6x07 - Crisis at the Heart

[Pildi]

Jó, nem lehet mindenki hős, kellenek az ilyen mesékbe is hétköznapi, gyarló emberek, akik mellett a hősök is felértékelődhetnek. Hogy meghalt Padméért, az nem lebecsülendő tett, de az előzmények miatt már nem lehet hősies. A halálával csupán Padmé felé törlesztett valamit abból, hogy a nő kétszer is megbízott benne, és kétszer majdnem meghalt miatta.

A csalódásom oka, hogy azt lehetett tudni, Clovis kutyaszorítóba fog kerülni (ha Dooku-val üzletel, annak más vége nem igazán valószínű), de valamivel több tartásra számítottam tőle, bevallom. Nálam túlságosan jól sikerült tisztára mosnia magát az előző két részben, úgy tűnik.

Szerkesztve: 2014. Március 23. - Pildi

[Darth Sky]

Végre sikerült megnéznem az epizódot. Összességében nem volt rossz, bár engem az előző jobban megfogott. Számomra nem okozott nagy meglepetést a végkifejlet, mondhatni papírforma szerint zajlott. Palpatine bankok feletti uralma már akkor sejthető volt valamelyest, amikor kiderült, hogy Sidious machinál a háttérben, és neki, illetve Dookunak érdeke származik abból, ha az egyik "bábjuk" (ala Clovis) kerül vezetői pozícióba. Mellesleg az nem teljesen világos, miért száll a semleges bankok irányítása a köztársaságpárti kancellárra? A jövő ismeretében szintén sejthető volt Padmé és Anakin viszonyának javulása, bár olyan sokban nem szolgált rá erre a Jedi... igazság szerint azt vártam tőle, hogy szándékosan (persze hihető magyarázattal karöltve) leejti Clovist, hogy megmentse Padmét, egyúttal megszabaduljon a "problémától". Nem lett volna karakteridegen tőle, főleg az előző rész fényében... így viszont nemigen hibáztatható Clovis haláláért, aki saját maga döntött úgy, hogy enged a gravitációnak. Mondjuk, ha leomló sziklazuhatagokat képes megtartani a Jedi (igaz, némi segítséggel), akkor két ember levegőbe repítése az Erővel nem kellett volna, hogy túl nagy gondot okozzon. Clovis szándékai számomra továbbra is őszintének tűntek (korrupciómentesítés), így kevésbé érzem támadhatónak azért, mert a Sith-ek által szőtt csapda hálójába ragadt. Ugyanakkor, ha valóban olyan idealista lett volna, mint amilyennek mutatta magát, nem enged Dooku zsarolásának (aki nem mellesleg ismét megmutatta, mekkora féreg)... némi nemű politikai tapasztalata révén nem tudom, mire számított Clovis, amikor elfogadott egy olyan ajánlatot a Sith-től, ami elméletben semmi hasznot nem hozhatott volna az öregnek (az előző részben rá is kérdezett, hogy miért éri meg neki mindez)... ezen a téren elég naiv volt. Padmé túszejtésétől se tudom mit remélt, gyakorlatilag a legjobb húzás volt annak érdekében, hogy elhitesse a néppel: valóban ő áll az egész kavarás mögött. Palpatine terve mellesleg szokás szerint zseniális volt, ahogy azt megszokhattuk. Thorn parancsnok halála hősies, bár legalább annyira értelmetlen volt, mint oly sok más ebben a háborúban. Az akciókra és a látványra ezúttal sem lehet panasz. Összességében érdekes sztoriszál volt, de részemről nem férkőzött a 66-ossal foglalkozó események közelébe. Érdeklődve várom a folytatást.

