. Elég komplikált volt ez az apa - lánya kapcsolat, ami kibontakozott köztük Kleyával, mert mintha több is lett volna közöttük. Kleya egyfajta megváltást is jelentett Luthennek, aki egy célt és lendületet adott annak a folyamatnak, hogy azzá váljon amilyen szerepre a Lázadásnak szüksége volt és nála alkalmasabb embert nem nagyon lehetne mondani. Nem volt fanatikusan megborulva, mint Saw, de közben ugyanúgy képes volt bemocskolni a kezét, ha szükségét érezte és képes volt elmenni a végsőkig az ügyükért. Ezen a ponton Kleya megmentése lendítette át úgy érzem és közben persze Kleyának is egy sajátos megváltást adott ez a találkozás. Egyrészt ott szó szerint a halál torkából mentette ki őt Luthen gyerekként, másrészt egy olyan értelmet, irányt adott az életének, amivel valami nagyobb szolgálatába álhatott és messze jutott onnan, ahonnan elindult. Persze ezzel kapcsolatban felmerül, hogy mennyire befolyásolta egy olyan gyerek világképét, aki még semmit nem tud a világról, egy olyan életre nevelve, ami messze van a normálistól, de ez már más lapra tartozik. Emlékszem a Jyn könyvben olvastam, hogy mennyire kultúrsokk volt Jynnek, amikor elkerült Sawtól egy olyan családhoz, ahol nem a túlélés, hanem a normális mindennapi élet köszöntött rá és valójában ezt az életet Kleya még csak időszakosan sem ismerhette meg, mégis úgy érzem, hogy Luthennel egy olyan célt kapott, amiért érdemes küzdeni. Amikor az epizód elején találkoznak Lonnival, nekem már egyértelmű volt, hogy a srác napjai meg vannak számlálva. Egyszerűen túl nagy kockázati tényezőt jelentett és ugyan sajnáltam a halálát, de azért valahol meg tudtam érteni, hogy így alakultak a dolgok. Túl sokáig volt bent a frontvonalban és túl közel kerültek már hozzá. Innentől kezdve egy igazi hullámvasút volt az epizód további menete, nem igazán volt üresjárat a továbbiakban. Ahogy összetalálkozik Dedra és Luthen az nagyon érdekes volt. Nem hordozta magán azt az epikus leleplezést, amiben talán Dedra reménykedett, nem éreztem kifejezetten kiélezettnek, vagy nagyszabásúnak, inkább tűnt egy fárasztó hajsza végének, amiben már-már profán hatást keltett, hogy egyszerűen besétált oda a régiségboltba. Luthen részéről is egy olyan reakciót kaptunk, ami illett a helyzethez, nem volt túldramatizálva, vagy túlírva ez a leleplezés és nagyon tetszett, ahogy szépen csendben szeppukut követett el. Abból, hogy nem volt mondjuk egy ciánkapszula a fogában arra következtetnék, hogy ugyan érezte, hogy közelednek hozzá, de nem arra készült, hogy neki is mennie kell. Mindenesetre hűen tükrözte a kettejük közötti csatát, hogy Dedra megszegve a szabályzatot odarohan, hogy győzzön, de Luthen még így is ki tudott csúszni a karmai közül. Ehhez persze szükség volt Kleyára is, aki ennek a résznek az igazi sztárja volt. Luthen esetében is ő jelentette a katalizátort, azt pedig eddig is sejtettük, hogy ő fogja össze a szálakat a háttérben az eddigi akciók során. Terepen is láthattuk, amikor a poloskát kellett hatástalanítani, de amit itt a kórházban művelt az egy új szintre emelte nálam. Láthattuk a hatékonyságát ahogy kezelte a felmerül akadályokat, a könyörtelenségét, ahogy lecsapott bárkire, aki az útjába került és láthattuk az intelligenciáját, hogy milyen jól mérte fel a helyzetet. Közben a visszapillantások a múltjába is nagyon jól működtek ezekkel a jelenetekkel és rezonáltak azzal, amit láttunk, hogy Kleya miként vált azzá hideg, precíz nőve, akit láthattunk itt átmenni a kórházon, mint kés a vajon. Az a búcsú pillanat, meg mikor utoljára találkozik Luthennel és végül lekapcsolja a gépről az nagyon megérintett. A színészi játék több ponton is kiemelkedő volt az egész sorozatban, de itt is elég csak megnézni azt a pillantást, ahogy még egyszer utoljára ránéz Luthenre, arra az emberre akinek az életét köszönheti és most egy érthető célból, de elveszi az életét ennek az embernek. Abban a szempárban ott volt minden és az egész jelenet hihetetlenül érzelmes volt. Az utolsó hármasból nekem ez az epizód tetszett messze a legjobban, ugyan volt még puskapor (szó szerint is) a következő részekre, de érzelmi szempontból ez érintett meg a legjobban és egy korszaknak a lezárulása is volt. Valahogy ez a kérgesebb, kíméletlenebb lázadás - ami nem csak tiszta lelkű parasztfiúkból és vagány csempészekből állt - az Luthennel kezdődött és úgy érzem vele is halt meg, még ha Kleya valamilyen szempontból tovább is viszi az örökségét... és enélkül feltehetően nem lenne győzelem sem a Halálcsillag ellen!

