Metálosnak is kell egyszer lenni. Ami azt illeti én pár  éve olyan 13-14 évesként ismerkedtem meg a rock-al és utána a metállal, de most 15 évesként még nem érzem hogy valamiért is elhagynám az életemből.

Akkoriban én se éreztem úgy.  Idővel változik az ember, letisztul. De persze lehet, hogy neked örökké megmarad első számú zenei stílusnak. 

Ha az erő is úgy akarja. Azért van pár ember a környezetemben akikkel hasonló a stílusunk, és ha ilyen emberek vannak nehezebben kopik ki a metál.

Én 14 éves koromban kezdtem metalt hallgatni. Azóta is tart. Csak már nincs hosszú hajam. Kezdtem anno a heavy-vel, az Iron Maiden mai napig örök kedvenc. Azóta már inkább a progresszív és a death áll közelebb a szívemhez.

Hát nekem eddig se volt, és nem is tervezek hosszú hajat. Az már a családon belül se lenne annyira szeretett dolog plusz én nekem se tetszik. Az a vicc hogy a jelenlegi osztályomban hárman vagyunk metálosak, abból kettő lány amivel semmi baj nincs legalább valakikkel ki lehet beszélni a metált.

Érdekes, hogy nekem a klasszikus rock sose tetszett. Pl. a Tankcsapdát ki nem állhatom.  Mindig a keményebb vonulat tetszett. 

Őszintén az nekem se jött be, régen volt egy kárpátiás korszakom, de annak már vége. A jó gitár és dob zúzós zenék vagy ahogy te mondod a keményebb vonulat az ami bejön. 

Nekem Tankcsapda helyett a kötelező Ossian/Pokolgép korszak volt.

Nekem csak Pokolgép és később a Moby dick

1 órával korábban, Iqvi írta:

Kedvenc együtteseim: Sabaton(minden mennyiségben) Powerwolf

Nekem pont ugyanebben a sorrendben a kedvenceim. Rokonlelkűek vagyunk akkor e téren. Én ott voltam a novemberi Powerwolf koncerten.

Yeah, nem vagy benne a sabatonos facebook csoportban?

9 órával ezelőtt, Iqvi írta:

Yeah, nem vagy benne a sabatonos facebook csoportban?

Hát biztos sok van, de én egyikben sem vagyok.

Konkrétan egy van csak. Ezt mondjuk csak érdeklődésképp kérdeztem.

Ha valakit érdekel: Június 24.-én a Powerwolf szabadtéri koncert lesz Budapesten.

Akinek tetszett Giacchino SW munkássága, az mindenképpen hallgasson bele ebbe:

 

Egy igazán nagyszerű zeneszerzőről van szó.

 

 

 

Szerkesztve: 2019. Február 28.6 éve - Ody Mandrell

3 órával ezelőtt, Donát írta:

 

Egy igazán nagyszerű zeneszerzőről van szó.

Ehhez kétség sem férhet. 

 

Az én egyik kedvenc Lost-témám ez:

 

 

Önygilkos lett a Prodigy énekese.

 

https://index.hu/kultur/zene/2019/03/04/meghalt_keith_flint_a_prodigy_enekese/

Metálosok előnyben: ha nem vetitek meg a kemény death/doom vonalat akkor itt egy gyöngyszem 1992-ből.

 

 

Ez egy komplett album vagy egy válogatás?

Komplett album.

Nos ebben nekem már túl sok a hörgés, alig értem néhol a szöveget. Nekem a Parasite INC-nél kezdődik és végződik is a Death Metál vonal.

Itt nem a szöveg a fontos.  Nekem a DM-ben sose az számított, mert akkor sose hallgattam volna, hanem a zene. Pl. nem is akarom érteni miről hörög a Cannibal Corpse, viszont a zenét szeretem. 

Aha, kinek mi. Én szöveg orientáltabb vagyok. Dee Snider-t amúgy ismered?

Semmilyen mai zenekart nem ismerek. A DM-Black és thrash hőskorában szerettem jobban ezt az irányzatot. Ez a nyolcvanas évek vége és kilencvenes évek közepéig tehető időszak. 

Pedig Snider már régi motoros. Twisted Sister frontemberevolt, és még most is tolja az ipart. Nekem bejön amit csinál.

Majd lehet, hogy utánanézek. 

Úh. Most hallgatom a Live in Berlint. Egész finom. Nem is számítottam, hogy micsoda finom csemegék vannak rajta. Az utolsó DM live élményem még a SOTU-hoz kötődik, azóta meg részben megváltozott a zenei ízlésem és már nem igazán követem azt a zenekart, aki nekem az ifjúságom jellemezte és vagy 25 évig vele keltem és feküdtem. Most viszont letöltöttem a berlini élő felvételt és élvezem. 

 

Welcome in my World Az album nyitószáma, a konvert(ek) nyitószáma is. A DelMa legjobb zenéje. Nálam instant kalsszikussá vált. Élőben is nagyszerű. 