[Ody Mandrell]

Végre sikerült megnéznem az epizódot. Összességében nem volt rossz, bár engem az előző jobban megfogott. Számomra nem okozott nagy meglepetést a végkifejlet, mondhatni papírforma szerint zajlott. Palpatine bankok feletti uralma már akkor sejthető volt valamelyest, amikor kiderült, hogy Sidious machinál a háttérben, és neki, illetve Dookunak érdeke származik abból, ha az egyik "bábjuk" (ala Clovis) kerül vezetői pozícióba. Mellesleg az nem teljesen világos, miért száll a semleges bankok irányítása a köztársaságpárti kancellárra?

Ha jól emlékszem akkor Clovis után Nix Card lett a Bankár klán főnöke aki meg ugye tudjuk kinek az embere. Innen már csak egy lépés volt a kancelláriának adni a felügyeletet. Vajon mit szólhattak ehhez a Szeparatisták? Mondjuk ők eddig se fizették a kölcsönt...

 

A jövő ismeretében szintén sejthető volt Padmé és Anakin viszonyának javulása, bár olyan sokban nem szolgált rá erre a Jedi... igazság szerint azt vártam tőle, hogy szándékosan (persze hihető magyarázattal karöltve) leejti Clovist, hogy megmentse Padmét, egyúttal megszabaduljon a "problémától". Nem lett volna karakteridegen tőle, főleg az előző rész fényében... így viszont nemigen hibáztatható Clovis haláláért, aki saját maga döntött úgy, hogy enged a gravitációnak.

Szerintem itt Anakin kicsit játszotta a hőst, hogy ő mindent megpróbál a megmentésükért. Így Padmé nem orrolhat meg rá. Bejött a terve.

[Nute Gunray]

Hát ez fantasztikus volt. Ismét nem győztem csodálkozni, mennyit fejlődött a TCW látványvilága. A többfelvonásos scipioi csata tökéletesen lett kidolgozva, a készítők csodát műveltek, hogy mindezen történéseket bele tudták passzírozni 20 percbe. Le a kalappal. Thorn halála brutális volt, talán az egyik leglátványosabb a sorozat során.

 

Clovis élete fájdalmas véget ért, sajnáltam, hisz hozzávetőleg ugyanolyan idealista volt, mint Padmé, nemes célokkal ám rossz eszközökkel. Mindenesetre a végén "törlesztette a számlát" azzal, hogy a szenátornőért feláldozta az életét. Én mindig is bírtam ezt a karaktert, ám ezentúl ezt még inkább elmondhatom, hisz ő is jelentős karakterfejlődésen ment keresztül a három rész során.

 

Ahogy sejthettük, Palpatine célja a bankok feletti irányítás megszerzése volt. Csak azt nem gondoltam volna, hogy ez még a Köztársaság alatt, hónapokkal a háború előtt bekövetkezik. Végső soron a Birodalom kikiáltása az azt megelőző folyamatok "szentesítése" volt, kis túlzással szólva már csak a címkéket kellett átírni. Palpatine magához láncolta a bankokat, s ezáltal a Szenátus is még inkább a befolyása alá került; fájdalmas volt látni azt a sok naiv arcot, amint csodálattal és büszkeséggel nézett a főkancellárra (Riyo Chuchi!), ám ugyanennyire jelképes volt Mon Mothma elutasítóan karba tett keze is.

 

Dooku, a háború végén, már nem is próbálta leplezni valódi céljait; kíméletlenül kiiktatta a szakadár mozgalmon belüli politikai ellenfelét, hiszen Bec Lawise valóban hitt azokban az eszmékben, amiért a hivatalos magyarázat szerint a Konföderációt elvileg életre hívták. Azonban itt már semmiféle ellenkezésnek nem volt helye; Lawise halálával gyakorlatilag a teljes Szakadár Szenátust kiiktatták a hatalmi ágak közül, innentől már jöhet a véghajrá.

 

Örülök, hogy végül mégiscsak láthattam ezt a trilógiát, hiszen anno nagy szívfájdalmam volt, hogy az 5. évadból kivették. Nagy kár lett volna érte, ha soha nem kerül adásba. Megkockáztatom, hogy még az előző, Order 66 történetszálnál is jobban tetszett.