Az Andoron felbuzdulva folytattam a Saga maratont. Néhány gondolat: -A Poe képregények még mindig egészen remekek. Ahogy telik az idő egyre hiánypótlóbbnak tűnnek, már csak azért is, mert a sequel érával még mindig nagyon kevés mű foglalkozik. -A Resistance első évada meg valamivel jobb, mint ahogy emlékeztem rá. Annak idején nagyon zavaró volt, hogy Kaznak nincs olyan jellemfejlődése, mint mondjuk Ezrának ráadásul az Ellenállásról túl sokat nem tudunk meg. Mindennek tetejébe pont a legelső rész elég pocsék. Már csak azért is, mert Neeku a lehető legidegesítőbb formáját hozza. De a mérleg másik oldalán is elég sok minden van: kifejezetten érdekes látni, ahogy lépésről lépésre az évad során fény derül rá, miként működik a Kolosszus állomás a "teknősök" által üzemeltetett legalsó szintektől egészen a csúcsig, ahol az ászok meg Doza tengeti a mindennapjait. Tetszik ahogy belátást kapunk a mindennapokba: még az is kiderült, hogy milyenek a videojátékok az SW univerzumban. Van egy csomó jó mellékkarakter, mint Flix és Orka vagy az a kék űrlény, akinek a felbukkanását mindig megmosolyogtam. A versenyek és az akciók látványosak és jót tesz a sorozatnak, hogy nem Erőhasználó a főszereplő ezért egy-egy Tie vadász vagy egyetlen rohamosztagos felbukkanásának is van súlya. Az Első Rend tényleg veszélyesnek tűnik. Jók a kapcsok a kánonnal: hallunk a jakku-i csatáról is és tetszik itt mennyire más a politikai felállás, mint a Birodalom idején: az Első Rend nagyon meghúzza magát, amig nem indul be a háborús gépezet. A csúcs epizódok azok, ahol Poe is feltűnik (leszámítva az első részt, mert az rémgyenge). A felsoroltaktól a Resistance nem válik valamiféle mesterművé. Vannak gyenge pontjai, de az erényei is elvitathatatlanok. És akkor itt megjegyzem: a "The Core Problem" című rész kiváló felvezetője az ep.7-nek. Látjuk, ahogy kiderül, hogy az Első Rend nagyobb fenyegetést jelent, mint azt hőseink korábban gondolták, Poe átveszi BB-8-et egy bájos jelenetben, majd bejelenti, hogy megy a Jakkura... baromi jó volt rögtön utána betenni az ep.7-et. -És akkor Ep.7: ez a film még mindig piszok szórakoztató. Hané az egyik legjobb és legmegindítóbb haláljelenet az egész Saga-ban. Ahogy utána Chewie elkezdi irtani a rohamosztagosokat az valami óriási. Nade mondom az újranézés legmeglepőbb pontját: jómagam eddig meglehetősen nagy ellenszenvvel fogadtam a sequel Palpatine-hoz köthető fordulatait: legyen szó a puszta felbukkanásáról vagy arról, hogy rokoni kapcsolatban van Rey-el. Azon túl, hogy erőltetettnek éreztem, sajnáltam, hogy kukázták azt az ötletet hogy Rey felmenői valójában "senkik voltak". Újranézve az ep.7-et viszont pár dolgot most már másként látok. Nem emlékeztem rá, hogy Rey-el MENNYIRE ott van az Erő. Nem csak arról van szó, hogy elég Erőérzékeny, hanem hogy olyan brutálisan ott van vele az Erő, hogy a többi karakter is csak pislog, mint hal a szatyorban. Snoke vagy Kylo se érti, hogy miként lehet ennyire "Erős" ez a Rey. És rendre visszatérő kérdés, hogy mégis ki lehet ő? Engem lep meg a legjobban, hogy ezt írom, de most azt éreztem volna erőltetettnek, ha Rey a semmiből lépett volna elő. Egyszerüen annyira kilóg minden más Erőérzékeny közül és onnantól, hogy megérinti Luke kardját a képességei olyan sebességgel jönnek elő, hogy most úgy érzem, sokkal jobban passzol a sztoriba az, hogy Rey-nek "van múltja". A Battlefront II kiegészítőjét is végigvittem, ami az ep.7 idején játszodik (kellemes időtöltés). Néhány Force of Destiny részt is megnéztem (a Rey-es részek egész okésak), és elolvastam azt a Phasma képregényt, amelyben megszökik a Starkillerről (meglepően jó). Majd jöhetett az ep.8: talán ez a legintenzívebb Star Wars film. Annyi minden történik, hogy olyan mintha három SW mozit néztem volna egyben. Az utolsó egy óra elképesztően erős. Luke-nak minden jelenete arany. Pláne mikor találkozik Leiával és kiáll a lépegetők elé!