 

Angel A Heaven B oldalas száma(??). Jobban szeretem, mint a Heavent. Itt is egész jó. A hangszerelése fiatalos, hála a svéd vonalnak. 

 

Walking in my Shoes Az egyik legnagyszerűbb dM nóta, amit képtelenek élőben komolyan meghangszerelve, élvezetesen előadni. De itt, a közönség éneklésével karöltve nagyot üt. Itt már elkezdtem énekelni én is. Magával ragadó a szám. 

 

Precious A PTA egyik legsikerültebb száma. A remixeit imádom. Ez a live verzió sem rossz, de nem tesz hozzá semmi pluszt az album verzióhoz.

 

Black Celebration Juhé, a 2001-es koncert újradebütálása után ismét. De szomorúan konstallálom, hogy hangszerelve nem ugyan az, mint az Excitetes verzió. 

 

Should be Higher Hát, ezt annyira nem komáltam az albumom sem, itt sem. Dave áriázása nagyon nem jön be. 

 

Policy of Truth Örök kedvenc. Az a gitárritf utánozhatatlan. Martin egy zseni, egy alulértékelt zseni. Már ezért a számért Grammy-t kellett volna tartania. 

 

The Child Inside Amennyire szerettem régen Martin balladáit, mostanra már nem szeretem őket különösebben. Skip lesz belőle. 

 

But Not Tonight Ezt a dalt már a Stripped B oldalán se szerettem. Most sem sikerült megszeretetnie a bamdának velem. Főleg ez az akusztikus bohóckodás.Martin leszokhatna erről. Ami működött 20 éve, az nem biztos, hogy ma is működik. Mondjuk, a közönség örül neki. Instant skip ez is. 

 

Heaven Amikor ez a dal kijött, a Delta-t beharangozó, azt hittem, a hajam leteszem. Erre meg tessék, koncerten működik a dal. Nem is akárhogyan. Remek a dal, a hamgszerelés is rendben van. 

 

Soothe my Soul Albumon jó, itt is jó. 

 

A Paint That I'm Used To Hohohóó. Jacques Lu Cont remixbe ágyazva. Kedvenc dalom a PTA-ról, ezen a koncerten meg megkapta azt a pluszt, amit meg is érdemel. Egy nagy taps a zenekarnak, hogy ezt bevállalták. 

 

A Question of Time Egy klasszikus, amit soha sem játszották még rendesen koncerten. Ahogy egyik barátom jellemzi, úgy szól, mint egy göthös ló. Hogy az hogy szól? Azt mondja, pont úgy, mint az AQOT élő verziói. 

 

Enjoy The Silence A szokásos ETS live változat, ami nem sokat változott a Vorld Violation Tour óta. Több szót nem is érdemel, bármennyire is nagyszerű dal. Lassan unalmassá válik. 

 

Personal Jesus Ezt a dalt meg sohasem tudják úgy játszani, hogy megunjam. A legnagyobb kedvencem. Itt is 10/10.

 

Shake the Disease Végre, egy akusztikus dal..ja, még sem... Hogy a nyavaja törje ki őket. Van spiritusz ebben a bandában, van spiritusz ebben a dalban, erre meg elbattyák az egészet ezzel az akusztikus mániával... Skip. 

 

Halo Tessék. Újabb remix, az élvezeti faktor a csúcson. Bravo DM. De mi a ló bréért nem lehet az akusztikus marhaságok helyett is a remixekhez nyúlni, kedves dalszerzőm? 

 

Just Can't Get Enough Pfujj... Komolyan, minek ide ez micsoda? Skip és skip és skip. Esetleg a schizo mix. 

 

I Feel You Hoppá. Ez pont úgy kezdődik, mint a Throb mix. Majdnem végig ugyan az. Ezzel a dallal is az a gondom, hogy élőben meg sem közelíti az album verzió élét. Kár érte pedig. 

 

Never Let Me Down Again DM koncert karlengetés nélkül semmit sem ér. A koncertek egyik csúcspontja mindenképpen ez a dal. A Led Zeppelin dobalapjait lopta ugyan Alan, de minőségi helyről kölcsön venni, majd pedig minőségit csinálni nem ördögtől való. 

 

Goodbye Ha már van ilyen című dal a Delta Machine-on, akkor ide is kell(ene). Ezt nem ide raktam volna, hanem az első zenei blokk végére. Amilyen intenzív a NLMDA, olyan bealvós ez a Goodbye. Ráadásul szerintem ez olyan semmilyen dal. Se nem jó, se nem rossz. Leülteti a hangulatot, amit az előző szám felkorbácsolt. 

Angel nem b oldalas szám hanem album track. Számomra a Barcelona az etalon, bár a Berlin se rossz. 

Tényleg. Így jár az ember, ha megpróbálja fejből nyomni az egész diszkográfiát. 

Ez legyen a legnagyobb baj.  Amúgy lesz új koncert kiadás is csak még nem tudni mikor.