[Ody Mandrell]

Bec Lawise esetéről jut eszembe, hogy talán azért nem is látjuk már az EPIII -ban a szeparatista szenátust mert Dooku addigra már feloszlatta.

[Nute Gunray]

Addig is csak de iure működött, de Lawise halála után a grófék biztosan szétzavarták az egészet a fenébe. El tudom képzelni, hogy a szenátor halálát is Köztársaság-ellenes propagandára használták fel, hogy lám, Lawise hajlandó lett volna a tűzszünetre, a tárgyalásos megoldásra, ám a köztársaságiak mégis orvul lelőtték. Ezután nem hiszem, hogy a siniteen ideológiájának maradt létjogosultsága.

[DarthMaul31]

Ez egy nagyon pazar epizód lett. Legjobban az űrbéli csaták tetszettek, csak kár, hogy viszonylag keveset mutatták. De hát ugye nem férhet bele minden 20-22 perc játékidőbe.

 

Egyébként Rush Clovis igazi keverőgép, én sajnálom, hogy kipurcant. Megnéztem volna még a Rebels-ben visszatérő szereplőként.

 

Eddig semmi negatívat nem tudok mondani az évadról, sőt, nálam az első meg a második évad után leginkább ez a tetszetős.

[Ody Mandrell]

Látom haladsz Maul. Jó részek jönnek még.

[DarthMaul31]

Na, ezt jó olvasni.

Egyébként az első résznél még hiányoltam Ahsoka-t, de most már rájöttem, hogy jobb így nélküle.

[pb69]

A Clovis-szál is remekül sikerült. Újra előtérbe került a politika, de remekül ötvözték űrcsatákkal és egyéb harci jelenetekkel, hogy azért mindenki számára élvezetes lehessen. Clovis-t én egyáltalán nem sajnálom. A korábbi felbukkanásával együtt nekem egy olyan kép állt össze róla, hogy a saját sikeréért hajlandó feláldozni bárkit és bármit. Lehet, hogy idealista volt, ezzel nem volt egyedül, de (pl. Padmé-val ellentétben) átgázolt mindenkin a saját elképzeléseiért. Nem kérdés, hogy Padmé-t mindvégig szerette, mégis fegyvert fogott rá, hogy mentse a bőrét. Az önfeláldozása ugyan szép gesztus volt, de egyben gyáva menekülés is. Ha nem Anakin hagyja meghalni és elfogják, akkor nem lett volna túl kellemes sorsa később.

 

Sidious, Sidious és Sidious... Megdöbbentő látni, hogy a finishez közeledve szinte már nincs olyan szál, ami ne hozzá vezetne. Ha egy gombostű leesik valahol a Peremvidéken, akkor már az is az öreg műve. A TCW nagyon jól alátámasztja miért hisznek és bíznak vakon benne annyira az Ep.3-ban.

Most már az is egyértelmű (ha lettek is volna kételyek), hogy kb. egyedül az Anakin-Padmé duó hiszi még el, hogy titokban van tartva a kapcsolatuk. Az összes többi fontosabb szereplő tökéletesen tisztában van a helyzettel.

 

Anakin és Padmé konfliktusáért pedig hatalmas pacsi a készítőknek. Meg merték lépni és sokat nyom a latba. Már itt látszik, hogy Anakin mennyire önző és bizalmatlan. A tiszta és határokat nem ismerő őszinte szerelemből egy fölényeskedő, majdhogynem tulajdonlási viszony kerekedett. Mert az egy dolog, hogy a féltékenykedés miatt magából kikelve, ész nélkül üt-vág és tombol. De közben Padmé-t a sajátjának tekinti, parancsolgat neki, követelőzik és a bizalom szikrája sincs meg benne. Ezek után már mennyivel megalapozottabb, amikor az Ep.3-ban ugyan látszólag mindent feláldoz a nőért, majd egy röhejes vád (Obi-Wan) miatt gyakorlatilag megöli és inkább a hatalmat választja fontosabbnak.