Norman Reynolds produkciós tervező Jabba bárkája, a Khetanna előtt áll a Jedi visszatér forgatásán.

Igen, megjelentek

Amúgy én is bemutatnám a gyűjteményem (nem szimpla menőzésből mutatom)

Ezzel kapcsolatban imádom, hogy Cassian külön hozzáteszi a válaszában, hogy akkor találkozott utoljára Luthennel, amikor megkérte Mothma kimenekítésére. Szépen odaszúrt Bailnek, emlékeztette, mi történt akkor és mi lett volna, ha nincs Luthen.

Az szuper lenne, mert ahogy elnézem pozitív Star Wars rajongó vagy. Ez ilyen embereket mindig örömmel fogadjuk.

megérné egy sw maraton ezután a poszt után (főleg, hogy megvan az első hat rész dvd-ben)

Ezt igazán jó volt olvasni @Bomarr, ennél nagyobb lelkesítés aligha kell a közelgő maratonomhoz. Egyébként gratulálok, nem lehetett semmi ezt így végig vinni.

Budapest messze van ettől méretben, de itt is vannak olyan szélsőségek, mintha másik országban lennénk.

Ez ilyen klasszikus átvezető epizód volt, ami valamennyire mindig is jellemző volt ezeknek a hármas egységeknek a középső részére, de itt kifejezetten tetten érhető volt ez az átvezető jelleg. Ezzel együtt is volt pár kiemelten feszült és jól megírt jelenet ebben a részben is, úgyhogy a minőségre itt sem lehetett panaszkodni. Mindjárt itt az elején nagyon hangsúlyos volt az a feszültség ami a birodalmiakon eluralkodott miután Kleya keresztülhúzta a terveiket Luthennel. Igazából Kleya ügyességén, találékonyságán múlt, hogy sikerült véghezvinnie a tervét, de itt ütközött ki igazán, hogy milyen hibát is vétett Dedra azzal, hogy úgy odarohant a régiségboltba, hogy személyesen triumfáljon Luthennel szemben. Mégis ironikus, hogy a végső bukását is ez okozta Dedrának, az a megszállotság, hogy mindenáron leleplezze Tengelyt és közben nem figyelt elég körültekintően arra, hogy hová lép, mibe tekint bele és mit tud meg. A közte és Krennic között lezajlott jelenet nagyon sokatmondó volt, hogy Dedra, akit korábban szinte mindig olyan helyzetben láthattunk, amikor irányítani próbálja az eseményeket most úgy néz ki, mint egy ijedt kisgyerek az igazgatói irodában. Ugyan már a Ghormanon történtek végén is kiesik ebből a hideg, érezelemmentes, mindent kontroll alatt tartó szerepből, de most nem a magánéletében történtek változások, hanem úgymond szakmailag nézett ki nagyon rosszul számára ez a szituáció. Krennic gyakorlatilag azzal szembesíti, hogy nem jól végezte a munkáját, ami Dedra számára különösen kiábrándító, tekintve, hogy ez az a terep, ahol ő ki tudott emelkedni, aminek köszönhetően a Birodalomban a társadalmi ranglétrán előrelépett. Nem tudom Syril elvesztése mennyire játszott rá a mentális változására, de