[ZoliZoltán]

Sidioustol mar kiraz a hideg,hogy mekkora zseni!

 

Siman a legjobb evad....

[Dzséjt]

Azért mennyire zseniális csávó ez a Palpatine. Most, hogy viszonylag rohamtempóban darálom a sorozatot, könnyebben összekapcsolódnak egymástól távol eső, "kisebb" jelentősségű epizódok eseményei is. Mivel alig egy hete néztem meg a Heroes on Both Sides-Pursuit of Peace-Senate Murders tróját, még az eszembe volt, hogy ott az egyik kérdés a további klónok rendelésével kapcsolatban a Bankák Klántól felvett újabb kölcsön volt. Végül ugye az események odavezettek, hogy a már amúgy is adósságokban úszó Köztársaság felvette az újabb kölcsönt, ráadásul a Pursuit of Peace-ből azt is tudjuk, hogy elég komoly, 25%-os kamattal.

Na már most, mivel a Bankár Klán független szervezet volt, a Köztársaság Birodalommá formálása után esélyes, hogy Palpatine hosszú és fáradtságos jogi huzavonákba kavarodott volna, hogy ez a tartozás vajon vonatkozik-e az utódállamra vagy sem. Mivel a Bankár Klán bírt önálló hadsereggel, ráadásul a Galaxis pénzmozgatásáért felelt, a Birodalom közvetlen a háború után nem eshetett volna neki, ellenben a Bankár Klán bármikor keresztbe tehetett volna az Uralkodónak, hiszen, ahogy Dooku mondta, mindenkinek meg van az ára. Márpedig a klán valószínűleg nem egy szervezetet, gyárat, világot pénzel, ezáltal azokat mondhatni megvette és biza Palpatine ellen fordíthatja.

Hát mit lehet tenni? Hát a jó Palpadious úgy döntött, viszi a bankot. Egy ravasz húzással, pár ember megölésével, Padmé és Clovis rögeszméit kihasználva megszerezte az uralmat a Bankár Klán fölött. Hopp, a tartozás törölve, senki sem fog ebből az irányból rátámadni, és az összes olyan világ, szervezet, gyár vagy akármi, ami a Bankár Klánnak lóg, immár az ő zsebében van. Ezután rengeteg világnál nincs is szükség a birodalmi hadsereg bevetésére. Egyszerűen csak meg kell lengetni a vezetők szeme előtt az adósságlevelet, megemlíteni, hogy esetleg csökkenhet a kamat, a visszafizetendő érték vagy hopp... Hát ez el is szakadhat, és sutty, ama bolygó vezetői máris Palpatine lába előtt hevernek.

Mind e mellé bónusznak tovább rontotta Padmé hitelét a Szenátusban, és egy hektoliter mérget öntött Padmé és Anakin házasságára.

 

Kis érdekesség, ugyan lehet, hogy egyszer már én vagy valaki más elsütötte ezt, mert van valami halvány érzésem, képem róla... Szóval, anno néhányan furcsálták, hogy Finn kezében Anakin fénykardjának pengéje átsuhan a markolat végén lévő gyűrűn, mert hát ilyen eddig nem volt. Nos, úgy tűnik, volt, ebben az epizódban már így van megjelenítve Anakin kardja (nagy képet teszek be róla, mert ezen tökéletesen látható):

Kicsit ugyan furcsa a megjelenítés, de egyértelműen átszűrődik a kard pengéjének a fénye a gyűrű és a markolat között. Szóval, bizonyos szemszögből nézve, ez is egy TCW-s elem. Amúgy az ep7-es kép, amiről szó van:

[Ody Mandrell]

Egyetértek, zseniális rész. Nem gyerekfejnek való.

 

A kardban szerintem tévedsz, teljesen más a kettő. A TCW -t csak tükröződésfélének nézem.

[Dzséjt]

Micsoda, áttükröződik a szilárd felületen, ami ebben a szögben lehetetlen? Vagy tükröződik a totál matt felszín, ami ebben a szögben szintén lehetetlen?

 

A gyerekeknek ebből az epizódból szerintem ez jön át: bam-bam, pij-pij! Persze, hogy teljesen más, a TCW egy stilizált megvalósítás, az ep7 valós (szerűség). Azért ezt nem árt figyelembe venni. Viszont aligha hiszem, hogy a tömör, matt felület így tükröződne. Ez fizikai és optikai képtelenség.

[Ody Mandrell]

Miért is lenne matt a felület? Kinagyítva még inkább látszik. A perem más síkban van mint a többi rész ezért tud rávetülni a lézer fénye. Mozgásban jobban lehetne látni.

[Dzséjt]

Mozgásban látni a leginkább, mennyire statikus. És azért matt, mert a TCW-ben C-3PO burkolatát (3,5 évadtól kezdve) és a klónok sisajvizorját leszámítva minden matt (a csillogó felület a Rebelsben lett általános, és ez az animációban kulcsfontosságú tényező). nézd csak meg. Neked, ha jól tudom, megvan a BD. Azon - legalábbis nekem BDripen - egyértelműen látszik, hogy ez nem tükröződés, hanem a kard pengéje villan át a gyűrűn - ez mozgásban gyönyörűen érzékelhető. A kard mozgása ezt mutatja. Képtelenség, hogy ez csak egy tükröződés lenne. Ez a felület optikailag képtelen így tükröződni. Ez józan paraszti ésszel is belátható, még csak optikusnak vagy grafikus művésznek sem kell lenni hozzá. Kérdezd csak meg Zolit. Szerintem ő is azt mondaná, hogy képtelenség, hogy a kard pengéje így tükröződjön vissza sík, matt felületen, olyan szakaszon, ahol a nagy büdös semmi van (mert a markolat és a gyűrű közötti rés már 1977 óta megvan, még ha a penge áthaladását 2015-ig nem is jelenítették meg valósághű felvételeken).

[Ody Mandrell]

De ha az a fénypenge lenne akkor ugyanolyan erősen kellene világítania a lézernek mint ahogy Finn esetében is látjuk.

[Dzséjt]

Mivel a megjelenítés erősen stilizált a TCW-ben, így nem. Ezt nem szabad elfeledni. Az arányok és a különböző grafikus hatások a TCW stilizált képi megjelenítése miatt nem ugyanazok, mint egy valós képen (erre nagyjából millió példa van). Itt mindennek tükrében annyi a lényeg, hogy a markolat és a gyűrű között van egy áttetsző szakasz. Mivel tudomásuk szerint Anakin kardjának markolatán nincs áttetsző elem, ez csak azt jelenti, hogy a gyűrű és a markolat között van egy üres tér.

[Ody Mandrell]

Megnéztem a TV -n. Az csak a kard pereme, tisztán kivehető. Továbbra is azt mondom, hogy a lézer tükröződik. Lehet, hogy fizikailag(...) képtelenség, de ez ugye egy animációs sorozat így nem a fizika diktál hanem a készítő.

[Dzséjt]

A programban, ami vezérli az animációt, a megadott fizikai és optikai paraméterek számítanak. Az animáció nem áll annyira messze a valóságtól, mint amennyire sokan hiszik, pláne nem a modern animáció. Hidd el nekem, újabban ebben dolgozom (és már nem csak elméleti szinten, újabba animációt tanulok!!!). Kizárt, hogy ez tükröződés lehet. Gondolj csak bele! Ezt nem tudom máshogy mondani. Józan paraszti ésszel kizárt, hogy ez tükröződés lehet. Így nem tükröződhet semmi. Ezek egy síkban lévő felületek, egyik nem tükröződhet a másikon így.