nekem nem csak a Luthen fiaskó miatt, hanem már előtte is egy kicsit megtört embernek tűnt a nő. Annak szintén örültem, hogy K2 is egy kicsit lehetőséget kapott, hogy szerepeljen és ezek a kártyázós, önfeledt jelenetek, ahogy ott elvannak a Yavinon nekem nagyon tetszettek. Benne volt, hogy mennyire jól összejött ez a kis csapat, ami egyrészt megágyazott a küszöbön álló mentési akciónak, hogy tényleg jól tudnak együtt működni, másrészt a Rogue One előtt is már láthattuk Cassian és K2 párosát, ahogy zrikálják egymást és jól elvannak. Azért Cassian korábbi tapasztalatai a hasonló droidokkal nem voltak valami pozitívak, akár az első évados bebörtönzése, akár a Ghormanon látott mészárlás kapcsán gondolunk rá. Ja és annak is örültem, hogy Melshi is egy kicsit látványosabban volt jelen, mint az eddigiekben és összességében jó csapatot alkottak. Coruscantnak meg volt egy elég speciális hangulata igazából az egész sorozatban, de itt ahogy láttuk egy kicsit ennek a háztömbnek a környezetét is bennem nagyon furcsa érzéseket keltett. Egyáltalán nem olyan tipikus fancy vibeja volt a helynek, mint amit a prequel során a legtöbbször Coruscant mellé társítottunk (bár a sorozatban azért voltak ilyen jellegű helyszínek bőven), valahogy szürkébbnek, szomorúbbnak hatott az egész hely. Maga az akció nagyon szépen fel volt építve, ahogy adagolták a feszültséget a rádióösszeköttetés megszakadásával, a birodalmiak közelítésével. Az is érdekes volt, hogy Dedrának volt még egy utolsó lehetősége, hogy helyrehozza a hibáját, de aztán végül ez is kútba esett. Ahogy az előző történetszálban Mon Mothma is emberi módon reagált a traumákra és látszott, hogy kellett neki egy kis idő, amíg magához tért Cassian mentőakciója után, nekem tetszett, hogy itt is úgy oldották meg, hogy Kleya ugyan lekommandózta a fél kórházat, de aztán itt látjuk, hogy érzelmileg mennyire megviselte Luthen halála és ez az egész eseménysor. Egy kicsit aggódtam, hogy az lesz a sztori, hogy senki nem hisz neki, de aztán látszott, hogy Cassian csak empatikus vele és nem arról van szó, hogy totál hiteltelennek tartaná, amit hall. Ugyan az igazán látványos akciójelenetek a következő epizódban voltak, azért mégis nekem a kedvenc jelenetem ebből az akcióból az volt, amikor K2 egyszerűen lecsapja azt a katonát az átjáróhídon. Ezek a badass egysoros beszólások annyira nem voltak jellemzőek az Andorra, de itt K2-nek nagyon jól állt. Annak pedig tényleg a legjobban örültem, hogy itt már lehetett is aztán folytatni a következő epizóddal, mert ha így vágják el a részt a végén és utána egy hétig várni kell a következőre, akkor nagyon szomorú lettem volna.