[Ody Mandrell]

Nem is tükröződés hanem inkább a lézer világítja meg valahogy.

[Dzséjt]

Megvilágítja úgy, hogy egy jókora szakaszt élesen kihagy? Mi ez, szelektív megvilágítás?

De még ha megvilágítás is, akkor is azt jelzi, hogy alul, a markolat és a gyűrű között van egy rés, amin át megvilágíthatja a gyűrűt a penge. Hiszen, ha zárt lenne, akkor nem világíthatná meg alulról, csak felülről.

[Ody Mandrell]

Nincs ott semmiféle rés Dzséjt. Szerintem ebben nem fogunk megegyezni, így én jegelem a témát.

[Donát]

Odynak van igaza itt. Ha figyelni akartak volna erre, ugyanúgy folytatódna a penge, mint föntebb. Ez inkább csak valamiféle fényvisszaverődés a pengéről. Amúgy a markolat többi elemén is látni némi kékséget, talán azon is átvilágít a penge? Arról nem is beszélve, hogy Anakin kesztyűjén is látszik a kékség, ami pont ugyanaz a kategória, mint a kékes perem valamivel fentebb.

[Wilde]

Ez a történetszál is nagyon jól illett a sorozatba. Egyrészt láthattuk, ahogy itt a háború vége felé Palpatine hogyan mesterkedik a hatalmi játszmában, másrészt amiért még inkább értékeltem ezt a szálat, az talán meglepő módon, de Anakin volt. Anakint mindig is egy kicsit furcsáltam a sorozatban, hogy számomra annyira másnak tűnik a filmekben látott Anakintól, néha azért persze emlékeztett rá, meg a forrófejűségéből, a vadságából és az "unorthodox" megoldásaiból rengeteget láthattunk a sorozatban is, de a személyisége, a karaktere sokkal érettebbnek tűnt a TCW-ben, mint a filmekben. Ebben szerepe lehetett annak is, hogy a legtöbbször Ahsoka mellett egyfajta mentorszerepben volt látható, ami valamennyire meg is követelte ezt az érettséget. Itt viszont azt a szerelmes Anakint láthattuk, aki a Padméhoz fűződő ragaszkodás miatt képes teljesen elveszíteni a kontrollt. Jó volt látni ezt a motívumot a sorozatban, hogy itt van azért ez is a háttérben Anakin személyiségében, amit aztán kijátszva Palpatine át tudja csábítani a sötét oldalra. 
Clovis lehetne egy tragikus hőse is a sorozatnak, az is egy pozitívum volt, hogy visszatértek hozzá, pedig már korábban elég régen láthattuk a sorozatban. A végén itt még meg is sajnáltam, bár valamilyen szinten magának kereste a bajt és olyan emberekben bízott meg, akikben nem kellett volna. Dooku ebben a részben nagyon elemében volt, korábban sokszor volt, hogy nem éreztem annyira a tekintélyét már jelentősnek, de itt nagyon ügyesen mozgatta szálakat, ahogy meg Padméval lelövette azt a szeparatista szenátort az nagyon badass volt és egyben újból megmutatta, hogy ez az egész szeparatista - köztársasági szembenállás mennyire érvénytelen. Hiába van ott a szeparatisták képviselője, aki hivatkozik az előírásokra, Dooku ilyen kegyetlen módon feláldozza. Thorn parancsnok önfeláldozása is egy nagyon emlékezetes pillanat volt, sok ilyet láthattunk már a sorozatban, Hevy, Hardcase például, de ez talán epikusabb volt mindegyiknél.

Itt tényleg beleláthattunk ebben a történetszálban a haború kulisszái mögé és hogy hogyan konspirál és áldoz fel bárkit a háttérből az az oldal, amely számára se a szeparatista, se a köztársasági jog nem jelent semmit. 

[Ody Mandrell]

Szerintem a sorozatban itt jött le leginkább, hogy ez az egész háborúsdi csak egy bábszínház.