A birodalmi propi sajtó és influhálózat. 🤪 Akkor most már mehet ide minden? Egy cikk a két évadról: https://www.valaszonline.hu/2025/05/22/star-wars-andor-2-disney-politika-kritika/ Nem illet volna a lázadásba. Járulékos veszteség. Nekem átjött, hogy szereti Mont, a 3. Részben, ahogy nézte, hogy táncol, abban benne volt. Érezni, hogy több évadnyi történet volt, ehelyett kivonatokat kaptunk, ahogy épül, szépül a lázadás, a mérföldköveket. A hézagokat meg töltse ki a "teorgiázgatás". Több több órás podcastet hallgattam a sorozatról, magyar és angol nyelven is, reakció videókat és amikor meglett férfiembereket látsz pityeregni, akkor tudod, hogy valami nagyon betalált. Nem telik el nap, hogy ne jutna eszembe és ennek a szinkronicitás is az oka. Körbenézel a világban, a hazában és mintha egy figyelmeztetés is lenne, hogy gyerekek, ezt kell nektek?

Remélem a youtube hater csatornák erről is csinálnak videót....

Hazafelé a vonaton ürességet éreztem. Arra gondoltam itt az SW vége, teljes a SAGA, mi lesz most?

Emlékszem annyira fel voltam pörögve a filmtől, hogy a hajnali vetítés után egy fél napig nem is tudtam elaludni. Miután hazaértem csak zenét hallgattam meg az ep.3 képei mentek a fejemben

Na végére értem, csak szuperlatívuszokban lehet és kell erről a sorozatról beszélni. Elképesztőt alkottak, minden a helyén volt. Gyorsan rá is durrantottam a Rogue One-t, abszolút koherens, minden díszlet (amatőr szemmel persze) klappol, nekem a jellemekkel sincs bajom, hogy kicsit mások a karakterek. Felhozták, hogy Andor pl Tiviket hidegvérrel megölte. Ez valami amit Luthentől is tanulhatott, nem tudta volna megmenteni, csak a saját kárán is és a Lázadás árán. Plusz Ott se hagyhatta, mert Tivik értékes információkkal bírt akár Yavin4-ről, magáról arról, hogy tudják valami fegyver készül, le kellett lőnie. Az lett volna nálam karakteridegen ha nem teszi meg. A másik, hogy olvastam olyan hozzászólást talán junkien, hogy Andor meglepődött amikor Tivik mondja, hogy fegyvert építenek. De nem lepődött meg, hanem csak izgatottan kissé ingerülten kérdezte egyből, hogy milyen fegyvert? Ugye ezt akkor még nem tudta, csak hogy fegyver. Ezért lett kíváncsi. Tökéletes, egyszerűen tökéletes. Csak azt sajnálom, hogy vége lett. Pedig az első évad nem lett a kedvencem, főleg Dedra és Syril miatt...de itt ők is tetszettek. Szóval rosszat nem lehet mondani, maximum azt, hogy nem lett még több évad, még több esemény, végtelenségig tudnám ezt az időszakot nézni, annyira gyönyörű.

Az már súrolta a horrort. Nyitott szemmel, kitört nyakkal... Egyébként én se sajnáltam. Törtető kis pondró volt. Egy újabb tag a BBI halálmenetébe.

Az a baj, hogy ez annyira semmilyen könyv lett a stílusát tekintve, hogy én szívesebben venném, ha kivennék a kánonból, s valaki más irna egy jó könyvet Ahsokáról, ami passzol a többi műhöz. Jobban járnánk.

Nekem az jobban tetszik, hogy szipuzik. Az Andor után legalábbis erre tippelnék.

Mindenkinek van véleménye az IMDb-ről, de az kétségtelen, hogy számottevő online oldal. Nos, az oldal történetében az Andor az első sorozat, amelynek egymás utáni öt epizódja elérte a 9.5-ös pontszámot.

Ritkán látható fotó - végre kiderült Linus Mosk és a dezertőr Luthen Rael közös múltja, mutatjuk!